Népújság, 1978. június (29. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-30 / 152. szám

Csütörtök esti külpolitikai kommentárunk: lfendegjcarcBS Tel-üuíuban FOKOZOTT DIPLOMÁCIAI TEVÉKENYSÉG színhelye Izrael fővárosa: szerdán Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszter érkezett há­romnapos hivatalos látogatásra, csütörtökön pedig Walter Mondale, az Egyesült Államok alelnöke. Genscher valószínűleg nemcsak országa, hanem Nyu- gat-Európa képviselőjeként is tájékozódni akar a Be- gin-kormánynak a legutóbbi egyiptomi rendezési ja­vaslatra adandó válasza valódi tartalmáról. Aligha­nem — Washingtonnal összehangoltan — szelíden 'nógatni is fogja vendéglátóit egy konstruktívabb el­lenjavaslat megfogalmazására az Egyiptommal ká­tyúba jutott párbeszéd új rafelvétele érdekében. Ez utóbbit valószínűleg még nyomatékosabban veti fel majd az amerikai alelnök. Cyrus Vance amerikai külügyminiszter a hét elején tett nyilatkozatában megállapította: megvan az alapja annak, hogy Egyip­tom és Izrael megkezdje a közvetlen párbeszédet a közel-keleti rendezési elképzeléseikről. Ennek első állomása lehetne a Washington által már a múlt hé­ten javasolt hármas amerikai—egyiptomi—izraeli külügyminiszteri találkozó (Londonban, a jövő hónap elején). Ennek napirendjén a Ciszjordánia és Gaza jövőjére vonatkozó javaslatok, valamint az egyipto­mi—izraeli tárgyalások alapjául szolgáló „elvi nyi­latkozat” megvitatása szerepelhetne. A palesztin kér­dés megtárgyalásához azonban — Vance szerint — nincsenek meg a feltételek. FÉLŐ, HOGY AZ ELSŐ KÉRDÉS érdemi meg­vitatásához is hiányoznak a feltételek. Legújabb bé­ketervében Kairó azt követelte, hogy Izrael adja vissza Ciszjordániát (Jordániának) és Egyiptomnak a Gazai-övezetet. Első reagálásában Tel-Aviv ezt kere­ken visszautasította, de — Washington „megnyugta­tása” céljából — ködösítő módon azt állította, hogy nem veti el egészében az egyiptomi békej avaslatot, miután az még „nem komplett”. Dajan izraeli kü­lügyminiszter pedig úgy nyilatkozott, hogy kormánya bármilyen szinten hajlandó újrakezdeni a tárgyalá­sokat Egyiptommal bármely kérdésről, kivéve egy független palesztin állam alapításáról. A legújabb fejlemény az, hogy Weizman izraeli hadügyminiszter javasolta egyiptomi kollégájának, Gamazinak: na­pokon belül — hármas külügyminiszteri értekezlet előkészítése céljából — találkoznak semleges terüle­ten. A KÖZEL-KELETI BÉKEBABÉROKRA ÁHÍ­TOZÓ Carter-kormányzat minden igyekezete ellené­re Tel-Aviv a jelek szerint változatlanul arra törek­szik, hogy az izraeli—egyiptomi különalku utcájába terelje a vakvágányon vesztegelő tárgyalásokat. Fálfi Viktor Taraki éberségre int Az Afganisztáni Demok­ratikus Köztársaság súlyos nehézségekkel küzdő gazda­ságot örökölt a Daud-rend- szertől — jelentette ki Nur Mohammed Taraki minisz­terelnök, a forradalmi tanács elnöke. — Egyetlen ország sem tud haladást elérni po­litikai és társadalmi téren, ha nem szilárdítja meg a gazdasági alapokat. Éppen ezért Afganisztánnak szük­sége van a baráti országok segítségére — mondta. Most dolgozzák ki az or­szág fejlesztésének 5 éves tervét, a kormány örömmel üdvözölné, ha megvalósításá­ban a kis és középburzsoá­zia is kivenné a részét — hangsúlyozta Taraki. — A továbbiakban a forra­dalmi tanács elnöke éber­ségre szólította fel a népet, rámutatva, hogy az országon belül és kívül is működnek reakciós erők, amelyek ösz- szeesküvéseket szőnek. Meghosszabbították az ENSZ rendkívüli ülésszakát ,v 5» A hét végéig meghosszab­bítják az ENSZ-közgyűlés rendkívüli leszerelési ülés­szakának munkáját. Lázár Mojszov jugoszláv külügymi­niszter-helyettes, a május 23-án megnyílt ülésszak el­nöke Kurt Waldheim ENSZ- főtitkár jelenlétében közölte a döntést a közgyűlés rövid plenáris ülésén. Mojszov hivatkozott a zá­róokmány szövegegyeztetési munkálatainak eredményes előrehaladására, jóllehet az ülésszak eredetileg tervezett zárónaojára, június 28-ra nem sikerült a vitatott szö­vegrészek egy jelentős ré­szében megállapodásra jutni. Jelezte, hogy a következő egy-két nap folyamán továb­bi konzultációkra kerül sor a delegációk között, s a szerkesztési koordináció! kézben tartó ad hoc bizottság újabb ülést tárt. Az ENSZ-közgvűlésen nyi­latkozatot tett Nagy-Britan- nia képviselője, Sir Derick Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke. Andre.) Gromiko külügyminiszter és Vaszilij Kuznyecov- a Legfelsőbb Tanács Elnöksége elnökének első helyettese 1978. június 29-én a repülőtéren fogadja a hivatalos látogatásra a szovjet fővá­rosba érkezett Didier Ratsiraka-t. a Madagaszkár! Demokra­tikus Köztársaság elnökét, (Népújság telefotó — TASZSZ—MTI—KS) Kína és a NATO AZ UTÓBBI HETEKBEN a kínai külpolitika látványos megélénkülésének lehettünk tanúi, aminek alapja to­vábbra is Peking elvakult szovjetellenessége. Formai szempontból a kínai vezetés „szuperhatalom”-ellenes szó­lamai látszólag egyaránt tá­madják az Egyesült Államo­kat és a Szovjetuniót, való­jában ezeknek a kirobbaná­soknak éle a Szovjetunió el­len irányul. Világpolitikai szempontból egyértelműen aláhúzták ezt. Carter ameri­kai elnök nemzetbiztonsági főtanácsadójának, Brzezins- kinek pekingi tárgyalásai. E látogatás során hangzott el a vendég ajkairól a vendég­látók teljes egyetértése kö­zepette első ízben az a meg­állapítás. hogy Washington­nak és Pekingnek „közös po­litikai és stratégiai érdekei” vannak. A háttérben szövődő kap­csolatokat elevenen mutatja az is, hogy Huang Hua kí­nai külügyminiszter vadul szovjetellenes ENSZ-beli be­széde után Vance amerikai külügyminiszterrel New Yorkban megvitatta az afri­kai helyzetet — rpajd egye­nesen Zaireba sietett. Peking támogatásáról biztosította Mobutu kormányát, és tel­jesen az amerikai értékelés­nek megfelelő álláspontot foglalt el a zairei válság ügyében. Végül: az a cáfo­lat is a kínai—amerikai kap­csolatok erőteljesebb moz­gására utal, amelyet a wa­OJBmisas), 1978. június 30., péntek shingtoni külügyminisztéri­um szóvivője hangoztatott. Ez a cáfolat nem nagyon meggyőzően azokkal a hírek­kel foglalkozott, hogy 1979 februárjáig Washington és Peking között teljes jogú diplomáciai kapcsolat léte­sül. A KÍNAI KÜLPOLITIKA cselekedetei tehát távolról sem felelnek meg a „szu- perhatalom”-ellenes általá­nos szólamoknak. Minda­mellett Kínának (elsősorban a harmadik világ országaira való tekintettel) óvatosságot kell tanúsítania. Nem is be­szélve arról, hogy az ameri­kai törvényhozást egyelőre még régebbi keletű törvé­nyek korlátozzák a kínai kanesolat teljesebb kiépíté­sében. Ez a magyarázata annak, hogy az alaovető amerikai kapcsolat formailag még háttérbe szorul és a felszí­nen sokkalta inkább Kína és a nyugat-európai NATO- államok kaocsolatainak gyors erősödése figyelhető meg. Ez nem ütközik a kínai külpo­litika ..elméleti” szólamaival, s ezért belriolitikai szem­pontból kevésbé ielent prob­lémát Peking számára. A Kína—Nvugat-Euróoa