Népújság, 1978. június (29. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-11 / 136. szám
Napjaink népvándorlásának Az 1980-as években hazánkat is elerte a „kempingláz”. Immár tizenhárom esztendeje annak, hogy megalakult a Magyar Camping Club. A kísérletezés éveit követően 1976-ban fordulópont következett be a klub eletében, ekkor nagyon lényeges alapszabály-módosításra került sor. Hétezer család a klubban — Mi a fő feladata a klubnak 1976 óta? — kérdeztük dr. Menyhárt Adám főtitkártól. — Elsősorban igyekszünk kielégíteni tagjaink utazási és kempingezesi igényeit, megteremtjük a kempingezők érdekvédelmét, kezdeményezzük a kempingezést segítő jogi, technikai feltételek fejlesztését. — Milyen indokok szabták meg ezeket a célokat? — Az elmúlt húsz évben az egész világon nagy fejlődésnek indult a kempingezés, ez alól hazánk sem kivétel. 1977-ben a belföldi kempingezők száma Magyarországon 250 ezer volt, a külföldi vendégekkel együtt több mint 660 ezren kempin- geztek nálunk. Ezek a számok jól érzékeltetik, hogy mekkorák a feladataink. Egyébként a mostani tervidőszakban 17 ezer új kempingférőhelyet kell létesítenünk. — Hány tagja van jelenleg a klubnak? — Az alapszabály módosítását követően 1976-ban mindössze 600 tagot számláltunk. Az idén májusra már elértük a hétezres taglétszámot. Tekintettel arra, hogy nálunk családi tagság van — minden belépőnek a családtagjaira is vonatkozik a tagság —, ez hétezer családot jelent. Minden megyében működik szervezetünk, ezenkívül sok városban és üzemben szerveztünk önálló csoportot. szervezői — Minek volt köszönhető e nagyarányú bővülés? — Elsősorban a fokozódó érdeklődésnek, valamint annak, hogy igyekeztünk vonzó kedvezményeket adni tagjainknak. Kétoldalú megállapodást kötöttünk a magyar- országi kempingek üzemeltetőivel, e szerint 20 százalékos kedvezményben részesülnek a klub tagjai. Ezen belül teljes körű információs lehetőséget nyújtunk nemcsak magvar, hanem európai viszonylatban is. Az egyéni' utazóknak biztosítjuk a helyfoglalást, egyszersmind csoportos utazásokat is szervezünk. t — Mit ad a tagság à klubnak és mit kan cserébe? — A tagsági díj családonként évi hatvan forint, a természetbarát szövetség tagjai, valamint diákok ötvenszázalékos tagdíjkedvezményt élveznek. A tagdíjból fedezzük a tavaly napvilágot látott lapunk, a kéthetenként megjelenő „Karaván” előállítási költségeit. A lap ingyen jár a klub tagjainak. Száz kemping, 41 ezer hellyel — Hány kemping és hány hely áll a klubtagok rendelkezésére, milyen árak várják a vendégeket? — Magyarországon száz kemping van, ezek közül né- hánvat intézmények, vállalatok építettek üdültetési célokra, néhányat az üzemeltető bérbe ad ugyancsak üdültetési célból. A statisztikusok szerint 41 ezer hely van a kempingekben, június végén pontosan felmérjük a számot. Ami az árakat illeti: az első osztályú kempingekben egy személynek egy éjszakára 22—23 forintot kell fizetnie, a másod-, illetve harmadosztályúnkban 13 és 10 forintot. A faházas kempingek nagyon keresettek: az első osztályúakban 65, a má- sodosztályúakban 40 forintért lehet helyet kapni egy éjszakára. — Milyen nemzetközi kát csolatai vannak a klubnak? — Tagja vagyunk a 32 ország 53 szervezetét magába foglaló nemzetközi szövetségnek. Klubunkat beválasztották a nemzetközi szövetség igazgatói tanácsába, ahol mi képviseljük a szocialista országokat. Terveink között szerepel, hogy az évről évre Ausztria—Magyarország— Csehszlovákia részvételével megrendezendő Duna menü kempingtalálkozót kiterjesz- szük Bulgária, Jugoszlávia, Románia, majd fokozatosan valamenyi Duna menti államra. Javasolni fogjuk, hogy a szocialista országok évről évre rendezzék meg kempingtalálkozójukat. Információs v irodák — Idén szeretnénk tízezer családra felemelni a klublétszámot. Elsősorban az üzemi csoportok alakításával. Elemezzük a hazai kempinghelyzetet, majd kidolgozunk egy általános kempingfejlesztési koncepciót. Készül egy új osztályba sorolási rendelet, amely megfelel az európai szabványnak. Az idén megteremtjük a „Kemp- informot”, amelynek segítségével napra készen tudjuk, hogy milyen a magyarországi kempingek foglaltsága. — Milyen központi rendezvényeket szervez a klub az idén? — Júniusban görög—török túrát bonyolítunk le, részt veszünk a júniusi szlovák kempingtalálkozón, majd mintegy háromszáz résztvevővel képviseltetjük magunkat a svédországi Jönkö- pingben a XXXIX. kempingvilágtalálkozón augusztus 1. és 9-e között. Helyi terveink: Július 1-én és 2-án klubtalálkozó lesz Dunaújvárosban. Székesfehérvárról Ogyesszába utaznak a klub tagjai, a dunaújvárosiak, kilenc ország érintésével, Párizsba készülnek. B. F. Három nap a Magas-Tátrában A Csorba-tó festői szépségű partján valóban nem tudtuk: miben gyönyörködjünk, a tóban, vagy a havas csúcsokban... Lassan már hagyománnyá válik, hogy az egri városi pártbizottság kezdeményezésére útra kelnek a városi alapszervezetek párttitkárai, hogy néhány napos utazás során megismerkedjenek hazánk, vagy a szomszédos baráti államok városaival, lakóival. Tapasztalatcsere és kikapcsolódás. Tapasztalat- csere, hiszen mindig akad egy-egy csoport, ahol a napi munka kerül szóba, s az, ki miként csinálja. Kikapcsolódás is a fárasztó mindennapi munkából, iólesik egv rövid időt gondtalanabbul eltölteni. Legutóbb Csehszlovákiára esett a választás. Pontosabban Szlovákia festői tájain jártak a napokban az egri titkárok. Három napos ízelítő abból, hogyan élnek szomszédaink, és egy életre való élmény a tájakról. Amikor a három napos út szépségéről akar beszámolni az út krónikása, nincs könv- nyű dolga, még úgy sem. ha az útitársak „besegítenek” visszaemlékezve a Szlovákiában töltött napokra. Mert egyformán magával ragadó volt a Zólyomi vár. s lélegvalóban azzá is váló útnak Az első állomás a határ után Zólyom volt. A kedves hegyvidéki város fénnyel, napsütéssel fogadott bennünk' \ A rövidre szabott városnézés éppen arra volt elég. hogv elhatározzuk, visszafelé feltétlen megállunk a várnál, melynek csipkés falai a város fölé magasodnak. A Kriván festői völgyében visz tovább az út Besztercebányára, a szepességi városok egyikébe. Míg gurul az autóbusz, apró történelmi lecke a múltból és a közelmúltból. Besztercén kedves barátsággal fogadták az utasokat, — a csehszlovák utazási iroda és a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat besztercei testvérvállalatának képviselői. Szállásunkról is a Tíz perces pihenő Lomnicon. zetelállító a Magas-Tátra, égnek törő havas csúcsaival. A csúcsok? Nem is kellett odáig menni, a bátrabbak a Csorba-tónál levő libegővei elérték a hóhatárt, s pompás hógolyócsatát rendezhettek a júniusi hóban. Százhúszan indultunk a csodálatosnak ígérkező — s AMIKOR megkérdeztem Petar Angelovot, az omurta- gi közlekedési vállalat gépkocsivezetőjét, mi kell ahhoz, hogy jó autóbuszsofőr legyen valaki, nagy vonalakban már előre sejtettem a választ: ügyeljen arra, hogy a kocsi — elsősorban a fékrendszer — műszakilag mindig kifogástalan legyen, hogy figyelmesen vezessen stb. Pe" tar bácsi azonban teljesen váratlanul kezdte: — A sofőr legyen tiszta, jól öltözött, borotválkozzék meg mindennap. A külsejével is ébresszen bizalmat az utasokban, akiket szállít. Rögtön láttam, hogy szokatlan beszélgetés fog kikerekedni. Pontosan így is történt. Teljes egy órát beszélgettem egy különös, ám gyönyörű sorsú emberrel. Petar Angelov azok közül való, akiket idealistának szoktunk nevezni. Pár esztendő ó'a valahogy úgy alakult, hogy ennek a szónak kissé ironikus zöngéje van. Talán azért, mert tárgyila- gosabbak, céltudatosabbak lettünk, vagy talán azért, mert szociális álmaink valóssá váltak és megszabadultak a repeső várakozás elemeitől — mindenesetre ma, ha azt mondjuk valakiről, hogy idealista, általában fantasztát, romantikus álmodozót értünk rajta, aki alkalmatlan arra, hogy felgyorsult hétköznapjainkban éljen. Am, ha ilyen elképzelésekkel közeledsz Petar Angelovhoz, haladéktalanul zsákutcába jutsz. Petar Angelov nyugodt, agilis, nyílt és kemény ember. Magatartása és szavai tekintélyt ébresztenek, arra ösztökélnek, hogy respektálja az ember. És mégis idealista. IIA TARGOVISTÉBÖL ParvanDa indul az ember. Tiszta forrásból EL, vasárnap meglehetősen sokáig kell utaznia, mert messze van. Parvan kicsi falucska a Ze- lena Morava-i járásban, körülbelül 60 portával, egy dombhoz simul, erdők, mezők, kis gyümölcsösök ölelik körül. Egyszóval semmi különös. De Petar bácsi számára a legfontosabb a világon, hiszen a szülőfaluja. Mostanában, amikor olyan hirtelen urbanizálódtunk, amikor már túl vagyunk a magunk nagy személyes győzelme fölötti első csodálkozáson, hogy városi lakosok lettünk, nagyon sokan valahogy furán kezdjük érezni magunkat. Valami apróság, valami meghatározhatatlan, ám nagyon fontos dolog hiányát érezzük. És rá is jöttünk, mi az, ami hiányzik: a csöndes szépség, a szelíd falusi boldogság. Petar Angelov is szereti parányi faluját. Ám míg néhány ember számára ez a szeretet csupán valami zavaros bukolikus sóvárgás, az omurtagi sofőr számára falujának szeretete óriási hajtóerő, amely cselekvésre készteti. — Sokat szaladgáltunk a bátyámmal, amíg elértük, hogy a falunkban legyen vízvezeték — mondja pózta- lanul, egyszerűen Petar bácsi. — Parvannak ez igen komoly dolog, hiszen kicsi falu és messze is van. Most pedig szép aszfaltozott út vezet oda, naponta háromszor autóbusz is megy. Petar bácsinak nincs háza a faluban. Nem élnek ott öreg szülei sem — nem vádolhatjuk hát elfogultsággal, azt sem mondhatjuk, hogy azért lótot.t-futott, mert hajszolták. Szerintem idealizmusból tette. MUNKÁBA lépésének első napjaitól kezdve — rögtön a katonaság után — Petar Angelov folyamatosat! pártmunkás, előbb Pandanban, később Vrani Konban, az omurtagi ipari kbmbinát- ban és jelenleg is párttitkár. Két szép utat ajánlottak neki: legyen pártmunkás vagy gazdasági vezető. Az egyiken még most is ott halad, a másodikról azonban az a véleménye, hogy ha az ember nem azt csinálja, amit a szíve szeret, kevéssé lehet csak hasznos, bármilyen munka is az. Vagy még pontosabban: az ember ott a leghasznosabb, ahová a szíve húzza. E felfogása ellenére fegyelmezett kommunistaként olyan munkakötelezettségeket is elvégzett, teljes erőbedobással, amilyenekről álmodni sem mert soha. Még ma is emlékeznek arra az időre,amikor az omurtagi ipari kombinát asztalosműhelyének vezetője volt. Itt alakult meg a kombinát első szocialista brigádja, amely egyedül vívta ki magának azt a jogot, hogy május 1-én és szeptember 9-én külön vonuljon fel, a saját zászlója alatt. És micsoda kollektívát kovácsolt össze ez a nyughatatlan ember! Csak egyetlen példa: a műhelyben önkiszolgáló bolt nyílt. Magad vásárolsz, magad méred le az árut, magad számolod le a pénzt, és nap mint nap próbára teszed munkásbecsületedet. És az mindig kiállta a próbát. Petar Angelov gazdasági vezetőként is kibontakoztatta energiáját és aktivitását. De ne felejtsük el: az ő szociális magatartását finom szerkezet irányítja. Rá nem érvényes némely ember szemlélete: „Ott dolgozom, ahol a számomra a legkifizetődőbb !” — Gyermekkoromtól kezdve sofőr szerettem volna lenni. De nem sikerült. Most, amikor „főnök” lettem — Petar bácsi önirónikusan elmosolyodik —, amikor a műhelyben beindult a munka, és kommunista lelkiismeretem megnyugodott, egyre gyakrabban nézegettem a műhely teherautójára. A gépkocsivezetői tanfolyamot már régebben elvégeztem, a jogosítványom megvolt. IGEN, ÜGY TŰNIK, hogy Petar Angelov „visszaélt” hivatali hatalmával: rábeszélte a gépkocsivezetőt, hogy időről időre adja oda neki a teherautót. Egyre gyakrabban került erre sor, és mikor ruháját átitatta a benzin fűszeres — számára oly kellemes — illata, Petar megértette: nincs visszaút, itt az ideje, hogy valóra váltsa régi és egyetlen szakmai álmát. És akkor a legjobb ruhájában, kissé izgatottan, kissé sápadtan (nyilván a boldogságtól) megjelent a kombinát akkori igazgatójának, Velin Makszimovnak a dolgozószobájában. Kérése, hogy mentsék fel a vezetői beosztásából, hogy elmehessen gépkocsivezetőnek, az értetlenség viharát váltotta ki. Az igazgató azt mondta neki: „hát ez meg micsoda? El sem tudom képzelni nélküled az asztalosműhelyt!” Petar Angelov azonban már határozott. Kérlelte az igazgatót, győzködte, érvelt. Harcolt az emberi álmáért. És természetesen győzött. Belepillantottam a munka- verseny-lapjába, amit a szakszervezeti bizottságukban őriznek. Megtudtam, hogy havonta 120 leva értékű gumit, üzemanyagot és javítási költséget takarít meg — ez egyhavi fizetésének a fele. Micsoda ragyogó összehasonlítás! Mostani foglalkozása szakadatlanul örömforrás a számára. Már húsz esztendeje vezet, de még nem volt balesete. Else pillanatra szinte hihetetlen: a volán mellett ülve már néhányszor körülkocvizta a földet és abszolút semmi sem történt. Megkérdeztem tőle: „Csak nincs valami titka?” Kérdésemre szívesen, részletesen válaszolt. Figyelemre méltó válaszát szó szerint szeretném visszaadni. — A titok nyitja a következő: az embernek szívből kell szeretnie a mesterségét. Az első napokban figyelmesen szemlélem a gyakorlóidősöket, akik a munkába jönnek. Ha meggyőződöm arról, hogy nem szeretik a gépkocsivezetést, időben azt tanácsolom nekik, hogy keressenek más foglalkozást. Ha a szíved nem húz a géphez, és nem dolgozol maximális fordulatszámmal, akkor kevés haszon lesz belőle. Egyébként a vezetésnél a fordulatszám legyen minél kisebb. Arra minden pilóta képes, hogy gyorsan hajtson, de azt meg kell tanulni, hogyan kell lassan hajtani. És egy másik dolog: mikora volá í mögé ülsz, legyen a kocsid kifogástalanul tiszta, te magad meg öltsél ünneplőt. Szeretned kell az embereket, akiket, fuvarozol, és arra kell törekedned, hogy azok is megkedveljenek. És végül nagyon fontos, hogy alaposan kiismerd a kocsidat — úgy kell ismerned, mint tulajdon magadat, ahogyan ismerned kell minden szokásodat, erényedet és hibádat. És akkor boldog leszel odahaza is, a gépednél is. PETAR ANGELOV házában minden vasárnap összejön a család. Szlavka néni, a gazdasszony nagy asztalt terít. Köréje gyűlik a család aoraja-nagyja: a fiúk, Angel Petrov, a híres targovistei birkózó, Marija és Janka, a lányaik, a menyük, vejeik és az unokák. Hafnisítatlanul tiszta, megérdemelt e napokon a boldogság. A mindannyiuk számára oly kedves szokás a távoli esztendőkben eredt egy tiszta forrásból — a kommunista álmodozó Petar bácsi szívéből. Jankó Encsev (Targoviste) vállalat két-három ágyas munkásszállóbeli szobáiban gondoskodtak. Még arra is volt gondjuk, hogy a magyar vendégek este megnézhessék a magyar csapat olyannyira várt szereplését a világbajnokságon. Alig raktuk le a csomagokat, indulás a városba, hogy még ebéd előtt, na meg egy kicsit ebéd után is körülnézhessünk az ódon városban, — melyet valaha több király is elzálogosított. feltöltve kissé a királyi kincstárat az így szerzett pénzből. S ahogy már szokás, a városnézéshez hozzátartozott a kirakatok előtti ácsorgás, akaratlanul számolgatni kezd az ember, összehasonlítva az árakat, hogy végül is megállapítsa, nálunk sem rossz! Másnapra ismét verőfényes nappal köszönt ránk a reggel. Derűs kedvvel indult a társaság a Csorba-tóhoz s ezzel együtt némi körutazásra. keresztül Lomnicon, Poprádon, a Tátra kanyargós szerpentinjein. Ödön házacskákkal találkoztunk útközben, amikor egy-egy régi Szlovák falun keresztülment a busz. Estére járt az idő, mire újra Beszterce fényei köszöntöttek ránk. Három, nap nagyon gyorsan eltelik, különösen, amikor egymást követik a látnivalók. A harmadik nap dél- előttje a városnézésé volt. Megnéztük a régi házakat, a történelmi levegőt árasztó utcákat, s letettük a kegye- letes emlékezés virágai!; a szlovák népi felkelés nőseinek emlékművére.. Útban hazafelé — ahogy azt első nap elhatároztuk, megálltunk a Zólyomi várnál, hogy megnézzük a szlovák nép történelmi emlékeit Még arra is akadt egy kis idő, hogy apró kitérővel még Losoncra is ellátogassunk. Harmadnap este érkezett vissza Egerbe a fáradt, de jókedvű társaság. S mi sem természetesebb, visszafelé már arról is szó esett, hogy legközelebb merre vigyen az út! Mert valóban jó ez a kezdeményezés. Alkalmat ad a párt munkásainak arra, hogy megismerjék egymás' a hivatalos találkozón túl is, hogy barátságok szövőd j er k, s egy kicsit kilépjenek a hét* köznapi gondok közül. / Deák Rózsi )
