Népújság, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-09 / 160. szám
Tiszta fejjel, értfi szemmel }• HA VALAKI tizenöt-húsz évvel ezelőtt megkérdezte volna az „utca emberét”, hogy a magyar posta vajon milyen gyártmányú gépekkel van felszerelve, bizonyára értetlenkedő fejcsóválás, lezser vállrándítás lett volna a válasz. Ma viszont szinte napok alatt elterjedt a hír, hogy a posta a Thosiba-gyár szuperteljesítményű levélosztályozó gépét helyezi a közeljövőben üzembe, s már vicc is született, miszerint a jövőben japánul kell a borítékokat megcímezni, hiszen a gép japánul „tud”. A jobban értesültek pedig azt is hozzáteszik, hogy az említett gép világszínvonalon képes a rábízott feladatokat elvégezni, s Japánon kívül először hazánkban alkalmazzák a világon. Azt pedig, hogy az Ikarus-buszok nem csupán országunk közlekedésében játszanak jelentős szerepet, hanem a világ számtalan országában — nem csupán a felnőttek tudják, de az iskolás gyerekek is. Világszínvonal, világszínvonalon termelni — ezek a fogalmak annyira hozzánőttek mindennapjainkhoz, any- nyit beszélünk róluk a mindennapos eszmecserék kapcsán is, hogy senkinek fel sem tűnnek, senkinek nem jelentenek újdonságot. Hoz- i zászoktunk, hogy ipari, me- I zőgazdasági, de szellemi ter- I mékeánket is, ne csupán sa- ! ját magunkhoz mérjük, ha- j nem azt is vizsgáljuk: mit ! érnek nemzetközi összeha- j sonlításban. S bármennyire i is hízelgő lenne önmagában csak azt nézni, hogy ma többet termelünk mondjuk I szerszámgépekből, mint tavalyelőtt, mégis hozzátesz- szük, hogy mindez igaz, de I sajnos a szerszámgépek je- j lentős hányada csupán itt— ; hon találhat vevőre, külföl- : dön már nem állja meg a helyét. S önkéntelenül is adódik a következtetés: ha többet akarunk belőlük külföldön is eladni, akkor olyat kell gyártani, amelyek a világ legjobbjaival is állják a versenyt. Szerencsére ma már nem jelent különösebb gondot, hogy olyan hazai termékeket is felsoroljunk, amelyek elérik, sőt esetenként meg is előzik a világ- színvonalat. Csupán megyénk termékeit figyelembe véve is megemlíthetjük a Fi- nomszerelvénygyár Mecman automatika-elemeit, az Izzó gyöngyösi gyárának termékeit, a Hatvani Konzervgyár paradicsom- és zöldség- konzervjeit, megyénk borait, az egyre nagyobb mennyiségben exportra kerülő zöldségmagvakat, vagy a megyei Agrober által készített és a közel-keleti országokban sikert aratott különböző üzemi terveket, } SOK SZÓ ESIK tehát ma nálunk — nagyon is érthető okokból — a világszínvonalról, a világszínvonalú termékekről. Adódik ez egyrészt abból, hogy hazánk „nyitott gazdaságú” országgá vált, tehát termékeink egyre nagyobb hányada külföldön talál gazdára és mi is egyre több mindent vásárolunk külföldről, de adódik ez abból is, hogy a fejlődés intenzív szakaszában a mennyiségi termelésről egyre inkább a minőségi termelés irányába tolódik el a hangsúly. És az is természetes, hogy az egyre erősödő világpiaci versengésben ha tetszik, ha nem — a világ élvonalához szükséges mérnünk magunkat. S ha néha, vagy talán többször — nem is álljuk még a versenyt a legjobbak- kal, mégis hasznos számunkra a nemzetközi mércével mérni magunkat. Huszár István, a minisztertanács elnök- helyettese az Új Tükör ez év április végi számában adott interjúja kapcsán arról nyilatkozott, hogy az utóbbi időben a világpiac a korábbinál kevesebbre értékeli