Népújság, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-19 / 168. szám
I „A fegyelmezett. munka követelménye, hogy a munkaidő valóban a munka ideje legyen” — mondta Németh Károly, az MSZMP KB titkára, az országgyűlés nyári ülésszakán. A munkaidőt — finoman fogalmazva — nem használjuk ki eléggé. Pedig az idő pénz, s a munkaidőre különösen áll ez a megállapítás. 1976-ban az engedélyezett, de nem fizetett, valamint az igazolatlan hiányzások következtében 4 millió 217 ezer munkanappal csökkent a népgazdaság munkaidőalapja, ami pénzben kifejezve nyolcmilliárd forint veszteseget jelentett — mindannyiunknak. (Egy évvel korábban még „csak” 3 millió 774 ezer munkanap esett ki.) Mivel töltjük a munkaidőt? A válasz nem is olyan egyszerű. A törvényes munkaidő általában heti 44 óra, az egészségre veszélyes helyeken ennél kevesebb. Ezt csökkentik az egész napos hiányzások : szabadság, betegség, igazolt és igazolatlan, indokolt és indokolatlan távollétek, valamint az úgynevezett törtnapi hiányzások. Ami ezután fennmarad, az a munkahelyen eltöltött idő, ebből még le kell vonnunk a vállalat, illetve a dolgozó hibájából keletkező állásidőket, hogy megkapjuk a tényleges munkaidőt. A SZERELŐT VÄRJÄK A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság két évvel ezelőtt megvizsgálta a munka- időalap kihasználását az iparban, az építőiparban es a szállítás-hírközlés területén. Megállapították, hogy a munkaidőalap kihasználása 1973 és 1975 között csökkent. (1973-ban 85,7, 1975-ben 85 százalék volt.) Egy másik — 26, az átlagosnál jobban szervezett fővárosi nagyvállalatnál végzett — felmérés adatai szerint az egész napos távollétek a törvényes munkaidő kihasználását 13,8 százalékkal csökkentik. Az évi rendes szabadság mellett még a betegségek, tanulmányi szabadságok és a különféle fizetett távollétek miatt kieső idő is jelentős. Ez utóbbiak legjellemzőbb esete', Mivel töltjük a munkaidőt? A megye! tanács vb napirendjén Jciiiulás ucsrHcifiő cr megye Icisipcsrsíncsik fejlődésében I amikor a dolgozót különböző társadalmi szervezetek — okkal vagy ok nélkül — kikérik. A „kikérők” közül a KISZ áll az első helyen, de szerepel a listán a munkásőrség, a Vöröskereszt, a honvédség, az MHSZ, a Hazafias Népfront, a népi ellenőrzés. Sokan azért maradnak otthon, mert a szerelőt várják, jnások hivatalos — például tanácsi — ügyeiket intézik munkaidőben. A vállalati tapasztalatok azt mutatják, hogy a hivatalos ügyeiket intézők száma h különösen megnövekszik a szabad szombat előtti pénteken. S bár a tanácstörvény* módosította a hivatalok félfogadási idejét, ennek hatása még kevéssé érződik a gyakorlatban. Az emberek szívesebben keresik fel a hivatalokat munkaidőben, mint munkaidő után. A vállalatoknál az igazolt, de nem fizetett és az igazolatlan mulasztások egy része a mezőgazdasághoz való kötődésre vezethető vissza. Mezőgazdasági munkák idején sokkal többen vesznek ki fizetés nélküli szabadságot, vagy lesznek betegek, mint az év egyéb szakában. A munkahelyi vezetők pedig többnyire elnézőek a hiányzókkal szemben — mi mást is tehetnének? Üj munkahelyet könnyű találni, új munkást már kevésbé ... 35 NAP MUNKA NÉLKÜL Tovább csökkentik a munkahelyen eltöltött időt a törtnapi hiányzások. A népi ellenőrzés már említett vizsgálata szerint a néhány órás eltávozások időtartama az utóbbi években tovább növekedett, az építőiparban például 1970 és 1975 között megkétszereződött. 