Népújság, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-19 / 168. szám

Feszülő indulatok, lendülő öklök

Madzagszövős „mutatvány”

Egy fiatal népművész

Kíváncsiskodók körében készül a színes öv

(Fotó: Perl Márton)

vesebben ismerik. A stúdió szágot, hogy felkeltsük az

tagjaival, bőrösökkel, kosár- érdeklődést a népművészet és

fonókkal, mézeskalács-készí- saját munkánk iránt, tőkkel azért is járjuk az or- Józsa Péter

Ha rövid a sátrad...

Csendes pihenő a táborban

(MTI fotó — Kerényi László felv. — KS)

A fonalak egyik végét a derekára csavarja, a másikat egy fához köti, ujjai villámgyorsan mozognak a szálak között, miközben a kíváncsiskodók kérdéseire is válaszol.

— Mi lesz ebből? — tudakozódik egy duci kisfiú, aki elmerülve nézegeti a „bűvös” kis szövőszerszámot.

— Talán könyvjelző neked, esetleg öv. Gyére, próbáld meg te is! — hívja őt a fiatal népművész, aki az egri Dobó téren tart rögtönzött bemutatót.

A fiúnak inába száll a bátorsága, pedig Landgraf Katalin szerint ezzel a hagymavágódeszka formájú madzagszövővel valóban gyerekjáték munkálkodni. Ezt a „gyerekjátékot” persze sokan nagy érdeklődéssel mustrálgatják; lehet, most látnak először szövést. A „mutatványon” csak egy öregember mosolyog. Számára valaha talán mindennapi látvány volt a szőtteskészítés, amikor a falvakban, téli estéken az asz- szonyok a szövőszék elé ültek.

Az ügyes kezű leány azonban nem tanulhatta szüleitől a szövés-fonást. Pesti születésű ő, aki hét évvel ezelőtt „betévedt” az ifjú népművészek alkotótáborába, s nyomban „el is jegyezte magát” a textilkészítő mesterséggel. Olyannyira, hogy tagja lett a Fiatalok Népművészeti Stúdiójának, majd felvették az Iparművészeti Főiskolára is, amit az idén fejezett be.

— A népművészet a kiindulópontja minden munkámnak — vall hivatásáról a szövőleány. — Mint iparművész is mindig a hagyományokból, a régi motívumokból merítek. Népi hímzéseket használtam fel azokhoz az abroszokhoz is, melyeket diplomamunkámul készítettem el. A szövés talán az egyik legrégebbi mesterség: van honnan tanulni. Sajnos azonban ma már egyre keI.

Hajnalban kelt, mint mindig. ahogy megszokta. Hóna alatt a lapátokkal, a bottal és a szákkal elindult a kikötő felé. Nem volt türelme reggelizni, csak egy üveg vizet vitt magával, pedig tudta, hogy legjobb esetben is csak délben jön ki a partra. Az üdülőtelepen csend volt, az emberek aludtak még, a vízen is csak egyetlen csónakot látott; valaki megelőzött, gondolta és elnevette magát.

Először kimerte a vizet á csónakból. Az öreg ladik nagyon a szívéhez nőtt; négy éve járt már vele, jól bírta az erős hullámzást, szélben, esőben, száraz, tikkasztó melegben egyaránt megszolgál-' ta az árát. Csak egyetlen gyengéje volt: bordái között a láthatatlan réseken keresztül mindig szivárgott a víz, egyenletesen és kivédhetetlenül, bármit is csinált vele. Pedig tavasszal mindig az volt az első, hogy vastagon bekente lakkal az egész hajótestet. De úgy látszik, a csónak külön életet élt, makacs volt és szeszélyes; a férfi beletörődött ebbe> már egyáltalán nem bosszankodott.' Gyorsan kimerte a vizet, helyére rakta a lapátokat, a botot és a szákot, aztán kievezett az öbölből.

Negyvenhárom éves volt, építészmérnök, nem túlzottan sikeres ember, hiszen egész életében csak apró feladatokkal bízták meg, igaz, minden munkáját elvégezte, kötelességtudóan, képességei legjavát adva, — de úgy látszik, mindez kevésnek bizonyult. Nem volt autója, nem

t—

1978. július 19., szerda r-^

épített családi házat, se nyaralót, a bankban is csak kevés pénzt őrzött, csak éppen annyit, hogy ha váratlan csapás éri, ne kelljen kölcsönkérnie. Már régen beletörődött a helyzetébe, nem törekedett többre, nem könyökölt, nem akart senkit lekörözni, talán feladta a harcot, ahogy ilyenkor mondani szokás; de az igazság az, hogy soha nem akart mást, mint nyugalmat és egy kevés békét, egyensúlyt, ahogy ő mondta. Nem voltak ellenségei, igaz, barátai se, de mindezt megszokta már. Két éve egyedül élt. Márta, a felesége egy napon, elment, búcsúlevelet sem hagyott maga után; akkor úgy érezte egy ideig, hogy nincs tovább ereje folytatni az életet, de aztán talpraállt, szinte észrevétlenül, mert teltek a napok egymás után, és minden nap volt valami apró munka, megoldásra váró feladat. Ha megszületik a gyerekünk, talán minden másképp lett volna, tépelődött minduntalan. ha megkínozták az emlékek. De hát nem volt mit tenni; ami elmúlt, már csak néha fájt.

A nádfal mellett elindult fetrelé, mígnem elérte azt a csendes kis öblöt, ahol horgászni szokott. Évek óta ide járt, erre a helyre; nem fogott sok halat, de soha nem gondolt rá, hogy más, jobb helyet keressen, ahol gazdagabb zsákmányra számíthat, hűséges természetű volt és

makacs, maga sem tudta, hogy miért. Leszúrta a mederbe a két karót, kikötötte a csónakot, aztán beállította botján az eresztéket. Már pontosan tudta, hogy milyen mély a víz az öbölben, és addig húzta felfelé a zsinóron az úszót, amíg biztossá nem vált, hogy a horog leér a fenékre. Kiválasztott egy kemény, sárga kukoricaszemet, a horogra tűzte, aztán következett a legkényesebb művelet; botját a feje fölé emelve finom, kiszámított mozdulattal bedobta a horgot jó közeire, a nád mellé, ahová mindig is szokta. Az úszó billegett egy kicsit, aztán megállt mozdulatlanul a vízben. Ekkor összegyúrt egy maréknyi kenyeret, és apró galacsinokra tépve sorba mind bedobálta az úszó mellé. Amikor ezzel is elkészült, rágyújtott egy cigarettára; nem volt több tennivalója. csak ült és várakozott, a nádat nézte és a vizet, meg persze az úszót, és az volt az egészben a legjobb, hogy az égvilágon semmire sem kellett gondolnia.

Felkelt a nap, és ahogy haladt előre az útján, úgy lett esvre nagyobb a hőség. A férfi levetette az ingét. Néha motorcsónak húzott el a vízen a háta möaött, a hullámok kicsit megtáncol- ta+ták a ladikot d° aztán elhaltak, egyetlenegy sem jutott be a védett kis öbölbe. Ezért is szerette a helyét; itt mindig sima és

Elképzelhető az manapság nálunk, hogy az ember megy az utcán, mondjuk késő délután, úgy hat óra tájban, aztán a vele szemben jövők közül valaki elébe áll és se szó, se beszéd, teljes erőből az arcába vág ököllel?

— Pontosan ilyen eset fordult elő Sz. E—vel, a Bacchus borkóstolónál. Két foga kiesett, ő a falhoz perdült, majd a földre huppant. Mire felnézett és feltápászko- dott, azt látta, hogy az a négy fiatal férfi, aki az utcában vele szemben jött, már futva igyekszik a vasútállomás irányába.

Tessék, ez a válasz. Akitől a történetet hallottuk. Kiéber László r. százados.

— Szemtanú nem volt, a támadó személye azóta is ismeretlen, ezért jó volna, ha a lakosság segítene bennünket a nyomozásban

Mindez történt Gyöngyösön, 1978. május 11-én, este hat óra harminc perckor, illetve nagyjából ebben az időpontban.

— Milyen mértékben fordulnak elő erőszakos, garázda cselekedetek a városban és a járásban?

— Ha a statisztikai adatokat vizsgáljuk, azt mondhatjuk : az elmúlt év első félévéhez viszonyítva az idén, az első hat hónapban lényeges módosulás az adatokban nem látható. A legtöbb a súlyos testi sértés, amely megközelíti a harmincat és a garázdaság, amelynek száma valamivel húsz alatt van. Jellemzője ezeknek az eseteknek az, hogy majdnem minden alkalommal a nagyobb mértékű szeszfogyasztás befolyásolja a cselekmények elkövetőit.

— Tulajdonképpen jó a közbiztonság Gyöngyösön, vagy azt kell mondanunk, van okunk a bizonytalankodásra?

A választ Hadobás Zoltán r. őrnagy, a rendőrkapitányság vezetője fogalmazta meg:

— Hangsúlyozom: a közrend jó nálunk. A garázda cselekményeknek azonban nagyon nagy hatásuk van a közhangulat alakulására. Az embereket megrendíti, felhálágy volt a víz, még viharban is felfogta a szelet, és menedéket nyújtott a sűrű nádfaí.

Déltájban pár percre elaludt, aztán felriadt, elnevette magát; lehúzta a nadrágját, és a csónakból a vízbe ereszkedett. Üszott egy kicsit, aztán visszamászott a csónakba, megtörölte a kezét, és rágyújtott egy cigarettára. Ebben a pillanatban az úszó finoman megremegett a vízen. Azonnal megfogta a botját; tudta, hogy várnia kell még, ült hát mozdulatlanul és figyelt. Az úszó kissé felemelkedett, aztán lassan eldőlt, lefeküdt a vízre, mintha elfáradt volna. Pattanásig feszült idegekkel felkapta a botját és bevágott; mintha; súlyos kőbe akadt volna a horog... De nem kő volt az ; a hal csapott egy hatalmasat a farkával, és elindult befelé a nádba. Ívben meghajlott a bot; a férfi teljes testsúlyával hátradőlt, és sikerült kihúznia a halat a nádból. Űjabb csapkodás; örvénylett a víz, megreccsent az orsón a fék. Csak bírja a zsinór, gondolta, aztán ismét hátradőlt, birkózott a hallal. Nem érzékelte, hogy mennyi idő telt el. Négyszer rohant be a nádba, mind a négyszer sikerült kihúznia, de aztán a hal megindult a csónak felé és ez volt a legnagyobb baj. A férfi gyorsan tekerte az orsót, de hiába; a hal bejutott a csónak alá, a zsinór a bordákhoz feszült. .. Elég egv kiálló szög, egv repedés, vagy valami élesebb felület ahhoz, hogv a zsinór elszakadjon ! Tartotta a botot. lihegett. Gvere vissza, te dög. mondta hangosan, gvere vissza... Tudta, hogy most már csak a szerencse segíthet. Megint túl közel álltam a nádhoz, gondolta keserűen.

(Folytatjuk)

borítja az erőszakos cselekmény. Bár az is igaz, hogy ezeknek egy része az épületekben, a lakásokon belül zajlik le. Miután azonban sokan hallják, látják ezeket a cselekményeket, sokakra hatnak is. Ezért foglalkozunk ezekkel az erőszakos, garázda cselekményekkel és azt is kérjük, a lakosság is segítse munkánkat, jelezzék a tapasztalataikat, határozott fellépésükkel álljanak a fenyegetett személy mellé és így védjék meg a zaklatástól, a támadástól.

Arra lett figyelmes Mátra- füreden F. I., hogy a közelében egy fiatal férfi hangoskodik é# viselkedésével ok nélkül félelmet kelt egy másik fiatal férfiben. Miután F. I. nem tartozik a lepke- súlyúak csoportjába, és különben is kötelességének érezte, hogy a magáról megfeledkezett férfira rászóljon, ezt meg is tette. Ö aztán igazán nem maradt közömbös.

Hogy mi történt ezután?

Valóban az. Kapott az arcába, akkorát, hogy az ütés leterítette, a földre esett, ott még az illető ifjú ember, akit ő jobb belátásra akart bírni, néhányszor bele is rúgott. Az ügy a bíróság elé került. A tanulsága? Nagyon nehéz ennek ellenére is azt mondani : helyesen tette,

hogy nem fordult el közömbösen. Mert az természetes, hogy az igazságügyi szervek felelősségre vonják a garáz- dálkodót, de a jó szándékú közbeavatkozó sebe ettől még nem gyógyul meg.

— Nem szeretném, ha megbüntetnék az ismerősömet — mondja az a férfi, akinek a gyöngyösi Sport presszó előtt törték el az arccsontját egyetlen ökölcsapással. mert a partnerével valamiben nem értett egyet.

Amikor megkérdezték tőle, miért gondolkozik így, azt válaszolta, attól fél, hogy további kellemetlensége támad. Magyarul: megfenyegették, ha jár a szája, megnézheti magát.

Az „erős ember” rács mögé kerül, de onnan is kiszabadul egyszer. Megváltozik a börtönben töltött évek alatt?

— Hogyan lehet érzékeltetni, mi a garázdaság? Mi az, ami már ellenkezik a tételes rendelkezésekkel?

— Például: megy egy nő az utcán. Ha egy ismeretlen férfi odafordul hozzá azzal: „Hogy vagy, anyucikám?” — ez már szabálysértés, ezért már büntetés jár. Persze, ilyen esetekkel senki sem keresi fel a rendőrséget. Ha valaki másik személyben oktalanul félelmet, riadalmat kelt, az már szabálysértés.

— Mi történik olyankor, ha egy magánszemély ide, a rendőrségre bejön, és közli, a szomszédja állandóan leissza magát, a feleségét, a gyerekeket bántja, fenyegeti, nem hagyja békén, ennek az embernek hány jegyzőkönyvet, kihallgatást, más egyebet kell elviselni?

— Ha valaki, aki bejelentést tesz, azt kéri, kezeljük diszkréten az ügyet, akkor a kívánságát teljesítjük. Ez természetes. Ha valakit megfenyegettek, akkor ahhoz tanú is kell. hogy a felelősségre vonást megtehessük. Van még olyan lehetőség is. hogy iegyzőkönyvi figyelmeztetésben részesítsük, ha

Szombathely világhírű műemléke az Isis-szentély az idei nyáron is több opera- előadás színhelye volt. A természetes díszletül szolgáló szentélyben augusztus 5-én és 6-án a Varázsfuvolát láthatja a közönség. Mozart örökbecsű dallamai tizenhat évvel ezelőtt csendültek fel első ízben Szombathelyen Azóta a Varázsfuvola évről évre ismétlődő előadásait Európa-szerte számon tartják. A darabot az idén új

úgy látjuk, hogy ez a célna§ megfelelő eszköz.

Ittasság, ittasság alkohol;

alkohol.

Diplomás férfi, féltékeny a feleségére,, a szeszes italt hívta segítségül. Aztán mámoros állapotban a feleségére támadt.

L. L. nevét nagyon sokan ismerik Gyöngyösön. Figyelmes, udvarias, jó fellépésű férfi, ha józan. Ha iszik... ! Legutóbb az egész rokonságát és az összes ismerőseit végigjárta, mert a feleségét kereste náluk, és közben ordított, fenyegetőzött. Végül a piactéren egy teherautó elé állt, amelyről rakodtak és kijelentette, hogy az autó csak a testén keresztül mehet tovább. A rendőrjárőr vetett véget a randalírozás- nak.

Valamikor azt hitték, hogy élsportoló lesz L. L.-ből. Mértéktelen szeszfogyasztása miatt derékba tört a karrierje. Az már csak adalékként érdemel említést, hogy L. L. testén talán nincs egy féltenyérnyi hely, ahol ne lenne tetoválva.

Még egy esetet említsünk.’ J. I. káli lakos Karácsondon az egyik ismerősét akarta felkeresni. Rásötétedett, és nem tudta pontosan, hol van, ezért az egyik házba bekopogtatott. Jókedvű társaság ült ott névnapot. A váratlan vendéget maguk közé ültették, és kiderítették, hogy az ismeretlen férfinak a táskájában pénz is található. Amikor továbbindult J. I-, többen utána mentek, a táskáját kikapták a kezéből, amiben a különböző értéktárgyakon kívül még háromezer forint is szerénykedett.

Jó, igaz, azért mert valakinél pénz van, még nem feltétlenül kell kirabolni. De mennyire könnyítette meg a támadói tevékenységét az a felnőtt férfi, aki az első szóra hajlandó betelepedni egy számára vadidegen, meglehetősen ittas társaságba ?

Hogy van a közmondás? Alkalom szüíi a tolvajt. A rablót is?

— Vannak-e fertőzött gócok a városban és a járásban?

— Gyöngyösön az italboltok, presszók, szórakozóhelyek azok, ahol a garázda cselekedetek egy része megtörténik. A, járásban pedig a selypi meŰencét lehet .megemlíteni. Ezek azok a helyek, amelyeket állandóan ellenőrzünk, fokozottabban figyelemmel kísérünk. Ha a lakosság is segíti a mi munkánkat, akkor eredményesebben tudunk fellépni a bűnelkövetőkkel szemben, de a rendőrség megelőző munkájához is nagyon sok; segítséget nyújthat a lakosság — hallottuk Hadobás Zoltántól.

Annyi biztos, a közösség ellenőrző, számon kérő magatartása nélkül a garázdaság, az erőszakos cselekmények ellen nehezebben léphet fel a rendőrség. De az is biztos, hogy csupán erkölcsi erőnkben bízva nem ésszerű „közbeszólni”, mert ott, ahol a feszülő indulatok mozgatják az öklöket, a józan érvelés kevésnek tetszik. Legjobb, ha a rendőrséget hívjuk segítségül, és azzal is támogatjuk a bűnüldöző szervek munkáját, ha a megtörtént esetről elmondjuk észrevételeinket, tehát tanúskodunk.

önmagunk érdekében is.'

G. Molnár Ferenc

rendező. Horváh Zoltán, a Szegedi Nemzeti Színház főrendezője állítja színpa Ira. A díszletek Forray Gábor tervei alapján készülnek.

Az iseumi operaestek ’ soJ ra ez évben Händel: Theseus című ötfelvonásos operájának magyarországi bemutatóiával bővül. A darabot augusztus 10-én és 1 l'én az NDK-beli halle: Händel " operatársulat előadásában láthatja majd közönség.

Isis szentélyében