a magyar munkát. „A végtelenségig ez nem tartható fenn, munkánkat és magunkat a legjobbakhoz kell mérni, ehhez gazdasági szabályozó rend- cserünknek is legalább közvetítenie kell a világgazdaság szorítását” — mondja. S azt is kifejtette, hogy mivel a szabályozó rendszer „elnézőbb” a szükségesnél, sokszor jónak látszik az, ami nem is megfelelő és kitűnőnek az, ami közepes. A MINISZTERTANÁCS elnökhelyettesének véleményéből egyértelműen kitűnik, hogy a világszínvonalon való termeléshez nem csupán a szükséges eszközök kellenek, hanem az is, hogy világosan lássuk: mi is a világ- színvonal. Ez az alap, ahonnan el lehet indulni. S valljuk be, amíg a termelésről, a „csodagépekről”, a világpiac hatásairól sok szót ejtünk, addig hajlamosak vagyunk megfeledkezni, vagy alig szót ejteni a szellemi „háttérről”. Vagy ha tesszük, akkor is leginkább a vezetők tisztánlátásáról, koncepcióalkotó képességéről, széles tájékozottságáról beszélünk. Senki nem vitatja, a döntések meghozatalában nem nél- külözhetőek ezek a vezetői tulajdonságok. Azt sem vitatja senki, hogy a világpiacról, a versenyképességről, a termékek paramétereiről a közgazdasági, a vállalati vezetőknek kell a legtöbbet tudniuk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy mindezekről a munkásnak nem kell tudnia. Talán túlzásnak tűnik a megállapítás, de napjainkban igenis követelmény, hogy a munkás is világszínvonalon gondolkozzék. Hiszen hogyan tudna világszínvonalú gépet előállítani, ha nem tudja, hogy mi a világszínvonal. A Csepel Autógyár egyik részlegében a Volvo-céggel kooperálva Lapplander terepjáró gépkocsikat állítanak elő. Az idén mintegy ezer darabot. Látszólag kis meny- nyiségnek tűnik ez, s az ember nem is tudja hirtelen megítélni, hogy miért üzlet ez a Volvo-cégnek. Azért —, mert az itt gyártott kocsik egyedi darabok, többet „tudnak” mint Svédországban gyártott „testvéreik” —, s ami a legfontosabb: Svédországban ezeket a kocsikat nem tudják elkészíteni. Mert nincsenek hozzá olyan sokoldalúan képzett szakmunkások. mint nálunk. Mindezzel persze tisztában vannak a Csepel autógyáriak, s méltán büszkék is rá. A fenti példa is bizonyítja, hogy igenis — a munkásnak tudnia kell, hogy mi a világ- színvonal, és azt is, hogy az ő munkája mennyiben több, mint a világszínvonal. Vagy adott esetben mennyiben kevesebb. SOKAN ÉS SOKSZOR leegyszerűsítik a kérdést: a szakmunkástanuló a szakmunkásképzőben szerezze meg a kellő ismereteket, majd a gyárban szerezze meg a kellő gyakorlati tapasztalatokat is. Ha mindez megvan, bizonyára jó szakmunkás válik belőle. Mindez csupán részben igaz, mert a mai, modern értelemben vett munkásnak ennél jóval többet szükséges tudnia A szakmai ismeretek mellett politikai gazdaságpolitikai tudásra is szüksége van. Éppen azért, hogy kellően megismerje munkahelyét és viszonyítani is tudjon, hogy az ő munkahelye nemzetközi ösz- szehasonlításban hol helyezkedik el. És amit közvetlenül ő csinál, vajon a nemzetközi mezőnyben gyengének, közepesnek, vagy kiválónak minősül. Egyes vezetők részéről még mindig tartja magát az a nézet, hogy az olyan kérdésekhez, mint az export, a versenyképesség, nem is tudnak a munkások hozzászólni, meg nem is nagyon kell. A munkás az esztergapad mellett állja meg a helyét, a vezetők pedig ismerjék a nemzetközi összefüggéseket. Az effajta álláspont egyrészt nem számol azzal, hogy a