Népújság, 1978. június (29. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-30 / 152. szám

Észak-magyarországi fotótárlat ’78 Galéria Negyven Egyenletes színvonal alacsony fokon Leletek a textilről Jól fotózni művészet, a jó fotó műalkotás ... Annak, aki megnézte a IX. észak- magyarországi fotótárlatot Egerben, — úgy tűnik — muszáj ilyen banális alap­igazságokat erőszakkal föl­idéznie ... Az idei tárlaton bemutatott mintegy hatvan kép közül ugyanis alig né­hány sugallta ezt a gondo­latot. A Borsod, Nógrád és He­ves megye amatőr fotósait fölvonultató kiállításról esz­tendők óta rossz érzésekkel távoznak e művészet kedve­lői. Le kell írni, évek óta egyenletesen alacsony a színvonal. Mi lehet az ok? Talán, nincs elég rangja' e fórumnak. Ám ha így van, miért nincs? A versenyki­írásban szereplő amatőr jel­ző, a zsűri alacsony mércéje, netán a kevésnek találtatott egy-két és háromezer forin­tos pályadíjak, esetleg a szervezők melléfogásai okoz­nák? Avagy a rang meg is len­ne. csak a jó szemű, techni­kailag is képzett fotósok se­rege hiányzik? Kérdések, amelyeket a tár­lat negatívumainak sora hangosít... Hatvanöt fotó — három aktot elloptak — harminchárom pályázó, kö­zülük kilenc díjazott. Nyol­cán Heves megyéből, kilen­cen Borsodból, és tizenha­tan Nógrádból küldtek képe­ket. A számokkal nem is lenne báj (legföljebb a szűkebb I pátriánkat képviselőket ke- vesellhetjük), ám azzal már igen, hogy még a zsűri ál­tal legjobbnak találtatott műveknél is alapvető tartal­mi és formai problémák vannak. Brunczel Tibor első T A Heves megyei Idegen- forgalmi Hivatalnál már az egész nyárra előre lefoglal­ták a szálláshelyeket, s a szállodákban, a kempingben és a Tourist-motelban szep­temberig szinte már egyetlen í férőhely sincs. A fentieken kívül kollégiumokban és díjas (Nógrád megyei) tech­nikailag talán ötletesen meg­oldott alkotásaival például az álromantika, álszűrrealiz- mus világába vezeti a néző­ket. Éles feketére-fehérre ke­ményített Palócföld című fo­tója, amelyen egy utcarész­let látható, hajlott hátú anyókával a középpontban, és stilizált függönyszerűen szélre rakott virágok ( !) — egyenesen a giccsbe hajlik. A szándék, a múlt mesesze­rű megidézése kibogozható, ám a megoldás miértje már nem. Fejér István a díjazottak közt harmadmagával a He­ves megyeieket képviseli. Képén, amelynek Balett a címe, jó szemmel, nagy tu­dással elkapott hajló női test, és egy hallatlanul izgalmas férfiarc látható. A kép kom­pozíciójával, szereplőivel is egyértelműen közvetíti a magas fokú művészi produk­ció hangulatát, a semmiből valamit teremtés nehezen érzékelő pillanatait. Érthetet­len viszont, hogyan kerül a férfiarc elé valami széttört üvegre emlékeztető mester­séges rajzolat. Milyen funk­ciót hordoz, milyen pluszt ad az előbbiekhez? Veres Mihály (Nógrád me­gyei) díjazott Súlylökője szintén arról győz meg, hogy alacsonyra helyeztetett az idén a mérce. A sportolót ábrázoló képe inkább egy meditáló, az élet nagy kér­désein töprengő ember egy pillanata, semmint egy ver­senyzőé. A legjobbakat idéztük ... És sajnos az a mezőny, amelyből kiemelkedtek, az sem kínál többet. A teljesAi szokványos soorifotók közöl talán Herbst Rudolf déglátó-szolgálaton belül kap­hatnak még szobákat. A megnövekedett érdeklődésre idegenforgalmi hivatalnál várják a fizetővendég-szobá­kat kiadók további jelentke­zését is. (N. m.) Góí, illetve Szántó György (H. m.) nem kifeje­ző című Pardon képe emel­kedik ki. Mindkettő rögzíti a versenyek izgalmát, han­gulatát, Herbst fotója emel­lett jól megkomponált, Szán­tónak pedig sikerült valamit a boxolók jelleméből is megragadnia. A tájképek közül már nehezebb tetszetősét kivá­lasztani. Legtöbbjük képes­lap ízű, hiányzik belőlük az egyéni látásmód. A portrék közt is az ezerszer lencse­végre kapott mosolygó gye­rekfejeket, vagy az idő ezer ráncát hordozó öregeket lát­hatjuk. Marton Adorján (H. m.) díjazott Deseő Csabája a kellemes kivételek közé tartozik. A zsánerképekből hiányzik az ennek a műfajnak lénye­gét adó ötletesség. Vagy mes­terkéltek, mint például Gömbös Dezső (H. m.) Ifjú építői, vagy a családi fotó színvonalára süliednek, Környei Gyula (N. m.) : Szánkózás, Marton Adorján (H. m.) : Tavasz a játszóté­ren. Vadas Zsuzsa (B. m.) e kategóriába sorolható Pe­remkerülete azonban méltat­lanul nem került a díjazot­tak közé. Mint az elmúlt években is, fájóan hiányoznak a mun­kát, a dolgozó ember, a mindennapok egy-egy érde­kes pillanatát, az észak-ma­gyarországi tájak, városok sokféle arcát, ábrázoló alko­tások. Mennyiségileg, minő­ségileg is kevés, amit a tár­lat bemutat, pedig ugyan kit kellene arról meggyőzni, mi­lyen sok érdekességet, mű­vészi lehetőséget rejtegetnek e témák ... Az írás végére kívánko­zik, hogy sajnos a kiállított képek tálalása sem segítette az értékek kiválasztását. Az egymás mellé ragasztgatott fotók közt semmiféle rende­zőelvet nem lehetett fölfe­dezni. Úgy tűnik, a bemuta­tó helyszíne stm -az. igazi még, bár kétségtelen, hogy a telefonközpont védett ár­kádjai megfelelőbbek az el­helyezésre, mint a Lyceum előtti, az időiárástóí védhe- tetlen park. Ez utóbbi gon­dokon talán tudnak segíteni a vándortárlat salgótarjáni, majd miskolci befogadói. A színvonalon nem ... Németi Zsuzsa A Galéria Negyvenet kell legelőbb is bemutatnunk, ahol Bajkó Anikó Lelet cí­men textilről szóló fotókat és textilből készült alkotá­sait tárja a nézőközönség elé. A Galéria Negyven ugyanis azonos Egerben a városi tanács épületének au­lájával, azzal a környezettel, a kissé sötétes, de mestersé­ges fénnyel jól felöltöztethe­tő, viszonylag kis területtel, amely ilyen kamara jelle­gű kiállítások megrendezésé­re alkalmas. Másrészt ennek a nem nagy területnek az az igazi nagy haszna, hogy a tanácsnál ezrek fordulnak meg ügyes-bajos dolgaikat intézve és így a csaknem útba eső kiállítás egy-egy esztétikai szóra meg is ál­líthatja ezeket az ide törekvő embereket. A negyven kiállításra ter­vezett sorozat első tételeiről nem írtunk kritikai meg­jegyzéseket, mert a szélső­séges vélemények között sem döntőbíróként nem kíván­tunk igazságot tenni, sem korlátozni nem akartuk a kísérletező szándékot, eset­legesen elkedvetlenítő meg­jegyzéseinkkel zavarni ép­pen azokat, akik az újnak, az érdekesnek nyitnak ka­put ezen a helyen. Bajkó Anikó Lelet című tárlata és annak anyaga nSost már beszédesebben vall a galéria elképzeléseiről és arról a szellemi irányról, amely az első kiállítás cso­portját és most Bajkó Ani­kót is vezeti. Nem vitás az alapállás: a textil érdekli őket, úgy ahogyan azt a ma­ga természetes, vagy megtá­madott valóságában láthat­juk. Beke László — a kiállí­táson kapható ismertetőjé­ben azt állítja, hogy Bajkó Anikó magatartása a textil­lel kapcsolatosan felfogható destruktívnak is, hiszen a ■ fényképfelvételek és textil-, megmunkálásai az anyagót nem az általunk kívánt vagy megszokott rendben tárja elénk. A felvételek egy rakás, vagy elszórt textii- anyag látványát tárják a lá­togató elé és a képek arra kényszerítik a nézőt, hogy a látványban keressen magá­nak élményt. Nem hinném, hogy Bajkó Anikó kiállításától optimis­tább lennék. A kiállít; s anyagából nem vonom le azt a következtetést, hogy a ter­mészet és a textil kapcsola­tának ezt az új rendjét, ezt az új módját mindenki első látásra megérteni képes. Ma­gam is úgy vagyok vele. t hogy a derűsebb, a harmo- K nikusabb, a megnyugtatóbb H kapcsolatokat szeretem. Tar­tok attól, hogy ez a kiállí- , tás nem olyan szentségtörő- : en új, mint ahogyan azt a I Galéria Negyven gazdái — az egri Műsorrendező Iroda — maga a művész és az a kísérletező csoport gondol­ja. Tisztelem ezt a form a -i j nyelvet, mint kuriózumot, de nem hiszem el, hogy ezek a 1 látványok már akár holnap- i ra új jellemi és esztétikai I normákat szülnének a szem­lélőkben, az átlagnézőben, a { mindenre kíváncsi útkereső­ben. Ezt a kiállítást, akárcsak! az előzőt, kísérletnek tekin­tem, olyan alkotói alapállás­nak, amelyből érlelődés és tartalmi keresés után a nagyközönség számára is formálódhatik mondanivalój Jelenlegi állapotában in- / kább a szakmai hívek kö­rét rázza fel, helyeslésre és vitára ingerelve kit-kit vér- mérséklete és elkötelezettsé­ge szerint. Ez a Galéria Negyven en­nek az elképzelésnek túl széles fórum. A szándék “s a mondanivaló ehhez a* populáris helyszínhez kevésj vagy még inkább idegen. Farkas András ] Játékok, művészi fokon Mizser Pálné Hídvégi Valéria festőművésznőnek — a játszó­tereket járva — az a gondolata támadt, hogy a gyermekek­nek színesebb, fanlázianövelőbb játékokra lenne szükségtik. Így kezdett hozzá játszótéri elemek, valamint összerakható figurás játékok tervezéséhez és kivitelezéséhez. Képünkön: a művésznő legszigorúbb zsűrije, a család. (MTI fotó — Király Krisztina felv. — KS) Az Agria-játékok előestéjén Hogyan készül fel az Eger-Tourist? N/IOLNÁ.R ZOLTÁN * g ELDEGYZES hétvégeken az építők mun­1 kásszállójában is lekötöttek szállást. Az évente több mint egymillió Egerbe látogató turista nagyrészt a nyári hó­napokban érkezik megye- székhelyünkre. Az idegen- forgalmi látványosságokon kívül, immáron negyedik éve az Agria-játékok is sok ér­deklődőt vonzanak hazánk­ból és külföldről egyaránt. Számukra az Eger-Tourist színházjegyet, idegenvezeté­seket. különféle kiránduláso­kat kínál. Azok, akik nem foglalták le előre helyüket magánházaknál, a fizetőven­Nyári színház a Gorámban Színházi előadásra készül­nek hazánk legjelentősebb római kori ásatásának színhe­lyén, a táci Gorsiumban. A kétezer éves romok között is­mét a gorsiumi nyári játé­kokat: augusztusban hat al­kalommal Arisztophanész Plutosz című drámáját mu­tatja be a játékokra alakult színtársulat Karinthy Már­ton rendezésében. Az Arany János fordítása nyomán Ka­tona Imre által színpadra írt antik dráma főbb szere­peit Csákányi László, Kel­tái Róbert, Kern András, Pogány Judit, Olsavszky Éva és Szombathy Gyula játssza. A nyári játékokra a Gorsi- um fórumán kerül sor. QMmm «Uri» 19*8. június 30., péntek 33. — Két dolgot szeretnék, hogy megjegyezz. Illetve, hogy vedd figyelembe. Nem akarom, hogy valami kis lyukba költözzenek . .. To­vábbi útjuk szempontjából ez egyáltalán nem mindegy. Fogadniuk kell esetleg Ti­bor főnökeit, satöbbi... lás­sák, hogy nem akárkikkel van dolguk... ez egy! A má­sik: viszont nem kell min­dent magunknak vállalnunk. Guszti adhat ugyanannyit, mint mi. Ezt egyébként nem is vitatja ... A mamának is felesleges a szalmazsákba gyűjtenie a pénzét... — De Gittám, hiszen nincs is szalmazsákja! — Képletesen mondom .. ; a pénz általában csak rom­lik. — Én nem is tudom, van-e pénze egyáltalán a nagyma­mának; de gondolom, ha van, biztosan a takarékban... — Ott is romlik... de pénze nem sok lehet... in­kább eladnivalója ... Hát adja el! A holmik is, ha áll­nak, csak tönkremennek. — De hát milyen holmik? Talán néhány családi ék­szer ... — Használhatatlan ezüst evőeszközök... amivel ma már úgysem lehet teríteni.., Még régi órák is lehetnek.. I Nagyapa valaha órásmes­ter volt Óbudán, az antivi- lágban ... Bizony, nem el­képzelhetetlen, hogy nagy­mama kegyelettel megőrzött néhány öreg órát. — Neki magának sincs ar­ról fogalma, hogy melyiknek mi az értéke... majd én el­vállalom, hogy utánajárok, értékesítek néhány dara­bot ... Laci megint hozzájuk ért a borkínálással. De aljg vet­ték észre. Lajos bácsi meg­ismételte az előbbi, szelle­mesnek szánt megjegyzését: — Tisztára! Mintha ti vol­nátok a jegyespár! Ti nem mentek el az épület mögé egy kicsit csókolózni? — Neked persze fogalmad sincs arról, hogy nekünx most milyen gondokat kell megbeszélnünk... — Na de ebédnél, kislá­nyom ! — emelte fel intőén a villáját nagymama, aki­nek szintén nagyon ízlett a Lajos főztje, de úgy látszik, az étkezés örömein kívül ar­ra is volt ideje, hogy a kö­rülötte történteket figyelem­mel kísérje. — Igaza van Lajosnak, a jó étel csak úgy élvezhető, ha az ember hogy is... — Arra koncentrál.— segítette ki Klári. . , ___ ., — Ez olyan, mint a szere­lem — szólt bele Ferenc, a vőlegény apja —, közben nem szabad másra figyelni! — De nem nyughattok máma tőlünk...! — Gitta úgy csinált, mintha csak játszaná az ingerültet, mert leleplezték, immár másod­jára, hogy a férjével vala­milyen intim kettősben fe­lejtkezett, s mint aki valójá­ban ezt nem szégyelli; egy­általán nem szégyelli, in­kább fitogtatja. De közben valóban ingerelte, hogy ami miatt ezt a mai szertartást egyáltalán kitalálta, ami a feladata, annak a vég­rehajtásában akadályozzak. De a Barna kisszerű aggá­lyoskodása is ingerelte. Hiá­ba, tudta ő, hogy csak Kati­val lehet megbeszélni az egész dolgot, s hogy Barna itt nem harcostárs, még csak nem is szövetséges, hanem egyike azoknak, akikkel tak­tikázni kell. Átölelte Barna vállát — aki szinte zavarba jött a szo­katlan, nyilvános házastársi bizalmasság-fitogtatástól, és kacér-pajkosan odavetette : — Úgy látszik, mi vagyunk itt az egyetlen pár, Barna, akikben még nem hűlt ki a szerelem. Vagy legalábbis, akik nem szégyellik... — Nem irigylem a boldog­ságodat, drágám — lépett a színpadra Klári is —, bi­zonyisten boldog vagyok, hogy ilyen nagy harmóniá­ban látlak benneteket. Tibor szülei nem tudták mire vélni Klári lelkes nyi­latkozatát. Nem éreztek ben­ne semmi gúnyt, még egy kis iróniát sem. Különösen, amikor látták, hogy Klári el- érzékenyülten maga is a férje vállára hajtja a fejét. — Szeress te is, édesanya! — húzódott közelebb Ferenc is az ő Marijához — mert még nagyon ki találunk lóg­ni itt a sorból! — Aztán a fiatalokhoz fordult: — Lát­hatjátok, a szerelem nem óha-tat-lan kell, hogy elmúl­jék a korral... ti is igye­kezzetek megőrizni az ifjú­ságot ... vagyis a szerel­met ... Fogalmazási nehézségeit a már eddig fogyasztott italnak tulajdonították, s ezért sza­vait hangos nevetés kísérte. A derültséget csak fokoz­ta, hogy Ferenc, mintha csak eddigi szavait folytatná, folyamatosan tovább beszélt, de teljesen másról: — ... olyan itt a meleg, halljátok ... nem bánt az valakit, ha én esetleg leve­szem az ingemet? — Ugyan, Ferenc, csak nyugodtan! Ebben a kániku­lában ... Lerángatta magáról az in­get, s Barna és Guszti — ha­sonló kíntól szabadulás lel­kesedésével — vagy csak szolidaritásból? — minden­esetre készséggel követték a példáját. Lajos bácsi azonban — bár még mindig ő szorgos­kodott elsősorban — magán hagyta a rövidujjú inget. — Neked nincs meleged, Lajos? — kérdezte Gitta. — Melegem nekem is van? de amíg a hölgyeknek szen­vedniük kell, magam sem akarok előnyt élvezni. — Ha fürdőruhát vehetek fel... — állt fel Gitta — sőt van egy tartalékom is —• tétován körülnézett —, ha esetleg valakinek... A felajánlás, ahogyan Klá­rira és Marira nézett, szinte nyilvánvaló sértés volt, hi­szen az ő karcsúságával egyik sem vetekedhetett. Hogyan is tudták volna el­fogadni a fflajánlott tarta­lék fürdőruhát... Kati viszont szintén elvo­nult, nem ugyan fürdőruhát, csak sortot és egy könnyebb blúzt venni. — Tibor, neked is van úszónadrágod ... a kocsiban ! Anyja figyelmeztetéséért Tibor nem érzett semmi há­lát. Elég kelletlenül vonult el ; nem tartotta a saját nreg- jelenését elég daliásnak für­dőruhában. — Italszünet! — jelentette be Laci is, és egy pillanat alatt lerántva magáról a nad­rágot — kiderült, hogy alat­ta van a fürdőnadrág — egy faágra dobta a piros trikóval együtt, és már ment is bele a Dunába. A két legifjabb is követte a példáját, s már mentek is volna utána a vízbe. De az anyjuk óvatosan beavatko­zott: — Csak bokáig szabad be­lemenni ! — Nekem itt a bokám! — mutatta a combját a na­gyobbik, s már gázolt is Laci után. — Laci! Kergesd vissza őket! _____3ÍRFÍ (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents