Népújság, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-16 / 166. szám

Nehéz lánynak lenni Gond a lányok pályavá­lasztása. Nehéz a döntés, pedig az új nemzedék jövő­je lügg attól, hogyan sikerül „áttörni a frontot” egy sor olyan szakmában helyet kap­va, ahol egyébként szakké­pesítés nélkül már oly sok nő dolgozik — s nem is rosz- szul. Akár arról esik szó, ho­gyan alakul a nők és a fér­fiak bére, akár arról, kikből lesz vezető, mindig szembe találjuk magunkat azzal, hogy kevesebb nő tanul, el­enyésző számban rendelkezik szakmunkás képesítéssel. Így előfordul, hogy ugyan egy­forma gép mellett állnak, de a bérük különböző, mert a szakmai tudást meg kell fi­zetni. A szaktudás pedig a férfiaké. De ha vezetővé való előléptetésről van szó, akkor is felsorakozik az egyébként is elég sok hát­rány mellé a kellő szakkép­zettség hiánya. A megoldás kézenfekvő: több lányt a szakiskolákba! Kézenfekvő, de nem egyszerű. Mert az előítéleteket nem lehet ren­delkezéssel eltörölni. Nyitva állnak a kapuk? Gond a lányok pályavá­lasztása, mert elég sok szak­mában hivatkozván arra, hogy régen sem dolgoztak ott nők — meglehetősen nehéz a jelentkezés. Ezt vallják nyíl­tan- vagy kevésbé nyíltan az iskolákban is, s ezt tartják maguk a szülők is. Nem vé­letlen, hogy sokszor elhang­zik, nem is a gyerekek, .ha­nem a szülők szemléletén kell változtatni, mert a gyer­mek pályaválasztásában a döntő szó mégis a szülőé. A lehetőség adott, az is­kolák nyitva állnak a lányok előtt — mondjuk lépten- nyomon. De valóban nyitva állnak-e? Elvileg mindenki egyetért azzal, hogy a lányok lehet­nek akár esztergályosok is. Sőt: a szakmunkásképző is­kolákban el is fogadják a je­lentkezésüket. De mi van egy fokkal feljebb? Az egri műszeripari szakközépisko­lába évek óta nem vesznek fel lányokat. Az indok: az iskola fiúk számára épült... nincsenek megfelelő szociális helyiségek... (értve ez alatt a mosdókat, a kollégiumban a külön fürdőszobát),., — És különben is... — tette hozzá még rosszkedvű ma­gyarázatként az iskola kép- viselője — ... hat-nyolc lányért nem is érdemes... A válasz annál is meg- hökkentőbb volt, mert az el­múlt évben ennek az állás­pontnak homlokegyenest az ellenkezőjével találkoztam a gyöngyösi mezőgazdasági szakközépiskolában. Ott várják, sőt oly szívesen vár­ják a lányokat, hogy a ked­vükért átalakították az isko­la és a kollégium egy részét is. És ím az ellentmondás: oda viszont a lányok nem akarnak jelentkezni. Hogy miért? — az külön vizsgáló­dást érdemelne, hiszen a szakmunkásképzőben ugyan­akkor magasabb a lányok aránya a fiúkénál. Nem men­nek szakközépiskolába, pedig középkáderekre szükség van a mezőgazdaságban is, s ez az iskola egész sor olyan fog­lalkozásra képez, amelyet lá­nyok is betölthetnek. De nem sok lánytanulóval dicsekedhet a gyöngyösi gép- ipari szakközépiskola sem, a végzős tanulóknak mindössze két-három százaléka lány. — Nem érdeklődnek a szü­lők — hallottam az iskola részéről. — Le kellett beszélnünk lányokat a jelentkezésről — mondták ugyanakkor a pá­lyaválasztási szakemberek. Természetes, ha egy iskolába évekig nem vesznek fel lá­nyokat, végül is már valóban nemi jelentkeznek, _____.___ I skola csak fiúknak Am meglehetősen furcsa álláspontot hallhattunk — egy tanácskozás résztvevői­ként a szakmunkásképző is­kola képviselőjétől is: Ez fiúk részére tervezett, szer­vezett iskola. Így igaz. Ami­kor létesült — sajnos még nem gondoltak arra, hogy az élet természetszerűen hoz­za magával a lányok tömege­sebb jelentkezését. Annyi változás már náluk is van, hogy létezik egy ötven lány számára otthont adó kollégi­um. De a jelentkezések még­is korlátozottak. Elsősorban a fiúk beiskolázását tekintik feladatnak. Legalábbis, aho­gyan erre következtetni le­het. Akármerről vizsgáljuk is a dolgot, a szülők, a gyerekek vagy jó néhány iskola részé­ről, egyre visszatérő tapasz­talat: a szemléleten sok a változtatni való. Egy tanácskozáson így fo­galmazták meg a lányok pá­lyaválasztási gondjait: az is­kolák pályaválasztási mun­káiban inkább a régi női szakmákat, mint az új tech­nikai követelményeket tart­ják szem előtt... Sok válla­lat, szövetkezet elzárkózik a ma már nők számára is al­kalmas szakmában a lányok felvétele elől. A szülők és a lányok döntését az is befo­lyásolja, hogy a férfiak las­san kivonulnak néhány szak­mából, mert keveslik az ott elérhető keresetet és a szak­ma társadalmi presztízsét, s a lányok a könnyebb ellen­állás vonalán haladnak. Mindegyikben egész sor igaz­ság van, s a megyénkben példa is. Külön gond a szakmák el­nevezése — mint kiderült. A köszörűs szakmánál például a szülők az utcai köszörűsök­re asszociálnak, és nem a modem, szinte fehér köpeny­ben végezhető, millimikron pontosságot igénylő gép mel­letti munkára. Aztán, miként a fiúknál, természetesen a lányoknál is vannak divatos szakmák. S nem csupán a kozmetikus, a fodrász. A ke­reskedelemben például „me­nő” a ruházati eladói szak­ma. Erre sokszoros a túlje­lentkezés, ugyanakkor más eladói szakra alig-alig tölt­hető fel a létszám, vagy csak a ruházati eladó pályára jelentkezők át­irányításával lehetséges az. Hogy mitől lesz egy szakma divattá, azt nehéz meghatá­rozni, és érdekes módon nem is mindig a várható jövede­lem szabja meg. A ruházati eladó sem keres többet, mint egy másik kereskedő. De né­ha a köpeny színe is döntő! Hol és mit dolgozhat a lány? A régi szakmai előírások szerint egy sor szakmából annak idején kizárták a lá­nyokat — okkal és indokkal. De ma már néhány „tiltás” érthetetlen. Nagy az érdeklő­dés a munkaadók és a lá­nyok részéről egyaránt a fel­szolgáló szakma iránt. A mátrai üdülőkben például keresik a lányokat. De lányt erre nem lehet beiskolázni, noha a munkafeltételek egé­szen mások, mint egy ven- déglőbenf Fiúk viszont nem mennek üdülőkbe — így szakmai képesítés nélkül csi­nálják a lányok azt, amit szakmával ;s lehetne. S azon már nem is kell csodálkozni, hogy ilyenkor a „papír hiá­nya miatt” alacsonyabb a bér, mint a férfiaké. De van ilyen ellentmondás a mezőgazdaságban is. Ért­hető és helyes volt, hogy an­nak idején a traktorról le­szállították a lányokat. De a mai gépek között már sok az olyan, amire nyugodtan visz- sza lehetne ültetni őket pél­dául a villamostargonca-ve- zetőkhöz hasonló munkákba! Van tehát mit módosítani a szakmai előírásokon is — s ez nyilván oly sokat már nem is várat magára. Mi lesz belőle? Külön gond az érettségiző lányok pályaválasztása. Ha a gimnáziumokban a lánytanu­lók arányát nézzük — a matematika—fizika tagoza­tos osztályokat kivéve —, a lánytanulók aránya maga­sabb. Sok szülő éppen a pá­lyaválasztást odázza el kissé a gimnáziummal Azután el­végzi a kislány a gimnáziu­mot, s a kevésbé jó érettsé­gi eredménye, vagy esetleg a főiskolai férőhelyek hiánya miatt nem tanulhat tovább. Mi lesz belőle? Elmegy a gyárba, s betanított munkás­ként végzi azt, amit jó idő­ben választva szakemberként is végezhetne. Vagy már fel­nőtt fejjel — szakmát tanul Ez önmagában ugyan nem lenne rossz, hiszen egész sor munkához szükségeltetik a nagyobb általános műveltség is. Am a sorrendet fel lehe­tett volna cserélni, s ez az egyén számára is jobb lett volna. Mindent összevetve, nehéz még a lányok pályaválasztá­sa. Hatnak a régi szemléle­tek, és támadnak új nehézsé­gek is. Pedig