Népújság, 1978. május (29. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-09 / 107. szám

A nom nármas „Nézd, Pista bácsi, ennek csak egy módja van. Azt ta. nácsolom, menj most haza és írj nekem egy névtelen le­velet mindarról, amit az imént elmondtál., Amikor becsukódott az aj­tó Pista bácsi mögött, bán­ni kezdtem az elfogadott fe­ketét. Merthogy az az ember kínálta, aki azt tanácsolja a hozzá fordulónak, hogy Dúj- jon az anonymusok köpenye mögé, s onnan hajigálja gyújtóbombáit a vélt ellen­ség fejéhez. „Nem lehet va­lami jellemóriás Pista bácsi, ha megfogadja ezt az igét — gondoltam —, de az igehir­dető sem...” Aztán csendesen visszavo­nultam. Lehetséges, hogy a gyávák, a jellemtelenek, az alattomosak módszerére azért adott biztatást a járási népi ellenőrzési bizottság elnöke, mert okkal félt, hogy a bát­rak, a jellemesek, a üzem­től szembe igazmondók vé­delmében kevés segítséget ad neki a törvény? A MEGTORLÁS MALMAI Mert törvényűnk van rá, hogy a bejelentőt egy évig megkülönböztetett jogvéde­lem illeti. Ám a megtorlás malmai egy év után is őröl­nek; ebben a járásban 12 ■ közérdekű bejelentésből he­ten kénytelenek voltak mun. kahelyet változtatni, mert helyzetük tarthatatlanná vált. S nem ám nyíltsisakos bajvívásban maradtak alul! Fondorlatos, lassú, kifárasz- lásos taktikával tették lehe­tetlenné maradásukat. Egyikükről elterjesztették, hogy mindent, ami az öltö­zőben, ?z uzsonnaszünetben vagy poharazáskor elhang­zik, jelenti ■ a „felettes szer­veknek”. A kollégák a bri­gádprogramokból kizárták, barátai elfelejtették névnap­ján felköszönteni, szerszá­mait „véletlenül” töröttre, csorbára cserélték, a portán minden műszak végén meg­nézték még a tízórais zacs­kóját is — csak az övét.. A másik, jóval a valósnak bizonyult bejelentés után „vált” összeférhetetlen, int- rikus, megbízhatatlan, ha­nyag munkássá. Olyanná, akit nem illet meg az óra­béremelés, a nyereségjuta­lom, akit a csoportvezetői beosztásából fel kellett men­teni, s tanuló-segédmunkási feladatokkal bízták meg. A harmadikat — vállalati ér­dekekre hivatkozva — odébb helyezték, ahonnan heten­te csak egyszer tudott a csa­ládjához hazatérni. A negye­diknek fél éven keresztül egyszerűen nem adtak mun­kát, de kapta a fizetését. Ha­sonlóan járt az ötödik, a hatodik, a hetedik. Tizenkettőből heten nem bírták. S a népi ellenőr, aki ebben a tisztségében két év­tized alatt oly sok mindent tapasztalt, nem akarta, hogy ennek, a más jószágát ma­gáéként féltő, munkában megroppant parasztembernek türését-erejét próbára te­gyék, ha személyét a vizsgá­lat érdekében fel kellene fedni vagy más módon ki­tudódna. EGY BIRKA BŐRÉÉRT Merthogy azzal kopogott be az öreg: szemérmetlenül lop­ják a téesz árpáját. S mivel az elnök, meg az agronómus, meg a főkönyvelő is lopja, nem akarna velük ujjat húzni. Csinálja már úgy a népi ellenőr — kérte —, hogy tesz is valamit a tolvajlás ellen, meg nem is tudódik ki, honnan fúj a szél. „Csak nehogy olyan embereknél ke. resse az igazságot — óvta az öreg a NEB elnökét —, akik eladják azt egy birka bőré­ért. Körül kell nézni, hány magas széken ülő ember te­szi le csupasz lábát birka­bőr ágyelőre, s hánynak a felesége jár télidőben a hall­gatásért kapott birka irhájá­ban ...” A névtelen levél megíró­dott, a 160 mázsa árpa hiá­nya kiderült, 300 birka bő­rével nem tudott a téesz el­számolni. Ám egyetlen tanú, egyetlen terhelő bizonylat nem került elő a bizonyítás­nál, így a számonkérés jog­címe is szelídebb lett, követ­Takarítási pótlék I kereskedelemben Mint a Népszava arról már hírt adott, május 1-től pótlékot fizetnek az élelmi­szer-kereskedelemben és a vendéglátásban azoknak a bolti dolgozóknak, akik — takarítószemélyzet hiányá­ban — maguk tartják tisztán az üzletet. A miniszteri ren­delet értelmében a pótlék összege havonta, négyzetmé­terenként az élelmiszerüzle­tekben 4—8, a vendéglátás­ban 6—10 forint. Az érintett vállalatok az összeg felét bérpreferenciában megkap­ják. Eddig is létezett a keres­kedelemben takarítási pót­lék, de összegét a vállalati kollektív szerződések hatá­rozták meg, s helyenként Kisbútor­pályázat Kevés a kisbútor, s válo­gatásra alig van lehetőség az üzletekben. A választék bő­vülését pályázat útján is elő kívánja segíteni a Könnyű­ipari Minisztérium. A válla­latok és szövetkezetek mel­lett bútortervezők egyénileg is részt vehetnek a gyárt­mányfejlesztési pályázaton, amelynek legfőbb feltétele, hogy pályázni csak készter­mékkel lehet. Az általános feltételek teljesítésén kívül a díjazás alapkövetelménye, hogy a szériatermelés legké­sőbb 1979. első félévében megindulhasson. egyáltalában nem fizettek azoknak, akik e munkát egyéb teendőik mellett ellát­ták. kezésképpen a vezetőség — maradt. Jaj a békebontónak, ha megsejtik személyét! NE SZÓLJ SZÁM... Sok a névtelen bejelentés nemcsak a népi ellenőrzés­nél, hanem a legkülönbözőbb panaszfórumokon is. A köz­érdekből tollat fogó, igaz szavú anonymusok egy ré­sze okkal tart a megtorlás­tól. Rossz emlékű tapasztalá­sok kényszeréből vállalják inkább a névtelen bejelentők) kétes szerepét, mintsem hall­gatás mögé lakatolják láza­dó igazságérzetüket. S bár pártoló szóval semmilyen okon nem illethető az ilyen­fajta névtelenség, kisebb mu­lasztás, mint a „ne szólj, szám, nem fáj fejem” közö­nye. Igaz, mindegyre kevesebb a közönyösök száma, hiszen a hallgatásukkal szabályta­lanságokat pártolók nemcsak a közösség, de önmaguk el­len is vétenek. Aki nem tart tükröt a hibát hibára hal­mozó, korrupt, önkényes ma- gatartásúak elé, s homokba dugott fejjel várja, majd csak felfigyel valaki a helytelen­ségekre, csak őt hagyják bé­kén, csak az ő boldogulását ne háborítsák — az passzi­vitásával maga is bűnpárto­lóvá válik. Cinkosává a tár­sadalmi tulajdon szarkáinak, a közvagyont gondatlanul herdáló felelőtleneknek, a szocialista eszméinkkel ösz- szeegyeztethetetlen vezetői önkénynek. ALACSONYABB SZÉKEN Kétségtelen, hogy nem nép­szerűsíti a névvel vállalt be­jelentéseket, ha a munkahe­lyen „neheztelés” a követ­kezménye. De az árpatolvaj téeszelnök egy felsőbb fó­rum ítélete után ma teher­autósofőr; az agronómus nö­vénytermesztési szakmunkás ; a főkönyvelő beosztott egy másik faluban. És sokan ül­nek alacsonyabb széken azok közül, akik magas ló­ról akarták elvenni panasz­tevő munkásaik kedvét az igazságkereséstől. Tény, örvendetesen szapo­rodó számú tény, hogy a be. csületesek megbecsülése, a gazságot elkövetők elmarasz­talása ma már jellemzőbb, mint az ellenkezője. Még na kicsit késve jár is olykor az igazságtevők órája. Antal Anikó Az RN—2 hajtóművek sze­relés előtti megbeszélésén: Gócza László üzemvezető és Koós Zoltán lakatos. Híves László, Koós Zoltán, Tóvaj László. Három fiatal szakmunkás, akiket kora ta­vasszal egy különleges mun­kadarab kapcsolt össze, öt­ven alkatrészből nagy telje­sítményű rotációs kasza haj­tóművét készítik. A szerelés meglehetős zajjal jár, mert például az öntvényalapba há­romkilós kalapáccsal verik a csapágyakat, s a fülsiketítő kolompolást csak fokozza a bejárató gép zúgása. Húsz perc kell a fogaskerekek il­leszkedéséhez, viszont ezen a masinán buknak ki a sze­relési hibák! Ha csöpögni kezd a kenőolaj, akkor már húzni kell a csavarokon, vagy szedhetik szét az egész szerkezetet. — Megbarátkoztak már egymással? — Mindhárman fiatalok vagyunk, baj lenne, ha nem értenénk szót. Tóvaj Lacival a hatvani szakmunkásképzőt is együtt végeztük. Csak Hí­ves gyöngyösi ! Mikrobusz hpzjza reggelente a többi­vel. .. . Olajos nadrág, sárga csíkos kötött ing, nehéz bakancs. Ezt veszi magára az öltözőben kora reggel Koós László. S a hat óra már a szerelőasztal­nál, a fatönknél köszönti. Akkor kezd veszettül csengeni a kalapács. — Idővel b ele süketülhet. Miért nem használnak fül' dugót? Elsődleges az export zöldségmagtermelés Hevesben ■ Heves megyében évszáza­dos hagyományokra tekint vissza a kertészet. A paprika, a paradicsom, a dinnye, a borsó híre azonban ma még nagyobb, mint valaha, miután a megyében termelt zöldség­félék messze határainkon túl is eljutnak. Ezt bizonyítja az évről évre növekvő export. Dán, holland, nyugatné­met, NDK-beli cégek, válla­latok érdeklődnek a zöldség­félék. főleg pedig a vetőmag­vak iránt. A hevesi magvak minősége kivívta a legjobb elismerést a szocialista és a tőkés országokban egyaránt, mivel ezek növekvő export­igényekkel lépnek fel. A zöldségmagtermelés az utóbbi években jelentősen fejlődött, ami főleg az aktív szervező munka eredménye. A Vetőmag Vállalat- Észak­magyarországi Központjának irányításával a Heves megyei gazdaságok az idén 17 600 hektáron termelnek magva­kat. Ezek jelentős hányadát a zöldségfélék teszik ki. Az üzemek — főleg a he­vesi homokháton — a régi hagyományokat folytatva ma is szívesen foglalkoznak ve­tőmagtermeléssel, mert ez nagyobb jövedelmet biztosít, mint bármely más szántó­földi növény1. Ezt a kedvező lehetőséget azonban jobban ki akarják használni az üze­mek, ezért már az idén na­gyobb gondot fordítanak a műszaki fejlesztésre, a zöld­ségmagvak termelésének korszerűsítésére. Indokolja ezt az is, hogy a magterme­léssel foglalkozó gazdaságok nagy részében a tárolás és a tisztítás lehetősége még kor­látozott. Mindez fejlesztésre szorul. Egyedül a borsó gépi termelése megoldott. A növekvő exportfelada­tok megoldására az idén a zöldségmagvak közül főleg a paradicsom, az uborka, és' a paprika termelését fokozzák gazdaságaink. Paradicsom- mag-termelést 720 hektáron folytatnak, melyből a legna­gyobb területen, 160 hektá­ron a tar namér ai, 150 hek­táron a hevesi Rákóczi 110— 110 hektáron pedig a Hevesi Állami Gazdaság és a horti szövetkezet termel. Ennek megvalósítására az erdőtelki, a tarnamérai, a hevesi és a horti szövetkezet ebben az évben belépett a Soroksári Paradicsomtermelési Rend­szerbe, amely lehetővé teszi, hogy a folyamatos szakta­nácsadás mellett a legkor­szerűbb iparszerű eljárással termeljék a paradicsommag­vakat. A paradicsom mellett mintegy 2500 hektáron ter­melnek gazdaságaink étkezé­si, 370 hektáron takarmány­borsó-, 10 hektáron görög­dinnye- és 600 hektáron fénymagot. Komlón és Erdő­telken pedig 10—10 hektáron paprikamagot is. A nagyüzemekben az ipar­szerű termelés térhódítása meggyorsítja a fajtaváltást. A zöldségnövényekből álta­lában 3—4 évig termelnek egy-egy fajtát, mert a növek­vő igények mindig újabba­kat, főleg nagy termőképes­ségű fajtákat igényelnek. Az idén a zöldségtermelés­ben a nagyüzemek mellé csaknem 70 hektárral csatla­koznak a háztáji gazdaságok is, melyek főleg uborkát, sa­látát, virágmagvakat és cse­megekukoricát adnak át. A Vetőmag Vállalat Észak­magyarországi Központja hosszú távú együttműködé­si szerződést kötött a nagy­üzemekkel és igyekszik bőví­teni kapcsolatait a háztáji és kisgazdaságokkal is. Ez­zel hozzájárulnak, hogy a gazdaságok évről évre növel­jék zöldségvetőmag termőte­rületüket és biztosítsák a nö­vekvő exportmegrendelések ellátását. Így öregbítik to­vábbra is a nagy múltú he­vesi vetőmagtermelést. Tóvaj László munka közben. — Senki sem mondta. Ta­lán ki is nevetnének, ha ezzel mennék a művezetőhöz. — A munkavédelmi elő­adót keresse, az ő kötelessé­ge minden hasonló gond or' voslása. — És amikor nincs meleg fürdővíz, s koszosán, izzadtan kell hazamennünk? Mert előfordul ilyesmi. Fürdőví­zért kihez menjünk? A bejárató gépet a szőke Híves kezeli. Futball révén került a MEZŐGÉP horti gyáregységébe. Ez napi há­romnegyed óra időkedvez­ményt jelent. Kettőkor min­dig leléphet. — Nincs ebből nézeteltérés a kis brigádban? — Az nincs! Legfeljebb hattól kettőig jobban hajtok. Itt a teljesítményt nézik pénzosztáskor. Lassan megszokják, hogy köztük lábatlankodom. S a munkahelyi témához családi dolgok keverednek. Tóvaj Lászlót nevelő szü­lők segítették szakmához, s ezt azzal hálálta meg nekik, hogy szakmunkás-bizonyít­vány után érettségizett is a hatvani szakközépiskolában. Napirendje? Nyolckor elfo­gyasztja a hazulról hozott reggelit, később az olcsó üze­mi konyhán ebédel. Munka' ideje leteltével néhány szük­séges dolgot megvásárol, fi­zetési napon pedig minden jövedelmet leszámol nevelő mamája kezébe. Híves dél­időben is hideget eszik. Gyöngyösön menyasszonyje­lölt várja, s legszívesebben már holnap bevonulna, hogy mielőbb leteljék a katonaidő. — Kitart addig a kislány? — Remélem. S beindítja a gondjaira bí­zott masinát, amelyre köz­ben új hajtóművet rakott „vizsgáztatás’’ végett. Gócza László művezető messzebb­ről figyel bennünket. — Kijönnek vele? — Érti a dolgát és ember­ként is tiszteletre méltó. Bár­mit kér, igyekszünk rendjén elvégezni. Segítőkészségből akkor vizsgázott, amikor az új munkadarabra állítottak bennünket. Jóformán egy hét alatt beletanultunk, s hoztuk az alapteljesítményt — szól Koós László a csíkos ingből. Norma szerint hárman ti­zenhat hajtóművet szerelnek össze, járatnak be egy mű­szakban. Ezért a 2200 forint körüli havi keresmény! En­nél azonban többet mutatott már a második hónap fizeté­si cédulája. — Tizennyolc munkada­rabnál tartunk, amiért napon­ta keményen meg kell dol­gozni. Viszont a többlet 10— 15 százalékot emel a havi bé­rünkön. Próbapadon a hajtómű: ~ aki ellenőrzi, Híves László. (Fotó: Szabó Sándor) Tóvaj, a zömök gépla­katos, a műhelycsarnok sar­ka felé tekint. — Ott áll az a hidraulikus présgép! Próbálkoztunk ve­le eleinte. Azzal süllyesztet­tük az alapba, meg a felső részbe a hajtómű csapágyait. Csakhát olyan erővel műkö­dik, hogy gyakorta leszakítot­ta a zárógyűrűt. Több volt a kár, mint a haszon. Kala­páccsal egészen más. Az önt­vény, a munkadarab hangjá­ból kiveszi az ember, hol is tart. — Tudják, hogy mihez, hová készülnek a kezük alól kikerülő gyártmányok? Meglehetősen bizonytalan a tekintetük. S amikor vála­szolnak, egyik Törökszent­miklósi, a másik a Német Demokratikus Köztársaságot emlegeti. Továbbá csak ka- pisgálják, hogy lucernavágó­ba kerül minden összesze­relt hajtómű. Végül abban maradunk: egy-egy munka­darab meghonosításakor nem, minden a műszaki rajz, a részletes műveleti utasítás. Ezekkel együtt keveset ér* tenek meg a nagyobb egész­ből! így aztán ők is valami­féle alkatrésznek érzik ma­gukat, s kiesnek a művelet továbbgondolásából, elesnek a lehetőségtől, hogy a maguk módján újítsanak, tökélete­sítsenek. Túlzó, amit közösen fesze­gettünk? Maradjon minden brigádtag a beidegzett moz­dulatoknál, a leszűkített gondolkodásnál? S ha kato­naság után visszatér horl i munkahelyére ez a hármas­fogat, folytassa ugyanúgy, mint ahogyan eddig végezte a dolgát? Ha csak a termelést tekint­jük, ha csak a gazdasági rhu- tatókra nézünk, nincs helye vitának. Hozzák majd a na­pi 16—18 hajtóművet, vagy amit rájuk bíznak. Ám Tó­vaj László már szakközépis­kolát végzett, terve a tovább­tanulás. Koós Zoltán, Híves László napi munkája spor- tolgatása mellett rendszeres könyvtári olvasó mozi­ba és színházi elő­adásokra jár. Tehát mind­három az a munkástípus, amilyenről álmodunk. Akkor pedig csak egy véleményünk lehet: a munkahelyi vezetés tartson lépést az idővel, az igényben és felkészültségben egyre magasabbra emelkedő esztergályossal, műszerész­szel, géplakatossal. Akik joggal szeretnék tudni, hogy hol állnak, hogy munkájuk­kal mit szolgálnak. Nem több ez rendszeres in­formációnyújtásnál, olyan' emberekre szabott termelés- irányításnál amelyből néni vész ki az ember... I . Moldvay Győző — S nem lehetne a kala pácsolást kizárni a szerelés bői? Százszor, ezerszer zúd le a pöröly, ami időben i (mentusz) - sokat jelent? 1978. május 9., kedd I nieivteien igazságkeresők

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents