Népújság, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-19 / 168. szám

Feszülő indulatok, lendülő öklök Madzagszövős „mutatvány” Egy fiatal népművész Kíváncsiskodók körében készül a színes öv (Fotó: Perl Márton) vesebben ismerik. A stúdió szágot, hogy felkeltsük az tagjaival, bőrösökkel, kosár- érdeklődést a népművészet és fonókkal, mézeskalács-készí- saját munkánk iránt, tőkkel azért is járjuk az or- Józsa Péter Ha rövid a sátrad... Csendes pihenő a táborban (MTI fotó — Kerényi László felv. — KS) A fonalak egyik végét a derekára csavarja, a másikat egy fához köti, ujjai villám­gyorsan mozognak a szálak között, miközben a kíván­csiskodók kérdéseire is vála­szol. — Mi lesz ebből? — tuda­kozódik egy duci kisfiú, aki elmerülve nézegeti a „bűvös” kis szövőszerszámot. — Talán könyvjelző ne­ked, esetleg öv. Gyére, pró­báld meg te is! — hívja őt a fiatal népművész, aki az egri Dobó téren tart rögtönzött bemutatót. A fiúnak inába száll a bá­torsága, pedig Landgraf Ka­talin szerint ezzel a hagyma­vágódeszka formájú madzag­szövővel valóban gyerekjáték munkálkodni. Ezt a „gyerek­játékot” persze sokan nagy érdeklődéssel mustrálgatják; lehet, most látnak először szövést. A „mutatványon” csak egy öregember moso­lyog. Számára valaha talán mindennapi látvány volt a szőtteskészítés, amikor a fal­vakban, téli estéken az asz- szonyok a szövőszék elé ül­tek. Az ügyes kezű leány azon­ban nem tanulhatta szülei­től a szövés-fonást. Pesti születésű ő, aki hét évvel ezelőtt „betévedt” az ifjú népművészek alkotótáborá­ba, s nyomban „el is jegyez­te magát” a textilkészítő mesterséggel. Olyannyira, hogy tagja lett a Fiatalok Népművészeti Stúdiójának, majd felvették az Iparmű­vészeti Főiskolára is, amit az idén fejezett be. — A népművészet a kiin­dulópontja minden munkám­nak — vall hivatásáról a szövőleány. — Mint iparmű­vész is mindig a hagyomá­nyokból, a régi motívumok­ból merítek. Népi hímzése­ket használtam fel azokhoz az abroszokhoz is, melyeket diplomamunkámul készítet­tem el. A szövés talán az egyik legrégebbi mesterség: van honnan tanulni. Sajnos azonban ma már egyre ke­I. Hajnalban kelt, mint min­dig. ahogy megszokta. Hóna alatt a lapátokkal, a bottal és a szákkal elindult a kikö­tő felé. Nem volt türelme reggelizni, csak egy üveg vi­zet vitt magával, pedig tud­ta, hogy legjobb esetben is csak délben jön ki a part­ra. Az üdülőtelepen csend volt, az emberek aludtak még, a vízen is csak egyet­len csónakot látott; valaki megelőzött, gondolta és elne­vette magát. Először kimerte a vizet á csónakból. Az öreg ladik na­gyon a szívéhez nőtt; négy éve járt már vele, jól bírta az erős hullámzást, szélben, esőben, száraz, tikkasztó me­legben egyaránt megszolgál-' ta az árát. Csak egyetlen gyengéje volt: bordái között a láthatatlan réseken keresz­tül mindig szivárgott a víz, egyenletesen és kivédhetet­lenül, bármit is csinált vele. Pedig tavasszal mindig az volt az első, hogy vastagon bekente lakkal az egész ha­jótestet. De úgy látszik, a csónak külön életet élt, ma­kacs volt és szeszélyes; a fér­fi beletörődött ebbe> már egyáltalán nem bosszanko­dott.' Gyorsan kimerte a vi­zet, helyére rakta a lapáto­kat, a botot és a szákot, az­tán kievezett az öbölből. Negyvenhárom éves volt, építészmérnök, nem túlzot­tan sikeres ember, hiszen egész életében csak apró fel­adatokkal bízták meg, igaz, minden munkáját elvégezte, kötelességtudóan, képességei legjavát adva, — de úgy lát­szik, mindez kevésnek bizo­nyult. Nem volt autója, nem t— 1978. július 19., szerda r-^ épített családi házat, se nya­ralót, a bankban is csak ke­vés pénzt őrzött, csak éppen annyit, hogy ha váratlan csa­pás éri, ne kelljen kölcsön­kérnie. Már régen beletörő­dött a helyzetébe, nem tö­rekedett többre, nem kö­nyökölt, nem akart senkit lekörözni, talán feladta a harcot, ahogy ilyenkor mon­dani szokás; de az igazság az, hogy soha nem akart mást, mint nyugalmat és egy ke­vés békét, egyensúlyt, ahogy ő mondta. Nem voltak el­lenségei, igaz, barátai se, de mindezt megszokta már. Két éve egyedül élt. Márta, a fe­lesége egy napon, elment, bú­csúlevelet sem hagyott ma­ga után; akkor úgy érezte egy ideig, hogy nincs tovább ereje folytatni az életet, de aztán talpraállt, szinte ész­revétlenül, mert teltek a na­pok egymás után, és minden nap volt valami apró mun­ka, megoldásra váró feladat. Ha megszületik a gyerekünk, talán minden másképp lett volna, tépelődött mindunta­lan. ha megkínozták az em­lékek. De hát nem volt mit tenni; ami elmúlt, már csak néha fájt. A nádfal mellett elindult fetrelé, mígnem elérte azt a csendes kis öblöt, ahol hor­gászni szokott. Évek óta ide járt, erre a helyre; nem fo­gott sok halat, de soha nem gondolt rá, hogy más, jobb helyet keressen, ahol gazda­gabb zsákmányra számíthat, hűséges természetű volt és makacs, maga sem tudta, hogy miért. Leszúrta a me­derbe a két karót, kikötötte a csónakot, aztán beállította botján az eresztéket. Már pontosan tudta, hogy milyen mély a víz az öbölben, és addig húzta felfelé a zsinó­ron az úszót, amíg biztossá nem vált, hogy a horog leér a fenékre. Kiválasztott egy kemény, sárga kukoricasze­met, a horogra tűzte, aztán következett a legkényesebb művelet; botját a feje fölé emelve finom, kiszámított mozdulattal bedobta a hor­got jó közeire, a nád mellé, ahová mindig is szokta. Az úszó billegett egy kicsit, az­tán megállt mozdulatlanul a vízben. Ekkor összegyúrt egy maréknyi kenyeret, és apró galacsinokra tépve sor­ba mind bedobálta az úszó mellé. Amikor ezzel is elké­szült, rágyújtott egy cigaret­tára; nem volt több tenniva­lója. csak ült és várakozott, a nádat nézte és a vizet, meg persze az úszót, és az volt az egészben a legjobb, hogy az égvilágon semmire sem kellett gondolnia. Felkelt a nap, és ahogy haladt előre az útján, úgy lett esvre nagyobb a hőség. A férfi levetette az ingét. Néha motorcsónak húzott el a vízen a háta möaött, a hullámok kicsit megtáncol- ta+ták a ladikot d° aztán el­haltak, egyetlenegy sem jutott be a védett kis öböl­be. Ezért is szerette a he­lyét; itt mindig sima és Elképzelhető az manapság nálunk, hogy az ember megy az utcán, mondjuk késő dél­után, úgy hat óra tájban, az­tán a vele szemben jövők kö­zül valaki elébe áll és se szó, se beszéd, teljes erőből az arcába vág ököllel? — Pontosan ilyen eset for­dult elő Sz. E—vel, a Bac­chus borkóstolónál. Két foga kiesett, ő a falhoz perdült, majd a földre huppant. Mi­re felnézett és feltápászko- dott, azt látta, hogy az a négy fiatal férfi, aki az ut­cában vele szemben jött, már futva igyekszik a vas­útállomás irányába. Tessék, ez a válasz. Akitől a történetet hallottuk. Kié­ber László r. százados. — Szemtanú nem volt, a támadó személye azóta is is­meretlen, ezért jó volna, ha a lakosság segítene bennün­ket a nyomozásban Mindez történt Gyöngyö­sön, 1978. május 11-én, este hat óra harminc perckor, il­letve nagyjából ebben az időpontban. — Milyen mértékben for­dulnak elő erőszakos, garáz­da cselekedetek a városban és a járásban? — Ha a statisztikai ada­tokat vizsgáljuk, azt mond­hatjuk : az elmúlt év első fél­évéhez viszonyítva az idén, az első hat hónapban lényeges módosulás az adatokban nem látható. A legtöbb a súlyos testi sértés, amely megköze­líti a harmincat és a garáz­daság, amelynek száma vala­mivel húsz alatt van. Jel­lemzője ezeknek az esetek­nek az, hogy majdnem min­den alkalommal a nagyobb mértékű szeszfogyasztás be­folyásolja a cselekmények elkövetőit. — Tulajdonképpen jó a közbiztonság Gyöngyösön, vagy azt kell mondanunk, van okunk a bizonytalanko­dásra? A választ Hadobás Zoltán r. őrnagy, a rendőrkapitány­ság vezetője fogalmazta meg: — Hangsúlyozom: a köz­rend jó nálunk. A garázda cselekményeknek azonban nagyon nagy hatásuk van a közhangulat alakulására. Az embereket megrendíti, felhá­lágy volt a víz, még vihar­ban is felfogta a szelet, és menedéket nyújtott a sűrű nádfaí. Déltájban pár percre el­aludt, aztán felriadt, elne­vette magát; lehúzta a nad­rágját, és a csónakból a víz­be ereszkedett. Üszott egy kicsit, aztán visszamászott a csónakba, megtörölte a kezét, és rágyújtott egy cigarettá­ra. Ebben a pillanatban az úszó finoman megremegett a vízen. Azonnal megfogta a botját; tudta, hogy várnia kell még, ült hát mozdulat­lanul és figyelt. Az úszó kis­sé felemelkedett, aztán las­san eldőlt, lefeküdt a vízre, mintha elfáradt volna. Pat­tanásig feszült idegekkel fel­kapta a botját és bevágott; mintha; súlyos kőbe akadt volna a horog... De nem kő volt az ; a hal csapott egy ha­talmasat a farkával, és elin­dult befelé a nádba. Ívben meghajlott a bot; a férfi tel­jes testsúlyával hátradőlt, és sikerült kihúznia a halat a nádból. Űjabb csapkodás; örvénylett a víz, megreccsent az orsón a fék. Csak bírja a zsinór, gondolta, aztán ismét hátradőlt, birkózott a hallal. Nem érzékelte, hogy mennyi idő telt el. Négyszer rohant be a nádba, mind a négy­szer sikerült kihúznia, de aztán a hal megindult a csó­nak felé és ez volt a legna­gyobb baj. A férfi gyorsan tekerte az orsót, de hiába; a hal bejutott a csónak alá, a zsinór a bordákhoz feszült. .. Elég egv kiálló szög, egv re­pedés, vagy valami élesebb felület ahhoz, hogv a zsinór elszakadjon ! Tartotta a bo­tot. lihegett. Gvere vissza, te dög. mondta hangosan, gve­re vissza... Tudta, hogy most már csak a szerencse segíthet. Megint túl közel álltam a nádhoz, gondolta keserűen. (Folytatjuk) borítja az erőszakos cselek­mény. Bár az is igaz, hogy ezeknek egy része az épüle­tekben, a lakásokon belül zajlik le. Miután azonban sokan hallják, látják ezeket a cselekményeket, sokakra hatnak is. Ezért foglalko­zunk ezekkel az erőszakos, garázda cselekményekkel és azt is kérjük, a lakosság is segítse munkánkat, jelezzék a tapasztalataikat, határozott fellépésükkel álljanak a fe­nyegetett személy mellé és így védjék meg a zaklatás­tól, a támadástól. Arra lett figyelmes Mátra- füreden F. I., hogy a közelé­ben egy fiatal férfi hangos­kodik é# viselkedésével ok nélkül félelmet kelt egy má­sik fiatal férfiben. Miután F. I. nem tartozik a lepke- súlyúak csoportjába, és kü­lönben is kötelességének érezte, hogy a magáról meg­feledkezett férfira rászóljon, ezt meg is tette. Ö aztán iga­zán nem maradt közömbös. Hogy mi történt ezután? Valóban az. Kapott az ar­cába, akkorát, hogy az ütés leterítette, a földre esett, ott még az illető ifjú ember, akit ő jobb belátásra akart bírni, néhányszor bele is rú­gott. Az ügy a bíróság elé került. A tanulsága? Nagyon nehéz ennek ellenére is azt mondani : helyesen tette, hogy nem fordult el közöm­bösen. Mert az természetes, hogy az igazságügyi szervek felelősségre vonják a garáz- dálkodót, de a jó szándékú közbeavatkozó sebe ettől még nem gyógyul meg. — Nem szeretném, ha megbüntetnék az ismerősö­met — mondja az a férfi, akinek a gyöngyösi Sport presszó előtt törték el az arccsontját egyetlen ököl­csapással. mert a partneré­vel valamiben nem értett egyet. Amikor megkérdezték tő­le, miért gondolkozik így, azt válaszolta, attól fél, hogy további kellemetlensé­ge támad. Magyarul: megfe­nyegették, ha jár a szája, megnézheti magát. Az „erős ember” rács mögé kerül, de onnan is kiszabadul egyszer. Megváltozik a bör­tönben töltött évek alatt? — Hogyan lehet érzékel­tetni, mi a garázdaság? Mi az, ami már ellenkezik a té­teles rendelkezésekkel? — Például: megy egy nő az utcán. Ha egy ismeretlen férfi odafordul hozzá azzal: „Hogy vagy, anyucikám?” — ez már szabálysértés, ezért már büntetés jár. Per­sze, ilyen esetekkel senki sem keresi fel a rendőrsé­get. Ha valaki másik sze­mélyben oktalanul félelmet, riadalmat kelt, az már sza­bálysértés. — Mi történik olyankor, ha egy magánszemély ide, a rendőrségre bejön, és közli, a szomszédja állandóan le­issza magát, a feleségét, a gyerekeket bántja, fenyegeti, nem hagyja békén, ennek az embernek hány jegyzőköny­vet, kihallgatást, más egye­bet kell elviselni? — Ha valaki, aki bejelen­tést tesz, azt kéri, kezeljük diszkréten az ügyet, akkor a kívánságát teljesítjük. Ez természetes. Ha valakit meg­fenyegettek, akkor ahhoz tanú is kell. hogy a felelős­ségre vonást megtehessük. Van még olyan lehetőség is. hogy iegyzőkönyvi figyel­meztetésben részesítsük, ha Szombathely világhírű mű­emléke az Isis-szentély az idei nyáron is több opera- előadás színhelye volt. A természetes díszletül szolgáló szentélyben augusztus 5-én és 6-án a Varázsfuvolát lát­hatja a közönség. Mozart örökbecsű dallamai tizenhat évvel ezelőtt csendültek fel első ízben Szombathelyen Azóta a Varázsfuvola évről évre ismétlődő előadásait Európa-szerte számon tart­ják. A darabot az idén új úgy látjuk, hogy ez a célna§ megfelelő eszköz. Ittasság, ittasság alkohol; alkohol. Diplomás férfi, féltékeny a feleségére,, a szeszes italt hívta segítségül. Aztán má­moros állapotban a felesé­gére támadt. L. L. nevét nagyon sokan ismerik Gyöngyösön. Figyel­mes, udvarias, jó fellépésű férfi, ha józan. Ha iszik... ! Legutóbb az egész rokonsá­gát és az összes ismerőseit végigjárta, mert a feleségét kereste náluk, és közben or­dított, fenyegetőzött. Végül a piactéren egy teherautó elé állt, amelyről rakodtak és kijelentette, hogy az au­tó csak a testén keresztül mehet tovább. A rendőrjárőr vetett véget a randalírozás- nak. Valamikor azt hitték, hogy élsportoló lesz L. L.-ből. Mér­téktelen szeszfogyasztása miatt derékba tört a karri­erje. Az már csak adalék­ként érdemel említést, hogy L. L. testén talán nincs egy féltenyérnyi hely, ahol ne lenne tetoválva. Még egy esetet említsünk.’ J. I. káli lakos Karácsondon az egyik ismerősét akarta felkeresni. Rásötétedett, és nem tudta pontosan, hol van, ezért az egyik házba beko­pogtatott. Jókedvű társaság ült ott névnapot. A váratlan vendéget maguk közé ül­tették, és kiderítették, hogy az ismeretlen férfinak a tás­kájában pénz is található. Amikor továbbindult J. I-, többen utána mentek, a tás­káját kikapták a kezéből, amiben a különböző érték­tárgyakon kívül még három­ezer forint is szerénykedett. Jó, igaz, azért mert vala­kinél pénz van, még nem feltétlenül kell kirabolni. De mennyire könnyítette meg a támadói tevékenységét az a felnőtt férfi, aki az első szóra hajlandó betelepedni egy számára vadidegen, meg­lehetősen ittas társaságba ? Hogy van a közmondás? Alkalom szüíi a tolvajt. A rablót is? — Vannak-e fertőzött gó­cok a városban és a járás­ban? — Gyöngyösön az italbol­tok, presszók, szórakozóhe­lyek azok, ahol a garázda cselekedetek egy része meg­történik. A, járásban pedig a selypi meŰencét lehet .meg­említeni. Ezek azok a he­lyek, amelyeket állandóan ellenőrzünk, fokozottabban figyelemmel kísérünk. Ha a lakosság is segíti a mi mun­kánkat, akkor eredménye­sebben tudunk fellépni a bűnelkövetőkkel szemben, de a rendőrség megelőző munkájához is nagyon sok; segítséget nyújthat a lakos­ság — hallottuk Hadobás Zoltántól. Annyi biztos, a közösség ellenőrző, számon kérő maga­tartása nélkül a garázdaság, az erőszakos cselekmények ellen nehezebben léphet fel a rendőrség. De az is biztos, hogy csupán erkölcsi erőnk­ben bízva nem ésszerű „köz­beszólni”, mert ott, ahol a feszülő indulatok mozgatják az öklöket, a józan érvelés kevésnek tetszik. Legjobb, ha a rendőrséget hívjuk se­gítségül, és azzal is támogatjuk a bűnüldöző szervek munká­ját, ha a megtörtént eset­ről elmondjuk észrevételein­ket, tehát tanúskodunk. önmagunk érdekében is.' G. Molnár Ferenc rendező. Horváh Zoltán, a Szegedi Nemzeti Színház fő­rendezője állítja színpa Ira. A díszletek Forray Gábor tervei alapján készülnek. Az iseumi operaestek ’ soJ ra ez évben Händel: Theseus című ötfelvonásos operájá­nak magyarországi be­mutatóiával bővül. A darabot augusztus 10-én és 1 l'én az NDK-beli halle: Händel " operatársulat elő­adásában láthatja majd közönség. Isis szentélyében

Next

/
Thumbnails
Contents