Népújság, 1978. május (29. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-06 / 105. szám

Péntek esti külpolitikai kommentárunk: A dollár és az olaj randevúja EGYELŐRE CSAK TALÁLGATNI LEHET, hogy mi lesz a szaúd-arábiai Taifban szombaton kezdődő OPEC-tanácskozás végeredménye. Az mindenesetre már most tény, hogy Washington időben — Blumen­thal pénzügyminiszter révén legalább egy héttel a találkozó előtt — figyelmeztette a kőolajexportáló or­szágok szervezetének 13 tagállamát: óvakodjanak az olajár emelésétől és a „dollár iránti hűség” megsze­gésétől. Az olajminiszterek ezúttal ugyanis elsősorban azért ülnek össze, hogy a dollár ügyében döntsenek. Az amerikai valuta zuhanásszerű értékcsökkenése, az ebből eredő hatalmas veszteségek miatt a szervezet több tagállama azt követeli, hogy az olaj árát ezentúl ne az amerikai, hanem valamelyik másik nyugati va­lutában, vagy „valutacsoportban” rögzítsék. És okkal: az árfolyamesés óvatosapb becslések szerint mintegy 14 milliárd, mások szerint viszont legalább húszmil- . liárd dolláros veszteséget okozott a szervezet tagálla­mainak. Ennek ellenére — mutatnak rá a megfigyelők — nem valószínű, hogy az olajexportáló országok hatá­rozott lépésre szánják el magukat. A politikai arcula­tukat, társadalmi-gazdasági céljaikat tekintve egy­mástól nagyon is különböző tagállamok már jóval a tanácskozás előtt három csoportra oszlottak. Az egyik ilyen csoport az igen befolyásos Szaúd-Arábia veze­tésével keményen védelmezi a dollárt, bízik Washing­ton dollármentő akcióiban. Ennek fő oka az, hogy a csoport tagjait nem érinti annyira a dollár árfolyam- esése, mint a többieket! A másik csoport, Irak, Kuvait, Líbia és Algéria — tehát a szervezet haladó tagállamai — a dollár ellen és az áremelésért lépnek fel, miközben a fejlődő országoknak nyújtandó fokozottabb támoga­tást is sürgetik. A harmadik, mérsékelt csoport a kö­zépút: Venezuela és Irán egyelőre hivatalosan nem nyilatkozott a dollárkérdésbén. VÉGÜL PEDIG AMI WASHINGTONT ILLETI, számára igen kellemetlen lenne, ha az OPEC a jövő­ben nem dollárban számítaná az olaj árát. Más szóval: az olajországok szakítása az amerikai valutával vég­képp megrendítené a bizalmát a dollár, mint a tőkés világ első számú tartalékvalutája iránt. De hogy ez né így történjék, arról Szaúd-Arábia gondoskodik majd a taifi tanácskozáson, az az ország, amelyet gaz­dasági érdekeltségei miatt már amúgy* is az USA 51. államaként emlegetnek. Kocsi Margit Brczsnyev meghívta Moszkvába Scheelt és Schmidtet (Foylytatás az 1. oldalról) legfontosabb kérdés a lesze­relés terén. Az SZKP KB főtitkára rá­mutatott: szovjet vélemény szerint a fegyverkezés üteme ma a világon meghaladja azoknak a lépéseknek az üte­mét, amelyek a leszerelésre irányulnak. Ezt az irányza­tot, amíg nem késő — meg kell állítani. A leszerelés fo­lyamatát állandóvá kell »en­ni és új impulzusokkal «eil ösztönözni. Az Egyesült Nemzetek Szervezete köz­gyűlésének rendkívüli ülés­szaka elé terjesztett szovjet javaslatok ezt a célt szolgál­ják. A Szovjetunió és az NSZK álláspontja ebben az alapvető kérdésben nem fér el egymástól, mindketten a békére és az enyhülésre tö­rekednek. Brezsnyev ki­emelte: egyetért Schmidt kancellárral, aki már több ízben kijelentette, hogy az enyhülésnek nincs ésszerű alternatívája. A közép-európai haderő­csökkentési tárgyalásokkal kapcsolatban a nyugatnémet kormányfő leszögezte: szemé­lyes érdeke is fűződik ah­hoz, hogy a nem túl távoli jövőben sikerüljön előbbre lépni a tárgyalásokon. Mint mondotta, kormánya kész részt venni minden olyan lé­pésben, amely valóban gya­korlati eredményeket hoz a haderők és fegyverzet csök­kentése terén. A két államférfi megbe­szélésén a leszerelési kérdé­sekről szólva röviden érin­tették a neutronfegyver problémakörét is. Brezsnyev emlékeztetett arra, hogy a neutronfegyver rendszerbe állítása növelné a nukleáris háború veszélyét, alacso­nyabbra süllyesztené az úgy­nevezett atomküszöböt. A Szovjetunió javaslata tisztes­séges, a neutronfegyver gyár­tásáról történő kölcsönös le­mondás olyan becsületes megoldás .lenne,. amely egy­aránt megfelel a Varsói Szer­Bonnban folytatódtak a szovjet—nyugatnémet tárgyalások. Képünkön: Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, ál­lamfő és Helmut Schmidt, az NSZK kancellárja. (Népújság telefotó — aP — MTI — KS) ződés és a NATO biztonsági érdekeinek. Schmidt kancel­lár válaszában kifejtette a NATO ismert álláspontját a neutronfegyver kérdésében. A tárgyalásokon röviden érintették Nyugat-Berlin problémáját is. Pénteken délben Bad Go- desbergben Leonyid Brezs­nyev ebédet adott Walter Scheel köztársasági elnök és felesége tiszteletére. Leonyid Brezsnyev beszé­dében, amelyet a Scheel el­nök tiszteletére adott ebéden pénteken mondott el Bonn­ban, hangsúlyozta: — Második napja tartóz­kodunk a Szövetségi Köztár­saságban. Az első napot s a másodikat is, intenzív mun­kával töltöttük, illetve tölt­jük. A konstruktív munka egJ^tlen megbízható alapja ugTOnis a realizmus, úgy gondolom, mindkét fél nevé­ben elmondhatom, úgy sze­retnénk építeni, hogy kap­csolataink ne homokra, na- nerri szilárd talajra alapozód­janak. 163 éve született Marx Károly Gondolatok a marxi életmű egységéről NÉZZÜK, HOGYAN vető­dött fel egyáltalán a marxi életmű egységének a kérdé­se? A „gondok” két történeti hullámban merültek fel, s e hullámok egyaránt Marx fiatalkori írásainak megta­lálásához, „felfedezéséhez” kapcsolódtak. Századunk har­mincas éveiben publikálták ugyanis először a Gazdasági­filozófiai kéziratok és a Né­met ideológia, kevéssel ké­sőbb A politikai gazdaságtan bírálatának alapvonalai c. műveket. Olyan írásokat, melyeket Marx — rész,ben Engels közreműködésével — a XIX. század negyvenes, il­letve ötvenes éveiben vetett papírra. Az értelmezések első hul­lámában — s ez hozzávető­legesen századunk hatvanas éveinek derekáig tartott, — a polgári filozófia „marxoló- giai” (Marxszal foglalkozó) vonulata a fenti írások alap­ján a „fiatal” Marxot ját­szotta ki a „kései” Marxszal szemben, utóbbi „rovására”. Mi tette ezt lehetővé? A századforduló szociálde­mokráciájának marxizmus­értelmezése példátlanul oe- szűkített és egyoldalú volt. A Marx utáni marxista fi­lozófiai gondolkodásban — Lenin tiltakozása és ellen- véleménye dacára — évtize­deken át uralkodott egy olyan felfogás, amely a tár­sadalmi élet valaménnvi megnyilatkozását egyoldalú­an és mechanikusan egyetlen tényezőre, a gazdasági vi­szonyokra akarta redukálni. A probléma az volt, hogy a gazdasági viszonyok szélső­1918. május 6.. szombat ségesen mindent megmagya­rázó elvként való tételezése merőben utólagos és járulé­kos szerepre kárhoztatta az emberi cselekvést. Ebből a marxizmus-értelmezésből kikerült a cselekvő-alkotó, a körülményeket tevékenységé­vel befolyásoló, a társadal­mi alternatívák között vá­lasztó, röviden: a magát és történelmét teremtő ember problémája. Abból a marxi belátásból, hogy az ember egyszerre szerzője és szerep­lője saját „színpadi drámá­jának”, csak az utóbbi szem­pont érvényesült. Az ember — úgymond — csak eljátsz- hatja a szerepeket. Mégpedig azokat, amelyeket „tőle füg­getlen”, „rajta kívüli”, kér­lelhetetlen, már-már fatális tényezők írnak elő. A cselek­vő ember, és a politizáló em­ber, egy tőle függetlenített gazdaság változásainak függ­vénye és alárendeltje lett. Aligha kell külön bizonygat­ni, hogy ennek a filozófiai beállításnak megvoltak a Kö­vetkezményei a korabeli szo­ciáldemokrácia politikai gya­korlatában, amely a viszo­nyok változásának „kivárá­sára”. s ezzel egy reformista stratégiára rendezkedett be. Ez az anti-dialetikus fel­fogás eredendően megtörte Marx filozófiai munkásságá­nak egységét. A helyzet sa­játossága az volt. hogy a har­mincas évektől beinduló em­lített ..első hullám” a fenti, bírált értelmezést masának Marxnak tulajdonította. Mondván, hogy minderre a „kései” — A tőkét író — Marx maga adott volna ala­pot. Mondván, hogy ezzel a „kései” Marxszal szemben kell — úgymond — felfe­dezni a ..fiatal ’, „emberfito- . zófus”. „humanista” Marxot. Ez az egyoldalúság nvilván- . valóan lebecsülte és mellőzte Marx kései munkásságát, s ezzel drasztikus módon meg­törte életműve egységét. Már ebben az időszakban — a negyvenes-ötvenes évek periódusában — felmerült ezért annak szükségessége, hogy megszüntessék ezt az ellentmondásos feldarabolást és szembeállítást. A szocia­lista országok marxistái kö­zül nem kevesen tettek je­lentős kezdeményezéseket, hogy újból átgondolják a marxi életmű folyamatossá­gát. s hogy egységben re­konstruálják annak egészét. ENNEK AZ EGYSÉGNEK bizonyítása nem egy csa­pásra történt. A „fiatal” Mar­xot kisajátító első hullám ugyanis — mintegy önmaga reakciójaként — megszülte azt a második hullámot, amely a „kései” Marxot ab­szolutizálta. A hatvanas évek derekán jelentkezett e ten­dencia , a francia Louis Althusser munkásságában, aki tagadta az ember-filozó­fiai problematika létjogosult­ságát a marxizmusban,'s ez­zel a „fiatal” Marxot kíván­ta kilódítani saját életművé­ből. Althusser: minden olyan vizsgálódás, amely az ember helyére, szerepére, lehetősé­geire kérdez. ideologikus. Azért, mert emberi igyekvé- seket és óhajokat próbál for­mába önteni, mert célokkal és nézetekkel kívánja ellát­ni az embereket. S mint ilyen, az emberi cselekedetek befo­lyásolására törekszik, gya­korlati-manipulativ beállí­tottságú, s ezért nem láthat­ja el a pártatlan és objektív megismerés funkcióját. A tudomány ezzel szemben nem az emberi gyakorlat alakí­tásával foglalkozik, hanem megismeri a társadalmat. Felmerül a kérdés: a mar­xista filozófia elve=zftheti_e ideológikus és világnézeti funkcióját? Lehet-e merőben lefrő-tudományos elmélet’ Aligna. A valóság mégoly mély megismerése önmagá­ban még soha senkit nem késztetett társadalmi cselek­vésre. Márpedig a marxiz­mus központi funkciója az, hogy széles társadalmi meg­győződést és egyetértést ala­kítson ki és szilárdítson meg olyan célokban és értékek­ben, amelyeket éppen magá­nak a valóságnak a megis­meréséből olvasott-következ. tetett ki. Althusser legna­gyobb tévedése az, hogy az ideológia és a tudomány kü­lönbségét mint a „becsapás” és az .igazmondás” különb­ségét fogta fel. Jóllehet az igazi különbség eltérő társa­dalmi funkciójukban rejlik. Az ideológia feladata a társa­dalmi mozgósítás kialakí'á- sa, és ebből még nem Kö­vetkezik. hogy az ideológia ne tartalmazna tudományos eredményeket. Épp így bemu­tatható, hogy ideológikus tar­talmak és óhajok számos esetben vezettek tudományos felismerésekhez. Es ezzel visszajutottunk Marxhoz. MARX UGYANIS nemcsak fenti fiatalkori műveit, na- nem a Kommunista Kiált­ványt is „fiatal korában” ír­ta. tehát A tőke előtt. Innen nézve pedig kiderül, hogy a marxi életmű első szakasza genetikus eszmetörténeti kap­csolatban áll a későbbiek­kel. Arról van szó, hogy a fiatalkori stádiumban szület­nek meg azok a problémák, amelyek megoldásán Marx egész későbbi alkotó tevé­kenysége során fáradozik. Számára a gazdaság területe nyújtotta azokat az eszközö­ket és viszonylatokat, ame­lyek forradalmi átalakítása elsődlegesen teszi lehetővé a fennálló meghaladását, vagyis — sa hatvanas évek­től a marxista filozófia meg­győzően dokumentálja ezt a körülményt — a marxi vizs­gálódások súlypontjának át­helyeződése kizárólag abból a nézőpontból érthető meg, hogy az ember társadalmi felszabadítása volt és ma­radt érdeklődésének kulcs- fontosságú mozzanata. A „fiatal” és a „kései” Marxé egyaránt. Fapp Zsolt — Ügy gondolom, a het­venes évek meggyőző erővel mutatták meg. milyen sok új és vitathatatlanul hasznos lé­pést hozott magával orszá­gaink kapcsolatainak rende­zése. Ezek a lépések mind a két ország számára, mind pedig az egész világhelyzet számára hasznosnak bizo­nyultak Brezsnyev a továbbiakban a két ország javuló kulturá­lis kapcsolatairól szólt, maid így folytatta: — Az NSZK viszonyának megjavítása közvetlen, vagy közeli szomszédjaival — az NDK-val, Csehszlovákiával, Lengyelországgal és Európa többi szocialista államával — kétségtelenül kölcsönösen előnyös valamennyi érdekelt fél számára. A világhelyzet rendeződésé­nek fontos tényezője az, hoay az NSZK és az NDK tagja lett az Egyesült Nemzetek Szervezetének. — Szeretném remélni, hogy jelenlegi tárgyalásaink és ta­lálkozóink is rányomják bé­lyegüket a Szovjetunió és az NSZK kapcsolatainak javítá­sáért és kiszélesítéséért folvó munkánkra, elősegítik az eu­rópai és az egész nemzetkö­zi légkör javulásának meg­szilárdítását. — Szeretném meghívni önt, elnök úr, valamint önt, kancellár úr. tegyen hivata­los látogatást országunkban. Moréi megölték? 'f< Aldo Moro olasz keresz­ténydemokrata pártelnök el­rablói pénteken újabb, 9. szá­mot viselő közleményükben arról tájékoztatták a közvé­leményt, hogy befejezik a március 16-án (Moro elrablá­sának és az OKP-támogatta Andreotti-kormány beikta­tásának napja) elkezdeni „harcukat” és végrehajtják a „nép ítéletét” túszukon. Megfigyelők megjegyzik : a „vörös brigádok” közlemé­nyének megfogalmazásából nem tűnik ki egyértelműen, hogy megölték volna Morót, de ennek ellenkezője sem. Kínai kémhisztéria a kutatóintézetben Kilenc év után rehabilitál­ták annak a tömeges kém­hisztériának 166 áldozatát, amely a Csilin tartományi Csangcsun város optikai ku­tatóintézetében zajlott le a kulturális forradalom ide­jén. San Kuej-csang, a kato­nailag fontos intézet radiká­lis párttitkára és igazgatója, a tartományi pártbizottság akkori első titkárának bizal­masa gyors egymásutánban négy „kémhálózatot” fede­zett fel az intézetben dolgozó tudósok és kutatók körében. A „vádirat” „ellenséges ügy­nöknek”, illetve „kémnek” nyilvánította a vezető szak­emberek több, mint nyolc­van százalékát. A tömegével letartóztatott tudósokat kü­lön erre a célra létesített börtönben tartották fogva és embertelenül megkir.ozták őket. hogy beismerd vallo­másokat csikarjanak ki belő­lük. A kulturális forradalom hivatalos lezárása utón az intézetbe küldött vizsgáló és rehabilitációs bizottság je­lentései szerint a letartózta­tott szakemberek közül sokat halálra kínoztak. másokat pedig öngyilkosságba kerget­tek. $ ha a korbácsolás és egyéb kínzás sem bizony ,.t eredményesnek, á kémügy kiagyalói elegendő „bizonyí­téknak” tekintették a tudó­sok birtokában levő közönsé­ges rádiókészülékeket, fény­képezőgépeket . vagy idegen nyelvű szakirodalmat. A vizsgáló bizottság meg­állapította, hogy a négv „kémhálózat” mind a 166 vádlottja teljesen ártatlan volt. A jelentések szerint a monstre „kémügy” - kiagya­lóját letartóztatták. GÉP- ÉS FELVONÓSZERELŐ VÁLLALAT bélapátfalvi új CEMENTGYÁR KIEMELT BERUHÁZÁSHOZ FELVESZ: lakatos, hegesztő, csőszerelő szakmunkásokat (orosz nyelvtudás előnyben), segédmunkásokat és kőműveseket. JELENTKEZÉS: Eger. Ady E. út 31/a. Munkásszállást biztosítunk. FELHÍVJUK KEDVES VÁSÁRLÓINK FIGYELMÉT, HOGY A KŐVÁGÓ TÉRI KIS BENZINKŰTNÁL készpénz ellenében TOVÁBBRA IS KISZOLGÁLUNK BENZINT ÉS OLAJÁRUT! A EOR-TÖLTÖALLOMAS, ' EGER, KŐVÁGÓ TÉR f

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents