Népújság, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-16 / 166. szám
A történet önmagában csak kuriózum lenne. Nem mintha egy kuriózum nem érdemlene nyomdafestéket. De még inkább megérdemli, ha tanulsága is van a történetnek, általánosítható és elgondolkodtató tanulsága. Olyannyira, hogy inkább a tanulság az érdekes, mint maga a történet. De kezdjük el végül is. A szereplők: anya és az alig ötéves fia. A család nemrégen érkezett vissza egy több éves afrikai kiküldetésből, ahol a feleség élte a háziasszonyok, a gyerekek még a világon mindig is, és mindenütt egyforma életüket. — Anyu, menjünk haza... — Haza? Hisz itthon vagyunk... — Nem ide haza, hanem az igazi hazába.... Oda menjünk... — Miért, nem jó itt? — Nem. Nincsenek itt a barátaim, meg itt mindenki fehér ember... — De hát te is fehér vagy, kisfiam! — Én? Még hogy én fehér... Ne is mondj ilyet. Igenis fekete vagyok. Nagyon fekete. És nem fehér... Hát ebben aztán különösebb történet nincs is, mert végtére is a gyermek fantáziája — ha szőke is, mint a len, s ha fehér is a bőre, mint a tej — láthatja magát akár szénfeketének is. S azt is bízvást meg lehet érteni, sőt magyarázni is, hogy egy ötéves gyerek • számára a „haza” fogalma azzal a hellyel esik össze, ahol eszmélése ideje játszódott, ahol először akadt játszótársakra is. Mindez azonban még alig lenne több, mint érdekesség. Ami az elgondolkodtató: ha feketének látja vélni önmagát, körötte most túl sok a fehér arc, hiszen csak fekete arcokat látott jobbára a közvetlen környezetét leszámítva, nos, akkor nyugodtan feltételezhetjük azt is, hogy gyakorlatilag ő volt az egyetlen fehér kisgyerek a közelés távolban — ott, abban az afrikai országban. És azt is feltételezhetjük, hogy nem sokat mondhatták neki a játszótársai, hogy fehér. Se tényként, se gúnyként. Olyan természetesen vették .be maguk közé, nem is törődve bőrének színével, ahogyan csak gyerekek tudnak élni és lenni; magától értetődően. Világunk, legalábbis világunk jobbik és nagyobbik része hadat üzent a faji előítéleteknek, nem a bőr színe, vagy a szem vágása szabja meg, hogy ki mit ér, hanem tettein ismerszik meg az ember. Legyen bőrének színe bármilyen is. Köztudott, közhely fogalmak már ezek. És mégsem lehet elégszer idézni, újra és újra fogalmazni őket, mert bár az elvek oly kristálytiszták is, mint az igaz ember embersége, de a gyakorlat a hétköznapi életben — saját soraink között, saját határainkon belül is — már korántsem ilyen egyértelmű. Feszengtem már indiai újságíró kollégám mellett egynémely magyar honfitársam miatt, akik számára a hazai népzenész és az Oxfordban végzett tudós külpoli- tikus „egyremeni”, mert egyforma volt a bőrük színe. Nem szólva arról, hogy utána feszenghettem magam miatt önmagam előtt is, éppen az ilyen párhuzamért, ' amely szerint a bőrszínt csak egyetemi diplomával vagyunk hajlandók akceptálni. Elmondják a hazánkban tanuló — néhány továbbra is itt élő — afrikai diákok, hogy bár nyomát se érezték nálunk a faji megkülönböztetésnek, de a tolakodó, a szájtáti faji csodálkozást már annál gyakrabban. Szíriában mondták el ketten, is az ottan szerzett ismerőseim közül — mindketten, más-más szakon^ de Budapesten végeztek —, hogyan szolgálták ki az egyiket, és hogyan a másikat a közértben. Mert lévén az egyik magas, szinte fehér bőrű, a másik 'meg fekete, vékonyan szikár, szikrázó fekete szemekkel és mélybarna bőrrel. Nem, hivatalosan soha semmit nem éreztettek velük. Barátaik voltak és nem is kevesen, de mindezek ellenére kiérezhető volt nemegyszer valami furcsa fenntartás, gyanakvó elzárkózás velük szemben. Nehéz az évszázados beidegződéseket kinőni, kell hozzá okos és helyes politika, olyan elv, amely az ember emberségét és egyenlőségét tűzi a zászlajára, de — hiába — kellenek hozzá értő, érző. fogékony emberek is. Akik az elveket aprópénzre váltják, akik az elvek szellemében is élnek. Világot látni, utazni nemcsak azt jelenti, hogy olyan tájakkal és szépségekkel ismerkedik meg az utazó, amelyek életre szóló élményeket nyújthatnak számára. De világot látni, embert látni is jelent. Szembenézést azzal a ténnyel, hogy a körülöttünk létező világ pontonként rnás és más. ezerszínű kaleidoszkóp, hogy más szoká- súak, bőrszínűek. szemvágásuak. nyelvűek és kultúrájúak bennük az emberek. S hogy az ember nagyságát éppen ez a sokszínűség adja. Hogy annyifajta ember van, de csak egy emberi faj. A gyerek számára mindez természetes. A gyerek, ha nem rontják el a felnőttek, tudomásul veszi a bőrszínt, de a játszótárs érdekli benne. A társ, ha jó társ, jó ember; ha jó ember, akkor jó társ: lehetne leegyszerűsíteni a gyermekvilág ideológiáját. Ám nem lenne helyes az egyszerűsítés. A gyerekek világa a felnőttek társadalmának része, s amilyen ez a társadalom, olyan a gyermekvilág is, s olyan lesz a majdan felnőtt gyerekek világképe is. Ott, abban az afrikai országban — sem túlzásba esni, sem abszolutizálni nem akarom én e dolgot — a gyerekek világa nem ismeri a bőrszínt. Vagy legalábbis nem tartja érdemesnek külön foglalkozni kinek-kinek bőre színével. Gyanítom, hogy ez azért van így, mert a felnőttek világa is általiban és jobbára tudomásul veszi ugyanezt és a fehér fajisággal nem szegzett szembe fekete fajiságot. Az már politikai és történelmi paradoxon, hogy nem túl messze — már afrikai értelemben véve nem messze — ettől az országtól délre, fekszik egy másik ország, ahol megbüntetik a néger gyereket, ha egy fehér gyerekkel mer játszani. Oda aligha kívánkozna „haza” történetünk kis hőse, aki bár a tükörben szöszke hajat néz, de fekete gyapjas frizurát lát. Csal a fantáziája? Meglehet. De az érzései annál kevésbé nem. .. Mohácsi Regös Ferenc: > Lovasokj „A hírügynökségek tájékoztatása szerint... az MTI külföldi tudósítójától kaptuk a hírt... — hangzik el naponta a rádió, a televízió hírközlésében egv-egy világ- esemény bejelentése előtt. Ha végignézzük a naoilaookat, általában így kezdődnek a külföldi információk: Rómából jelenti az MTI; Helsinkiből jelenti a T'ASt’r.ftv, vagy csak röviden: Üi-Delhi, Reuter; Brüsszel, AFP; Ankara, AP és így tovább. A Magvar Nénköztársaság hírszolgálati sajtószerve a Magvai- Távirati Iroda. A tö- megtáiékoztatás —•. a saitő. a rád'ó. a televízió — hírforrásának jelentős részét ez az intézmény gyűjti össze és továbbítja. Az intézménv bel- és külföldi szeredéről. technikai fejlesztéséről, a hazai hírforgalom óraműoontossá gú mechanizmusáról Lakatos Émő, a Magyar Távirati Iroda vezérigazgatóiénak első h el vet- tage tájékoztatta munkatársunkat. — Az MTI klasszikus hírügvoökség, magába foglaüa a hír-, cikk-, sajtó- és fotó- kzoI gála tot. Euróna egyik legrégibb hírügynöksége, még az Osztrák—Magvar Monarchia ideién, 18R0-ban alapították, bétreiőttét magyar szabadságtörékvések motiválták, s ez a haladó hagyomány jellemezte később is: a fasizmus idején sok ellenálló, kommunista úiságíró dolgozott az MTI. ben, akik közül többen mártírhalált haltak. A közel iövőbon űnnenel- iük az intézmény 100 éves fennállását, tehát időszerű a ‘ történelmi visszapillantás most, a centenárium küszöbén. Hírügynökségünk különösen az utóbbi 00 esztendőben gyorsan feilődött. ma már korszerű hírszolgálati irodaként tartják számon. — Hogyan működik ez az egész világot átfogó, élő „gépezet”? — Alapvető feladatunk a magyar lakosság gyors, pontos, hiteles — tehát valósághű tájékoztatása. A szocialista demokrácia szélesítéséhez szükséges az emberek tisztánlátása. Emellett az MTI arra is törekszik — egyetértésben a saitóiránvítő szervekkel —. hogy a kormány bel- ^és külpolitikájának megfelelőén a magyar valóságról külföldön is közöljön híreket, cikkeket, fotókat, melyek a nagy hírügynökségek __ az a ngol Reuter, a szoviet TAKZSZ. az N^ZK-beü DPA, az amerikai AP és ÚPI, a francia AFP és 70 hírszolgálati iroda útján jut el a világ minden részébe. A híráramlás tehát oda-vissza történik. Intézményünk naponta — 70 ezer szót tartalmazó — mintegy 3500 gépelt oldalnyi híranyagot fogad és továbbít. A világ valamennyi jelentős orgánumát — 450 lapot — AZ MTI JELENTI■ ■ M.1,1 . I mi 11 Beszélgetés Lakatos Ernővel, a Magyar Távirati Iroda vezérigazgató-helyettesével rendszeresen szemlézzük. A bel- és külföldi témájú fényképek napi forgalma eléri a háromszázat. Korszerű lézersugaras berendezésekkel rögzítjük az érkező fotókat, s a hazaiakat is ugyanígy továbbítjuk. Külön körön, a szocialista országokkal állandó összeköttetésünk van. A külpolitikai főszerkesztőség 3—4 nyelven beszélő újságíró-apparátussal dolgozik. Külön részlegek foglalkoznak a szocialista, a fejlett kapitalista, továbbá a fejlődő országok anyagaival. Ide tartozik a világgazdasági információk figyelemmel kísérése, begyűjtése is. A belföldi főszerkesztőség tükrözője hazánk belpolitikai, gazdaságpolitikai és kulturális életének. A 19 megyéből érkező híreket is ők továbbítják a lapoknak, a rádiónak, a tévének. Az MTI-ben nyomdai úton 56 napi, illetve heti kiadvány, bulletin készül magyar és külföldi előfizetőknek. Budapress néven önálló. 30 tagú szerkesztőséget hoztunk létre, mely valamennyi világnyelven dolgozik. A hazánkban tartózkodó külföldieknek adjuk ki kétnyelvű napilapunkat, a Daily Ne,ws-t és a Neues Nachrichtent.' — Az MTI külföldi tudósító hálózata Washingtontól Tokióig szinte átfonja a 1 földet, de vannak még fe. 1 hér foltok. Tervezik-e a közeljövőben a 21 tagú hálózat bővítését? — Feltétlen szeretnénk;. A szocialista országokban — Moszkvában, Berlinben, Varsóban, Szófiában, stb. —, Nyugat-Eurőpában sűrű a tudósítóhálózatunk, de Skandinávia, Ázsia, Afrika és Dél-Amerika egyes területeit még nem tudtuk átfogni. Jelenlétünket indokolnák a magyar tájékoztatáspolitika általános követelményei, az, hogy a külföldi adókkal egy időben tájékoztassuk a magyar lakosságot a világeseményekről. — Ha már a káderhelyzetnél tartunk: kik dolgoznak az MTI-ben? — Létszámunk több mint ezerre tehető. Világnyelveket beszélő újságírók, fordítók, fotóriporterek, műszakiak, gyorsírók és technikai dolgozók. Szinte anyanyelvi szinten kell ahhoz beszélniük az idegen nyelveket, hogy visszaadhassák az ismert nagy politikusok, államférfiak sajátos beszédstílusát, szóképeit, szójátékait, hogy ezek írásba rögzítve megmaradhassanak az utókor számára. Újságírókörben nem a legideálisabb munkahelynek tartják az MTI-t, mivel nálunk nagy az időbeni kötöttség, kevés az úgynevezett mozgásszabadság. A hírügynökség-láncolat szigorú rendszeréhez kell igazodnunk, éjjel és nappal, munkaszüneti napokon is. Hálásak vagyunk a magyar sajtónak, az Újságíró Szövetségnek, hogy politikailag, szakmailag jól képzett embereket nevelnek, akik közül az MTI sokakat foglalkoztat. A derékhad ugyanis — sajnos — lassan kiöregszik, s helyükbe inkább fiatalok lépnek. Egyre nagyobb számú a tehetséges utánpótláscsapatunk. A munkatársak rendszeresen részt vesznek ideológiai, szakmai és nyelvi oktatásban. — Beszélgetésünk alatt elhangzott, hogy az MTI előkelő helyet foglal el a hírügynökségek között. Ez plasztikusan is érzékeltethető? — Elég, ha annyit mondok, hogy az ogadeni frontról tudósítóink, fotóriportereink jelentéseit niv"- n°ves hírügynökség vette át. mint az amerikai AP. Munkatár- ' saink ott voltak az utolsó puskalövésig Angolában, mi tudósítottuk a külföldi hír- ügynökségeket a kambodzsai —vietnami határkonfliktusról. Megbízható, gyors informátorként tart számon bennünket az egész szocialista sajtó. — Mit értenek gyorsaság alatt? — A hazai hírközlés gyorsaságára jellemző például, hagy ha 11 óra 45 perckor történik egy világesemény, az már a rádió 12 órás híreiben hallható. Külföldi tudósítóinkkal állandó telex- és telefonösszeköttetésben vagyunk. Kis Csabával Moszkvában, vagy Heltai Andrással Washingtonban egy percen belül kapcsolatot tudunk teremteni. A nagyobb nemzetközi eseményekről is percek leforgása alatt, érkezik hozzánk - a hír. Például a VIT-en részt vevő újságíróink a következőképpen juttatják majd el hozzánk tudósításaikat: Kubában mikrohullámú sugárzással ..fellövik” a mesterséges holdra, azt Berlin többcsatornás továbbítórendszere veszi, s azonnal közli Napheggyel. — A nyomtatott és elektronikus sajtó hírszolgálati igénye egyre növekszik. Hogyan tud ezzel az MTI — jelenlegi technikai felkészültsége mellett — lépést tartani? — A hírszolgálati munka hagyományos eszközei, a telefon, a távírógép helyhez- kötöttsége, a közDontok, illetve a vonalak túlzsúfoltsága valóban egyre jobban nehezíti munkánkat. Napjainkban a hírügynökségek életében valóságos technikai forradalom zajlik. A jövő a video-display rendszeré, mely egyesíti magában az írógép, a telex, a televízió, a tárolás-visszakeresés, vagyis a komputer tulajdonságait. Ezzel a képernyős szerkesztési rendszerrel egy másodperc alatt egy gépelt oldal továbbítható, míg telexen percenként 10 soros a szövegsebesség. Magyarországon ebben az évben kezdjük meg bevezetését: a külföldre irányuló híreket a második félévtől már video-display rendszerrel szerkesztjük. Ezt követően kiterjesztjük a magyar lapokra, rádióra, majd a nyolcvanas évek elején már országos méreteket $lt. A hazai és külföldi hír- szolgálat továbbfejlesztése összhangban van pártunk tömegtájékoztatási politikájával. mely meghatározza, hogy az MTI-nek "«vre nagyobb szerepet kell vállalnia a gyors, az összefüggéseket is sokoldalúan bemnek' táíé- koztatási munkában. A lakosság csak így értesülhet időben és pontosan minden lényeges hazai és világeseményről. .. ,..... _ Horváth Anita I
