Népújság, 1978. május (29. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-07 / 106. szám
„Ki hogyan szeret” Egy szobor feltámasztása Forró hangulatú, sikeres művészi produkciót nyújtott látogatóinak a Gyöngyösi járási-városi Művelődési Központ Szemes Mari Jászai-díjas színművésznő előadóestjével. A magyar szerelmi líra gazdag tárházából válogatott műsor sikerét, hőfokát csak növelte a közreműködő Vitay Ildikó, aki zenésitett verseket, dalokat énekelt, illetve szólaltatott meg gitárján. (Fotó: Szabó S.) Először: május 22-én Díjnyertes dirigensek a képernyőn A II. nemzetközi karmesterverseny díjnyertes dirigenseit a közeljövőben ismét láthatják, hallhatják a zenekedvelők, a Magyar Televízió négy karmester közreműködésével május 22-én és június 3. között nyilvánosan nagyzenekari hangversenyeket rendez az Olimpiai csarnokban. Az első koncerten — május 22-én 20 órakor — a lengyel Jerzy Salwarowsky vezényli az MRT Szimfonikus Zenekarát. A műsorban Jandó Jenő zongoraművész közreműködésével Grieg-, Wagner-, Liszt- és Kodály- művek szerepelnek. Vlagyimir Verbickij hangversenyét május 27-én 20 órai kezdettel élvezhetik a zenekedvelők. A szovjet dirigens programjában Prokofjev-, Rimsz- kij-Korszakov- és Muszorg- szkij-művek hallhatók majd. Május 30-án 21 órakor Kardos Trikolidis görög karmester vezényletével Schubert, Richard Strauss és Csajkovszkij zenéjében gyönyörködhetnek az érdeklődők. A hangversenysorozat befejezéseként — Bálint Mária hegedűművész közreműködésével — Uri Mayer kanadai karmester Rossini-, Beethoven- és Prokofjev- műveket vezényel június 3- án 20 órakor. (MTI) Országos minösítöverseny Egerben Népdalkórusok találkozója \ Ma, vasárnap, az egri Megyei Művelődési Központban megrendezendő országos minősítővel hároméves dalos mozgalom végére kerül pont. Az ország, s így megyénk paraszt. és népdalkórusai, pávakörei ugyanis ez alatt az idő alatt vetélkedhettek előbb a járási, majd megyei minősítésért előadásuk, műsorösz- szeállításuk csiszolásával, tökéletesítésével. A palóeföfdön nagy hagyományai vannak a dalolásnak. Ezt bizonyítja az is, hogy a hét végén délelőtt tíz órától 23 csoport állhat majd a Népművelési Intézet szakzsü- rfje elé. Így megjelennek majd az aldebrőiek, az átá. nyiak, az atkáriak, az ecsé- diek, az egerfarmosiak, pódiumra állnak az eyerszalO~ kiak, gyöngyössolymosiak, az Egri Csillagok Tsz és a Gagarin Hőerőmű csoportja, föllépnek a karácsondiak, kömlőiek, eg er szálát iák, is- tenmezejiek, kerecsendiek, nagyfügediek és velük együtt versenyeznek a novajiak, makiáriak, mezöszemereiek, ostorosiak, poroszlóiak, siro- kiak, váraszóiak is. A paraszt- és népdalkórusok két kategóriában az országosan minősült, illetve a jól és kiválóan minősült címet érhetik el a dalosok. Pályázati (elhívás a Radnóti Miklós előadóművész-fesztiválra A magyar líra klasszikusának, Radnóti Miklósnak közelgő 80. születésnapja alkalmából a Kulturális Minisztérium, a Színházművészeti Szövetség, a Magyar Rádió és a Győr-Sopron megyei Tanács versmondó pályázatot hirdet, amelyre május 20-ig jelentkezhetnek működési engedéllyel rendelkező színészek, hivatásos előadók, a Magyar Rádió irodalmi osztályának címén (1800, Budapest, Bró- dy Sándor'utca 5—7.) A rendezvény célja, hogy a magyar hivatásos vers- mondó kultúra, a sajtó, a rádió és a televízió közreműködésével országos nyilváOHÜ 1978. május 7., nosság előtt — méltón emlékezzék meg Radnóti Miklós művészetéről. A november 24-én, 23-én a győri Kisfaludy Színházban sorra kerülő műsorban minden előadóművész egy Radnóti-verssel, és egy mai magyar költő alkotásával áll a közönség elé. A Magyar Rádió — a műsor megfelelő színvonalú szerkesztése érdekében — minden jelentkezőt felvételre hív be. A legsikeresebb közreműködőknek különböző szervezetek és intézmények nívódíjakat ajánlottak fel. A Magyar Hanglemez- gyártó Váílalat a fesztivál anyagából verslemezeket készít. A Radnóti Miklós Színpad önálló esteket szervez a fesztiválon részt vevőknek, s a rádió és a televízió is műsort sugároz programjukból. (MTI) Május 21. > Megjelenik a Hevesi Szemle >Hcves megye közmüvelődé- £st folyóirata VI. évfolyamá> nak ‘2. száma. MÁJUS 21. Tavaly, a Hatvani Galériában rendezett, kiállításának megnyitóján. Mikus Sándor Kossuth-díjas szobrászművész odafordult a városi vezetőkhöz. . — Van itt Hatvanban 'egy szobrom, a Kígyóölő férfi. Bronz Még 19ö’3-ban mintáztam. Mit tudtok róla? Kapásból válaszolt rá valaki. — A pártszékház udvarában állították fel. Igaz, hogy szűkös a hely, nincs rálátás, meg a forgalomból is kiesik. de hát oda tervezték. művész zseiuuc.ii. delt. — Vigyétek ki a szabadba. Kis térre, iskola elé. Hogy éljen. Egy műalkotás akkor lélegzik, akkor funkcionál. ha emberekkel találkozik ... Mivel a város nem bővelkedik ízlésformáló, eszmei mondandót közvetítő köztéri szobrokban, s mert hogy Mikus Sándor fején találta a szeget, kritikus megjegyzése nem maradt nyomtalanul. Annál kevésbé, mivel az érintett mű valóban kettős értékű, kettős jelentésű. A kígyóval küzdő, lándzsás férfi Mikusra jellemző, klasszicizáló mozgásvilága, az emberalak nemesen egyszerű szépsége jelzés is: az örök jó győzelmének kifejezése. Hogy ki, s mit tett a majdnem három méter magas kompozíció feltámasztása, újjászületése végett? Ne firtassuk most. Fontosabb a Színes sokszorosítások az Egri Kisgalériában A Megyei Művelődési Központban, a szőnyegfolyosón otthonra lelt Egri Kisgalériában színes, sokszorosítások ' láthatók, "Bak Ferenc, - Fajó János, Keserű Ilona, Jóláthy Attila, Kocsis Imre, Lantos Ferenc, Men- gyán András munkái. Ez a sokszorosításokból összeállított és tanulságos kollekció „A színes sokszorosítás szerepe korunk vizuális gondolkodásában” címmel került a tárlatlátogató közönség elé. A hosszú és elvont kiállítási cím senkit ne riasszon el, a lapok egy stílusra, egy technikai és képzőművészeti lehetőségre, a közönség nevelésére és arra a kapcsolatra kívánják felhívni a figyelmet. amely az utóbbi időben — talán a sok-sok indokolatlan kiállítás eredményeképpen — lazult a művészek és a közönség között. A kiállító művészek rendszerint két szín párjából hoznak létre kompozíciót, miközben akár görbe, akár egyenes, geometriailag is felfogható vonallal, alakzattal, mint abronccsal tartják össze ezeket a színeket. Minden alkotó más és más formákat -használ, “más * és" máT“ színeket ötvöz egységgé. Általános ismertetőjegyük, hogy feltétlen zárt rend, fegyelem uralkodik ezeken a lapokon, ahol a sáinte matematikailag is kitapintható harmónia, rend, dallam uralkodik. Az egyéniség mindenütt jelen van, az elgondolás határozott külső közlési rendet eredményez. Mégis, mintha a legszínesebb karaktere Fajó Jánosnak lenne az alkotók közül. Nála a sárga és a kék uralkodik, a kör vagy a körök szelvényei kapaszkodnak egybe. Élményei irodalmiak is, erre emlékeztet az Hommage a Ady című alkotás is. Kocsis Imrénél az egyenesek választják el a feketét a fehértől, míg mások hullámvonalakban gondolkodnak, miközben az általuk kedvelt színekkel töltik m^g az ál-, taluk kiválasztott nagyságú/ teret. Mengyán Andrásnál az; egyenesek és félkörívek ölel-/ "■keznek egységgé, ritmussá. Lantos Ferenc a fekete-fe-r hér ívek mozgalmasságával fejezi ki gondolatait. Keserű Ilona alkotásainál feljegyeztük magunknak azf az érdekességet, ahogyan ná: la csomózódnak a ritmusok, és nem egy alkotása a hullámverésre, erre az ezerféle, különös mozgásra emlékeztet. Ha a művészek indítékait és a rendezők szándékait jól értjük, ezek a színes ábrázolások, a vonalak és szíziek harmóniája, szinte didaktikai lelkesültséggel akarják eligazítani a nézőt a színek, vonalak és formák világában, jelezvén azt is, hogy minden alkotás a legegyszerűbb, vagy a legegyszerűbben látó formák, színfoltok megtöbbször- rözéséből származik. (f. a.) tény. A szükséges formaságok rendezése. S hogy a Kígyóölő férfi bronzfigurája kútszerű, körmedencés ta-j lapzatával együtt „kiköltözött” a pártszékház szűkös,' zárt udvarából. Akik pedig május elsején a Horváth MH hály utca elején sétálgattak^ már szembetalálkozhattak vele az egyik új lakótömbi pázsitos, üdezöld öblén. Maga szobor nem nagtf méretű. Mint ahogyan MH kus legtöbb művé a kis-! plasztika határán mozog. De hatásban megnöveszti a bér lőle áradó szellem, megnöveszti az alkotói“ hevület izzása, megnöveszti a téma,' amely igaz volt tegnap, igaa ma, s igaz lesz mindaddig, amíg ember él a földön. S ameddig a művészek formáló kedvének, indulatának központjában úgy él a humánum, ahogyan kitölti a hetvenen túl is fáradhatatlanul alkotó Mikus Sándor egész életművét. Egy mü újjászületett Hat-' vanban. Most már a folytatást várjuk. A magatartást, ízlést formáló, széles tömegekre ható új köztéri alkotásokat. ( moldvay) A kutya három hétig volt kórházban. Amikor a fiú behozta, már két napja lázas volt. Alig volt jártányi ereje a halálos kórtól a beteg állatnak, ezért a karján kellett hoznia. Most eljött, hogy hazavigye. Aláírta az átvételi elismervényt, kifizette az orvosi költséget, elindult a bejárati ajtó felé. Mellette a kutya emelgette puha tappancsait. A fiú úgy gondolta, hogy a pórázt elég, ha a kórház kapujánál csatolja rá, hadd mozogjon addig szabadon. Kinyitotta a nagy szárnyas ajtót, s a kutya gyorsan kisurrant előtte. Sárga, barna, rőt levelek repkedtek zizegve odakünn, a bő levéleső áldón hullt a földre és betakarta az Állatorvosi Klinika útjait. A szél, amely leverte a leveleket az ágakról, meleg jó szagot hozott magával, és langyos esőt. A kutya leült, beleszippantott a fűszeres levegőbe és okos puli-szemével nagyokat pislogott. A fiú mögötte állt néhány lépésnyire és nézte. Nem sokáig maradt így, fölállt, lefogyott testét előre nyújtotta, orra a földön volt, így elindult, mintha valamit keresne. Azonban alig ért az első fáig, egy pillanatra megtorpant és szaladni kezdett. — Gyémánt, ne hülyéskedj, Gyééémánt! — kiabálta a fiú. De már rohanva az egyre távolodó fejcete szőrgombóc után. Az meg boldogan feszítette kis fehérfoltos mellét a sárga, barna, sőt levélruhás szélnek, hátracsapta a füleit, testén a hosszú csimbókos gyapjak áramvonalba rendeződtek. Óriási ugrásokkal repült át a gyűrűző pocsolyák fölött. Nagy, nagy erőt érzett a lábaiban, egyre gyorsabban futott, oly mohón vetette magát ebbe az eszeveszett iramba, mintha napokig nem ivott volna vizet, s7 most szomját enyhítené. Végigszaladt a kerti utakon a pavilonok között, majd kiért a klinika főútjára. A szabad, széles út látványa megrészegítette. Még gyorsabban szedte a lábait. * Csodás dolog volt zúgó fejjel szaladni, nyitott szájjal szürcsölni a levegőt, melyet a sebességtől sűrű, hűs közegnek érzett. Szélesre kifeszítette a száját — ettől úgy látszott, mintha nevetne. Csak az aszfalt, a fák, s a levelek nyitott tenyereinek színfoltját érzékelte hdmá- lyosan. Közben magas hangon fel- felvakkantott — bár ezt nem nevezhetném ugatásnak, de emberi indulatszónak sem. Kiért a főbejárathoz — a portás meghökkenve kapta fel a fejét, — s rohant ki az autóknak szélesre tárt nagy kétszárnyú kapun. A kerítés mellett futott a nyílegyenes utcán. Szürke, végtelen- falat látott az egyik oldalon, a másikon pedig az autók elsuhanó kerekeit, egy-egy járókelő bokáját. Testét pattanásig előre nyújtotta, szaladt, szaladt, szaladt. Már nem látott semmit, a környező világ dolgai összefolytak előtte, valami nagyon szép kékséggé. Elvesztette a lábait, a mellét végtelen szélesnek érezte, — aztán jóllakottság, megnyugvás és álmosság öntötte el, amely megbénította. A fiú a Rottenbiller utca sarkán talált rá. Amikor fölemelte a fejét, kutyája szeme még élt. Hirtelen a kékség helyére — a fiú arca került. Szólni akart, de csak egy pillanatra villantak ki fogai, a fekete gyapjűpofa alól. S még mielőtt végképp mindentől elszaladt volna, nagy meleg, bánatos szeme a fiú szívébe költözött. Kőbányai János