kaocsolatot Peking elsősor­ban a qrovietellenecsóg bá­zisán kívánja szilárdítani. Huang Hua. aki Zaire után Nvugat-Európába, maid Tö­rökországba látogatott. Hol­landia fővárosában kijelen­tette; a nyugat-eurónai or­szágoknak erőteljesebben bei) <s7embe«zállniok az á'b'. tőT»gos ..szovjet fenyegeté­sei”. Ehhez még hozzátette, hogv Kína írdeke eev egv. séges és erős Nyugat-Euró- pa. Szorosan kapcsolódott ehhez a kínai külügyminisz­ter ankarai nyilatkozata, amelynek során mindent meglett, hogv a NATO vál­ságban levő délkeleti szár­nyának fő pillérét, Törökor­szágot erőteljesebb szovjet­ellenes magatartásra hangol­ja. Természetesen nem vélet­len, hogy a kínai diplomá­cia vezetőjének ezt a látvá­nyos körútját több, egymás­sal párhuzamos magas szintű kínai delegáció látogatása kí­sérte. A célpont minden esetben Nyugat-Európa volt. Ku Mu miniszterelnök-he­lyettes Franciaországba, Svájcba, Belgiumba, Nyugat- Németországba és Dániába utazott. Ku Ming, az állami tervbizottság helyettes veze­tője Londonban tárgyalt. A vezérkari főnök második számú helyettese, Csang Aj- ping Franciaországban, Svéd­országban, Svájcban és Olaszországban tett látoga­tást. A TÉNYEK ARRA MU­TATNAK, hogy a kínai de­legációk megjelenése mögött egymással összefüggő kato­nai és gazdasági okokat kell keresni. Június első hetének végén a fegyveres erők hely­zetével foglalkozó országos tanácskozás a kínai hadsereg gyors korszerűsítését hatá­rozta el, s ennek során Kína mindenekelőtt a NATO-or- száeok katonai-vezetési, va­lamint szervezési módszereit kívánja tanulmánvozni. A látogatásokon elhangzott nvilatkozatok világossá tet­ték. hogv a kulisszák mö­gött naeuszabású fegvvervá. sárlási, illetve licencátvételi tervek húzódnak meg. Kína brit és nyugatnémet harcko­csik, francia tankelhárító­rakéták, svéd tankelhárító ágyúk, valamint az összes meglátogatott partnerek ese­tében radar- és elektronikai berendezések iránt érdeklő­dik. Mindez Kína jelenlegi technológiai színvonalán sú­lyos problémákat vet fel. A legközvetlenebb nehézség az, hogy Kína méreteinek és ha­talmi szándékainak megfele­lően olyan mennyiségű fegy­verre lenne szükség, amely­nek megvásárlásához nin­csenek meg az anyagi felté­telek. Emellett vásárlás ese­tén Kína az utánpótlás vo­natkozásában túlságosan nyílt függésbe kerülne a NATO-országokkal. Ezért sokkal inkább előtérbe sze­retné helyezni Peking a H- cencátvételt. Ennek viszont az a technológiai akadálya, hogy a kínai ipar adott szín­vonalán nehézségeket okoz­na a megvásárolt licencek szerinti fegyverek sorozat- gyártása. EGY MÁSODIK ÉS MÉ­LYEBB PROBLÉMA, hogy a kínai vezetés jelenlegi gaz­dasági-modernizálási tervei is már beleütköznek az or­szág teherbíró képességébe. Amennyiben Kína a nagv_ szabású fegyverkezés útjá­ra lép, ez a meghirdetett gazdasági programok végre­hajtását veszélyeztetheti. Nyilvánvaló, hogy a nvugat- európai NATO-országokat járó kínai küldöttségek en­nek a dilemmának a megol­dását keresik. Kína adott gazdasági helyzetében min­denesetre egy előreláthatóan hosszú ideig tartó szakasz első, tapogatózó lépéseiről van szó. Maga az irányzat azonban félreérthetetlen : Peking nemcsak nolitikaüag és gazdaságilag, hanem ka­tonai értelemben is a NATO irányába fordul. —i—e Ashe nagykövet. Utalt egye­bek között Callaghan brit miniszterelnöknek a leszere­lési ülésszakon június 2-án elmondott beszédére, amely­ben említést tett az atomfegy­verrel nem rendelkező or­szágok biztonsági igényeiről is. A brit kormány úgy dön­tött, hogy a többi atomhata­lommal közösen kész „rögzí­tett”, messzemenő és állandó „biztonsági garanciákat” adni azoknak az atomfegyverrel nem rendelkező országoknak, amelyek részesei az atomso- rompó-szerződésnek. illetve más olyan nemzetközi jogi erővel bíró okmányoknak, amelyek alapján vállalják, hogy nem állítanak elő és nem szereznek be nukleáris robbantóeszközöket. Nagy. Britannia nem alkalmaz atomfegyvert ilyen államok­kal szemben, kivéve azt az esetet, ha egy ilyen állam „társulásban vagy szövetség­ben valamely atomhats'óm­mal” támadást intéz az egyesült királyság, az ellen­őrzése alatt álló területek, fegyveres erői, vagy szövet­ségesei ellen. Mint ismeretes, hasonló nyilatkozatot már több atomhatalom tett. A brit kö­telezettségvállalás nagyjából azonos Washingtonéval, de mindkettő több fenntartást tartalmaz, mint a megfelelő szovjet nyilatkozat. Jemen új elnöke az imperialista és cionista erők ellen Ali Nasszer Mohamed Hasszani, a Jemeni NDK új elnöke néhány nappal eze­lőtt nyilatkozott Jonh Grit- tennek. a Morning Star munkatársának. aki első nyugati sajtótudósítóként járt a Jemeni NDK-ban a hétfői puccskísérlet óta. Ali Nasszer bevezetőben hangsúlyozta, hogy Adenben megkülönböztetett jelentő­séget tulajdonítanak a Je­meni Arab Köztársasággal (Észak-Temennel) való kan. csolatok állandó iavításá- nak. mert végső céljuk a két rokonnéo és ország egyesíté­se. Ami az Arab-félsrivcf többi országát illeti. Kuvait. tál és az Arab Emirátusok Államszövetségével régó a jó kapcsolatai vannak Dél- Jemennek és Aden min­dent. megtesz, hogy javuljon kapcsolata S/aúd-Arábiával és Ománnál is. Az elnök azonban hangsúlyozta, hosv az imperialista és cionista erők szüntelenül ellenséges­kedést szítanak az arab ní- pek között, mert „az impe­rializmus természeténél fogva nem tud meglenni a helyi viták és nézeteltéré­sek nélkül”. Giscard a spanyol szenátusban A kétoldalú kapcsolatok kérdései mellett mindenek­előtt Spanyolország közös piaci felvételi kérelme állt Valéry Giscard d’Estaing francia köztársasági elnök madridi látogatásán folytatott spanyol—francia tárgyalások középpontjában — ez derült ki egyértelműen azokból a pohárköszöntőkből, amelyek az I. János Károly király ál­tal vendége tiszteletére szer­dán este, a madridi királyi palotában adott díszvacsorán hangzottak el. I. János Károly király po­hárköszöntőjében a két nép közötti történelmi kapcsola­tok méltatása után azt hang­súlyozta, hogy „Európa Spa­nyolország nélkül, egy befe­jezetlen szimfóniához hason­lóan tökéletlen volna”. A francia elnök válasz pohárköszöntőjében méltatta a „Spanyolország megújulá­sára tett erőfeszítéseket, ma cl a saját és kormánya neve- ben hangsúlyozta, hogy Spa­nyolország belépése az Euró­pai Közösségbe, nemcsak lo­gos törekvés, hanem „megfe­lel a logika követelményé­nek és magának Európa érdekeinek”. Csütörtökön délelőtt a fran­cia köztársasági elnök a madridi városházát kereste fel, majd a szenátus épületé­ben beszédet mondott a cor- tes két házának tagjai előtt. Értesítjük vásárlóinkat, HOGY 1978. JÚLIUS UTOL A LŐRINCI TÜZÊP-TELEPEN MEGRENDELT 30 q-AN FELÜLI ÉS AZ APCI TÜZÉP-TELEPEN MEGRENDELT 40 q-AN FELÜLI TÜZELÖFÉLESÉGEKET VOLÁN HÁZHOZ SZÁLLÍTÁSSAL A MEGADOTT DÍJTÉTELEK ALAPJÁN A 322. SZ. HATVANI TÜZÉP-TELEPROL VÉGEZZÜK. Észak-magyarországi TŰZ ÉP V. MISKOLC fuïtP

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents