Népújság, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-29 / 177. szám

3 II keselyű három napja Amerikas film Gárdonyi eszperantóul Sidney Pollack nevét ak­kor ismertük meg igazán, amikor a máig is emlékeze­tes filmjét, az A lovakat le­lövik, ugye? című alkotása fájdalmas érzéseket, értel­metlen és riasztó társadalmi állapotokat, elégő jellemeket és áldozatokat ismertetett meg velünk. Ez a filmje is tragikus, témája szerint tár­sadalmi bírálat és krimi a javából. Tágra nyitott szemmel fi­gyeljük azokat a filmes hír­adásokat az Újvilágból, az Államokból, amelyek egyre Eddig: 25 ezren Félidő az építőioroldian Szombaton kezdődik az első, és vasárnap kezdődik a második „féliclő” a KISZ- építőtáborokban. Eddig 25 ezer fiú és lány állt helyt az önkéntes munkában, s már számos rekordteljesítményt örökítettek meg a tábori krónikák — mondották el a KISZ-KB építőtáborok bi­zottságán. A diákmunkások 75 száza­léka a mezőgazdaságban te­vékenykedik: szedik a nyári almát, az őszibarackot, cí­merezik a kukoricát, gon­dozzák a szőlőket. Derekas helytállásukat bi­zonyítja, hogy 130—140 szá­zalékos átlagteljesítménye­ket értek el az építőtáboro­zás első szakaszában. A mezőgazdaságon kívül az élelmiszeriparban, az Ml-es és az M3-as autópá­lya építésén is dolgoztak fiatalok. Az idén először igényelt táborozókat a szol­gáltatás. A többi között a csillebérci nagytábor kar­bantartásán segédkeztek. A VIT gyakran kerül szó­ba munka közben is, és még inkább munka után. A három évtizedes fesztivál­mozgalom történetéről szin­te minden táborban rendez­tek vetélkedőt, filmbemuta­tót. A vasárnap kezdődő má­sodik félidőben, a következő turnusok résztvevőinek vi- tadélutánqkat, politikai esz­mecseréket. fórumokat hir­detnek meg, nyomon köve­tik a XI. VIT napi esemé­nyeit. A szabad idő kellemes eltöltéséhez hozzájárulnak a zeneművészeti, valamint a színművészeti főiskola hall­gatói, a Népszínház tagjai, a Marx Károly Közgazda­ságtudományi Egyetem Táncháza, a Szkéné és más neves együttesek. Az augusztus végéig tartó idei szezonban még mintegy 25 ezer fiatalt várnak a tá­borokba. (MTI) I vészterhesebbek. Annál fel­tűnőbb a hatásuk ezeknek^ a történeteknek, mert a hata­lom csúcsát körülvevő szer­vezet gigantikus méretű já­tékát, véres játszmáit mutat­ja be. Néha újsághírekből értesülünk, hogy itt meg ott a világban történik egy-egy puccs, valakit vagy valaki­ket megölnek, egy kormány megy és jön a másik, de a módszert, á megelőző sakk­lépéseket az újsághírek, a napi szenzációk nem fedik tel teljes színességükben. Ez a film ezt a háttérjáté­kot, vagy ha úgy tetszik, a módszertani előkészítést lep­lezi le előttünk. A néző teljes riadtsággal válik részesévé egy képzelt vagy nagyon is valós történetnek, amelyben a tanulság és az erkölcsi igazságtevés azért kockáza­tosán labilis, mert egy gé­pezetet mutat be, ahol azért történik „baj”, azért nem si­kerül minden az előírás és a forgatókönyv szerint, mert van a gépezetben egy em­ber, aki más anyagból vagy más jellemi összetevőkből épült fel, mint a többiek. Itt Tumernek hívják, és álmai szerint az_ irodalom, a hu­mánum lenne a jobbik sor­sa; de hát ide került, aCIA- hoz, itt kell hasznot hajtania és megdolgoznia a pénzért, amíg bohém lelkületét fel nem kavarja az események sorozata. Képlékeny maga­tartását egyre szorosabbra fogja a menekülési kényszer, maga is meg nem engedett eszközökhöz nyúl, mert fel akarja fejteni a titkot, ho­gyan ölheti halomra a CIA egy csoportja a CIA másik csoportját? A szálakat kibogozva, s az amatőr módján hisz abban, hogy ennek a végtelenül ön­magába visszaforduló vonal­nak, mármint a hatalmi fel­építménynek sikerül a végé­re járnia. Ezt a lehetőséget diktálja a fülébe, az agyába és a szenvedélytől szoronga­tott szívébe az az etikai tar­talom és a gondolkodásnak az az erkölccsel párosult pa­rancsa, amely az emberi méltóságot, személyiséget és szabadságot még normaként fogadja el. És akkor sem hisz mást, akkor sem hihet mást, mint a saját meggyő­ződését, amikor Mr. Wabash, ez a teljes erkölcsi gátlásta­lanságtól vezetett ember, egy gép érzéketlenségével és precizitásával szemébe mondja Turnernek, hogy az érdekek csatájában ő, Tur­ner, a maga hitével és er­kölcsi fenntartásaival csak a bukás felé haladhat. A rendező a film záró képsorában nem hagy kétsé­get afelől, hogy a főhős sor­sa be fog teljesedni. Turner még hisz a sajtó és a nyil­vánosság hatalmában, abban, hogy a sötétben végrehajtott és leplezett üzelmek nap­fényre hozása megváltoztat­hatja az amerikai törekvések irányát, mozgását, céljait, a játszma játékterének térké­pét. Ügy hivatkozik a New York Times nyilvánosságára, mint a hivő lélek az Istenre; de míg Higgins józanságra inti Turnert, hiszen szeret­né ezt az egyébként is ro­konszenves fiatalembert megmenteni, ő már sodródik a karácsonyi szeretetről éneklő fiatalok irányába és szemüvege mögött számít- gatja a lehetőségeket, amik számára még adódhatnak. Szándékosan hívtuk fel a figyelmet a rendező által élesre fogalmazott jellemek­re, a körökön belüli körök­re, az érdekekre, amik ha­lasztást nem tűrően kegyet­lenek. Mint az a bizonyos amerikai embertípus, aki azt hiszi, hogy a Föld, ez az egyébként lakható kicsi-kis földgömb az amerikai pénz és fegyver számára gyakor­latozó tér, játszma-pálya két- és többesélyes lehetősé­gekkel. A kitűnő alakítások élén Robert Redford és Faye Du­naway állnak, de a Mr. Wabash-t megfogalmazó Max von Sydow sem marad le mögöttük jellemábrázo­lásban és a vallomásokban megjelenő rémség érzékelte­tésében. Farkas András A Zöld Csillag születése Várnában rendezik meg 1978. Július 29.—augusztus 5. között az Eszperantó Világszövetség 63. kongresszusát. A bulgáriai tanácskozáson képviseltetik magukat a Heves megyei esz- perantisták is. Tavaly múlt kilencven esz- tende je, hogy Z amenhof len­gyel szemorvos megjelentette az első eszperantó nyelvű tankönyvét. Ettől kezdve a mesterséges nyelv, az eszpe­rantó — a szó magyarul re­ménységet jelent — egyre jobban terjedt, sőt tizennyolc évre rá sor került a francia- országi Boulognesur-Mer üdülőhelyen az első nyelvi konferenciára is. Ekkor je­lent meg az első eszperantó­újság, a Da Verda Standaro. A megjelenéséhez egri adalék is tartozik: 1913-ban itt nyomták, a főszerkesztője a helyi eszperantó mozgalom lelkes híve, Robicsek Pál volt. „...AZ ISKOLÁKBAN TANÍTTASSÉK” Az eszperantó nyelvet az 1910-es években egyre töb­ben beszélték Magyarorszá­gon is. 1928. március 2-án fogadták el azt a javaslaiot az ország legfelsőbb fóru­mán, amely szerint „az esz­perantó, mint nemzetközi se­gédnyelv az iskolákban ta­níttassák.” Ez a döntés ked­vezett a hazai munkásmozga­lomnak, amelynek az illegá­lis szervezeteiben akkoriban már javában folyt a nyelv oktatása. Nem egy fontos kommunista mű, kiadvány, propagandaanyag jelent meg eszperantóul, így ugyanis egy fordítással több országban terjeszthették. Az egri eszperantista cso­port megalakulása is a mun­kásmozgalomban tevékeny­kedők nevéhez fűződik. Dancza János hozta létre a kis sejtet, amelynek a tagjai a Gyenes-féle vendéglőben — a mai Mecset Étteremben — találkoztak és ismerkedtek a nemzetközi nyelvvel. Amikor már „erősen törték” az esz­perantót, levelezni kezdtek, az első levelezőpartnerek kö­zött volt például a szovjet­unióbeli kirgiz Jedlovker.., Az aktívan dolgozó 12 tagú munkáseszperantista cso­port 1934-ben csak titokban folytathatta a munkáját, mert a rendőrség megtiltotta a találkozást, a nyílt összejö­veteleket. A mozgalom azon­ban tovább élt, a Verda Stelo (Zöld Csillag) az elnyomás évtizedeiben is folytatta a munkáját. Jellemző, hogy ez a csoport is segítséget nyúj­tott több klasszikus magyar regény, irodalmi mű eszpe­rantó nyelvű átültetéséhez. Ha nem is abban az időben, de az itt született ötlet nyo­mán fordították le a nemzet­közi nyelvre Gárdonyi Géza A két katicabogár, illetve Az Isten rabjai című műveit. AZ ORSZÁGBAN ELSŐK A KERECSENÉI LÁNYOK A Verda Stelo az 1950-es évek végén erősödött meg újra, a csoport vezetője Ko­vács Elemér volt. Szorosabbá vált a nemzetközi kapcsola­tuk, 1962-ben például a kis­ipari szövetkezetek eszperan­tó szakcsoportjának két tag­ja részt vett a dániai világ- kongresszuson. Hazánkban elsőként Kere- csenden alakult eszperantista lánycsoport Mészáros György vezetésével. A nyelvvel ha­mar megismerkedtek, s egy- re-másra érték el a sikereket a hazai versenyeken, tanfo­lyamokon. Ez adta az ötletet, hogy megalakítsák Egerben az eszperantista pedagógusok csoportját: ők az iskolai'kol­légiumokban szerveztek tan­folyamokat. Szoros levelező­kapcsolat alakult ki egyebek között a bulgáriai Tirnovo, vagy a lengyelországi Prze- mysl eszperantistái között. Sőt — s ez valóban az egri mozgalom kuriózuma —, még egy barátságos labdarú­gó-mérkőzést is szerveztek; Az eredmény: Verda Stelo- Przemysl 6:4... NYELVOKTATÁSI KÍSÉRLET EGERBEN Az Eszperantó Világszövet­ség felkérésére több ország — köztük hazánk — vállal­kozott arra, hogy kísérleti jelleggel bevezetik néhány iskolában az eszperantó nyelv oktatását. Az olasz, az osztrák, a jugoszláv és a ma­gyar pedagógusok egymástól függetlenül a következő meg­állapításra jutottak: „az esz­perantót ismerő gyermekek sokkal könnyebben tanulják meg a második idegen nyel­vet, mint az eszperantót nem ismerő társaik:" Ez a megfi­gyelés sokat jelentett a moz­galomnak: ma már nemcsak az általános iskolák szakkö­reiben, hanem például aa egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskolán is folyik rendsze­res nyelvoktatás. Ezzel a kö­zé a 16 ország közé sorolhat.; juk magunkat, amelyeknek az egyes felsőoktatási intéz­ményeiben világnyelvként oktatják az eszperantót. A megyeszékhely, a Zöld Csillag eszperantista cso­port „szülőhelye” ezzel » nemzetközi nyelv tanításá­nak, a világbékéért küzdő széles körű mozgalomnak az egyik hazai fellegvára lett. Szilvás István 1 „Telt ház" a hatvani ifjúsági táborban Sok munka várat magára a hatvani ifjúsági táborban, ez azonban nem gátolja a KISZ-bizottságot és az intéz­Dicsérni sem lehet? 1 , 1578. július 29- szombat Egy szép napon a sütő­ipar olyan príma kenyérrel lepte meg a fogyasztót, hogy nem jutottak szóhoz, csak ámultak, bámultak és faltak. Nem így Xábó bácsi. Az öreg, aki megette már a ke­nyere javát, méghozzá sa­vanyú, csontszáraz, égett, szalonnás, keletien klebák formájában, évtizede szenve­délyes újságolvasó és olvasó­levélíró hírében állt. Nevét jobban ismerte a nép, mint a Kossuth-díjas szépírókét, mert ő nem szépen írt és nem jóról írt, hanem csúfsá­gokról, panaszokról, szemte­lenkedésekről, és az ilyesmit mindenki éppoly szívesen ol­vassa, mint a kisebb-na- gyobb disznóságokról hírt adó bűnügyi tudósításokat. A kiváló kenyér állaga, külleme, kelletne azonban el- érzékenyítette Xabó bácsit. El is tökélte. hogy beír az újságba, megdicséri a remek kenyeret. Lemetélte a cím­két, kiböngészte a gyár cí­mét, telefonszámát, vásárolt húsz-harminc telefonérmét, magához vett egynapi élel­met, zsíros kenyér és zöld­paprika formájában, mivel az aznapi kenyér finomabb­nak bizonyult, mint akármi más. Xabó bácsi csak hívogatta a számot, az meg hol mellé­ment, hol foglalt volt, hol té­ves, hol nem vették fel. bel megint elölről. Fogcsikorgat­va futott a pénze és elpocsé­kolt délelőttje után. Csak- azértis kifejezi fogyasztói el­ismerését, ha a mentők vi­szik el innen, akkor is. Na- végre! — Kitetszik? — A mai kenyér... azaz a kegyed csengő hangja!... Mi­lyen csodás, hogy ha kissé megkésve is, de végre meg­találtam ... — Kit kapcsoljak! — Kérem az igazgatót! — A nevét! — A ... nevemet? ... Nem fontos ... Csak a fogyasztók nevében szeretném kifejez­ni... — Vagy úgy. Melyik igaz­gatót kéri. Van hét. — Akármelyiket. — Csak Sercli elvtárs van bent. — Akkor talán öt. — Honnan keresi? — Honnan is? Innen. Az öszvér utca nyolcból. — Nem tudom kapcsolni. — Már miért ne tudná? Kiújult a reumája? Nem mo­zog a keze? Naccsádkám, reggel óta erre várok! Csak dicsérni akarom a mai sü­tést. — Micsoda? A sütés? Di­csérni? Ilyet még nem hal­lottam. De nem jár túl az eszemen. Tessék előzőleg be­fáradni, és engedélyt kérni a titkárságtól. Utána tessék is­mét jelentkezni. — Ahhoz, hogy további jó sütést kívánjak? Még mit ne! — Akármihez. Különben se tartson fel. Dicsérni! Itt csak pocskondiázni szoktak. Dicsérni nem szokás. És lecsapta. A vonal megszakadt, Xabót ette a méreg. Még ilyet. De talán a telefonközpontnak van igaza. Kinek is jut eszé­be, hogy megdicsérje azt, amivel nincs baj? Szokás c.sepülni, szapulni, szidni, át­kozni, becsmérelni, ledoron­golni, kritizálni, elverni a port... mennyi szép, ízes ki­fejezés a bírálatra, milyen kevés és sápadt szó a dicsé­retre. Ez nem lehet véletlen. A szokások meg arra valók, hogy ne szokjunk le róluk. Aki dicséri a kenyeret, mert egyszer-egyszer jóra sikerül, annak nincs sütnivalója. Ebben maradt. És azóta sem evett olyan finom ke­nyeret. És azóta folyton eszi magát. Egy harapás a szik­kadt, lapos kenyérből, egy gondolatfoszlány, megint ke­nyér, megint rágódás. Vajon nem ő-e az oka annak, hogy a sütőipar úgy érzi, nem ér­ti meg törekvéseit a kortárs fogyasztó — az utókornak meg mit mondhat egy pék­üzem? így lehet! Elefánt­csont-toronyban őrlődnek, nem sejtve, hogy volt valaki, aki méltányolta azt a bizo­nyos, jól sikerült kenyeret. Az elmulasztott dicséreten éppúgy rágódik Xabó tata. mint a hétfő este kimért pénteki kenyéren. De ne ejt­sünk könnyet érte. Már nem sok kell ahhoz, hogy kisüsse, mit kell tennie. És akkor be. ír az újságba, és alaposan megmondja a magáét arról a bizonyos telefonközpontosról, aki meggátolta a dicséreté­ben. És ez is valami. Péreli Gabriella mény parancsnokságát a kü­lönböző tanfolyamok, tovább­képzések szervezésében. Az idei nyárról ilyenformán nyugodt lélekkel elmondhat­juk: telt házat hozott! Tu­lajdonképpen már május vé­gén megindult az élet a De­lelő úti telepen. Helyi és vá­ros környéki kisdobosok üdültek a szépen berendezett faházakban, a fölvert sát­rakban. Ezután boldogi úttörőtűzoltók gyakorlatoz­tak egy héten át a tábor terein, majd itt készült fel a helyi úttörőgárda-zászló- alj száz fiatalja a megyei döntőre, ahol ki is vívta a zánkai országos versenyen való indulás jogát. Mint Cserkuti Attila tábor­parancsnok elmondotta, azóta sikerrel készült fel a festői környezetben negyven ifjú­gárdista, s kétszáz őrsvezető­nek rendeztek kiképzést. Je­lenleg ismét speciális jellegű munkának nyújt szállást az intézmény. A gyöngyösi járá­si KISZ-bizottság ötven gaz­daságvezetőjét és termelésfe­lelősét látja vendégül, hogy augusztusban megyei úttörő- cigánytábor szervezésével folytatódjék az oktató, szóra­koztató munka. E táborozá­son ötvenen vesznek részt, s* a napi foglalkozásokat film­vetítéssel, művészeti találko­zókkal gazdagítják. Közben, mint a városi ta­nács végrehajtó bizottságá­nak legutóbb lezajlott ülése is tanúsítja, ismét széles kö­rű társadalmi munka van kialakulóban a tábor végső képének, formájának ^egte- remtése végett. Űj fog koz. tató épületet terveznek, va­lamint tovább fejlesztik a játéktereket, sportlétesítmó» nyékét, i

Next

/
Thumbnails
Contents