Népújság, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-09 / 160. szám
Heti külpolitikai események — címszavakban : ,t£Trö! Mondáié amerikai alel nők Izraelből jövet Alexandriában tárgyalt Szadat elnökkel — A kínai, kormány jegyzékben közölte, teljesen megszünteti a Vietnamnak nyújtott gazdasági és műszaki segítséget — Púja Frigyes hivatalos lá- logatásra Ausztriába utazott KEDD: Befejezte munkáját az SZKP Központi Bizottságának plénuma. amely határozatot fogadott el a mezőgazdaság fejlesztéséről — Ismét kirobbantak a harcok Bejrutban — Pham Mein vietnami külügÿminiszter-helyettcs hivatalos látogatása Tokióban SZERDA: Közzétették az egyiptomi . tervezetet a közel-keleti rendezésről — Lemondott a ghanai államfő. Utódja Fred Akuffo dandártábornok lett CSÜTÖRTÖK: Gromiko felszólalt a legfelsőbb tanács ülésén — Vietnami Válasz jegyzék Kínának — rak Song Hi, eddigi diktátort ..választották meg”' ismét DéMSorea. elnökének egy választási komédiában PÉNTEK: Brémában véget ért a Közös Piac országai állam- és kor. mányfőinek értekezlete — Szíria újabb katonai támogatást helyezett kilátásba- Libanonnak, amelynek elnöke, Szárit isz. a lemondás gondolatával foglalkozik SZOMBAT: Szudán fővárosában összeültek az Afrikai Egységszervezet országainak külügyminiszterei — Osztrák földön találkozóit Szadat egyiptomi elnök az izraeli ellenzék vezérével, Peresszel A hét 3 A héten összeült a. szovjet parlament, a legfelsőbb tanács. Törvényhozói tevékenységének mostani, egyik eredménye a nemzetközi szerződések megkötésének, végrehajtásának és felmondásának rendjéről szóló új törvény. A vitában felszólalt Andrej Gromiko is, beszéde nagy nemzetközi visszhangot váltott ki. Érdemes elemezni: niit emeltek ki a kommentátorok a szovjet külügyminiszter megnyilatkozásából? A közel-keleti problémakör ismét a világ érdeklődésének homlokterébe kerül, egyrészt az egyiptomi tervezet nyilvánosságra hozatala révén, másrészt á libanoni válság u.iabb fordulatai nyomán. Mik a közel-keleti pillanat- riyr helyzet új vagy viszonylag űj elemei? A nyugat-európai állam- és kormányfők, az úgynevezett európai tanácsban — azaz a közös piaci országok vezetőinek értekezletén — találkoztak Brémában. Üj közös pénzügyi politikát kívántak létrehozni. Sikerült-e igazi megegyezésre jutniuk? Mit cincitek ki a kommentátorok a szovjet külügyminiszter megnyi. latkozásából? Akkor, amikor napirenden van új, minden eddiginél fontosabb szovjet—amerikai megállapodás megkötése a legpusztítóbb fegyverek korlátozásáról, különös jelentőségre tett szert a legfelsőbb tanács által meghozott új törvény. amely éppen a nemzetközi szerződések megkötésének. végrehajtásának és felmondásának rendiét szabályozza. Ezért is figyelt oda a világsajtó Andrej Gromiko külügyminiszternek a vitában elhangzott felszólalására, A törvényjavaslatot előterjesztő külügyminiszter emlékeztetett arra, hogy bár kérdése i,pacta sunt servanda?; „a szerződéseket meg kell tartani” jogi elv régtől fogva ismert, a történelemben számtalan példa van az ellenkezőjére. A Szovjetunió történelme viszont arra szolgáltat példát, hogy a szovjet állam mindig teljesítette a nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségeit. A SALT-tárgyalások közepette Washingtonban és a nyugati világ más fővárosaiban számos politikus és publicista úgy értékelte Gromiko kijelentését, mint Moszkvából jövő megnyugtatást. A szovjet külügyminiszternek azt a mondatát is számosán megjegyezték, hogy a Szovjetunió az enyhülési poüti- ,kát megbízható, nemzetközi jogi alapokra kívánja helyezni. A Szovjetunió által aláírt nemzetközi • dokumentumok között megkülönböztetett Helyet foglal el az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmánya, a szovjet politika arra irányul, hogy a helsinki dokumentumban foglaltakat mindenki tartsa tiszteletben, hiánytalanul hajtsa végre és senki se próbálja meghamisítani a záróokmány valódi tartalmát vagy csökkenteni annak tényleges súlyát. Mik a közel-keleti pillanatnyi helyzet új vagy viszonylag új elemei? A tárgyalásos rendezési kísérletek formája és tartalma