1975-ben az egy főre eső törtnapi hiányzások 70 munkaórát tettek ki. Egyesek szerint ezek az adatok túlzottan optimisták, a veszteségek valódi mértéke ennél jóval nagyobb. E veszteségeket tovább növelik a — jórészt szervezési, műszaki hiányosságokból adódó — állásidők. Nincs anyag, szerszám, technológiai előírás; az előző munkafolyamat elhúzódása szűk keresztmetszetet okoz, stb. Ezek többnyire a munkástól független, pontosabban fogalmazva: nem a munkást terhelő veszteségek. S ehhez jönnek még a fegyelemsértések különböző fajtái, a késések és a munkaidő vége előtti távozások. A Magyar Hajó- és Darugyárban a villamosenergia-felhasználás vizsgálata érdekes tanulságokkal szolgált. Eszerint az áramfogyasztás csak a hivatalos munkaidő megkezdése után háromnegyed órával érte el a teljes üzemeléshez szükséges mértéket, s a munkaidő vége előtti háromnegyed órában ismét rohamosan visszaesett. A vízfogyasztás az öltözőkben a munkaidő vége előtti félórában érte el a csúcsot, a munkaidő végeztével • a minimumra csökkent — ekkorra már mindenki megmosakodott. Jelentős veszteségeket okoz a munkaerő-vándorlás is. Felmérések bizonyítják, hogy egy új dolgozó belépésekor az orvosi vizsgálat és egyéb adminisztrációs ügvek — például a formálissá vált tűz- és balesetvédelmi oktatás — átlagosan újabb három napot vonnak el a munkával töltött időből. Ráadásul kezdetben az új dolgozó többnyire nem képes teljes „kapacitással” termelni. Nehezen számszerűsíthetők azok a veszteségek, melyek abból adódnak, hogy a kilépést nem követi azonnal az új helyre történő belépés. Egy budapesti vállalat felmérése szerint az újonnan belépő dolgozók előző munkahelyről való kilépése óta átlagosan 35 nap telt el! Ez egvfelől a munkaerő-közvetítés nem kielégítő voltát mutatja, valamint azt, hogy a munkaügyi szabályozás nem fékezi kellően a munkaviszony ilyen mértékű megszakítását.' Sok vállalatnál a munkaerőhiányra hivatkozva kritika nélkül alkalmaznak mindenkit, ez pedig azt eredményezi, hogy a kilépők 2/3— ad része azokból tevődik ösz- sze, akik a belépést követő egy éven belül változtatnak munkahelyet. Némiképp leegyszerűsítve: a hiány újabb hiányt szül. Föld S. Péter (Folytatjuk) A szolgáltatások felét a kisipar biztosítja — Diszpécser- szolgálat vagy csak egy jó ötlet? — Ha segítenének az üzemek is A közelmúltban „gyors segítség” keretében vízvezetékszerelőre lett volna szükségem. Vegigloholtam a várost: nem találtam. Volt, aki nem volt otthon, volt, aki otthon volt, de másutt volt dolga, s akadt olyan is, aki egyszerűen nem ért rá. Igaz, nem sok ajtón kellett kopogtatnom, mert a megyeszékhelyen is egy kézen megszámolható a vízvezeték-szereléssel foglalkozó kisiparosok száma. Mindez az egyéni Ügyem lehetne, ha sok-sok barkácsolni nem tudó vagy nem akaró társammal együtt nem loholnánk a városban, a megyében, szerte az országban hol ilyen kisiparost, hol olyan szakembert keresve házi gondjaink megoldására. Ám rendszerint hiába. És miután, sokan vagyunk, mint az eszkimók, és a kisiparosok kevesen, mint ama fókák, a magánügy már nagyon is közügy — sőt: közhely. ÓVNI A NÉPGAZDASÁGI VAGYONT Közhely olyan értelemben, hogy országos és így megyei gond is immáron hosszú esztendők óta a szolgáltatóipar, s ezen belül a kisiparosok szükséges és hasznot hozó tevékenységének hiánya. Közelebbről a kisiparosok hiánya. Nem véletlen tehát, hogy a megyei tanács végrehajtó bizottsága is megvitatta, hogy mi a helyzet ezen a téren Heves megyében. Nos, meg kell mondani, a helyzetkép nálunk sem rózsás. Túl azon a tényen, hogy a negyedik ötéves , tervidőszak sqrán a nem kellően, összehangolt intézkedések során csökkent a kisiparosok létszáma, még a meglévők gazdasági érdekeltsége sem volt egyenes arányban a szükségletekkel. Igaz, hogy az elmúlt rövid néhány esztendő hatására a reálisabb társadalmi megítélés és a jogszabályi körülmények következtében némi növekedés tapasztalható, de ez a növekedés aligha tart lépést a lakossági igényekkel. Pedig a kisiparnak, a kisiparosoknak rendkívül nagy a feladatuk, közvetve a népgazdasági vagyon megóvásában, közvetlenül pedig a lakosság közhangulatának alakításában, a kisebb és bizony inkább gyakrabb nagyobb bosszúságok megszüntetésében. Ha tudjuk, hogy a kisipar része- • sedése a megye össz-szolgál- tatásának kereken a felét jelenti, akkor bizony már elmondhatjuk, kisiparnak kicsi ugyan, de hatása lényegesen mélyebb és szélesebb a társadalom minden rétegére, mintsem azt jelzője nyomán következtetni lehetne. ÖSSZESEN: 67-EN A siránkozással persze messze nem lehet jutni. Az olyan örvendetes tény mellett — mert ez örvendetes —, hogy a KIOSZ ötéves fejlesztési terveinek. megfelelően a 11 építőipari szakmában az új ipari szakemberek bevonását túlteljesítették, hogy a kisiparosság 69 százaléka a falvakban dolgozik, ahol a megye lakóinak 68 százaléka él, szembe keli nézni az általános ipari szakmákban a mind krónikusabb lemaradással. Az itt előirányzott tervnek mindössze felét sikerült teljesítenie a KIOSZ-nak, minden erőfeszítése ellenére és ez azt jelenti, hogy az ötéves terv eddig eltelt időszakában mindössze 67 új „erő” a gyarapodás a kisiparosok táborában. Továbbra is súlyos gond az asztalos-, a férfiszabó-, cipész-, a férfifodrász-, avagy éppen a bádogosutánpótlás, annak ellenére is, hogy számos szakmában az állami ösztöndíjon felül társadalmi ösztöndíjat is biztosítanak. A tényekkel tehát szembe kell nézni, szembe azzal, hogy a fiatalok jelentős része nem vonzódik a kisipari szakmák iránt, hogy nagy a fluktuáció, hogy évről évre mind nagyobbak az igények és csak szerények a lehetőségek. Mit lehet tenni hát? Csodákat természetesén semmiképpen sem. De kisebb-nagyobb ötletek, ge- nerálisabb intézkedések, ha alapjaiban nem is, de lényegesen módosíthatják a most korántsem kedvező képet. Melyek ezek a lehetőségek? Hát elsősorban is a munka- viszony melletti iparűzés, más szóval: a szakmunkás munkaidőn túl kisipari munkát végezhet a megfelelő iparengedély alapján. Mód és lehetőség van a nyugdíjasok szélesebb körű bevonására, s ezen a téren már biztató jelek is mutatkoznak. Szükség lenne kisgépekre, amelyek nemcsak meggyorsítanák, de. könnyebbé is tennék a kisiparosok munkáját. A belkereskedelmi forgalomban azonban kevés a kisgép, ha van, akkor azok indokolatlanul drágák. Ezen is lehetne segíteni, nem is a kereskedelem, hanem a termelőüzemek oldaláról — ha ezek az üzemek több megértést tanúsítanának, ugyanis megyénk üzemeiben is a korszerűsítés során sok kisgépet selejteznek ki — joggal és okkal —, ám ezek a gépek a kisiparban még nagyon is használhatók lennének. És mi történik most ezekkel a kisgépekkel? a felesleges adminisztráció, a nehézkes kiselejtezés, átadás miatt zúzdába viszik őket. MŰHELYEK A FÖLDSZINTEN Olyan elképzelések is megfogalmazódtak a testület ülé(Fotó: Szántó György) Az öreg, itt-ott már megroggyant házak apró portái szinte egybeolvadnak a domboldal nadrágszíj-parcel- láival. A sáros utcácska másik oldalán már a határ kezdődik. Ez ma a város pereme. Az igazi pereme, mert van egy másik, is, jóval távolabb innen, valahol fenn a dombtetőn — a jövőbeli. A város leendő széle vastag, barna csík a íepedő nagyságú tervrajzokon. A domborzati viszonyokat követő girbe-görbe vonal egy, a jövőt idéző városrészt ölel körül. Az asztalra terített íveken hajszálerek az utak, gyufafej nagyságú négyzetek, téglalapok a majdan az ég felé törő házak. A több változatban készült rajzon már minden a helyére került — vajúdóban van az új egri váTerjeszkedik Tihamér leizckesrék a warns peremém rosrész, a „tihaméri szomszédsági egység...” Hogyan születik egy modern városrész? — Sok-sok tervezéssel — mondja Zámbori Ferenc, az egri városi tanács műszaki osztályának vezetője. — A tihaméri városrész építése a hatodik ötéves tervben kezdődik. A következő tervciklusra viszont már 1976 januárjában megkezdtük a felkészülést. Miután az eddigi városi rendezési terveket a „napi élethez” kell igazítani, megrendeltük Eger és a város környéki községek új általános rendezési tervét. Ezután készülnek el majd folyamatosan a részletes tervek, amelyek alapján folytatjuk például a városközpont rekonstrukcióját, vagy a Gró- nai, a Koszorú, a Lenin és a Szederkényi út által határolt területeken a lakónegyed építését, bővítését. Ilyen terv készül továbbá a strand környékére is, mivel a megye- székhelyet országos gyógyfürdőhellyé nyilvánították. A részletes rendezési tervek közül egy már elkészült: kezünkben vannak a tihaméri lakótelep építésével kapcsolatos első dokumentumok, amelyek az ÉSZAKTERV tervezőkollektívájának a munkáját dicsérik... -j*-. Az új városrész — legalábbis a tervrajzok papírlapjain — megkezdte az életét. Az igazi megszületést megelőző „visszaszámlálás” tehát megkezu^aott, ettől a pillanattól kezdve szinte mindennap történik valami, ami egy-egy lépéssel közelebb hozza az első kapavágást a város mostani peremén. Előttünk fekszenek — látszatra teljesen összekeveredve egymással — az új városrész tervei. A szakember, a város főmérnöke kiemel egyet-egyet a csomóból, s a szavai nyomán „élni” kezdenek a különböző színnel, vastagsággal rajzolt ábrák. Milyen is lesz Eger tihaméri lakónegyede? — A városrész három ütemben épül fel. Az 1982- ben megkezdődő építőmunka a Sas út és a Homok utca közötti részt állítja majd az érdeklődé«; közérinontjába. A következő években a Homok utca és a Hadnagy utca közötti területen jelennek meg az építőipari vállalatok dolgozói és gépei, végül a Hadnagy utca és a Szarvas tér közötti részen jelzik az éní- tők jelenlétét az óriásdaruk. A hatvanöt hektáros területen összesen 3376 lakást építenek majd fel, az előzetes becslések szerint 10 ezer 128 lakosa lesz az új telepnek. Az építkezések miatt az említett részeken 528 régi lakást és 26 egyéb épületet kell majd szanálnia a városi tanácsnak. Az új lakások zömét — több mint 2100-at — házgyári elemekből építik fel, a többit peilig a tanácsi építők PEVA-technikájával. A lakásokkal egyidőben kezdik meg az úgynevezett járulékos létesítmények építését is: két, összesen 40 tantermes iskolát, három óvodát — négyszáz gyermeket gondozhatnak itt — avatnak majd az építők. Két 60 és egy 80 bölcsődés ellátását biztosító gyermekintézményt .is terveztek ide az építészek. Nem feledkeztek meg az üzletekről és a szolgáltatóházakról sem: a Hadnagy és a Homok utcai csomópontban — ezek lesznek a legforgalmasabb részek — két bevásárló- központ létesül majd 6 ezer négyzetméteres alapterületen. A szolgaitatóipar' több mint 3 ezer négyzetméternyi alapterületű épületrészeket kap a nagyobb házak földszintjén. Gondoltak a tervezők a gépkocsi-tulajdonosokra is. Több myit 3500 parlr,''óh°lv le%z a városrészben: 815 parkolóhelyet a lakótelepre vezető út alatt képeznek ki. ez újszerű megoldás az autósgondok megszüntetésére. Az épületek alatt további 180 garázst építenek. Két központi garázsépületet is terveztek ide: az egyiket a Szarvas tér, a másikat a Sas út felőli részen helyezték el a városrész megálmodói. A jövő a levegős, tágas, zöldövezetekkel tarkított lakótelepeké. A többnyire ötszintes épületekből álló városrészre ezért sok-sok apró parkot, játszóteret képzeltek, el a tervezők. Több mint 63 ezer négyzetméteres terület áll majd a parkosítok, a sportpálya- és játszótérépítők rendelkezésére, s amint azt a tervezők kiszámították: 1 lakásra 19 négyzetméternyi zöldterület jut a tihaméri lakónegyedben. Az elképzelések szerint minden lehető eszközzel védeni fogiák maid ezt a házsorok között húzódó pihenőparkot, ezért külön utakra terelik a járműforgalmat és a gyalogosközlekedést. Már most megtervezték a korszerű szemétszállítást és a hulladékszállító járművek útvonalát, hogy már az első épületek átadása után rögtön gondoskodni tudjanak a környezet védelméről, a városrész tisztaságáról. Igaz, a tiháméri lakónegyed ma még csak a papíron létezik, de a megszületése fölött máris százak és százak bábáskodnak. Az elsők között lesznek azok a földmérők, akik nemsokára újból megjelennek a jelzőkaróikkal a mai, öreg házsorok szegélyezte város peremén. "Ü ' ITT' Szilvás István egységeket szervez a KIOSZ — Gyöngyösön lesz az első az északi lakótelepen —, amelyekben a legfontosabb kisipari szakmák szerveződnek egy egységbe. A távlat arra is lehetőséget nyújtana, hogy tanácsi segítséggel az újonnan épülő lakótelepeken néhány épülettömb földszintjén műhelyek is létesülnének, amelyeket bérbe adnának a KIOSZ-on keresztül. Kezdeti stádiumban van, de remélhetőleg széles körűvé vá- * ük majd az a diszpécserszerű szolgálat, amelyet már néhány KlOSZ-sZervezetnél bevezettek: telefonhívásra címet, telefonszámot adnak, igyekeznek kapcsolatot teremteni a szolgáltatásra rászoruló és a szolgáltatást biztosító kisiparos között. Említettem már, csodákat nem lehet várni. De nem is várni kell, hanem megtenni azt, amit lehet. És e „tett” nem is kis lépése volt az a felmérés, amelyet a KIOSZ ivégzett e területen, s amelynek nyomán a megyei tanács végrehajtó bizottsága is képet alkothatott magának a legfontosabb teendőkről és azok sorrendjéről. Lehet, hogy egy-két év múlva találok vízvezeték-szerelőt? Gyurkó Géza JHénmüz, 1978. július 19., szerda