Népújság, 1978. június (29. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-25 / 148. szám

Újítók az építőiparban Egy NEB-vizsgálat tapasztalatai Bútorálmsh - álombútorok Az újítások, a munkát gyor­sító, könnyítő ötletek er­kölcsi, anyagi hasznáról na­gyon sok szó esik. A legtisz­tább, az előre nem kalkulált nyereség ezekből jelentkezik, a munkahelyeken; a jó szak­mai felkészültség mellett a kollektíva ösztönző ere jet is mutatja az, ha tagjai közül sokan jelentkeznek újító öt­letekkel. Az újításokat tekintve, ál­talában nemigen emlegetjük példaként az építőipart. Újí­tó ötletek iránt jobbara a különböző termelőüzemekben tapasztalni inkább nagyobb kedvet. Pedig az új, korsze­rű technikai módszerek ál­talánossá váltak már az épít­kezéseken is, s ez a fejlődés minden bizonnyal ötletekre sarkallja az építőszakmaban dolgozókat. Vajon gondolnak-et min­denütt ezek megfelelő hasz­nosítására? Terjed-e az tómozgalom az építőknél. Ezekre a kérdésekre keres­tek választ a Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság aktívái: a megye kivitelez0 építőiparában nyolc vállalat­nál, szövetkezetnél végeztek vizsgálatot, s kiterjedt a mérés a felügye etet, illetve az érdekkepviseletet ellátó megyei szervekre, testületek­re U. Az adatok frissek, kö­vetkeztetésekre igencsak al­kalmasak: az elmult harom esztendő tapasztalatait osz- szegzik. I KI KÉRHETI SZÁMON? Természetesen nagy a kü­lönbség a vállalatok es a szó­vetkezetek kozott. A korsze- rú technikát , meghonosító építőipari vállalatoknál - terjedtebb az újítómozgalom mint a nagyobbrészt még hagyományos módón építkező szövetkezetekben. A gyorsabb fejlődést, jobb gazdálkodás szolgálja viszont az erők kon- cenfrálódása: megyénkben is j több szövetkezet egyesülsz I elmúlt evekben. Itt a teltére i leket megteremtettek agy°- T «ahb előrehaladáshoz, s í&y Ö? Joggal ! például az u3íto"J°z/ka sa t serkentésével is segítsék sa iát tevésüket. Mint a«m- ! ban & népi ellenőrök megál­lapították, a vizsgált éPito- ioari szövetkezetek közül csupán egynél a ÂÆSy gvSbVeSmegvayiósitásához Ä munkáját is igény­be vegyék. A többieknél nem j alkalmaztak újításokat, uji- 1 tási szabályzat nem kesz^t ! feladattervet nem kiütöttek I össze, nincs is aki i sokkal foglalkozna. ! ellenőrök választ keitek I arra is, kinek a feladata 1 mindezek ellenőrzése az W­tási rendelet vegrehajtasá- ' nak számon kérésé. A *1- j sZÖV, a szövetkezeted er- ! dekképviselete kiadta felhl- T vásait megtette javaslatait az újítómozgalom fellendite- sére, azt azonban mar nem ' kérheti számon ho^Jtund­' ezekből mennyit valósítanak ! meg a szövetkezetek. Min- 1 inképpen szólni kell a tel- I i esség kedvéért arról, hogy a ' KlSZÖV-höz tartozó ipa™ ' szövetkezetekben az uú,° mozgalom szervezeti kerm­it eredményeit tekintve is sokkal magasabbra színvo­nal, mint az építőipari ága­zatban. PÉNZT, . „T . MÄSOK ZSEBÉBŐL... A vállalatoknál — az Egri Közúti Építő Vállalatnál, az állami és a tanácsi építőipa­ri vállalatnál — nagyreszt iparjogvédelmi tanfolyammal rendelkező műszaki képesí­tésű dolgozók foglalkoznak az újítások ügyintézésével. Széles körben ismertetett feladattervek, a sajátosságo­kat jól tükröző szabályzatok készültek, a feltételek tehat biztosítottak a színvonalas újítómozgalomhoz. Sokat se­gítenek a szocialista brigá­dok is, hasznos az „egy bri­gád, egy újítás” mozgalom. Találunk-e mindezeknek megfelelő eredményeket? A hasznosított újítások eredménye a vizsgált idő­szakban megközelítette a 27 millió forintot. Ez a vállala­tok nyereségének 4,6 százalé­kát teszi ki. Ennél a szám­nál örvendetesebb az, hogy évről évre mindig több a be­adott és elfogadott újítás. Kevésbé örvendetes azonban, ahogyan ezekkel a javasla­tokkal foglalkoznak: az elő­írt elbírálási határidőt az újításoknak csaknem a felé­nél túllépték, nem ritka a hónapokig tartó huzavona egy-egy ötlet körül. Ismert dolog: a lassú reagálás az újítókedv legnagyobb fékje. Természetes, hogy a dolgozó elvárja, szellemi alkotásával foglalkozzanak, tartsák azt számon; a legelemibb dolog a gyors, szakszerű elbírálás. A pénzügyi lehetőségek is inkább fékezőként hatnak. A kifizetett újítási díjak teljes egészében a részesedési ala­pot terhelik. Az újítási ren­deletek egyébként a pénzfor­rásokra vonatkozó szigorú megkötéseit mindegyik vizs­gált gazdasági egység vezetői bírálták. A részesedésből el­vett pénz mások, a nem újí­tók jövedelmét csökkenti, így aztán elég alacsony kere­teket szavaznak meg. A He­ves megyei Tanácsi Építő­ipari Vállalatnál például, ahol egyébként minden szempontból példamutatóan szervezik, irányítják az újí­tási mozgalmat, 1976-ban 185 ezer, 1977-ben 300 ezer forintot hagytak jóvá újítá­sok díjazására. A tervezett­nél mindegyik évben többet fizettek ki, s a többletpénzt a felosztható alapból kellett el­venni. Érthető ez a túllépés, hiszen ennél a vállalatnál három év alatt 11 millió fo­rintot hoztak az újítások, az összes nyereség több mint 7 százalékát Azt a szabályza­tot, amely a legjobbaknál is ilyen feszültséget okoz, érde­mes újra felülvizsgálni, hi­szen ahol egyébként is vesz­teséges volt a gazdálkodás, mint például a Heves megyei Érdemes lenne egyszer va­lamiféle közvélemény-kuta­tást szervezni arról, kinek mi a véleménye köztereink, parkjaink külső képéről, rendjéről. Azt is érdemes lenne kikutatni, kinek mi az elképzelése a közterek és parkok használásáról, ki mit tart megengedhetőnek, mit nem. . Jobb híján ebben a kér­désben hagyatkozzunk saját tapasztalatainkra, a magunk véleményére. Bizonyára így sem szakadunk el a valóság jellemző vonásaitól. Gyöngyösön is éppen any- nyit építkeznek áz utóbbi év­tizedekben, mint a többi vá­rosban. Tehát sokfelé bonta­nak. rombolnak, máshol nagy a felfordulás, ott pedig, ahonnan már az építők el­vonultak, megkezdik az utak és járdák építését, a parkok kialakítását. Ez sem könnyű munka, kezdetben ez is sok galibát okoz a környéken la­kóknak. Parkokat építenek, a már meglevő közterületeket rend­ben tartják, gondozzák. Mert így fogalmazunk: építik, tartják- gondozzák, ök, vala­kik, sokszor teljesen ismeret­len személyek, akiket össze­foglalóan még a hivatalos okmányok is így neveznek meg: Városgondozási Üzem. Tehát — személytelenek, mert egy üzemnek mégsem lehet azt mondani: Ön, vagv azt, hogy: maga. Ebből az is fakad, hogy semmi kapcso­latot nem érzünk velük. Sze­mély szerint tehát, mi nem vagyunk érdekeltek abban, amit ők csinálnak, legfeljebb a végeredményt tudjuk meg­bírálni. Az első gond tehát az. hoav azok. akiknek a park készül, akiknek kedvéért a parkokat gondozzák, ápoliák, nem ér­zik ezt a magukénak. Tőlük mindez tisztes távolságra áll. Tehát utóbb sem nagyon érdekel senkit, mj lesz az el­ültetett fákkal, bokrokkal, virágokkal. Törődjön vele az. Állami Építőipari Vállalat­nál, újításokra igazán kevés pénz jutott. KIK ÚJÍTANAK? A szabályzatokban megfi­gyelhető, hogy a Vezető be­osztásúak újítóttevékenysé- géről általánosságokat fogal­maznak meg. Nem tisztázott egyértelműen, mi sorolható a munkaköri kötelességek kö­rébe, s miért jár külön díja­zás. Az adatokból kiderül viszont, hogy amíg a műsza­kiak 15 százaléka, a fizikai dolgozóknak mindössze 2 százaléka újító. A jól előké­szített feladattervekkel, az ötletek kidolgozására adott támogatással mindenképpen növelni kell a fizikai munká­sok között is az újítói ked­vet, de nem szabad azt fé­kezni, a képzett felkészült műszakiaknál sem. összességében tekintve az újítómozgalom eredményei, korlátái az építőiparban is más iparágakhoz hasonlóan jelentkeznek. A tanácsi épí­tőknél tapasztalt színvonal példa lehet más vállalatok­nak, s hogy a szövetkezetek­nél is van értelme a mozga­lomnak, arra a mátravidéki építőipari szövetkezet lehet ugyancsak példa. Az itt ta­pasztalt jó kezdeményezések elterjesztéséhez a felügyele­tet gyakorló tanácsoknak is nagyobb szerepet kell vállal­niuk, mint ahogyan ezt tet­te a megyei tanács építési osztálya, ahol külön ezzel a feladatkörrel bíztak meg a közelmúltban egy előadót. A jobb tájékoztatás a feladatok pontos ismertetése a munka­helyi vezetők kötelessége, s több befektetéssel, több hasznot hozhat az újítómoz­galom is. A hatékonyabb munka legfőbb forrását leljük meg akkor, ha jobban megbecsül­jük az alkotó energiát. aki csinálta, intézik el köny- nyed vállrándítással. ■ ■ ■ ■ Fociznak a gyerekek a gyepen, a bokrok között. Fo­ciznak a srácok a tenyérnyi tereken, a virágágyak' szom­szédságában. A következ­mény? Van, aki rájuk szól, aminek semmi foganatja nincs, van, aki úgy mondja: de hát végtére is mit csinál­janak ezek a kövek között felnövő gyerekek? Hol játsz­hatnak a tizenévesek? Valljuk be, amikor a par­kok és a játszóterek terveit elkészítik, akkor általában a ..fegyelmezett” civilizált vi­selkedésre építenek a terve­zők, mintha csupa jól nevelt felnőtt élne abban a környe­zetben, ahová a parkot szán­ták. Nem veszik számításba a különböző korosztályok igé­nyét. És ha törődnének azzal, hogy az idősebbek pihenni szeretnének a fák árnyéká­ban, a srácok a focit akarják rúgni és mászni akarnak, tel­jesen mindegy nekik, hogy mire, csak jó magasra lehes­sen jutniuk, a tízen aluliak pedig hintázni szeretnek, a lányok csendesen elpötyörőg- ni a homokozó sarkán, a kis­mamák pedig olyan sima utakat keresnek, ahol ben­zingőz és ricsaj nélkül sétál* tathatják a kicsit, vagy pe­dig bombaként lecsapódó labda nélkül tolhatják a ko­csit a benne szendergő sze- mükfényével? Hol van minderre lehető­ség ma és a szokott átlagú településeken? Pedig nem rendkívüli kívánságok ezek. és szorosan összetartoznak azzal a fogalommal, amit úgy szoktunk emlegetni : egészséges életmód, _ ____ M anapság bárminemű ki­állításnak, vásárnak, ame­lyen bútorokat mutatnak be, eleve biztos a látogatottsága, valóban jó bútorok esetében a népszerűsége is. Még a di­vatbemutatók se számíthat­nak ekkora sikerre. Pedig a jelenlegi bútorkínálat, mind a mennyiség, mind a válasz­ték, alig hasonlítható a nyolc-tíz évvel ezelőttihez. Az élénk kíváncsiság, sőt hellyel-közzel „bútoréhség” tehát mégiscsak valamilyen kielégítetlenség jele. Lényegében ilyesfajta kö­vetkeztetésekre jutottak azok az országgyűlési képviselők is, akik — a törvényhozás ipari bizottsága tagjaiként — nemrég Nagykanizsán, az or­szágos rekonstrukció kereté­ben korszerűsített bútorgyá­rak egyikében tanácskoztak. A nagyarányú fejlesztés mennyiségi eredménye meg is haladta a terveket — álla­pították meg —, bizonyos vá­lasztéki igényeket azonban még 6em tud az ipar kielégí­teni. És ha mégis, úgy gátló- lag hat a kereskedelem, ' amely jelentős bővülése elle­Erőfeszítések, mégha a ki­mondott számok talán nem is érzékeltetik ezt a szándé­kot eléggé. Egynyári palán­tából 64 ezer, rózsából ötezer tő, azonkívül 560 fa és 300 díszcserje kerül a földbe. És mindez egyetlen évben és csak Gyöngyösön. Ezek alap­ján nehéz lenne azt monda­ni. hogy a Városgondozási Üzem nem törekszik a város szépítésére, csinosítására. Igenám, de a településen majdnem 600 ezer négyzet- métert tesz ki a parkok terü­lete. Mennyi palánta jut egy négyzetméterre? Még jő, hogy az összes parknak a fe­le az úgynevezett intenzív művelésű virágos hely. Olyan szépen hangzik az is, hoggy a városban össze­sen harminckét játszótér várja a gyerekeket. Ha a játékra szánt négyzetméte­rek mennyiségét elosztjuk a településen élő gyerekek létszámával, hány mozogni, szaladgálni, mászni, rohanni, focizni akaró kamasz, vagy kislány jut egy-egy négyzet- méterre? Jól tudjuk, ezek a kérdé­sek sehová sem vezetnek el bennünket, mert talán soha nem lehet a településfejlesz­tésnél figyelembe venni az összes jogos igényt — még a játéknál sem. De az,t igen, hogy a lakó­kat a környezetük fenntar­tására, ápolására megnyer­jük, azt kell elérnünk. ■ ■ ■ ■ Ha a jegyzőkönyveket sorra vennénk, azt állapít­hatnánk meg, hogy szinte nincs olyan park, játszótér, amit a szocialista brigádok, úttörő-őrsök és KlSZ-alap- szervezetek ne vettek volna át szocialista megőrzésre. De nére sem tartott lépést a gyártás fellendülésével. Hasonló következtetésre jutott a minap a belkereske­delmi tárca is. Egy szakmai tanácskozásukon hangzott ei a kínálat nem felel meg a vásárlói igényeknek, hiányos például a kisbútorok és ki­egészítő bútorok, valamint a gyermek- és a konyhabúto­rok választéka. Részrehajlás volna ezeke' a hibákat mindenestül a ke­reskedelem nyakába . varrni. Nemcsak azért, mert a bú­toráruházak hálózata tekin­télyes mértékben nőtt, s hogy nem még dinamiku­sabban, azért nem feltétle­nül a kereskedelmet érheti szemrehányás. Gondoljuk csak meg: a képviselők egye­bek közt azt javasolták, hogy a kereskedelem a minta utá­ni árusítás bevezetésének ál­talános elterjesztésével eny­hítsen raktározási gondjain. Teljesen helyénvaló kíván­ság. Csakhogy a bútorkeres­kedők tudják, mennyi gon­dot okoz ez a módszer, mert a gyárak, ami a felületkeze­lést, az árnyalatokat, a kár­ha végigjárnánk ezeket a játszótereket és parkokat, azt is megállapíthatnánk, hogy jó részük olyan, mint­ha valami teljesen elhagyott vidéken lenne: belepte a gyom, elrozsdásodtak a játszóeszközök, a padokat barbár módon megrongál­ták, tönkretették. Íme: a megőrzés, a kötelezettségvál­lalás végeredménye. A gyerekek ahelyett, hogy megőriznék, rongálják a parkokat. Bocsánat! Nem is minden esetben a gyerekek! Mert tudunk virágot gyűjtő felnőttekről . is, akik az éjfé­li órákon hódolnak szenve­délyüknek: tulipán, rózsa és más díszlő virág iránt érez­nek olthatatlan vágyat ma­gukban. Tudunk „erős emberek­ről”, akik facsemetéket tör­nek ki, padtámlákat szakí­tanak fel, szemétgyűjtőket borítanak ki és szaggatnak fel a parkokban is. Ne varrjuk hát egyetlen kor­osztálynak a nyakába mind­azt, amiért „mi'’ — vala­mennyien vagyunk felelő­sök. Évente milliókat költ a városi tanács virágokra, parkokra, és mi évente mil­liókat pusztítunk el úgy, hogy tönkretesszük a virá­gokat, parkokat. Mi a meg­oldás? ■ ■ ■ n Szálljunk magunkba és is­merjük be: amíg valamit el kell készíteni, meg kell épí­teni, arra ezer meg ezer szem figyel és vigyáz. Érte­kezleteket hívunk össze, ta-* nácskozásokat rendezünk, együtt működést szerve­zünk. hogy minél jobban haladjon a munka. De ha már elkészült, ha már egy­szer átadták...! _______ _ p itozást illeti, bizony »£& szállítanak azonos sorozata« kát. És ha már a kárpitozásról szót ejtettünk — a képvise­lők jogos megjegyzéseit föl- erősítve —, hadd tiltakoz­zunk, nem utolsósorban íz­lésbeli, pontosabban ízlésne­velési okokból is, a hozzá­férhető bútorok java részé­nek szövete, huzata ellen. A hibák, sőt ízlésbeli elté­velyedések egy része azon­ban személyi okokra vezet­hető vissza. Gyárak és szö­vetkezetek sorában nem al­kalmaznak kellő számú kép­zett, tehetséges bútorterve­zőt, tehát művészembert, s ha mégis, gyakran mellőzik munkájukat. Amivel koránt­sem állítjuk azt, hogy amit diplomás iparművész tervez, az eleve üdvözítő. Annál ke­vésbé, mert éppen napja­inkban meglehetősen nagy a tanácstalanság a bútorterve­zésben. A sima, elsőrendűen a célt szolgáló, úgymond „funkcionalista” és a mind erősebben stilizált, díszes, sőt „puccos” bútorok kibékít­hetetlenül ellen tmondanak egymásnak, hogy csak a két végletet említsük. Elfeled­kezve a köztük bizonytalan­kodó, számtalan divatáram­latról árulkodó darabokról. Ráadásul jó ideje újra jus­sát követeli a stílbútor, sőt a „stü”-lel sem rendelkező „kolóniái”. Ebben a sokszínű vásárban, berendezkedő le­gyen a talpán, aki eligazodik. Tisztességes, mértéktartó kiállításokra lenne szükség, ahol az új (és régi) lakástu­lajdonosok tízezrei megta­nulhatnának ízlésesen, cél­szerűen és viszonylag olcsón berendezkedni. Ám hiába sok a gazda, ez a feladat mégis gazdátlan. Pedig van már, ha nem is elég, de egy­re több lakás is, bútor is, egyéb holmi is, és pénz is akad rá. Van már mivel, de nem igen tudjuk: hogyan? Pedig a válasz, a mindig megújuló, naprakész válasz már nem késhet sokáig. Pedig nincs más; á fenn-' tartásra, a megőrzésre is éppen olyan lelkesen kell vi­gyáznunk, mint az elkészí* tésre. Ha a köztudatban nem él­ne az a vélemény, hogy az­zal már senki sem törődik, amit a feladatok sorából ki­pipáltak, akkor mindenki jobban féltené a virágokat is, a játszótereket is, de a lakásokat is, a folyo­sókat is és a lifte* két is. Mert — tessék mon­dani — hányán „kaptak már a fejükre” azért, mert ezt vagy azt tönkretették? Aki látja, az sem szól érte. Aki pedig szól érte, megkapja a „magáét”, mert miért olyan különcködő, amikor mások­nak, ezreknek semmi kifo­gásuk, neki pedig még ezt a „semmiséget” is meg kell jegyeznie. Hát milyen em­ber az ilyen? Nem fér meg másoktól. Ez van a levegőben. Ez is a közvélemény. Ha egyetlen rendelkezés-- sei el lehetne érni, hogy et­től a perctől kezdve pedig mindenki lekiismeretesen gondozza, őrizze a parkokat; köztereket, a köz értékeit általában, akkor ezt a ren­deletet már tegnap meg kel­lett volna fogalmazni. De úgy sejtem, az út odáig sok­kal hosszabb, sokkal nehe­zebb. Egyik előfeltétele az, hogy a fejekben alakuljon ki az igényesebb magatartás követelménye — önmagunk iránt. A saját magatartá­sunkkal szemben. A többi már megy magától.' De addig... addig még né­hányszor szóvá kell ten­nünk, hogy a közfigyel a közterületek ápolására is felhívjuk. Más megoldás nincs. (G. M. F.j Mnwiqle) 1978. június 25., vasárnap g A Polski Fiat 126-hoz Hekeli Sándor A Ganz Műszer Müvek Közlekedési Műszergyá­rából évente százötvenezer darab komplett Polski Fiat 126- os személygépkocsi-műszerfalat szállítanak a lengyel kis­autókhoz. (MTI Fotó — Hadas János felvétele — KS) Balogh János Építik, tartják, gondozzák Van, aki csak rongálja

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents