Népújság, 1978. június (29. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-21 / 144. szám
Kedd esti külpolitikai kommentárunk: Fórumok és folyamatok A RAJNA PARTJÁN, a nyugatnémet fővárosban széles körű fontos találkozó kezdődött. Harmincöt ország képviselői ülik körül a zöklposztós asztalt — azoké az államoké, amelyek vezetői 1975-ben Helsinkiben aláírták a kontinensünk jövőjével kapcsolatos, valóban történelmi nagyságrendű okmányt. A bonni fórum feladata egy olyan későbbi konferencia előkészítése, amely a tudományos együttműködésről tárgyal — helsinki szellemében. Mi a tanácskozás helye és szerepe napjaink ese- ményzuhatagában ? A helyes válaszhoz ismernünk kell a jelenlegi megbeszélés konkrét előzményeit. A döntő és meghatározó esemény — ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni — maga a Helsinkiben sorra került csúcskonferencia volt. Az ott elfogadott dokumentum irányt szabott az európai kapcsolatok alakulásának. A kérdés „csak” az volt. hogyan lehet betartani és betartatni az állam- és kormányfők által aláírt megállapodásokat valamennyi féllel. A HELSINKIT KËT ÉVVEL KŐVETŐ, sokkal alacsonyobb szintű belgrádi tanácskozás feladata kizárólag az volt, hogy a meglévő elvi alapon arról tanácskozzék. hogyan lehetne a legjobban és legmara- déktalanabbul megvalósítani a finn fővárosban elfogadott ajánlásokat. A következő, „belgrádi” típusú konfrencia időpontja 1980, színhelye a spanyol főváros, Madrid. A tanácskozások mechanizmusában azonban addig sincs szünet. Pontosabban: három részterület problémáját vitatják meg. Először még ez év őszén, 1978 október utolsó napján Montreux-ban ül össze az a tanácskozás, amely az államok közötti ellentétek békés rendezésének legjobb módszereit keresi. Mintegy fél esztendővel később Málta fővárosában, La Vallettában kerül sor a földközi-tengeri térség gondjait megvitató eszmecserére. A jelen tanácskozás által előkészített fórum témája a helsinki záróokmánynak az a fejezete, amelynek a címe önmagáért beszél: „Együttműködés a gazdaság, a tudomány, a technika, valamint a környezetvédelem területén.” Jelentős fórumról van tehát szó — Helsinki jegyében. ERRŐL TÁRGYALNAK most Bonnban az előzetes megállapodások értelmében. Űjabb bizonyságául annak, hogy a Helsinkivel megkezdett folyamat — halad. E fontos tanácskozások ténye azonban önmagában csak keret. Ahhoz, hogy e keretet valóban jótér konÿ tartalommal lehessen megtölteni, a nagypolitika sűrűjében kell folytatódnia — immár visszafordíthatatlanul — az enyhülésnek. Harmat Endre BONN: A bonni Beethoven-Hal- leban kedden délelőtt a helsinki záródokumentumot aláíró 35 ország küldöttsé' geinek részvételével megkezdődött az európai biztonsági és együttműködési értekezlet keretei között megrendezendő tudományos fórum e1 őkészítő szakértői értekezlete. MAnRiD: Kedden terjedelmes közleményt tettek közzé a Spanyol Kommunista Párt Központi Bizottságának Madridban szombaton és vasárnap mestar*ot,t illéséről. A közlemény felszólítja a spanyolokat, hogy az új alkotmányról való népszavazást változtassák a demokrácia megszilárdításának nagy aktusává s tömegesen szavazzanak igennel az alkotmány tervezetére. MEXB<ÖVÁBOS: A chilei fasiszta junta újabb tömegmészárlásra készül — az egyik leggyalázatosabb bűntettre Latin- Amerika történelmében — hangsúlyozza a chil<M haloldal politikai bizottságának végrehajtó titkársága a Mexikóvárosban közzétett, nyilatkozatában. Az emigrációban tevékenykedő szervezet felhívta a figyelmet a fasiszta rezsimnek azokra a mesterkedéseire, hogy „bizonyosan elhunytaknak” nyilvánítsa a junta hatóságai által őrizetbe vett hazafiakat, akiknek sorsáról később cinikusan csak annyit közöltek: „nyomtalanul eltűntek”. LISSZABON: Lisszabonba érkező jelentések szerint Mohamed Kamel egyiptomi külügyminiszter felmentette lisszaboni nagyköveti posztjáról Szaad Mohamed el Sazli tábornokot és felszólította, hogy azonnal térjen vissza Egyiptomba. Sazli tábornok, mint ismeretes, nyílt levelet küldött a lisszaboni sajtó képviselőinek és élesen bírálta benne Szadat politikáját, valamint az egyiptomi demokrafikus erők elleni elnyomó intézkedéseket. Orenburg '78 2. Kompresszorállomások, hegyek és nárciszok A mintegy háromezer kilométeres orenburgi gázvezeték mentén 22 kompresszorállomás épül, ebből három a magyar szakaszon, A harmadik negyedévben tizenkettőt helyeznek üzembe közülük, s 1978 végére — igaz, még csak 50. százalékos kapacitással — 75 atmoszféra nyomással megindulhat a sűrített gáz az építkezésben részt vevő országok felé. Mindezt már Ivanö-Fran- kovszkban tudtuk meg. Ott — a mintegy 500 kilométeres szakasz felező pontján — székel a magyar építésvezetőség. Mint mondták, a magyar munkások öt és fél millió rubel és ráadásul még egymillió rubel értékű munkát végeztek el tavaly. Az idén az első negyedévben kétmillió 640 ezer rubel értékű munkát végeztek, a most záruló második negyedévre pedig hárommillió 550 ezer rubel az előirányzat.. Az első magyar építők Ebből a bogorodc ányi- akra — már ami a helyszíni munkákat illeti — jut a legkevesebb, hiszen a kompresszorállomás elkészült. m-st Kezdték a próbaüzemelést. Az itt dolgozók vagy hazakészülődnek, vagy pedig továbbmennek Ivano-FrankoVszkba a lakásépítkezésekre, Husztra, faNÉIWSŰIL WK. juoius 21., szerda illetve Guszjatyinba, hogy ott a szerelésben segítsenek. Amikor megérkeztünk, szinte zavarban voltunk, hogy kire figyeljünk, annyian és szívesen meséltek a munkások. És volt is mit mesélniük: ők voltak az első magyar építők az orenburgi gázvezetéken. Azok, akik először birkóztak a nemegyszer mínusz harminc fokos hideggel, a mocsaras, zsombékos talajjal, az óriási csövekkel. S most ők az elsők, akik befejezik a munkát, akik egyre inkább haza gondolnak, otthoni terveiket szövögetik. „Akárhogy is lesz, nekünk már Bogoro a második otthonunk! Menjenek csak el Guszjatyinba, ott most majdnem ugyanazokkal a problémákkal, ugyanazzal az akarással találkozhatnak, ami nálunk még fél éve is jellemző volt.” Már Huszton figyelmeztettek, hogy Guszjatyinban feltétlenül nézzfck meg a kompresszorállomást. A magyar szakaszon végig, és még állítólag messzebb is, plteríedt a híre annak, hogy az itt dolgozók milyen — jó értelemben vett — lokálpatrióták. A hírük, amely megelőzte őket, jelzi azt a tiszteletet, amelyet a gusz- jatyiniak a természet erőivel folytatott harcukkal kivívtak maguknak. „Elsők az elsők között!” — mondták róluk. Látták már a kompresz- szorállomást? köszöntött bennünket Németh László telepvezető. Ráztuk a fejünket, mondtuk, most érkeztünk. — Na, nem baj ! Majd kimennek reggel, s saját szemükkel is meggyőződhetnek szavaim igazságáról. Tudják, mennyi földmunkát terveztek nekünk, amikor elkezdtük az építkezést? Negyedmillió köbmétert. És tudják, hol tartunk most? Csaknem az egymilliónál — és még nincs vége. De mondok mást is: a 22. számú Állami Építőipari Vállalat harmincéves fennállása alatt dolgozói összesen mintegy 600 cölöpöt vertek le. Itt hat hónap alatt kétezret, 10—12 méteres vasbeton cölöpöket. Azt hiszem, ma már mindenütt belátják, hogy az orenburgi gázvezeték 22 kompresszorállomása közül a guszjatyini készül a leg- körülmények között. Emlékszem, szinte kilátástalannak látszott a helyzet a munka közben — meglepetésszerűen — felfedezett talajmozgás miatt. Aztán elhordtuk a ..hegyet”, s ha kell. elhordunk még egyet! Majd látni fogják. a „befogott” talajt locsoljuk, hogy az elültetett növények megkössenek. Ami a kompresszorállomást illeti, a vezérlőépülettel gvakorla- tilag készen vagyunk, s áll a hét kompresszorház zöme is. Most a belső technológiai szerelés van soron. Hogy mikor leszünk készen? Ha nem Összeült a jugoszláv kommunisták XI. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalről.) A gazdaság 1974—1977. közötti alakulását elemezve a jelentés megállapítja, hogy Jugoszlávia társadalmi összterméke és nemzeti jövedelme évi átlagban 5,8, ipari termelése 7,3, mezőgazdasági termelése 3 százalékkal növekedett. A foglalkoztatottság évente 4,4 százalékkal lett magasabb, s ebben az időszakban több mint 800 ezren kaptak munkát, s a társadalmasított szektorban dolgozók száma meghaladja az. 5.2 milliót. „Az infláció, amely 1975 derekán magas szintet — több mint 33 százalékot ért el — 1976. és 1977-ben 9 és 13 százalék köz,ötti elviselhető szintre csökkent. A pártról szólva, a jelentés hangoztatja, hogy a JKSZ a X. kongresszusa határozatát végrehajtva megerősödött, új erőket vonzott soraiba. köztük főként munkásfiatalokat. A két kongresz- szus közötti időszakban a taglétszám 608 ezerrel gyarapodott és most meghaladja az 1,6 milliót. A .IKSZ nagy eredményeket, ért el tagsága eszmei-politikai képzésében. nevelésében, ami a korábbi helyzethez, képest a legutóbbi négy esztendő egyik leglényegesebb sikere. Az európai helyzetet értékelve, kifejti, hogy a helsinki biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmánya ajánlásainak megvalósításában születtek bizonyos pozitív eredmények. — Jugoszlávia és a Szovjetunió. a JKSZ és az SZKP kapcsolata az 1955-ös belgrádi és az 1956-os moszkvai nyilatkozatok elvei alapján erősödött. — Az elmúlt időszakban jelentősen fejlődtek a párt- és államközi kapcsolatok Romániával, Magyarországgal, Lengyelországgal, az NDK- val és Csehszlovákiával. Jugoszlávia és a JKSZ ezen országokkal és pártjaikkal megvalósított együttműködésének fejlesztéséhez nagymértékben hozzájárultak Tito elnök találkozói és eszmecseréi Nicolae Ceausescuval, az RKP főtitkárával. Kádár Jánossal, az MSZMP KB első titkárával, Edward Gierek- kel, a LEMP KB első titkárával és Erich Honeckerrel, a NSZEP KB első titkárával. A kongresszus megnyitó ülésén Edvard Kardelj, a JKSZ elnökségi tagja elnökölt és köszöntötte a külföldi vendégeket. A küldöttek ezután nagy tapssal fogadták a szónoki emelvényre lépő Joszip Broz Titót, aki referátumában a többi között a következőket mondotta: — A szocializmusért vívott küzdelmek jelentős szakaszát képezi a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének XI. kongresszusa. Annál is inkább, mert a jugoszláv kommunisták legnagyobb mtinkajellegű megbeszélésüket kiemelkedő eredményekkel, a társadalmi élet, a munka és az alkotás valamennyi területén kifejtett gazdag tevékenység nozitíu mérlegével várják. A JKSZ kongresszusa, Tito referátumának elhangzása után megkezdte az előterjesztett dokumentumok fölötti vitát, amely ma folytatódik. ★ A magyar pártküldöttség, a Központi Bizottság nevében átadta az MSZMP írásos üdvözletét a JKSZ XX. kongresszusának, amelyben a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága kö. szönti a Jugoszláv Kommu. nisták Szövetségének XI. kongresszusát, a jugoszláv kommunistákat. Jugoszlávia dolgozó népét és tolmácsolja a magyar kommunisták. a szocializmust építő magyar nép testvéri üdvözletét, őszinte jókívánságait. Ethel és Julius Rosenberg emlékének adóztak A guszjatyiniak birkóznak a földdel. (Fotó: KS) „mozdul meg" újra a föld, akár már év végén, de ha még problémák lesznek, akkor a jövő év első felében. Munkatársaim maid biztosan mondani fogják, hányszor meghajtottam őket... Nem mondták — sem este a könyvtárszobában, sem másnap reggel a komprész- szorállomáson. Azt viszont- igen, hogy amióta az építkezés folyik, a telepvezető haja ezüstje még patiná- sabb lett. A telep „vajdájának” nevezik Németh Csak amikor megmagyarázták neki. miről is van szó, akkor nyugodott meg, hogy nem követett el hibát. Hogy „hajt” bennünket? Mindenki ezt tenné ebben a helyzetben. Másfél éve vagyok kint és még most is nagyon jól érzem magam Kár, hogy haza kell menni. Itt tígv élünk, mint egv nagy család, egy ió család. Este a könyvtárszobában és másnap a "kompresszor- állomáson — más szavakkal, a munkások többször is megismételték András Lászlót, aki mindenhol ott van. ahol dicsérni, vagy dohogni kell, ahol baj van. — Mesélik a fiúk, amikor először mondták neki: „Vajda elvtárs”, rögtön azon kezdett el morfondírozni, miért nem tudják még a nevét sem az emberei — emlékezett vissza Boros András gépkocsive- vető, aki a pécsi EPFU-tól érkezett Guszjatyinba. -» gondola*'út Ha az otthoni dolgokról beszéltek, többször is feltették a kérdést: odahaza miért nem alakulnak ki mindenütt ilyen jó . munkahelyi közösségek, mint itt, az emberek miért nem olyan segítőkészek, türelmesek, jó szándékúak, mint Guszjatyinban? Aztán sorra hangzottak el az el- '“nnél iák — mint a mesé- ; ben, amelynek szereplői is köztünk élnek. Kocsi Margit Egv negyed évszázada an* nak, hogy a Sing-Sing "börtön kivégzőcellájában á hóhér bekapcsolta a villamos- széket és ezzel meggyilkolt két becsületes amerikait, Julius és Fthel Rosenbereet. A házaspárt koholt vádak alapián ítélték halálra a New York-i bírák. Megtörni azonban nem tudták őket, visszautasították a hamis vallomásért felkínált kegyelmet. A Rosenberg házaspár meggyilkoltatása egyike volt a hidegháborús évek leg- szennyesebb bűntetteinek. Emlékük figyelmeztet arra: a fékevesztett szovieiel* lenesség, az antikommun's- ta boszorkányüldözés a hidegháború velejárója. Több ezer amerikai gyűlt össze a bűntett 25. évfordulóján a New York-i Union Squere-n, hogy Ethel és Julius Rosenberg emlékének adózzék. A megmozdulás résztvevői a Rosenberg házaspár emlékét felidézve hangoztatták, hogy az Egyesült Államokban továbbra is folytatni kell a harcot az emberi jogokért és a demokráciáért. A szónokok — köztük a Rosenberg házaspár két fia, Robert és Michael, továbbá Henry Winston, az Egyesült Államok Kommunista Pártjának elnöke, az összesen 282 évi börtönre ítélt „Wilmington! tízek” hozzátartozói és mások — a fajüldözéssel az elnyomással az atombombával vak’ e- nyegetőzéssel szemben' ellenállás demonstrác nalí nevezték a tömeggyűlést. J