egyaránt változni látszik: míg az utóbbi időkben — Szadat emlékezetes jeruzsá- lemi szereplését követően — közvetlen egyiptomi—izraeli alkudozások folytak, most ezek elakadtak, s legfeljebb hármas, amerikai—egyiptomi —izraeli tárgyalások következhetnek, de máris szóba jön a genfi közel-keleti békekonferencia felújítása! Carter elnök éppúgy említési tett erről, mint Waldheim, az A libanoni elnök többszöri tüzszüneti felhívása ellenére ßt.NmusM 193A. Július Ű., vasárnap sem csitulnak a harcok Bejrutban. Képünkön: a falangisla párt fegyveresei láthatók. (Népújság — MTI telefotó - KS) V összefoglalónk ENSZ főtitkára. Tudnivaló, hogy a genfi konferencia csak a két társelnök : a Szovjetunió és az Egyesült Államok együttes kezdeményezése alapján ülhet össze ismét. A Genfbe való visszatérés azt jelentené, hogy a Szovjetunió újból közvetlenül hallathatja hangját a közel- keleti vitában .. . Az USA éppúgy, mint maga Szadat, éppen ezt akarta elkerülni. A washingtoni és a kairói számításokat az izraeli miniszterelnök, Begin hajthatatlansága húzta keresztül: a Tel Aviv-i jobboldal hangadójaként, elzárkózik minden lényeges engedmény megadása elől. Márpedig enélkül Szadat (és mögötte a washingtoni „arab lobby”) helyzete kockázatossá válik. Mi sem jellemzőbb, mint hogy a szudáni vezető, Nimeri tábornok is elmarasztalóan szólt a héten a sza- dati politikáról, s ő is a genfi békekonferencia felújításában látta a kivezető utat a válságból. A magyarázat: Ni- meri most az Afrikai Egységszervezet soros elnöke, nem akar szembekerülni a szervezet többségével. Szadat a hét végén osztrák földön Beresszel, az ellenzékben levő munkapárt vezetőjével tárgyalt, akitől több engedményt várhat abban az esetben, ha a munkáspárt újból többségbe kerül a knesszetben, A találkozót a Szocialista Interna- cionálé vezetői (a nyugatnémet Brandt és az osztrák Kreisky) . ütötték nyélbe, hogy ezzel is segítsék izraeli elvbarátaik nemzetközi és hazai tekintélygyarapodását. Szadat hétfőn Mondale amerikai elnöknek részletes rendezési tervet nyújtott át, amelyben ötéves átmeneti időszakot jelölt meg az izraeli kivonulásra. Utána lehetne, kellene a palesztin kérdésre megoldást találni. Látható az időhúzási szándék, ami tulajdonképp Izrael javára szolgálna, — Begin mégis elutasító álláspontra helyezkedett. Kérdés, hogy ez csak taktikai merevség-e, s a július 18-ra, Londonba tervezett amerikai—egyiptomi—izraeli külügyminiszteri találkozón nem mutat-e több rugalmasságot Dajan? Sikerült-e a közös piaci csúcstalálkozón megegyezni közös pénzügyi politikában? Az úgynevezett európai tanács (ez a neve a Közös Piac kilenc országa állam-, s kormányfői értekezletének, amely évente két alkalommal ül össze, mindig másutt) most azért ülésezett Brémában, az NSZK egyik északi kikötővárosában, mert a soros elnök ebben a félévben Helmut Schmidt kancellár. Július 16-án aztán Bonnban az egész nyugati világ leggazdagabb országai vezetőinek csúcstalálkozójára kerül sor. Mielőtt Carter amerikai elnökkel leülnének a tárgyalóasztalhoz, a nyugat-európai országok állam- és kormányfői egymás közt akarták tisztázni a legfontosabb vitás kérdéseket: az infláció és a munkanélküliség elleni küzdelmük lehetőségeit, vagy közös pénzügyi, valutáris politikájuk alapelveit — szemben az ingadozó dollárral. A brémai csúcsról távozóban a résztvevők többsége derűlátó nyilatkozatot tett : legalább abban sikerült megegyezniük, hogy igenis megteremtik közös pénzügyi alapelvek alapján az új valutáris rendszerüket. Megbízást adott a kilenc állam- és kormányfő pénzügyminisztereinek, hogy a legközelebb decemberben esedékes újabb csúcsértekezletre terjesszék elő a végleges elgondolásokat. Magyarul: határoztak arról, hogy határozni fognak. .. A döntés elhúzódása nyilván összefügg azzal, hogy előbb Bonnban Carter elnök véleményét is meg akarják ismerni, s hacsak lehet, el akarják kerülni a dollárral, vagyis az amerikai nagytőkével való szembekerülést. Pálfy József Mongólia nemzeti ünnepén ötvenhét esztendeje, hogy Mongóliában győzelmet arattak a Szuhe Bator vezette forradalmi erők, s a távoli or. szág népe átléphetett a középkor kapuján. Nem túlzás ez, hiszen köztudott: a közép-ázsiai ország évszázados elmaradottságban tengődött. Mongólia ebben az időben félgyarmat volt — kínai hadurak és cári kormányzók tartották ellenőrzésük alatt a hatalmas területű országot, ahol a jobbágy pásztorok felett helyi hatalmasságok — kánok és buddhista kolostorok — uralkodtak. A forradalom megnyitotta az utat egy korábban soha nem volt társadalmi fejlődés előtt. Mongólia „átlépte a kapitalizmust”. A mongol kommunisták a feudalista maradványok felszámolása után hozzáláttak a szocializmus alapjainak lerakásához. Ebben az országban valósággá vált a történelmi közhely: évtizedek alatt századok lemaradását küzdötték le. Mongólia fejlődése példát mutat az ázsiai, afrikai országoknak. A Mongol Népi Forradalmi Párt következetesen valósítja meg az ország sokoldalú társadalmi-gazdasági-kultu- rális fejlesztésének programját. A párt XVII. kongresszusa kiadta a jelszót: „A gazdaság a pártmunka fő frontja”. Ezért továbbra is a mind gyorsabb ütemű gazdasági fejlesztésre koncentrálják az erőket. Jól jellemzi ez az adat: a jelenlegi, hatodik ötéves tervben a társadalmi össztermék 40—44 százalékkal lesz magasabb, mint 1971—75-ben. Mongólia kezdetektől fogva élvezi a szocialista szolidaritás gyümölcseit. A Szovjetunió már a húszas évek elején megkezdte a szomszédos népi állam támogatását. Ez a segítség kiterjedt az élet minden területére. A Szovjetunió több ízben nyújtott katonai segítséget a Mongol Népköztársaságnak, mikor azt agresszió fenyegette. De szovjet szakemberek segítették Mongóliát a társadalmi élet megszervezésében, az első üzemek, iskolák, nyomdák felállításában. A második világháború után, a kiszélesedett szocialista közösség európai országai is részt vettek ebben a tevékenységben. Magasabb szintre emelkedett mindez azzal, hogy Mongólia belépett a KGST-be. A szocialista integrációs szervezet kiemelt munkaprogramként kezeli a Mongol Népköztársaság fejlesztését. Jól példázzák azok a gyárak, ipartelepek, egész városok, amelyeket lengyelek, bolgárok, NDK-beliek, magyarok hoztak iétre Mongóliában. Hazánk húsfeldolgozót, állatgyógy- szergyárat, ruhaipari kombinátot épített Mongóliában, ma. gvar geológusok részt vettek a mongol ásványkincsek feltárásában, vizet kutattak és találtak a sivatagban. Ez a sokoldalú együttműködés, amelynek a KGST legutóbbi XXXII. ülésszaka új munkaprogramot is adott, tovább folytatódik. Nem utolsósorban azért is, mert Mongólia tartalékainak feltárása fontos gazdasági érdeke a szocialista közösség európai országainak is. Hazánk kapcsolatai a távoli országgal tovább fejlődnek,' Ma már megszokott látvány Magyarországon az itt tanuló mongol diák, s a Góbiban is szíves barátként köszöntik az életet adó vizet kutató magyarokat. A távolság országaink között több ezer kilométer. De ebben a messzi országban közeli barátaink élnek. Meleg szeretettel köszöntjük őket nemzeti ünnepükön. (KS) Tőkés gazdaság A bonni csúcs elolt JÚLIUS KÖZEPÉN (pontosan 16-án és 17-én) 48 órán keresztül tanácskoznak Bonnban a vezető tőkés országok állam-, illetve kormányfői. Csak a „nagyok” vehetnek részt a csúcstalálkozón, tehát az Egyesült Államok, az NSZK, Anglia, Franciaország, Olaszország és Japán kormányfői. Ezúttal hangsúlyozottan gazdasági problémákat vitatnak meg. A csúcsértekezlet hivatalosan is a „gazdasági csúcs” nevet viseli. A konferenciát azonban mégsem lehet attól a politikai atmoszférától függetlenül kezelni, amelyben lezajlik. Az amerikai politika legújabb akciói nehézségeket gördítettek a nemzetközi enyhülés további kibontakozása elé és ennek megfelelően a NATO legutóbbi konferenciája a korábbinál agresszívabb hangot ütött meg, szorosabb egységre szólítva fel a tagállamokat. Mindennek az a kapcsolata a csúcsértekezleten szőnyegre kerülő gazdasági kérdésekkel, hogy azok éppen a vezető tőkés országok rendkívül mély érdekellentéteiről tanúskodnak. Némileg leegyszerűsítve a helyzetet: az amerikai politika a maga agresszív céljai érdekében olyan időpontban kíván fokozottan egységes fellépést szövetségeseitől — amikor a közöttük levő gazdasági nézetkülönbségek sokkalta élesebbek, mint korábban. A JÚLIUSI CSÚCS politikai értelemben vett feladata lényegében az lenne, hogy e gazdasági nézetkülönbségekben kompromisszumot érjen el, ezzel megteremtve a hatalmi-stratégiai akciók jelenleginél szilárdabb gazdasági bázisát. A közelmúlt hetek eseményeinek fényében nagyon valószínűtlennek tűnik, hogy igazán komoly megegyezés szülessék a bonni gazdasági csúcson. Az egyes országok magatartása is arról tanúskodik, hogy az érdekkülönbségek túlságosan nagyok. A legfontosabb vitapontokat a következőkben lehet összefoglalni: 1. Az Egyesült Államok összes európai szövetségese, Japánnal együtt, azt követeli Washingtontól, hogy állítsa meg a dollár hosszú ideje tartó értékcsökkenését és ugyanakkor szorítsa le külkereskedelmi mérlegének óriási deficitjét. E követelések első részét az Egyesült Államok nem hajlandó teljesíteni. Az amerikai gazdaságpolitika irányítói több mint egy év óta következetesen elutasítják azt, hogy pénzügyi beavatkozással erősítsék meg a dollár árszínvonalát. Ennek a magyarázata lényegében az, hogy a dollár alacsony árfolyama külföldi tökét vonz az Egyesült Államokba, ami munkaalkalmat teremt. Emellett a dollár esése olcsóbbá teszi a világpiacon az amerikai exportot, amely így hatásosabban versenyezhet a konkurrens tőkés országok kivitelével. Ami a követelés második részét illeti, az amerikai külkereskedelmi mérleg óriási deficitjét csak az olajbehozatal radikális megszorításával lehetne csökkenteni. Erre az Egyesült Államok jelenlegi termelési szerkezete és politikai erőviszonyai nem adnak módot. Carter viszonylag szerény energiatakarékossági tervét immár másfél esztendeje nem tudja elfogadtatni a törvényhozással. Carter elnök tehát részben az amerikai gazdaságpolitika szándékai, részben annak korlátái miatt nem elégítheti ki a csúcsértekezleten . partnereinek legfontosabb követeié seit. 2. Az Egyesült Államok. Franciaország és Anglia azt követelik az NSZK-tól. hogy gazdaságát gyorsabb növekedésre ösztönözze. A nyugatnémet gazdaság idén és jövőre az előrejelzések szerint, évenként mindössze 2 százalékkal növeli reálértékben számított termelését. Ez azonban egy nagyon átgondolt és tudatos gazdaságpolitika következménye. Ilyen alacsony gazdaságnövekedés mellett ugyanis az NSZK rendkívül kedvező, mindösz- sze 3 Százalék körüli szinten tudja tartani az inflációs rátát, ami a kormány számára elsőrendű politikai és gazdasági követelmény. A júliusi csúcs előkészítésére folytatott rendkívül viharos tárgyalásokon a nyugatnémetek világossá tették, hogy nem hajlandók beadni a derekukat és tovább folytatják eddigi gazdaságpolitikájukat. 3. Az Egyesült Államok, Franciaország és Anglia azt követelik Japántól, hogy minden lehetséges módon csökkentse kivitelét. A japán külkereskedelmi mérleg az export versenyképessége következtében évi 17 milliard dollár körül mozog. Japán azonban „exportál vagy meghal”. Nyersanyagai nincsenek, s a lakosság életszínvonala, valamint az ország gazdasági növekedése az ipari export függvénye. Japán ennek megfelelően, csak másodrendű fontosságú, úgynevezett „önkéntes exportkorlátozásokra” hajlandó. Alapvető gazdasági érdekei azonban lehetetlenné teszik, hogy exportmagatartását alapvetően módosítsa. MINT LATHATÓ, az érdekellentétek egész hálója jellemzi a vezető tőkés országok gazdasági kapcsolatait. Felesleges bizonygatni, hogy ezeknek az ellentéteknek a szövevényét egy 48 óráig tartó, formális csúcs- találkozó nem oldhatja fel. A legtöbb, amit a bonni gazdasági csúcstól várni lehet, egy olyan közlemény, amely legalább szavakban e feloldhatatlan érdekellentétek enyhítését ígéri. Érettségizett vagy kereskedelmi gyakorlattal becsüstanulót felveszünk, Bizományi Áruház Vállalat, Eger. Bajcsy-Zs. út 2. Jelentkezés : az üzletvezetőnél. 2 fő 8 órás kézbesítőt azonnal felvesz a parádl postahivatal. Jelentkezni: a hivatalnál 8—16 óráig. A 302. sz. Könyvesbolt, Gyöngyös, Fö tér 8. raktárhelyiséget keres. ~1-----------------------------1 %