Népújság, 1978. június (29. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-28 / 150. szám

Kedd esti külpolitikai kommentárunk:

Tanulságos megállapodás

PORTUGÁLIA ÉS ANGOLA barátsági és együttműködési megállapodást kötött. A dokumentumot Agostinho Neto angolai, és Ramalho Eanes portugál államfő írta alá Bissauban. A megbeszélések légköre i jelentések szerint rendkívül jó volt. A felek hangsúlyozták, hogy a két ország együttműködésének alapja i különböző rendszerű államok közötti békés egymás mellett élés elve. A portugál államfő a sikeres megbeszélések után két motívumot emelt ki:

1. A tárgyalásokon hosszú távra szabályozták a két állam kapcsolatait, s 2. Lisszabon tisztában van azzal, hogy „Angola a következő évszázad során Afrikában elsődleges szerepet játszik majd”.

Ha úgy tetszik, a fenti néhány mondat afféle ru- tinhirnek is felfogható. Végül is nem történt más — mondhatná a felületes szemlélő —, mint az, hogy két ország vezetői a nemzetközi szokásoknak — és nem utolsósorban a saját jól felfogott érdekeiknek — megfelelően konstruktív lépéseket tettek kapcsolataik javítására. Mégsem véletlen, hogy a hírre az egesz világsajtó felfigyelt. Az igazság ugyanis az, hogy ebben az esetben nem egyszerűen két állam szabályozta hosszú távra viszonyát, hanem két olyan ország, amelyek közül az egyik, történelmi értelemben még „tegnap”, a másik gyarmattartója volt, méghozzá fél évezreden keresztül!

A HATALMAS TERÜLETŰ, természeti kincsekben gazdag és ötszáz éves gyarmati sors után mégis oly szegény Angola a nagy afrikai gyarmatbirodalom minden szempontból legfontosabb országa volt. Bár bosszú esztendők óta súlyos harcokat folytatott felszabadulásáért az ország népe, a siker döntő láncszeme az volt, hogy az „anyaországban” elbukott a fasiszta rezsim, és Portugália 1974. április 25. után levont bizonyos elkerülhetetlen történelmi következtetéseket.

A mostani egyezmény arra mutat, hogy mind Portugália, mind Angola reálisan értékeli a múlt történéseit és a jövő feladatait.

AMIKOR ZAIRÉÉ AN TOVÁBB GYÜLEKEZNEK az intervenciós egységek — a szomszédos Angolát is félreérthetetlenül fenyegetve —, amikor a bonni kancellár a gazdasági nyomás jegyében járja Afrikát, nyugaton is például szolgálhatna a most megkötött józan, előremutató megállapodás. ,

JT “urnát Endra

'^A'*»*'^Al'VVVV^/\^A✓V\|Aw^A/V^*A/^AAAAA/^*AAAA/^A<^AA<^/*V^^^AAA/V^/V^*/^A/^/^A/V.'

Megnyílt Bukarestben a KGST-ülésszak

(Folytatás az 1. oldalról.)

sével, a szocialista Etiópia küldöttsége Gesszesz Volde Kidan, az ideiglenes katonai kormányzó tanács állandó bizottsága tagjának vezetésével, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság küldöttsége Sanan Southichak közlekedés- és közmunka, szállításügyi miniszter vezetésével, a Vietnami Szocialista Köztársaság küldöttsége, he Thanh Nghi miniszterelnökhelyettes vezetésével.

Az ülésszak munkájában részt vesz N. V. Faggyejev, a KGST titkára, továbbá jelen vannak a tagországok szakértői, számos nemzetközi szervezetének képviselői.

Az ülésszakot Manea Ma. nescu, a Román Szocialista Köztársaság miniszterelnöke nyitotta meg. Tolmácsolta a román párt- és államvezetés üdvözletét, átadva Nicolae Ceausescunak, az RKP főtitkárának, a köztársaság elnökének, továbbá a román kormánynak a r észtvevőkhöz küldött üdvözletét.

