Népújság, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-08 / 159. szám

Befejezte munkáját az országgyűlés nyári ülésszaka Kombájnok bevetés előtt Kezes báránnyá szelídíteni in. A kérdés így szólt: ^ehet-e már aratni az őszi árpát? A feleletet csak úgy tudta meg­adni Nagy Béla. a növény- termesztési csoport vezetője, hogy ügyes kis kézi szerke­zet tel megmérte a szemek nedvességtartalmát. — Huszonkét százalék. fii szárítóberendezés, a Bá­bolna, tehát ezt elbírja. — Az árpa jó részét má­jusban lefektette a kedvezőt­len időjárás. Felsarjadzolt. Ezek a sarjúkalászok zöldek. Az árpa kétharmada beérett. Nem várhatunk tovább — halljuk az elnöktől az indo­kolást. Az első kombájn két me­netet fogott fel, a tartályát kétszer ürítette, az IFA ké' terhet vitt be a Bábolna szá­rítóhoz és csak ekkor lehe­tett kimondani a következte­tést: — Holnap megkezdjük az aratást. A feszültség egy pillanat alatt eltűnt a várakozók ar­cáról. — A többi az időjárástól függ — tette még hozzá egyáltalán nem fölösleges óvatosságból az elnök. B ■ ■ Kozák István már tizenkét éve arat. Az idei lesz a negyedik azok sorából, aru­két Gyöngyöspatán eltöltőit A Claas az ő akaratának en­gedelmeskedve állt be a Szedresen levő 34 hektáros táblába. — Keserves egy munka, mert az arpa nagyobbik ré­szé lefeküdt. A vágóasztalt állandóan állítani kell. sem­mit sem lehet látni belőle, olyan mélyre kell ereszteni. Az ember érzékén, tapaszta­latán múlik minden, mert bármelyik pillanatban fel­kaphat valamit a gép és ak­kor ... A megoldásra technikai eszköz is kínálkozik: kalász­emelő. Csak fel kell szerel­ni a gépre. Ez lesz a meg­oldás. — Most másfél óráig tart még az a munka, ami ••in­des körülmények között 25— 30 percig. Ilyen a teljese­mé ny. Ez panasznak tetszik. Ta­lán a kereset is bánja? — Ami igaz, az igaz: ta­valy is megkerestem à há­rom hét alatt 6900 forintot, de nem ám napi nyolcórás műszakban! Hajnaltól késő estig a kombájnon. Mit szól hozzá a család? — Ügy van az, ha van elég test kereste egy vaskos irat­csomóval a kezében, amely a gyöngyösi volt zsinagóga felhasználásával foglalkozik. Ahogy elmondta, nem is olyan sok költséggel korsze­rű könyvtárat lehetne itt ki­alakítani. Fodor Istvánné képviselő­nőnk boldog, hiszen egy régi huzavona végére kerül pont, s ebben mint képviselőnek igen nagy szerepe van. Az olvasó, de legalábbis a vá­lasztókörzet polgárai, bizo­nyára emlékeznek, hogy a szilikózisos megbetegedések­kel kapcsolatban —. s ez Fo- dorné körzetét érinti első­sorban —, még nem volt megfelelő intézkedés. Interpellate jellegű kérdé­sek, s egyéb felsőbb szintű vizsgálatok után most dr. Threton Ferenc munkaügyi miniszter úgy tájékoztatta képviselőnőnket, hogy a kér­déssel még e hónapban fog­lalkozik a kormány, s a dön­tés a vártnál is hamarább megszületik. — Nagy öröm ez a kép­viselőnek, ugye? — Hát persze. Ha az em­ber érzi, hogy nem hiába fáradozik, azt a megelége­dettséget semmilyen mérték­kel nem lehet mérni — mo­solyog Fodor Istvánné. pénz, az asszony sem veszek­szik. Persze, mert minden csa­ládban a feleség számolga >a a pénzt, nemcsak akkor, anu. kor kézhez kapja, hanem hk- kor is, amikor ki kell adni. Az ő feje fő a sereset mu't Ö tudja, mire, mennyi Kell vagy kellene. Aztán arról is elmond még néhány szót Kozák István, hogy az aratás' mégiscnas más. Egy kis várakozás előt­te, egy kis izgalom a kez­dést megelőző napokban, az­tán igazi jó érzés felmászni a sokat tudó gép vezetőfül­kéjébe. és azt a belie nőt óriást kezes báránnyá szelí­díteni, hogy morogva, zúg­va. nyögve, de száz és száz ember munkáját végezze el egymaga. ■ B B A tanuló, aki ezen a na­pon esett át a tűzkeresztse- gen, Pászti Tamás technikus. Ö is kombájnol már az idén Technikus létére? Igen. — Hagytam magam rá­szedni. bár régóta foglalko - tatott a gondolat, hogy -ó lenne kombájnra ülni. Elken­tem Nádudvarra, elvégeztem a tanfolyamot, megkaptam a papírt, most már én is ezer- hetem a Claas Dominátort Szándékosan úgy csináljak a pataiak, hogy a szerelők az aratáskor vegyék át a kombájnok kormánykor?'-:“’.. Ok ismerik a gépet belülről, ők javították, ők tudják, m hogyan reagál erre vagy ar­ra. Persze, az állandó készen­lét sem hiányzik a földekről: a táblák végében ott áll a kis műhelykocsi, annyi al­katrésszel, amennyi kell in­hoz. hogy a helyszínen el le­hessen végezni a kisebb a- vításokat. alkatrészcserék«*. Valóságos csata ez ilyen­kor. de ennek a gazdasági hadműveletnek nagyon s emberi célja van. A legszeb­bek egyike: a mindennapi kenyérnekvaló biztosítása. B B B Gyors számvetés még: hány kombájn, hány teher­autó és más egyéb áll -z aratási vezérkar rendelkezé­sére. Kiderül, minden a kombájnokon múlik. Ha azok győzik, a folyamat többi tag­ja képes a kiszolgálásukat biztosítani. — Ilyenkor már csak az aratásra mozgósítunk — ha '- juk az elnöktől. — De hát ennek a feltételeit is elő ke‘l teremteni. Azt mondhatjuk, a gépparkunk megfelelő én­hez a feladathoz. A KITE rendszere ebben elegendő se­gítséget. támaszt nyújt. De itt kerül szóba a heli­kopter is. Anélkül már a szőlő védelmét ellátni nem lennének képesek. A bajr.a* ott van, hogy a társult ïà '- daságok okos gépe fölött -s eljárt az idő. Hiába igénv. lik, késve érkezik, mert köz­ben gyógvítgatni kell az ó ez masinát. Pedig alapgép! Aztán elmondják azt is. hogy a Bábolnába besze*ei- nek a következő napokba i egy automata nedvességmé­rőt. amit a Szilas menti f«z szakemberei építenek be. Nyolcvanezer forintba Ke "dl, de megéri, mert ígv már a lankadó figyelem miatt ae’ii lehet elégtelen a szárítás. Esetleg. A négyszáz vagon *ér- ményt befogadó két raktár- épület mellé már húzzák fel az újabbakat, amelyek köz"? erőfeszítés útján készülne«. A gabonaforgalmi is vállal­ta a költségek meghatároz*t részét és ennek arányában használhatja a raktárt s Persze, a munkadíjat megfi­zeti a tsz-nek. Van még egv tartalék Collmann-féle szárítójuk amely óránként tíz tonna terményt tud fogadni. Ez a vastartalék. Arra az cse re, ha valami mégis történne Egy szó. mint száz: a gaz­daságon semmi sem múlik. (Folytatjuk ) G. Mólnál térén* (Folytatás az 1. oldalról) leletet, tudatosabb és haté­konyabb munkát kivan mindannyiunk részéről, akik a mezőgazdaságban, a for­galmazásban és a feldolgo­zásban tevékenykedünk — fejezte be hozzászólását a megye országgyűlési képvi­selőinek nevében szót kért Szabó Imre. Ábrahám Kálmán, építés­ügyi és városfejlesztési mi­niszter ezután beszédében hangoztatta, hogy a IS éves lakásépítési terv végrehaj­tásának eredményeként több mint egymillió új otthon ké­szült el, korszerű körülmé­nyeket teremtve a beköl­tözőknek. Beszédes számok jelzik az elmúlt két eszten­dőt is: 260 milliárd forint­nyi építési, szerelési munka és 20 befejezett nagyberuhá­zás szerepel mérlegen. Az idei feladatok is számottevő­ek; az építők 41 nagyberu­házáson dolgoznak, és az év végéig 150 milliárd forint értékű munkával számolnak. A miniszter több pontban foglalta össze azokat a fel­adatokat, amelyek megoldá­sához az egész társadalom támogatását kérte. Az egyik, hogy változtatni kell a túl­zottan beruházásközpontú szemléleten. Az igények megfogalmazásában ugyanis valósággal professzorok va­gyunk, ami nem olyan nagy baj. De erre lenne szükség, hogy ugyanilyen energiával dolgozzunk a beruházások feltételeinek megteremtésén, a hatékony megvalósításon is. A másik fontos feladat az építésügyhöz kapcsolódó más ágazatokkal való együttműködés javítása, egy­más kölcsönös segítése. Az építőipar tevékenységét ugyanis nagymértékben meghatározza az anyaggyár­tók, de a gépipar, a könnyű- ioar, az alumíniumipar, a vegyipar és a kohászát ter­melésének színvonala is. Sürgető feladat — folytatta Ábrahám Kálmán — az ága­zati irányítási munka szín­vonalának emelése. Erőinket koncentrálni keli, hogy ter­Az államháztartás 1077-es esztendejéről szólva Faluvé- gi Lajos elmondta, hogy a népgazdaságban keletkezett összes pénzjövedelem tavaly a termelés és a forgalom fel­gyorsult növekedésével össz­hangban több mint 9 száza­lékkal nőtt, bár a világpiaci árváltozások számunkra ked­vezőtlenek voltak. Ezzel lé­nyegében azonos arányban emelkedett a lakosság — nagyrészt munkából szárma­zó, de jelentős mértékben társadalmi juttatásokkal ki­egészülő — nom inál jövedel­me. A bevételek 41 milliárddal haladják meg az előző évit. Kiadásunk összesen 364,8 milliárd forint, A hiány a múlt évinél és a tervezett­nél is nagyobb. Mindebben megmutatkozik gazdaságunk dinamikus fejlődése, erőfe­szítéseink hatása a nemzet­közi inflációval szembeni küzdelemben; de gazdaság- politikánk egyik fő gondja is az, hogy nem valósult meg a költségvetés egyen­súlyának javítására irányuló elhatározásunk. Gazdasá­gunk úgy fejlődött, hogy kül­ső erőforrásokat vontunk be. hiteleket, vettünk fel, ami megfelel ötödik ötéves ter­vünknek. hiszen korántsem az a szándék fogalmazódott még, hogy az egyensúlyi fo­lyamatok kibontakozását im­portkorlátozások révén ke­ressük. A vállalatoknak adott tá­mogatásról szólva elmondta, hogy azok az adott árviszo­nyok között, a gazdálkodó szervezetek szempontjából — ideiglenesen — jórészt in­dokolhatók. De nem ez az igazi közgazdasági kérdés, hanem az, hogy o problémák egyedi megoldása helyett ho­gyan tudjuk a vállalatokat mozgósítani a hatékonyabb tevékenységre, a piaci köve­telményekhez való alkal­mazkodásra. Bérszabályozás mészetesebb együttműködés­sel lehetőséget teremtsünk közös géppark létrehozására és szakemberek cseréjére. Az ezt követő hozzászólá­sok után az elnök bezárta a vitát és megadta a szót Lá­zár Györgynek, a Miniszter- tanács elnökének. A beszámolóhoz több hoz­zászóló nem jelentkezett. Lá­zár György, a Miniszterta­nács elnöke a kormány nevé­ben köszönetét mondott a sokoldalú, élénk, a lényeges kérdéseket felölelő vitáért, A hozzászólások jól érzékeltet­ték. hogy a törvényhozó tes­tület tagjai értik és tudják: fejlődésünk jelenlegi szaka­szában nehéz feladatokat kell megoldani, s hogy cél­jaink eléréséhez elengedhe­tetlen a következetesebb, tu­datosabb, szervezettebb mun­ka. A minisztertanácsi határo­zatokkal nem lehet minden vitás kérdést elintézni. Az ügyek tömegét — a nagyon világos politikai és kormány­zati irányelvek alapján — ott és akkor kell intézni, ahol és amikor azok felme­rültek. Ehhez természetesen nincsenek kész sablonok, te­hát az alkotó gondolkodás- módé, a felelősségvállalásé a döntő szerep. Ezt követően Lázár György a vitában is nagy hangsúlyt kapott gazdasági kérdések közül a termelési szerkezet korszerűsítésének feladatai­ról szólt, majd hangsúlyozta, hogy az előrehaladáshoz tu­dományosan megalapozott, átgondolt és ellenőrizhető műszaki-gazdasági koncep­ciókra van szükség. Az országgyűlés a 'Minisz­tertanács elnökének a kor­mány munkájáról tartott be­számolóját. az abban ismer­tetett további kormányfel­adatokat, valamint a felszó­lalásokra adott válaszát jó­váhagyólag tudomásul vette. Az országgyűlés ezután a Magyar Népköztársaság 1977. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló tör­vényjavaslatot vitatta meg, melyet Faluvégi Lajos pénz­ügyminiszter terjesztett elő. si rendszerünk sem állította nehéz feladat elé a gazdálko­dókat, akik átlagosan nyolc százalékos béremelést tudtak megvalósítani. A beruházásokra a terve­zettnél és lehetőségeinknél is iöbbet költünk. Már az ötö­dik ötéves tervidőszak kez­(Munkatársunk telefonje­lentése): Jól elkiabáltam tegnap ezt a dolgot a tomboló nyárról. Mentségemre szol­gáljon, hogy mindenkit meg­szédített a nagy mellbőség­gel érkező ígéret, s ilyen ez a meteorológia. pénteken „aranyos” őszi időt kaptunk a apíkunkba. Legalábbis ans» at esői illeti. Idebent a detén, megismerve a válla­latok fejlesztési elképzeléseit, felfigyeltünk arra. hogv ál­talában több beruházást ter­veznek, mint amennyi a nép­gazdaság lehetőségeiből ki­indulva indokolt lenne. A vállalatok nagyobb része — ha lehetne — még többet is szívesen elköltene beruházá­sokra. A pénzügyminiszter emlékeztetett a csütörtöki vi­tában is elhangzott komoly figyelmeztetésre, hogy kevés­sé keressük a beruházás nél­küli uiakat. gazdálkodásunk javítására. Ez abból ered, hogy még mindig nagyobb lehetőséget adunk a mennyi­ségi fejlődésnek, és nem for. dítunk elég gondot a minő­ségi változásokra. Arra törekszünk, hogy a vállalatokat ebben érdekel­tebbé tegyük. Ezért az ár- és pénzügyi rendszerünket továbbfejlesztjük a hatodik ötéves tervvel összhangban. Elhatározott szándékunk, hogy a jobb. a növekvő jö­vedelmezőségű vállalatoknak gyorsabb fejlődési és szemé­lyi jövedelememelési lehető­séget biztosítunk, ellenben a gazdaságtalan vállalatok, il­letve tevékenységek tovább fejlődését, sőt változatlan fenntartását sem fogjuk köz. ponti eszközökkel segíteni. Ügy véljük, hogy a pénzügyi politika szigorítása és a ha­tékonysági követelmények fokozása elvezethet az indo­kolatlan támogatások és ked­vezmények leépítéséhez, a pénzügyi egyensúly megszi­lárdulásához. A pénzügyminiszter ezután a társadalmi közkiadásokkal és a költségvetési szerveze­tek tevékenységével foglal­kozott. A lakosság életkörül­ményeit egyre inkább befo­lyásoló társadalmi közkiadá­sokra 138 milliárd forintot költöttünk 1977-ben, A ta­nácsok 90 milliárddal, az előző évi 11 milliárd forint­tal meghaladó összeggel gaz­dálkodtak. Ebből az intéz­mények fenntartására 48, fej­lesztési célokra pedig 42 milliárd forintot adtak ki. Közvetlenül a lakosságnak 50 milliárdot — az előző évi­nél 5 milliárddal többet — fizettünk ki nyugdíj, családi pótlék, gyermekgondozási se­gély, táppénz és egyéb pénz­beli juttatás formájában. Mintegy 40 milliárd forintot — négymilliárddal többet, mint az előző évben — ter­mészetbeni juttatásként for­dítottunk egészségügyi, szo­ciális, oktatási, közművelődé­si és kommunális szolgálta­tásokra. A pénzügyminiszter expo­zéjában hangsúlyozta: a ne­hézségek ellenére — melyek Parlamentben nem esik — egyéb, mint szó, de értékes, figyelemre méltó, amolyan mindenkit öntöző szellemi szó. Folytatódott a vita a kormány beszámolója felett bent az ülésteremben, meg kint a folyosókon is. Ami az utóbbi helyszínt illeti, kény­telen vagyok megemlíteni, hogy a tudósító nem csupán a folyosókon fordul meg, hanem az ülésteremben is. Többen kérdezték korábban, hogv „téged nem engednek be?”. Most örömmel jelent­hetem, hogy nem engedtek — ki!... Ugyanis bemen­tem, s kijövet igazoltattak, tehát addig bent kellett ma­radnom. Az igazsághoz tar­tozik, hogy eme aktus után visszamehettem volna, de már minek? . . . itr Egvébként ott hagytuk ab­ba, hogy a vita a kormány beszámolója felett toyább folyt. Dr. Nórák PáIné ven­dége volt Juhász Ferenc, a hatvani városi pártbizottság titkára. — A beszámoló szerintem — mondotta — jól rögzítet­te a tényeket, de úgy érzem, hogy még mindig a feladatok szintjén állunk, s a számon­kérés valahol, valahogy el­maradt. Igen sok a gondunk, amelyeken a finomabb fo­galmazás nem sokat segít. Komjáthy Aladár hozzá­teszi : — Ismerjük a hibákat, de mit teszünk, mit tehetünk a között dolgozunk és dolgoz­ni fogunk — mégis arra szá­mítunk. hogy ésszerű és ta­karékos gazdálkodással a társadalmi ellátás minden fontos területén megvalósul­nak aZ ötödik ötéves terv­ben elhatározott célok. Pethő Ferenc a törvényja­vaslat bizottsági előadója az országgyűlési bizottságok ülésein elhangzott indítvá­nyokat, javaslatokat össze­gezte. Az országgyűlés a költség- vetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot egyhangú­lag elfogadta. Interpellációk A három interpelláció kö­zül a megyénkben is aktuá- list közöljük: Karkus Sándor (Komárom m.) a nyugdíjasok utazási kedvezményének módosítása tárgyában interpellált a köz­lekedés. és postaügyi minisz­terhez. Azt javasolta, hogy a négy féláru utazásra jogo­sító szelvényből kettőt maga a nyugdíjas, kettőt pedig — amennyiben azt igényli —a házastársa vehetne igénybe. Pullai Árpád miniszter vá­laszában elmondta: ezt a kérdést az. illetékesekkel már megvitatták és úgv határoz­tak. hogy javasolják a kor­mánynak: 1979. január l.vél a nyugdíjasok nyugdíjjal nem rendelkező házastársai, illetve élettársai is használ­hassák a kedvezményes va­súti jegyeket. A miniszter válaszát az interpelláló képviselő és az országgyűlés egyhangúlag el­fogadta. Az országgyűlés nyári ülés. szaka ' Apró Antal zárszavá­val ért véget. (MTI) gyors javítás érdekében ? Terv van, szándék van, de fel kell készülnünk a várat­lan, objektív nehézségekre, akadályokra is. Körzetemben tapasztaltam például a reá­lis alapú kezdeményező készséget. Ezek azonban „feljebb” már erejüket ve­szítik. Segítenünk kell, hogy ne maradjon így. Fiala Tirádámé: — Jó tükör volt ez a be­számoló. Olyan tükör, ami­be bele kell néznünk, s nyi­tott szemmel. Azaz: el kell fogadnunk, amit látunk. Dr. Novák Pálné: ■— A mezőgazdaság és az élelmiszeripar szorosabb együttműködését, a tanácsok és más szervek kapcsolatát és a szociális jellegű intézke­dések ígéretét tartom a leg­fontosabbnak a beszámoló­ból. ★ Az első szünet előtti fel­szólaló volt Szabó Imre. Osztatlan sikert aratott. Az olvasó lapunkból megismeri a felszólalás szövegét, ma­gam csak annyit teszek hoz­zá, hogy miért volt még si­keres a beszéd. A szövegben szerepelt a szőlő- és bor­termelés fejlesztése kapcsán az úgynevezett „bikavér­program”. Amikor ez így, váratlanul elhangzott, az ülésterem megélénkült. ★ A szünetben Nagy Márta a kulturális mintezterhelyeU Természetes, hogy ilyen, s ehhez hasonló sikereket kí­vánunk mind a tizenkét képviselőnknek. Rátái Gábor 1978. július 8» szombat fi pénzügyminiszter expozéja •4

Next

/
Thumbnails
Contents