Népújság, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-08 / 159. szám
A bosszú Francia film Az élet legszürkébb hétköznapjaiban is érdekessé válhat egy rendkívüli esemény. mert a tett indítékai, indítórúgói, az elhatározás a döntő pillanatban a sokrétű lelket mozgatják meg. Még nyilvánvalóbb ez az igazság, ha egy rendkívüli helyzetet vészünk figyelés alá, mint ahogyan ebben a filmben a film alkotói is tették. 1944. nyarán, a francia Délen már a legálmosabb kutyák is ugatták, hogy a németeket kiszorítják az országból. Az SS utóvédharca félelmekkel és kegyetlenségekkel teli borzadályt jelentett a lakosság számára. Julien, a jóhírű sebész a maga bőrén tapasztalja, hogy elképzelhetetlen gyakorlati következményekkel jár, amikor az emberi értékek és a jog rendje megszűnik: részeg német katonák a saját házában ölik meg feleségét és kislányát. A pillanat hatására alakul át a gyógyító orvos egyszemélyes bosszúálló hatalommá, akit kiold az- eskü és az emberi fegyelem alól a gazság, amit övéi ellen elkövettek. Pascal Jardin és Claude Veillot forgatókönyve bizonyára egy megtörtént háborús epizódot dolgoz fel, a témához illő érzékenységgel. Nem könnyű dolog ugyanis az apró történések mozaikrendszerét úgy összeállítani, hogy mindaz végül is hitelessé váljék, amikor a külső eseményeket egy óriási hatású és követkeményeiben alig felmérhető élmény irányítja. Hét diák Borsodban Á múltat Hét Heves megyei diák kutatta a múltat tíz napon át — június 25—július 4-e között — a borsodi településeken. A héten zárult XII. országos honismereti diáktábor lakóit a szervezők különböző szakcsoportba osztották. A leggazdagabb kutatási anyaggal a bányászszakcsoport büszkélkedhet. Csiffáry Gergely történész, muzeológus keze alatt egy hatvani és egy egercsehi diáklány is dolgozott. Hajdú Magdolnától és Pós Judittól érdeklődtem, hogy érezték magukat a táborban és mit sikerült ez alatt a néhány nap alatt gyűjteni? kutatták szági munkásgyűlésen. Érdekes volt még találkoznunk egy volt bányatulajdonos lányával is, özvegy Marton- csik Józsefnéval... A tábor tíz nap alatt az emlékek gazdag tárházává vált. Ehhez, mint dr. Dob- rossay István muzeológus, a tábor szakmai .vezetője elmondotta, a hét hevesi kislány is dicséretes lelkesedéssel .hozzájárult. Nélkülük — mondotta — ilyen szép és értékes anyag talán nem is gyűlt volna össze a XII. országos honismereti diáktábor idei foglalkozásán. TEMES1 LASZLO A látvány csak elindítja a gondolatokat, hogy7 a szándék az apró cselekvéseknek logikai sorát is feltalálja. És azt kell hinnünk, hogy a főhősnek, ennek a békés természetű Juliennek ez a rendkívüli állapota még magasabb szellemi összpontosítású szférába lökte őt, mint amit a józan és nyugodt agytól elvár az ember. Robert Enrico, a film rendezője a kaland és az érzelmek jól felépített montázsát nyújtja nézőinek. Az ellentétek hangsúlyozottan élnek meg egymás mellett. Julien a hosszú várakozási szüneteiben végigéli a házban eltöltött boldog napokat, s azokban a kis Florenc-szel és Clarával összekapcsolt boldogságát. Az álmodozásból mindig jókor ébred, a felfokozott idegállapot mindig időben rajtaüt a bosszúálló szellemen és az engedelmesen viselkedő testet újabb csatába küldi. Igazságtalanok lennénk, ha erről a filmről szólván csak a párbeszédek pedáns és formás voltát, az egyértelműen tiszta rendezői szándékot di-‘ csérnénk. Ennek a filmnek a lelke Romy Schneider alakításán, szépségén túl és felül Philippe Noiret. A jellemszínész nem harsog, nem túloz, nem omlik össze, de minden megrenditőt ki tud fejezni azzal, ahogyan a szája körüli izmok meg-megrándulnak. Az emberi lélek ugyanis mindig igyekszik magát szavakban kifejezni, elmondani, elkiáltani a fájdalmat és az örömöt; de akadnak pillanatok, kínok, szenvedések, amikor a közlés a félúton görcsben állva megkapaszkodik, nem jut tovább, elbénul, mert a belső tartalom kife- jezhetetlen az emberi hang által. Amikor Julienra rászakad a döbbenetes egyedüllét, mert nemcsak a szeretetet és a szerelmet, de az emberi értékrendet is elvesztette, azaz a hitét ezekben az emberi értékekben, az üresség már több. már masabb, mint amit a hangok akármilyen változatával érzékeltetni lehet. Itt nem marad más tennivaló, mint az időre, az éppen koppanó másodpercekre és a tettekre bízni a kapcsolatteremtésnek ezt a pehéz és olykor nehezen elvégezhető munkáját. A háborús katasztrófáról szóló filmekben — úgy tűnik, mindenütt a világon — egyre inkább felfedezik a.z embert, azt a kicsit, akiért minden harangnak szólania kell. És minden időben. Farkas András Sárospataki István Kőműves Kelemenné című drámáját tűzte a nyári évad műsorára a Gyulai Várszínház. Rendező: RaVovszky Tibor, a Pozsonyi Szlovák Színház főrendezője. A képen: Bánhidy László, Labanez Borbála. Sinka Károly. (MTI fotó — Ilovszky Béla felv. — KS) Automatizált / »levélfeldolgozás" a postán Mit tud a gép — és mit kell tudnia a levélírónak? Az ország legismertebb postaépülete — a budapesii Keleti pályaudvarral szomszédos 72-es hivatal — immár évek óta tartó korszerűsítése új, jelentős szakaszához érkezett az idén: különböző építészeti átalakításokat rövidesen technológiai változások is követik. Automatizálják a „levélfeldolgozást”, az eddigi manuális munka sokféle részműveletét a japán TOSH/BA-cég- től nemrégiben 160 millió forintért vásárolt ügyes géplánc végzi maid el az eddiginél egyszerűbben, gyorsabban. Néhány év óta több, iparilag fejlettebb országban alkalmaznak már hasonló módszert, a használt berendezések azonbáif inkább csak a leveleken géppel írt számjegyformák felismerésére alkalmasak. Japán után hazánk mindössze a második olyan állam, ahol az automata már a kézzel írott irányítószámokat is képes elolvasni. A gépsor optikai karakterolvasóját ugyanis a külföldi szállító „megtanította” szinte mindazokra a feladatokra, változásokra, lehetőségekre, amelyeket a levélírók egyáltalán eléje állíthatnak. Az OCR-gép mikroszámítógépének memóriájába betáplálták a Magyarországon jelenleg használatban levő legkülönbözőbb fajtájú és betütípusú címzőberendezések által írt valamennyi számjegyforma mellett a kézzel írtakéra jellemző adatokat is az elküldött címzésminták alapján. S a konstrukció elkészítésénél olyan műszaki megoldást alkalmaztak, amely lehetővé teszi a később esetleg bekövetkező szokásváltozásokhöz történő igazodást is. így, ha a feladó szeptembertől megfelelően, szabályosan írva helyezi el küldeményén az irányítószámot, a gép a legnagyobb tökéletességgel elvégzi munkáját: egyetlen óra alatt több tízezer levelet rendez és oszt szét a címek szerint nagy pontossággal. A gép munkájában nagy szerepük van az elére nyomott csíkoknak — amelyek a valóságban pirosak, a posta kérésére speciális színárnyalatban kerülnek a nyomdában a borítékra, lapra —: a küldemények „talpra állítását” szolgálják ^ berendezésen. Fontos, hogy a csíkok melletti kockákba szabályosan írt irányítószámok kerüljenek, a feladó neve, címe pedig a bal felső sarokban legyen feltüntetve. Külföldre címzett leveleknél, lapoknál, kézi címzésnél az első kis keretbe, gépi címzésnél pedig a címzés utolsó sorában „x” jelzést kell elhelyezni. A 72-es postahivatal kor* szerűsitése csupán egyetlen állomása az országos hálózat nagyarányú fejlesztésének. A Budapesten kombináttá fejlődő hivatalon kívül az eh* következendő évtizedekben nagy gócközponttá feljön dik Hatvan, Debrecen, Szol1* nők, Kecskemét, Sárbogárdi Székesfehérvár és Győr is, s mellékgóccá fejlesztik Miskolcot, Nyíregyházát (vagy Mátészalkát), Békéscsabát^ Szegedet, Pécset, Dombóvári;, Balatonszentgyörgyöt és Celldömölköt. A szolnoki góchivatal még 1975-ben éri készült úgy, hogy szintén alkalmas legyen az automata elhelyzésére, s folyamaiban van már a székesfehérvári beruházás megvalósítása is. Csupán a pesti, a szolnoki és székesfehérvári automatizálás mintegy 600 postás dolgozót szabadít fel az eddigi fizikai munka alóli Ugyanekkor megváltozik a levélfeldolgozásnál továbbra is foglalkoztatott munkaerő szerkezete is. Az eddigi postások valójában gépkezelők, kódolók, gépészek, elektro* technikusok, mérnökök lesz-* nek egyszerűbb vagy bonyolultabb feladatoknál, s jóval hatékonyabb munkát végez* nek majd, mint eddig. Aminek a posta valameny* nyi ügyfele — hasznát látjai (gyóni) | — Annyira gazdag prog- ramunk volt — kezdte Hajdú Magdolna —, hogy észre 6em vettük, milyen hamar elszaladt az idő. A gyűjtőnapokon kívül városnézésen és kiránduláson is részt vettünk. Természetesen a régi emlékek, emléktárgyak felkutatása volt a fő tevékenységünk. Többek között Ki- ráldon, Sajószentpéteren, Ormosbányán és Putnokon dolgoztunk néhány napot. A bányászemberek életmódja, a velük való ismerkedés nagy hatással volt ránk. Igen sçk értékes emléktárggyal vonulhattunk be a táborba. — Miket sikerült óssze- gyűitenetek? Pós Judit sorolta: — A padlásokból, a lakásokból és a kamrákból szolgálati érmek, bányászegyenruha és különböző bányász- szerszámok kerültek elő. Az anyagtár legértékesebb darabja viszont az 1870-es évekből való utazóláda és a század eleji bányászoltár. Ezenkívül munkásmozgalmi jellegű témákban is sikerült eredményt elérnünk, hiszen Sajószentpéteren meglátogattuk a majdnem 50 évet bányában dolgozó Vi- dinszki Józsi bácsit, aki évtizedekkel ezelőtt Lenint is látta, hallotta egv oroszor0JíMkM 1878. július 8., szombat 40. — Mindenesetre nem mutatott olyan szándékot, hogy Tiborral harcba kívánt volna szállani érettem .. ■ Érettem, így mondta. Gitta egy pillanatra arra gondolt, hogy hátha csak a harc elől tért ki ez a Laci... de azután arra, hogy a harc elől — Tiborral? De nem, akárhogyan is törik a fejüket, ez egy olyan alak, aki az első pillanatban megfutott, és meg sem állt a Duna közepéig, hiszen még most is ott van. Ott. ..? Nem is látta; csak nem fulladt bele? Mert akkor meg úgyis mindegy. De nem. megpillantotta a Klári két veszett kölyke a sekély vízben... az ártatlan, hogy játszik ... Nincs más hátra, mint mégis visszatérni Tiborhoz, folytatni a vigasztalását és kieszközölni, hogy legalább hallgassa meg Kati bűnbánatát és bocsánatáéit esedezé- sét. Csak aztán Kati is hajlandó legyen egy valameny- nyire, ha nem is hihető, de elfogadható bűnbánatra. Hajlandó? Még hogy ő legyen hajlandó. Csak merjen ellenkezni! Mindazok után, amit máma ... csak ezen a mai napon is véghezvitt érte. .. Hogy játszotta ő itt végig a hozománygyűjtés különféle alakoskodó szerepeit. .. Ahogyan ő ösztönösen rátalált a négyszemközti beszélgetések egyedül járható útjára, mikor azt érezte, hogy a széles társaság előtt ezt mégsem alkalmas ... A hős anyának képzelte magát. Mégpedig olyan hős anyának, akinek most a gyermeke hálátlansággal fizet. — Kati !... Én még most az egyszer utoljára odamegyek Tiborhoz. Kieszközlöm, hogy hallgasson meg .. de addig te kiagyalod, mit mondasz neki... valamin te is gondolkodhatsz. . Nem fogod nekem feldúlni az egész nagy nehezen létrehozott építményt! Világos? — Igen, Anyu. Kati úgy mondta ezt az igenanyut, mint a megszeppent és bűnbánatos gyermek. Gitta ezek után még néhányszor végigment a parton, súlyosan töprengve, hátul összefont ujjakkal, mint egy férfi. Gondolkozott. Tibor a fatönkön ülve, súlyos elhatározásra jutott. Lelke két ellentétes sarka között az ellentét csak nagyobbra nőtt. A fel-feltáma- dó reményért meg éppen szégyellni kezdte magát. Hát mi vagyok én? Velem akármit lehet csinálni? Ahogy elnézte a két sétáló nőt, elképzelte, hogy mit forralhatnak megint. Hát nem. Mert hiszen amit látott, azt kétségtelenül látta. Ez a Laci, ez az őhozzá képest minden bizonnyal jelentéktelen fickó, csak idejön, alighogy megismerkednek, egy pillanatra egyedül maradnak, és már esnek is egymásnak kint az úton, mindenki szeme láttára . . . sőt a vőlegény szeme láttára ... Hát ilyenek De ez a vőlegény véletlenig éppen én vagyok... és én ezt nem nyelem le , .. Nem nyelem le — ezt hajtogatta. Csak nézte növekvő dühvei, hogy anya és lánya a parton le-fel sétálnak. Igen, most főzik ki a következő lépést ... a következő fondorlatot... ellenem ... Nem nyelem le, nem nyelem le ... Hirtelen elhatározással felállt és ő is odament az anyjához. Lekuporodott mellé. Amikor lekuporodott, még nem tudta, mit fog mondani, de amikor az anyja várakozóan rápillantott, önmaga számára is vadonatúj gondolatként ez jött ki a száján: — Édesanya, menjünk innen! Menjünk el minél hamarabb ! Mari mama nem kérdezte, miért? Nem kérdezte, mi történt? Felállt, megindult, ment egyenesen a kocsijuk felé. Csak menet közben szólt oda minden figyelmével a tollaslabda küzdelmeibe merült férjének: — Ferenc! Ferenc felpillantott, látta felesége határozott lépteit, látta, hogy fia is kullog az anyja után. engedelmes férj lévén, egy pillanatnyi tétovázás .után odaszólt társainak: — Bocsánat, egy pillanatra! Ment, letette az ütőjét arra a fatönkre, amelyen az előbb a fia ült. a kocsinál utolérte az asszonyt. — Mi van, Mari? — Hazamegyünk — jelentette ki Mari, és már ült is be a kocsiba. Ferenc látta, hogy ez már határozat. Nincs mit kérdezni, nincs min vitatkozni.' Visszafordult az otthagyott tollaslabdázókhoz, széttárta a karját. — Ügy látom, el kell men-; nünk! Szevasztok! Beült a volán mellé. — Majd mindent megmagyarázok — mondta Mari megnyugtatóan, de pillanatnyi kétséget sem hagyva elhatározása jogossága és indokoltsága felől. Tibor, miközben bemászott a hátsó ülésre, még egy pillantást vetett a partra, ahol anya és lánya között a drámai jelenet utolsó másodpercei zajlottak. Kati .nagyon csinos volt így sortban, lenge blúzban. Jó volt vele... jó volt q-rt hinni, hogy ezzel a lénnyel fogja leélni az életét. Felsóhajtott A sírás egy kissé még megint fojtogatta, de ő most már nem engedte felszakadni. A kocsi farolt, aztán nekifordult a kapunak. Elment. Egyszerűen elment. Gitta és Kati megdermedve néztek utána. Nem messze tőlük a parton Klári szörnyeteg gyermekei ugráltak be a vízbe —. ki a vízből, s mintha csak valaki agyafúrt szöveget súlykolt volna beléjük, ütemesen kiabálták : — El-menta-vőle-gény .. 1 el-menta-vőle-génv ! _______________(íolyiarjHrif ►
