Népújság, 1978. június (29. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-07 / 132. szám
Környezetvédelem Vádol a természet Növénytermesztés a ..... N emzetközi tanácskozás a Mátraalji Szénbányáknál „A TERMÉSZETI KÖRNYEZET ijesztő mértékű romlása, az a tény, hogy az emberiséget mind jobban szennyezett technikai környezet veszi körül — óriási veszélyt jelent az emberi civilizációra” — írta nemrégiben az Angliában élő osztrák író, Elias Canetti. „Költői túlzás”, legyinte- ne bennünk a kényelmes önáltatás, ha az író figyelmeztető szavához nem párosulnának szomorú és szüntelenül áradó hírek. Ilyenek: A szakhatóságok utasítására nemrégiben leállították az Egyesült Izzó zalaegerszegi alkatrészgyárának galvanizáló üzemét. A galvanizálóban ugyanis naponta 120—150 köbméternyi nehéz fémionokat tartalmazó szennyvíz keletkezik, aminek ülepitésére — a gyár soklépcsős tisztítóművének felépültéig — ideiglenesen a hegyoldalakból lezúdúló csapadékvíz felfogására épült záportározót használták, ám a csapadékos időjárás miatt Álku Szokásos módszer, ha abszolút szabadáras dolgokról van szó, s célja, hogy lehetőleg a két fél úgy csapja be egymást, hogy mindegyik jól járjon. Közben lehet beszélgetni, véleményt cserélni minőségről, konkurrens lehetőségekről. melyben burkolt fenyegetőzések is helyet foglalhatnak... Szóval, az alku: az alku. Édestestvére korszerűbb változatban a megalkuvás. Jelentésében annyiféle árnyalatot őijiz. mint teszem azt. a színskálában a fehértől a feketéig terjedő eléggé hideg színtartomány. E kis elméleti bevezető után elmondom, hogy miért jutott mindez eszembe. Egy fölöttébb érdekes álláspont ütött homlokon: a rádió közölte, egy bizonyos tanácskozáson, ahol leszögezték, hogy az országutak mentén a levegő szennyezettsége miatt pusztulnak az érzékenyebb növények, szükségesnek tartották olyan növényfajták telepítését, amelyek jobban bírják a környezeti ártalmakat. Teszem azt. a tűlevelűek helyett a nyárfa a legalkalmasabb erre a funkcióra. Mindezt az elméletet állítólag a környezetvédelem nemes gondolata sugallta... Hozzátették még. hogy olyan litszéli mezőgazdasági tér- mékeket is ki kell kísérletezni. amelyek bírják az útvonalak kellemetlen levegőjét. Nines itt valamilyen megalkuvás? Szerintem van. s úgy látszik, olesóbb megoldás az ellenállőbb fajták tenyésztése, a vele járó kísérleti hercehurca az összes költségeivel együtt, mintsem valamilyen más, a környezetvédelem alapjainak megfelelő gyakorlatot — ésszerű anyagi háttérrel — dolgoznánk ki. Javaslatom eme fura elmélet alátámasztására akad bőven. Néhányat a sok közül: — Influenzajárvány ideién legjobb, ha új temetőterületeket parcellázunk. Bővítsük a bíróságok épületét több tárgyalóteremmel, mert egyre többen kötnek házasságot, s ehhez kapcsolódva: több. válóperes bíró kapjon státuszt. Növekszik a gépkocsipark: felemelik a közlekedési rendőrök fizetése*. Élj lakótelepre költözik 3498 család: a gyógyszertárak már beszerezték a legaktuálisabb nyugtátokat..., stb.> stb. A védekezés különös forrná ia, ez, s visszatérve az eredeti témára, mármint a környezetvédelemre. az említett megoldás sajátos biológiai egyensúly megteremtésére is alkalmas. Olyan egyensúly ez, mint amikor fizetés napján az ember könyöke nem találja meg mindjárt a sön- téspultot. s ez beláthatatlan következményekkel járhat.... —kátai— gátszakadástól kellett tartani. Vagy a budapesti Kalap- gyár zuglói telepén reggeltől estig égetik a hulladék bőrt, szőrt, stb. A vastag fekete füst zsíros korommal vonja be a környékbeli lakók ablakait, lassan már szellőztetni sem mernek az emberek. Más: A salgótarjáni ötvözetgyár óránként csaknem két tonna sziliciumoxiddal szennyezi a város levegőjét. A néhány éve (14 millió forintos költséggel felszerelt elektroakusztikus füstgáz- szűrő- és ülepítőbérendezés — használhatatlan. A gyár 1,2—1,3 millió forint légszennyezési bírságot fizet évente, a, város lakói pedig beadványok százaiban tiltakoznak az otthonukra telepedő sötét porfelhő, s a rózsa- zsínű füst ellen. Avagy: A fővárosi KÖJÁL a közelmúltban végzett felmérésével megállapította, hogy a Budapesten keletkező egymillió köbméternyi szennyvíznek —, amelynek befogadója a Duna — csupán 4—5 százaléka tisztított biológiailag: hogy a város gyors ütemű fejlődésével a közművek nem tudtak lépést tartani; hogy a pár évtizede még tiszta budai patakok, források vize jórészt elszennyeződött; hogy a csatornázatlan külső kerületek háztartási szennyvize és az ipari üzemek szennyvize a felszíni vizekbe, illetve a Dunába kerül; ennek „köszönhető”, hogy a Római-parttól a Cse- pel-szigetig a Dunában fürödni tilos! FOLYTATHATNÁNK a sort a Balatonnal, amelynek vizét a körülötte fekvő termelőszövetkezetek, állami gazdaságok agrokémiai vegyszerei „válvetve” szennyezik- mérgezik a tó környékén működő ipari üzemek szennyvizével, vagy azzal a csaknem 50 ezer kilogramm tüzelőolajjal, amely a balatonfüredi állami szívkórház olajtartályaiból folydogált a tó vizébe és partjára; szólhatnánk.a DCM cementporáról, amely több négyzetkilométeres körzetben beteríti a Duna-ka- nyart, a gépkocsik emberre- növényre — sőt: épületekre! — egyaránt ártalmas kipufogógázáról, a lakóházak közé ékelődött üzemek zajártalmáról, és így tovább. De ne ezzel folytassuk, hanem azzal, amivel magunk ártunk, egyéni leg a természeti környezetnek. Mert a természet bennünket is vá- ■ dol! VÁDOLJA AZOKAT a tanácsi vezetőket, akik hozzájárulnak, ha kell. ha nem, hogy fejszét emeljenek a fákra. Az idei tavaszon például egyetlen főváros környéki község üdülőövezetében 100 darab 30—40 éves diófát vágattak ki a villanyhálózat-bővítés indokával ! Vádolja a természet a lelkiismeretlen kirándulókat, akik aszályos időben, tiltott helyeken sütnek szalonnát, s a gondatlanul otthagyott tűzzel felgyújtják a városok tüdejét: az erdőt. Az idei év áprilisának végéig több mint 800, kisebb-nagyobb anyagi kárral járó erdőtüzet okoztak a felelőtlen emberek az országban! Pedig az igazi „szezon” a száraz nyári időszak még csak ezután kezdődik. .. Legszebb kiránduló-pihenő helyeinken növekvő szemété halmok jelzik csalhatatlanul, hogy ember járt a természet lágy ölén. Mintha valameny- nyi turista felcsapott volna az „Üdi-dobi!” reklám-szlo-. gén szófogadó hívének: eszik, iszik és eldobál. Kukoricacsutkát és dinnyehéjat, konzervdobozt és kólásüveget, papírzsebkendőt és napolajos flakont, benzines rongyot és égő csikkeket. A tatarozásoktól visszamaradt törmelékkupac hetek alatt szemétdombbá nő az utcákon; az ipari üzemek élelmes tehergépkocsivezetői illegális szemétlerakóhelyet „létesítenek” az újonnan parcellázott lakónegyedekben; az otthonára kényesen pedáns háziasszony öt lépést is lusta megtenni az utcán a legközelebbi szemétgyűjtőig... 1976-ban törvény született nálunk az emberi környezet védelméről. Törvény, amely a védelem tárgyai közé sorolta a földet, a vizet, a levegőt, az élővilágot, a tájat és a település környezetét. Törvény, amely rögzíti a károsító hatásokat, s az ellenük való védekezés tennivalóit. E tennivalók koordinálása az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal feladata. A kérdésre, hogy melyek a környezetet károsító hatások, egyszerű a válasz: a szennyeződések, a háztartási szeméttől — a zajártalomig. S e szennyeződések kiküszöbölése annak feladata, aki előidézi! Ügy ám, mert ha már kikerül a környezetbe, ösz- szegyűjteni, megsemmisíteni roppant költséges. Ezért kívánatos cél már a termelésben a lehetőleg hulladék- mentes, vagy legalább hulladékszegény technológiák alkalmazása: no meg a szemléletformálás iparban és háztartásokban egyaránt. JÜNTUS 5-E: KÖRNYEZETVÉDELMI VILÁGNAP. Az illetékes szervek kiállításokkal, előadásokkal készülnek rá. Tőlünk mást kérnek: azt a pár lépést a szemét- gyűjtőig. .. Nyíri Éva Sikeres kísérlet Hatvanban Kicsit riasztó kifejezés: „a technogén területek rekultivációja". Magyarra fordítva azonban nyomban kiderül, mennyire hasznos, környezetünk védelme, szempontjából is fontos tevékenységről van szó: újra hasznosítani a bányák körül összegyűlt meddőhegyeket, termővé tenni a kopár kőtörmeléket. Rekultivációval két évtizede foglalkoznak megyénkben a bányász szakemberek; az ecsédi külfejtés körül kezdődött ez a munka, s a visontai Tho- rez bánya meddőhányóin folytatódott. A visontai külfejtés igen nagy kiterjedésű, 3500 hektárnyi területet vesz. el a mezőgazdaságilag hasznos földből, s a rekultivációval folyamatosan 1700—1800 hektárt ad majd vissza csereként. Jelenleg 360 hektár, már elismerten jó termőképességű rekultivált területet adtak vissza a mezőgazdaságnak. Természetesen igen sok tudományos kísérlet, hosszú kutatómunka van az eredmények mögött. E kutatások a témái a Mátraalji Szénbányáknál kedden kezdődött, az Országos Bányászati és Kohászati Egyesület helyi csoportja és a Talajtani Társaság talajbiológiai szakosztálya által rendezel t nemzetközi tanácskozásnak is, ahol a magyar szakemberekkel szovjet, lengyel, és bolgár kutatók cserélik ki tapasztalataikat. A tanácskozást — ahol jelen volt Palcsó Pál, a megyei pártbizottság munkatársa is — Goda Miklós, a vállalat igazgatóhelyettese nyitotta meg, bevezetőként pedig dr. Kapolyi László nehézipari miniszterhelyettes szólt az újrahasznosítás jelentőségéről. Az új ipari létesítmények, a lakásépítkezés, az elmúlt harminc évben tíz százalékkal csökkentették a mező- gazdasági területet, s ez az ütem előreláthatóan az ezredfordulóig változatlan marad. Tartalékföld nincs, igen fontos tehát, hogy az elpusztított termőföldből minél többet tegyenek újra alkalmassá a növénytermesztésre. Különösen itt, a Mátra alján a történelmi borvidéken, ahol nagy értékű szőlőterületeket „falnak föl” a bánya óriásgépei. A hagyományos rekultiváció, a meddő humusszal való leterítése, igen költséges és hosszadalmas Ennél gyor- shbb és sokkal olcsóbb úgynevezett kombinált rekultivációt dolgoztak ki Vison- tán. mint erről Oláh János, a rekultivációs üzem vezelö e előadásában beszámolt. Az első esztendő, az alapozás után a második évben már telepíthetők a kultúrnövények: kísérletek bizonyították be. hogy 76 növényfaja termelhető biztonsággal a hányóterületen, ahol szervestrágyát nem alkalmaznak, és műtrágyát is kevesebbet hasznainak fel. mint másutt a mezőgazdaságban. Szölő- és gyümölcsültetvények, jól termo gabonatáblák bizonyítják a módszer helyességét. A kutatómunkában megvalósuló