Népújság, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-07 / 158. szám
Felvételi az egri főiskolán Izgalom és verseny a belépőért Sok érettségizett tanuló töprengett ezen az elmúlt hetekben, napokban. Valamennyien esélyeiket latolgatták, azt mérlegelve, hogy megvalósul-e a nagy álom, belépőt szereznek-e, gólyákká válnak-e? ^ A válasz tulajdonképpen egyszerű: azt veszik fel, aki megfelel a követelményeknek. Ezt mindenki tudja, azt viszont jóval kevesebben, hogy miként lest ez a gyakorlatban. Riportunkban erre keresünk választ... Többszörös túljelentkezés Dr. Juhász István, az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola tanulmányi osztályának vezetője néhány, a jelentkezésekkel * kapcsolatos adatot említ. — A tanári pálya még inkább vonzó, mint régebben. Az idén kilencszázharmincan szerettek volna bekerülni, ám csak háromszáznegyven fiatalt fogadhatunk. Ráadásul ebbe a létszámba beletartoznak a tavaly előfelvé- telt nyert fiúk is. Bizonyos szakpárokat éppúgy ostromolnak, mint valaha. Sokszoros volt a túljelentkezés a biológia—földrajz, a földrajz —testnevelés és a népművelés—történelem szakokra. A magyar—történelem szintén kedvelt, főként a lányok körében. Újdonság a matematikával, fizikával és a biológiával társított technika. Ennek híre valószínűleg még nem terjedt el, mert igen kevesen pályáztak. Más szóval : érdemes tájékozódni, mert a siker — s ez aligha vitatható — o jól- informáltságtól is függ. Aki viszont következetes, s nem mond le az irodalomról, a geográfiáról, az élővilág titkainak kutatásáról, csak akkor érvényesül, ha az erős mezőnyben a jók közül is kiemelkedik. A megyeszékhely felsőoktatási intézményében tizenkilenc bizottság tevékenykedett. Előttük kellett igazolni a tudást, a rátermettséget. Nézzük most meg azt, hogy Györgyi felel miként! Hallgassuk meg azokat, akik a jövő tanulóit a magyar irodalom és a história szépségeivel óhajtják megismertetni... Nyugodt légkör A folyosón a megszokott kép fogad. Sötét ruhába öltözött, riadt tekintetű ifjak. Kezükben, s körülöttük könyvek sokasága. Ismételni akarnak, holott ez teljesen felesleges, hiszen az elmúlt négy esztendő alatt elsajátított anyagról, olvasmányaikról, egyéni ízlésükről, gondolkodási készségükről adnak majd számot. Ilyenkor azonban nem használ a jó tanács, mert drukk, izgalom nélkül nincs valamirevaló vizsga. Azt azonban aligha sejtik, hogy itt benn már mennyit tudnak róluk. Behívás előtt tisztázzák a családi körülményeket, elolvassák az iskola által küldött — ezek egy része sajnos hemzseg az általánosságoktól — jellemzése- * két. Értékelik a tanulmányi eredményt, megállapítják a hozott pontszámokat, szó esik az írásbeli szintjéről. (Eotó: Tóth Gizella) Csak ezután következik az annyira rettegett pillanat. Egy biztos: a légkör jó, szinte kedélyes, s aki felkészült, aki kedveli a szellemfrissítő beszélgetéseket, annak igazán nem kell semmitől tartania. Györgyi Érdről jött, méghozzá jelesekkel. Fellépése higgadt, s az sem zavarja, hogy nem kell mindjárt tételt húznia. Kérdik, s ő válaszol, érvel, tényeket sorakoztat fel. Arról beszél — ízesen, árnyaltan, hogy nemcsak kedveli Ady, Vörösmarty, Weöres Sándor verseit, hanem szívesen előadja is azokat. Aztán a szavalókórus szerepéről szól. A magyar felvilágosodás íróegyéniségeinek munkásságát taglalja. Közülük csak egyet kellene választania, ő azonban nem kedveli a könnyebb megoldást. — A legszívesebben sorjában haladnék, s Bessenyeivel kezdeném, mert a folyamatot így érthetjük meg egészen, s kiemelhetem a hasonló és a különböző 1 jegyeket is. Ezt is teszi, megnyerő magabiztossággal ... Történelemből is remekel. Élvezet hallgatni okfejtését. Észre sem veszi, hogy felel, annyira felvillanyozza témájaTipikus tanáraikat. Szépen, szabatosan fogalmaz, felkelti az érdeklődést, leköti a figyelmet. Búcsúzik, de nem véglegesen, mert — s ezt nem túlzás megjósolni, a hivatalos döntés előtt sem — szeptemberben az elsősök kóré. ben találkozhatunk vele. Hadilábon a stilisztikával Ismét leány következik, aki Ady költői világát elemzi. Látszik rajta, hogy kedveli líráját Nem is lenne baj, ha ilyen hévvel, ilyen lendülettel folytatná. A stílusrétegekkel azonban sehogy sem boldogul. Nem marad magára, a tanárnő segít, de hiába a mentőöv, ugyanis igen nehezen éviekéi a partra. Lényegbeli dolgokat nem ismer, s a példák nyomán sem igazodik el. Meglepő — 8 ez nemcsak rá, hanem a többiek zömére is jellemző —, hogy hadilábon áll a nyelvtannal, a stilisztikával. Meglehetősen elszomorító ez, mert enélkül semmiképp sem kerekedhet valamireva. ló műelemzés. A szépet nem elég megsejteni, de érteni is kell. Az egészben az a fura, hogy a középiskolákban sokat foglalkoznak ezzel, de úgy látszik, hogy a hatékonysággal van baj. Történelemből a Tanács- köztársaság létrejöttének külső és belső körülményeiről kell szólnia. Ez megy is, de egy kérdésnél megtorpan. — Ki lett az őszirózsás forradalom után a köztársasági elnök? Tanácstalanul tekint jobbra, balra, s Károlyi Mihály neve mit sem mond számára. Ez bizony tájékozódásigényének hiányára utal. Mi lesz a döntés? Ne vágjunk elébe, majd határoz, illetve javasol a bizottság. Egy biztos: a szorgalommal társult rátermettség méretett meg, s ebben a. versengésben csak a legjobbaké lehet a pálma... Pécsi István Egyszer volt egy erdő... Ki ne emlékezne a régi mesékre: Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy erdő. Ott lakott a... Manapság mind több és több ember járja az erdőt. Vannak, akiknek ott van a munkahelyük, fát termelnek, meszet égetnek, utakat építenek, mások csak időszakonként keresik fel a Bükk, a Mátra erdőségeit, ök hóvirágot, ibolyát, gyöngyvirágot, málnát, gombát szednek, vagy a saját részükre, vagy a piacra. Szép számmal vannak az agancsgyüjtők is, akik kilométereket képesek barangolni egy-egy elhullajtott szarvasagancs után. Az erdő „őslakói” természetesen a vadászok és a turisták, pontosabban a gyalogturisták, akik Ismerik a jelzéseket ■ és otthonosan mozognak a legmélyebb rengetegben Is. Mindannyiunk jogos tulajdona tehát az erdő! Szabad felkutatni titkait, a rejtett barlangokat, az égnek meredő sziklákat, az ősbükkösöket, szabad megkóstolni a csörgedező források fagylaltnál is hidegebb vizét, a gyümölcseit, amelyet áztató esőn kívül soha semmilyen permetlé nem ért. Szabad hallgatni a csendet és abban a vadgalamb turbékolását, szabad virágot szedni, harangvirágot, szarkalábat, őszi kikirfcset. Szabad meglesni az őzikék kecses mozdulatát, a megriadt szarvasrudli féktelen vágtatását, a csíkos hátú vadmalacokat, amint anyjuk után óvatoskodnak a tavalyi avarban, Szabad lefeküdni a kakukkfű illatú rétre, szabad friss, tiszta, pormentes levegőt szívni, szabad megfigyelni az erdei madarak viselkedését, a gyíkok surranását, a rügypattanást, az őszi lombhullást. Sok-sok mindent szabad! De van, amit nem! Nagyobbacska fiúk táboroznak az egyik völgyben. Áa í erdész a kötelességét teljesíti és kéri a táborozási engedélyt, — Köszönöm! Van engedélyük, csak éppen nem ide szól! j Szívesen átkísérem önöket a megjelölt helyre. — Nem mindegy, hol vagyunk? Ez is erdő, ott is erdő. ‘ Î — Táborozni, hosszabb időn át csakis a kijelölt helyen i lehetséges. — De miért? Nem értjük! Az erdő mindenkié.!! — Éppen ezért kell rá mindnyájunknak vigyázni ■— I magyarázza az erdész. * — De miért nem lehet pont itt? ! Miközben az erdész és néhány ifivezető között ez a be- í szélgetés folyik, a többi fiú elszéled, tesznek-vesznek. Egy- 3 szer az erdész megpillant valamit, és szólítja az egyik le- ' gényt. I — Legyen szíves, jöjjön velem! ' ‘ | A húsz lépéssel feljebb csörgedező forrás alatt egy fiú á i szappannal bedörzsölt zokniját mossa. — Ezért nem lehet itt táborozni! — Na és? Kinek árt ez a srác itt ezzel a mosással aa :i isten háta mögött? Közös megegyezéssel elindulnak a forrás útján, követve a csermelyt egészen a patakig. — Nézze csak! Itt a patak. A legcsodálatosabb, leghidegebb, legtisztább karsztvíz volt eddig. Eger városa ebből iszik! De ml lesz, ha minden táborozó ebben mossa majd a zokniját? Az autósok az autójukat, olajos kezüket? Véget ér a beszélgetés A fiúk új táborhelyre költöznek! Egyszer volt egy erdő..., így szól a mese. Mindig legyen erdő! Ezt kívánja a mindennapok valósága. És ez kizárólag rajtunk, csakis rajtunk múlik. Szalay István 1 Lakás és bútor — egri nagycsaládnak Bensőséges hangulatú, kedves esemény színhelye volt csütörtökön délután az egri Zalka Máté utca 52. számú háza: a városi tanács új, összkomfortos lakással, az Agria Bútorgyár pedig egy 21 ezer forintos garnitúrával örvendeztette meg a Homok utcai tégla- és cserépgyárban dolgozó, háromQAIwwáa 1978. július 7., péntek (Fotó: Szabó Sándor) gyermekes munkáscsaládot, Kovács Józseféket. Ez alkalommal dr. Gyula Zoltán, a városi tanács igazgatási osztályának vezetője, s Hasznost Jánosné, a jubileumi ajándékot adó Agria Bútorgyár főkönyvelője köszöntötte a tősgyökeres egri családot, a téglagyárban két évtizede becsületesen, s elismerés mellett dolgozó házaspárt, sok boldogságot kívánván a meglehetősen viszontagságos lakáskörülmények után kapott korszerű otthonhoz. Képünk a boldog pillanatok egyikét örökítette meg. IVIOLNÁR ZOLTÁN EUEGfZES 39. Laci a víz színén szintén észrevette, hogy anya és lánya a fövenyen sétálnak, s ez valahogy arra indította, hogy lassan megközelítse a partot, persze a telek másik oldalán, Klári és gyermekei felől. Még Tibor is a fatönkön bizonyos megnyugvással fogta fel Gitta és Kati eszmecseréjét. Volt a lelkében egy olyan sarok, melyben valami remény éledezett, hogy az anya jobb belátásra bírja lányát, megtérésre, bűnbánatra, és szerelméhez való visz- szatérésre ösztönzi. Közben azonban lelke másik sarkában konokul csak gyűltek az ellenállás, a düh, sőt, a bosz- szú elemei; a két sarok között a tisztázatlanság és állásfoglalás-hiány gyötrelme vonaglott. — Meg vagy őrülve, lányom?! Az eljegyzésed napján kell sohasem látott fiúkkal csókolóznod? — kezdte Gitta Katival a helyzet mély elemzését. — Mit csináljak? — kérdezte Kati. — Nem tehetek róla. Megcsókolt. Gitta máris új elemet látott felcsillanni, ami talán más megvilágításba helyezi az egész dolgot. — Akaratod ellenére? — kérdezte feszült várakozással. — Akaratom ... volt is nekem akkor akaratom... Gitta bele tudta magát képzelni Kati helyébe, át- érezte, hogy van olyan pillanat, amikor egy nőt elönt a forróság, és nem képes ellenállni, még ha akar, akkor sem. Ám akart-e Kati? — Dehát nem vetted észre... nem számítottál arra, hogy jön valaki... és éppen Tibor? Hogy ilyen hülye hogy lehetsz? — Drága anyám — állt meg Kati, akinek nem volt kedve a terméketlen lelkifurdaláshoz — ilyet szültél, ilyet neveltél, ilyen vagyok! Gitta belátta, hogy most már késő belefogni olyan célú nevelésbe, mely hasonló helyzetekre felvértezze a lányát. Megkérdezte, amit a leglényegesebbnek tartott : — Akkor most egyre válaszolj nekem: akarod ezt a házasságot Tiborral, vagy nem akarod? Mert szerintem nagyon gyorsan meg kell találni a megfelelő bocsánat- kérési és kibékülést módot és formulát. — Hogy a francba találjak ki valamit, amikor egyszerűen belénk bukott, amikor csókolóztunk...? — Szóval, nem is megcsókolt, hanem csókolóztatok ... ez nem pontosan ugyanaz. — Hát nem... — sóhajtott Kati. Azért is, hogy az anyja ebben az egy dologban lásson. már végre tisztán ... ha már segíteni akar. Szóval nem megcsókolták, hanem ... szóval ő is benne volt abban a csókban ... Csókban? Majd szétrágták egymás száját. Bűnbánjtába kellemes borzongás keveredett... De a fene egye meg a gazembert, csókolni tud, aztán meg azt mondja, hogy csak olyan jutalompuszi volt... Legalább abban lenne egészen biztos, hogy ez nem csak egy olyan idétlen lovagiassági gesztus volt-e, a védekezés önkéntelen reflexe? ... Vagy a tudatos menekülés, a kitárolás az egészből, ami a menyasz- szonynak is szólt, nemcsak a vőlegénynek...? — Szegény gyerek, nagyon össze van törve — mondta Gitta, s látszott is a tekintetén a részvét —, bizonyisten inkább őt sajnálom, mint téged ... Kati nem látta célját, hogy nagyobb részt kívánjon anyja sajnálatából. Ráhagyta, várta, hogy mi lesz. — Terád csak haragudni tudok. Legalább ne ezen a napon csináltad volna .. megáll az ember esze ...Mi a nyavalyát is kellene neki mondani? Pillanatnyi elmezavar. Dehát erre azt mondhatja, hogy ilyen pillanatnyi elmezavar eszerint akármikor megtörténhet veled... — Hát... — sóhajtott Kati. Gitta csak nézett rá.’ Most mit hát... hogy valóban mondhatja? Vagy azért hát, mert valóban akármikor megtörténhet? — Nagymama az oka mindennek! — kapta fel a fejét Kati váratlan ötlettel. — Te aztán tényleg nem vagy normális!... Hogy-hogy nagymama? — Nagymama, igen — kapott Kati a saját ötletén —. ő hívta fel rá a figyelmemet. ö mondta, hogy Laci neki sokkal jobban tetszik... Hogy miért nem őt választom? Hogy ha tudnám, mennyivel jobb egy ilyen izmos barnával... szóval mennyivel jobb, mint egy olyan hóka ... igenis, azt mondta: hóka! — És te elhitted, szót fogadtál, és a karjaiba vetetted magad. És most akkor cseréltél, vagy mi? ... Mert ha neked is jobb, és ő is benne van, akkor más, akkor egészen más, mintha csak egy kellemetlen pillanatban elkövetett csók... — A fene megeszi. azt mondta Tibornak, „bocsánat, csak egy hálapuszi...” Mit tudom én, a vizeskannáért... valami ilyesmi... nehogy komolyan talál jam venni... — Azt akarod mondani, hony nem is kellenéi neki?! Ezt már valóságos anvai felháborodással mondta Az ő lánya... hogy az nem kellene valakinek? , (Folytatjuk) ] * A
