Népújság, 1978. június (29. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-18 / 142. szám

Forog az ideges Egerben Igen, telefon. méghozzá így: felkiáltójellel. És indo­kolt e jel többszörösen is, hi­szen az, ami jelenleg van, minden, csak az nem, ami­nek a neve szerint lennie ké­ne — nein korszerű távbe­szélő. Pillanatnyilag hívhat­nánk >,távrecsegönek", „ideg- feszegetőnek”, „kis kézi izga- tónak’’ vagy éppenséggel „né­ma őrület"-nek, és sorolhat­nánk tovább a találónál ta­lálóbb beceneveket. A lényeg egy marad : Ez a telefon — nem tele­fon. Mielőtt azonban sűrű düh­rohamok közepette teljes egészében lekapnánk a vizet telefonviszonyainkról, gyor­san áruljuk el azt, amit már olyan sokan tudnak, gyaníta­nak — és remélnek: telefon­ügyben rövidesen megszűnik az egri dühöngő. Jó ideje tart és befejezéshez közele­dik a korszerű, crossbar rendszerre történő átállás. Az új központ kapacitása — maximális terhelés esetén — nyolcezer telefonállomást bír el. CROSSBAR — előnyben a régiek — Jelenleg mi a helyzet? — kérdeztük Tóvári József­től, a Távközlési Üzem veze­tőjétől. — A lehetőség adott: 2600 előfizetőnk vari. Ha viszont rz igényekről beszélünk, il­letve a kielégítésükről, akkor meg kell mondani, hogy gyors eredményre nem na­gyon szabad számítani. Az új telefonközpont üzembe lé­pésével kapcsolatban alapve­tő tudnivalók vannak. Ezek közt első helyen szerepel, hogy az átállás idején el­sőbbségi jogot élveznek az eddig meglévő állomások. A bővítésekre csak ezek átsze­relése idején kerülhet sor — a lehetőségek és az igények arányában. Elsőbbséget eb­ben az ügyben természetesen a különböző közületek, vál­lalatok, intézmények élvez­nek. A magánigények kielé­gítéséről tehát csak ezek után lehet majd szó. Annyi már bizonyos, hogy az egri előfizetők számának növekedése indokolttá teszi az ötjegyű telefonszámokra való átállást. — Az eddigi négy után ezek szerint öt számjegyű te­lefonállomások lesznek Eger­ben. Az alapvető kérdés még­is az, hogy hol várható a mi­nőségi javulás? Új számok — jó számok — Mindenekelőtt ott — hangzik a válasz —, hogy megszűnik a vonalra való várakozás. Elvileg az a hely­zet, hogy felveszi az ember a kagylót — és azonnal vo­nalat kap. A folytatás: az utolsó telefonszám letárcsá- zása utáni pillanatban a központ már hívja a kért számot, megszűnik az eddigi hosszas, keresgélés. Az ezzel kapcsolatos • valamennyi tud­nivalóról egyébként június 20-ig az előfizetők megkap­ják a szükséges tudnivalókat. Ebben egyebek közt szerepel az új telefonszám is, és né­hány levelezőlap, melyen — az új telefonkönyv megjele­néséig — értesíthetik legkö­zelebbi hozzátartozóikat, partnereiket — arról a szám­ról, amelyen a jövőben hív­ni lehet őket. — Bizonyára sokakat érde­kel ez az időpont. — Végleges választ egye­lőre nem tudok adni. Ami bizonyos: az átadási határ­idő július 31. Természetesen mindazok, akik az új köz­pont átadásán dolgoznak, ar­ra törekednek, hogy erre az időpontra, de lehetőleg még hamarabb sikerüljön befejez­ni a munkát. A szükséges elektromos ellenőrző méré­sek után június 28-án kerül sor a próbaüzemelés beindí­tására, amikor is az új köz­pont mellett még a régi is üzemel — a régi telefonszá­mokkal. Ebben az időszak­ban megtörténhet, hogy hiba csúszik be a kapcsolásba, hi­szen a 2600 telefonállomást ekkor kötik át az új központ­ra. — Mindenesetre az a cé­lunk — hangsúlyozta az üzemvezető —, hogy minél kevesebb legyen a zökkenő. Ha esetleg mégis becsúszik néhány számcsere vagy mel­lékapcsolás, azért már most elnézést kérünk. Az ezek miatti bosszúságokra jó gyógyír lesz, hogy ez az új központ- már nagyon korsze­rű, szinte mindent tud, amit ebben a témában tudni lehet. Ne rongáld! Hasonlóképpen bizonyára őrömmel fogadják az egriek a hírt hogy újabb nyilvános Pawel Kriszln: Megtiszteltetés Ezt a történetet egy tévé­rendező meselte nekem. Ma filmeket nemcsak a központi nagy stúdiókban, hanem a tévéstúdiókban is forgatnak. Enélkül nem len­ne elég film a tévéműsorok számára. Egyszer nagy sietve kellett egy filmet forgatnunk. Ha­ladéktalanul előkészítettünk mindent, ami a forgatáshoz szükséges, a színészek is megkapták a szerepeiket. A forgatókönyv szerint a film egy régi csuvas faluban ját­szódott a huszas években. Ilyen falut a mi vidékünkön azonban keresve sem találni. Ha a legszegényebb falu­ban is kezdtünk dolgozni a kamerával, a képbe rögtön beúszott egy-egy tévéanten­na, vagy telefon- és rádióve­zeték. Nemcsak mi, hanem a nagy stúdiók is sokat szen­vedtek emiatt; előfordult, hogy a figyelmes nézők a ti­zenkilencedik. századot be­mutató filmekben mai ke­reszteket — tetőantennákat — fedeztek fel. Emiatt a forgatás megkezdése előtt sokáig vitatkoztunk. A forgatókönyv írója az asztalosokkal és díszletter­vezőkkel deszkából és fúrni r- ból régi, kunyhó formájú házakat akart felállíttatni. A stúdió igazgatója ezzel nem értett egyet. „Ha csak egy kis falut is akarunk csinálni, honnan veszünk pénzt annyi anyag beszerzésére?” — mondta. A díszlettervezők is ellene voltak: „Hogy egy ilyen falut fából felépítsünk, legalább egy fél esztendőre van szükségünk.” Igv hát mindegyik azt ajánlotta, hogy amikor az operatőrök elmennek egy-egy faluba, állapodjanak meg az ottani­akkal, hogy legalább egy hétre szedjék le az antenná­kat és a vezetékeket a há­fâÆmwM I 1978, június 18„ vasárnap zak tetejéről. -Ebbe senki nem fog belemenni — vetet­ték ellen az operatőrök. — Amíg mi filmezünk, az em­berek addig is fényben akar­nak ülni, rádiót akarnak hallgatni, televíziót is akar­nak nézni. Ezenkívül pedig, ha az antennákat el is távolí- tanák, a háztetőket nem le­het leszerelni : manapság azok nem szalmából vannak, mint azelőtt, hanem bádog­ból és palából.” Teljesen kimerültünk a vi. tában, egyik javaslat sem volt kivitelezhető. Hol keres­sünk nekünk kellő falut? Nekünk bizony villany, rádió és televízió nélküli falu kel­lett! Velünk is az történt, mint a csebokszári színház­zal, amikor bocskort kere­sett. — Ti is megtaláltátok, hogy min búslakodjatok! — szólalt meg a sarokban a be­szélgetés folyamán egyvégté- ben némán cigarettázó Za- mocskin világosító. Mindannyian a sarok felé fordítottuk a fejünket. — Megtaláltátok, miért idegeskedjetek! — mondta Zamocskin másodszor is. — Fél órán belül találok nektek ilyen falut. Tulajdonképpen nem is falu, csak egy kis te- lepülés. — Ugyan hol találsz ma­napság ilyen falut? — kér­deztük egyszerre enyhén kor­holó hangsúllyal. — Nem messze innen. Autóval fél óra alatt elér­hető — felelte a világosító határozottan. Nem nagyon hittünk neki. Ám Zamocskin olyan maga­biztosan beszélt, hogy elha­tároztuk: kimegyünk a hely­színre és megnézzük. Más­nap a segédem Zamocs- kinnal együtt elment abba a bizonyos faluba. — Zamocskin nem a leve­gőbe beszélt! — lelkendezett a segédrendező, amint visz- szatért. — A lakatra zárt ka­pun keresztül is látta, mi van odabenn! Pont ilyen fa­lura van szükségünk, azt mondhatná az ember, szán­dékosan nekünk őrizték meg. Másnap sa egész stáb ki­ment a faluba. Mikor Sum- kaszba értünk (ez volt a falu neve), az ottani nép egy em­berként kitódult az utcára, hogy megbámuljon bennün­ket. Nem volt valami híres falu. Nem is lehet falunak nevezni : mindössze tizenöt ház. Rádió- és telefonpóz­nát nem láttunk, villanyve­zetéket se. A főutcát benőtte a gaz, látszott, csak ritkán jár errefelé autó. Alig tud­tunk odavergődni. A falu szélén mély vízmosás, de még egy hitvány fapalló sem vezet át rajta. Még jó, hogy száraz idő volt; ha eső lett volna, be se tudtunk volna menni a faluba. Ami a jószágot illeti, Sum- kaszban a csuvasok régi disz- nait — a folyton nyakkölönc­cel járó tarka disznókat — láttuk. Gerincük éles, mint a beretva, orruk hosszúkás, akár a kihegyezett ceruza. Minta ebben a faluban a jó­szágot is speciálisan meg­őrizték volna! Operatőrjeink alig győzték fényképezni őket. — Maguk miért nem ve­zetik be a villanyt, hiszen a szomszédban van? — kér­deztük egy középkorú férfi­tól, mikor a felvételek közti szünetben leültünk pihenni, beszélgetni. — Azok nem a szomszéda­ink — felelte szomorúan. — Az is a mi kolhozunk, csak egy másik falu. Ott villany is van, rádió is szól, a tele­font is bevezették. Tévé is sok van. — Maguknál miért nincs így, hiszen egy kolhoz? — Kolhoznak egy kolhoz. Lehet, hogy nálunk azért nincs, mert ott van. Az elnö­künk folyton dicsekszik a já­rásban: a villanyt is beve­zettük, a rádió is szól, Moszkvát is látjuk a kemen­céről, hajtogatja. Az a baj, hogy itt ez a vízmosás: sen­ki sem akarja keresztülve­zetni rajta a vezetékeket. telefonállomásokat létesíte­nek: az eddigi 26 után a jö­vőben 33 nyilvános távbeszé­lőnk lesz, maid a lehető­ségeknek megfelelően továb­bi 14-et telepítenek. Receptet a nyilvános új (és régi) telefonállomásokhoz nem tudnak adni a szakem­berek. Kérésük ugyanaz, mint ami eddig volt: ne ron­gálja, ne szerelje szét senki ezeket a készülékeket, ne próbálják régi vagy rongált érmékkel működtetni. Mert ezek a készülékek elsősorban sürgős hívásokra, nem rit­kán orvosi segítségkérésre rendeltettek — és mivel ilyen helyzetbe mindenki ke­rülhet — társadalmi igény kielégítéséről van szó. Tu­dunk olyan esetről, hogy egy fiatalember egyik percben még a telefonállomás rongá­lásával „foglalkozott”, nem sokkal később pedig már mentőt kellett volna neki hívni... Egyszóval : közügy. Igen, az. Es ne feledjük: korszerű telefon lesz végre Egerben! Természetesen elképzelhe­tő- hogy akadnak majd, akik szerint további reklamációk­ra lesz szükség. Talán in- diszkréció — kérjük, felejt­sék is el gyorsan — ez eset­ben a távközlési üzemet, il­letve annak vezetőjét szokás hívni. Az érintett új telefonszá­mok: 12-133 és 12-110. A számváltoztatás jogát a szerző nem vállalja. B. Kan Tibor Amióta — legalábbis a naptár szerint — beköszöntött a nyár, a megyeszékhelyen egyre több térképet böngésző tu. ristával találkozhatunk. Ok a tanácstalanok, akik afféle „maszek” kirándulásra jöttek. De sokkal több azoknak a száma, akik szervezett csoporttal, képzett idegenvezetővel if kötött programmal látogatják meg Gárdonyi városát. Aligha él Magyarországon olyan ember, aki ne hallott, olvasott volna Egerről, ha máshol nem, hát az Egri csilla, gokban. Gyermekkori olvasmányélményeink egyik legszebb darabja ez a prózában megírt eposz. Természetesen nemcsak határainkon belül népszerű olvasmány Bornemissza Gergely és Cecei Éva története, az egri vár védőinek gigantikus harca... ___ De nem kizárólag a vár miatt jönnek... Felvételeink I* ezt bizonyítják. — Keményebben kellene követein i az elnöküktől — mondtuk neki. — A brigád- vezetőjüknek is jobban kel­lene mozognia. — Neki tökmindegy, öt gyakran fényes nappal sem találja meg az ember. „Ha nincs rádió, telefon, nekem is jobb — szokta mondogat­ni. — Ha be lenne vezetve a rádió, mindig megtalálnának. A telefonnal méginkább”. Hanem amióta maguk itt vannak, megváltozott vala­hogy: állandóan sugárzó arc­cal jár-kel. Valóban: a falu brigádve­zetője, Jekkim Zaharcso is­ten tudja hányszor eljött hozzánk, és folyton azt kér­dezgette, mikor fejezzük be a felvételeket. Mikor a munkát elvégezve a városba készültünk indul­ni, odaszaladt hozzám a se­gédrendező. — Készüljetek, vendégség­be megyünk. Jekkim Zahar­cso meghívott magához — tálalt ki egyszuszra. — Igazi bankett lesz! Ha nem megyünk, megsér­tünk egy embert, elmentünk hát hozzá. Jekkim Zaharcso olyan asztalt állított a ház­ban, mintha lakodalom len­ne. Harapnivaló bőviben, egy szót se szólhat az ember, nem sajnálta az italt sem. — Felejthetetlen öröm szá­momra, hogy önöket a fa­lunkban láthatom — kezdeti beszélni, miután teletöltötte a poharakat. — Kimondha­tatlan nagy megtiszteltetés, hogy a falunkat filmre vet­ték! Ezt se mi, se a gyerme­keink nem fogják elfelejteni. Eddig a szomszédos faluk mellett szégyenkezve éltünk. Most már ők nézzenek irigy­kedve ránk. várják csak, mi­kor veszik őket filmre! Ahogy a futballisták mond­ják, egy-null a javunkra. A mi megtiszteltetésünkre, az önök egészségére ürítem, po­haram. — mondta és a pohár­ban levő vodkát egy szemvil­lanás alatt a torkába döntöt­te. „Ostoba vagv, ember” — mondtuk kishíián. de még időben észre vettük, hogy s vendégei vagyunk és nem szóltunk semmit. Csuvasból fordította: Zahemszky László A megérkezés utáni pillanatok Népszerű az egri strand Jó egy kis pihenő a harcoló vitézek árnyékában _____ (Fotó: Szabó Sándor). „ Vonalas” téma: Teiefon Egerben! f

Next

/
Thumbnails
Contents