munkások ma már a legtöbb helyen nem hagyományosan értelmezett „szakik”, hanem olyan szakmunkások. akik széles körű ismeretekkel rendelkeznek, másrészt pedig lebecsülik az üzemi demokrácia fórumait, amelyek igen nagy szerepet tölthetnek be abban, hogy a munkások érdemben megismerjék mind a munkahelyi, mind a hazai, mind pedig a nemzetközi viszonyokat. A NÉPGAZDASÁGUNK számára csöppet sem könnyű világgazdasági helyzetben nem tétlen szemlélőkre, hanem aktívan dolgozó emberekre van szükség. Éppen ezért igen fontos, hogy az irányítás, a termelés minden posztján tiszta fejjel gondolkozó, értő szemmel néző és látó emberek dolgozzanak. A mérce számunkra nem kisebb, mint a világszínvonal —, de nem csupán a termelés. hanem a gondolkodás frontján is. Kaposi Levente Az országos elöntőben... A fóliatelep a „birodalma”. Ott találni naphosszat a paprika-, a paradicsom- és a diny- nyepalánták között. Kora tavasszal a magvetésnél, aztán a palántaültetésnél, később meg a beérett termés szedésénél serénykedik. A hevesi Rákóczi Termelőszövetkezet fóliasátrai alatt találkoztunk Szabó Jánosáéval, amint a rekkenő hőségben a kísérleti dinnyefajták bokrait dédelgette. Ez most a kedvence, hiszen a Kertészeti Egyetem zöldségtermelési tanszékével közös kísérletben vesz részt. Tápoldattal öntöz- geti valamennyit és Ha az idő is akarja, néhány nap múlva már szedhetik az első érett dinnyéket. A határozott, fiatal szőke asszony hat esztendővel ezelőtt szerzett zöldségtermelő szakmunkás-bizonyítványt Egerben, a Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézetben. Bár tarnaszentmiklósi, mégis naponta ide, Hevesre jár dolgozni. Hamar megismerte a közös gazdaságot, mivel mint szakmunkástanuló nyaranta itt töltött« a gyakorlatot. — Nem volt ismeretlen a környezet, itt szereztem az első szakmai tapasztalatokat — magyarázza elégedetten Szabó Jánosné. — így, amikor végeztem rögtön ide is jöttem. Igaz, naponta kilomé- : tereket autóbuszozom, hajnalban kelek és este érek hu- I za, de mégiscsak megéri, I mert szeretek itt lenni, szeretem ezt szakmát, Nem utolsósorban pedig olyan gazdaságban dolgozom, ahol megvan a lehetőség az állandó fejlődésre. Még fél éve sincs, hogy visszajöttem szülési szabadságról, bár sajnáltam otthagyni a kislányomat, de a szakma, a növények már nagyon hiányoztak. Nem akartam hosszú időre elszakadni tőlük. Nálunk családi hagyománya van a föld iránti szeretetnek, hiszen édesapám valamikor traktoros volt, a húgom pedig szintén zöldségkertész, a főváros közelében, Rákosli- geten. Otthon is van kiskertem, zöldségekkel, tele virágokkal. Persze amikor idekerültem a szövetkezetbe, még nem volt ennyi fóliasátor mint most, helyette hollandi ágyakban neveltük a palántákat. Aztán később én is részese voltam az új meghonosításának. Valamennyien akartuk, hogy korszerűsítsük a termelést, és ez sikerült, hiszen 15 fóliasátor jelzi itt a telepen a jelent. Szabó Jánosné nemcsak szorgalmáról, a szakma iránti lelkesedéséről híres, hanem arról is, hogy szívesen részt vesz szakmai és politikai vetélkedőkön. Ez a tulajdonsága már az egri szakmunkás- képző intézetben is élt, ahol többször is nyert. Amikor Hevesre került, néhány alkalommal részt vett a szövetkezetek közötti vetélkedőkön, sikerrel! A legnagyobb elismerés azonban a közelmúltban érte, amikor elsők Kombájnok bevetés előtt Minden az emberért IV. Három község határa tartozik a Mátrai Egyesült Tsz területéhez. A három község lakóinak élete jórészt azon fordul meg, milyen eredményeket ér el a közös gazdaság. A szervezésért, irányításért és döntésért felelős személyek ezrek életét befolyásolják. Mindenre gondolniuk kell, még a semmiségeknek tetsző dolgokra is. De mindenekelőtt és mindenekfölött magára — az emberre, amely nemcsak végrehajtója a terveknek, hanem a célja is minden tervnek. o o o o Számoljunk. Mennyit ér egy mázsa búza, mennyi a haszna abból a tsz-nek? A választ máris halljuk az elnöktől. — A búzából 31 mázsa értéke felel meg a költségeknek, árpából pedig 30 mázsa értéke. Amennyivel több terem hektáronként, annyi a gazdaság haszna. — Mennyit terveztek erre az évre? — Mind a két növényből 35 mázsát. — És mennyit várnak? — A tervnek megfelelő mennyiséget. Ezzel elégedettek leszünk, mert a korábbi években egyszer sem sikerült a tervet teljesítenünk. Ennek sok és különböző oka vafi, köztük az ember is a maga esetenkénti figyelmetlenségével. — Ha a gazdaság adottságait vesszük, elégedettek lehetnek ezzel a mostani 35 mázsás átlaggal? — Nem. El kell érnünk legalább az országos átlagot, a hektáronkénti negyven mázsát. — Mikorra? — 1980-ra számítunk erre. A mostani ötéves tervidőszak egyik feladataként jelöltük ezt meg. Mindehhez még annyit, hogy a tsz nem csekély területen: árpát 263, búzát 1197 hektáron termeszt. Minden adatot ezzel a ténnyel kell összevetni, hogy a mázsák és a forintok jelentősége megfelelően érzékelhető legyen. — Az idei év az első olyan évünk — toldja meg az elnök szavait Kovács János párttitkár —, amikor sikerült végre a kalászosoknál is a nagyüzemi táblákat kialakítanunk. A szórvány táblákon inás a gazdálkodás lehetősége is. Ez volt idáig. o o o o A szalma. Mi lesz a szalmával? — Egy mázsa ára ötven forint. Ezért még behordani sem érdemes. így is mondhatjuk. De úgy is: egy mázsa ára csak ötven forint. Hol tudunk ilyen olcsó takarmányt szerezni? Tehát érdemes a marhákkal etetni, persze, csak a hús előállításánál, a tejelőknél nem. Felszecskázzuk és bekeverjük a silóba. Ez azonban csak 30 vagon szalma sorsa. Elszámolnak hát a többivel is: mennyit báláznak, mennyit visznek el a háztájiba, mennyi marad kint tartaléknak, mennyi kell a nagyüzemi állattartásban és végül azt is. amennyit a földön elégetnek. A számítások arra késztetik a pataiakat is, hogy amire korábban alig figyeltek, most közelebbről megvizsgálják. Igaz, nem találták fel a spanyolviaszt azok az állattenyésztő szakemberek, akik újból felfedezték a szalmát, mint olcsó és nagyon jól hasznosítható állati eleséget. Elrendezzük a szemes termények sorsát is. Mennyi megy a háztáji gazdaságokba, mennyi a terményforgal- minak és mennyit dolgoz fel a Borhy-tanyán levő keverőüzemük a tápok előállításához. Egy deka sem vész kárba. o o o o — Arra is figyelnünk kell, hogy egy szem. termény se vesszen kárba — mondta a párttitkár. — Ezért elrendeltük, hogy a teherautók ponyvát terítsenek a szállításkor a rakományukra, ha a kombájnt javítani kell, a tartályból a szemet ponyvára ereszszék le és ne a földre. Az aratás egész időtartama alatt a gépeknél ott vigyáz a brigádvezető arra, hogy a gépek ne hagyjanak el pásztákat, a szem ne peregjen, mert ha csak egy százalék mennyiségű termést tudnak így megőrizni, az is jelentős érték, még forintban is. — Az emberekkel