Népújság, 1978. május (29. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-11 / 109. szám
Borbély Sándor Hoves megyében Ünnepélyes szerződés nélkül Láthatatlan társulások A TÁRSULÁSOK LÉTREJÖTTÉT valamilyen érdek vezérli. A*leghasznosabb dolog, ha ez az érdek közérdek, m nt ahogy például közérdek az, há kel-három termelőszövetkezet azért társul, hogy többet, jobbat és gazdaságosabban termeljen. Heves megyében az élelmiszer-gazdaság területén hat társulást hozlak létre az utóbbi esztendőkben a termelőszövetkezetek. Van két olyan társulás is. amely a szövetkezeti kereskedelmet erősíti. Ezek a társulások jelentik ez idő szerint az üzemek közötti együttműködés legfejlettebb formáját, természetesen idesorolva azokat a gazdásági együttéléseket is, amelyek egy-egy iparszerüen termelő rendszeren belül erős egymásrautaltságot hoztak létre. Ezeknek a társulásoknak — hasznosságukon kívül — van egy jól kivehető, közös ismertetőjegyük. Mégpedig az, hogy látható társulások. A társult gazdasági egységek nyilvánosan kötnek egymással különböző megállapodási szerződéseket, amelyek betartását hitelesített okmányok, írásban lefektetett szabályok garantálják. Ezek a „látható” társulások egyeduralkodónk az élelmiszer-gazdasági mezőgazdasági üzemek között. Sajnos. Sajnos, csak olyan társulásokat tart a szakmai közvélemény igazi társulásoknak, amelyeknek alapokmánya, esetleg igazgató tanácsa is van. Pedig milyen közérdekű haszqn származhatna a láthatatlan társulásokból is. Az olyan megállapodásokból. amelyeket nem kell ünnepélyes szerződésbe rögzíteni, csak két szomszéd falu tenne!őszövetkezeti elnökének leülni tíz percre és megbeszélni, hogy a növényvédő szakmérnök — mondjuk így — kapacitása túlnő az üzem méretein, és a szomszéd község ne keressen újabb szakmérnököt, és ne kelljen újabb szolgálati lakást építeni, mert itt van öt kilométerre az a szakember, akit keresnek, s a két szomszédvár úgy jár a legjobban, ha közös megoldást talál. Mint ahogy közös megoldást kellene találni nyaranként az aratási szezon csúcsán az alkatrészkergetés kérdésében is. Olyankor futnak a termelőszövetkezeti furgonok, róják az országutakat és a kilométereket egy-egy nehezen beszerezhető, pótolhatatlan alkatrész után. A termelőszövetkezetek fizetik a napidíjat, fizetik az autók használódó alkatrészeit. Kü- lön-külön. Ahelyett, hogjr a szomszédos községek gazdaságai egy körtelefonnal megbeszélnék, hogy kinek mi kell, és hat helyett egy gépkocsi fogyasztaná a benzint, a gépkocsivezetőanyagbeszerző pedig a napi díjat. Persze ilyenekről írni, úgy tűnik', nem éppen hálás dolog, hiszen rögtön felmerülhet az annyiszor emlegetett jogos vád: hogy az újságíró minek üti olyan dologba az orrát, amihez nem ért, valamint könnyű tanácsot adni és okosnak lenni, kívülről. Sokkal hálásabb dolog olyasmiket írni, hogy jobban ki kell használni a belső tartalékokat, hogy rugalmasabban kell alkalmazkodni a gazdasági nehézségekhez, hogy bátrabban kell kezdeményezni, satöbbi. Nem árt azonban néha hozzátenni, hogy konkrétan hol lehet rugalmasabban megoldani valamit, hogyan lehet jobban kihasználni a belső tartalékokat. PÉLDAKÉNT ÁLLT CSUPÁN néhány „láthatatlan” ötlet a jegyzetfüzetemben. « Sz. A. Ismerkedés a kiskörei (Folytatás az Î. oldalról) téti János igazgató Krasznai Janösné, a pártbizottság titkárának társaságában fogadta, majd tájékoztatta Borbély Sándort az üzem életéről. Szó esett a tájékoztatóban, azök- rál a tervekről is, amelyek nyomán az Izzó gyöngyösi gyára az egész vállalaton belül is jelentős bázisa lesz a hazai elektronikai ipar fejlődésének, illetőleg azokról a sikerekről, amelynek nyomán számos területen már most is azzá lett ez az üzem. Számok és szakkifejezések röpködtek, „mikroprocesszus”-ok, „csip”- ek, „bit”-ek váltották egymást a tájékoztatóban, de a csepeli nagy gyár egykori pártbizottsági titkára, a KB titkára számára köznyelvi „szintű” volt mindaz, amit az újságíró még leírni is csak nehezen tudott.' Nemhiába, hogy ez az üzemlátogatás is arról győzhette meg Borbély Sándort és kíséretét, hogy ebben a gyárban a XXI. század van születőben, ha már meg nem született. Borbély