A továbbiakban a résztvevők elfogadták az ülésszak napirendjét.

Az ülésszakon Ion Patán, a KGST Végrehajtó Bizottságának elnöke, Nyikolaj Bambakor, a KGST Tervezési Együttműködési Bizottságának elnöke és Vlagyimir Alekszejevics Kirillin, a KGST Tudományos-Műszaki Együttműködési Bizottságának elnöke jelentést tett a napirendi pontokkal kapcsolatban, majd megkezdődtek a kormányfők hozzászólásai.

Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke, a KGST XXXII. ülésszakán elmondott beszédében a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a magyar kormány nevében köszöntötte az ülésszak résztvevőit, majd rámutatott:

— Nagy megelégedéssel

„Áfrikai tűzoltók

ff-MOBUTU NEM HÄTRÄL MEG SOHA” — zúgták egy kinshasai katonai felvonulás elit egységei. Aztán a tavalyi shabai felkelés idején a bevetésre kerülők az első komolyabb akció előtt szétszéledtek az őserdőben. Mobutu hatalmának megmentésére akkor francia—marokkói csapátok érkeztek.

Az országban tartózkodó francia, belga és amerikai katonai tanácsadók javasolták a 60 ezres zairei hadsereg átszervezését, mivel az Angola elleni invázióban elszenvedett vereség, az ország különböző tartományaiban kirobbant felkelések és a hadseregben is végrehajtott tisztogatások teljesen demoralizálták a csapatokat.

Az újjászervezett zairei fegyveres erők azonban másodszor is képtelenek voltak ellenállni a shabai felkelőknek. Üjból a Nyugat segítségére volt szükség, s jöttek a belga és francia ejtőernyősök. Mobutu csak Kolwezi és a nagyobb városok visszafoglalása után vált harcia- sabbá. Azért hősiesen kivették a részüket a megtorlásokból és a fosztogatásokból.

1.

„Zaire, a nyugati demokráciák legerősebb bástyája a feketék által kormányzott Afrikában. A volt Belga- Kongó egyben a mai Afrika kulcsa*’ — irta egy dél-afrikai lap kommentátora. „Védőbástya”, tehát a külföldi tőke hatalmi bázisa a 25 milliós ország. Innen származik az afrikai cinktermelés fele. az ónnak az eevhar- mada és az ezüstnek 19 százaléka. Zaire ma a világ hatodik réztermelője, első az ipari gyémántéban. Ezenkívül földjében jelentős urán-, piafVW.- inníns 88.3 sw”1'*

tina-, mangán- és kobaltkészletek vannak.

A lelőhelyeken az ország két déli tartománya, Kasai és Shaba a leggazdagabb. Ez a két legjelentősebb multinacionális vállalat, a de Beers és a Société Générale de Belgique vadászterülete. A Gécamines, amely jogilag zairei érdekeltség, pénzügyileg a Société Générale de Belgique leányvállalata, termeli ki és szállítja el a világ kobaltkészleteinek 60 százalékát. (Ez a fém ritkább, mint a réz és hallatlanul fontos ötvözőanyag, a speciális nagy ellenállású acélgyártásnál elengedhetetlenül szükséges.) Ez lehetővé teszi, hogy a Gécamines — akárcsak a de Beers a gyémánt esetében —, megszabja a világpiaci árat. 1976- ban az ország exportjának 85—90 százalékát a réz és kobalt tette ki, míg a gyémánt, a cink és a kávé hozta a maradék 10—15 százalékot.

2.

MINDEZEK ELLENÉRE az

ország nem gazdag, sőt a kontinens legszegényebbjei közé tartozik. Az egy főre jutó nemzeti jövedelem ősz- szege megegyezik az indiaiéval, háromszor kevesebb, mint Marokkóé és a franciánál negyvenszer kisebb. Természeti kincsei ellenére az ország képtelen adósságait törleszteni (4 milliárd dollár). A lakosság háromnegyede munkanélküli, míg az évi infláció mintegy 80 százalékos.

A gazdasági érdekeltségeken kívül a NATO-országo- kat katonai szálak is fűzik Zairéhoz. Már folynak a rakétakísérletek azon a 100 ezer négyzetkilométernyi területen. amelyet Mobutu 400 millió frankért adott el egy nyugatnémet cégnek. Az Egyesült Államok, miután Etiópiában bezáratták kag- nevi támas7pontiát, afrikai lokátorrendszerének központját áthelyezte a zairei Kanankába.

Ez az oka annak, hogy az

összeomlással fenyegetett „védőbástyát” most újból bevakolják. Brüsszelben 11 ország (a volt gyarmattartókon kívül a reakciós olajnagyhatalmak, Irán és Sza- úd-Arábia is képviseltette magát) és három nemzetközi szervezet képviselői tárgyaltak a kinshasai kormánynak nyújtandó gazdasági segélyinjekcióról. Persze fegyveres biztosíték is kell. Űjfent átszervezik tehát a zairei hadsereget, a bányák őrzésére zsoldosokat toboroznak Európában, Dél- Afrikában, és az Egyesült Államokban, valamint létrehozzák az „Afrika-közi biztonsági erőket”.

3.

A HÁROMEZRES „HADTEST” gerincét marokkói egységek alkotják. A többi egyharmadot a franciabarát nyugat-afrikai országok minihadseregeiből verbúválják. A belga és a francia katonák pedig addig maradnak, amíg ezek a jelképes afrikai erők képesek nem lesznek közös hadműveletek végrehajtására.

A NATO koordinálásában tevékenykedő „Afrika-közi biztonsági erő” az egyetemes emberi kultúra védelmét szolgálná, mondta Senghor szenegáli elnök. Mindebben csak az a furcsa, hogy a szenegáli államférfi az emberi kultúra legveszélyesebb kontinensbeli ellenfelével, Dél-Afrikával szemben sohasem ■ hirdetett olyan jellegű keresztes hadjáratot, mint amilyet most a korrupt és kegyetlen Mobutu-rezsim érdekében.

Az Afrika-közi „tűzoltó-hadtest” valódi célja „nem Afrika szabadságának biztosítása — jelentette ki Nyerere tanzániai elnök —, hanem a nyugati hatalmak uralmának folytonossá tétele a földrész kincsei felett”.

Liszkai László

szólhatunk arról, hogy a KGST-országok gazdasági fejlődése — ahogyan ezt a

végrehajtó bizottság beszámolója is meggyőzően szem. lélteti — 1977-ben is töretle- nül folytatódott. A növekedés üteme továbbra is ma. gasabb volt, mint a tőkés országokban, a Közös Piac tagállamaiban elért növekedést például kétszeresen meghaladta. Mindebben szó. cializmust építő népeink erő. feszítései mellett nagy szerepe volt közösségünk tervszerűen összehangolt, internacionalista és kölcsönösen előnyös együttműködésének.

Lázár György ezután elmondotta, hogy pártunk Központi Bizottsága ez év áprilisában megtárgyalta a XI. kongresszus határozatai végrehajtásának helyzetét és ezen belül kiemelt figyelmet fordított a gazdasági építőmunka kérdéseire. A Központi Bizottság figyelemreméltó eredménynek minősítette, hogy népgazdaságunk fejlődésében — a lényegesen nehezebbé vált külső és belső feltételek közepette is — sikerült megtartani az ötéves tervben meghatározott irányvonalat. 1976-ban — főleg a mezőgazdaságot sújtó szárazság miatt — a tervezettnél lassúbb volt ugyan a fejlődés és jelentős nemzeti jövedelemkiesés következett be, de 1977-ben az elmaradás jelentős részét nagy erőfeszítés árán sikerült pótolni.

Á kormány elnöke hangsúlyozta, hogy a Központi Bizottság ráirányította a figyelmet gazdaságunk hatékony- sági problémáira, arra, hogy előrehaladásunk e téren nem kielégítő. Fennálló nehézségeinknek, hazai munkánk fogyatékosságai mellett az a fő oka, hogy a világpiaci körülmények számunkra a vártnál is kedvezőtlenebbül alakultak. Ehhez járul, hogy a hatékonyság javítását és a termelési szerkezet fejlesztését szolgáló jelentős beruházásokra a szükségesnél és esetenként a tervezettnél is csak kisebb összegeket tudunk fordítani.

Jelenlegi ötéves időszakkal

összefüggő feladatok megoldása mellett elő kell készítenünk kölcsönös forgalmunk további erőteljes bővítését a következő ötéves tervidőszakra. Ügy vélem ez valamennyiünk számára fontos.

Lázár György rámutatott: a magyar népgazdaság alapvető törekvése, hogy terme- lési szerkezetét szelektíven,

— az együttműködés adta le. hetöségek teljes kihasználásával — fejlessze tovább.

Lázár György a célprogramokról szólva kiemelte:

— Mind a KGST-országok közössége, mind a magyar népgazdaság további fejlődése szempontjából meghatározó jelentőséget tulajdonítunk a jelenlegi ülésszakon elfogadásra kerülő hosszú távú együttműködési célprogramok megvalósításának. A célprogramok jelentőségét mindenekelőtt abban látjuk, hogy gazdagítják és megalapozottabbá teszik valamennyi KGST-tag állam,

így a mi távlati tervezésünket is.

Ezután arról beszélt a Minisztertanács elnöke, hogy a közeljövőben az 1981—1985. évi tervek koordinálása döntő szakaszába érkezik, igen fontos, hogy a célprogramok, ból adódó együttműködési feladatok a két- és sokoldalú tervkoordináció során napirendre kerüljenek és a nem- zetközi kötelezettségek teljesítésének feltételei egyúttal beépüljenek az országok nép- gazdasági terveibe.

Lázár György hangsúlyozta:

— Az országaink között

megvalósuló gazdasági

együttműködésnek — a többi között — az az alapvető előnye, hogy az egyes tagállamok stabilan építhetnek rá, mint a fejlődés megalapozásának fontos nemzetközi feltételére. Ezen a téren nagy jelentőségűek azok a szerződések, amelyek öt évnél hosszabb időszakra szóló termelési együttműködést és kölcsönös áruszállításokat irányoznak elő: A magyar

népgazdaság számára különös jelentőségűek azok az öt évnél hosszabb időszakra szóló szállítási szerződések, amelyeket a Szovjetunióval kötöttünk. A magyar—szovjet együttműködésben jelenleg 47 hosszabb lejáratú államközi megállapodás van érvényben, s közülük 19 öt évqél hosszabb időszakra szóL

— Befejezésül szeretném kifejezni azt a meggyőződésünket — mondotta Lázár György — hogy tanácskozásunk tovább erősíti közösségünk gazdasági együttműködését, a célprogramokban körvonalazott együttműködési lehetőségek konkretizálása és megvalósítása új lehetőségeket tár fel a szocialista gazdasági integráció kibontakoztatásához.

Szónokiatok helyett politikai dón Usenet

Kovaljov a leszerelési ülésszakról

„Egy-két nap maradt c

rendkívüli ülésszak záróüléséig, de olyan a helyzet, hogy most nagyon nehéz volna bizonyossággal megmondani milyen mértékben váltja ba az ülésszak a közvéleménynek,, a népnek hozzá fűzött reményeit” — jelentette ki Anatolij Kovajlov szovjet külügyminiszter-helyettes á rendkívüli leszerelési ülésszak ad hoc bizottságának ülésén.

A szovjet küldöttség vej

zetője hangoztatta, hogy a Szovjetunió kontsruktiv eredményekre törekszik a 3 ülésszakon, mindent megtesz ennek érdekében ée természetesen ugyanezt elvárja a többi résztvevőtől is.

A szovjet küldöttség véleá ménye szerint — hangsúlyozta a külügymándszter-helyet- tes — ütött az óra, amikor a hosszas vitákat és szónoklatokat fel kell váltamok a lakonikus tárgyalásoknak, as érvek párviadalát — a politikai döntéseknek, amelyek a záróokmány tervezetében szereplő legbonyolultabb kér-> dések általánosan elfogadhat tó megoldását adnák.

A szovjet fődelegátus állást foglalt az ENSZ leszerelési információs, felvilágosító tevékenységének fokozása mellett, nem zárta kt a genfi leszerelési bizottság nyílt plenáris üléseinek lehetőségét, a sajtó és a közvélemény képviselőinek bebocsátásával.

„A rendkívüli ülésszak résztvevőinek döntő többsége

— mondta befejezésül — nyilván jelentőséget tulajdonít annak, hogy az ülésszak záróokmánya, természetesen ha mégiscsak sikerül létrehozni az elkövetkező napokban, kellő politikai mondani való jú okmány r legyen,,

amely felkelti a népek figyelmét és újabb lendületet ad a leszerelés ügyének”.

Kínai

gáncsoskodás

A VNA hírügynökség je* lentést adott ki a VSZK

külügyminisztériumának konzuli osztálya és a Kínai Népköztársaság hanoi nagy” követségének képviselői között a Vietnamban élő kínai nemzetiségű személyék távozásával kapcsolatban folyó tárgyalásokról. A tár" gyalásokon tanúsított viet" nami álláspontot érékelve kijelentette, hogy a kínai magatartás a tárgyalások szándékos elhúzódását célozza.

Kudarccal végződtek az amerikai erőfeszítések

Normalizálódott a helyzet a Jemeni NDK fővárosában

RÍJAD, BEJRŰT, KAIRÓ:

Hétfőn este — néhány órával az államcsínykísérlet leverése után — kivégezték Szalem Ali Rubiát, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság volt államfőjét — jelentette az állami rádió Adenből.

Muhammed Szaleh Mutija, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság külügyminisztere kedden tájékoztatta az Adenban akkreditált dip" lomáciai »képviseletek vezetőit a fővárosban lezajlott eseményekről.

Kijelentette, hogy országa a belügyekbe való be nem avatkozás és a nemzeti szuverenitás tiszteletben tartásának elve alapján a kapcsolatok fejlesztésére törekszik a Jemeni Arab Köztársasággal és más államokkal. A miniszter hangsúlyozta, a Jemeni NDK abból az elvből indul ki, hogy ne adjon lehetőséget a reakciós ellenséges erőknek a két Jemen közötti kapcsolatok elmérgesedésének kiprovokálásához.

Mint a TASZSZ hírügynökség megállapítja, a Jemeni NDk fővárosában a helyzet normalizálódott. A nemzeti front egyesített politikai szervezetéhez intézett üzenetekben az ország e lakossága határozottan elítéli az összeesküvők törvénytelen tevékenységét. A köztársaság népe szilárdan támogatja a törvényes hatóságok politikáját.

Az Asz-Szafir című libanoni lap keddi számában leleplezi az összeesküvés titkos indítékait, s rámutat, hogy a Szalem Ali Rubia vezette dél-jemeni csoportosulás miért akarta magához ragadni a hatalmat. A csoport tagjai — írja — az államcsíny előkészítésekor titkos kapcsolatot létesítettek Szaúd-Arábiával abból a célból, hogy megdöntsék a rendszert, s az országban reakciós, impéfíalistabarát rezsimet hozzanak létre.

NEW YORK: ■

Az adeni eseményekkel foglalkozó kommentárjaikban az amerikai lapok nyíltan rávilágítanak az Egyesült Államoknak és Szaúd- Arábiának az eseményekben való érdekeltségére. A The Washington Post véleménye szerint a Jemeni NDK-ban megkísérelt államcsíny „az amerikai és szaúd-arábiai erőfeszítések nagy kudarcának minősíthető” ebben a „stratégiai jelentőségű országban”. A The New York Times megállapítja, hogy „az amerikai erőfeszítések Dél- Jemenben... teljes kudarccal végződtek”.

<!•