szót értettünk. A pártvezetőség is, a taggyűlés is megtárgyalta az aratási munkára való felkészülést. A párttagok értik és érzik a felelősségüket ebben az időszakban is, amely nem csupán az évnek egy valamilyen része. Számítunk most is a szocialista brigá. dók élenjáró munkájára. De nemcsak várnak a tsz párt- és gazdasági vezetői az emberektől, hanem adnak is nekik. Mindent, ami kell ahhoz, hogy a munka ne a mér- gelődés forrása, hanem az öröm és a siker kútja legyen. Azoknak is, akik személyesen is részt vesznek ezekben a munkákban, és azoknak is, akik a gazdaság egyéb ágazatában végzik az időszerű tennivalókat. Mert egyaránt fontos és értékes , minden termelői munka. o o o o Gyöngyöstarján szélén található a gépüzem. Az udvaron ott sorakoznak egymás mellett a behemót kombájnok. A Claas-Dominátorból három, egy John-Deer, egy NDK-beli E—512-es. Ezek lesznek a fő erők. Tizenkét billenős pótkocsis IFA szolgálja ki őket: viszi tőlük a termést a szárítóhoz. A két SZK—i-es kombájn a tartalék, ha szükség lesz rájuk, ha a többiek nem bírják valami miatt. A gépszemle június 29— 30-án lezajlott. Minden a legnagyobb rendben. Még a föld alól is előteremtették, ha kellett, a szükséges alkatrészeket. Emberi számítás szerint tehát fennakadás nem lehet. Óriási erők készítették fel ezeknek az óriási erőknek a bevetését abba az ősi küzdelembe, amit mégis olyan hangulatos, ünnepélyes szóval fejezünk ki: aratás. Gépiek, száz és száz lőerők, feszülő energiák = aratás. De egyik sem lehet meg az ember nélkül. És minden az emberért történik.. (Vége) CL Molnár Peren* ! között csatlakozott a Hevesen megrendezett fiatal zöldségszakmunkások megyei versenyéhez. — Nagy várakozással készülődtünk. Előkerültek a zöldségtermelés szakkönyvei, az újságok, ahonnan az aktuális politikai eseményekkel ismerkedtünk. Aztán eljött a verseny. Nem volt könnyű feladat, hiszen elméletben és gyakorlatban is bizonyítani kellett a tudást. Itt a fóliatelepen a zsűri előtt paprikát, paradicsomot ültettünk géppel, aztán permetezést és paradicsomkocsolást végeztünk. Szigorúan bíráltak el minden mozzanatot. A gyakorlati bemutatót elméleti kérdések követték. Részletesen ki kellett fejteni például a zöldségfélék fény-, hő-, •víz- és tápanyagigényét. Aztán olyan Heves megyét érintő feladat is volt. hogy ki tud többet a boldog! paprikáról. vagy a káposztatermö helyekről. Szóba került a VIT, az ifjúsági törvény, a kormány munkája egyszóval mindaz, amit egy fiatal szakmunkásnak tudnia illik! És sikerült, amire nem számítottam, megnyertem a megyei vetélkedőt. Ez az országos döntőbe jutást jelentette Emlékül kaptam egy szép falikerámiát, ami most lakásunk új büszkesége. A tanulást, a felkészültést tovább folytatja. Készü’. a szeptemberben Jászberényben megrendezésre kerülő országos erűmorc. iraponta Szabó Jánosné a kísérlet! dinnyét koesozza. (Fotó: Szabó Sándor) ü tanul, lapozza a könyveket, az újságokat. — Esténként most az MSZMP XI. kongresszusának határozatai és népgazdaságunk V. ötéves terve a fő olvasmányom — mondja mosolyogva. —, Aztán következik majd a zöldségtermelésre és a gépesítésre vonatkozó újabb irodalom, ami biztosan »zerepel az crszógc» vetélkedőn. Kicsit tartok tőié; de szeptemberben, amikor a döntő lesz, akkor leszek 24 éves, hátha a születésnap hozzásegít ott is a sikerhez..; Mentusz Károly 1978. július 9„ vasárnap „3 l. k
