Népújság, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-09 / 160. szám

gyuÿWffiM -r*ww'' ?yr$—^ TIHANY MADÁRTÁVLATBÓL (MTI Fotó — Manek Attila jelvétele — KS) Nyári színház? Szerettem volna eljátszadoz­ni a címmel: Nyári színház, nyári közönség? — Ezt a négy szót véstem fel ma­gamnak, ám nyomban ki­húztam belőle kettőt a cím második felét. Féltem ugya- : nis, hogy félreérthető. Még inkább tartok attól, hogy nem tudnám pontosan meg­magyarázni, milyen is az a nyári közönség. És egyálta­lán van-e nyári közönség? Sőt, mi több: van-e nyári színház? Mert, hogy nincs téli, tavaszi és őszi sem. Csak színház van, így, ilyen egyszerűen, s ebben a műfajban ez a legnagyobb rang. Színház, amely jelen­létével. bemutatóival esté­ről estére vonzza a közön­séget, tükröt tartva formál­ja annak ízlését és segíti a szocialista közgondolkodás fejlesztését. Színház, amely­nek egyes bemutatóit, vagy műsorát egész évben biza­lommal fogadjuk, és a jobbí- * ^ 'tás szándékával vitatjuk is, .... ■ színház, .amelyet szeretünk, ORV bírálunk, féltünk. És nem utolsósorban színház, amely­nek társadalmi igényt kielé­gítő művészetében hiszünk, és hinni akarunk a jövőben is­Ilyen színház az egri. Pon­tosabban mindkét egri szín­ház: a Miskolcról utazó, a megyeszékhelyen Gárdonyi Géza nevét viselő több mint " ötszáz személyes kőszínház, és a történelmi vár hangula­tába illeszkedő végvári teát- risták társulata, ame!y_ Ag- ria Játékszín néven immár net-vedik alkalommal készül àfrar'ireiÿ meghódítsa Sz ezer személyes, csillagkupo- lás színház közönségét. A két színháznak — a Gárdonyinak és az Agriának — látszólag alig van kapcso­lata egymással. Pedig össze­tartozik, szétválaszthatatlan a Thália, e két „temploma”, . sőt, még azt is hozzáte­szem: egyik sem csinálhat jó színházat a másik nélkül. A nézők ezrei ugyanis össze­kötik a két színházat, s akar­va, vagy akaratlanul, ám mégis egymásra épülnek a műsorok, amelyeknek han­gulata, élménye és monda­nivalója mindig elkíséri a közönséget az új bemutatók­ra. A múlt nyáron több mint 12 ezren nézték meg a vár­színház bemutatóit, s nem kell jósnak lennie annak, aki már most előre jelzi, hogy az idei érdeklődés sem lesz szerényebb a tavalyinál. Hát persze, nyáron a közön­ség szórakozni akar, s min­denre befizet, ahol ezt meg- ... kapja — hajtogatják azok, ‘ akik szinte allergiásak min­dennemű szórakozásra, még inkább a szórakoztatásra. Való , igaz, hogy ilyenkor, nyáridőben a közönség is jobban vonzódik a könnyed­séghez, a szórakozáshoz. Bár az is igaz, hogy szívesen fo­gadjuk a vidámságot, a pi­hentető kikapcsolódást nyújtó előadásokat más idő­ben is, mondhatnám egész évben. Az egri közönség ugyanis egész évben jár színházba, s néz drámát, színművet, szatírát, vásári komédiát, vígjátékot, musicalt és ope­rettet is. A június végén be­fejeződött színházi évadban 12 bemutatót tartott a Gár­donyi Géza Színház, amely­nek mintegy 80 ezer nézője volt. A közönség számára ezzel még nem ért véget az évad, hiszen a színházi es­ték keretében a pécsi, a szolnoki, és a kecskeméti társulat vendégszerepeit Egerben, ilyenformán is bő­vítve a színpadi művek és stílusok választékát, egyben kitekintést nyújtva a ma­gyar színházi életre. S most itt a július, s lám, a közönség sem tart nyári szünetet. Ismét színházba megy, fel *a vár­ba, ahol érdekeset, szépet, művészit akar látni, ám nem . titkolja azt sem. hogy igenis szórakozni is akar. Mégpe­dig kellemesen, és jól. Esténként ezer nézőt szó­rakoztatni, sietek hozzátenni, igényesen szórakoztatni, va­gyis jót jól csinálni, elisme­résre méltó művészi szolgá­lat. A felfedezés öröme, a hagyományápolás tisztelete mellett ez a várszínház nagy felelőssége, közművelődési szerepe. A végvári teátristák vállalják is ezt a felelősséget és a szerepet is. Tudják, hogy bár itt a nyár, és oly­kor tikkasztó a meleg, lazí­tani csak a közönségnek szabad, a rivalda másik ol­dalán. vsoyis a művészetnek aligha. A nyári színháznak valójá­ban nem is olyan „nyári” a közönsége. Évek óta színhá­zi előadásokon, edződő, mű­velődő nézők ülnek a sza­badtéri széksorokban, több­ségükben olyan emberek, akiknek bérletük van pél­dáid Moliere-hez. Ibsenhez, Csehovhoz. Musset-hez, az új magyar drámákhoz és a zenés művekhez is. És ez a kőszínházban edződött kö­zönség most a várba, XVII. századi költői játékra és XVIII. századi komédiára váltja meg jegyét, de bizo­nyára sokan érdeklődéssel várják a Madách-ősbemuta- tót és a történelmi előadó­estet is, még többen a ro­mantikus népoperát, a Vid- róczkit. S amíg a méltatlanul meg­szólt „nyárinak” nevezett közönség a várszínház elő­adásain tapsol, már készítik a másik színház bérletet hir­dető plakátjait, amelyek egész évben új élményeket ígérnek. Ősszel Goethe mű­dével nyit a Gárdonyi Géza Színház, amelynek közönsé­ge bizonyára magával hozza a várszínházi előadások kel­lemes hangulatát is. Így kapcsolják össze a né­zők ezrei a két teátrumot, s így van jelen egész évben a színház embert formáló va­rázslata Egerben. Jelen van mindkét színházé, amely előadásaival. elismeréssel, avagy vitával fogadott be­mutatóival már hozzátarto­zik a város és a megye szel­lemi életéhez. És vállalja annak formálását is. Márkusz László Műemlékács akar lenni... Jönnek a kupolák Mit akar, mit remél a jö­vőtől az a fiatalember, aki­nek szakmunkás-bizonyítvá­nyán éppen csak meg /áradt a tinta? Egy hatvani tabló­ról választottam alanyt, hogy e kérdésekre választ kapjunk. Rendezett hajviselete, tisz­ta tekintete, arcvonásainak nyugalma vonzott? Nem tu­dom. Lényeg, hogy a Trak­tor utcai ház hűvös utcai szobájában szemközt ülök Sztankovics Árpáddal a tablótényképröl ismert ifjú áccsal, aki pár napja ne­gyedmagával tett sikeres vizsgát Vörös József. Ke- ményfi Elemér, Pőcze Atti- láné szakoktatók, tanárok árgus figyelme közepette a hatvani Damjanich Szak­munkásképző Intézetben. Hogy melyik akadály volt a nehezebb? Árpád az el­méleti tárgyaktól tartott in­kább, miután segítőtársaival remekül megoldott egy pillér­zsaluzást. Aztán a többi is sikerült. AZ ISKOLA SEGÍTETT házépítés közben — Hogyan szánta ma­gát a pályára? — öt esztendeje építették édesapámék a házat. Gye­rektársaimmal, Osztrider Karcsiékkal eleinte csak néztem a munkát, később azonban magam is beálltam a sorba. Különösen az ácsok buzgólkodása tetszett, nekik segítkeztem a legtöbbet. Mire aztán felkerült a cse­rép a tetőzetre, eldöntöttem, hogy ezt a pályát választom. Egyébként szinte minden utcabeli pajtásamból iparos lett, s együtt végeztünk. Karcsi géplakatos, Viczián Sanyi járműves a vasútnál. Bognár Pista pedig a festő­szakmánál kötött ki. Ami tanulóéveimet illeti, nincs okom panaszra. Az Építő­ipari Szövetkézét ' Györkis- brigádjá jó iskola volt. A vezető rémek pálá?.ó, a Pestről hozzánk-került Nagy János pedig mesterién érti a zsaluzást. Nagyön ' sokat tanultunk tőle. Mondhat­nám úgy is, hogy példaké­pemnek tekintem. Jánossal munkán kívül éppúgy együtt vagyunk, mint amikor pil­lér, oszlop negatíviát kell összerónunk fábólj mű­anyagból. — Munkák, jelentősebb építmények? — Kezdettől benne vol­tunk a Tabán utcán emelt háziipari üzemházban, most meg a szomszédjában épít­jük a tisztítótelepet. Már a harmadik szintnél tart a brigád. Gyakorlat ide. gyakorlat oda, az iparban sem tud helytállni az ember, ha el­méletileg képzetlen. Egy jó szakmunkás tud annyit, mint húsz esztendeje bár­mely tchnikus. Ebben kell segítenie az iskolának, amely most bizonyítványt adott Sztankovics Árpád ke­zébe. S tette-e? — Igen sokoldalú oktatást kaptunk a Damjanichban, nagyon sok segédeszköz mé­lyítette bennünk a hozzáér­tést. A szakszámtan ismere­teinek birtokában például nem gond megállapítanom, • miből mennyi kell egy ne­hézállványhoz vagy oszlop­zsaluhoz. Ide tartozik még a • szakrajz, anyagismeret, megannyi nélkülözhetetlen tudnivalóval. E tárgyakat különben hatásosan ágyazta belénk a szakfilmek, műsza­ki ' kiadványok sokasága. Egészen másként láttunk munkához például, miután Keményfi tanár úl levetített -előttünk kétszer is egy filmet, amely az állványok építését, bontását tárgyalta. Hegyi tanár úr könyvtárából az ács- és épületasztalos, mun­kákkal foglalkozó kötetet 'forgattam haszonnal. Másik- kötet ugyanakkor az ácsipar fahelyettesítő anyagainak világát tárta fel bő részle­tességgel. Eligazított ben­nünket, hogy valamely épít­mény szerkezete milyen vasgerendázatot igényel. Ilyenformán én hálás va­gyok az iskolának, s így van ezzel minden ifjú társam, aki csak hivatást érez a pá­lyához. mert ugyanis, hogy legtöbb építőmunkás hétvégeken jó pénzért maszekot. Árpád kitekint a napfény­ben fürdő utcára. Kissé el­gondolkodva szánja magái a válaszra. — En ösztöndíjjal tanul­tam három esztendeig, s úgy megbecsültem a havi hét- száz forintot, hogy haza s jutott belőle. Discózni se­retek jaffa mellett. Megnéz­tem néhány kalándfilmet Tehát becsülöm a forintot! De ez bennem valahogyan távol esik a harácsolás ösz­tönétől Júliustól szakmun­kás leszek, kezdetben hu jó kétezerért. Tanári l'iz : s nincs mit kereskednem. í: ez az összeg fokozatosan n i- vekszik, amiként dolgozik az ember. Pár észtén, ic múltán négyezer körül les; a jövedelmem, itthon pedi' külön szoba, amit a közel­jövőben pingálunk át a ha- verokkal. Szóval, én úgy er. zem, hogy magam hajszolá­sa nélkül meg tudok ma’c élni tisztességgel. Masv.eko- lás? Megfordult a fejemben de nem célként, Jeleni"-! bátyámék, sógoroméi? házát dolgozom szabad óráimban Leginkább az vezet, hogy n< essem ki a hagyománya: ácsmunkából. DÉDELGETETT VAGY BÉR ÉS MUNKA — Valamilyen anyagi megfontolás közrejátszott pályaválasztásában? Közis­ITagyományos ácsmunka Ebben gyökerezik Sztanko­vics Árpád álma, reniénysé ge, későbbi jövendője. — Láttam nemrégiben i televíziót. Valamelyik pécs épület hatalmas kupolájába dolgoztak az ácsok. Öim palota volt, csodálatos lói ványt nyújtott a boltozató pókhálószerűen átszövő ge- rendázat, ácsolat. Akkor kü Ionosképpen rádöbbentem a én szakmám szépségére! t úgy határoztam, hogy mi előbb faipari technikumo végzek, majd elszegődöm valamelyik vállalathoz mű emlékácsnak. Vagyis a kor szerű technológiától- Vissza térek a: régi" módszerekhez hogy kezem nyomán patina épületek újuljanak meg Nagy érzés lehet.' Valame lyest hasonló a művészeké hez, amikor alkotnak. Hog; mi odázhatja el kissé ter veimet? A katonaság, amii túl kell esni annak rendje módja szerint. És aztán jön nek a kupölák, jön a hiva­tás. Tekintsen az olvasó Ár pád fotójára. Nem hiszem hogy kétségbe vonja valló másának őszinteségét. En­nek hitében készült feljegy zésünk is. Moldvay Győző 6% JUmíUmn 1978. július 9,, vasárnap K/IOINÄR LTÄN lentkezett Klári zok rájuk! vigya­EUJEGfZES Ezt akár úgy is fel lehe­tett fogni, mint az illetékte­len beavatkozás visszautasí­tását. 41. Klári hiába akarta lecsen- deslteni őket; kínjában La­cit kereste, aki az előbb még kéznél volt. hogy segítsen neki, de Laci már megint messze beúszott a vízbe. Ügy látszik, 6 vette észre legelőször a kocsi távozását. A csonkán maradt tollas­labdázó társaság tanácstala­nul tekintgetett széjjel, lát­szólag azért, hogy a Ferenc távoztával megürült helyre egy negyediket keressenek. Nagy csend támadt. Nagymama talán éppen er­re a nagy csendre ébredt fel, ahogyan tápászkodott, megnyöszörögtette a nem ép­pen vadonatúj nyugágyat. Felült, nézelődött. Most megkérdezi, hogy hova lettek Tiborék — leste aggodalommal Gitta. De nem azt kérdezte. — Hol az a pirostrikós fiú? Ez volt a nagymama kér­dése. A lehető legjobb kér­dés — gondolta Gitta. Való­ban, hol rejtőzött el az az át­kozott pirostrikós? Gitta odament nagymamá­hoz. Mégis az ő anyja, ne­ki kell vele foglalkoznia. Legalább elhallgattatja. — Jót aludtál, mama? — Mindig jól alszom, tu­dod! — Tudom, mama, de most nappal van. — Nappal is jól alszom! Hagyj már azzal az alvás­sal ! — s érdeklődéssel nézett körül. — Hova lett a piros­trikós? Gitta sóhajtott, a víz felé intett, jelezve, hogy valahol arra... — Mit, a vízben? — kér­dezte riadtan nagymama. — Hiszen ebbe bele lehet ful­ladni! Miért engedtétek? Te, Lajos! Hol vagy? Gitta összeszorította a szá­ját. Ha Lajost is arról fag­gatja. hogy hol az a csi­bész ... és felelősségre von­ja, hogy miért engedtük be­le a vízbe... én is a Duná­nak megyek. Lajos kénytelen volt oda­jönni. — Engem szólított, Margit néni? — Te vagy, Lajos, ha nem tévedek... — Nem téved, Margit né­ni. Parancsoljon velem! — Miért engedtétek bele azt a gyereket a mély Du­nába?! Bele is fulladhat. Azonnal hívd ki! De Lajos bácsi nem fogta fel, hogy kiről van szó. Ta­nácstalanul nézett Gittára. — Bár fulladna — mond­ta Gitta meggyőződéssel. Ebből Lajos bácsi már gondolta, hogy miféle gye­rekről is van szó. De villám­gyors diplomáciai húzással inkább a Klári gyerekeire figyelt, akik bokáig hol víz­ben, hol a sárrá feltúrt fö­vényben jártak. Nekik kiál­tott oda: — Vigyázzatok, gyerekek, bele ne menjetek nagyon a vízbe! Térden felül veszé­lyes ! — Itt vagyok velük — je­— Lajos, Lajos! — szólt rá nagymama — nem azokról a kicsi gyerekekről beszélek! — A pirostrikósról, te! — Ö, az a pirostrikós ... Lajos bácsi nem volt könnyen felingerelhető em­ber, de most egyszerűen ott akarta hagyni nagymamát. Gitta még idejében, hal­kan rászólt: — Vidd csak neki! Ha ké­ri... Lajos bácsi kezdte most már önkéntelenül is össze­szedni az események szétzi­lálódott szálait. Hátha vala­hogy csomóra köthetné. El­indult a parthoz az ő nagyon megfontolt lépteivel. Csak­hamar fel is fedezte a távol­ban úszkáló valamit, ami talán élőlény, lehet éppen ember is, ha meg ember is lehet, hát az sem lehetetlen, hogy éppen a keresett piros­trikós az. Tölcsért formált tenyeréből a szája elé, és el­nyújtva bekiáltott a Duná­ba: — Laaaciii...! De kiáltott vagy négyet, mire azt észlelte, hogy a tá­von vizilény valamilyen — talán közeledő — mozgást végez. Nagymama már türelmi lénkedett: — Mi van, Lajos?" Cs- nincs valami baj? — Nincs, Margit néni. már jön a fiú! — Miért hívod, Lajos, n gyediknek? — kérdez Guszti. — Igen — válaszolta L jós helyett Gitta — négy diknek. Hangsúlyában benne ve az ítélete is. Külön Gusz ról, s együtt a? egész te laslabdázó férfitársaságre akik. lám, semmit sem fo tak fel mindabból, ami o dig szinte a szemük látta történt. S akik képesek vo nának nyugodtan továbbfol tatni azt az átkozott tolla labdázást, bevonva akár főbűnöst, ezt a pirostrii? banditát. — Mi az, hogy negyedil — kérdezte nagymama. — Játszanak a ■ gyereke — válaszolt Gitta dühös« —, hiányzik egy •- negyi dik ... Kati odalépett, csendese rátette a kezét az anyja vá Iára. — Hát akkor, Anyu... ? meg most elmegyek. — Meg vagy... — kezde megint ráripakodni Gitt de még időben meggondolt magát. — Apu ivott, mé nem vezethet. (Folytatjuk) , 4

Next

/
Thumbnails
Contents