Népújság, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-25 / 173. szám
Munkások Ifimunkások szakképzetlenül el, sőt egy még kisebb hányaduk nem is szándékozik befejezni. Ugyanakkor 14 százalékuknak van szakképzettsége, de segédmunkásként dolgozik, tehát jelenlegi jnunkaköréhez képest „túlképezték”, ami jelentős anyagi és nem utolsósorban szellemi erőforrások elkalló- dását mutatja. Az ilyen irányú társadalmi mobilitás különösen a pályakezdő szakmunkások körében tapasztalható, akik a magasabb jövedelem reményében a megszerzett szakmákat elhagyják, és nehéz fizikai munkát vállalnak. A szakképzetlen munkaerő iránti szükséglet csökkentése mind sürgetőbb feladat, a segédmunkás-állományt fenntartani, vagy stabilizálni aligha lehet már a közeli jövőben. Éppen ezért különleges figyelmet érdemel az ipari munka alsó fokán álló, az átlagosnál kedvezőtlenebb munkakörülmények között dolgozó szakképzetlen ifjúmunkások helyzetének elemzése. f Említettük, hogy a képzettségi szintek alapján kialakuló rétegződés szerint — ! átfogó csoportosítással — szakmunkásokat, betanított és segédmunkásokat szokás megkülönböztetni. Nem minden szocialista ország gazdasági fejlettségére jellemző ez a három kategória: Magyarország ipari fejlettségének azonban ez a három szakképzettségi csoport ma még megfelel. Nem szabad azonban eltekintenünk attól, hogy a szakmunkás, betanított munkás és segédmunkás szintek szerinti felosztás csak igen durva csoportosítást tesz lehetővé. Annyi azonban bizonyos, hogy a segédmunkások különülnek el a legszembetűnőbben a szakképzett munkásoktól. HELYETTESÍTHETŐ ÉS MA MÉG SZÜKSÉGES A segédmunka lényegében tanulatlan munka. Más szavakkal: az átlagmunkás képességei, szakértelme, műszáki hozzáértése alapján, különleges betanulás nélkül helyettesíthető munka. Ebből az értelmezésből az is következik, hogy a segédmunka tartalma változó. Minél műveltebb az átlagmunkás, annál nagyobb mértékben alkalmas különleges betanulás nélkül a munkafeladatok ellátására, annál nagyobb az egyszerűbb, tanulatlan munka helyettesíthetősége. A segédmunkás-probléma a gazdaságilag fejlett országokban világszerte megfigyelhető jelenség. Még a legfejlettebb országokban sem tudták teljesen kiiktatni a segédmunkát az anyagi termelésből, különösen nem a szolgàltatâsçk köréből. A gazdaságilag legfejlettebb tőkés országok a tartós segéd- munkáshiányt elsősorban technológiai fejlesztéssel, korszerűsítéssel törekszenek pótolni, de nem hanyagolják el a munkerőimportot sem. Hazánkban reálisan kell látni, hogy ma még nincsenek meg az automatizált termelés tömeges elterjesztésének anyagi feltételei, (a munkaerőimport szóba sem jöhet), ugyanakkor az ifjúság soraiból minimális a segédmunkás munkakörben elhelyezkedők száma. A hetvenes évek közepén az ipari munkások 16,5 százaléka volt segédmunkás. A segédmunkások ágazati megoszlását vizsgálva kitűnik, hogy többségüket a viszonylag alacsony technikai színvonalú, ,i?gyszerű munka”- igényes ágazatok (építő- anyagipar, építőipar, élelmiszeripar, kohászat, fémtömegcikk-ipar, stb.) foglalkoztatják, de sokan dolgoznak még a dinamikusan fejlődő iparcsoportokban is (pl. vegyipar, villamosenergiaipar), szakképzettséget nem kívánó munkakörökben. A tervgazdálkodás kötöt- tebb időszakában korlátozva volt a beruházásokra fordítható eszközök volumene és elosztása, ezért általában először az alaptevékenységet gépesítették, és csak másodsorban a kisegítő tevékenységet. Az irányadónak tekinthető minisztériumi iparban a munkásoknak mintegy 56 százaléka azokban a termelőfolyamatokban vesz részt, amelyeknek eredményeként a munka tárgyai az ágazat rendeltetésszerű termékeivé alakulnak át, 44 százalékuk pedig anyagmozgató, csomagoló, vagy raktározó, tehát kisegítő tevékenységet folytat. NEM EGYSÉGES CSOPORT Az iskolázottság alapján is egyre kevésbé lehet egységesnek tekinteni a segédmunkáscsoportot. Egy részük még az általános iskola nyolc osztályát sem végezte Kétségtelen, hogy a munkássá válás folyamata, a munkahely, a munkakör elfogadása náluk tart a leghosszabb ideig. A perspektí- vátlanság e csoportban erősíti az átmenetiséget, így a munkahely-változtatása az ő körükben a legintenzívebb. Számos ok miatt (informális kapcsolatok, magatartás- normák, politikai tudatosság, életmód. érdeklődési kör, stb.) elkülönülnek a mün- kásság-munkásifjúság jobban szakképzett csoportjaitól. Számukra a felemelkedést mindenekelőtt valamilyen szakma elsajátítása jelenti, erre viszonylag köny- nyen „aktivizálhatók”. Vége Gál Róbert Perifériarendszerek A Videoton székesfehérvári gyárában a számítógépek mellett, azokhoz kapcsolható, úgynevezett perifériarend- szereket is gyártanak. E nélkülözhetetlen berendezések segítségével tartják a kapcsolatot a szakemberek a számítógéppel. Termelésük mintegy nyolcvan százalékát exportálják tőkés, illetve szocialista országokba. tJj termékük egy olyan készülék, amelynek képernyőjére műszaki ábrákat is fel lehet rajzolni. A képen: az R—12- es számítógéphez kapcsolható CR 601 típusú kártyaolvasó gép szerelése. Ebből a típusból most készül el az első széria. (MTI fotó — Tóth Gyula felv, — KS) FÉÜiéstiokás-alicls Az üzem karbantartó részlegei fejezik be Előnyös feltételekkel juthatnak új otthonhoz a* dolgozók az úgynevezett fél- készlakás-akció keretében, amelynek az a lényege, hogy az épületeket az állami építőipari vállalat, vagy a szövetkezet hozza tető alá, de a befejező munkálatokat már a dolgozóik lakásépítésében érdekelt üzemek karbantartó részlegei végzik el. A leendő lakástulajdonosok társadalmi munkával segítenek, ami egyúttal az építési költségeket is csökkenti. Ez az akció az állatni építőiparnak is előnyös, hiszen évek óta el sősorban a befejező szerelő- és szakipari munkálatok okozzák a legtöbb gondjukat. A befejező munkák gépesítése ugyanis még nem érte utol a fejlett építési technológiákat, sok munka- műveletet még kézzel keil elvégezni, márpedig ezekben a szakmákban nemhogy növekedne, hanem csökken a dolgozók száma. A gyárak karbantartó részlegeinek közreműködése a lakásépítésben tehát rejtett kapacitást tár fel, s így hozzájárul az építőipar erejének növeléséhez. Több mint harminc rendelet, különböző jogszabály, vagy' hivatalos közlemény érinti valamilyen formában az üzemi dolgozók félkész- lakás-építési akcióját. Az eligazodásban segít az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, amely most részletes tájékoztatót állított össze az üzemi dolgozók fél- készlakás-akciójának szervezési és egyéb feltételeiről. A tájékoztatóban felsorolták a tanácsok, a murkásla- kás-építésbe bekapcsolódó vállalatok, beruházók. az építtetők közös képviseletét ellátó gesztor vállalatok tennivalóit, az építési területek előkészítésétől kezdve a kulcsátadásig. Az útmutató alapján tehát teljes áttekintést kannak az érdeklődök a fél - készlakás-akció lehetőségéről és így a korábbinál hozzáértőbben és szélesebb körben nyújthatnak segítséget dolgozóik lakásgondjainak megoldásánoz az akció útján. Moszkva, 1978. április 99 Kandidátusnak nyilvánítom...” Késő este érkezett meg Leningrádból, mire Gyöngyösön ágyba került, már jóval elmúlt éjfél, de reggel fél nyolckor már a munkahelyén volt, a gyöngyösi Iles kórház szemészeti osztályán. Es folytatódott a munkája ott, ahol szinte abba sem maradt. A rutinvizsgálatok sora, egy váratlan operáció, adminisztrálás, még a takarítónőket is neki kellett eligazítania, mert ott is kevés a létszám. Az osztályon egyetlen orvos van mellette, két kollégája a rendelőben dolgozik, mert olyan a forgalom ott is, hogy ... — Jól tudom, hogy egy ilyen vidéki kórházban nem tudósokra van szükség, hanem rutinmunkát végző orvosokra — mondja ezek után dr. Pintér László, a friss minősítésű kandidátus. Ez az alaphelyzet most. © © © Elsőnek az a Kszénia Trut- nyeva professzornő gratulált, akihez 1972-ben. a Budapesten megtartott európai szemészkongresszus bankettjén odament, és megkérdezte tőle. segítene-e neki abban, hogy aspiráns lehessen a professzornő híres, moszkvai Helmholtz Intézetében? A néhány perccel később elhangzott igenlő válasz talán a kérdezőt lepte rneg a legjobban — Amikor megkaptam a főorvosi kinevezésemet, valami furcsa felismerés mellbe vágott. Elértem, amit egy magamfajta orvos manapság egyáltalán elérhet. Főorvos lettem. Amíg élek, itt dolgozhatom ezen az osztályon, a szabad időmben pecázhatok, a hobbikertet művelhetem, autózhatok, ahová tetszik és ... ? Megdöbbentő pillanatok. Valami olyan krízis, aminek legmélyén ott kajánkodott a cinikusnak tetsző kérdés: mi értelme van a további életednek? Mi jöhet még ezután? A választ egy levél néhány sorából adja meg. A feladója ennek a levélnek az a dr. Kettesy Aladár professzor, aki mellett nyolc évet dolgozott a debreceni klinikán, ahonnan 1966 nyarán eljött ebbe a mátraalji városba. Ezt a levelet Moszkvában kapta kézhez, a felesége vitte utána, és két nappal a disszertációjának megvédése előtt olvashatta el. — Nulla dies sine linea — írta Kettesy professzor. Azaz: egyetlen napot sem vonal nélkül, vagyis a már elkezdett munka folytatása nélkül. Akkor, annak idejen, a főorvosi kinevezése óráiban ez az életfelfogás serkentette arra. hogy azt a nagyon régi \ kutatási témát, a glaukoma, a zöldhályog korai felismerésének módszerét, kitartóan fob’lassa. A drága jó nagymama szembetegsége irányította még egészen serdülő korában az érdeklődését erre a területre. És az orvosi hivatás mozgató rugója: használni. gyógyítani, az emberek segítségére lenni a baj idején. A bizottság ellenszavazat nélkül elfogadta a kandidátusi minősítését 1978. április 25-én, Moszkvában. Micsoda nap volt az! És hogyan csillogott a felesége szeme, amikor végre kihámozhatta a sok tudós köréből a férjét, és a nyakába ugorva csak ennyit mondott : — Gratulálok, büszke vagyok rád! © o o Ma már könnyű felsorolni az eseményeket. Nyelvvizsga oroszból, aztán felvételi, majd 1973. szeptember 15., Moszkva, a Helmholtz Intézet. Aztán munka itthon és kutatás és konzultációk Moszkvában, aztán a disszertáció, amelyet szintén orosz nyelven kellett elkészítenie és leadnia 1977. szeptemberében. Majd a minősítő bizottság elé oda kellett állnia. Az egyik opponense a híres szemész, Mojszej Vurgaft volt, a másik az intézet munkatársa. Alekszandr Jakovlev. — Ma már évente összesen csak húsz személy minősítését végezhetik el Moszkvában, annyira megszigorították az egész eljárást. Az idei húszból egy volt a gyöngyösi dr. Pintér László A számok most valóban önmagukért beszélnek. — Hallani olyan megjegyzéseket, hogy a kandidátusi minősítés elérése manapság nem túl nehéz dolog. — Igen. ezt mondják néhány an. Nekik csak azt válaszolom, próbálják meg, majd meglátják, mire vállalkoztak. Tegyük hozzá: különösen, ha a mindennapi munka mellett szánják rá magukat. Gondoljuk el, van egy osztályvezető főorvos, akit nap mint nap várnak a betegek, emellett még a pártalapszer- vezet titkára is, és a családja is szeretne vele minél többet együtt lenni, a két gyerek is várja, hogy sok, izgalmas kérdést megbeszélhessen apuval, de a disszertáció is ... A téma a szemnyomás mérése, kimondottan azzal a céllal, hogy a zöldhályogot minél koraibb szakaszában lehessen felismerni, mert csak akkor lehet a látás képességét megőrizni, minél tovább fenntartani, mivel a zöldhályogot eltávolítani nem lehet. — Azt is mondják, hogy egy disszertációhoz elegendő ma a már meglévő tudományos eredmények új szempont szerinti csoportosítása, újat nemigen kell hozzáadni a témához. — Az én témám valóban nem új, de a mérésekben igyekeztem újat is adni, a már meglévő következtetéseket vagy alátámasztani vagy egyáltalán, megkérdőjelezni. Mielőtt még a bonyolult szakmai részletekben elvesznénk, maradjunk ennyiben. © © Ö — Nagyon szeretem Gyöngyöst, itthon itt érzem magam. bár a körülményeim eléggé nehezek. A megállapítás kissé váratlan. Majd összeáll a kép. Az osztályán a munkája napi tíz-tizenkét óra. Segédorvosi teendőket is el kell végeznie, mert nincs kire bízni azokat. Lakáskörülményei eléggé korszerűtlenek. A tüzelőt magának kell felcipelnie, mivel a két gyerek az ősztől már nem lesz Itthon. A párttitkári teendőket a napi munkája mellett kell elvégeznie, abban senki nem segíthet. De a főorvosi teendőket sem vállalja át arra az (Fotó: Szabó Sándor) időre senki, amíg neki a politikai munkájának meg kell felelnie. — Nulla dies sine linea. Tehát nem akarja abbahagyni. A kutatási téma marad, folytatja. De — mikor szakíthat erre időt? — Egy ilyen vidéki kórházban, mint a gyöngyösi is, nem tudósokra van szükség, hanem rutinmunkát végző orvosokra, ez világos előttem is. A sokféle elfoglaltság végül is így egy summában, nagyon nagy teher. A tudományos minősítés a hétköznapi teendőkhöz aligha szükségeltetik. Lehet ez hátránya valakinek? Aligha. — Itt lettem kiváló orvos, itt jutottam el a kandidátusi minősítéshez, minden Gyöngyöshöz köt. A büszkeséget sugalló számvetés mögött azonban ott bujkál valamiféle enyhe értetlenség. Egy olyan köznapi gond, mint amilyen egy összkomfortos lakás elérése, ahol annyi kényelmet élvezhet, hogy a fárasztó napi munka után megpihenhet és ahol a további tudományos munkájához is jobb feltéte- leket találhat. Tessék, ilyen az élet,’ mondhatjuk bölcselkedve. Az egyik oldalon egy magas tudományos minősítés, a másik oldalon egy sor egészen közönséges nyűg. © O © Dr. Pintér László a napokban kapta meg a budapesti Tudományos Minősítő Bizottság klinikai orvosi szakbizottsága leiratát, amelyben közölték, hogy kandidátusi minősítését honosították. — Mostanában néhánvan már úgy szólítottak itt, az osztályon, hogy- tanár úr. Mondtam, én ma is az vagyok, aki tegnap voltam, szólítsanak csak úgy, ahogy azelőtt tették. Bennem semmi nem változott. G. Molnár Ferenc fPlBnßhwL 1978. Jolit» 35., kedd /