az a terv és el­képzelés, hogy a nők min­den téren elfoglalják az őket megillető helyeket, elsősor­ban a pálya jó kiválasztásán múlik. Deák Rózsi Országos gondok - vállalati feladatok A tőkés niac hatása, a Finomszerelvénvavár válasza A Finomszerelvénygyár ti zenegy évvel ezelőtt a svéd Mecman, hat évvel ezelőtt az NSZK-beli Leibfried cég­gel kooperációs szerződést kötött pneumatikus automa- tikaelemek gyártására, érté­kesítésére. Olajszabályozó­kat és kompresszorokat ex­portál Olaszországba, Jugo­szláviába, Görögországba, Törökországba, Iránba, Ang­liába, Finnországba, a Szov­jetunióba, Csehszlovákiába, Romániába és több országba. A külföldi szállítások tapasz­talatairól, a tőkés piac hatá­sairól és az ezzel kapcsolatos vállalati feladatokról kérdez­tük Kócza Imrét, a Finomsze­relvénygyár vezérigazgató­ját, aki az elmúlt napokban érkezett haza Svédországból * a Mecman—Finomszerel­vénygyár közös igazgatói ta­nácsüléséről — Hogyan foglalható ősz- sze a Mecman—Finomszerel­vénygyár együttműködésének lényege és jelentősége? — Az 1967. októberében aláírt kooperációs szerződés­sel eredményes együttműkö­dés jött létre a két vállalat között. A Finomszerelvény­gyár licenc-és know-how vá­sárlásával modem techniká­hoz jutott Amikor a sűrí­tett levegővel működtetett automatikaelemek gyártását és értékesítését elkezdtük, ez nemcsak a vállalat, hanem a magyar gépipar és jármű- gyártás korszerűsítése, auto­matizálása szempontjából is igen jelentős volt. A Finom­szerelvénygyár 1969-ben ön­álló külkereskedelmi jogot kapott Nemcsak a szocialista államokban, hanem a Mec­man cég megrendelései és üzleti kapcsolatai szerint egyre több tőkés piacon ér­tékesíthetjük termékeinket. Szellemi és anyagi erőinket összpontosíthatjuk, korsze­rű termékeket fejlett techni­kával nagy szériában gyárt­hatunk, szocialista és tőkés piacon értékesíthetünk. — Milyen jelekből, hogyan érzik a tőkés piac hatását? — Az alapanyagárak lénye­gesen emelkedtek. De a pia­con nagy a konkurrencia, az éles verseny miatt terméke­ink árát nem, vagy csak ki­sebb mértékben emelhettük. A tőkés cégek egyre újabb megoldásokat alkalmaznak, hogy vevőiket megtarthas­sák, illetve versenytársaikat a piacról kiszorítsák. Ezen­kívül a nyugati igény gyor­san változik. Tőkés megren­delőink egyre nagyobb tel­jesítményű hűtőszekrénye­ket, illetve kompresszorokat igényelnek, méghozzá olya­nokat, amelyek megbízható­an, kifogástalanul működnek. A fokozott minőségi igények­nek megfelelően az utóbbi évben három műszaki fej­lesztést hajtottunk végre. Ma már a korábbiaktól jobb, korszerűbb, új típusú kompresszorokat és olajsza­bályozókat gyártunk. — A minőség fontos köve­telmény, de legalább ennyire érdekünk a szállítási határ­idők pontos betartása. Ko­rábban fél évre előre ismer­tük a tőkés igényeket. Az olaszok újabban 40 nappal előbb mondják meg, hogy melyik típusú hűtőgépkomp­resszorból mennyit kérnek. A versenyt állni kell kény­telenek vagyunk a megren­delő igényeihez alkalmaz­kodni. Hogyan lehet a ne­hezebb körülmények között termelni, határidőre a szere­lést és a szállítást elvégezni? Az eddiginél fegyelmezettebb és rugalmasabb munkávaL Kénytelenek vagyunk több tartalékalkatrészt tárolni hogy az igények szerint tel­jesíthessük a szállításokat — A tőkés piacokon egyre élesedik az ár miatti harc. Ha boldogulni akarunk, ak­kor a versenytársnál valame­lyest alacsonyabb árajánla­tot kell tennünk. Világjelen­ség, hogy a háztartási gépek ára csökken. Tehát csökken- tenünk kell a termelési költ­ségeket A Finomszerelvény­gyár saját kivitelezésben korszerűsítette gépeit A régi hagyományos gépeket kivon­tuk a termelésből az üze­mekbe célgépsorokat állítot­tunk. Így kevesebb létszám­mal, kevesebb munkaidő-rá­fordítással termelünk. Ter­mészetesen ehhez céltudatos műszaki fejlesztésre, gépi be­ruházásokra, tervszerű szak­emberképzésre, eredményes üzem- és munkaszervezésre van szükség, összefoglalva: a tőkés piac kellemetlen hatá­sai hosszabb ideig tartanak, mint korábban gondoltuk. A fokozódó verseny arra köte­lez minket hogy egyre kor­szerűbb terméket gyártsunk, jobban ügyeljünk a minő­ségre, a szállítási határidők pontos betartására, a vezetés és a munkások az eddiginél jobban dolgozzanak, egymást segítve mindent tegyenek meg a termelési költségek csökkentéséért — Mit tesznek a további sikerekért? — Az adottságainknak nem megfelelő és a gazda­ságtalan termékek gyártását fokozatosan megszüntettük. Viszont a kompresszorok és a légsűrítéses automatikaele­mek nagy sorozatú gyártásá­ra exportnövelő beruházási hitelt vettünk fel. Fontos feladatunk, hogy az év végé­re a kompresszorgyartással kapcsolatos valamennyi fej­lesztést sikeresen befejezzük és 1979-től évi kétmillió dol­lár értékű kompresszorszál­lításra készüljünk fel. A svéd partnerrel folytatjuk a be­vált együttműködést, újabb típusú szelepek és hengerek gyártását tervezzük. A kor­szerű műszaki követelmény és a jó minőség megtartása mellett az új pneumatikus elemeket viszonylag olcsó áron akarjuk Nyugat-Euró- pában forgalomba hozni. Az eddigi megállapodáson felül évi egymillió nyugatnémet márka értékű bevételt remé­lünk. Kifejlesztjük az ipari robot sorozatgyártását. Ezt keresi a hazai és a külföldi piac. Ez a gép 32 művelet programozására, különböző művelet és sok munkaerő helyettesítésére alkalmas. — A hevesi gyáregységet 30 milliós ráfordítással fej­lesztjük, a bervai 31-es üze­met korszerűbb termelésre átalakítjuk. A munkavégzés feltételeinek: javítására nagy­számítógépes irányítási rend­szert dolgoztunk ki Fontos és nagy feladatokat bíztunk a gyártmányfejlesztési a gyártásfejlesztési főosztályra, a gyártásfejlesztési osztályra, név szerint: Tóth Ferenc vál­lalati fejlesztési főmérnökre. Szabó István főkonstruktőr­re, Molnárit Imrére, a gyár­tásfejlesztés főosztály veze­tőjére. A Finomszerelvénygyár termelésének egy harmadát külföldön értékesíti. Vagyis évi 1,1 milliárd forintos ter­meléséből 370 millió az ex­port. Fele-fele arányban osz­lik meg a tőkés és a szocia­lista export Az elmúlt év­ben 19 százalékkal az idén 20 százalékkal növelik a ki­vitelt A dolgozók szakmai képzésével műszaki fejlesz­tésével beruházásokkal munka- és üzemszervezéssel korszerű irányítórendszerrel hosszú távú együttműködési megállapodással igyekeztek a termelést és az értékesítést biztonságossá tenni Vajon nehezebb körülmények kö­zött és az újabb követelmé­nyeknek is megfelelnek?. Ezt akarják, erre törekszenek. Is­merik az országos gondokat és teljesítik a vállalati fel­adatokat Dr. Fazekas László Hasznos-e a komplex szó? Érdekes jelenség, s külön tanulmányt érdemel­ne, hogy az utóbbi esztendők során milyen dinamikusan fejlődött a közgazdasági nyelvezet. Ennek a folya­matnak valószínűleg nyelvé­szeink örülnek a legkevésbé, hiszen olyan kifejezések röp­pentek be a köznyelvbe, amelyek nem csupán leterí­tik egyetlen hallásra a jobb fülű állampolgárt hanem ti­tokzatos fontosságúak és tu­dományosságuk birtokában meg is rémítik őket, hogy nem kellően képzetteknek, már- már tanulatlanoknak érzik magukat. Vertikális integráció, hori­zontális micsoda, dinamikus szinten tartás — mind-mind olyan kifejezések, amelyek­nek értelmét bogozgatni kell, jelentésük fölött töprengeni kénytelen a nem közgazdász szelleműek tábora. Hogy kell-e, szükséges-e egy-egy idegen kifejezés, az nyelvészeti probléma, de hogy mennyit ér valójában egy divatos, felkapott, sokat hangoztatott formula, az már túlnő a nyelvtani kér­déseken. Van például egy kedvenc kitételünk, amely ekképpen hangzik: komplex szemlé­letmód. A kifejezést már so­kan megtanulták, sokan is hangoztatják, mert a komp­lex. szó szép, okos szó, s az okos szónak általában hasz­na is van, ha szellemében cselekszenek. Am arra még vajmi kevés példa akadt, hogy a szó megtanulása és hangoztatása önmagában vé­ve is hasznos lenne. MINDEZ AKKOR jutott eszembe, amikor a Heves megyei népi ellenőrök jelen­tését vizsgáivá arról értesül­tem, hogy megyénkben a2 ötödik ötéves terv időszaka alatt várhatóan 39,6 száza­lékkal növekszik a megter­melt tej mennyisége. Ez bizony örvendetes do­log, hiszen tejből és tejter­mékből még mindig jóval kevesebbet fogyasztunk, mint amennyit az egészséges táplálkozási mód indokolna, s több tejel vajat, sajtot csak akkor tehetünk az asz­talra, ha többet is termelünk belőle. Tavaly például hét százalékkal nőtt az egy sze­mélyre számított tej és tej­termék fogyasztása, s az elő­rejelzések szerint évente mintegy 10—10,5 százalékkal lehet még emelni ezt a szin­tet. Lehet, hogy az a bizonyos komplex szemléletmód való­ban érvényesül. Mert a több tej termelése, feldolgozása és forgalmazása valóban ezt a szemlélétmódot igényli. A népi ellenőrök jelenté­sében azonban olyan sorok is olvashatók, amelyek ép­pen ennek a bizonyos komp­lexitásnak a hiányára utal­nak. „Az ötödik ötéves terv hátralevő időszakában — mondja a jelentés — a vár­hatóan növekvő tej felvásár­lását, az üzemek, a szüksé­ges bővítések, rekonstrukci­ók megvalósításával sem tudják biztosítani. A hűtőka­pacitás mértéke jelenleg sem és a középtávú terv hátra­levő időszakában sem lesz elégséges”. A több tej kérdéscsoport­hoz pedig óhatatlanul hozzá­tartozik a felvásárlás, a fel­dolgozás, továbbá az is, hogy a jelenleg folyamatban levő fajtaátalakulás, fajtaváltás időszakában — amikor a magyar tarkát fokozatosan felváltja majd a termelés­ben a Holstein-Freez és en­nek keresztezett változata — sürgető gondként merül fel új típusú fejőgépek beszer­zése, mivel a régi alkalmat­lan a kialakulóban levő állo­mány fejésére. A komplex szemléletmód­hoz tartozik a forgalmazás kérdése is, s nemcsak min­dig anyagi ráfordítással le­het előbbre lépni ezen a té­ren sem. Sokszor elég lenne, ha valóban magán a szemlé­letmódon változtatnának. A népi ellenőrök fogalmazták meg — igaz, túl finoman —, hogy „az ellátási színvonal reális megítélésére, az indo­kolt intézkedésekre az ille­tékes helyi szervek nem mindenütt fordítanak kellő gondot”. Ez magyarra lefor­dítva körülbelül annyit je­leni hogy édeskeveset tö­rődnek a kisebb települése­ken, községekben a tejter­mékellátással s nagyon sokszor hiába fogyasztana a falu lakója több, ízletesebb tejtermékei alig akad vá- lászték EZ VISZONT egyenes kö­vetkezménye annak, hogy a kiskereskedelmi vállalatok­nál nem alakultak ki ösz­tönző módszerek a tej, a tej­termék forgalmazásának nö­velésére. S hogy visszakanyarod­junk a problémakör túlsó végére, a termeléshez sok helyütt még mindig bizony­gatni kell a rét- és legelő- gazdálkodás fontosságál s hogy enélkül szinte nem is lehet beszélni tejtermelés­ről A több tej termelésének és fogyasztásának bonyolult építménye csak akkor fog stabilan állrn, ha minden részletét időben és módsze­resen illesztik a helyére. A komplex szó valódi haszna az, ha a gyakorlatban alkal­mazzák. Szigethy András ,Hmisög€i 1978, júiius 16„ vasárnap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents