Népújság, 1978. június (29. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-18 / 142. szám
Forog az ideges Egerben Igen, telefon. méghozzá így: felkiáltójellel. És indokolt e jel többszörösen is, hiszen az, ami jelenleg van, minden, csak az nem, aminek a neve szerint lennie kéne — nein korszerű távbeszélő. Pillanatnyilag hívhatnánk >,távrecsegönek", „ideg- feszegetőnek”, „kis kézi izga- tónak’’ vagy éppenséggel „néma őrület"-nek, és sorolhatnánk tovább a találónál találóbb beceneveket. A lényeg egy marad : Ez a telefon — nem telefon. Mielőtt azonban sűrű dührohamok közepette teljes egészében lekapnánk a vizet telefonviszonyainkról, gyorsan áruljuk el azt, amit már olyan sokan tudnak, gyanítanak — és remélnek: telefonügyben rövidesen megszűnik az egri dühöngő. Jó ideje tart és befejezéshez közeledik a korszerű, crossbar rendszerre történő átállás. Az új központ kapacitása — maximális terhelés esetén — nyolcezer telefonállomást bír el. CROSSBAR — előnyben a régiek — Jelenleg mi a helyzet? — kérdeztük Tóvári Józseftől, a Távközlési Üzem vezetőjétől. — A lehetőség adott: 2600 előfizetőnk vari. Ha viszont rz igényekről beszélünk, illetve a kielégítésükről, akkor meg kell mondani, hogy gyors eredményre nem nagyon szabad számítani. Az új telefonközpont üzembe lépésével kapcsolatban alapvető tudnivalók vannak. Ezek közt első helyen szerepel, hogy az átállás idején elsőbbségi jogot élveznek az eddig meglévő állomások. A bővítésekre csak ezek átszerelése idején kerülhet sor — a lehetőségek és az igények arányában. Elsőbbséget ebben az ügyben természetesen a különböző közületek, vállalatok, intézmények élveznek. A magánigények kielégítéséről tehát csak ezek után lehet majd szó. Annyi már bizonyos, hogy az egri előfizetők számának növekedése indokolttá teszi az ötjegyű telefonszámokra való átállást. — Az eddigi négy után ezek szerint öt számjegyű telefonállomások lesznek Egerben. Az alapvető kérdés mégis az, hogy hol várható a minőségi javulás? Új számok — jó számok — Mindenekelőtt ott — hangzik a válasz —, hogy megszűnik a vonalra való várakozás. Elvileg az a helyzet, hogy felveszi az ember a kagylót — és azonnal vonalat kap. A folytatás: az utolsó telefonszám letárcsá- zása utáni pillanatban a központ már hívja a kért számot, megszűnik az eddigi hosszas, keresgélés. Az ezzel kapcsolatos • valamennyi tudnivalóról egyébként június 20-ig az előfizetők megkapják a szükséges tudnivalókat. Ebben egyebek közt szerepel az új telefonszám is, és néhány levelezőlap, melyen — az új telefonkönyv megjelenéséig — értesíthetik legközelebbi hozzátartozóikat, partnereiket — arról a számról, amelyen a jövőben hívni lehet őket. — Bizonyára sokakat érdekel ez az időpont. — Végleges választ egyelőre nem tudok adni. Ami bizonyos: az átadási határidő július 31. Természetesen mindazok, akik az új központ átadásán dolgoznak, arra törekednek, hogy erre az időpontra, de lehetőleg még hamarabb sikerüljön befejezni a munkát. A szükséges elektromos ellenőrző mérések után június 28-án kerül sor a próbaüzemelés beindítására, amikor is az új központ mellett még a régi is üzemel — a régi telefonszámokkal. Ebben az időszakban megtörténhet, hogy hiba csúszik be a kapcsolásba, hiszen a 2600 telefonállomást ekkor kötik át az új központra. — Mindenesetre az a célunk — hangsúlyozta az üzemvezető —, hogy minél kevesebb legyen a zökkenő. Ha esetleg mégis becsúszik néhány számcsere vagy mellékapcsolás, azért már most elnézést kérünk. Az ezek miatti bosszúságokra jó gyógyír lesz, hogy ez az új központ- már nagyon korszerű, szinte mindent tud, amit ebben a témában tudni lehet. Ne rongáld! Hasonlóképpen bizonyára őrömmel fogadják az egriek a hírt hogy újabb nyilvános Pawel Kriszln: Megtiszteltetés Ezt a történetet egy tévérendező meselte nekem. Ma filmeket nemcsak a központi nagy stúdiókban, hanem a tévéstúdiókban is forgatnak. Enélkül nem lenne elég film a tévéműsorok számára. Egyszer nagy sietve kellett egy filmet forgatnunk. Haladéktalanul előkészítettünk mindent, ami a forgatáshoz szükséges, a színészek is megkapták a szerepeiket. A forgatókönyv szerint a film egy régi csuvas faluban játszódott a huszas években. Ilyen falut a mi vidékünkön azonban keresve sem találni. Ha a legszegényebb faluban is kezdtünk dolgozni a kamerával, a képbe rögtön beúszott egy-egy tévéantenna, vagy telefon- és rádióvezeték. Nemcsak mi, hanem a nagy stúdiók is sokat szenvedtek emiatt; előfordult, hogy a figyelmes nézők a tizenkilencedik. századot bemutató filmekben mai kereszteket — tetőantennákat — fedeztek fel. Emiatt a forgatás megkezdése előtt sokáig vitatkoztunk. A forgatókönyv írója az asztalosokkal és díszlettervezőkkel deszkából és fúrni r- ból régi, kunyhó formájú házakat akart felállíttatni. A stúdió igazgatója ezzel nem értett egyet. „Ha csak egy kis falut is akarunk csinálni, honnan veszünk pénzt annyi anyag beszerzésére?” — mondta. A díszlettervezők is ellene voltak: „Hogy egy ilyen falut fából felépítsünk, legalább egy fél esztendőre van szükségünk.” Igv hát mindegyik azt ajánlotta, hogy amikor az operatőrök elmennek egy-egy faluba, állapodjanak meg az ottaniakkal, hogy legalább egy hétre szedjék le az antennákat és a vezetékeket a háfâÆmwM I 1978, június 18„ vasárnap zak tetejéről. -Ebbe senki nem fog belemenni — vetették ellen az operatőrök. — Amíg mi filmezünk, az emberek addig is fényben akarnak ülni, rádiót akarnak hallgatni, televíziót is akarnak nézni. Ezenkívül pedig, ha az antennákat el is távolí- tanák, a háztetőket nem lehet leszerelni : manapság azok nem szalmából vannak, mint azelőtt, hanem bádogból és palából.” Teljesen kimerültünk a vi. tában, egyik javaslat sem volt kivitelezhető. Hol keressünk nekünk kellő falut? Nekünk bizony villany, rádió és televízió nélküli falu kellett! Velünk is az történt, mint a csebokszári színházzal, amikor bocskort keresett. — Ti is megtaláltátok, hogy min búslakodjatok! — szólalt meg a sarokban a beszélgetés folyamán egyvégté- ben némán cigarettázó Za- mocskin világosító. Mindannyian a sarok felé fordítottuk a fejünket. — Megtaláltátok, miért idegeskedjetek! — mondta Zamocskin másodszor is. — Fél órán belül találok nektek ilyen falut. Tulajdonképpen nem is falu, csak egy kis te- lepülés. — Ugyan hol találsz manapság ilyen falut? — kérdeztük egyszerre enyhén korholó hangsúllyal. — Nem messze innen. Autóval fél óra alatt elérhető — felelte a világosító határozottan. Nem nagyon hittünk neki. Ám Zamocskin olyan magabiztosan beszélt, hogy elhatároztuk: kimegyünk a helyszínre és megnézzük. Másnap a segédem Zamocs- kinnal együtt elment abba a bizonyos faluba. — Zamocskin nem a levegőbe beszélt! — lelkendezett a segédrendező, amint visz- szatért. — A lakatra zárt kapun keresztül is látta, mi van odabenn! Pont ilyen falura van szükségünk, azt mondhatná az ember, szándékosan nekünk őrizték meg. Másnap sa egész stáb kiment a faluba. Mikor Sum- kaszba értünk (ez volt a falu neve), az ottani nép egy emberként kitódult az utcára, hogy megbámuljon bennünket. Nem volt valami híres falu. Nem is lehet falunak nevezni : mindössze tizenöt ház. Rádió- és telefonpóznát nem láttunk, villanyvezetéket se. A főutcát benőtte a gaz, látszott, csak ritkán jár errefelé autó. Alig tudtunk odavergődni. A falu szélén mély vízmosás, de még egy hitvány fapalló sem vezet át rajta. Még jó, hogy száraz idő volt; ha eső lett volna, be se tudtunk volna menni a faluba. Ami a jószágot illeti, Sum- kaszban a csuvasok régi disz- nait — a folyton nyakkölönccel járó tarka disznókat — láttuk. Gerincük éles, mint a beretva, orruk hosszúkás, akár a kihegyezett ceruza. Minta ebben a faluban a jószágot is speciálisan megőrizték volna! Operatőrjeink alig győzték fényképezni őket. — Maguk miért nem vezetik be a villanyt, hiszen a szomszédban van? — kérdeztük egy középkorú férfitól, mikor a felvételek közti szünetben leültünk pihenni, beszélgetni. — Azok nem a szomszédaink — felelte szomorúan. — Az is a mi kolhozunk, csak egy másik falu. Ott villany is van, rádió is szól, a telefont is bevezették. Tévé is sok van. — Maguknál miért nincs így, hiszen egy kolhoz? — Kolhoznak egy kolhoz. Lehet, hogy nálunk azért nincs, mert ott van. Az elnökünk folyton dicsekszik a járásban: a villanyt is bevezettük, a rádió is szól, Moszkvát is látjuk a kemencéről, hajtogatja. Az a baj, hogy itt ez a vízmosás: senki sem akarja keresztülvezetni rajta a vezetékeket. telefonállomásokat létesítenek: az eddigi 26 után a jövőben 33 nyilvános távbeszélőnk lesz, maid a lehetőségeknek megfelelően további 14-et telepítenek. Receptet a nyilvános új (és régi) telefonállomásokhoz nem tudnak adni a szakemberek. Kérésük ugyanaz, mint ami eddig volt: ne rongálja, ne szerelje szét senki ezeket a készülékeket, ne próbálják régi vagy rongált érmékkel működtetni. Mert ezek a készülékek elsősorban sürgős hívásokra, nem ritkán orvosi segítségkérésre rendeltettek — és mivel ilyen helyzetbe mindenki kerülhet — társadalmi igény kielégítéséről van szó. Tudunk olyan esetről, hogy egy fiatalember egyik percben még a telefonállomás rongálásával „foglalkozott”, nem sokkal később pedig már mentőt kellett volna neki hívni... Egyszóval : közügy. Igen, az. Es ne feledjük: korszerű telefon lesz végre Egerben! Természetesen elképzelhető- hogy akadnak majd, akik szerint további reklamációkra lesz szükség. Talán in- diszkréció — kérjük, felejtsék is el gyorsan — ez esetben a távközlési üzemet, illetve annak vezetőjét szokás hívni. Az érintett új telefonszámok: 12-133 és 12-110. A számváltoztatás jogát a szerző nem vállalja. B. Kan Tibor Amióta — legalábbis a naptár szerint — beköszöntött a nyár, a megyeszékhelyen egyre több térképet böngésző tu. ristával találkozhatunk. Ok a tanácstalanok, akik afféle „maszek” kirándulásra jöttek. De sokkal több azoknak a száma, akik szervezett csoporttal, képzett idegenvezetővel if kötött programmal látogatják meg Gárdonyi városát. Aligha él Magyarországon olyan ember, aki ne hallott, olvasott volna Egerről, ha máshol nem, hát az Egri csilla, gokban. Gyermekkori olvasmányélményeink egyik legszebb darabja ez a prózában megírt eposz. Természetesen nemcsak határainkon belül népszerű olvasmány Bornemissza Gergely és Cecei Éva története, az egri vár védőinek gigantikus harca... ___ De nem kizárólag a vár miatt jönnek... Felvételeink I* ezt bizonyítják. — Keményebben kellene követein i az elnöküktől — mondtuk neki. — A brigád- vezetőjüknek is jobban kellene mozognia. — Neki tökmindegy, öt gyakran fényes nappal sem találja meg az ember. „Ha nincs rádió, telefon, nekem is jobb — szokta mondogatni. — Ha be lenne vezetve a rádió, mindig megtalálnának. A telefonnal méginkább”. Hanem amióta maguk itt vannak, megváltozott valahogy: állandóan sugárzó arccal jár-kel. Valóban: a falu brigádvezetője, Jekkim Zaharcso isten tudja hányszor eljött hozzánk, és folyton azt kérdezgette, mikor fejezzük be a felvételeket. Mikor a munkát elvégezve a városba készültünk indulni, odaszaladt hozzám a segédrendező. — Készüljetek, vendégségbe megyünk. Jekkim Zaharcso meghívott magához — tálalt ki egyszuszra. — Igazi bankett lesz! Ha nem megyünk, megsértünk egy embert, elmentünk hát hozzá. Jekkim Zaharcso olyan asztalt állított a házban, mintha lakodalom lenne. Harapnivaló bőviben, egy szót se szólhat az ember, nem sajnálta az italt sem. — Felejthetetlen öröm számomra, hogy önöket a falunkban láthatom — kezdeti beszélni, miután teletöltötte a poharakat. — Kimondhatatlan nagy megtiszteltetés, hogy a falunkat filmre vették! Ezt se mi, se a gyermekeink nem fogják elfelejteni. Eddig a szomszédos faluk mellett szégyenkezve éltünk. Most már ők nézzenek irigykedve ránk. várják csak, mikor veszik őket filmre! Ahogy a futballisták mondják, egy-null a javunkra. A mi megtiszteltetésünkre, az önök egészségére ürítem, poharam. — mondta és a pohárban levő vodkát egy szemvillanás alatt a torkába döntötte. „Ostoba vagv, ember” — mondtuk kishíián. de még időben észre vettük, hogy s vendégei vagyunk és nem szóltunk semmit. Csuvasból fordította: Zahemszky László A megérkezés utáni pillanatok Népszerű az egri strand Jó egy kis pihenő a harcoló vitézek árnyékában _____ (Fotó: Szabó Sándor). „ Vonalas” téma: Teiefon Egerben! f
