Népújság, 1978. június (29. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-23 / 146. szám
fl kovácsmüvész műhelyében Szerencsi Kálmán egri kovácsművész húsz éve foglalkozik különféle kovácsolt dísztárgyak készítésével. Alkotásai itthon és külföldön egyaránt elismerést és hírnevet szereztek számára. Jobbra: Szerencsi Kálmán. Lent: a mester alkotása: utcai lámpa. » (MTI Fotó, Manek Attila felvétele — KS) Befejeződtek az érettségik Csütörtökön országszerte befejeződtek az érettségi vizsgák. Két hét alatt a középiskolák negyedikeseinek túlnyomó többsége, mintegy 48 ezer diák állt a vizsgabizottságok elé: közülük 23 ezren gimnáziumban, mintegy 25 ezren pedig szakközépiskolában fejezték be tanulmányaikat. A főváros gimnáziumaiban ötezren, a szakközépiskoláiban pedig több mint hatezren adtak számot a négy év során elsajátított ismereteikről. Az érettségizettek többsége: a továbbtanulásra jelentkezettek csupán néhány napot pihentek. Hétfőn ugyanis újabb erőpróba vár rájuk: megkezdődnek az egyetemeken és 1 a főiskolákon a felvételi vizsgák. (MTI) Július 1. Új főiskola: az állam- igazgatási főiskola Üj főiskolával bővül július 1-én a magyar felsőoktatási intézmények hálózata: a Minisztertanács most megjelent határozata alapján megkezdi működését a tanácsakadémia továbbfejlesztésével létrehozott állam- igazgatási főiskola. Bár papíron július 1-től működik az új főiskola, gyakorlatilag az 1978/79-es tanév kezdetén, szeptemberben kel életre. A főiskola alapvető feladata a tanácsi és más államigazgatási munkakörök betöltésére alkalmas igazgatási szakemberek képzése. A képzés a nappali tagozaton három, a levelező és esti oktatásban négy év. A tanulmányok befejezését követően államvizsgát tett hallgatók főiskolai oklevelet kapnak. II reneszánsz muzsika sikere Hatvanban A hatvani Vörösmarty Művelődési Központ idényzáró hangversenyén a Reneszánsz Rézfúvós Együttest ismerhették meg a nemes muzsika hívei, barátai. Finn útjuk előtt itt mutatták be változatos műsorukat Petz Pál, Inhóf Ede (trombita), Füzes Péter (kürt), Farkas István (harsona) és Szabó László (tuba), akik valamennyien mesterei hangszerüknek. Petz és Inhóf különösen az első műsorrészben nyújtott átlagon felülit a reneszánsz angol szerzők — Holborn, Purcel — műveinek megszólaltatásában, tekintettel a lejátszás nehézségeire. De csak jót írhatunk az egész együttesről, hiszen bemutatkozásuk a virtuozitás mellett komoly stílusismeretről, elmélyült- ségről is tanúskodott. Darabjaik szinte Stuart Mária udvarának hangulatát idézték a művelődési központ termébe. A Reneszánsz Rézfúvós Együttes programjának második részét mai szerzők, kortárs mesterek művei alkották, s közülük is kiemelkedett Eugene Bozza Szonatinája. A darab, megtévesztő címe ellenére, nehéz feladat elé állította az öt muzsikust. Az akadályt azonban imponáló fölénnyel vették, amiben ezúttal az _egyébként lustának vélt tubán játszó Szabó Lászlónak volt jelentős érdeme. E művekre egyébként a kor zenéje, a dzsessz nyomta bélyegét, hatással érvényesítve annak ritmikáját, hangzásbeli effektusait. A közönség kellő fogékonyságot tanúsított e műsordarabok iránt is ráadást követelve. S amikor a muzsika erényeit soroljuk, nem szabad megfeledkeznünk az immár „házitanítóként” közreműködő Friss Istvánról aki korról, zenéről a beavatottak fölényes tudáséval, de ugyanakkor meghitten, családias hangnemben informálta a koncert lelkes hallgatóságát. Bízunk benne, hogy a város legjelentősebb közművelődési intézménye a továbbiakban sem tántorodik el a megkezdett úttól, s a most zárult rangos hangverseny- szezont ősszel új követi. Erre az eddigi néhány szép állomás, a koncertek iránt egyre növekvő érdeklődés kötelez is már. (m-ö) JA kapa A legrégibb, a leginkább testet sanyargató munkaeszköz. Hajdan volt ilyen jelző a kétkezi munkások megkülönböztetésére: „Jó kapás!” Ez azt jelentette, hogy az illető mind szőlő-, mind más munkában hajnaltól estig huzamosan bírja a kapálást. Ez azonban önmagában még nem volt elég, mert a kapálás minősége is döntő volt. Igaz, a kaszálás mellett a kapást, a jó kapást fizették meg legjobban és nem véletlen, hogy a kapásnapszámos a napi bére mellé rendszerint egy deci pálinkát, illetve egy liter bort is kapott, amelyet — energiapótlásként — természetesen a munkavégzés időszakában fogyasztott el. — Milyen kapálás1 fajtákat ismerünk? — Horolás, mélykapálás, szőlőfedés, nyitás, krumlitöl- tögetés és egyebek. A kapaformák és -típusok az említett munkákhoz igazodnak, illetve igazodtak. Az egriek hatalmas, kerek, rövid nyelű szőlőkapáját messze földön ismerték. de nem használták. A sokféle kerti kapa, a megannyi hegyes, félhegyes kapa, illő utódoknak bizonyultak és részeiben tulajdonképpen ma sem különböznek az ősember szerszámától. A kapa két részből állt akkor is, most is: A tulajdonképpeni kapatestből, amelynek anyaga az évezredek során változott és a kapa nyeléből, amelyet ősidők óta fából készítenek. Manapság — szerencsére hobbyból — újból divatba jöttek a kapák. — Miért kapálsz? — Fogyni akarok! — És te? — Töltögetem a krumplimat. — De hogyan? Ez aztán a nagy kérdés. — Miért? A kapáláshoz is szakértelem kell? — Bizony igaz! A kapálás mindig bizalmi munka volt! Gyomtalanító kapálást lehet végezni úgy is, hogy „megsimogatjuk” a földet, és benne marad a folyóka, a siska, a gyom gyökere, de lehet úgy, istenigazából is, hogy tényleg kiforgatjuk a gazt. — Kapálnak-e a nagy fiaid? — Hogy gondolsz ilyet! őket nem engedem kapálni; mert most kamaszok, növésben vannak és nem akarom, hogy ez a legnehezebb testi munka megártson nekik, meg aztán... — Meg aztán? — Kanáltam én eleget muszájból, folyt a verejtékem az egyetlen fényes pengőért hajnaltól estig. De őket nem engedem ! — Inkább csinálod magad? — Inkább! A szomszéd hobbyföldön motor zúg. Motoros kapa hangja! Amott szintén dolgozik a kapálógép — Olasz? — Japán! Ez erősebb, jobb. És még olcsóbb is. — A magáé, szomszéd? — Saját gyártmány! Nézze meg. Lekoppintottam a japánoktól. Nézegetjük, gusztáljuk a csinos, külsőre is tetszetős kis masinákat, a kiskertek — ma már úgyszólván nélkülözhetetlen — szerszámát. — Mit kapál? — Szőlőt! A tőkék körül azért a hagyományos kanáyal dolgozom. Ezzel precízebb munkát tudok végezni. Tudta, hogy van? Más a gép és más az ember! Főképpen ha önmagunknak csinálhatjuk... Igen! És ez a legfontosabb, önmagunknak, önszántunkból, különböző célokkal. Ha elfáradunk, leülünk, ha vendég jön, pihenünk, beszélgetünk, szórakozunk. Kapálás ez is, az is! Változtak az idők és változtak a kapák... Szalay István ’ Megújul a SZOT-szálló Szilvásváradon A kivételes szépségű természeti környezetben fekvő szilvásvárad: SZOT-szálló évente sok-sok pihenni, felüdülni vágyónak nyújt otthont. A SZOT üdülőjét, amely elnyerte a Kiváló Üdülő címet is, felújítják. Az épület rekonstrukciója jövőre kezdődik el és 1980- ban adják majd át az új, megszépült kastélyt a beutaltaknak. A rekonstrukció A tanácsakadémián tanultak © Győr-Sopron, Komárom, Somogy, Zala és Vas megyei végzős hallgatók érettségi után tanácsi gyakornokként dolgoztak, majd ezt követően végezték el Szombathelyen a kétéves akadémiát. Ott a munkájukhoz szükséges jogi tudnivalókon és a már említett nyelvművelésen túl vezetésismeretet és irodagépkezelést is tanultak. A községi és városi tanácsokon, valamint a járási hivataloknál állnak munkába. Szép magyar beszédet, világos közérthető ügyiratszerkesztést is tanult, sok egyéb mellett az a 91 fiatal tanácsi szakember, aki csütörtökön vette át oklevelét a tanácsakadémia szombathelyi oktatási intézete záróünnepélyén. A Baranya, OJtmism K 1978. június 23,, péntek során nem csupán a szállodai férőhelyeket növelik csaknem duplájára, hanem a szolgáltatások színvonalát is emelik. Így többek között új társalgót alakítanak ki, megnagyobbítják a belső presszórészt a vendégek pedig az eddig használt úgynevezett „cselédlépcsők” helyett a teraszon Keresztül jutnak majd az újonnan kiképzett reprezentatív fogadóba. MOLNÁR ZOLTÁN ELDEGfZES 27. — Igen. Hát az a sufni még most is megvan; tulajdonképpen egy-két évig el lehetne benne lakni, amíg... Tibornak már van egy kis összegyűjtött pénze a takarékban. .. Most, most fogok felrobbanni, gondolta Gitta. Mikor kiderül, hogy egy koldushoz akarom hozzáadni a lányom. — Mennyije van a takarékban. .. ? — kérdezte, de maga is úgy érezte, hogy szinte vészjóslóan. — Van már talán vagy harmincezer, egészen pontosan nem tudom... Mondjuk mi is mellé teszünk egy másik harmincezret, az hatvan. .. Gitta most már nem tudott szóhoz jutni. Hiszen ennél többet a legnagyobb optimizmussal sem nézett ki belőlük. Akkor meg miért kezdte ez a nő a sufnival? — Végszükség esetén éppen felvehetünk egy kis személyi kölcsönt is... van egy barátunk az OTP-ben... talán huszonötezret .. Ez a nő gúnyolódik velem, — fürkészte Gitta eljegesedett tekintettel. Csendesen, szinte komoran mondta: — Akkor ha én is össze tudok szedni egy másik nyolcvanezret, tulajdonképpen el is lehet kezdeni... azt hiszem. — Talán... csak nagyon talán... kedvesem. Most először használt ilyen megszólítást. Vagy megszólítást egyáltalán. Ez is úgy lógott ki a szájából... ezt is tőle tanulta, az ő saját hangsúlyával is mondta. Kedvesem. — Drágám, százhatvan- ezerrel el lehet kezdeni. Nagyon nem is szabad őket elkényeztetni. Tanulják csak meg, hogy az élet nem majális. . . nekik is keményen meg kell majd dolgozni.. . — Nem. Nem majális. — Mondta a másik asszony, de most minden diplomáciától, kedvesemtől mentes hangon. S így nagyon hasonlított az eredeti prolira, akinek nem karrier, ha a férje feljebbviszi. .. kutyaütőig. Ezen a hangon Gittának nem volt kedve tárgyalni; még csak úgy beszélgetni se Körülnézett, mintha vala- nonnan segítséget várna. A piros trikós fiú éppen eg y villával szurkált a bográcsba, sikerült egy darabka húst felszúrnia, és odavitte a nagymamához megkóstolni. Nagymama ráfújt, a szájába vette és gondosan mor- zsolgatta: — De hiszen ez már tökéletes, Lajos! Az áhitatos, várakozó csendben tisztán idehallatszott nagymama ítélete. — Mindjárt, Margit néni, Mindjárt! Lajos vitte a burgundis üveget, és szakszerű mozdulattal csurdított belőle egyet a bográcsba. — Azt hiszem, ideje visz- szamennünk — mondta Gitta, és bele is karolt Tibor mamájába; mint Kati mamája, mint jövendő rokonok, mint akik közös anyagi gondjaikról beszélgettek, közös gondjaikról, összetar- tozóan, bensőségesen. A férjek még mindig tollaslabdáztak; verejtékezve, lihegve, már mindketten a leroskadásra vágyva. De úgy látszott, Apu nehezen tud beletörődni abba, hogy a másik, aki sem nem könnyebb, sem nem fiatalabb, olyan könnyedén megverje. —• Hagyjátok már abba, Apu! — szólt rá Gitta — illetlenség is, hogy Ferit egész nap magadnak foglalod le, különben is mindjárt kész az ebéd. Ugye, Lajos — szóit Lajos bácsinak is, aki mér meg a másik bogrács, a halászlé fölött mesterkedett valamit. — Rögtön, Gittám. rögtön. .. Talán addig vizet lehetne hozni, hátha valakinek vízre van szüksége. .. Tibor és Laci külön felszólítás nélkül már tápász- kodott is. Gitta sietett is megjegyezni: — Na nézzétek meg, milyenek a valóságban ezek a sokat szidott mai fiatalok! De nagymama beleszólt: — Minek a víz? Hát nem bort fogunk inni? Kezet mosni meg ott a Duna. — Na de hátha valakinek víz kell, nagymama. Mondjuk, akik kocsit vezetnek... — Meg szódavizet is keil csinálni ! — döntötte el végérvényesen a kérdést Lajos bácsi. Tibor az épület felé ment, hogy kannát keressen. Azt remélte, hogy csak egy kanna van; hiszen Kati is azt mondta neki, s elhatároz:a, hogy azt az egyet pedig ő szerzi meg. Emlékezett arra, hogy Katinak megígérte, ő hozza majd a vizet. De kettő volt, két kanna; Kati tévedett. Persze, két karral két kannát éppen el lehet hozni; de megosztoztak udvariasan. Lajos bácsi kikísérte őket a kapun és elmagyarázd, hogy hol van a nyomóskút. (Folytat)uki J »
