Népújság, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-16 / 166. szám

Ágría '7ö

Constantinus és Victoria A szerelemféltők

Negyedik év a várszínházban

Színpadkép a Constantinus és Victoriából

A szerelemféltők házaspárja: Psota Irén és Szabó Gyula

(Fotó: Szántó György)

Nemcsak Cupido a szerelmeseket, de a természet a nézőket és egyúttal a játékszín minden közreműködőjét a kegyeibe fogadta: a

nyilvános főpróbán már és azután is estéken keresztül megkímélte a várszínház ..népét”, ha a hidegtől nem is, de az esőtől, zivatartól annál inkább. Így aztán, ami a legfontosabb, a mindennél is fontosabb egy tető nélküli színházban, a megfelelő, sőt a jó idő adva volt a sikerhez. A többiért már kezét szívére téve nyugodtan elháríthatná a felelősséget a jó öreg természet.

A közönség meg is hálálja az immáron negyedik évére fordult várbeli játékok szervezőinek, rendezőinek, színészeinek tisztes és azon fáradozását, hogy őket mulattatni el nem mulasztják és régi, szépséges magyar drámák újbóli, vagy éppen elő- szöri bemutatását a kegyele- tes tisztelet nevében is mívesen megteszik. Nos, ami a szándék tisztességét, az akarat nemességét, a játék szükséges hevét illeti, becsapás nem érte és nem is éri a ' napról napra ezerfős nézősereget. Amit ígért és vállalt ttsbr az egri várszínház, azt az -idén sem mulasztotta el larralmegtenni próbálni.

Nem véletlenül használtam fentebb az akarat jelzőiéként a nemes, és a szándék díszeként a tisztesség szót: mert nemes a szándék valóban és a legkisebb eredmény is tisztességhozó, ha egyesek vagy többen annak bizonyítására vállalkoznak, igenis

volt magyar dráma és színjátszás. Évszázadokkal ezelőtt is. A középkorból való eszméléssel egyidejűleg. Hogy a magyar dráma és a dráma magyarsága éppen

olyan elválaszthatatlan immár, mint a hexameter a magyar verseléstől, pedig

köztudott, hogy szent esküvés igazolta annak idő tájt: a magyar nyelv nem alkalmas a művelt, időmértékes verselésre. Most egyszerre két, ismeretlen szerző is bemutatkozik Egerben, az egyik szerzőé volt az előjátékként a Dobó téren játszott „Kocsonya Mihály házasságacímű komédia, a másiknak műve pedig a várbeli főattrakciók elsője és egyben egyike, a Constantinus és Victoria című költői játék. Ezt követi ugyancsak a vári színpadon a már ismert, sőt jól ismert Simái Kristóf komédiája A szerelemféltők. At. előbbi a ..költői játék” az 1600-as évekből való, az utóbbi már majdcsak a 19. századra fordulóból.

Az olvasó nemcsak megbocsátja, de bízvást .örömest el is fengedi, hogy részletezzem miről is szól a Constantinus és Victoria, meg A szerelemféltők.. A szerelemről természetesen, amely történetben minden akadályon keresztül győz is a szerelem, szülői akaraton, előítéleteken, férfiúi féltékenységen is diadalmat aratva. Mindkét színpadi mű nem 02 a mai fogalmaink szerint, még ke- ‘ vésbé mai ízlésünk mértékén mérve. Nem igazán színpadi

1978. július 16„ vasárnap

játék. Különösen nem a Constantinus és Victoria. Eljátszani eljátszhatták minden bizonnyal mindkettőt, a Simái Kristóf félét pedig minden bizonnyal, jeles iskoladrámaként, Moliere talán első magyarításaként. Az 1600-as évekből való költői játék elsősorban szövegének tiszta szépségével hat, A szerelemféltők pedig a benne rejlő dinamizmus, a tempó lehetőségeivel, a figurák har- sányságával inkább. Mindkettő bemutatandó, mert a maguk »Sdján értéket képviselnek és odafigyelésre késztetnek. A kérdés azonban csak az, hogy hol és mikor.

Hát az egri várban. És most: 1978-ban.

Ez a világos válasz. És Szirtes Tamás, a Constantinus és Victoria, Romhányi László pedig A szerelemféltők színpadra alkalmazásában, a rendezésben el is követ mindent, hogy bebizonyítsa : nemcsak dráma történészek, színházi bennfentesek csemegéje, nézőtéri vájt- fülűek kuriózuma e két — bízvást írhatjuk — ősbemutató, hanem a ma nézőjét is érdeklő, a játékon és a játékkal szórakozni, azzal együtt érezni tudó alkotások.

Érdemes lenne egyszer megvizsgálni annak az okát, miért, hogy a kőszínház, amely bezárja, meghatározza a teret, mégis szinte a végtelenségig tágítja minden erényét, de minden hívságát is a színpadán történteknek. S miért, hogy a végtelent a feje fölött tudó szabadtéri néző számára mindaz, ami egy ilyen színházban történik, mindaz bocsánatos bűn. Sőt: még azt sem érzi e közönség, hogy megbocsátani- valója lenne, csak azt, hogy jobbára örvendeznivalója van. Mert amíg kritikusok évek óta fanyalognak az egri várszínházi bemutatók miatt és okán — bevallom: jómagam is néhány esetben, nem is kevés ok miatt —, addig ott lenn a nézőtéren a siker vitathatatlan.

Most is.

Pedig mindkét színpadi játék naivan gyengécske mű, amelynek ez a naiv baja az ezres nézőtér és az óriási színpad kereteiben ráadásul még el is vész. Ezt pótlandó, mintegy visszatáplálva egy addig is alig létező életelixírt, csinál sziruposan édes, meseszínpadi képet és játékot a keményen gótikus háttér előtt Szirtes Tamás a Costan- tinus és Victoriához, és- kísérli meg összeegveztetni az összeegyeztethetetlent: dinamikus mozgást teremteni a színpadon, hogy ott valóban színi játék folyj ic, ugyanakkor olyan csendes és finom meghittséget, hogy szépen és tisztán szárnyaljon az odafigyelésre nagyon is alkalmas szép magyar szó. Nem Szirtes Tamáson, hanem a vállalt feladaton múlt, hogy a vállalkozás izgalmas volt, de már kevésbé sikeres.

A szerelemféltők sem több, mint egy harsány vásári komédia; vagy iriz-lűeok lelkes játéka az alma mater aulájában. Igaz, Simái Kristófnak már nemcsak fogalmi Voltak a színpadi szerkesztésről, de olyan ..mestere” is, mint Moliere, s az is igaz, hogy ebben a játékban, más a korabeli aktuális politika is alapjaiban föllclhető. Am, hogy e játékban rejlő lehetőség egy egész vári színpadot és egy órát kitöltsön, — erről akart Romhányi László meggyőzni. Remek, pergőn pezsgő indítás, látványos harsányság, gyors váltások és kitűnő ötletek, míg a darab valós lehetőségeiből és a rendezői lelemény lendületéből tart. És miután A szerelemféltők éppen a Constantinus és Victoria-féle költői játékok tükre is lehetett volna — úgy érzem, volt is olyan szándéka Romhányi Lászlónak, hogy az legyen —, ahogyan ott a boldog megoldás a szöveg szépségében kap végső szárnyalást, itt a cselekmény sutasága és a szerényebb szöveg miatt csendben a színpadra hull a játék: egyszerre csak kifogy a tűz, elfogy a puskapor és benne minden ötlet.

De becsülettel el kell ismernünk, hogy a közönségsiker nem is annyira a két bemutatott műnek szól — s ez már egymagában is elgondolkodtató —, hanem sokkal inkább a lehetetlennel majdnem sikerrel megbirkózó színészeknek. Akik életet leheltek holmi verssorokba, figurát formáltak, néha bizony setesuta mondatokból. Amíg erejük bírta. Kitűnő példa ez utóbbira Körmendi János és Szacsvay László. Mindketten a Constantinus és a Victoria fő erősségei voltak, olyany- nyira, hogy rájuk inkább, meg a cserfes-bájos Lehócz- ky Zsuzsára emlékszik visz- sza a közönség, mintsem e játék szépen dikciózó szerelmeseire. És Körmendi, de Szacsvay sem bírt már újítani és legjobb esetben is önmaga manírjaival bírt élni a feleségféltő gyáva lélekről szóló Simai-komédiában.

Igaz, van ellenpélda is. Kétségtelen, hogy a színészekkel való foglalkozás és

2.

A tanulók kiözönlöttek az iskolából. Kacagva, röhin- csélve, fittyet sem vetve a háborúra, a megszállásra. Volt egy kedves tanítványa, aki megvárta őt a folyosó végén.

— Elköszönnék, tanár úr! Es ha úgy hozná a helyzet, a mi eldugott kis falunk mindig szívesen látja majd a tanár urat. Az édesanyám kapros bélesét mindenki ismeri a környéken.

'k

Horányinak a kapros bélés felidézésére egyszerre éhségérzete támadt. Marta a gyomrát a sav, a bor, amellyel délelőtt koccintgatott. Ügy érezte magát, mint a kívánós zzz-zny, és egy darab kapros bélésért most ki tudja mit nem adott volna.

A szivar elaludt, ezért gondosan lecsípte a végét és újra meggyújtotta, miközben a füst újabb emlékekét hozott.