nemzetközi együttműködésről közös előadást tartott a tanácskozáson Kraszavik Alekszander Pav- lovics, a Permi Környezetvédelmi Kutató Intézet igazgatója, és Szegi József, a Talajtani Társaság talajbiológiai szakosztályának elnöke. Az ankét résztvevői ma Vi- sontára látogatnak, s a helyszínen tekintik meg a med-, dohányok újrahasznosítását. (hekeli) VcISclI* A gyanútlan szemlélődő cipőtalpára töTökmézes papír tapad. A zsivaj- lónyerítés, tehénbőgés, veszekedés hangjai körbefonják az emberi. Vásár van. Hivatalos neve: állat- és kirakodóvásár. Kik viszik ma vásárba a portékájukat? A személykocsik hosszú sora csupán egyfajta magyarázat. Kell-e bátorság, esetleg valami különleges életfelfogás ahhoz, hogy valaki a bizonytalanban bízzék. A kívülálló számára megfoghatatlan alkudozások, tenyércsapkodások. mindmegannyi élmény. Régi olvasmányok emlékeiből feltörő- izgalmas, maradandó élmény. Szavak, mondatok, valamennyi felkiáltójellel, kérdőjellel, sohasem kijelentő módban. Hatvan határában fedeztük fel a vásárt. Felvételeinken az állatok találnak új gazdákra. Jé volt...! A szakszervezet munkavédelmi tanfolyamai egész évben tartanak, s eddigi gyakorlat szerint az üzemek, vállalatok, gazdaságok vezetőit különböző időpontokban hívták továbbképzésre. Hatvanban, á Lenin Termelőszövetkezetnél most új módszerrel. kísérleteztek, éspedig sikerrel. Egyhetes, kihelyezett. tanfolyamot indítottak a gyöngyösi főiskola vezetőképző csoportjának közreműködésével, s elvégzését kötelezővé tették a gazdaság különböző szakterületein dolgozó irányítók részére. Csaknem hatvan közvetlen munkahelyi vezetőt iskoláztak be, s természetesen közöttük voltak a herédi, bol- dogi. nagykökényesi kerület szakemberei is. A főiskola kitűnő segítőnek bizonyult, mint ahogyan az SZMT legjobb előadóit, filmjeit küldte a széles skálán mozgó tanfolyam napi foglalkozásaira. Alapvetően az általános balesetelhárítás óvórendszabályait, legújabb módszereit ismertették Magyart István, Göcző Géza, Nagy Iván, hogy csak néhány előadó nevét említsük. De voltak speciális munka- védelmi témák is. amelyeket vegyészek, állattenyésztők, műszakiak, üzemellátók, vagy éppen építőipari és élelmiszeripari szakemberek boncolgattak sok haszonnal. Hogy milyen álalános tapasztalatokat vonhatunk le a most lezajlott vizsgák nyomán? Mivel helyben zajlott a tanfolyam, s nem esett egybe a legjelentősebb mező- gazdasági munkák dandárjával, azonkívül egy-egy napon belül is jól oszlottak meg az elméleti, gyakorlati órák : szinte százszázalékos volt a beiskolázott vezetők részvétele. Az elnök, vagy elnökhelyettes éppen úgy melegítette az oktatóterem székjeit, padjait, mint bármelyik mezőgazdász, brigádvezető, növényvédő. De takarékossági szempontból is előnyösnek mutatkozott az új módszer. Az egyhetes tanfolyam ösz- szes költsége egyharmada volt annak az összegnek, amit alkalmakként Gyöngyösre, Egerbe utazgatva, részvételi és napidíjakat fi- zetgetve, kiadna egy év során a gazdaság. Bevált tehát a Lenin Termelőszövetkezet kísérlete. S minden bizonnyal hasonló sikere lesz három év múlva, amikor megismétlik. Tekintettel arra, hogy kormány- rendelet értelmében a munkahelyi vezetőknek. háromesztendőnként kell kötelező balesetelhárítási vizsgát tenniük. (m. gy.) — Na, jó, adom háromezer-ötszázért! De csak magának, mert olyan megnyerő az arca! Különben hétezerért sem adnám Csapjon bele...! — Nevetnem kelj! Micsoda balek...! Megvette...! i (Fotó: Szabó Sándor]
