Népújság, 1978. május (29. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-07 / 106. szám
Számítógéppel az építőiparban? Látogatás az ÉGSZI miskolci kutató tagozatánál dolgozott többet, nem volt feszítettebb a tempó. Megérte? Azóta már újabb nagyjavítások elvégzéséhez rendeltek tervprogramot. Az intézet készít szervezési tervet a vállalat anyaggazdálkodásához, technológiák kidolgozásához és segítenek a termelés programozásában. Vállalati „langyos víz Vida bajos: „A vállalatok két típusa különült cl.. Szlabóczky Sándor: „Előfordult, ól...” Ne legyen cinikus, ne érez- ' ze gúnyosnak a címet a kedves olvasó; még ha az odabiggyesztett kérdőjel alkalmat is adna erre. Valóban dolgozik már számítógép az építőiparban, s ahol a gép segítségével szervezik a munkát, azért meg is látszik a teljesítményeken. De hát hogyan \ is kerülhet kapcsolatba aszá- Y mítógéppel egy építőipari vállalat, és egyáltalán ké- v pés-e a mai színvonalán végrehajtani egy számítógéppel készült programot? Hasonló, kétkedő kérdésekkel látogattuk meg az Építésgazdasági és Szervezési Intézet miskolci kutatótagozatat. Mint megtudtuk, a tagozat Heves megyére is kiterjeszkedett, több megbízást vállalt el és teljesített. Nem is sikertelenül. „ajánlom magamat. » Évtizedes múltja van az ÉGSZI kutató tagozatának Miskolcon, öt-hat éve saját számítógéppel is rendelkezik. Kezdetben az ügyvitel gépesítés, az adminisztráció egyszerűbbé tétele volt a feladatuk, sőt még ma is ez teszi ; ki munkájuk egy részét. Vi- ; I da Lajos tagozatvezető a kö- ’ vetkezőképpen mutatta be az itt dolgozókat: a 84 alkalmazottból 34-en vannak a számítógépüzemben, s körülbelül negyven szervező szakember foglalkozik közvetlenül a vállalatokkal, tölti mindennapjait az élet, a gyakorlat sűrűjében. Túlnyomórészt gépészmérnökök, gazdasági mérnökök, üzemmérnökök, tehát elsősorban műszaki képzettségű szakemberek i dolgoznak itt. Nincs — nem is lehet — felsőbb utasítás arra, hogy egy-egy építővállalatnál valamilyen szervezési programot készítsenek el. Megrendelésre, speciális terveket, vagy előre kidolgozott, adaptálható, a sajátos körülményekhez igazított szervezési programokat adnak el. Jó pénzért. Hogyan alakul ki a kapcsolat? Mikor kerül egy vállalat a sok gonddal-bajjal küszködő építőiparban oda, hogy igényelje az ilyen beavatkozást saját életébe? A tagozat egyik tudományos munkatársa, Szlabóczky Sándor így fogalmazta meg a választ ezekre a kérdésekre: _ Keressük a munkának a zokat a területeit, ahol fogékonyságra találhatunk. „Ajánlom magamat” módszer ez, s miután üzleti a kapcsolatunk, el is kell fogadtatnunk magunkat. Meggyőződésem, hogy egy-egy jól sikerült szervezési tervünk, •végrehajtott programunk csinálja nekünk a legtöbb reklámot; a partnerek is gazdálkodnak, s természetesen még jobb eredményeket akarnak elérni. — De ne higgye, hogy mindenáron erőltetjük az ajánlatainkat. Nekünk sikertelen munkát végezni nem lehet. Előfordult már, hogy fölálltunk az asztaltól : „Elvtársak, hagyjuk abba, ne fektessenek be többet, itt nem várhatunk eredményt”. Egyébként a megbízások olyan tömege érkezik hozzánk, hogy szinte nem győzzük teljesíteni. „ hogy fölálltunk az asztal(Szántó György felvételei) Bizonyíték a gyakorlat A Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalattal alakított ki szélesebb kapcsolatot a tagozat megyénk építőiparában. Ügyvitelszervezéssel kezdődött itt is, aztán a szervezők másfelé kezdtek kacsingatni. Végül megegyeztek abban, hogy a vállalat egyik toronydarujának nagyjavításához hálótervprogramot készítenek. Ismert dolog, mennyire drága egy ilyen daru, s milyen veszteség az, ha nincs kellően kihasználva. A nagyjavítás korábban hat hétig tartott, ezt „kezdték ki” az ÉGSZI szervezői. Üzemvezetővel, csoportvezetőkkel, minden érdekelttel megvitatva a saját szerepét, gyűjtötték össze az adatokat, s aztán az egészet lefordították a számítógép nyelvére. A hat hétből három hét lett. A program ára: ötvenezer forint. Ennek ellenértékeként csak a bérmegtakarítás 18 ezer forint volt. Állításuk szerint egyetlen munkás nem A számítógépes szervezés, vagy éppenséggel termelés- irányítás különösen az építőiparban, de más ágazatokhoz tartozó vállalatoknál sem mondható még általánosnak. És ennek nemcsak anyagi, technikai akadályai vannak. Beszélgetésünkkor mindezekről Vida Lajos a következőképpen vélekedett: — Az új gazdaságirányítás rendszerében, azt hiszem, o vállalatok két tipusa különült el egymástól. Az egyik, ahol a vezetői garnitúra nem tudott elszakadni a régi, hagyományos módszerektől és „felülről” vár minden megoldást, a másik pedig, amelyik állandóan keresi az új megoldásokat, kockáztat, veszít is nemegyszer. Egyelőre ott tartunk, hogy az előbbiek is jól eltengődnek a mostani viszonyok között: kevés az ötletük, de kevés baj is van velük. Afféle „langyos vízben” élnek, túlságosan nem törik magukat a tartalékaik kibányászásával, ha szorít valamilyen szabályozó, akkor is meg kell élni. Helyzetük nehézségének illusztrálására fordítják a legtöbb gondot; évről évre kapnak támogatást. Mi nem ezeknél, hanem a második típusnál kereshetünk valamit. Ahol szembe mernek nézni, akár saját munkájuk hiányosságaival is az emberek. Ezért beszélünk mi különben annyit a vezetői magatartásról, a vezetői tevékenység fontosságáról. — Persze, mi sem dicsekedhetünk. Ha egy vállalat gondban van, a megoldás módszerét szeretné megszerezni, s a kapcsolat első időszakában mi még egyáltalán nem vagyunk gyorsak, rugalmasak. Ezért is igyekszünk előre gondolkodni, s a különböző cégek szervezettségének különbségeit is beszámítva, típusrendszereket készíteni, hogy aztán viszonylag gyorsan cselekedhessünk. Heves megyei példa ez is: az üzem- fenntartási csoport, amelyet Szlabóczky Sándor irányít, a Mátra vidéki Cukorgyáraknál szervezési programot készített a karbantartás időszakára. Ez a csoport csak nálunk működik, így más ágazatban is dolgozhat. A gyár persze azelőtt is elkészült a munkával, mire a cukorrépát szállítani kezdték, de nagy túlórázással, rohammunkával mindig. Ma akár szabadságra is mehetnek a kezdés előtti hetekben. — Részlegből két és fél éve váltunk önálló kutató tagozattá. Az elmúlt két esztendő a piackutatás időszaka is volt, ez, úgy hiszem, ma már lezárult Nógrád, Heves, Borsod megyében vagyunk „otthon”. Most az a fő törekvésünk, hogy a szakembereink minél nagyobb vállalati gyakorlatot szerezzenek, ennek érdekében ideiglenesen át is adunk a vállalatokhoz dolgozókat. Harc a percekért Nullára íródott számítógép; ilyet is ritkán lát az ember. Az öreg berendezés az első magyar konstrukciók egyike volt, s a miskolciak az idén még ezzel dolgoznak. Az intézet székházát előreláthatóan az év végén adják át, benne az egységes számítás- technikai rendszer egyik leg. korszerűbb gépével: az R— 22-es nagy teljesítményű számítógéppel. Kovács Ervin, az üzem vezetője egyébként elismerően szólt a teljesítményben „fél R—20-as”-nak minősített gépről. Három műszakban, éjjel-nappal megy a munka. Ezeknél a minta-szervezéseknél talán nem is az elért eredmény a legfontosabb. Hanem a tervszerűség gondolata, amely végül — re mélhetően — mindenhová beférkőzik. Hekeli Sándor Sikerek és gondok Merre tartanak állami gazdaságaink...? Jövőre lesz harminc esztendeje, hogy megalakultak az első állami gazdaságok, a mezőgazdaságban működő vállalatok Magyarországon. Az elmúlt csaknem három évtized komoly eredményeket hozott a gazdaságok életében is. Termelésük, különösen az utóbbi tizenöt évben, ugrásszerűen nőtt. Állami gazdaságaink ma már csaknem egymillió hektárnyi területen tevékenykednek, ami az ország mezőgazdasá-, gi művelés alatt lévő földjeinek 12.5 százaléka. ÖNTÖZÉSTŐL AZ IPARSZERÜ TERMELÉSIG Csupán néhány számadat. Állami gazdaságaink termelik meg a rizs 40, az alma 29, a lucernaszéna 25.8, a cukorrépa 19, a búza 16. és a tej 15 százalékát. Termékeik nagyobb hányadát értékesí~ tik, mint a termelőszövetkezetek. így jelentős szerepük van a lakosság folyamatos élelmiszer-ellátásában, illetve az élelmiszerexportban is. Az állami gazdaságok megalakulásuktól kezdve fel. adatuknak tekintették a korszerű nagyüzemi termelési eljárások kialakítását, az új módszerek kipróbálását és elterjesztését. Már az ötvenes évek második felében élenjárói voltak az öntözés, a műtrágyázás, a növényvédelem kialakításának, a hatvanas években elsők között hozták létre a szakosított állattenyésztő telepeket. Az állami gazdaságok alakították ki a baromfi-, a sertés-, és a szarvasmarha-tenyésztés komplex nagyüzemi eljárásait. a hetvenes évek első felében pedig az iparszerű növénytermelés elterjesztésében értek el kimagasló sikereket. A gazdaságok ma is vezető szerepet játszanak a minőségi vetőmagvak előállításában, valamint a tenyészállatok nevelésében. A SZÖVETKEZETI MOZGALOM SEGÍTŐI Már az ötvenes évek ele^ jén is sok olyan jó hírű állami gazdaság működött az országban, ahol az akkoriban alakult termelőszövetkezetek vezetői és tagjai hasznosan tanulmányozhatták a nagyüzemi termelési eljárásokat. A későbbiek során egyre inkább nőtt ezek száma. A termelőszövetkezeti mozgalom kibontakozásakor az állami gazdaságok felvilágosító, meggyőző munkája, szakembereik átengedése, anyagi eszközeik kölcsönadása, termelési tapasztalataik megismertetése, mind fontos része volt a szocialista termelési viszonyok kialaku~ lásának. Az állami gazdaságok műszaki, termelésfejlesztő és üzemszervezési munkájának nagy szerepe van abban, hogy hazánkban a korábban kézi és fogatmunkára alapozott termelést viszonylag rövid idő alatt felváltotta az iparszerű nagyüzemi mező- gazdaság. Ez is bizonyítja, hogy az állami gazdaságok megtartották lépéselőnyüket az egész mezőgazdaság fejlődésén belül, és ennek megfelelően készültek fel az ötödik ötéves tervre, készítették el fejlesztési elképzeléseiket. MODELLGAZDASÄG CSÄNVBAN Heves megyében öt állami gazdaság működik, miután a korábbi hatodik, a kiskörei az idén január 1-én egyesült a Hevesi Állami Gazdasággal. Ezek a nagyüzemek változatos körülmények között gazdálkodnak. és az ötödik ötéves terv első két esztendejében továbbléptek a fejlődésben. A Csányi Állami Gazdaság például, amely Magyarországon elsőként valósította meg az iparszerű paradicsomtermelést, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium javaslata alapján zöldségtermelő modell- gazdaság lett. Az iparszerű termelésben, a kedvezőtlen termőhelyi adottságú szilvás- váradi kivételével valameny- nyi Heves megyei állami gazdaság részt vesz. A legkorszerűbb gépekkel és eljárásokkal valósítják meg a búza-, a cukorrépa-, a kukorica-, a dohány-, a zöldség- és a rizstermelést. Állami gazdaságainkat tavaly csaknem 70 millió forint belvíz, és jégkár érte. Ennek ellenére 1976-hoz képest termelésüket 10 százalékkal, nyereségüket pedig 47 százalékkal növelték. A szilvásváradi és a múlt évben még önállóan működő Kiskörei Állami Gazdaság kivételével, valamennyi több terméket állított elő, mint az előző évben. Veszteséggel egyetlen gazdaság sem zárta az 1977-es esztendőt, bár a kisköreiben és a füzesabonyiban csak központi segítséggel sikerült elkerülni a veszteséget. A termelés és a jövedelem csak részben, a hatékonyság növelésének .eredményeként javult, mivel a foglalkoztatottak száma 2,3 százalékkal nőtt. A Heves megyei állami gazdaságok jelentős sikereket értek el az alma- és a zöldségtermelésben. Almából több mint 15 és fél ezer tonnát, zöldségből megközelítően 17 ezer tonnát takarítottak be és értékesítettek a hazai, il. letve a külföldi piacokon. Javult a kukorica-, a baromfi- és a sertéshús-termelés is. Az egy tehénre jutó tejmennyiség pedig 3 894 liter volt, ami jó~ val meghaladta a megye termelőszövetkezeteinek 2 392 literes eredményét. A tehénlétszám viszont nem növekedett tavaly, hanem az előző évivel azonos volt. NAGYOBB GONDOT A KALÁSZOSOKRA Állami gazdaságainkban a kalászosok termelésében a korábbi termelőszövetkezeti átlageredményeket meghaladó színvonal megtört 1977- ben az előző évihez képest búzából hét, őszi árpából 8,2, tavaszi árpából 11.7 mázsá~ val csökkent az átlagtermés, így lemaradtak a termelőszövetkezetek mögött. Éppen ezért, felmérve a kedvezőtlen tapasztalatokat, az idén búzából 40, kukoricái ból 50, és cukorrépából 35(jf mázsa hektárankénti átlag-» termésre számíthatnak. EhJ hez megteremtették a szükséges előfeltételeket : kedvező talaj munkát végeztek és minőségi vetőmagvakat alkalmaztak. Heves megye állami gazdaságai az idén a termelést a múlt évihez képest több mint nyolc százalékkal növelik és 9.6 százalékkal több zöldséget, szőlőt, búzát, kukoricát, almát, cukorrépát kívánnak értékesíteni, mint 1977-ben. Az állattenyésztésben viszont jobban fel kell zárkózniuk a megyei elképzelésekhez, hogy még kedvezőbb eredményeket érjenek eL Az MSZMP Központi Bizottságának március 15-i határozata szellemében továbbra is keresik a termelés, a gazdálkodás hatékonyabb módszereit, hogy valóban élenjáró példát mutassanak a termelőszövetkezeteknek, amit joggal elvárnak tőlük a következő években is. Men túsz Káról v KGST Jubileum előtt A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa 1979-ben ünnepli fennállásának 30. évfordulóját. A jubileumra ce_ szülő szocialista gazdi ági közösség kilenc tagállanu. az elmúlt három évtized alatt igen nagy utat tett meg. Ezt bizonyítja az is, hogy az ipari termelés fejlődési ütemében ma már mind az Egyesült Államokat, mind pedig a nyugat-európai országokat megelőzik, s olyan, eredményes együttműködési formákat alakítottak ki, amelyekhez hatékonyságban hasonlóval egyetlen más gazdasági tömörülés sem rendelkezik. A tagországok közösen fejlesztették világszínvonalra a csapágygyártást, amelyben leginkább a Szovjetunió és Csehszlovákia jeleskedik, da igen gyümölcsöző együttműködés alakult ki Magyarország, Lengyelország és aa NDK között is. Ennek alátámasztására csupán egy adat; a KGST tagállamai jelenleg több mint kétezerféle csapágyat állítanak elő. Hasonló eredmények születtek más területeken is. Gazdasági szakemberek az együttműködés színvonalát a szakosodás fejlettségével mérik; a KGST ezen a téren sem vall szégyent. Lengyelország és a Szovjetunió állítja elő például ma már a közösség földgépeinek 95 százalékát, Magyarország és a Szovjetunió az autóbuszok csaknem 80 » százalékát, az NDK a személyszállító vasúti kocsik több mint háromnegyedét, Bulgária pedig a villamos targoncák csaknem száz százalékát. Korunk egyik fontos kérdése az energiaellátás. A KGST-országok ezen a területen is gyümölcsöző együttműködési formákat fejlesztettek ki. Jó példa erre az óriási energiarendszer, amelyet többek között a Barátság kőolajvezeték, a Szojuz és a Testvériség gázvezeték, valamint a Vinnyica—Albert- irsa között épülő villamos távvezeték fémjelez. 1980- ban csupán Magyarország a szükséges kőolaj 64, a földgáz 25 és a villamos energia ugyancsak 25 százalékát KGST-partnereitől kapja majd. Az együttműködés más vonatkozásokban is figyelemre méltó. A KGST egyik legtöbb segítségre szoruló tagállama Mongólia, ahol csupán ebben az ötéves tervidőszakban több mint 240 létesítmény építésében nyújt hathatós segítséget a Szovjetunió. Lengyelország a többi. között egy fafeldolgozó üzem, egy tégla- és egy enyv- gyár létesítésében vállalt részt, Bulgária pedig a dar- hani szőrmegyár és a csoj- balszani húskombinát munkálataiban segédkezett. A KGST nyílt szervezet. Minden ország, amely kész azonosulni céljaival és elveivel, sikeresen együttműködhet a szocialista országok gazdasági szervezetével. Ilyen jellegű kapcsolatokat alakított ki például a KGST Jugoszláviával, Finnországgal, Mexikóval és Irakkal. A szocialista országok bekapcsolódása a nemzetközi munka- megosztásba, nemcsak a szervezeten belül, hanem annak keretein túl is feltételezi a kölcsönös előnyök biztosítását, a felek egyenjogúságának tiszteletben tartását. És hogy ezek az elvek a gyakorlatban megvalósulnak, tanúsítja, hogy a KGST tagállamai jelenleg 75 fejlődő or. szággal működnek eredményesen együtt. Jevgenyij Iszajev APN — KS íNMmMQ 1978. ruajus vasárnap *
