Népújság, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-16 / 166. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ___________AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA__________ X XIX évfolyam, 166. szám ARA; 1 FORINT 1978. július 16., vasárnap Genfi találkozó Gyakorlati lépéseket vár a világ az Egyesült Államoktól Magyar és bolgár vezetők táviratváltása A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Miniszterta­nácsa és a magyar nép ne­vében Kádár János, az MSZMP KB első titkára, Lo- sonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Lázár György, a Minisztertanács elnöke távi­ratban üdvözölte a bolgár párt- és állami vezetőket, a bolgár népet a magyar- bolgár barátsági, együttmű­ködési és kölcsönös segítség­gyújtási szerződés aláírásá­nak 30. évfordulóján. Az elvtársi üdvözletét és jókívánságokat Todor Zsiv- kov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságá­nak első titkára, Sztanko Todorov, a Bolgár Népköz- társaság Államtanácsának elnöke viszonozta választávi­ratában. Hirsch Lászlóval, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szö­vetség Központi Bizott­sága gazdasági osztályának vezetőjével az élen, megér­kezett Havannába a XI. Vi­lágifjúsági Találkozón részt vevő magyar küldöttség első, előkészítő csoportja. A „szálláscsinálók” birtok, ba vették a magyar kül­döttség kitűnően előkészített szálláshelyét, amelyet a Ku­bai KP Közgazdasági To­vábbképző Intézetének kollé­giumában rendeztek be. A küldötteket itt, a centrum­tól minteev tíz kilométerre, — A Szovjetunió az Egye­sült Államokhoz fűződő kap­csolatai javításáért szállt síkra —, idézte a szovjet dip­lomácia vezetőjének az idei harmadik szovjet—amerikai külügyminiszteri találkozó után elhangzott szavait Ge- orgij Zubkov, a szovjet tele­vízió genfi különtudósitója. A szovjet sajtó mindvégig tömör, tárgyszerű tudósítá­sokban számolt be Gromiko és Vance kétnapos genfi megbeszéléséről. 'Igor- -Mel-- nyikov, a Pravda genfi tudó­sítója lapja szombati szá­mában kiemeli, hogy a genfi találkozó iránti rendkívül nagy érdeklődés is bizonyí­totta a közvélemény érde­keltségét a fegyverkezési hajsza beszüntetését, a nuk­leáris tömegkatasztrófa ve­szélyének csökkentését célzó tárgyalások sikerében. A a parkoktól övezett épület- csoportban jól felszerelt konyha, önkiszolgáló étte­rem, sportpályák és szuvenír- bolt várja. A helyszínen van­nak már a delegációtagok szállítására szolgáló autóbu­szok és személygépkocsik. Az előkészítő csoport tag­jai gondoskodnak a küldött­ség „poggyászának” kipako­lásáról, a régi városrész egyik forgalmas utcájában helyet kapott propagandaköz­pont berendezéséről, a ten­gerparton levő klub előkészí­téséről, valamint a küldött, ség programjának végső egyeztetéséről. Pravda tudósításában ki­emeli Gromiko értékelését, amely szerint az újabb szov­jet—amerikai véleménycsere hasznos volt és alapot ad az álláspontok további közelíté­séhez azokban a kérdések­ben, amelyekben még nem sikerült megállapodni. A Pravda genfi tudósítója emlékeztet rá, hogy az el­múlt években állhatatos munkával olyan nagy jelen­tőségű szovjet—amerikai megállapodásokat Sikerült tető alá hozni, mint a rakéta­elhárító rendszerek korláto­zásáról szóló szerződés, és a SALT—1. néven emlegetett ideiglenes megállapodás a hadászati támadó fegyverze­tek korlátozása terén teendő néhány intézkedésről. Az 1974-es vlagyivosztoki meg­állapodás lehetőséget nyitott a hadászati támadó fegyver­zetek további lényeges korlá­tozására. Emlékeztetni kell arra is, hogy a tárgyalópart­nerek akkori egyöntetű véle­ménye szerint a megállapo­dás kidolgozása lehetséges lett volna a következő év­ben. Az Egyesült Államok azon­ban újabb és újabb, számá­ra egyoldalú előnyöket je­lentő követeléseivel és az­zal a meghiúsult próbálko­zásával, hogy a megállapodás Hét végi a Szaljut 6. MOSZKVA; A Szaljut 6. szovjet tudo­mányos űrállomáson az űrha­jósok alapos orvosi vizsgála­ton estek át, ami megnyug­tató eredménnyel zárult: Ko_ valjonok és Ivancsenkov vál­tozatlanul makkegészséges. sorsát más politikai problé­mákkal kösse össze, elodázta a megegyezést. Időre és nem kis erőfeszítésre volt szük­ség ahhoz, hogy a tárgyalások ismét a vlagyivosztoki meg­állapodás medrébe, térjenek vissza. A genfi találkozó ismét igazolta, hogy a Szovjetunió kész mindent megtenni a még nyitott kérdések mielőb­bi rendezésére. Közvetlenül a megállapodás aláírása után a szovjet fél rögtön hajlandó folytatni a tárgyalásokat a hadászati támadó fegyver- rendszerek szintjének lénye­ges csökkentése érdekében. A Pravda genfi tudósítá­sában rámutat, hogy a világ népei most az Egyesült Ál­lamoktól várnak gyakorlati lépéseket a leszerelés terén: az amerikai vezetőknek kell bebizonyítaniuk, hogy a bé­ke iránti odaadásukról szó­ló szavaik hogyan testesül­nek meg a gyakorlatban. — Kétségtelenül van kü­lönbség politikánkban. Le­hetséges azonban ezek csök­kentése és áthidalása, ha megvan hozzá a kellő elhatá­rozás és a szilárd akarat. Megéri a fáradságot azon munkálkodni, hogy a világ a béke és az enyhülés irányá­ban haladjon — idézte a szovjet televízió Gromikót. „lazítás” fedélzetén Közérzetük és hangulatuk egyaránt jó. A földi irányí­tó központ szombatra lazított munkanapot engedélyezett, hét végi nagytakarítással és kicsomagolással párhuzamo­san végzett tudományos meg­figyelések rögzítésével töltik a világűrben 30. napjukat. Cartér Bonnban • « Ünnepélyes külsőségek, a lényeg maradt Magyar „előőrs” Havannában Az enyém és a mienk ÜGY TETSZIK, nincs olyan honpolgár széles e hazában, aki ne lepődne meg, ne háborodna föl, ha es+e lakását fel­dúlva találná. A felhasogatott fotelek, a kettétört allólám- pak, a szőnyegbe beletaposott üvegcserepek láttán feltehe­tően elvesztené egy kissé a fejét, s rendőr után futkosna azonmód. Nem kizárt ugyanakkor, hogy ugyanez az ember közönyösen, egyetlen vállrándítás nélkül konstatálja a tényt: mar megint megrongálták utcájában az ostornyeles lámpá­kat, ismét eltűnt egy szerszám az üzemből — és a sor tet­szés szerint folytatható. Az „enyém” és a „mienk” közötti feltételezett csatában egyelőre az előbbi van kedvezőbb helyzetben. Az okot, vagy inkább az okokat, igencsak nehéz meghatározni. Annyi bizo­nyos csupán, hogy ez esetben is folyamatról van szó. A szemlélet, a gondolkodásmód változásáról vagy torzulásáról. A „mienk”-et hivatalosan társadalmi tulajdonnak ne­vezik. És meglehetősen gyakran elhangzó kívánság, hogy óvjuk, védjük a közöset — ne legyünk passzív szemlélői megkárosításának. Mert sikkasztásról, apróbb lopásokról meglehetősen gyakran hallunk ismerőseinktől, barátainktól. Megvonjuk a vállunkat, széttárjuk a kezünket — mint min­dig, ha olyat hallunk, ami tulajdonképpen nem meglepő számunkra. A témát elerpző statisztikai adatok csak megtámogat­hatják az előbbieket. Esztendőről esztendőre a vagyon elleni bűncselekmények vezetik az elkövetett büntetőjogi törvény- sértések listáját, s bennük igencsak, magas a százaléka a társadalomét károsító tetteknek. Változatlanul. A dolog érdekessége nem több, s nem kevesebb: szinte alig található megfelelő módszer a kialakult helyzet meg­változtatására. Beszélünk a szemléletről, átalakításának szükségességéről és tulajdonképpen igazunk van. Nélkülöz­hetetlen a gondolkodásmód hozzáigazítása az itt és most, a hetvenes évek végén, Magyarországon honos társadalmi­gazdasági viszonyokhoz. Csak az a bökkenő az egészben, hogy nehéz ráleini az alkalmas módszerre, amellyel befo­lyásolható a szemlélet. Például a társadalmi tulajdonról al­kotott meggyőződés. Csak kisegítő, kiegészítő intézkedéseket javasolhat az, aki megpróbálja féken tartani, féken tartatnj a társadalomét rongáló ösztönöket. Javasolhatja például az ellenőrzés szi­gorítását, következetessé tételét. Jogosan. Az időszakonként visszatérő kontroll manapság, amikor a tudat még nem tart ott, ahol tartania kellene, eredményre vezető megoldás lehet. Meggyőződésem ugyanis, hogy azon a munkahelyen, ahol például figyelnek rá, mit tesznek táskájukba a dolgo­zók hazafelé indulva, (nem kifejezetten a portai ellenőrzé­sekre gondolok e helyütt), bizonyos idő elteltével senkinek sem jut eszébe, hogy elvigyen akármit is a szerszámok, a munkaeszközök közül. Szándékosan említettem kisebb ér­tékű tételt, mert van abban valami igazság, hogy mindenki, aki „megkívánja” a társadalomét, filléres apróságokkal kez­di. És ha visszatérően „sima” az ügy, nekibátorodik. Aztán eljut odáig, hogy tíz-húszezer forintos „zsákmánnyal” sem elégszik meg. Ahol következetes az ellenőrzés, ott nem érheti el ^ az előbbi végállomást a közére utazó állampolgár. Egyszerűen megszokja azt, hogy csak kára lehet belőle, ha kizárólago­san a sajátjának tekinti a társadalomét. Nem nyúl a közös­höz, függetlenül attól, hogy mi a véleménye az „enyémről” és a „mienk”-ről — a kettő viszonyáról. Az ideális természetesen az lenne, ha mindenki tuda­tosan, meggyőződésből ügyelne rá, ami közös. Am amíg messze ez a megálmodott helyzet, csupán az ellenőrzés, a szigorú kontroll kínálkozik eszközül a társadalmi tulajdon védelmére. Ha ez megvalósul mindig és mindenütt valósá­gosabb alapról indítható meg a harc a szemlélet átalakítá­sáért. A gondolkodásmód formálásában a különféle előadá­sok, a követelmények ismertetése azonban csak az első lépés lehet. Úgy is mondhatnám, itt nem annyira felvilágosító, mint inkább pedagógiai munkára van szükség. A szó legszoro­sabb értelmében. A jó tanár ugyanis nem arra törekszik, hogy a diákok bebifíázzák az anyagot, inkább azt szereti, ha értik a lényeget, s adott esetben maguk jönnek rá a megoldásra. Tudásuk, a feldolgozott és megértett ismeretek alapján. Magyarán: ha képesek rá, hogy ne csak megtanul­ják, hanem használják is a tankönyvekbe foglaltakat. TEHAT LÉTEZIK az ellenőrzés és a nevelés, mint egymásból következő, egymást kiegészítő eszközök arra, hogy a társadalmi tulajdon valóban a társadalomé legyen. Az állampolgároké, akik legalább annyira a sajátjuknak érzik a közös javakat, mint a személyi tulajdonuk tárgyait. Az ideális megoldás nem lehet más: a két eszköznek — az ellenőrzésnek és a nevelésnek — együtt és egyszerre kell hatnia. Folyamatosan és mindenhol. M A LONY AT PÉTER Sándor István, az MTI tu­dósítója jelenti: Kevés kézzelfogható ered­ménnyel, annál több ünne­pélyes külsőséggel jár James Carter amerikai elnök bonni látogatása. Az egész program egyetlen hivatalos tárgyalásán Schmidt kancel­lárral alig három óra alatt, „végigszáguldottak” a nem­zetközi politika és gazdasági helyzet valamennyi fontos té­makörén. A találkozó végén bőven hangzott el kölcsönös dicséret vendég és házigazda részéről, a lényeget illetően azonban minden maradt a régiben: a két kormány gaz­daságpolitikai elképzelései a nyugati válság megoldására élesen elütnek egymástól. Gépek a Talán már rosszabb nem is lehetne az időjárás. Egy­aránt kedvezőtlen az idei nyár, kirándulónak, strando­lnak és főként a búzáért, gabonáért aggódó szakembe­reknek. Az esős, viharos, zi­vataros napok szinte rási- mították a búzát a földre, s az idén egyáltalán nem túl­zás azt mondani az aratás­ra, hogy tulajdonképpen, harc a határban a kenyérért. Az időjárás kedvezőtlen hatásán sokat csökkent azon­ban az aratás jó műszaki Ettől kezdve vasárnap reg­gelig — a hét vezető ipari állam bonni csúcstalálkozó­jának kezdetéig — csupa protokollprogram vár Carter- re. Első lépésként pénteken megjelent a bonni piactéren, ahol — nem aratott osztat­lan sikert. A tiszteletére ösz- szesereglett bonni lakosok és turisták ugyan mindent meg­tettek, hogy az elnök köze­lébe juthassanak, de a piac „őslakói”, az árusok csak morogva ürítették ki délben bódéikat: az egyik legjobb üzleti nap délutánjának be­vételétől fosztották meg őket a szigorú biztonsági elő­írások. határban előkészítettsége. A füzesabo­nyi járásban például — ahol több mint 11 ezer hektár búzát, két és fél ezer hektár tavaszi árpát és ezer hektár őszi árpát kell betakarítani 88 kombájn dolgozik a ha­tárban. Ezekhez a gépekhez jött még segítségül Porosz­lóról tíz, Feldebrőről négy arató-cséplő gép. A kombáj­nokon kívül 94 tehergépko­csi, 320 traktor, 31 szalmabá­lázó gép és 308 pótkocsi vesz részt az aratási küzdelem­ben« Motorokon, gépkocsikon vidám rajok robognak az országutakon Bükkszék irányába. Nyaranta hétvégenként kirándulók nagy hulláma árasztja el a mély völgyben megbúvó kis falut, hogy megmártózzanak a híres meleg, gyöngyöző gyógyvízben. Százezernél is több ember „búcsújáróhelye” e település, ahol megfordulnak szép számmal svéd, francia, angol, jugoszláv stb. vendégek is. A hír mellé rang is kellene Bükkszéknek, s e rangot adó gondozói írunk riportunkban a 6. oldalon. w. »%*«--—— 4 Pillantás Bükkszékre Negyede átlépte a határt Raktárban az ezredik vagon zöldborsókonzerv (Tudósítónktól) Ma reggelre raktárba ke« rült a Hatvani Konzervgyár­ban az ezredik vagon zöld­borsókonzerv, s megkezdték a tök feldolgozását is, mely­ből 30 vagont készítenek belföldre. Az idei zöldborsóból már 214 vagon elhagyta az ország határát, amelyből 179 vagont a Szovjetunióba és 25 vagont a Német Demokratikus Köz­társaságba szállítottak. A készáru csomagolását főleg diákok végzik. A szakemberek s becslése szerint, kedvező időjárás esetén a további 350 vagon zöldborsókészárut sikerül előállítani, s ezzel a tervet is teljesítik ebből a cikkből. .«£ - Ködmönt Ferenc I

Next

/
Thumbnails
Contents