•A

Veget crt a háború. Korányi zászlós úr még a frontra

azok foglalkoztatásának jó megoldása volt, hogy a két játékban „keresztbe” játszanak a színészek, legalábbis azok egy része. így, bár a Constantinus és Victoria viszonylag kevesebb játéklehetőséget adott Psota Irénnek és Szabó Gyulának, de lényegesen többet már A szerelemféltők ... Am ebben a „lényegesben” benne van a két kitűnő művész tudatossága is, mert — és elsősorban a Gyapai Mártonnét alakító — Psota Irén nem sokkal többől, mint a semmiből teremtett élő figurát és Szabó Gyula is megpróbálkozott, ráadásul nem is sikertelenül, hogy egy bumfordi, elnagyolt népi figurából vívódó, érző, szenvedni és örülni is tudó színpadi hőst faragjon. Mert nekik itt és ebben volt még erejük erre.

És a többiek, a méltán népszerű Maros Gábor, a kellemes megjelenésű és zengő hangú Bencze Ilona, Kertész Péter, Fehér Tibor, mind megtette azt, amiért a szervezők és a rendezők — a közönséggel együtt természetesen — sikernek könyvelhetnék el az idei várszínházi bemutatókat.

Ezek után mi sem hálátlanabb feladat, mint leírni: a jelenlegi környezet a gótikus várudvar egyfelől, az eddig bemutatott magyar „drámák” legtöbbje másfelől, továbbra is megkérdőjelezi az utak és a célok helyességét. A szabadtéri színpadoknak is megvan a maguk milliő- jük, karakterük, ami az egyikben eljátszható dráma, kevésbé tehető az meg egy másik színpadon. Ügy érzem, hogy az András kovács királyságát kivéve, nem sikerült eddig igazán megfelelő alkotást találni erre a csokifelé menet, valahol a bri- anszki mocsarak között megsebesült. A partizánok felrobbantották a hidat és ott kapott szilánkokat. Egy hétig volt tábori kórházban, majd mint súlyos sebesültet, hazaküldték a debreceni kórházba. Később — összeköttetések révén — idehaza teljesített szolgálatot. A szovjeteket már civilben várta meg tanítványa isten háta megetti falujában.

Két hónap múlva már az igazoló bizottság előtt állt:

— Horthy-tiszt volt?

— Igen!

— Miért tartózkodott itthon?

— A fronton is voltam.

Megsebesültem és...

Néhány nap eltelt, míg végül megkapta a kis cédulát: „Igazoltnak tekinthető.”.

Amikor a háború után először visszament az iskolába, aiig volt bent tanár. Zibolen egy kopott, sárga zakóban meglehetősen barátságtalanul fogadta.

— Baj van, Ugrányi! Nem leszóltak. Azt tartják rólam, hogy németberenc voltam.

dás színpadra, ami a dráma jellegét illeti, s még kevésbé sikerült megmutatni és bemutatni sem — ebbe belejátszik ismét a környezet —, hogy az évszázados drámacsírák valóban drámák is voltak és lennének a szó valódi értelmében. Távol álljon tőlem, hogy bármely nemes és hasznos kísérletezésnek megkérdőjelezzem a jogosságát, sőt vallom a szükségességét is. A kérdés azonban mégis csak az, milyen méretű és milyen assziszten- ciájú „laboratórium” kelletik és hol annak bizonyításához, amelyre az egri játékszín szervezői, rendezői, a közreműködő művészek oly tiszteletre méltóan vállalkoztak.

★

A Tolcsvay együttes ismét nemcsak mint „szerző” szolgálta „hívségesen” a színpad mondandóját, de játékában is nemesen ötvöződött a modern kor ritmikája a kellően és mértéktartóan archaikus ízekkel. Makai Péter díszletei nem vették figyelembe a környezetet, nem összekötötték a várudvart a színpadi játékkal, de szétválasztották inkább. Nem tetszettek János- kuti Mártának, kissé rögtönzöttnek, helyenként stílustalannak tűnő, néha meg agyoncicomázott jelmezei. Széky József koreográfiája viszont élettel, mozgással igyekezett betölteni minden űrt a színpadon. Néha még a dramaturgiai hiányokat is.

I

*

Végezetül: adjon az éj jó időt nézőnek, színésznek. A kritikus meg már úgysem érdekes. Csapjon bele Jupiter nyila.

Magának mi a véleménye? Ne is tagadja, magának jó orra volt mindig, hiszen a megszálláskor, amikor a diákságot kellett volna felkészítenie, akkor is ügyesen kivágta magát, aztán hallottam, hogy a fronton is csak levizitelt. Maga még sokra viheti, Ho- rányi! Vagy talán már az MKP-nek is tagja? Ez esetben protekciójára ajánlanám magam...

Horányi magában mindig utálta Zibolent, de ennyi gúnyra és pimaszságra nem számított.

— Kérem, igazgató úr! Ne feledje, hogy én egyszerű történelemtanár vagyok és nem konjunktúralovag.

— Persze, persze! — enyhült meg Zibolen. — így tehát rossz néven sem veheti, hogy természetesnek tartsam, hogy átértékeli eddigi nézeteit és az új eszmékkel barátkozik.

Ar

Kinyílt az ajtó és megérkezett a hivatalsegéd.

— Ezer bocsánat!

— Jöjjön beljebb, Jánosunk! Tudja, — mit tagadjam^— búcsúzkodom az isko— Hadd kínáljam meg -ezzel a szivarral — mondta bizonytalanul Horányi.

— Köszönöm tisztelettel tanár úr, de én nem élek vele! Nekem a szivar erős, ezért csak Fecskéi szívok. De ha nincs ellene a tanár úr,

— bár icnízremoen vagyunk

— most szívesen rápöffente- hck.

SZÁZ FELÜJITOTT MAGYAR FILM A MOZIK

MŰSORÁN

Á Talpalatnyi földtől

a Kétfenekű dobig

A filmforgalmazás berk« ben már rohamléptekkel k szülnek a magyar filmgyá tás államosításának 30. évfo dulójára. A visszapillantás, j emlékezés legjobb módsze maga a film, vagyis, a lei jobb magyar filmek bemuti tása. A felszabadulástól min egy félezer játékfilm k szült hazánkban, ezeket goi dósán átvizsgálták, s kivi lasztották a legértékeset száz alkotást, s ezekből 1 kópiákat készítettek. Ily mi don A magyar film éve cin mel augusztusban megrendi zésre kerülő gazdag progra keretében a Heves megy mozinézők is találkozhatni a legjobb régi filmekkel.

Műsorra tűzik a mozik 1 állami filmgyártás első alk( tását, a Talpalatnyi föld-e majd bemutatják többek ki zött a Budapesti tavasz, Körhinta, a Bakaruhában, tizedes meg a többiek, a Szí génylegények, a Hideg tu pok című filmeket, de terrru szetesen láthatja a közönsí a legújabb alkotásokat, pé dául & Kétfenekű dobot is.

Heves megyeiek a Duna menti folklórlesztiválon

Köztudomású, hogy az eg járásban igen nagy gondc fordítanak a népdaikultúi hagyományainak ápolására < esztendőről esztendőre sik< résén lépnek fel a csoporto a különböző rendezvényeke;

Nem hiányoztak a kél évenként megrendezésre k< rülő bajai, Duna. menti foü lórfesztiválról sem, ahol legrangosabb együttesek ac nak ízelítőt képességeik lej javából. 1976-ban a Hév« megyeiek színeit képvisel fedémesi asszonykórus met szerezte az első dijat 6 kaptak ismét meghívást Duna menti városba, ahol jti lius 25-én mutathatják me azt, hogy mennyire készülte fel, mire képesek.

Július 27-én és 28-án művészeti vezetők részére tai tanak szakmai tanácskozás Dunaföldváron. Ezen — KÓTA paraszténekkari bizot sága országos vezetőségéne tagjaként ott lesz Gönc: , Balázs, az egri járási hivata 1 művelődésügyi osztályán® i vezetője is. .

Horányinak eszébe jutott papírhajó és elhatározta

hogy megkérdi a pedellust! a titkot.

— Mondja, Jánosunk! He gyan csúfolnak engem a di ákjaim?

Jánosnak torkán akadt füst, és eszeveszett köhögés be kezdett:

— Hát miért csúfolták vol na éppen a tanár urat? - kérdezte rekedt hangon. Dehogyis csúfolták, nagyon i szerették, becsülték. Én - bizony isten mondom — min dig csak a legjobbakat hal lottam a tanár úrra. Ügy tar tóm magam is, hogy a tana úr, hogy úgy mondjam, diák párti volt.

Horányi elnevette magát.

— Jó, jó! Elhiszem ezt ii de tudom, hogy minden ta nárnak van azért „beceneve' Arra lennek kiváncsi!

— Ja, hogy becenév. A. persze más! Ikarusznak szó lították maguk között ezek 1 haszontalanok a tanár urat de csak úgy, maguk között.

— És miért Ikarusz? Miér nem, — mondjuk... —

— Azért, kérem szépen mert a többi tanár úr autóval jár, a tanár úr pedif. mir.d.g csak...

János egészen a buszmeg. állóig kísérte Korányit, aztán a virágokat az egvik üres ülőire rakfa. Mire a tanár úr be; -1 t. szeg ’ű- meg ró* zzeilL.'.al telt meg az Ikarusz .

(VÉGE)

Gyurbó Géza