Népújság, 1978. június (29. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-23 / 146. szám

A tanács és a demokratizmus A JELENLEG működő ta­nácsi testületeket 1973-ban választották meg. A választás ténye és hagyományos sikere tükrözi belpolitikánk ered­ményeit és fejlődését, amely­ben a demokratizmus fogal­ma egyre nagyobb jelentősé­get kap. Már önmagában az új választási és az új taná- ' esi törvény szavatolta ezt. de minden törvény annyit ér, amennyire élünk vele, s amennyire megvalósítjuk a közösen fogalmazott parag­rafusok élő, alkotó gondola­tait. Ahol valamilyen formában mindig találkozunk ezekkel, az a tanács. Ez az intézmény az állampolgárokkal való közvetlen kapcsolatai révén kiemelt helyet foglal el az állami szervek rendszerében, benne ötvöződik az össztár­sadalmi, a helyi és az egyéni érdek, a tanács a választók akaratának kifejézője. Ez így jól hangzik, s elsősorban igényről beszél. De — ahogy az eddigi tapasztalatok mu­tatják — ,.igényen túli”, az­az közmegelégedéssel végzett munkáról is szól, s a köz- megelégedés a demokratiz­mus megvalósításának egy igen lényeges formáját, gon­dolatát és célját fejezi ki. A taoasztalatok szerint a meg­választott tanácstagok jól képviselik választóik érdeke­it, Statisztikai adatok tá­masztják alá ezt: két év alatt például több mint kétezer in­terpellációt terjesztettek elő e megyében a tanácstagok a választóik megbízásából, és ötszáznál több közérdekű be­jelentést tolmácsoltak. Mindez önmagában szépen hangzik, de még szebb, hogy — egy új törvény nyomán is —a tanácsi szervek az inter- pellációs kérdésekkel, a köz­érdekű javaslatokkal érdem­ben foglalkoznak, s az. intéz­kedésekről értesítik a tanács­tagot... tehát: a választókat. Ez utóbbi gondolatváltás arról tanúskodik- hogy a ta­nácstagok rendszeresen tart­ják a kapcsolatot választóik­kal, mely nemcsak a tanács­tagi beszámolókkal, valósul meg, hanem a közvetlen, em­beri kapcsolatok révén is, hi­szen a választók bizalmát él­vező delegátus ott él a vok- sot ráadó emberek között. Sőt: az ő életüket éli. Már önmagában ez a tény nagy biztosíték a demokratizmus érvényesítésében, ami a ta­nácsi témakört illeti. Ez a kör azonban még széle­sebb, érdekesebb, és sokré­tűbb. A különböző tanácsi bizottságok és albizottságok nem formálisan működnek, tagjai zömmel a tanácstagok­ból kerülnek ki. és speciális területekkel foglalkozva a sporttól az ifjúságvédelemig, a közművelődéstől - a jogi kérdésekig, a mindennapi élet valahány területét átfog­ják. Javaslataik is innen származnak, merj- egyre hűbb tolmácsolói a köznek, s e javaslatokkal a magasabb testületek kötelező erővel, ér­demben foglalkoznak. A tények sorában végül meg kell említenünk — s ez ugyancsak a demokratizmus igényét, és megvalósítását jelzi —, hogy a tanácsok szoros együttműködésben vannak a különböző társa­dalmi és tömegszervezetek­kel. Ez az együttműködés — ahogy az eddigi tapasztala­tok is igazolják — nem feje­ződik be egy látványos alá­írással, vagy az objektív té­nyek bárhová elszámolható valóságával.- hanem éppen a speciális lehetőségek kihasz­nálása során még többet tesznek mindannyiunk érde­kében. A tanácsok együtt dolgoznak a Hazafias Nép­fronttal, a KTSZ-szel, a szak­szervezetekkel. az MHSZ- szel, a tsz-ekkel. a fogyasztá­si szövetkezetekkel és még sorolhatnánk másokat, is. Természetesen a megállapo­dások mindig tükrözik a he­lyi sajátosságokat, azaz a he­lyi igényeket, ÖSSZEGEZVE megállapít­ható, hogy a legutóbbi taná­csi választások óta eltelt csaknem öt esztendő alatt megyénkben a közélet szer­vezeti keretei, működési fel­tételei sokat javultak, sokat fejlődtek, az állampolgárok részvétele a közügyek inté­zésében fokozódik, s mind­ezek érvényesítéséhez biztos alapot nyújt a jó politikai légkör, a kiegyensúlyozott, társadalmi és gazdasági fej­lődés. Kátai Gábor 9,1 százalékkal nagyobb Dinamikusan emelkedett az iparcikkek forgalma A kiskereskedelmi forga­lom az év első öt hónapjá­ban — állapítja meg a Bel­kereskedelmi Minisztérium gyorsjelentése — 9,1 száza­lékkal volt nagyobb, mint a múlt év azonos időszaká­ban. A lakosság vásárlásai­ban a vegyes iparcikkek forgalma növekedett a leg­dinamikusabban, 11,8 száza­lékkal. A kiskertek gazdái és a háztájiban dolgozó csa­ládok részére 68 százalékkal több mezőgazdasági kisgé­pet és szerárut adtak át az üzleteknek, de az ellátás még így sem volt tejjesen zavartalan, egyes mezőgaz­dasági szerárukhoz nehezen lehetett hozzájutni. A műszaki árukból az ér­tékesebb cikkeket keresték a vásárlók. A híradástechni­kai termékek közül — a szí­nes televízió kivételével — az üzletek a kereslet több­ségét kielégítették, de még mindig nehéz hozzájutni kazettás magnetofonhoz és lemezjátszóhoz. Az 50 literes­nél nagyobb elektromos for­róvíz-tárolókból csaknem 60 ezret szállított a nagykeres­kedelem az üzleteknek, 15 százalékkal többet, mint egy évvel ezelőtt, de a nagyobb, a 200 literes villanyboyler- ből nem jutott minden vá­sárlónak. Hasonlóképpen je­lentősen növekedett a kíná­lat mosógépekből, de az au­tomata mosógépből és cent­rifugából többet is megvá­sároltak volna. Az egy évvel ezelőttinél élénkebb forgalmat bonyo­lítottak le a bútorüzletek. Kínálatuk gazdagodott, de kisbútorból még nincsen elegendő. Növekedett, a la­kosság építőanyag-vásárlása is. Cementből 16, azbesztce- ment-hullámlemezből 24, padlóburkoló-lapból 28, fe­nyőfűrészáruból 20 száza­lékkal többet vásároltak, mint a múlt év első öt hó­napjában. Májusban az ösz- szes építőanyag-forgalom 7 százalékkal haladta meg az egy évvel ezelőttit. Néhány megyében azonban válasz­tékhiányról panaszkodtak, nem volt elegendő vasbeton gerenda, fenyőfűrészáru, ce­ment és hullámpala. (MTI) 37 millió forint - gombokért A Fővárosi Műanyseítiari Vállalat hatvani telepén tz elmúlt esztendőben 40 mil­lió darab combot készítet­tek. melynek értéke elérte a 37 millió forintot. A telepen dolgozó szocialista brieádek közül kiemelkedik a Novem­ber 7. brigád, melynek tag­jai nagymértékben hozzájá­rultak ahhoz, hogy a válla­lat által indított munkaver­senyben a hatvani telep má­sodik helyezést ért el. A telep elsődleges felada­ta műanyag és egyéb anya­gokból készült gombok gyár­tása. Felvételünkön Szász Fe- renoné, marós, a műanyag gombok felületét kezeli. (Fotó: Szabó Sándor) Nemzeti egészség KÖZÉLETÜNKBŐL NEM HIÁNYZIK a vita, a dialó­gus, de az eszmecserék mé- hében azonos szándék, azo­nos törekvés munkál : közös ügyünk előrevitelének aka­rása. A gondolkodásnak és a cselekvésnek az ezzel kap­csolatos vitáknak a mi tár­sadalmunkban, a mi orszá­gunkban a szocializmust tet­tekkel igenlő tartalma van. Ez a szocialista nemzeti egészség csalhatatlan jele, legfőbb bizonysága. Mi igazán tudjuk, hogy milyen messziről érkeztünk idáig. Történelmi tanulságok élnek bennünk, nemcsak a messzi, de a közelmúltból is. Megtanultuk például, hogy a szocializmus építése sem egyszerű dolog, hanem ne­héz, vajúdással terhes az előretörés a választott úton. Válságok, kanyargós kitérők tettek próbára bennünket, amíg jó útra találtunk. A következetes lenini po­litika eredményeként létre­jött a nemzeti egység, amely­nek célja és motorja a szo­cializmus építése, az egyér- dekű dolgozó osztályok és rétegek, csoportok közös nemzeti, társadalmi prog­ramja. Nem némák és nem szürkén egyformák menete­lése ez ugyanazon az úton, hanem véleményüket hallha­tóan és nyíltan kifejtők, egyéniségüket megmutatok sereglése közös programmal a zászlón. Ez az összeforrottság, ez az alkotó, eleven egység fontos vívmánya népünknek gyár­ban és földön, tudományos életben, művészeti műhely­ben. a teljes társadalmi va­lóságban, amelyre nemcsak vigyáznunk kell, hanem ami­nek szüntelen gyarapítása állandó kötelességünk. Nagyon színes a maga tel­jességében ez a nemzeti egyet 'akarás. A munkások és szövetkezeti parasztok új generációi már nem isme­rik személyes tapasztalatuk­ból a kapitalizmust, sem az egyéni gazdálkodást, a régi gyárat, a régi falut, ők már beleszülettek az épülő szo­cializmusba. A nemzeti egy­ség, belpolitikai életünk fi­gyelemre méltó jellemzője, hogy a mind nagyobb társa­dalmi szerepet betöltő értel­miségünk magáénak vallja a forradalmi párt politikáját és támogatja is azt. Rende­zetté vált az állam és az egyházak viszonya. Ez nem felső szintű hivatalos állam­politikai eredmény csupán, hanem nagy jelentőségű tár­sadalmi siker a szocializmus javára, mert „azt jelenti, hőgy a materialisták és a hívők, a különböző világné­zetű emberek egyetértésben munkálkodhatnak a fejlett szocialista társadalom építé­séért”. örülünk annak, hogy a felnőttek mellé sorakozik fel a fiatalság, amelyik leg­szebb és legfelelősségtelje- sebb korszakát éli: szép ifjú­ságát élvezi és helyét, keresi az életben. Ma a magyar if­júság társadalmi tényező, je­len van a közéletben — mint Kádár elvtárs mondotta a Demokratikus Ifjúsági Vi­lágszövetség székházában — és betölti hivatását. Ez az ifjúság képes arra. hogy ne csak a jelennel foglalkoz­zék, hanem a jövőre is töb­bet gondoljon, mint az idő­sebb generációk és örömmel teszi ezt, mert felismerte, hogy a mi társadalmunk a jelen és egyben a jövő társa­dalma is: ....... nem egy kő­o szlop, amit kifaragtak és most már örökkön olyan is marad. A szocializmus élő organizmus, alakul, szünte­lenül mozgásban van. fejlő­dik; ez a társadalom mun­kánk, erőfeszítéseink, gon­dolkodásunk által mindig jobb és jobb lesz”. Van tehát tennivalónk. Az alkotni vágyó ember kipró­bálhatja erejét, értelmesen élhet, a jövőért is dolgoz­hat abban a ' biztos tudatban, hogy a társadalom valóban mindig jobb és jobb lesz. NEMCSAK A JELEN VA­LÓSAGA, hanem a jövő perspektívája is jó kovásza a szocialista népi nemzeti . egységnek. Soltész István Kettő helyett egy sem A győztes brigád hazaérkezett Gyöngyösön a Kálvária­dombon több ezer ember él. Itt az OTP építtetett lakáso­kat és tavaly adták át a bá­nyászoknak is első új ottho­naikat. Áz itt lakók két „üzletben” vásárolhattak eddig. Ezeket a ..boltokat” a. köznyelv el­nevezte autóbuszbódéknak, mert küllemükben nagyon hasonlítanak gumikerekeken mozgó jarműtársaikra. Miu­tán üzletet ezen a városré­szen még nem építettek, a két alkalmatosság ideiglene­sen „jól jött”. Amire szán­ták. arra megfeleltek. Csakhát az idő... Annak tudvalévőén vasfoga van. Tehát a két alkalmatosság lassan olyanná vált, hogy a közegészségügyi szolgálat kénytelen volt szigorúan in­tézkedni. Volt két autóbuszbódé, ma egy sincs. Mi lesz helyettük? A kér­désre azt a választ kaptuk Kiss Zsigmondtól, a városi tanács kereskedelmi felügye­lőjétől, hogy a megoldás módját keresik, tárgyaláso­kat is folytatnak ebben az ügyben, de a két ideiglenes üzlet pótlása nem megy má­ról holnapra. Addig is a la­kosság türelmét kérik. Hogy nekünk mi a vélemé­nyünk a pillanatnyi helyzet­ről? Tulajdonképpen nincs mit mondanunk, hiszen any- nyiszor elmondtuk már mi is, megállapították már kü­lönböző országos szervek és fórumok, hogy a lakótelepi építkezéseink gyakorlatának egyik hiányossága: késnek a szolgáltatást adó beruházá­sok, amelyek nélkül a lakó­telep akkor sincs kész, ha már ott akár ezer család ta­lált is otthonra. Amíg az „összkomfort” telepi ará­nyokban hiányzik. csupán „ágyrajárók” maradnak az emberek ezrei. Ezeket a megállapításokat sokán elsorolták már, orszá­gos fórumokon tették szóvá nem egyszer és... ? Amíg „fenn” nem intéz­kednek, addig a lakosság „szíves türelmét” kérjük. És ez olyan szépen hangzik. Nem? Gyöngyösön a Kálvária­domb csak egy a sok hason­ló és azonos eset közül — szerte e kis hazában. (—ár) Nyelvesek a nők, mondják, hát még ha egyszerre öt so­rolná csodálatos, felejthetet­len élményeit. Mert Moszk­va, a Kreml, aztán Buhhara, Szamarkand és Naszredin Hodzsa... ! Abban állapodunk meg, hogy — bármennyire nehe­zükre esik is valamiféle sorrendet tartunk. — Tudjátok, ha már el­kezdtük, meg se álljunk a Néva partjáig — mondta annak idején Erdélyi Erzsé­bet, amire csak hangos ne­vetés lehetett a válasz. — És eljutottak? — Oda nem, de olyan tá­jakat láttunk, amiket elfelej­teni soha nem lehet. Ez a sors iróniája. A köny- nyelműnek vélt megjegyzés valósággá lett, mert az OTP gyöngyösi fiókjának öt, fia­tal, csinos nődolgozója ugyan megnyerte a Ki tud többet a Szovjetunióról? vetélkedőt, országos elsők lettek, egy ponttal hagyva maguk mö­gött az OTP-központ „válo­gatott” csapatát, de úti cél­jukat a lehetőségekhez kel­lett szabniuk. Miután a le- ningrádi utakra már helyet nem kaptak, elmentek — Taskentbe. Gotten Józsefné még min­dig azon csodálkozik, hogyan tudta ráhangolni magát a repülőútra. Most már: „Ez­után csak repülővel uta­zom” — mondja' büszkén. Baló Józsefné előre kinézett magának néhány földrajzi érdekességet, amire majd a valóságban is rácsodálkoz­hat. Aztán vele is másként történt. De azért... — A Lomonoszov-egyetem hát az ... Azt mondták, ha egy újszülöttet már az első napján elhelyeznének az épü­let egyik szobájában, aztán mindennap másikba jutna, hatvanéves lenne, mire min­den helyiséget bejárna. Tágra nyílt szemmel idé­zi most is az ott hallott szö­veget. Bogos Tiborné azon izgult odafelé, hogyan tudja majd megenni a sok furcsa, külö­nös ételt. Tartaléknak ke­rült a többiek csomagjában is egy kis téli szalámi, de még a konyak sem hiányzott. — Semmi szükség nem volt a szalámira, ha csak azért nem, hogy a csoportunk­ban lévő görög, lengyel és más nemzetiségűeket így meg tudtuk kínálni. A ko­nyak is erre ment el jórészt — teszi még hozzá. Apró, de jellemző esetet mesélnek el, persze, most már egymás szavába vág­nak. A szamarkandi egyes pos­tán bélyeget vásároltak, — mondták, Magyarországra küldenék a képeslapot. Pil­lanatok alatt ott termett mellettük a postahivatal vezetője, aki a régi, jó is­merősnek kijáró melegséggel köszöntötte őket, pedig most találkoztak ők először így. A hivatal vezetője annak ide­jén részt vett hazánk felsza­badításában, és egyszerre megtelt minden körülöttük a régi események felelevení­tésének szikrázó élményével. — Találkoztunk olyan fiatalokkal is, akik hosszabb- rövidebb időt töltöttek ná­lunk, és szinte zavartan hallgattuk, hogyan áradoz­nak rólunk. És vége-hossza sem len­ne az élményeknek, ha nem kellene elvágnunk a beszá­moló fonalát. Láthatóan el­szomorodnak kicsit, hogy nem folytathatják, amikor pedig... A kis csapat a Zrínyi Ilo­náról elnevezett brigád így. együtt. Vezetőjük Csák Ti­borné. — Társaink nagyon örül­tek. amikor megtudták, hogy a győzelmünkkel egy szovjet út' várományosai lettünk. Bizosan akadt közöttük olyan is, aki egy kicsit irigyelt ben­nünket. Mégiscsak nagy szó az, hogy olyan gyönyörű, messzi tájakra mehettünk. Valaki megjegyzi. nem volt könnyű kiérdemelni ezí az utat. Azon a bizonyos or szagos döntőn a félidői még a második helyen áll tak. A szünet után sikerük egy kis előnyre szert tenni­ük, és utána azért izgulhat­tak, megtartják-e végig ezt az előnyüket. A kritikus pont az volt, amikor a Rogyina—Zajcev kettősről nem tudták meg­mondani, milyen számban indultak. Ez volt az egyet­len tévesztésük. — Azóta kedvet kaptak a a fiók más dolgozói is arra, hogy hasonló vetélkedőben részt vegyenek — tudjuk meg Körösi Gézától, a fiók vezetőjétől. — A Ki minetí mestere ? című szakmai versenyben ennek a brigád­nak az egyik tagja, Erdélyi Erzsébet most is országos döntős lett. Hárman kaptak olyan minősítést, hogy nem kell nekik szakmai vizsgát tenniük külön még. Mintha csak összefoglaló­nak szánnák, többen is mondják egyszerre: — A brigádunk tagjai még jobban megismerték egymást ezen az úton, még jobban együtt vagyunk, mini ko­rábban, — A munkán kívüli idő­szakban jobban megismer­hetjük egymást. — A kohézió, az összetar­tó erő... — Sokáig lesz még téma közöttünk, az ismerőseink körében, a családban is ez a felejthetetlen út. — Egyszerűen : -sodálatos •olt G M F. Mmüitnn 1978. június 23., péntek I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents