Népújság, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-07 / 158. szám
Beszámoló az országgyűlés nyári ülésszakáról (Folytatás az 1. oldalról) látozzuk az indokolatlan munkaerőmozgást és az alkalmazotti létszámnövelést, jobban ösztönözzük a nyugdíjkorhatárt elérők munkában maradását. Tárgyilagosan nézve azonban átütő erejű sikerről nem adhatok számot. Érdemleges előrehaladást. csak ott sikerült elérni, ahöl a vállalatok vezetése maga is teljes komolyságában fogta fel az ügyet. Mindezek miatt úgy és abban a szellemben, ahogyan azt _ a Központi Bizottság ez év áprilisi határozata megfogalmazta. tovább kell lépnünk, központi és vállalati intézkedésekkel, műszaki fejlesztéssel, hatékonyabb munka- szervezéssel, a munkakörülmények, munkavédelem további javításával, az ösztönzés, de ha kell, a fegyelmezés eszközéivel is el kell érnünk a munkaerő-gazdálkodás tartalékainak feltárását és hasznosítását. Olvan helyzetet kell teremteni, hogy a vállalatok számára érezhető hátránnyal járjon a munkaerő pazarlása, és több érdekük fűződjön az ésszerű takarékossághoz. A kormány az év ele;én külön munka- programot hagyott jóvá a munkaerő-gazdálkodás javítására. A fő figyelmet most ezek következetes végrehajtására kell fordítani! — Kedves elvtársak! Amint az elmondottakból kitűnt, az elmúlt években — nagy erőfeszítések árán — jelentős gazdasági feladatokat oldottunk meg. de a hatékonyság javulásával és az egyensúlyi helyzettel nem lehetünk megelégedve. E téren az 1978. évi népgazdasági terv végrehajtásának eddigi tapasztalatai sem mutatnak lényeges változást. Kereken számítva még félév van előttünk. Ez alatt még sokat tehetünk, és kell is tennünk annak érdekében, hogv a termelő és a külkereskedelmi vállalatok szervezett együttműködésével, az exportképes termelés növelésével. az adott piaci viszonyokhoz való rugalmasabb alkalmazkodással, a behozatál ésszerű mérséklésével kedvezőbbé tegyük a külkereskedelmi mérleget. Ez elengedhetetlen feltétele annak, hogy elérjük, de legalábbis megközelítsük a tervezett egyensúlyi állapotot — mondotta a miniszterelnök, és hozzátette: Folyó feladataink megoldásával párhuzamosan megkezdtük az 1979. évi terv előkészítését, s mint az már gyakorlattá vált, most i6 az a szándékunk, hogy idejében tudassuk a vállalatokkal azokat a kormányzati intézkedéseket, amelyek gazdálkodásunk jövőbeni feltételeire befolyással vannak, és nélkülözhetetlenek saját terveik kidolgozásához. — A kormány arról adhat számot, hogy a lakosság élet- körülményeit meghatározó minden fontos területen, e gazdaságilag nehéz években is, előrelépünk. Növekedett a fogyasztás, bár — az 1976- ban előállt ismert okok miatt — az ötéves terv időarányos előirányzataitól kissé elmaradtunk. Az egy főre jutó reáljövedelem két. év alatt — a nominál jövedelmek 15,5 százalékos, a fogyasztói árak 9,1 százalékos növekedését együttesen figyelembe véve — 5,3 százalékkal, a munkások és alkalmazottak reálbére 3,8 százalékkal, a termelőszövetkezeti parasztság reálkeresete 4,6 százalékkal emelkedett — szólt az expozé. — A lakosság életkörülményeiről szólva, úgy gondolom, elengedhetetlen kötelességünk számot adni az elhatározott lakásépítési terv megvalósításának helyzetéről is. Az ötödik ötéves terv első két évében összesen 18 7 ezer, a tervezettnél mintegy 17 ezerrel több lakás épült fel. Két év alatt több mint félmillió ember költözött új otthonba. A megépült lakások fölszereltsége korszerűbb A MswfiLma tuti 1978. július 7., péntek A miniszterek bevonulása az ülésterembe és több a háromszobás lakás. ezaf Az építés ütemével lakosra számítva 8,8 lakás — továbbra is az európai élvonalban vagyunk, s ez nem kis teljesítmény. Sajnos a múltból örökölt lakásállományunk műszaki állapota olyan, hogy különösen a fővárosban szükségszerűen — bár esetenként talán'indoko. latlanul is — magas a szanálások aránya. Az új lakásigénylők kéréseit ezért is csak lassúbb ütemben tudjuk kielégíteni, ígv a várakozók száma változatlanul magas, sőt még emelkedett is. Azt is tudjuk, hogy az építési költségek növekedése miatt — bár az állam a költségek jelentős részét magára vállalja — az átlagjövedelmű családok és a fiatalok növekvő anyagi terhek vállalásával jutnak új otthonhoz. A kormány ismeri a lakásépítéssel és az -elosztással összefüggő gondokat és fontos kötelességének tartja, hogy keresse azok enyhítésére a megoldást, ugyanakkor továbbra is számítunk rá, hogy e fontos társadalmi ügy megoldását a lakosság a saját eszközeivel maga is előmozdítja. — Tisztelt országgyűlés ! Jelentőségének jnegfelelően nagy figyelmét fordítottunk a lakosság egészségyügyi és szociális ellátására, a gyermekintézmények, az oktatási hálózat fejlesztésére. Lehetőségeinkhez mérten javítottuk a személyi feltételeket, tovább bővítettük az anyagi alapokat. Az egészségügyi, szociális és oktatási célokra fordított költség- vetési összeget csupán az utóbbi két évben 17 százalékkal növeltük, ennek mértéke ma már megközelíti a 33 milliárd forintot — mondotta a kormány elnöke. — Tovább javítottuk az egészségügyi hálózat múKoaesi feltételeit. Az Egészségügyi Minisztérium és a tanácsok átfogó szervezési programot hajtanak végre, aminek megvalósításától azt várjuk — a kezdeti tapasztalatok szerint ez jogos várakozás —, hogy elősegíti a meglevő lehetőségek jobb kihasználását, hozzájárul a gyógyító munka színvonalának emeléséhez. Noha a tárgyi feltételek javultak és az egészségügyi dolgozók elismerésre méltó, áldozatos munkát végeznek, az ellátás iránt megnövekedett társadalmi igényeket még nem tudjuk maradéktalanul kielégíteni. — Társadalmi céljaink elérésében csakúgy, mint az egyéni ^ életút alakításában növekvő szerepe van az oktatásnak. Az iskoláink egyre inkább olyan intézménnyé válnak, amelyek megalapozott ismeretekkel, önálló gondolkodási készséggel vértezik fel, szocialista életszemlélettel indítják útra a fiatalokat. Az oktatás-nevelés minőségének javítása, tartalmának korszerűsítése azonban állandó és folyamatos feladat. Hivatásszerető pedagógusaink nevelőmunkája mellett ehhez mindegyre javuló tárgyi feltételeket kell biztosítanunk. Ezért és azt is figyelembe véve, hogy az elkövetkező években a tanulólétszám gyors ütemben növekedni fog — további és az eddiginél is nagvobb erőfeszítést kell tennünk ahhoz, hogy biztosítani tudjuk a növekvő igények kielégítését — állapította meg Lázár zésről szólva arra hívta fel a figyelmet, hogy gyakorlatban sok helyütt még nem érvényesülnek az elméletben elhatározott törekvések. És itt nemcsak a hiányos anyagellátásról van szó — hangoztatta —, hanem a munkafegyelem fogalmának értelmezéséről is. A munka- fegyelmet sokan csak a munkásokra vonatkoztatják, jóllehet az elsődlegesen a vezetés fegyelmével kezdődik. Juratovics Aladár (Csong- rád m.) üzemvezető mérnök az ország növekvő energia- szükségletét elemezve azt hangsúlyozta, hogy az igények kielégítésében nemcsak az energiaforrások felkutatása fontos, hanem az azokkal való gazdálkodás is. önkritikusan megállapította: a gazdag termál-energiával rendelkező Csongrádban például nagy mennyiségű — még hasznosítható — meleg víz vész kárba. Ennek megszüntetésére a képviselő a termálkincs úgynevezett többlépcsős felhasználását sürgette. Salamon Hugóné, a Komárom megyei Pártbizottság titkára elmondta: a megye üzemeiben és vállalatainál régről napirenden tartják a termékszerkezet korszerűsítésével és a versenvkénesebb. termékek előállításával való foglalkozást. Az eredménv kézzelfoghatóan mérhető, amelynek gyarapodásához bizonyosan hozzájárul, hogv a vezetők és a munkások képviselői nyílt, őszinte eszmecserét folytatnak az üzemi demokrácia fórumain. Ebédszünet következett, majd Németh' Károly, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a KB titkárának beszédével folytatódott az ülés. Németh Károly beszéde Népünk alkotó légkörben, biztonságban dolgozik Küldöttek közelről (A második Vaskó Mihály) György. — De az elmúlt évtizedekben a tervszerű és tudatos képzés, valamint.a számottevő anyagi befektetések eredményeként megtöbbszöröződött hazánk tudományos potenciálja is. A kutatóhelyek és felsőoktatási intézmények összes dolgozóinak létszáma meghaladja a 80 ezer főt. Ennek csaknem a fele tudományos munkatárs, illetve oktató, a kutatás-fej. lesztésre fordított összeg mintegy 17 milliárd forint, ami több mint a nemzeti jövedelem 3 százaléka. Ezek olyan tények, amelyek a nálunk gazdaságilag fejlettebb országokkal is kibírják az összehasonlítást. Mindezek eredményeként tudományunk egyre jelentősebb, hazai és nemzetközi szempontból is figyelemre méltó teljesítményekre képes. Ahhoz azonban, hogy az erőket jobban összpontosíthassuk, folytatni kell az ésszerű, de bátor szelektálást, mert a jövőben még kevésbé járható út, hogy minden fejlesztési feladatot saját kutatási eredményeinkkel oldjunk meg. Lázár György ezután a kormány külpolitikai tevékenységéről szólt. A törekvések az elmúlt két és fél évben is arra irányultak, hogy kedvező nemzetközi feltételeket biztosítsunk népünk békés, alkotó munkájához. Az elmúlt időszakban még szorosabbra fűztük test-' véri kapcsolatainkat a szocialista közösség országaival, mindenekelőtt a Szovjetunióval. Kormányunk aktív részt vállal az enyhülésért folytatott küzdelemből. A Minisztertanács elnökének nagy tapssal fogadott expozéja után az elnöklő Apró Antal köszöntötte az ülésen résztvevő Karl Carstens professzort, az NSZK szövetségi parlamentjének elnökét és a vezetésével hazánkban tartózkodó parlamenti küldöttség tagjait. 0 beszámoló vitája Cservenka Ferencné, a Pest megyei Pártbizottság első titkára a munkaszerve— A Minisztertanács — amint azt a beszámoló tükrözi — eredményesen hajtotta végre az országgyűlésben csaknem három esztendeje jóváhagyott munkaprogramját. Lázár elvtárs szólt arról, hogy a kormány munkájának értékeléséhez, a fel. adatok kijelöléséhez jó ala. pót szolgáltatott a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága áprilisi ülésének határozata. A beszámolóban adott elemzés csakúgy, mint a kijelölt feladatok összhangban vannak a Központi Bizottság értékelésével, társadalmunk valóságos helyzetével. A Központi Bizottság átfogóan megvizsgálta, hol tartunk a XI. kongresszus határozatainak a megvalósításában. E mérlegkészítés méltán került egész társadalmunk figyelmének középpontjába, hiszen a nép érdekeit kifejező, a nép által támogatott politika valóra váltásától függ gazdasági, szociális. kulturális előrehaladásunk üteme, az életszínvonal alakulása. Hozzáfűzöm, hogy a Magyar Nép- köztársaság, hazánk nemzetközi megítélése, tekintélye a világban szintén népünk teljesítményeivel arányos. A Központi Bizottság jó érzéssel állapíthatta meg, hogy a kongresszus határozatai, a programnyilatkozat, az ötödik ötéves terv irány, elvei általános egyetértésre és támogatásra találtak, amiről mindenekelőtt országunk fejlődése tanúskodik. m A párt számvetése reális, bevált politikájához híven nem a vágyainkon, óhajainkon. hanem életünk valóságán nyugszik. A KB nagy elismeréssel állapította meg, hogy a kommunisták és a pártonkí- vüliek együttműködéséből, együttes erőfeszítéseiből jelentős események születtek, de munkánk gyengéi felett sem hunyt szemet. Felelőssége tudatában kritikusan és önkritikusan szólt az irányítás. ä végrehajtás gyenge pontjairól, arról a nem is kevés nehézségről, amely részben rajtunk kívül álló okokból, de tekintélyes részben munkánk fogyatékosságaiból eredően akadályozta, bizonyos mértékig ma is fékezi a gyorsabb előrehaladást. Természetesen a fejlődéssel együttjárnak problémák, megoldást sürgető ellentmondások is. Pártunk, a nép érdekeit szolgáló politikájának és~ munkastílusának megfelelően feltárta a gondokat. ellentmondásokat, és mindent elkövetünk a helyes megoldás érdekében. Ilyen szellemű a kormány beszámolója is. Méltán emelte ki debreceni beszédében Kádár János elvtárs, hogy a fejlett szocialista társadalom építése hazánkban nemzeti programmá vált. Ennek köszönhető minden, amit hazánk, létünk szebbé, jobbá tételében elértünk. Legyünk tudatában, hogy pártunk, kormányunk és népünk egysége a szocialista célokban — a legfőbb előre vivő erő, eddigi eredményeinknek a forrása, s további sikereinknek is a záloga. Nagy vívmányunk, hogy a fejlett szocialista társadalom építésén a kölcsönös bizalom jegyében, egymást megbecsülve és segítve, jó egyetértésben, közösen munkálkodnak a különböző világnézetű emberek, a kommunisták és pártonkívüliek, a nők és a