Népújság, 1978. június (29. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-25 / 148. szám

i \ l Búcsú a főiskolától .. Neve és munkássága is­merősként hat nemcsak He­ves megyében, hanem orszá­gosan is, hiszen majd négy évtizedes pedagógusi pálya­futása alatt generációk egész sorát tanította, nevelte. Évtizedek emlékei kerül­nek elő a múltból. Hodászky Miklós, a Gödöllői Agrártu­dományi , Egyetem gyöngyösi főiskolai karának igazgatója régi élményeket idéz a pá­lyakezdésről : — Orvosnak készültem, a sors mégis úgy hozta, hogy agrár­mérnök lettem. Talán fur­csának tűnik, de az akkoH viszonyok között nem volt módom arra, hogy a medici­nát válasszam. Kilencven pengő lett volna a tandíj, amit könyvkötő édesapám nem vállalhatott. Így Keszt­helyre, az egykori mezőgaz­dasági akadémiára kerül­tem, ahol hamar ösztöndí­jas lettem. Hat gyereket ne­velő szüléimről ezzel lekerült iskoláztatásom gondja, mert havi száz pengőt kaptam, ami nagy szó volt akkor. .. Már az akadémián is leg­jobban az oktatási ismeretek átadásának lehetőségei érde­keltek, így miután diplomát szereztem, Kassán beiratkoz­tam a gazdasági tanárképző­be, amit egy év alatt elvé­geztem. Az oktatás iránti érdeklő­dése végig kísérte életét, munkáságát és soha nem maradt hűtlen ehhez. A te­vékeny fiatal tanárra, aki szívesen mondott véleményt tankönyvekről, tantervek­ről, hamar felfigyeltek. 1947- ben, alig 26 esztendős korá­ban a Földművelésügyi Mi­nisztériumba hívták, ahol az alsó és a középfokú mező- gazdasági szakoktatás irá­nyítója lett. — Nem kis feladat hárult rám — magyarázza emlékez­ve. — Már akkoriban meg­kezdődtek a szocialista me­zőgazdaság kialakításának előkészületei és szárnyait bontogatta a mezőgazdasági szakmunkásképzés is. Új feladatot kaptam, 'tanterve­ket készítettem és miután mezőgazdasági üzemtannal foglalkoztam légszívesebben, megbíztak tankönyvírással is. Akkor készült az Agrár­gazdaságtan című tankönyv, melynek szerzője lettem. Ez tízév alatt négy kiadást ért meg. Sok vita előzte meg, miután többen felvetették, hogy a 17—18 esztendős fia­taloknak szükségük van-e agrárpolitikai ismeretekre. Többeket meg kellett győzni ennek fontosságáról, míg el­fogadták. Rövid minisztériumi mun­ka után visszakerült a ka­tedrára. Előbb Keszthelyen tanított, majd országos ta­nulmányi felügyelőnek ne­vezték ki: 48 középfokú me­zőgazdasági intézmény el­lenőrzése tartozott hozzá. Hat esztendőn át hétről hét­re vonattal rótta az orszá- i got, egyik intézettől a másiK- íg járt és ellenőrzött. Közben rengeteg tapasztalatot szer- I zett, sok tehetséges tanárt és f tanulót fedezett fel. — Amilyen változatos volt ; 'fez a tevékenység, olyan fá­frasztó is — idézi Hodászy 1 'Miklós. — Szerettem volna i ismét visszatérni a katedrá- ) hoz. így 1956 nyarán vélet­lenül kerültem Gyöngyösre, 1 iahol életemnek talán a leg­szebb évtizedei következtek. Nagyon elmaradott, rosszul felszerelt iskola igazgatója lettem. Mégsem csüggedtem, mert olyan nagyszerű kollé­gákra találtam, mint Sztr- ■mak Jenő, Pataki József és 1 Huszár Elemér, akik segí­tettek és lelkesültek a mim­ikáért. A mai Berze Nagy Já- i nos Gimnázium emeletén volt az iskolánk és csak ké- 1 «óbb költöztünk a Zrínyi ut- icába.A diákok nagy része fa­luról, mezőgazdasági környe­zetből került iskolánkba. Együtt voltunk velük és ferezték, hogy bízunk ben­nük. A megújulás időszaka 1 -volt ez 1956 után. A tantes­tület tagjainak rövid idő ; alatt sikerült átadnom azo- i kát a szakmai tapasztalata­*$Mwms :3. június vasárnap kát, amelyeket országos ta­nulmányi felügyelőként sze­reztem. Hodászy Miklós 1960-ban újabb feladatot kapott a Földművelési Minisztérium­tól: — Egy kísérleti osztályt indítottunk — sorolja emlé­keit — szőlész-borász kép­zésre, ahol olyan tárgyakat oktattunk, amelyek alapul szolgáltak a felsőfokú tech­nikum indításához. A kísér­leti modell alapján tanterv­javaslatot készítettünk a minisztériumnak és ennek alapján 1962-ben megalakul­tak az első felsőfokú techni­kumok, közöttük a gyöngyö­si. Ennek szervezésére 42 éves koromban, húszéves pe­dagógiai gyakorlat után kap­tam megbízást. Nehéz felté­telek között kezdtük, hiszen a Nemecz József téren, a volt kolostorépületben szorong­tunk. Egy előadótermünk volt és ezzel egy folyosón volt a diákotthon, amely szű­kös, rideg, hideg volt. Mégis nagy volt a lelkesedés és a munka jól haladt. Hét tan­széket és ehhez új tantestü­letet szerveztünk. Mígnem a hatvanas évek végén, a Mát­rai úton hozzáláttunk a mai, korszerű igényeknek megfe­lelő épületkombinát tervezé­séhez és megkezdődött az építkezés is. 1972-re fejeztük be a 80 milliós beruházást, ahol a tanügyi épület és kol­légium mellett a szőlészeti kísérleti telep, a feldolgozó és palackozó is elkészült. Hatvanban pedig kialakítot­tuk a zöldségtermelés kísér­leti telepét. Amikor a hetvenes évek elején megszűntek a felsőfo­kú technikumok, a gyöngyö­si intézet a Kertészeti Egye­tem főiskolai kara lett, ami a továbbfejlődéséhez nagy segítséget jelentett. — A kis műhely, ahol va­lamikor kezdtük, rövid idő alatt nemzetközileg elismert intézmény része lett. A leg­többet tanszékeink a tudo­mányos munkában értek el. (Fotó: Szabó Sándor) Új szőlőfajták, termelési el­járások születtek, nyolcvan termelőüzemmel alakítottunk ki szoros kapcsolatot. Sző­lész-borász és zöldségtermelő üzemmérnököket adtunk a mezőgazdaságnak. Két esztendővel ezelőtt a gyöngyösi főiskolai kar ha­zánk legnagyobb mezőgazda- sági oktatási intézményéhez, a Gödöllői Agrártudományi Egyetemhez került. Az át­szervezéshez ismét Hodászy Miklós igazgató kapott meg­bízást. A Munka Érdemrend ezüst fokozatával, a Szocialista Munkáért Érdeméremmel ki­tüntetett igazgató, 37 évi al­kotómunka után nyugdíjba készül. Megválik a főiskolá­tól, a közéleti szerepléstől. — Nehéz a búcsú — mond­ja nem kis. nosztalgiával —, de elfáradtam, pihenésre van szükségem. A sok szer­vező munka, melyet 26 éves koromtól, szinte egyfolytá­ban végeztem, mindig egész embert követelt... Nincs gyermekünk, így tíz szegény­sorsú fiú nevelésében pró­báltuk feleségemmel meg­találni a család örömét. A gyermekek is mind mezőgaz­dasági pályára kerültek, és valamennyien eredményesen tevékenykednek jelenleg is. Amikor most hazatérek, majd Szombathelyre, kicsit hozzájuk is közelebb me­gyek. Gyöngyöst mégsem könnyű itthagyni, mert a vá­ros jelentette a szőlőt, melyet itt ismertem meg közelebb­ről. A Mátra szépségével, mindig az Alpokalját idézte; ahonnan elkerültem. Sok ba­rátot, ismerőst, szereztem több mint két évitizdes ittlé­tem alatt. Bár pihenni készü­lök a könyveim, lemezeim közé, ha lehetne, mégis újra­kezdeném és ismét tanár lennék, tanítanék! Végered­ményben szerencsés ember­nek érzem magam, mert úgy látom, amit tettem, nem volt eredménytelen. Mentős* Károly „Badavárí vigassá­Pk” A Hilton szálló belső ud­varán ..Budavári vigasságok” címmel opera-, valamint pantomimbemutatókat ren­deznek az idei nyáron. Be­mutatják az „Úrhatnám szol- gal0”-t,' a „Zenemester”-t, valamint a „Vásári komé- diá”-t. Ez utóbbit Küllő Miklós és pantomimegyüt­tese adja elő. Az első elő­adásra június 21-én került sor. a képen: jelenet az „Úr­hatnám szolgálódból. (MTI Fotó — Danis Barna felvétele — felvétele — KS) A műemlék és környezete — Fábri Zoltán alkotói útja Äz ©grl nyári egyetem programja Az egri nyári egyetemnek híre, rangja van, amit leg­jobban az jelez, hogy a bel­földi résztvevők mellett év­ről évre növekszik a külföl­di vendégek száma. Vonzó­erő a város történelmi múlt­ja, hangulatos, szép környe­zete és a nyári egyetem programjában szereplő elő­adások témája. A műemlé­ki tagozat immár nyolcadik éve működik, a filmművé­szeti, tagozat pedig öt éve várja vendégeit. A nyári egyetem a műem­lékvédelmi tagozat program­jával kezdődik július 31-én, s augusztus 9-én, a diploma- osztással zárul. Témája: a műemlék és környezete. Az előadások a műemlékvéde­lem szakmai kérdéseit tag­lalják, a történeti-régészeti kutatásoktól a helyreállítás építészeti megoldásáig, emel­lett megismerkednek a hall­gatók Eger történei emlékei­vel, az egy évezred alatt lét­rehozott művészeti és építé­szeti értékek hosszú sorával, íme, néhány cím az előadá­sok jegyzékéből: Eger rende­zésének speciális szempont­jai; A magyar műemlékvé­delem jellegzetességei; A területrendezés és -fejlesz­tés műemléki vonatkozásai; A diósgyőri vár történeti és régészeti kutatása, építészeti helyreállítása; Történelmi kertek, parkok rekonstruk­ciója; Falusi, népi építészeti együttesek védelme és hasz­nosítása. A műemlékvéde­lem hazai szakemberei mel­lett külföldi tudósok is be­számolnak tapasztalataikról. Prof. Raymond Lemaire, az ICOMOS elnöke, a löveni egyetem tanára, a brugges-i műemléki együttes helyreál­lításáról ad ismertetést. Dr. Prof. Ludwig Deiters, az NDK Műemléki Intézetének igazgatója pedig à „Műem­lékek reanimációja az NDK történelmi városaiban” cím­mel tart előadást. Szerepel még a programban belvárosi séta, az egri vár megtekin­tése és két tanulmányi ki­rándulás Diósgyőr—Lillafü­red—Tordaszentandrás-^Sza- lonna, valamint Noszvaj—Mi- kófalva—Bélapátfalva—Szil- red—Tordaszentandrás—Szil­vásvárad útvonallal. A nyá­ri egyetem műemléki tago­zatú foglalkozásainak helye idén is a Technika Háza lesz. A filmművészeti tagozatú nyári egyetem programja — amelynek színhelye ugyan­csak a Technika Háza — augusztus 12-től 21-ig tart. A hallgatók ez alkalommal neves filmrendezőnk, Fábri Zoltán alkotói útjával ismer­kednek. Az ismertető éld-’ adást Köllő Miklós író, a Hunnia Filmstúdió vezetője tartja. A foglalkozások dön­tő részét a filmvetítések ad­ják, s elsősorban Fábri al­kotásait láthaják majd a hallgatók, akik személyesen is találkoznak a kitűnő mű­vésszel és más rendezőkkel. Néhány előadás címét itt is szükséges megemlíteni: Ma­gyarország társadalmi, gaz­dasági, kulturális élete. A szocialista filmművészet sa­játosságai és időszerű kérdé­sei. Dr. Pintér István, a TIT Balázs Béla Filmklubjának titkára, „A filmklub, mint kö­zösségi forma’’ címmel szá­mol be több éves tapasztala­tairól. Szabó György filmesz­téta, a Magyar Filmtudomá­nyi Intézet és Filmarchívum tudományos munkatársa, „Magyar film, 1978" címmel tartja értekezését. A kirándu­lás nem hiányzik a filmmű­vészeti tagozatú nyári egye­tem hallgatóinak programjá­ból sem, ennek során megte­kintik a Bélapátfalván épü­lő óriás cementgyárat, s ellá­togatnak a festői szépségű, nemzetközi rangú üdülőhely­re, Szilvásváradra, ahol fel­keresik a Szalajka-völgyi ter-, mészetvédelmi területet is. (kyd) “tvlOLNÁR ZDlTAN^^^^^g EU3EGIZES 29. Anyja is kétségbeesetten csapta össze a kezét. Kati is meghökkent, de aztán nagy­vonalúan legyintett: — Nem baj, előbb isszuk a mienket! Bár kitárták az ajtót, oda­lent félhomály volt; egy pil­lanatra meg kellett állniuk, hogy visszanyerjék a látásu­kat. Kati úgy képzelte, hogy egy valamire való vőlegény rögtön megragadja az ilyen alkalmat; de Tibor csak pis­logott kénytelen volt I maga megragadni a vőlegénye fe­jét. és szenvedélyes csókkal örülni neki, hogy ha csak egy percre is magukra ma­radhattak. Tibor ugyan örült is en­nek, de néha meg is riasztot­ta Kati gátlástalan érzékisé­ge: most sem elégedett meg a csókkal, hanem egész tes­tével hozzádörgölődzött, szinte kényszerítve, hogy fogja át, szorongassa meg. Engedelmeskedett hát a ki nem mondott felszólításnak, de kénytelen volt arra gon­dolni, hogy éppen alkalma­sabb helyeket is lehet talál­ni erre a célra, ha van tü­relmük kivárni, és hogy Kati mohóságában van valami ízléstelenség. Azt is tudta azonban, hogy ő az ilyen gondolatait soha senkinek nem fogja elárulni. S külö­nösen magának Katinak nem. Amint kiszabadult Kati karjaiból, rögtön a borhoz nyúlt, s Kati nem tudta, hogy véletlenül-e vagy tuda­tosan, de rögtön úgy fordult, hogy a borral a kezükben nehogy meg tudják ismételni a csókolózást; s már ment is fel a lépcsőn. Odafönt várta meg Katit. Megismételte: — A mi borunk még benn van a csomagtartóban. Látszott rajta, mennyire el van keseredve, mert el­mulasztották az általuk ho­zott bort is a megfelelő hű­vösre lehordani. Míg a tűz­helyhez vonultak, már pa­naszolta is : — Édesanya, mi meg ben­ne hagytuk a bort a cso­magtartóban! Most már biz­tosan jól felmelegedett! — Nem baj, kisfiam, hord­játok le most! Még van ide­je kihűlni! Gitta majd felrobbant. Pedig mennyire az eszében volt ez a bor. Még el is ter­vezte — persze, amikor még a sufnira gondolt, nem tu­dott arról a csoda-pincéről —, hogy először ők berakják a borukat, s amit utánuk hoznak, az marad kívülről. Így, amikor majd elkezdenek inni, előbb a külső bor fogy az övék megmarad. S egy ilyen pontosan felépített terv összeomlik azon, hogy ő egy­szerűen nem volt észnél, amikor ezek érkeztek, elfe­ledkezett a borról. Persze, a pince az oka, ez a meglepő alkotmány a mérhetetlen belvilágával, ahol úgysem lehetett volna belső meg külső sorokat rakni; ez any- nyira kihozta a sodrából, hogy elfelejtette, egyszerűen elfelejtette. Hogy mentse, ami menthe­tő, most ő is lement segíteni. Ahogy hozták a gyerekek, szedte el tőlük, s mintegy véletlenül, mégis külön sort rakott. Legalább a további­akban majd fogyasszák csak az ő borukat is! Mire felmentek, Lajos bá­csi már kirakta a halászlét mindenkinek, aki csak nem utasította vissza. Ilyen csak egyetlenegy volt: Klári. — A gyerekeknek nem le­het, Lajos bácsi, a szálka miatt... Inkább én is le­mondok róla... Gitta éppen jókor ért vissza: . — Neked azért nem kelle­ne lemöndanod, Klárikám, igazán, tudod, milyen csudá­latos a Lajos bácsi halászlé­je! — Megállóm, Gittám! Majd eszem birkát. Ebben elszántság volt, eb­ben a kijelentésben. Inkább a birka, amit nem szenved­hetett. De mit meg nem tesz egy anya a gyermekeiért. A két fáról leszedett ifjú azonban ragaszkodott a ha­lászléhez. Minél nagyobb és lángolóbb volt anyjuk áldo­zatkészsége, annál kevésbé méltányolták. — Nem látjátok, hogy én sem eszem! Ez nagyon ve­szélyes étel... (Vagyis veszééélyes ééétel ) — Te ne egyél, de mi eszünk! Ne hallgass rá, La­jos bácsi! Követelődzőén tartották a tálkájukat. Lajos bácsi vergődött. — Klárikám, csak lét, meg belsőrészt adok nekik... — De nagyon vigyázzon, kedves Lajos bácsi! Aztán ebbe a megoldásba önmaga számára is bele- í.-ínt. Egy kis májat, ikrát, tejet. — A fene a beleteket! — morgott magában Kati — eleszik a legjobb falatoka:. . — Hogy mondod, Kati­kám? — kérdezte tőle kész- legesen Tibor, nem hallva tisztán a káromkodást. Gitta gyanította. Beleszólt: — Még egy férjnek sem kell mindent meghallania, Tiborkám..., a vőlegénynek még annyira sem... Közben már el is röppen­tek az első elragadtatott nyi­latkozatok a Lajos bácsi Ha­lászléjéről. Egy kistányéron meggyszínű kis méregerő' paprikát adtak körbe. (Folytatjuk) i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents