Népújság, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-23 / 172. szám

Az ember kenyere

Aratási arany mondatok,

amelyeket munka közben odavetettek a kombájnosok, gépkocsivezetők, traktorosok:

— Ha három IFA-teherau- tóval akarsz dolgozni, akkor vegyél nyolcat, mert öt úgyis állni fog az alkatrész- hiány miatt.

— Traktorról még nemigen ment nyugdíjba senki. Be kell látni, hogy vannak bizonyos munkakörülmények, amiket nem bír ki a szervezet. Mire a traktoros nyugdíjba megy, megeszi a szervezetét a gép. Szétrázza, megnyomorítja, megfagyaszt, ja— A parasztnak ilyen jól megy, olyan jól megy. Kocsit vesz a fiának, házat a lányának, ezt beszélik az emberek. Tessék. Ki lehet jönni a városból, meg lehet próbálni. Senki nem tiltja.

— Néhány év múlva az aratást is katonák fogják végezni. Fiatalok már nemigen ülnek kombájnra. Reggel négykor kiugrani az ágyból, fölrántani a gatyát, este tízkor néha már megmosakodni sincs nagyon kedve meg ereje az embernek.

— Háztáji? Még csak az kellene. Nem elég ez? Mikor éljen az ember, ha még azt a kis szabad idejét is a földön töltené, meg az állatok mellett? Itt az aratáson dolgozó műszakiak közül senkinek sincs háztájija. Nem kell.

— Dumálni mindenki tud, hogy így a mezőgazdaság, úgy a mezőgazdaság. Dolgozni kellene jönni, nem beszélni. Van olyan brigád a termelőszövetkezetben, ahová tizenkét év óta nem lépett be senki.

— Na, persze, John-Deer- rel jobb lenne aratni. De ha vennének egy John-Deert, akkor a kombájnosok biztosan megtalálnák a módját annak, hogy ezek a mostani régebbi gépek hamar tönkre. menjenek, mert ugye mindenki a jobb géppel akar dolgozni. Pedig ezeknek a géneknek még ki kell keresniük az árukat.

A karácsondi termelőszövetkezet magtárába eddig 85 vagon búza került be. Az első aratási napon a búza víztartalma 24,8 százalék volt, ami kereken tíz százalékkal több az étvételi szabványnál. A szárító szinte megállás nélkül dolgozott, és sajnos dolgozik ma is.

A 750 hektárnyi területről csak nagyon lassan kerül be a termény. A kombájnosok nekivágnak a tábláknak, dolgoznak egy fél napot, jobb esetben egy egészet, aztán jön az eső. Leállnak, várnak. A búza elázik, a föld is felázik. A gépek, mint magányos szörnyetegek, ácsorog- nak kint a tarlón, tehetetlenül. Az emberek pedig számolnak. Az előző tábla 55 mázsás hektárankénti átlagot adott, az azelőtti hatvanat. összesen 360—380 vagon búzára számítanak. De mikorra lesz az fedél alatt? Pedig minden eeves nap. amivel tovább állnak a kalászok a táblán, veszteség.

Várni kell. Esik, aztán újra esik. A természet nagy úr.

A kukorica zöldje kétoldalt összecsap a földút pora fölött, ahogyan kifelé haladunk a határban az aratók felé. Még egy kanyar és elé- bünk táiul a hadműveleti térség. A kombájnok zárt rendben törnek utat magúknak a vihartól, esőtől, széltől meggyötört búzában. Mögöttük az enyhe légáramlat hosszú, elnyújtott fátyolban remegteti a dobok, rosták, tartályok közül fellibennő porfelhőt. A napot most is vastag felhőréteg takarja, az ólmos. szürke fény megcsillan a gépek vértezetén.

A gépek fordulnak, a lábon álló gabona tömör, egybefüggő szőnyege keskeny csíkká szűkül. A vágóélek újra beletépnek a búzába.

fàMwüsM

július 23., vasárnap

Folyik a küzdelem. Ez a nagyon furcsa, romantikával és álromantikával, hősiességgel és jeltelenül átszenvedett hétköznapokkal teli, évezredes küzdelem. A búza nagyon sokáig egyet jelentett az élettel. A magyar nyelv története folyamán nem is olyan nagyon régen még az élet szót ugyanúgy használták a pázsitfűfélék családjának e királyára, mint a búza megjelölést. A kínai nyelvben hatezer esztendővel ezelőtt már külön jele volt a búzának, Egyiptom legrégibb emlékei között kimutatható, hogy kultúrában termesztették, macedóniai Nagy Sándor kortérsa, Berosos és Strabon is írt. róla. S amióta az ember a föld hátán folytatja küzdelmét az életért, mindig egyik kulcskérdés volt: hogyan lehetne több búzát termelni, hiszen ma is az emberiség kétharmada ebből készíti mindennapi „kenyerét”.

Mindennapi kenyér...

mennyire kulcskérdés, központi téma lehetett, ha ugyanúgy bennefoglaltatik ez a mindennapi kenyér a Korán imáiban, a koptok fohászaiban, mint a keresztények könyörgésében :

„ ... mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma ...”

A mindennapi kenyérhez szükséges egyre több búzát az egyiptomiak próbálták a legkeservesebben megszerezni. Borzalmas csatákat vívtak a sivataggal, hogy minél többet hasítsanak ki a homokból, mert csak több területen lehet több búzát termelni. A nagy kérdés akkor is az volt, mint ma, A népesség szaporodási ütemét meghaladó tempóban kellene növelni a gabonafélék termését. Ezer esztendők peregtek át az idők szitáján, amíg ez először eevptlen kis országnak sikerült!

Magyarország volt a világón az első. amely az 1970- es esztendők közepén tizenkét évre szorította le a gabonatermés mennyiségének megduplázódási idejét. Győztünk.

— Hogy győzzük-e? — kérdezi Kiss Imre, a növénytermesztési ágazat vezetője a tábla szélén állva — az nem csak rajtunk múlik az idén. A mi búzáink nincsenek nagyon megdőlve, persze csak a többiekhez képest. Ma jöttem haza a Dunántúlról. Ott olyanok a táblák, mintha az úthénger ment volna végig rajtuk és a sok eső miatt a feltörekvő zöld már átütött a fekvő búzán. Ott aztán keservesen meg kell küzdeni. Itt nálunk nem annyira. Ez annak is köszönhető, hogy a mi határunkat nem érték olyan viharok, de annak is, hogy ,nagyon ügyelünk a helyes tápanyag-egyensúlyra. Az az érzésem, hogy sok helyütt a nagy termés érdekében túladagolják a nitrogént és ez gyors, hirtelen növekedéshez vezetett. A sejtek, szövetek így fellazulnak, lá- gyabb lesz a szár és köny- nyebben dől a búza. Ez rendkívül fontos szakmai probléma, amely kulcskérdéssé fog válni az elkövetkező években. Különösen akkor, amikor előtérbe kerül az a kérdés, hogy nem minden áron többet kell termelnünk, hanem kevesebb ráfordítással, olcsóbban.

Ma már — alig észrevehetően összeteszi a kezét — hála a jó égnek, ez a központi probléma.

Most fölülről látni mindent. Ketten ülünk a kombájn vezetőfülkéjében. Kovács Géza ráfordul gépével a táblára, a motolla lapátjai egyenletes forgással terelik a fejet hajtó kalászokat a pengék éléhez. A nap még mindig nem tudott áttörnia felhőkön, de a hőség így is szorongató. Egyetlen ventillátor küszködik a meleggel, de nem sokat segít. Inkább a felszálló port, töreket. hajtja a kombájnos szemébe.

— Miből lehet azt látni, hogy valaki rutinos, tapasztalt kombájnos, vagy kezdő? — kérdezem tőle, hiszen már a 13. nyarát tölti aratással.

— Így semmiről. Ugyanúgy megy, mint én, vagy a többiek. A különbség akkor kezdődik, ha baj van. Egy kezdő kombájnos ötször-hat- szor körüljárja a gépet, amíg megtudja, hol a hiba. én már meghallom, ha valami nincs rendben. Meg az sem mindegy. hogy tíz perc alatt javítja-e ki valaki a gépet, vagy két óra' hossza alatt.

— Ebben a zajban hogyan lehet meghallani valamit?

— Meg lehet szokni. Már azt is panaszoljuk, hogy milyen nehéz ez a munka, pedig én még arra is emlékszem, hogy milyen volt kézzel aratni.

— A kombájnosok fizetéséről sokat beszélnek.

Tavaly 14 ezret kerestem 21 nap alatt. Az idén ebben a búzában ötezerre fog kijönni havonta. Majd megkérdem az asszonyt pontosára ő a pénztáros a téesz- ben.

— Otthon is?

— Otthon is. Legénykoromban is hazaadtam minden pénzt, most is. Kitől venném el? Magamtól, meg

a családtól. Nekem az kell, hogy két üveg sörre való legyen a pénztárcámban. Ha meg másra kell, akkor kérek. Közös játék ez az egész, mert...

A mondat félbemarad,

megállítja a gépet, visszatolat és újra megpróbálja felemelni a motollával a földhöz tapadó búzát. Nem megy. Üjra hátratolat. Vajon az újságíró által odaképzelt nyilvánosságnak szól ez a nagy figyelem? Harmadszori nekirugaszkodásra áthaladunk a fekvő búza fölött. Kovács Géza oldalt pillant, ahol a kicsépelt szemek gyülekeznek a kis figyelóablak mögötti tartályban. Megáll. Felgyújtja a fényszórókat. Ez jelzi a tábla végén várakozó teherautóknak, hogy ki kell üríteni a búzával telt tartályt. Már száguld is a tarlón egy szürke IFA. A gépkocsivezető a kombájnból hosszan kinyúló vastag cső alá áll, amelyből súlyos sugárban, fáradt, arnnyszfnnel kevert rozsdabarnás áradatban zúdul a búza.

Újra nekivágunk. Mögöttünk gólyák keringenek, figyelve, hogy a gép .zajától felvert pockok, hörcsögök merre menekülnek. Fölöttünk vércsék cikáznak, arasznyi szöcskékre vadászva. A kombájn biztos táplálékot jelent. A kombájnt megszokták, legjobb barátjuk, segítőtársuk az élelem megszerzésében.

Újra megállunk, A kombájnos leveri a hűtőre rakódott port. Melege van a gépnek is. Indulunk, Ismét fekvő gabonába érünk. Méterenként kell leállni és újra indulni. A ventillátor egyre nehezebben birkózik a hőséggel. Kovács Géza hátán két egyre szélesedő csikban fut a verejték. Közeledik a dél.

A tarlón kék terepjáró kocsi száguld végig. Egyik géptől a másikig. Megjött az

ebéd.

— Most lesz egy félórám. Három ember dolgozik két gépen. Körben váltjuk egymást. Kevés idő idő jut pihenésre. Tavaly még két ember jutott egy gépre. Az jobb volt.

Félóra pihenéssel dolgozik reggel négytől este nyolcig. Utána körbenézi a gépet. Tíz óra lesz, mire hazér.

Makulátlan térítőkbe csomagolt jénaitálakba adagolják egymásnak az ebédet az aratók. Eszünk. A menü kifogástalan. Szódavíz és málnaszörp van hozzá. Sör nincs. Semmilyen alkohol nincs. Este mindenki kap három deci bort.

Az ebédet Sebők József, a termelés első számú irányítója hozta ki, mert a másik kocsi nem ért rá. A két terepjáróval ment be érte Gyöngyösre.

Amikor a fiatal szakemberrel beszélgetünk, maga is nagyot mosolyog a termelés első számú irányítója elnevezésen. Elég hülye elnevezés, ugye — szinte szabadkozva húzza meg széle* vállait —. de hát az a lénveg, hogy mit csinál az ember, nem az, hogv milyen cimkét ragasztunk rá.

Ebéd közben nincs csend. Az emberek beszélgetnek. Egyikiik dicséri az új román terepjárót. Tszonvúan erős. mindenhol elmegy. De azért 157 ezeré'-t már adhatnának olvan autót, amibe nem csöpög be az eső és nem megy be a por.

Egy csendesebb beszélgetésből azt hallom, hogy valaki a Magyar Mezőgazdaságot olvasta, Büszkén mondja, hogy az egy lakosra jutó gabonatermelésben harmadikok. negyedikek leha- tünk a világon, hogy az egy személyre jutó tojástermelés- ben a hollandokkal felváltva vagvunk világelsők, hogy hústermelésben fölzárkóztunk az élvonalhoz.

A tarlón a gólyák is ebéd után néznek. Mögöttük a lábon álló búza egyre soványodó. fogyó regimentjén túl a miskolc—budapesti vasútvonalon hosszú kígyóként siklik a főváros felé egy te- herszerelvénv, a speciális szállító vagonokon Zsigulik. PoNkik utaznak az ország szíve felé.

Gazdára várnak.

Apuka. Mindenki csak így szólítja Fehér Istvánt, Amikor fotóriporter ráfogja Minoltáját, azt mondja: Ne. ne engem tessék, hanem Báder Boldizsárt.

— öt esztendeje dolgozunk együtt minden aratásnál. De jobb. becsületesebb munkatársat se magamnak, se másnak nem kívánok. Igen, cigányember. Háromszobás háza van, fürdőszobával, hideg-meleg vízzel. Példás családi életet él. Van egy Jáwa

motorkerékpárja, ki tudja; talán egyszer még autója is lehetne, A szorgalmán nem múlik, az biztos.

A vezetők állandóan váltják egymást az aratási staD- nál, hogy ha valami előadódik, azonnal legyen felelős személy, aki tud intézkedni.

Bakó Kálmán tavaly került a karácsondi termelő- szövetkezetbe, a Héki Állami Gazdaságból. Először csodálkozott, hogy mennyivel kevesebb itt a kombájnosok napi teljesítménye, mint náluk.

— Most már azt mondom, hogy az ittenieknek van igazuk. Itt nem szabad csak egyes fokozatban aratni. Lassabban haladnak a gépek, de alig van szemveszteség. Nem szabad úgy üríteni a kombájnok tartályát, hogy közben halad a gép, vágja a rendet, és mellette párhuzamosan halad a tehergépkocsi. Ebből mindig van valami szemszóródás. Veszteség mindig van gépi aratásnál, ezt el kell fogadni. Csak az nem mindegy, hogy mekkora. Különösen az idén nem mindegy. Tudom, ma már nem vagyunk agrárország, mégis itt, a termelőszövetkezetben igyekszünk olyan közös hangulatot kialakítani, hogy minden kiló búza, ami bekerül a tarlóról, az nemzeti ügy legyen. Mi létfontosságú nyersanyagokat, energiát kaphatunk a búzáért, ezért fontos, hogy minden kombájnos. minden teherautós tudjon róla.

Először néhány súlyos, nehéz csepp pereg a kombájnok vasfalán, aztán a tarlón zizegve fut. át az éledő zápor első ciklusa. A kombájnok elállnak, a teherautók villámgyorsan fordulnak utolsó, drága terhükkel. Ma már nem lehet megindulni. Jó, ha holnap. Az aratók beülnek a vontatóra szerelt lakóbódébe. Panaszkodnak. Eddig egyetlen nap volt, amikor rendesen tudtak haladni. A többin mindig közbeszól az eső.

Az út mellett, ahogy távolodunk a gőzölgő, meleg tarlótól, dobolva veri a zápor az elárvult gépeket. Mintha a természet figyelmeztetni akarná a gépeket, technikát, technológiát pajzsként maga elé emelő embert, hogy milyen hatalmas.

Az ember pedig küzd. Hol kézzel, hol papíron, tervrai- zokon, genetikai laboratóriumokban, hogy kiszakítja magának az élethez nélkülözhetetlen feltételeket.

Az út mellett egy IFA áll. Rakományából lebillent két- három vödörnyi.

A gépkocsivezető a földön térdelve kaparja ki a fű közül a búzát.

Tenyerében barnán, fényesen csillognak a szemek.

Szlgethy András J>