Népújság, 1978. június (29. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-22 / 145. szám
I Ősbemutató a Gárdonyi Géza Színházban Két magyar ősbemutató Schwajda György: Segítség Komédia két részben Molière-, Goefhe- és Bródy-bemutató Egerben Sajtótájékoztató az 1978—79-es színházi évadról Gyöngyössy Katalin, D emeter Hedvig és Simon Gy örgy (Fotó: Jármay Zoltán) . szíveskedjenek számomra egy igazolást kiállítani, amire az van írva, hogy én nem érdemiek meg semmiféle segítséget, hogy meg van tiltva, hogy nekem bárki segítsen!” Ezt a mondatot Kovács Józsefné dobja oda a darabban a hatóságoknak:' Kovácsné, aki dohánygyári bálázónő és műanyagipari bedolgozó. Ez az érdekes és vázlatosságában is remek figura adja az ősbemutató egyik alapgondolatát és akár a társadalmi harc ellentéteinek feloldását is. ( Schwajda hősei a nagyváros perifériáján és az élet külsőbb vonulataiban helyezkednek el, távol kissé a szoros közösségi érzéstől és attól a szellemi és erkölcsi szinttől, ahol nagyobb robbanások keletkezhetnének. Azért így is van itt elég feszültség ahhoz, hogy két, viszonylag szürke emberke körül drámai, csaknem tragikus atmoszféra keletkezzék. Még akkor is, ha a szerző komédiának fogja fel és hangvételében némi abszurdot is hordozva, dolgozza fel a mai élet jelenségeit, azt a levegőt és a levegőnek azt a szennyezettségét, amelyről nem mindig szólunk eléggé őszintén és eléggé okosan. Kovács, ez a jellegtelen és csaknem személytelen — valószínűleg — segédmunkás azzal lesz szálka közvetlen környezetében, hogy esténként, későn, részegen jön ha- ,za és akkor a tömegházban, a pesti bérlakásban felsorakoztatja három gyermekét, feleségét és elénekelteti, el- énekli a Himnuszt, ami neki bizonyára élete legnagyobb élménye. A gyanú onnan is tekeredik Kovács alakja köré, hogy míg mások feltűnően, szinte gátlástalan ön- tik a köz helyeire a szemetet, ők — mármint a családja — egy papírdarabot sem visznek el a kukáig. Azt persze a szomszédság, ezek a cserfes megfigyelők nem tudhatják, hogy Kovács a szemetet egy „valakinek” viszi, aki olyan madarat tart státusszimbólumként, amely szemetet eszik és ezért kap egykét féldecit. Az óbégatás sem megy egyszerűen, mert Kovács eszméletlen részegségében helybenhagyja a feleségét is, a gyermekeit is olykor-olykor. mert akárhogyan is van, akármilyen nehezen is megy, a Himnuszt éjfél előtt vagy éjfél után,_ a mámor magasabb grádicsain járva. Kovács énekelni és hallani kívánja. A szomszédság tudja, hová kell fordulni. Előbb a Hazafias Népfront mozdul meg, majd a tanács, majd az üzem és azt a panaszt, amit Kovácsné sohasem i-mondott el senkinek, az ő érdekében akarja orvosolni, „helyretenni” mindenki hivatalosan, ahogyan az manapság, a társadalom mai szerkezetében köztudott és nemcsak az illemszabályok, de a szokások és az előírások szerint is természetes. A drámaíró — mert itt inkább drámáról, mint komédiáról van szó — két harci teret nyit meg. Az egyik a kisebb és a tiszteletre méltóbb: Kovács és Kovácsné. a fejtetőre állított pillanatokban elmondják egymásnak magukat. Nagy szeretettel, őszinteséggel, az egymásnak kijáró és megérdemelt bizalommal. A fáradt megszólítások ott lankadoznak a közlések végén, minden neheztelés nélkül. Józsi nem támadja Józsinét. igazán nem is lenne oka. Józsiné nem támadja Józsit, csak szereti és segíti őt, ahogyan tudja. A másik harci térség kissé bonyolultabb. Itt nincsenek egyértelmű frontok. A házbeli szomszédok, élükön a házmesterrel, bocsánat, a ház felügyelőjével, különböző mérgezettségű nyilakat lő1878. június 22., csütörtök döznek Kovácsék irányába, hogy a végén, az eredménytelenség láttán működésbe hozzák, hozhassák a hivatalos és elismert szándékú hatóságokat. Meg is érkezik a népfront képviselője, a tanács képviselője és még egy sor valaminek a képviselője, mert mindenki hangsúlyozza vagy csak szavakkal, vagy csak a viselkedésével, hogy ő valamit képvisel. És ez a képviselet sokszínű, sokrétegű, attól függően, ki, hogyan értelmezi azt a hatalmat, amit a kezébe, illetve amit a szájába tettek. Mert itt mindenki indokol és indokolja magát. Vagy azzal, amit mond, vagy azzal, ahogy cselekszik. És ezek az indokok mind korrekteknek hatnak úgy, magukban; csak a darab, a komédiának megírt tragédia végére derül ki, hogy itt jelentős diszharmóniáról van szó. Akiknek ugyanis alá kellene dúcolni- uk egy szerencsétlen, italos ember jellemét, meg kellene változtatniuk ennek a szánalomra méltó és szíve, érzelmei miatt jobb sorsra érdemes Kovácsnak a magatartását, a legjobb indítékok mellett, a lélektelen beavatkozás közvetlen következményeképpen, éppen a hirdetett társadalmi jósággal teszik a megment°ndőt börtönbe és tönkre. És ez a tönk csak azért nem szegi Kovács nyakát, mert a mélybe zuhanást az író megállítja, a darabot, a komédiát állóképpé fagyasztja azzal a kérdéssel, amit épben a feleség sóhajt el a hivatalos segítők és a világ felé. Valaki mondhatná: túlzottan sarkít a drámaíró. Jól teszi! Az eredeti alapján torzító vonalak a portrét olykor élesebbé teszik, mintha az eredetit szemlélnénk. Schwajda ismeri a csatateret, ahol a mai élet kisebb- nagyobb ütközetei lezajlanak. Nem fal mellől nézi hőseit, hanem beléjük búvik és ott vizsgálja a párbeszédek előkészületeit. ahogyan ezek az egyszerű és szívük mélyén romlatlan emberek részt akarnak venni a világ mozgásában. Szándékaik felől nincs kétségünk. Az író tudja, hogy mindenkire társadalmi szerep méretett, már csak az a kérdés, ki. és hogyan felel meg ennek a társadalmi beosztásnak. De eljuttatja — bár szerénven és nem eléggé határozott fogalmazással — hőseit a jog kereteiig is. kimondatlanul is azt kérdezvén: van-e joga a társadalomnak ekkora atma- rátussal és ekkora akarattal beleszólni akármilyen személyiségbe? — vaev még inkább: hol az a határ, amikor ezek a jóakarók még célnak tekinthetik a jobbítást, vagy csak védékeznek egy garázda ember ellen? Nem lenne-e jobb talán, ha némely kérdéseket minden teketória nélkül a büntetőjog keretei közé szorítanánk és nem engednénk meg. hogy a közösség így vagy úgy, cselekvési szabadságot kapjon? Mi is a szabadság alsó és felső határa? Meggyőző-e a társadalom fellépése, a képviselteknek az a játéka, amit végbe visznek? Gondoljunk csak a tanács előadójának nagy monológjára, amely úgy lóg ki a darabból, mintha az író szándéka itt csúcsosodna ki, és akkor nyilvánvalóvá válik: a lelkiismeret felajzá- sára törekszik ebben a társadalomban a közösség egy tagja, éppen az író, aki azt szeretné, ha alul és felül egyformán több őszinteséggel közelednénk egymáshoz. Schwajda párbeszédei arról győznek meg bennünket,, hogy tl dráma, komédia csak párbeszédekben fogalmazható meg igazán. A vágás-visszavágás viszi előbbre a cselekményt és a lélek harcát, hogy a hősök is, a nézők is felismerhessenek valamit, amit addig nem tudtak, vagy nem akartak látni. Ezt a mai témát, ezeket a mai — bár tudatosan szürkévé festett — jellemeket fogalmazta színpadra Beke Sándor rendező. Tudja, hogy a férj és feleség között folyik az igazi tragédia, a többiek mind csak keretet adnak, rájátszanak erre a két figurára. Olykor ez az asszony és ez a férfi, mintha rosz- szul betanult leckét mondana fel, mert ezen a szellemi szinten minden stilizáltság és stilizálás veszéllyel jár. A rendezőnek viszont az volt a fontos, célját el is érte, hogy 26. Ezen mindnyájan nevettek, s Klári kiabált Lacinak: — Laci, a nagymama téged akar látni! Laci, jobb híján, eddig úgy akarta magát kivonni a társaságból, hogy felnyitotta a motorházfedelet, s a motorban kotorászott. Most csak éppen vissza kellett engednie a fedelet a motorra; kezét egy rongydarabbal megtörülgetve, odaballagott a nagymama nyugágya elé, s egy mozdulattal törökülésbe ereszkedett. Gitta a jövendő nászasszony karját fogva, már a csónakház tövéből, visszapillantott a jelenetre. Milyen együgyű vigyora van ennek a gyereknek, ennek a piros trikósnak — gondolta. De mondani nem mondta. Nem akarta még ilyen módon sem annyi figyelemre méltatni, hogy egyáltalán bármi megjegyzést engedjen meg magának. De a fél szeme akaratlanul is rajta vagy talán rajtuk maradt. — Azt hiszem, ki kellene használnunk az alkalmat, drágám, hogy néhány szót váltsunk a gyerekeink jövőjéről. .. — Váltsunk! — mondta röviden a másik asszony, akinek nyilván csiszolatlanabb volt a modora. a közönség értse és hasznosítsa, amit elébe játszanak. A közönség hálás lehet az írónak és a rendezőnek, hogy Gyöngyössy Katalin és Blaskó Péter két nagy alakítással gazdagíthatta az egri színházat és a közönséget. Minden tarkaság, minden fölösleges hatásvadászat nélkül, azt adták ők ketten, amit az író elgondolt, és ami a valóságból merített anyagának játéki foglalata is egyben. Demeter Hedvig, Lenkey Edit, Zoltán Sára, Simon György, Bánó Pál, Nádassy Anna és a többiek adták a zamatanyagot a két főhős alakításához. Székely László díszletei és Poós Éva jelmezei beleolvadtak abba a képi elgondolásba, amellyel a rendező foglalkozott. A zenei anyag Selmeczi György munkája és azért hatott, mert nem akart több helyet és időt szorítani magának, mint amennyit ebben a darabban a zene elfoglalhatott. A darab hatása nem múlik el abban a pillanatban, amikor a színházból kijöttünk. Ezt az alaphangot kellene az újabb évadban a színháznak tovább erősítenie. — Arra gondoltam, össze kellene szednünk annyit, amennyi elegendő belépőnek egy OTP-öröklakásba... mit gondolsz? — Jó volna. — Talán meg kellene vizsgálnunk ennek a lehetőségét. — Vizsgáljuk! — Azt hiszem, hogy a leghelyesebb, ha megmondom őszintén, hogy a mi anyagi lehetőségeink meglehetősen korlátozottak. .. — Hajjaj, hát még a mieink. .. ! Gittát a gutaütés kerülgette. Mire fog tudni menni ezzel az asszonnyal? De igyekezett fegyelmezett maradni. — Talán azért fel tudnád mérni, drágám, hogy mekkora volna az összeg, amivel ti tudnátok a gyerekek család- alapításához hozzájárulni.. — Talán... — Nézd, én ezt igazán csak azért forszírozom, hogy fogalmat alkothassak magamnak, vajon mennyit kell nekem összehoznom... Az egyes számú fogalmazást, meg az összehozni igét is szó szerint gondolta, s önkéntelenül fogalmazta ilyen pontosan. Nem volt kétsége az iránt, hogy neki magának kell ezt a feladatot elvégeznie, de úgy, hogy összehozza, vagyis kigyomroz, amennyit csak lehet, elsősorban is Az évad utolsó előadásait játsszák a színházban, miközben elkészültek a tervek, amelyről szerdán délelőtt Miskolcon tájékoztatta a sajtó képviselőit Sallós Gábor, a miskolci—egri színház igazgatója. Bevezetőben elmondotta, hogy ebben az évadban tizennégy bemutatót tartottak, s az előadások színvonalát jelzi, hogy a helyi és az országos figyelem is a miskolci—egri színház felé fordult. Az Ivanov bemutatója elnyerte a Kulturális Minisztérium nívódíját, s ugyancsak jutalmazta a minisztérium a mesedarab szereplőit, valamint Schwaj- da Györgyöt, a Segítség szerzőjét. Mint ahogyan korábban már beszámoltunk olvasóinknak, az évad végén több színész távozik a társulattól. Beke Sándor rendező Kecskemétre megy művészeti ye- zetőnek, oda szerződött Blaskó Péter, Blaskó Balázs és Reviczky Gábor is. Kovács Mária, Bács Ferenc és Tanay Bella Győrbe megy, Gyöngyössy Kati nem újította meg szerződését, s elmegy a színháztól Martin Márta és Csiszár Nándor is. Kecskemétről a Miskolci Nemzeti Színházhoz szerződött Orbán Tibor színészrendező, Radó Béla, valamint Vándor Éva színművészek. Pólyák Zsuzsa Győrből szerződött, és a társulat- náj készíti diplomamunkáját Halasi Imre, a főiskola végzős hallgatója. A következő évadban sor kerül vendégművészek fellépésére is: Bessenyei Ferencet és Bordán Irént láthatja a közönség. A színház 1978—79-es műsortervében a következő művek szerepelnek: Örömmel a<jjuk a hírt hogy hosszú szünet után ismét láthatunk Bródy-drá- mát az egri színházban. Az új évadban bemutatják a szerző 1911-ben írott művét címe: Tímár Liza, műfaját pedig erkölcsrajznak jelöli a műsor. Két magyar ősbemutatót is ígér a műsortérv. Fiatal író, Juhász István Máz című szatirikus vígjátékát és SerGusztiból, de lehetőség szerint Lajos bácsiból, esetleg még nagymamából, vagyis a saját anyjából is. S majd ez együtt lesz az, amit ő hoz össze. Tibor családja úgy szedi össze a másik felét, ahogy akarja. — Egy házasság, kedvesem, máma nem gyerekjáték. .. Nem is beszélek arról, hogy a lakás önmagában még semmi! Azt be is kell rendezni. .. lehetőleg úgy. hogy élni lehessen benne. A mi gyerekeinknek — mert gondolom, a tiednek is — eddig mindenük megvolt. Bár képzelem, hogy nektek sem volt könnyű Tibort kitaníttatni. .. Mi is eleve azt gondoltuk, hogy csak maradjon Kati egyedül, de neki legalább legyen meg mindene. .. Azt hiszem, nagyon fájdalmas volna nekik, ha egyszercsak lezuhanna az életszínvonaluk. Azon kapta magát, hogy ezt az éééletszínvonalat éppen úgy mondta, mintha Klaááárit hallaná. Sebaj, tő, hogy ez a korlátolt proliasz- szony felfogja: korántsem szabadult meg minden gondtól azzal, hogy a fiacskája, megnősül. Maradtak még kötelességei. — Tudod, mi Tibort, megmondom őszintén, nem olyan nagy erőfeszítéssel taníttattuk. Még ő hozott haza ösztöndíjat, óai lehet mondani, Farkas András főző Simon Otthontalanok című színművét láthatja a közönség. Férfiakat Szelis- csének! — ez a címe Ödön von Horváth vígjátékának, amelyet magyarországi ősbemutatóként tűz műsorára a színház. Goethe is színpadot kap az új évadban, Clavxgo című romantikus szomorú játékát láthatja a közönség. A Csehon-ciklust tovább folytatva, három egyfelvonásos szerepel a programban — Jubileum, Háztűznéző, Haty- tyúdal, vagy a Medve — az egyik Bessenyei Ferenc főszereplésével. Moliere-t is játszik a színház az új évadban, a Scapin furfangjai és a Tudós nők kerül bemutatásra egy műsorban. Bemutatják Ibsen Solness építőmester című színművét is. Bessenyei Ferenccel a címszerepben, partnere Bordán Irén lesz. Több mint egy évtizeddel ezelőtt nagy sikerrel játszotta az egri Gárdonyi Géza Színház Burckhard Tűzijáték című zenés játékát, amelynek bemutatására az új évadban is sor kerül. A La Mancha lovagja című musical, Millöcker A koldusdiák című nagyoperettje, Jacobi Leányvására, valamint egy szovjet zenés komédia, a Tyl Ulenspigel — szerzője : Gorin—Glatkov — is várja a zenés műfaj kedvelőit. A gyerekeknek mesejátékot ígér a színház; az Öz, a nagy varázsló című zenés játékot. A tervek között szerepe! a Gálaesthez hasonló show- műsor bemutatása, és egy aktuális politikai kabaré előkészítése is. Az idén rendezik a lengyel dráma' hetét, ebből az alkalomból Sabra- mow három egyfelvonásosát mutatják be Egerben. A felsorolt művekből tíz bemutatót bérletben játszik a színház. Goethe művét, az egyik magyar ősbemutatót, valamint a lengyel egyfelvonásosokat az egri színpadon készítik elő. Az új évadot szeptember 2S-án Goethe müvével nyitja a színház. (márkusz) maga ruházkodott. Különben nem is ment volna. Mind a ketten gyárban dolgoztunk, a férjem, mióta művezető lett, kevesebbet keres, mint azelőtt. Szidtam is érte eleget. .. tisztességes szakmunkás ne menjen el... na majd megmondom, minek. .. de hát ő azt mondja, valakinek azt is csak el kell vállalni. Ez nemigen találkozott Gitta elképzeléseivel; ő úgy fogta-fel ezt a művezetőse- get, mint a munkássorból való kiemelkedést, mint karriert; nehezen engedte be a fejébe, hogy ez anyagilag talán nem is felfelé vezet, hanem éppen keresetcsökkenéssel jár. Felsóhajtott, mintha együtt érezne. De elhatározta, hogy most már aztán felhagy a gügyögéssel és kerek perec nekiszegezi, amit akar; világosan, hogy ne lehessen tovább mellébeszélni. — Mégis akkor hogy képzeltétek, kedvesem? — Tudod, mikor összekerültünk, majdnem öt esztendeig laktunk apámék házában valami sufniban Erzsébeten, mert az csak sufni volt, szobának nem lehetett nevezni.. Már Tibort itt hordtam a hasamban, amikor elkezdtünk építkezni; az uram brigádbeli barátai jártak ki téglát hordani, maltert keverni, mert akkor még dolgozott, most már biztosan azok se jönnének, egy hajcsárnak, egy kutvaütő- nek ki megy el segíteni... Ügy kellett a szavába vágni, mert Gitta már nagyon unta a szerinte csak figyelemelterelő hosszú szövegeket: — Szerencsére már nem is a ti házatokról van szó, hanem a fiadék lakásáról... (Folytatjuk) J