Sándor végigjárta az üzemet, megnézte az egri Fmomszerelvénygyár által kikísérletezett és itt továbbfejlesztésre kerülő, 23 műveletre képes aűtömatikát, a különböző modern gépsorokat, az ampulla, és képcső- gyártó automatikákat. Ellátogatott az üzem legmodernebb, több mint 600 millió forintos beruházással létesült részle. duzzasztómű gébé, ahol az integrált áramköröket készítik rendkívül precíz körülmények között, jobbára asszonyi kezek, és ahol 300 ember termel egy esztendőben 500 millió forint értéket. Borbély Sándor mindenütt megállt, érdeklődött, szót váltott, tanácskozott, őszintén lelkesedett, hogy újból kérdéseket tegyen fel, hol a vállalat igazgatójának, hol a gépekkel, vagy a gépek mellett dolgozóknak. Bokk Zoltán, a gépgyári próbateremben, Szilágyi Gábor a kísérleti üzemben, az optikai szennyezettségvizsgáló mellett, Nagy Ferencné az integrált áramkörgyártó szerelő és mérő üzemben válaszolt többek között a kérdésekre, adott szakterületéről, munkájáról a minden után érdeklődő KB-tit.kárnak részletes felvilágosítást. makettjével. (Fotó: Szántó György) Mondani sem kell, írni se: a „program” itt is tovább csúszott. ★ Borbély Sándor és kísérete a délutáni órákban Kiskörére utazott, ahol megtekintette a duzzasztóműt; és öntözőrendszert, majd ellátogatott Hevesre, a helybeli Rákóczi Termelőszövetkezetbe. A mai nap programja: részt vesz, és előreláthatólag felszólal a Heves megyei pártbizottság ülésén, majd találkozik a városi pártbizottságon a pártbizottság vezető munkatársaival. Az újságíró, aki erről az. útról tudósított, meg van győződve arról, hogy a fentebbi néhány sor „protokoll” valójában, még szűkszavúan is újabb néhány hasábot tölthetne meg lapunkban. Gyurkó Géza A vendégek gyűrűjében Nagy Ferencné, az integrált áramkörgyártás szerelő- és mérőüzeméhen. amint éppen a „fel- forrasztás”-ra készül Környezetvédelem a vasútnál Száműzik a gőzmozdonyokat A szakértők véleménye szerint hazánkban a levegő- szennyeződés 30—35 százaléka közlekedési eredetű (az iparilag fejlett országokban fez az arány .50—70 százalék) s ehhez sajnos kisebb-na- gyobb mértékben a vasút is hozzájárul — állapították meg szerdán a MÁV vezérigazgatóság első vasúti környezetvédelmi ankétján. A tanácskozáson — ahol a témához illően egyébként valamennyi résztvevő mellőzte a dohányzást — számbavették a vasút eddigi környezetvédelmi intézkedéseit, ismertették, hogy mit kívánnak tenni a közlekedési ártalmak további csökkentésére. Oroszváry László vezérigazgató-helyettes beszámolt arról, hogy a vasút az elmúlt években fokozatosan ..kitiltotta” a vonatfüstöt a fővárosból. A MÁV országos hálózatában is sokat tész a levegőszennyeződés csökkentésére. A szémély-. és a tehervonatok 34 százalékai villamos. . és : dízelmozdonyok' továbbítják, .8 a tolatás több mint -76 százalékát is d'z.elesítették. A következő években száműzik a vasút hálózatából a gőzmozcíon.yokat. Széles körű feltáró vizsgálat alapján törekednek arra hogy a dízelmozdonyokból rfünél kevesebb káros anyag jusson a levegőbe. Bar a. vasút zajforrásait nem a MÁV „állítja elő” gépeinek. berendezéseinek beszerzésénél a követelményszintek előírásával igyekszik befolyásolni a gyártókat, s részt vesz mindazon a hazai és nemzetközi fórumon, amelyeken a közlekedési zaj csökkentésének módszerein munkálkodnak. (MTI) berakása rakodótargoncával (Laczkó Ildikó felv. — KS) csijai szállítják az árut az egész vidékre. Általában úgy választják meg, hogy milyen rakodásfejlesztési igényt támogassanak anyagilag, hogy a befektetett összeg egyúttal más népgazdasági célt is szolgáljon. Ha például egy állami gazdaság, vagy egy téesz több vasútállomásra szétszórt rakodását egy helyre koncentrálja, ahová más létesítményt is építhet, esetlég agrokémiai telepet, kukoricaszárítót, sertéstelepet, — biztosan számíthat az állami támogatásra, mért ezzel más állomásokat tehermentesít és jelentős élőmunkát is megtakarít. MTLVFN Gépek et vásároljunk? Ha már megvan a pénz, a szállíttatóknak rendszerint az is gond, hogy milyen rakodó- berendezéseket vásároljanak meg. A pályázóknak a Központi Szállítási Tanács titkársága erre nézve is ajánlatot tesz. Ott ismerik, hogy az adott műszaki feltételeknek milyen gépek felelnek meg leginkább. A hazai rakodógépgyártás csekély, főleg a KGST-országokból szerzik be a gépeket. Áz alap. csak nagyon kivételes esetekben nyújt támogatást a tőkés piacról való beszerzéshez. hűtőszekrény konténerben Hosszan lehetne sorolni azokat a szállíttatókat, melyek az elmúlt években anyagi támogatást kaptak az aiapból. Jelentős beruházással korszerűsítették a Borsodi Ércelőkészítő Művek rakodását, a Baranya és Vas megyei Állami Építőipari Vállalat központi anyagfoga. dó telepeit korszerűsítették, a Bólyi Állami Gazdaság és a Kaposvári Cukorgyár együttműködésével korszerű terményfeladóhelyet létesítettek. Hozzásegítették a Jászberényi Hűtőgépgyárat ahhoz, hogy konténerekben szállítsa a hűtőszekrényeket Angliába, a szegedi és nagykőrösi konzervgyárak szállítási gondjain is enyhítettek, az Eger— Mátra vidéki Borgazdasági Kombinát mályi palackozóüzemének vasúti szállítását megoldották, támogatást kapott a Gabonatröszt számos vállalata az ország minden részében, CÉL: A FOLYAMATOS RAKODÁS A rakodásgépesítessel nem-’ csak olyan előnyök járnak, hogy az áruk gyorsabban jutnak el a felhasználókhoz; vagy a vasúti kocsik forduló... idejének csökkentésével . jelentősen nő a szállítókapacitás, hanem az ipari üzemek korszerűbb feltételek mellett terű mékeiket éjjel-nappal, folyamatosan rakodhatják. Csökken a törés, az árukár is. A mezőgazdaságban — a cukoripar példája bizonyítja — a rakodóhelyek koncentrálásával lehet a legjobb eredményeket elérni. Hermann István Miért tart gyakran napokig, amíg egy vállalatnál, vagy téeszben az árut vasúti kocsikba rakják, miért vesztegelnek sokszor hosszan a- vagonok kirakásra várva, a felelet bizony bonyolult. Tény, hogy a ki- és berakodás több időt vesz igénybe, mint a vasúti fuvarozás az ország egyik részéből a másikba. Kevés a munkaerő, rossz a munkaszervezés, gyakran az áru helytelen csomagolása is oka lehet a. késedelemnek. A megoldás egyik kulcsa: a rakodásgépesítés. Hét évvel ezelőtt, 1971-ben erőteljesen felemelték a vasúti kocsik állásidejéért járó bérösszeget, most már sehol sem kifizetődő raktárnak használni az áruval megrakott vasúti kocsikat. Akkor is hangsúlyozták a régi igazságot, hogy a vasútnak nem kocsiálláspénzre, hanem újból berakható, üres kocsikra van szüksége. A kocsiálláspénz nem a MÁV bevételét gyarapítja, hanem ebből is támogatiák a vállalatok. mezőgazdasági űzetnek rakodásgépesítési törekvéseit. Nem kis összegről — évi 250—700 millió forint odaítéléséről— van szó. melyet kizárólag ■ olvan fejlesztésre szabad fordítani, ami a vasúti rakodási kapacitás növelését.. a rakodási idők csökű kentését: — idő és fáradtság — megtakarítását teszi lehetővé. PÁLYÁZNÁK A PÉNZRE 1971-t.ől a műit év végéig mintegv másfél milliárd forint veit a rnkodásfeiles7tést alan hevítető. Könnend Szállítási Tanács a szakrni- nisztéHpmok bevonásával dönt. hogv a pSlvázr) vállalatok. téeszek között miiven aránvban osszák fel a fai- leszfési alannt. Fontos feltétel, hogy a rakodógépek megFedett vasúti kocsik korszerű vásárlásához, a rakterületek burkolásához, a térvilágítás megépítéséhez a pályázóknak legalább 50 százalékos arányban saját költségkeretükből hozzá kell járulniuk. A rakodásfejlesztési alap olyan állami támogatás, melyet nem kell visszafizetniük a vállalatoknak. a vállalatok a vizsgált hét év alatt saját pénzükből kétmilliárd forintot fordítottak erre .a célra, ösz- szesen tehát 3 és fél milliár- dot költöttek a vasúti kocsik ki- és berakásának gépesítésére, a rakterületek kiépítésére. Ez hatalmas összeg, de a szükségletekhez képest mégis kevés. Azelőtt minden kis állomáson végeztek rakodást. Az erőket, ez szétforgácsolta, a munka hatékonyságát csökkentette, hiszen kezdetleges módon, kézzel végezték a nehéz munkát. A i-akodóhelye- ket koncentrálták, kialakultak az un. körzeti állomások, kiépítették a közutakat, a legtöbb helyre rakodógépeket telepi! ettek és ezzel meggyorsították a vasúti kocsik rakodását. — a körzeti állomásról pedig a közúton, legtöbbször a Volán tehergépkoHárom es fél milliard —- rakodâsgépesitëse
