Népújság, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-07 / 158. szám
Beszámoló az országgyűlés nyári ülésszakáról Kombájnok bevetés előtt Folyosói beszélgetés: dr. Faluvégi Lajos és Komjáthy Aladár az ülés szünetében. (Fotó: Perl Márton) (Folytatás a 2. oldalról) Befejezésül így beszélt: Megnövekedtek a feladatok, sok nehézséget kell még legyűrnünk, de a tapasztalatunk is több, és nagyobb az erőnk is, mint amennyit eddig az építömunka szolgálatába sikerült állítani. A szocialista építés sok esztendeje van már a hátunk mögött. Ennek az időszaknak a jövőbe is mutató legfontosabb tapasztalata: a párt, a kormány, a nép egysége, egyetértése mindig úrrá. lett a gondokon. Meggyőződésem, hogy igy lesz ez a következő években is, és sikeresen haladunk tovább azt eddigi úton. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében a kormány beszámolóját elfogadom és az országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. Géczi János nógrádi, Klan- kó Mátyás békési, Szabó István Hajdú, Rujsz Lászlöné Szekér lyula felszólalásában — a kormány gazdaság- szervező tevékenységével összefüggésben — külgazdasági kapcsolatainkról, a termelési és termékszerkezet korszerűsítéséről, válamint néhány gazdaságirányítási feladatról beszélt. Hangoztatta:, a felszabadulást követő alig egy emberöltő alatt alapvetően megváltozott a magyar gazdaság arculata. Forradalmian átalakultak a termelési viszonyok, a szocializmus győzedelmeskedett a népgazdaság minden területén. Sokágazatú, fejlett ipart építettünk ki, amely ma már meghatározó szektora a magyar népgazdaságnak. A szocialista nagyüzemi mező- gazdaság biztos alapot szolgáltat az ország élelmiszer- ellátásához és rendszeresen gyarapítja exportálható árualapjainkat. Erőteljesen bekapcsolódtunk a nemzetközi munkamegosztásba. A nemzeti jövedelem az elmúlt 3 évtizedben 5 és félszeresére, az , ország külkereskedelmi forgalma 15-szörösére nőtt, s amíg 1360-ban a végső fel- használásra kerülő termelés 17 százalékát ma 30 százalékát exportáljuk. — Gazdaságunk további előrehaladása csak az intenzív fejlődés útján lehetséges. Ez azt jelenti, hogy meg kell gyorsítanunk a népgazdaság technikai fejlődését. s a gazdasági élet minden területén az eddigieknél is magasabb fokú terv- szerűséggel és szervezettséggel kell dolgoznunk — mondotta Szekér Gyula. — Az utóbbi néhány évben nagymértékben változtak a világpiaca árarányok. Ezek az árarányváltozások. valamint az azokat kísérő, illetve követő válságjelenségek kedvezőtlenül hatottak és hatnak ma is a magyar gazdaságra. Népgazdaságunk importjának több, mint 60 százaléka energiahordozó, alapanyag, féltermék és alkatrész, vagyis többségében olyan jellegű áru, amelynek ára jelentősen emelkedett a világpiacon. Ezzel szemben export- termékeink ára nem tudott lépést tartani az importáremelkedésekkel, így külkereskedelmi cserearányaink jelentős mértékben romlottak. A külkereskedelmi áruforgalomban keletkezett hiányt az elmúlt években hitelfelvétellel egyenlítettük ki, A' cserearányromlás azzal a következménnyel jár. hogy a megtermelt nemzeti jövedelem jelentős hányadat a belföldi felhalmozás és fogyasztás helyett az árveszteségek fedezésére kell fordítanunk. — Jogosan vetődik fel a kérdés: hol a kivezető út a magyar népgazdaság számára ebből a helyzetből? 1975 végétől csaknem két évig tartó munkával több száz gazdasági szakértő részletes felmérő-elemző munkát készített gazdaságunk állapotáról és javaslatot tett a Vas megyei küldöttek után dr. Szekér Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettese szólalt fel: megváltozott körülmények miatt szükséges tennivalók kijelölésére. Az MSZMP Központi Bizottsága az elmúlt év októberében előremutató határozatot hozott hosszú távú külgazdasági politikánk és a termelési szerkezet korszerűsítésének irányelveire. A határozat nyomán az állami szervek és a vállalatok megkezdték a konkrét gazdasági és fejlesztési intézkedések kidolgozását. Több évre szóló munka- prog. amokat készítettek. A tennivalók egy részét a folyó ötéves, más, részét a VI. ötéves terv keretében fogják megoldani. — A termelési- és a termékszerkezet szelektív fejlesztésének legfontosabb nemzetközi feltétele gazdasági együttműködésünk továbbfejlesztése a szocialista országokká), mindenekelőtt a Szovjetunióval, fokozódó részvételünk a szocialista gazdasági integrációban. A jelenlegi ötéves tervben a Szovjetunióba irányuló exportunknak a fele, — mintegy 140 milliárd forint értékben — hét termékcsoportra összpontosul. Szelektív ipar- fejlesztésünknek további tápot adnak azok a komplex fejlesztési célprogramok, amelyeket az energetikai és anyagellátás, a gépgyártás, valamint az élelmiszer-gazdaság és a fogyasztási cikkek gyártása területén a KGST keretében dolgozunk ki. Fontos feladatunk, hogy a szocialista országokból származó behozatal tervezett ütemét fenntartsuk és növeljük — folytatta hozzászólását Minisztertanácsunk elnök- helyettese. — Magyarország külgazdasági kapcsolatrendszerében természetesen fontos helyet foglalnak el a fejlett tőkés országok is. Súlyuk külkereskedelmi forgalmunkban fokozatosan növekedett, és ma valamivel meghaladja a forgalom egy- harmadát. E kapcsolatok jelentősen hozzájárulnak iparunk minőségi anyagokkal és alkatrészekkel való ellátásához. A termelési és a termékszerkezet korszerűsítése magasabb követelményeket támaszt gazdaságirányítási rendszerünkkel szemben is. A gazdaságirányítási rendszernek alkalmassá kell tennie a magyar gazdaságot arra, hogy rugalmasan alkalmazkodjék a világgazdasági fettételekhez, s megfeleljen a megnövekedett belső es külső követelményeknek. Jelentősen javulnia kell a központi irányítás hatékonyságának, a népgazdasági terveknek össze kell hangolniuk a megvalósítás mértékét és ütemét a gazdaság teherbíró képességével, ki kell jelölniük azokat a területeket, ahol gazdaságfejlesztési céljaink megvalósítása fokozottan igényli a nemzetközi együttműködés bővítését — mondotta későbbiekben a kormány elnökhelyettese. — A közgazdasági szabályozó- és ösztönzési rendszert is jobban össze kell hangolni új feladatainkkal. A gyakorlat azt mutatja, hogy a magyar gazdaság ösztönzőrendszerében még nagyobb mértékben érvényesíteni kell a világ- gazdasági hatásokat. Ugyanakkor helytelen volna, ha gazdaságunkat szabadon kitennénk minden konjunkturális jellegű hatásnak. A szabályozásnak lehetővé kell tennie, hogy a vállalatoknak módjuk legyen saját hatáskörben és kellő gyorsasággal megtenni mindazokat az intézkedéseket, melyek szükségesek a rugalmas külső piaci munkákhoz, a vállalkozó szellem növeléséhez. — A központi tervező szervek felelőssége igen nagy, mert a terv és a szabályozók útján nagy befolyásuk van a termékszerkezet korszerűsítésére. Mégis külön aláhúzom a vállalatok és a vállalati kollektívák szerepét — hangoztatta Szekér Gyula. — A legjobban a vállalati vezetők és dolgozók tudják, hogy szakmájukban mi a tennivaló. A környező világ magasabbra állította a mércét, nekünk nagyobb teljesítménnyel. kell válaszolnunk. És a magyar munkásosztály, szövetkezeti parasztságunk, értelmiségünk rendelkezik a nagyobb teljesítmény nyújtásához szükséges képességgel és szorgalommal is! Gorjanc Ignác, Weiszböck Kezsőné, Pelhő István és Tollai József küldöttek felszólalása után ért véget az országgyűlés, nyári ülésszakának első napja, amely ma folytatódik. (Munkatársunk telefonjelentése) Ha emlékszik rá egyáltalán valaki, eddigi tudósításaimat a Gobelin-teremben írtam. Most száműztek onnan egyéb rendezvény miatt, s nem is akárhová: a kongresszusi terem felé vezető társalgóba. Igaz, futólag láttam már, de most, ahogy itt ülök, és vésem a betűket, úgy érzem, ez még szebb és jobb hely. Kint tombol a nyár, idebent a kondinicionált levegő örökös tavaszról beszél, es Előrehaladás csak intenzív fejlődés útján lehetséges Emberi kéz érintése nélkül ii. Sorompó és portás, nagykapu, mint bármelyik ipari üzemben. Amikor a felelős személy megismeri az elnök autóját, felemeli a kezét. Üdvözlés is ez, de annak jele is, hogy nem kell megállnia a gépkocsinak ellenőrzésre. A telephely Gyöngyöspata szélén áll, tekintélyes területet foglal el. Aki itt elhalad az országúton, azt hiheti, valami gyárféleség működik a kerítés mögött: magasba szökő, ismeretlen rendeltetésű épületekkel, tornyokkal, csőkígyókból álló szállítórendszerekkel. Üzem ez, szárítóüzem, ami nélkül ma az aratás nagyon keserves munka lenne, majdhogynem lehetetlen is. ■ o o o o Hatalmas tölcsérek magasodnak az épületek között. Ahol megállunk, rácsok fedik be a leöntőgarat nyílását. Aranysárga árpaszemek szelíd halma púposodik ki a rácsozat fölé. Ez itt a Bábolna-típusú szárító. — Óránként kukoricából tizenöt tonnát ereszt át, kalászosból pedig harmincnegyven tonnát. Azt is elmondja még dr. Nagy János, hogy a kukorica harmincszázálékos nedvességtartalmát a felére csökkenti, az árpa, a búza huszonkét százalékos nedvességszintjét pedig tizenöt százalékra. Most lesz a berendezés harmadik szezonja. — Jó, megbízható szerkezet. A tavasszal kezdtük, még április közepén a nagyjavítását. A hajtóművet kellett átvizsgálni, a csapágyakat ellenőrizni és zsírozni, a rostákat áttisztítani. Tavaly november 1-én dolgozott utoljára a szárító, a gyöngyösi tsz-nek végeztünk vele bérmunkát. A kérdés máris megfogalmazódik: és az alkatrészek, a szükséges anyagok beszerzése? — Nincs rá gondunk. A raktárunkon is van megfelelő alkatrész, de ami kellett, Nagyigmándról is be tudtuk szerezni. Megkönnyebbülten sóhajthat fel az ember, öröm ezt hallani olyankor, amikor visszacsengenek a máshol mondott panaszok : hiába mentek ezért vagy azért, egy fia darabot sem tudtak szerezni. Itt pedig...! — Mindenütt vannak kiskapuk is — inkább csak a szója sarkából suttogja dr. Nagy János. Akárha csalánba nyúlt volna. — És az IFA-alkatré- szek...! Megadóan bólint. — Igaz, ha valamelyik tőkés országból kell az alkatrészt meghozatnunk, az két hét alatt itt van. Ha megfizetjük, akár repülővel is elküldik. De ha a „mieink” köréből, akkor esetleg egy egész évet kell rá várnunk. Nemcsak az IFA-ra vonatkozik ez, hozzá kell tennem. Egyszeriben lelohad az ember korábbi öröme. Ez a téma már visszaköszön. De meddig lehet ez az oka annak, hogy a tervszerű munkát akár néhány forintot érő alkatrész hátráltathassa, vagy — ez is előfordul — teljesen megakadályozhassa? A kérdés egyáltalán nem költői jellegű. Hovatovább a felelősséggel szervezett gazdálkodásunk egyik sarkalatos pontjává rukkol elő. Nem csupán bosszantó tény, hogy filléres szerkentyű hiányában sok tízezres, vagy százezres érték használhatatlanná válik, hanem a következménye még súlyosabb: a gazdálkodásunk folyamatát állítja le — az adott helyen. o o o o Söprögetnek. Győri Ferenc is, Kajó Ferenc is a tiszte szerint most a söprővel a kezében végez nagyon fontos munkát a szárító környékén. A szemetet is távol tartják így, a szétszóródott árpaszemeket pedig visszaterelik a garat nyílásába. ök is a mai nappal léptek azok sorába, akik az aratás annyira jelentős eseményeiben valamilyen módon részt vesznek. A szárítóról már szinte mindent tudunk. De mi lesz a termény további ütő? Erre való az a két ér»n„t aminek befogadóképessége ösz- szesen négyszáz vagon. Ha úgy tetszik, a gabona úgy jut el a határból a malmokon át a pékségekig, hosv emberi kéz nem is ér hozzá. Mert itt is az egyik berendezésből a másikba, vagy a levegő áramoltatásával, vagv egy lapátos vonószerkezettel továbbítják. A legizgalmasabb a raktár. — Ilyen csak ez az egy van Magyarországon — mutatják meg a külsőre egyé"oh-'m nem rendkívülinek tetsző épületet. Aztán kiderül, miért ez a nagy megtiszteltetés. — Dón licenc alapján készíti a Kecskeméti MEZŐGÉP. de az első berendezést ide építették be. Lemezből kialakított hasábok a padlózaton. Raituk halszálkára emlékeztető bevágások. Akármennyi szemes termény legyen is a hasá-1 bokon. bekapcsolják a ventillátort és máris átjárja az egész terményhalmot a friss levegő. — Utószárítás. Ha szükséges, még ezt is tehetjük, Milyen egyszerű megoldás, pusmog magában a laikus ember. Minek kellett ehhez dán licenc? Aztán a józan ész realitása csak hozzáfűze- ti az előző gondolathoz: ha nem kellett volna, biztosan nem vettük volna meg. — De ez a berendezés arra is alkalmas, hogy a. raktárból kifújja, a szemes terményt, oda. abba a középre helyezett folyosóba, onnan lapátos vonószerkezet viszi a tölcsérbe, ahonnan felvonó szállítja az ömlesztő garatba. Az autó odaáll a tölcsér alá. Ha pedig zsákba mérik a terményt, akkor egy okos kis berendezés méri az egyes zsákokat, és amikor elérik a hatvan kilós, súlyt, lezárja a szemek további útját. Ennyi az egész. Milyen könnyű ezt kimondani. (Folytatjuk) G Molnár Ferenc csupán a képviselőnők (honleányok és honanyák) emlékeztetnek ruháikkal a jelenlegi évszakra. Természetesen „nekünk” a mi képviselőnőink a legcsinosabbak, akik egyébként a csoport egyharmadát képezik, de a százalékot az említett okok miatt túlteljesítették. Ennyit a családtagoknak és a választóknak. Fordítsuk komolyra a szót: a szokásostól eltérően most került sor az országgyűlés nyári ülésszakára (június helyett), s bár látszólag a napirend nem az a „rendkívüli”, a felkészülést, az érdeklődést tekintve mindenképpen a megszokottan érdekes, izgalmas légkör fogadta a tudósítókat. Megszokott kép, hogy az első percekben még a megnyitás előtt a vendégeit keresi a képviselő, s az is, hogy miniszterek, vagy más funkcionáriusok röpke, de bizonyára alapos eszmecserét folytatnak. Kádár János egyedül ballag a folyosón, de senki sem tudja a köszönésben megelőzni őt. Hevét La. jós képviselőnk viszont már az írásos beszámolón töpreng. Aztán megszólal a csengő, s kezdetét veszi az országgyűlés nyári ülésszaka. ★ A szünetben szerencsém volt Faluvégi Lajos pénzügy- miniszterrel beszélgetni. — Hányadik zárszámadása lesz ez a pénteki? — kérdeztem. Elmosolyodik: — Körülbelül az ötödik. — Nem furcsa az állam zsebéről évenkint „szabásmintát’’ aduit. — Tulajdonképpen — mondta a miniszter — egy érdekes és fontos aktus ez. A tényeket, s a lényeget a különböző bizottsági ülések rögzítették, s erről számolok be ma'd a második napirenden. Egyébként furcsállom, hogy a megelőző bizottsági üléseken csak a fővárosi, illetve a központi sajtó képviselői voltak ott, pedig jó lett volna, ha részt vesznek a megyei lapok képviselői is. így a tájékoztatás részletesebb, s még meggyőzőbb lenne. Egy viszont biztos: végzett munkánk lényegéről, gazdasági, anyagi vetületé- ről számolunk be a mai napon. — Ezfittal nem nyitnak vitát a zárszámadásról... — Szerintem nem is kell, hiszen a kormány beszámolójában minden olyan kérdés szerepel, amely a pénzügyi tárcát is foglalkoztatja — mondta Faluvégi Lajos miniszter. ■k Elhangzott a kormány beszámolója, Lázár György miniszterelnöknek e funkcióban a parlamenti „szűzbeszéde”. Vélemények : — Szerintem — mondta Eperjesi Iván képviselőnk — őszintén, a valóságnak megfelelően tükrözte a beszámoló jelenlegi helyzetünket úgy érzem azonban, hogy jobb lenne az ilyen jellegű tájékoztatói év végére tenni, de: minden évben! Nagyon sokat tanulhatnánk belőle, s ez kamatozna a hétköznapokban. Egyébként a nyugdíjasokkal kapcsolatban — ez ütötte meg a fülemet — sok a kétéves rendezési határidő. A körzetemben számos idős ember él, akinél; nem mindegy, hogy mikor, s miként határozzák meg a nyugdiját. •k Szabó Imre ma, pénteken szólal fel a kormány beszámolójával kapcsolatban. Amióta képviselő, ez a harmadik felszólalása, s ahogy elmondta: „most is izgulok, mert komolyan veszem, amit mondani akarok.” — Mindenről nem lehet egy szuszra beszélni, ez biztos. .. Dehát valami kimarad a felszólalásból.., Es mi? — Például a gépalkatrész- ellátás. Pedig annyit beszélünk róla, és még mindig nincs megoldás. Aztán szerettem volna még beszélni az alacsony nyugdíjakról, a fe1- vásárlási árak rendezéséről s még akadt volna téma bőven. Természetesen összehasonlítva a néhány évvel ezelőtti kormánybeszámoló , és a, mai közötti általános helyzetet, érezhető, hogy a különbség fejlődésről tanúskodik. Az őszinteség, az előrelátás, az önkritika és kritika, a perspektívák alapos ismerete igen biztató. Tehát: mint képviselő, magam is bizalmat szavazok. így a képviselő, Szabó Imre, felszól?'á«a eíőb. Kátai Gábor NmüswG) . . • 1978. július 7., péntek