férfiak, a Magyar Népköztársaság nemzetiségi állampolgárai, szocializmust építő dolgozók. A bővülő és szilárduló szocialista nemzeti egységet megtestesítő, alkotó összefogás ez, amelyet őrizni és tovább erősíteni fontos feladatunk. A közös munka eredményeit, a kormány beszámolójában is felsorolt,, a társadalom fejlődését jellemző tényeket nagyra kell értékelnünk. Mindenekelőtt azt, hogy a fejlődés, az ismert nehézségek ellenére nem torpant meg. anyagiakban és szellemiekben egyaránt gyarapodott az ország, javultak népünk életkörülményei. Kiegyensúlyozott a politikai légkör, mind teljesebben bontakozik ki a szocialista demokrácia. Fokozódott a társadalmi aktivitás, a közösségi felelősségérzet, erősödtek társadalmunk szocialista vonásai. Mindezek alapján érzékelhetően még szilárdabbá vált a népi hatalom. Méltán lehetünk büszkék népünk munká’ára, helytállására. Igaz, nem minden sikerült úgy, ahogyan szerettük volna. Munkánk sok-sok gyengéje, vezetési hibák, következetlenség, fegyelmezetlenség is közrejátszott ebben. Nem volna helyes, ha kisebbítenénk eredményeinket, vagy hibáinkat. De az sem, ha bármelyiket felnagyítanánk. Felelősségünk egyetlen szemléletet enged meg számunkra: a reális szemléletet. Ez viszont arról győzhet meg mindenkit, — országunk lakóit csakúgy, mint határainkon túli barátainkat, de a tőkés világ rólunk véleményt formáló embereit is. —, hogy országunk előrehaladt ebben az időszakban is, népünk alkotó légkörben, biztonságban dolgozik. Hazai és a nemzetközi munkánk tapasztalatait ösz- szegezve joggal mondhatta ki tehát a párt Központi Bizottsága, hogy bevált politikánkon, a XI. kongresszuson kitűzött célokon nem kell változtatnunk. Népünk akaratával is egyezően az eddigi úton, az eddigi bel- és külpolitikát következetesen folytatva fogunk előrehaladni. Németii Károly így folyj tatta: Akárcsak pártunk Központi Bizottságának határozata, a kormány itt elhangzott beszámolója is nyíltan és kritikusan, szólt a gondokról, munkánk gyengeségeiről. Tudjuk és' tudni kell, hogy népgazdaságunk külső egyensúlyának hclyreállitu. sa a korábban elképzeltnel is nagyobb erőfeszítéseket es hosszabb időt igényel.' Bár igaz, hogy hatnak ránk általunk nem vagy alig befolyásolható tényezők, amivel a jövőben is számolnunk kell, figyelmünket mégis .saját munkánk megjavítására kell összpontosítanunk. Nem várhatjuk és hiába is vár- nánk. hogy a világ alkalmazkodjon mihozzánk. Nekünk kell helytállnunk a világ- gazdaság változó, nehezebb feltételei közepette. Nincs más megoldás: hozzá kell igazítanunk gondolkodásunkat, munkánkat a magasabb követelményekhez: jobban ki kell aknáz- mink lehetőségeinket, a rendelkezésre álló anyagi és szellemi erőforrásokat itthon és nemzetközi kapcsolatainkban egyaránt. Továbbra is abból kell kiindulnunk, hogy országunk adottságai miatt intenzíven részt kell vennünk a nemzetközi gazdasági együttműködésben, de ahhoz, hogy ez megvalósuljon és népünk, országunk számára előnyös legyen, hazai munkánkat sokkal jobban kell végeznünk.' Számunkra továbbra is az a legfontosabb, hogy minden tekintetben erősítsük a gazdasági együttműködést a Szovjetunióval, a KGST tagországaival, a testvéri szocialista országokkal. Emellett tovább építjük kapcsolatainkat a fejlődő országokkal, és gazdasági együttműködésünk révén is segítjük őket kivívott nemzeti függetlenségük megszilárdításában. Az egyenjo. gúság, a kölcsönös előnyök alapján együttműködésre törekszünk a kapitalista országokkal. Anyagi és szellemi erőink ismeretében elmondhatjuk: képesek vagyunk nagyobb és jobb teljesítményekre. A jogos igények teljesebb kielégítésének gazdasági alapjai fokozatosan megteremt hetők. A meglevő adottságaink kihasználásával, a tervszerűbb. szervezettebb munkával eleget tudunk tenni a magasabb minőségi követelményeknek is. Ez nemcsak a gazdasági életben dolgozókra vonatkozik, hanem a tudomány, az oktatás, a közművelődés, az egészségügy — szóval életünk minden területére érvényes. A társadalom együttes teljesítménye határozza meg a fejlődés általános ütemét, minőségét, azt. hogy miképpen boldogulunk, hogyan alakul népünk, hazánk sorsa. (Folytatás a 3. oldalon)
