Népújság, 1978. június (29. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-04 / 130. szám
I megyei oárHégrehajtAbizottság tárgyalta â szervezés eredményei és ependjai A Központi Bizottság 1971. december 1-i, illetve a megyei pártbizottság 1972. január 28-i határozatait követően megyénk gazdálkodó egységei milyen intézkedéseket tettek az üzem- és a munkaszervezés korszerűsítése érdekében? Javult-e a szervező, az irányító munka színvonala? Milyen eredményei és hiányosságai vannak az ipari, a mezőgazdasági üzemekben és a szövetkezetekben végrehajtott termelési szerkezetváltoztatásoknak? A tervezettnek megfelelően nőtt-e a munka hatékonysága? Javult-e a termelőberendezések kihasználtsága? Biztosítottak-e a szervezőmunka személyi és tárgyi feltételei? A politikai és tömegszervezetek hogyan és milyen eredményességgel vesznek részt a termelés korszerűsítését szorgalmazó párt- és kormányhatározatok megvalósításában? Többek között ezekre a kérdésekre kerestek választ a közelmúltban tartott komplex felmérésük során a megyei pártbizottság, o Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság, valamint a KISZÖV. a MÉSZÖV és a TESZÖV szakemberei. Az eredményeket, valamint a szervezésben, az irányításban és a termelésben tapasztalt hibákat ösz- szegző jelentést 1978. május 30-án tartott ülésén vitatta meg és több fontos határozattal együtt fogadta el a megyei párt-végrehajtóbizott- sag. SIKERES Átszervezések Az említett központi és megyei határozatok szellemében igen számottevő szervezeti, és szerkezeti változtatásokra került sor az elmúlt években megyénk iparában, építőiparában, mezőgazdaságában, élelmiszeriparában és az ipari szövetkezetekben. A gazdaságosabb, a korszerűbb, a hatékonyabb termelés érdekében átszervezésre kerültek a MEZŐGÉP megyei üzemei, a TIGAZ egri kirendeltsége, egyesült a megye két sütőipari vállalata, valamint az egri vas- és fémipari és az egri fém- és villamosipari szövetkezet, az Agria Bútorgyár minisztériumi felügyelet alá került, megszűnt a szolgáltató vállalat, Apcra telepítették a Qualitál budapesti gyárát, az Észak-magyarországi Kőbánya Vállalathoz csatolták a megye kőbányáit. Hasonlóan nagy arányú koncentrációs és centralizációs folyamatok zajlottak le a mezőgazdaságban és a szövetkezeti. iparban is, amelynek eredményeként kedvezőbbé váltak a feltételek az eszköz- és a munkaerő-gazdálkodás javításához. Egyesült a tarnamérai, a boconádi, a za- ránki, a hevesi, a tarnazsa- dányi, a tarnabodi termelő- szövetkezet, az egyesülés mellett döntöttek a hatvani, a herédi, a nagykökényesi és a boldogi szövetkezetek is. Egy kollektívában dolgoznak ma már továbbá a recski és a pé- tervásárai, valamint az egri építőipari és épületkarbantartó szövetkezet tagjai is. Az átszervezések óta végzett munka eredményei egyértelműen azt bizonyítják, hogy a szellemi, a fizikai és a technikait erők koncentrálása jól sikerült, helyesnek bizonyult. Az üzemek, a vállalatok döntő többségében politikailag és szakmailag is megerősödött a vezetés, s ennek eredményeként javult az irányítás, gazdaságosabb lett a termelés, a növekvő feladatok nagy részét létszámbővítés nélkül oldották meg. Jelentős az anyagmegtakarítás, a termelőszövetkezetek a korábbi üzemegységi irányításról a hatékonyabb ágazati irányításra tértek át. f A szei'vezeti változtatásoK miatt több száz ember került más munkahelyre, beosztás- : ba. ennek ellenére alig akadt közöttük olyan, aki a korábbinál alacsonyabb anyagi, vagy erkölcsi megbecsülésben részesülne. Ez pedig elsősorban azt a bölcs és okos munkát dicséri, amelyet az érintett párt- és tömegszervezetek végeztek az erők összevonása érdekében, a döntések végrehajtásában. Az persze előfordult, és az elkövetkezendő években is előfordul majd, hogy egy- egy döntés kedvezőtlenül érint száz, vagy kétszáz embert, ugyanakkor több ezer munkatársunk, és a népgazdaság igényei is azt kívánják, hogy az adott terméknek a gyártását szüntessék meg. s az így felszabadult, száz-kétszáz munkaerőt más területre irányítsák, ahol szakmai, politikai tudásukra jóval nagyobb szükség van és eredményesebben is tudják ezt kamatoztatni. HIBÁK, FOGYATÉKOSSÁGOK Sajnos bőven találtak mindkettőre példát a végrehajtó bizottság tagjai, és a vizsgálatban részt vevő szakemberek is. Üzemeinkben még mindig kevesebb időt és energiát fordítanak a szükségesnél a közvetlen munka- szervezésre. Ma is találni még a vezetők között is olyanokat, akik a szervezetlenséget a jobb munka feltételeinek hiányaival magyarázzák. Elsősorban az ipari szövetkezetekre jellemző. hogy a szervezési folyamatokat kihagyják a tervezésből, és szintén szövetkezeti „találmány”, hogy gyakran összevonják a szervezői és a belső ellenőri munkaköröket, amelynek aztán az az eredménye, hogy egyik funkció sincs kellően ellátva. Hangsúlyozta a továbbiakban a végrehajtó bizottság, hogy a szervezőmunkában a kívánatosnál lassabban terjednek a korszerű, a jó módszerek, igen sok üzemben, munkahelyen ma is a becsült és a statisztikai normákat alkalmazzák, és változatlanul alacsony a teljesit- thényben dolgozók aránya is. Elsősorban a különböző bérintézkedések, anyagi ösztönzési rendszerek bevezetésének eredményeként 1977- ben megállt ugyan a műszakszám csökkentése, de a tetemes milliókért vásárolt gépeket sem az iparban, sem az építőiparban nem használják ki megfelelően. Változatlanul gyakran éri jogos kifogás az anyag- és alkatrészellátást, a gyártmány és gyártmányok minőségét. Az ügyvitel lassú gépesítése is oka, hogy nem csökkent az alkalmazotti létszám, a munkaerő-pazarlás aránya változatlanul a szállítás, az anyag- mozgatás területén a legmagasabb. A kedvezőtlen tapasztalatok közé tartozik végezetül az is, hogy a szervezési tervek nem mindig a legfontosabb tennivalókhoz kapcsolódnak, és nincsenek összhangban a vállalati intézkedési tervekkel. Mint a kiragadott példák is bizonyítják: összességében az tehát a helyzet, hogy amíg az üzemszervezés területén igen pozitív változások történtek, addig a munka, a termelés szervezettségében jóval szerényebb eredmények születtek. DÖNTÖ: A VEZETŐI MAGATARTÁS, A VEZETÉS SZÍNVONALA Több mint igazságtalanság lenne az említett hibák általánosítása. Márcsak azért is, mer* megyénkben egyre több olyan vállalat, szövetkezet — Mátraalji Szénbányák, az Izzó gyöngyösi gyára, a Gagarin Hőerőmű, a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat. az Egri Csillagok, a tarnamérai, a hatvani Lenin termelőszövetkezet, Eger—Mátra vidéki Borgazdasági Kombinát — dolgozik, amelyektől bőségesen van mit tanulniuk a többieknek. Az írásos jelentésben, a végrehajtó bizottság ülésén is igen sok szó esett a vezetőkről. a vezetői magatartásról, a vezetés színvonaláról. És nem véletlenül Mert a tervszerű, a jó munka egyik legfontosabb feltétele és követelménye is egyben a magas színvonalú vezetés, hogy politikailag elkötelezett és szakmailag jól képzett emberek irányítsák a munkát az üzemekben, a szövetkezetekben. Ahol ilyen vezetők élvezik a beosztottak, a kollektívák bizalmát, ott aligha eshet csorba az üzemi, a szocialista demokrácián, ott egy pillanatnyilag sem lehet, a vita tárgya, hogy a szervezés csak a szervezők feladata-e, vagy valamennyi vezető munkaköri kötelessége. Az ilyen vezetők nemcsak a párt-, kormányhatározatok után próbálják megteremteni a nyugodt, a jó kedvvel végzett munka feltételeit, és nemcsak felső ukázra keresik, kutatják, hogy mivel lehet fokozni a gyártás, a termelés hatékonyságát, korszerűbbé tenni a munkát. Ahol ilyen emberekre bízták az igazgatói, a párt-, a. KISZ-, a szak- szervezeti titkári,, a főmérnöki, az üzemvezetői, a művezetői posztokat, ott nem félnek az újtól, a korszerűtől, a nehézségtől. Ott a szervezés nem kampányfeladat, ott ha két napig dörög az ég és esik az eső, nem a pajtában várják a vihar elmúltát, hanem más területekre irányítják a dolgozókat. Mint eddig, úgy ezután is döntően esik tehát latba a vezetői magatartás, a vezetés színvonala. S nem kivétel ez alól az üzem- és munka- szervezéssel kapcsolatos további tennivalók sem. Az okos, értelmes szervezéssel újabb tartalékokat lehet, illetve kell a továbbiakban is feltárni és hasznosítani. Ennek a munkának Heves megyében is megvannak, vagy megteremthetők a feltételei. Koós József Még a nyugdíj elitt.. A társadalombiztosítási igazgatóság kezdeményezéséről > Heves megyében átlagosan évente 2500—3000 dolgozó éri el a nyugdíjkorhatárt és kezdi meg a pihenés éveit. Előzetes felmérések azt mutatják, hogy a nyugdíjas- kurúak száma fokozatosan emelkedik. Egyre többen vannak tehát azok az idős emberek, akik hosszú évtizedekig tartó munka után adják át helyüket az őket követőknek; megérdemlik, hogy kellő gondoskodás, segítség- nyújtás mellett készüljenek fel a nyugdíjba vonulásra. Nagy fordulópont a munkával töltött évek lezárása, fontos, hogy minél kevesebb zökkenővel járjon és ne okozzon törést az idős emberéletében. Ebben igyekszik segíteni a SZOT Társadalombiz- tositási Főigazgatóság megyei igazgatóságának kezdeményezése: a nyugdijak megállapításának gyorsabb ügyintézése. EGY ÉVVEL HAMARABB Dr. Tóth. István, a társadalombiztosítási igazgatóság megyei igazgatója arról tájékoztatott. hogy a napokban kezdődő akciójuk során 144 munkahelyet látogatnak meg az igazgatóság szakemberei. A munkaügyi vezetőkkel, társadalmi szervezetekkel közösen mindenütt felmérik, hol, mennyien akarnak nyugdíjba menni a következő esztendőben. Tájékoztatókat tartanak, részletesen ismertetik a nyugdíjazás feltételeit, felvilágosítást adnak a vitás ügyek tisztázásához. — A vállalatoknak is hasznos, ha ilyen adatokkal jó előre rendelkeznék, hiszen a munkaerővel való tervszerűbb gazdálkodást is segíti a felmérés — mondta az igazgató. — Minden dolgozót megkérdezni, mindenkivel elbeszélgetni, ez a cél, ezt akarjuk elérni a munkahelyeken a gazdasági vezetők, a szakszervezeti bizottságok, a jogsegélyszolgálat segítségével. A társadalombiztosításról 1975-ben hozott törvény szerint a nyugdíjba vonulás előtt egy évvel már lehet kérni a nyug díjigény jog elismerését. Ez különösen akkor fontos, ha az illető korábban sokfelé, több munkahelyen dolgozott. Az igazolások összegyűjtése hosszú időt vesz igénybe: levelezni kell társigazgatóságokkal, tanúkat kell meghallgatni. Mindenképpen előnyös tehát, ha ezt a munkát időben elkezdhetjük, s mire eljön a nyugdíjba vonulás ideje, már minden tisztázódik. ÖSZTÖNZŐ A PÓTLÉK Az öregségi nyugdíj igény- jogosultságának mielőbbi megállapítása persze korántsem jelenti a nyugdíj kényszerét. Sőt: a vállalatoknál is azért hasznos az előzetes felmérés, mert a dolgozókkal beszélgetve kiderül, ki az, aki a korhatárt elérve mindenképpen be akarja fejezni a munkát és ki az, aki tovább is dolgozna. Az ösztönző nyugdíjpótlékkal kiegészítve a nyugellátás elérheti az átlagkeresetet is! A munkaerőre, a hosszú évek során szerzett szakmai tapasztalatokra mindenütt szükség van, a munkaerő megtartása minden gazdasági vezető érdeke. Ugyanakkor feladata azonban az is, hogy méltóképpen búcsúztasson el minden nyugdíjba vonuló dolgozót. Mi hát a teendője annak, aki például a jövő évben éri el a nyugdíjkorhatárt és nem is akar tovább dolgozni? — Az igényjog-elismerési kérelmet minden 59. évét betöltött férfi és minden 54. évét betöltött nő kérheti — tájékoztatott dr. Tóth István. — Ajánljuk, tegye ezt akkor is, ha a továbbdolgozás mellett dönt. A mi szakembereink ezekben a napokban azért is kezdik el az üzem- látogatásokat, hogy a munkaügyi vezetőket, szakszervezeti titkárokat, aktívákat tájékoztatva, azok tudjanak segíteni, ha ilyen ügyben hozzájuk fordulnak. A munkahelyen kitöltött kérelmet aztán a hozzá csatolt mellékletekkel, szolgálati időt bizonyító igazolásokkal az igazgatósághoz, vagy kirendeltségéhez kell beadni. Ha a munkát időben elkezdhetjük, még vitás esetekben sem fordulhat elő, hogy valaki a nyugdíjba vonulása után hónapokig ne kapjon se fizetést, se nyugdíjat. Nem fordulhat elő az úgynevezett ellátatlanság. Átlagosan: 28 nap Mindent beszámítva — tehát a sokkal bonyolultabb rokkantnyugdíjazási és rehabilitációs igényeket is —a nyugdíjmegállapító határozat átlagosan 28 napi ügyintézés után született meg. Az idei első negyedévben már ezt az átlagot is csökkentette három nappal az igazgatóság, s így megvalósulhat az az elhatározás, amit akciójuk kezdetén célul tűztek ki a társadalombiztosítás dolgozói : a vállalatoknál a nyugdíjba, vonulók ünnepélyes búcsúztatásakor már át is adják a határozatot a nyugdíjukról. A hevesi Rákóczi Termelőszövetkezetben tavaly már volt erre példa, s ezt a szép kezdeményezést szeretnék most folytatni ipari nagyüzemünkben, a Mátra- vidéki Fémműveknél. A termelőszövetkezetek után a vállalatokkal szorosabb kapcsolatot kialakítva az ipari üzemekben is igyekeznek ■ szervezettebbé tenni ezt a munkát. Szükség is van a nagyobb szervezettségre, hiszen, mint az igazgatóság adatai mutatják, a következő esztendőben negyvenezren érik e! a nyugdíjkorhatárt a megyében; igen sok ember nyugdíjügyében kell tehát körültekintően, gyorsan dönteni, még ha várhatóan sokan is lesznek azok, akik a tovább- dolgozást választják. Társadalmi ügy kell, hogy legyen a nyugdíjas korúak segítése; ezt igyekszik megvalósítani a megyei igazgatóság most kezdett akciója is. Hekeli Sándor Évforduló előtt Számvetés sí KGST-palotában A SZOCIALISTA ORSZÁGOK jelenlegi ötéves nép- gazdasági tervük félidejéhez érkeztek. A tervek teljesítésében mind nagyobb szerepet játszik a KGST, amelynek végrehajtó bizottsága a közelmúltban tartotta meg 85. ülését Moszkvában. A tanácskozáson számvetést készítettek a tagállamok gazdasági fejlődéséről, jóváhagyták a hosszú távú együttműködési programok tervezését, szó volt a szervezet nemzetközi tevékenységéről is. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa jövőre ünnepli fennállásának 30. évfordulóját. Megalakulása óta állandóan bővültek a tagországok gazdasági kapcsolatai, amelyek az egyszerű árucserével kezdődtek, majd a tervezés koordinálásának formáját öltötték, napjainkban pedig olyan dimenziókban folytatódnak, amelyet az alapítók annak idején csupán legszebb álmaikban remélhettek. Az 1977-es év eredményeit vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a tagországok teljesítő- képessége az elképzelésekkel összhangban tovább fokozódott. A KGST tagállamainak nemzeti jövedelme együttesen 5 százalékkal, ipari termelésük pedig 6,3 százalékkal nőtt 1976-hoz képest. A gazdasági növekedésben jelentős szerepet játszott a termelékenység emelése, amely 1977-ben Bulgáriában 8.5, Magyarországon 7.2. Mongóliában 2, az NDK-ban 5,2, Lengyelországban 8,3, Romániában 9,8, a Szovjetunióban 4,1, Csehszlovákiában 4,7 százalékkal emelkedett. Ha már erről van szó, érdemes megemlíteni, hogy hazánkban teljes egészében a többi szocialista országban pedig 75—97 százalékban ebből származott az ipari termelésnövekedés. A TERMELÉSI TERVEK megvalósításában jelentős szerepet játszik a nyersanyagszükséglet kielégítése. A nyersanyagellátás a szocialista országok közösségében sem egyszerű probléma. S ez esetben nem arról van szó, hogy a nyersanyagokból nincs elegendő, hanem elsősorban arról, hogy a sűrűn lakott vidékeken nem túlságosan nagyok a készletek, a szükséges nyersanyagok ki- bányászása mind nagyobb befektetést, közös erőfeszítéseket igényelnek. A közös erőfeszítéseket indokolja az is. hogy a tagországok egy része nem rendelkezik nyersanyagokkal. A nehézségek ellenére a szocialista országok közössége ma gyakorlatilag önellátó a legfontosabb nyersanyagfajtákból, például olajból és a színesfémkohászat ásványi alapanyagaiból. Az együttműködés távlatait jelzik a tagországok közös erőfeszítései a gázprogram megvalósításában, a KGST-országok által közösen és térítésmentesen finanszírozott geológiai kutatások Mongóliában, a közös erőfeszítések nyomán megvalósuló program a kubai nikkelipar megteremtése. A legfontosabb termelési és gazdasági mutatók — nem utolsósorban a beruházási tevékenység, amelynek eredményeként 1977-ben a villamosenergia-termelés- ben 12 millió kilowattal, a szénbányászatban 60, a vaskohászatban 5, az acélolvasztásban 11 millió tonnával bővült a kapacitás — arról tanúskodnak, hogy a tagállamok sikeresen valósítják meg az ötéves tervben előírt feladatokat, ugyanakkor sokoldalúbbá válik az együttműködés, amely mind nagyobb figyelmet kelt a világ nem szocialista részén is. Ennek a fokozódó érdeklődésnek a jeleként értékelhető, hogy Finnország és Mexikó kapcsolatokat létesített a szervezettel. Jose Lopez Portillo mexikói elnök, aki éppen abban az időben tartózkodott Moszkvában, megjelent és beszédet mondott a KGST Végrehajtó Bizottságában Meleg szavakkal méltatta a létrejött kapcsolat jelentőségét és hangsúlyozta, hogy a gazdasági együttműködés fokozására jó lehetőségek kínálkoznak. Növeli a szervezet tekintélyét, hogy a Szovjetunió és más szocialista országok jelentős segítséget nyújtanak a fejlődő országok gazdasági életének talpraállításához. az ipari bázis megteremtéséhez A szo,'iali?fa közösség jelenleg 75 fejlődő országnak nyújt gazdasági és pénzügyi támogatást. Az erre a célra adott hosszú lejáratú hitel összege meghaladja a 15 milliárd rubelt. A KGST-or- szágok közreműködésével 3000 ipari objektum épül a fejlődő országokban, nem is szólva a mezőgazdasági termelés modernizálását, továbbá az egészségügyi ellátást és az oktatást elősegítő programokról. TOVÁBBRA IS NEHÉZSÉGEKBE ÜTKÖZIK azonban a szorosabb kapcsolatok kialakítása a Közös Piac országaival, illetve magával a szervezettel. Különösen hasznos lenne az együttműködés fokozása az energetikai rendszerek kihasználásában, továbbá a közlekedésben és a környezetvédelemben. Objektív lehetőségek kínálkoznak a külkereskedelmi forgalom bővítésére is, a közös piaci országok azonban protekcionista intézkedésekkel mesterséges akadályokat emeltek a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok Helsinki szellemében történő fejlesztéséhez mindenekelőtt az említett akadályok lebontására lenne szükség. Ezek a kérdések is szóba kerültek azon a megbeszélésen, amelyet Wilhelm Haferkampf, az európai közösségek bizottságának alelnöke folytatott Moszkvában Nyikolaj Fagyejevvel, a KGST titkárával. A közlemény tanúsága szerint szakértői szinten folytatódnak a tárgyalások az együttműködésről Brüsszelben. . Kanyő András i NmüsőnGi 1978. június 4., vasárnap 1 J
