Népújság, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-16 / 166. szám

a primitívségig egyszerű, túlzsúfolt, nem gyakorol hatást a nézőre.

Igen nagy a vonzereje a nyári hónapokban az egri strandnak is. Nemcsak a ha_ zaiak, de a külföldiek körében is népszerűségnek örvend, de sajnos, a strand is túlzsúfolt. A csúcsszezonban nem ötezren — ennyi a kapacitás — hanem húszezren is megfordulnak ' egy nap alatt, s ennyi embert nem lehet kulturáltan ellátni, kiszolgálni. A strand rendezési terve elkészült, de az idén ez még nem sok vigaszt jelent a fürdőzóknek.

Ki a várért, ki a borért

Eger a turisták „ostromgyűrűjében”

.Nem túlzás, hanem tény: hazank az elmúlt esztendőben „feliratkozott” az idegen- forgalmi nagyhatalmak közé. Tizenkét és fél millióan látogattak hozzánk, tehát többen, mint az ország lakossága — s ezzel teljesítettük a „nagyhatalmiság” kritériu. mát. Az idén viszont — az elmúlt év hasonló időszakához viszonyítva — még egy- harmaddal többen jöttek hozzánk, tehát minden esélyünk megvan ahhoz, hogy a tavalyi csúcsot is túlteljesítsük.

S ha azt mondjuk, hogy hazánk idegenforgalmi nagyhatalom, akkor túlzás nélkül állíthatjuk azt is, hogy Eger az idegenforgalom egyik hazai fellegvára. Tavaly mintegy másfél millióan látogattak a barokk városba, ez a szám azonban az idén minden bizonnyal tovább növekszik. A város a turisták meg-megújuló rohamában sokszor bizony az „ostromlott” vár képét mutatja, mert miként az idegenforgalmi szakemberek tárgyilagos hűvösséggel megállapítják: a város fogadóképessége nincs arányban az ide látogatók tömegével.

Hogy ez mit jelent? Például azt, hogy a város kereskedelme, vendéglátása alig-alig bír megbirkózni az óriási forgalommal. Ma ott tartunk — ahogy egy vendéglátóipari szakemberünk tréfásan, vagy elkeseredve (?) megjegyezte —, hogy az idejövök éppen

nem halnak éhen,

de örülhetnek, ha hozzájutnak a reggelihez, vagy az ebédhez. Hogy miért? Érthető módon, a turisták zöme a belvárosban, a strandon vagy a Szépasszony-völgyben, az idegenforgalmi gócpontokban szeretne ételhez, italhoz jutni. Ugyanakkor a belvárosban mindössze két tejivó található, közülük is az egyik — szemközt a Vörös Csillag mozival — akkora, hogy ha ketten bemennek, három embernek ki kell jönnie. Nem sokkal jobb a helyzet az éttermekkel sem. A Vörös rák, a Belvárosi étterem, a Jóbarát kicsik és korszerűtlenek, az Otthon már évekkel ezelőtt bezárt. Igaz, hogy a Domus áruház alatti Expressz étterem és a megújult Vadászkürt enyhít valamit a gondokon, ám csupán enyhít, de nem oldja meg.

Elgondolkoztató az is, hogy Egerben, a bor városában szinte egyetlen kulturált borkóstoló sincs, kivéve talán a vár bejáratánál levőt, a többiek inkább kocsmáknak nevezhetők. És közülük kettő pontosan a Dobó téren, a város idegenforgalmi központjában van. A Szépasszony- völgy ma már alkalmas a tömegforgalom lebonyolítására, de az igényesebb, a kuriózumra vágyó vendég bizony nem sok érdekességet talál ott. A közelmúltban az újságíró is szem- és fültanúja volt annak, hogy a Ködmön csárdában egy riémet házaspárt nem tudtak gulyáslevessel — nem osztrigával vagy kaviárral! — kiszolgálni, mert éppen elfogyott. De

1978. július 16* vasárnap

nem csak a vendéglőkre, hanem a boltokra is nagy „nyomás” hárul, a nyári, őszi hónapokban, Aki nem vár órákig arra, hogy megüresedjen a hely, valamelyik étteremben, szívesen vásárolna a boltokban valami hideg ennivalót. Sajnos, a választékkal baj van. Bár a város hús- és töltelékáru-kerete az idegen- forgalmi szezonban valamivel emeltebb, mégis kevés. A nyári vasárnapokon, szombatokon, — sőt néha hétköznapokon is —, nem hatvanezer, hanem százezer ember tartózkodik a megyeszékhelyen, nyilván, hogy ez a fogyasztáson is meglátszik.

A fogadóképesség a szállodai férőhelyeket tekintve

nincs arányban a vendégekkel.

A város szállodáinak kihasználtsága a pestiekével vetekszik, ami azt jelenti, hogy hetekkel, hónapokkal előbb el kell intézni a szállást, ha valaki több napot akar a városban tölteni. Ami különösen érthetetlen és megmagyarázhatatlan: az utóbbi időben csökkent a turista és

az úgynevezett kisegítő szálláshelyek — például a kollégiumi férőhelyek — száma. 1974-ben például 225, míg tavaly már csak 203 volt a turistaszállókban a hely. Még meglepőbb, hogy amíg a kisegítő szálláshelyeken 1972- ben még 1181 személyt tudtak elhelyezni, addig a múlt évben már csak 542-t, tehát kevesebbet, mint a felét. Ez pedig — ellentétben az ifjúsági törvénnyel — cseppet sem kedvez a diák- és ifjúsági turizmusnak. A fizetővendég-szolgálat szálláshelyei valamelyest emelkedtek a múlt évihez képest, de ezek árai túlságosan magasak a diákoknak, vagy a kisebb pénzű túristáknak.

A turisták természetesen elsődlegesen nem azért jönnek a városba, hogy egyenek és aludjanak — hanem azért, hogy lássanak, szórakozzanak. Ékre igen kedvező lehetőséget teremtenek az Agria rendezvénysorozat eseményed. Az elmúlt esztendőkben — a kisebb hiányosságok, ellenére is — vitathatatlan sikert aratott az Agria, s bizonyára így lesz az idén is. Csupán zárójelben jegyezzük meg, hogy a rendezvénysorozat plakátjainak zöme szinte

Érdekfeszítő látványosság maga a város is. A barokk házak, az utcák hangulata igen sok turistának marad emlékezetes, és nagyon sokan térnek vissza rendszeresen a városba. A belvárosi rekonstrukció következtében egyre több épület, belső tér bontakozik ki a teljes szépségében, de azt is meg kell említenünk az igazság kedvéért, hogy a sok állvány, a deszákából készített „alagutak”, kerítések látványa sokat ront a hangulaton. Közvetlenül a vár bejáratánál félig lebontották a Dózsa György tér 4-es számú házat, a munka több hete szünetel. A főiskola egyik felét lefestették, ki tudja mikor kerül sor a többire. A főutcai építkezések — például a volt szakszervezeti székház építése is — lassan haladnak, ezek sem nyújtanak vonzó látványt. A fedett uszoda körül is kő-, törmelékhalmazok „díszelegnek”. A példák sokaságát lehetne még említeni. Mindenki tudja, hogy az építkezések fontosak, szükségesek. Miután azonban a város idegenforgalmi központ is, talán többet lehetne tenni azért, hogy az idényben kevesebb legyen az állvány, a törmelék,

A vár,

a vármúzeum,

a Gárdonyi-ház, megtekintése szinte minden turista programjában ott szerepel. Nem is csalódik senki, aki mindPillantás Bükkszékre

Nem akarom elkiabálni, de úgy tűnik: végre itt a nyár. A fény és meleg diadalát üli, s kicsire zsugorodva. erőtlenül kuporog a növények tövén rejtezkedő elgyengült árnyék. Fény és forróság lobog a föld felett. Hőségben és ragyogásban fürdik a táj, s a tegnapi fű és mezei virágok illatprizmája a kenyérré érett gabona erős, friss illatával keveredik.

Hullámok, nyári hullámok mindenfelé.

Illatos szénaboglyákat ringat a dombok hulláma, A hegyek pedig az erdők zöld tarajával az égboltot fodrozzák.

És az országúton Is erős a hullámverés. Motorokon, gépkocsikon vidám rajok robognak Bükkszék irányába. Hétvégenként kirándulók nagy hulláma árasztja el a mély völgyben megbúvó kis falut, hogy megmártózzanak a híres meleg, gyöngyöző gyógyvízben.

Azt mondják, hogy a természet e helyen nagy laboratóriumot rendezett be magának, s miként a mesebeli alkimisták, akik mindenből aranyat .csináltak, úgy ő hatalmas föld alatti üstjeiből melegvízhullámokat, csodálatos gyógyító életelixirt varázsolt elő. A vizimádók oly átszellemülten ülnek a kör alakú melegvízmedencében, mintha a szférák zenéjét hallgatnák.

Koska Sándor tanácselnök, a fürdőtelep születését így magyarázta :

— Geológusok jöttek ide a 30-as évek végén, és kutakat fúrtak, mert olajat kerestek. Találtak is olajat, sokáig működtek az itteni kutak. Ám nemcsak olajat kaptak, hanem meleg vizet is. Olyan ereje volt a feltörő víznek, hogy még a fúrófejet is felhajtotta a magasba, A forrásból ömlő vizet megszelídítették, de továbbra Is

folydogált, apró tavacskába gyűlt. Az emberek hamar rájöttek, hogy a forrás vize nemcsak a szomjat, de a gyomorégést is csillapítja és emellett fürdésre is nagyszerű. A patakban zúgót csináltak, itt volt az első fürdőmedence. 1938—39-ben fürdőtelepet építettek, s a vizet megvizsgálás után palackokba töltötték. Ez a híres „Salvus”, ami többféle betegségre hatásos gyógyír.

— Mit jelent a gyógyvíz, a gyógyfürdő a falu életében?

— Kezdetek óta csak gondot jelent. A falu ugyanis nem gazdája a fürdőnek és a víznek. Volt már gazda a Gyógyáru Értékesítő Vállalat, a Heves megyei Vízmű, a mostani gazda pedig a VIKUF, vagyis a Vízkutató és -fűró Vállalat. A községnek nincs annyi pénze, hogy a gazda szerepét tisztességgel betöltse.

— Történt-e jelentősebb változás a fürdőtelepen?

— Minden évben kimeszelik a medencéket, lefestik az öltözők ajtaját. Más nincs. Medence is csak kettő van, úgy mint régebben. A tanács a fürdő környezetének csinosításában tud segíteni, de ez édeskevés. Legtöbbet a faluért, a fürdő környezetének fejlesztéséért az egyesült szajlai tsz cselekszi. Tervszerűen befásítja a kopár oldalakat, pihenő-, sétálólige- tek születnek munkájuk nyomán. Sajnos ott tartunk, hogy csak az idén tudtuk megrendelni a község rendezési tervét, s eddig ennek hiányában folyt itt minden építkezés. A fejlesztést a víz mennyisége határozza meg. Mindenekelőtt meg kellene oldani azonban az ivóvízellátást a község területén. Most építünk sportpályát, óvodát, de továbbra is nagy gond marad, hogy a községnek nincs művelődési háza. A távlati fejlesztés útja csakis

egy lehet: gyógyításra keü

felhasználni a Salvust és nem strandolásra! Erre már akad nálunk követendő példa: a bányászüdülő...

Bükkszéknek híre van. Ismerik a közeli-távolabbi környéken és határainkon túl. Megfordulnak itt svéd, francia, angol és jugoszláv vendégek is. A hír mellé rang is kellene Bükkszéknek! Szépek a hétvégi házak — 60 van eddig belőlük — nem rínak ki a faluképből. Az igazi rangot azonban csak olyan létesítményektől várhatjuk, mint a bányászüdülő.

Festői, vonzó környezetben áll a bányászok üdülője, a fiatal parkerdő szomszédságában. A kerítésen belül is sok a cserje, a fenyő, a lombos fa. S ha a pázsitra, a virágok ágyasaira tekintünk, a látvány ugyancsak megörvendezteti az itt pihenők szemét, lelkét és szívét is. Amit maguk körül láthatnak, mindazt a nagyvonalúság, öt- letesség, a szepéi»zék jellemzi.

— Fürdőkultúráról csak beszélnek, de sajnos igen kevés történik azért, hogy ezt a fürdőkultúrát valóban megteremtsék Bükkszéken — Kovács Gellert, az üdülő igazgatója fogadott ezekkel a szavakkal. — Nagy a széthúzás, az anyagi erők szétfor- gácsolása. Mondom a példát is: sportpályát épít a falu, erdei tornapályát készít a tsz, lesz sportpálya a jnost épülő úttörő- és KlSZ-tábor- ban is. Elsőként mi fogtunk hozzá, hogy egy sportkomplexumot kialakítsunk, nemezem \ mi szükség ennyi sportpályára? Építettünk volna egyet, egy megfelelőt, ahol a falu, s az itt üdülők megtalálhatták volna színvonalas szórakozásukat.

— Mit tesznek önök konkrétan a fürdökultúra megteremtéséért?

— Körülnézünk és a saját

ezeket megtekinti. Elgondolkodtató azonban az a tény, hogy a várban mindössze egy szerény pavilon a vendéglátás „előretolt” Bástyája — így nevezik a falatozót — meglepően szerény étel-, valamivel bővebb italválasztékkal. Az is furcsa, hogy amíg nyugati valutáért kedvére vásárolhat bárki bármit az Intertourist által üzemeltetett üvegpavilonban, addig sem a szocialista országokból jövők, sem a hazai turisták nem tudnak semmit venni. Hacsak a vár bejárata előtt nem vásárolnak fából készült minareteket, szőlőfürtöket. Sen_ ki sem sajnálja a nyugati turistáktól a márkás italokat, ajándéktárgyakat, csupán, arról van szó, hogy amíg az ő számuk mindössze néhány ezerre tehető, addig az országból száz- és százezrek látogatják a várat. S nem ártana, ha ők is hozzájutnának máshoz is, mint a semmitmondó, banális emléktárgyakhoz. A vár és a város nagy látogatottsága kapcsán az is felmerül az emberben, hogy talán nem ártana többet műsorra tűzni az Egri csillagok című filmet, hiszen a látogatók jelentős része fiatal.

Eger idegenforgalma tehát nem mentes a gondoktól. Éppen ezért tűzte a közelmúltban a megyeszékhely idegen- forgalmi felkészülését napirendre a párt egri végrehajtó bizottsága is. Az is biztos, hogy a gondók jelentős része nem új, régebben is megvolt, csak most ca. egyre növekvő forgalom miatt egyre élesebb fény vetődik rájuk. A fogadóképesség és a növekvő turizmus összhangja egyre sürgetőbbé válik. Ehhez egyrészt az eddiginél nagyobb szükség van a központi szervek segítségére — hiszen például a diákturiz- mus fejlesztése nem elsődlegesen a város feladata —, másrészt pedig a megyeszékhely idegenforgalmi szervezeteinek, vállalatainak is többet kell tenniük azért, hogy az ide jövők jól érezzék magukat,

Az idegenforgalommal kapcsolatos problémák természetesen nem egri specialitások, a vendégek fogadása, elhelyezése, ellátása az ország valamennyi idegenforgalmi

centrumában gondot jelent. Azért is, mert az idegenforgalmi hálózat kiépítése nálunk jóval később kezdődhetett meg, mint mondjuk Olaszországban, Svájcban, Spanyolországban.

Mindez persze nem menthet fel senkit az alól, hogy Egerben is dinamikusabban foglalkozzon mindenki az idegenforgalommal, mint korábban. Hiszen e sorok írója is többször és több évvel ezelőtt is papírra vetette rpár a Torotokért tervét, azt, hogy kis borozó-éttermek létesüljenek a Dobó utcában, azt, hogy az úgynevezett Túri- házban korhű vendégfogadó kaphatna helyet De azt is, hogy több kisebb múzeumi bemutatóterme lesz a városnak. És ki ne tudná még sorolni. A terveik azonban azóta is csak tervék maradiak.

Sok igazság van persze abban Is, hogy az idegenforgalomhoz úgyanúgy, mint a háborúhoz,

három dolog szükséges;

a pénz, a pénz, és öjia a

pénz. Azért még valami máé is. Az idegenforgalmi szemlélet is. A város lakód részéről is, hogy ne érezzék fölösleges tehernek az idegeneket, a kereskedelem részéről, hogy nyelvet tudó eladók is legyenek, és ne csak kéz- zel-lábbal lehessen érintkezni a boltokban. És nem pénz kérdése az sem, hogy a pincérek udvariasan szolgálják ki a vendéget S, hogy menynyire nem alakult még ki a városban ez a szemlélet, arra csupán még egy példát: á megyeszékhely négy utazási irodájának kirakataiban —e sorok készültekor — egyetlen plakát sem invitált senkit az Agriára —, de a dunántúli folklórfesztiválra és egyéb rendezvényekre igen-.’

Kaposi Levente

A bányászok üdülőjének impozáns épülete. Amit itt láthatunk, mindazt a nagyvonalúság, ötletesség, szépérzék jellemzi; a szemet, lelket és a szívet is megörvendezteti.

(Fotó: Szántó György)

szemével is megláthatja ... Az üdülő négy vállalaté (Nógrádi, Borsodi és a Mát- raalji Szénbányák, valamint az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszté), üzemeltetője a nógrádi tröszt. 1967. júniusában nyitottunk. Télen és nyáron 110-en pihenhetnek itt kényelmesen. Vannak panelos üdülőházaink is, ezek csak nyáron működnek, 20 embernek nyújtva otthonos környezetet. Saját fedett gyógymedencénk van. Most folyik a súlyfürdő építése, ahol már víz alatti masz- százs (tangentor) is lesz az erre rászoruló betegeknek. Minden törekvésünk az, hogy legyen egy külön főállású üdülőorvosunk, üzemi orvosunk. Kulturális terveinkből is hadd említsek néhányat: építünk egy szabadtéri színpadot a parkerdőben, s' itt, az üdülő területén hamarosan hozzákezdenek egy kétszintes új épület, egy 250 embert befogadó művelődési ház munkálataihoz.

— flfai gondjuk, panaszuk?

— Gond nálunk is szép számmal akad. Csupán egvet említek, s ez is kulturális: mostohagyermekei vagyunk a TIT-nek. Hozzánk nem

jönnek előadóik, hiába hívjuk, várjuk 1 őket. ! Pedig igény van ismeretterjesztő előadásokra !

Utolsó állomásunk: a. fürdőtelep. Itt Kovács Ferenc a vezető, aki egyben a Vl.ts.UF fúrómestere is. így foglalta össze véleményét:

— Kicsi a strand, de szolgáltatásainkra így sincs különösebb panasz. El kellene dönteni végre: akarnak-e

fejleszteni és milyen fejlesztést akarnak, aztán munkára fel!

Nyáron át, szabad szombatokon, vasárnap és ünnepnapokon ezerszámra özönlik a nép a bükkszéki forrásokhoz. Évek óta valóságos búcsújáróhely Bükkszék. A strand befogadóképessége 800—1000 fürdőző, ám sok olyan va- , sárnap van, amikor 4000-en is szoronganak a vízben és a víz körül. Ez természetesen egyáltalán nem kényelmes fürdőzés, de megakadályozása, sőt megfékezése is lehetetlen — marad hát a zsúfoltság, a hosszan kodás. Kérdés: meddig maradhat?!

Pataky Üeut