Népújság, 1978. május (29. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-06 / 105. szám
Növénytermesztés a magyar mezőgazdaságban 4. Az ipari nouény szerepe Versenyben Hatvannal, Gyöngyössel Egy sikeres ABC-brigád hétköznapjai Napjainkban az arunövé- nyek nagy hányada kerül ipari feldolgozásra.- Mind több szó esik például az úgynevezett kukoricaiparról, amely a kukoricából készít különböző termékekét, élvezeti , cikkeket. A választék széles: a kukoricacsíra-olajtól a szeszig, a kukoricacukortöl a különböző pelyhesített, készítményekig. Ennek ellenére a kukoricát nem tartják ipari növénynek még ott sem, ahol a kukoricaipar nem olyan kicsi cipőben jár, mint Magyarországon. A mi ipari növényeink, a különböző olajos magvak (napraforgó, repce, len, szója), a rostnövé- nyek (kender, len), valamint a cukorrépa és a dohány. E növények termőterülete aránylag kicsi. Ennek ellenére termelésük jelentős szerepet játszik a hazai ellátásban. Elegendő itt a növényi olajok iránt itthon és külföldön egyaránt növekvő keresletre vagy a cukorra gondolni. E növények termőterülete egyébként az utóbbi évtizedekben nőtt. 1931—1940 között a vetésterületnek mindössze 2,1 százalékát, mostanában pedig 7 százalékát foglalják el, vagyis 330—340 ezer hektárt. Ebből a cukorrépa és a napraforgó vetőmagja egyaránt 125—125 ezer hektáron kerül földbe. A NÖVÉNYI OLAJOK EGYRE KERESETTEBBEK Az olajos növények aözül a napraforgó mindenekelőtt Európában terjedt el, bár az utóbbi időben az amerikai földrészen is tért hódít. Hazánkban termesztésének nincs nagy múltja. Számottevő területen a II. világháborút megelőző esztendőkben kezdték vetni. Vetésterülete azonban akkoriban még a tízezer hektárt sem érte el, a hektáronkénti átlaghozama pedig 8 mázsa körül alakult. Közvetlenül a második világháború után — a zsiradékhiányos években — nagyon gyorsan 200 ezer hektárra nőtt a nanraforgóter- mő terület, az 1960-as évek vége felé viszont 80 ezer hektárra szorult vissza. Azzal párhuzamosán, ahogyan terjed a növényi olajok táplálkozásélettani jele; .tősége, nő a hazai napraforgó-termelés is. A termelés növelésének nem *is annyira a 125 <^zer hektár körüli terület gyarapítása, hanem a hozamok növelése kellene, hogy forrása legyen. A hazai átlagtermés uevanis csak 15 mázsa körüli, ami bizony elmarad a nemzetközi élmezőnytől is, de a hazai mező- gazdaság átlagos fejlettségi szintjétől is. Az utóbbi években a napraforgó-termesztésben is feltűntek a hibrid fajták. Ezek termesztése nálunk még nem általános. A hazai termelésben. a legnagyobb sikert eddig a szovjet fajták aratták. Olajtartalmuk rendkívül magas. Így aztán ha a termőterület nem is nőtt számottevően, a szovjet fajták elterjedése a napraforgóolaj termelését erőteljesen gyarapította. A viszonylag alacsony napraforgóhozam szorosan összefügg azzal, hogy a gazdaságok a leggyengébb minőségű termőterületeiken, belvízjárta földeken vetik e növényt, s gyakran megsértik az agrotechnika alapvető követelményeit is. • Pár esztendeje néhány gazdaság a korábbinál jóval elmélyültebben -kezdett a napraforgóval foglalkozni. •Tó tapasztalataik eléggé vontatottan terjednek, pedig termésátlagaik 20 mázsa körül alakulnak. A Bácsalmási Állami Gazdaság — amely rendszergazdája is e növénynek — aránylag nagy területen, benne gyenge termőképességű homokon is, túlszárnyalja több. év átlagában a 20. mázsás hektárhozamot. Példája bizonyítja: tovább lehet lépni e növény termelésében, s akkor a hazai ellátás mellett mind nagyobb tételek kerülhetnek a napraforgóolajból exportra is. 1 A TERV VALÖRA VÄLT A földkerekség mezőgazdasága gyors ütemben növeli a cukorrépa termőterületét. 1965-bén a világ cukorgyáraiból — miután a cukor iránti igény egyre nőtt — jóval több cukor került ki (64.5 millió tonna), mint egy évtizeddel korábban. 1974- ben pedig a cukortermelés meghaladta a 80 millió tonnát. A többletcukor nagy hányadát a bővülő cukornádültetvények mellett a répa adta. A hazai cukorrépatermő terület 1935-ben 48 ezer hektár volt, s ezen 769 ezer tonna cukorrépa tsrmett. Az 1960-as években 133 ezer hektár körüli terület 3,3 millió tonna répát adott. Az ezt követő években 1975-ig csökkent a cukorrépa által elfoglalt terület, s a cukorellátás csak több százmillió dollár értékű behozatallal volt biztosítható. 1975-től a nagyobb területen termelt cukorrépa enyhített a cukorbehozatali gondokon, amelyek az 1977- ben betakarított termés után gyakorlatilag — s remélhetően hosszabb távon is — megszűntek. A cukorrépa-termelés 1975 óta tapasztalható fellendülése több mindennel összefügg. Javultak a termelés közgazdasági feltételei. Ez önmaga azonban a nagyüzemi termelés módszereinek, feltételeinek megteremtése nélkül vajmi kevés eredményt hozott volna. Rövid pár év alatt azonban a technikai, kémiai haladás nyomán a cukorrépa nagyüzemi növény lett. Igaz ez a megállapítás még akkor is, ha az iparszerű termelésnek nem minden eleme tartható tökéletesnek, vagy véglegesnek. Finomítanivaló tehát van a nagyüzemi módszereken, s ennek során a hektáronkénti cukortermés került az első helyre. Erre ösztönöz a cukortartalom szerinti átvétel is, az országos érdek is. Mint az 1977es tapasztalatok mutatják jelentősen növelhető a cukorrépa-termesztésben az átlagtermés is, a cukortartalom is. AZ „APRÓNÖVÉNYEK" A többi olajos növény, a dohány, s az egyéb kisebb jelentőségű ipari növények hazai termőföldjeinkből 80— 90 ezer hektárt foglalnak el. A repce termelése mutatja: ha a gyakorlat következetesen alkalmazza a kutatás legújabb eredményeit, akkor jobb minőségű termék kerülhet ki a feldolgozókból, gazdaságosabb lehet a termelés. A rostnövények esetében is, a dohánytermesztésben is a nemrégiben kialakult termelési rendszerek a fejlesztés fő mozgatói. Kezdeti sikerek már születtek. A dohány gépesített, pontosabban kevés kézimunkáéról igénylő rendszere biztató eredményeket ígér. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a nagyüzemi termelés szakosodásával csökken azoknak a gazdaságoknak a száma, amelyek a hazai mezőgazdaságban kis területet elfoglaló növényeket termelik. Ez természetes is, helyes is. Korábban az ilyen növények termőterülete elaprózódott. Most a termelésszakosítás korában kínálkozik a megoldás: néhány, vagy pár tucat gazdaság — a hazai igények figyelembevétele alapján — szakosod- jon az országosan kis területen termelt növényekre. E gazdaságok felkészülhetnek az intenzív termelésre, megteremthetik az adott növény magas színvonalú nagyüzemi termelésének feltételeit. Mint a gyakorlat mutatja: többen elindultak ezen az úton és sikeres tevékenységük jelzi a holnapot. Az úgynevezett „aprónövények” jól beleilleszkednek fejlődő nagyüzemi mezőgazdaságunkba. ."«Mi» A. I. Kedvelt, népszerű üzlet az egri Lajosvá- rosban a Bastya ABC- áruház. Nem is lehetne másképp, mivel: a környék egyetlen ilyen boltja ... Ám, hogy a megyeszékhely . távolabbi részeiből is sokan járnak ide vásárolni, annak már feltétlenül komolyabb az oka. Hiszen nagyobb és szebb áru- dák is vannak Egerben, aligha szükséges idegen lakótelepre „kirándulni”, kilométereket utazni vagy gyalogolni a vacsora, a másnapi reggeli, ebéd kedvéért. Nos. igen: a vevők esküsznek rá, hogy nem véletlenül ragaszkodnak e helyhez. Itt nagyobb az árubőség, jobb a választék, szebb a kínálat, figyelmesebbek, kedvesebbek a kiszolgálók — mondják. Az eladók pedig eközben mosolyogva magyarázzák, hogy a beszerzésben nekik sincs protekciójuk. Ugyanazt az árut kapják, mint a többiek, s csak annyit, amennyire futja abból a bizonyos „keretből”. Az meg, hogy tényleg iparkodnak a fogyasztó kedvében járni, hát nagyon is természetes! így tanulták az iskolában és egymástól. S tulajdonképpen így is kell tenniük, mert utóvégre: a vásárlókból élnek! Őszintén bizonygatják, hogy nincs nekik semmiféle titkuk. Egyszerűen csak figyelik vendégeik igényeit, s minduntalan megróbálják a lehető legjobban kielégíteni. Úgy kínálják az árut, hogy feltűnő, mutatós legyen, mindenki észrevegye, kedvet kapjon hozzá. Effélékről beszél Stump_ hauser Mihály üzletvezető is, aki amolyan „kapitányként” járja naphosszat a „hajóját”, többet tartózkodván a „fedélzeten”, mint „kajütjében”, a gazdasági bejáró melletti kis irodában: — Jócskán akad más dolgom is — halljuk tőle —, hiszen az őstermelőkön kívül A Minisztertanács tárgyalta: A hivatal és a közvélemény HOGYAN DOLGOZNAK a tanácsok, különösen a testületek és az apparátusok? A mintegy harmmco'da- las értékelés, amely részletes elemzést tárt a kormány elé, jó alapot jelentett a további teendőket megfogalmazó minisztertanácsi ^határozathoz. Ezúttal azonban tekintsünk el a részletezéstől, beszéljünk néhány különösen jelentősnek látszó dologról. A kormány általános minősítésével kezdjük: a tanácsok megtalálták helyüket mint népképviseleti-önkormányzati és államigazgatási szervek az államigazgatásban; jól dolgoznak; a tanácstörvény rendelkezései kiállták a gyakorlat próbáját, nincs szükség új törvényre, generális módosításra. Egy dologra van ,.csak” szükség: még jobban kell dolgozni! A Minisztertanács ülése különös gonddal vizsgálta a tanácsi munkának azokat az oldalait, amelyek közvetlenül összefüggésben vannak az állampolgárik ügyes-bajos dolgaival, az állampolgárokkal való általános törődéssel, a helyi ellátással. Abból kiindulva, hogy a jövőben is változatlanul fontos a szocialista demokrácia fejlesztése, a közügyek nyilvánossá téV’er % dolgozók mind nagyobb számú részvétele a társadalmi döntésekben, fontos tudni: hogyan dolgoztak és dolgoznak a tanácsi testületek, a tanácsi bizottságok, hogyan működnek a közéleti fórumok A válasz kedvező de további tennivalókat is tartalmaz, azzal. hogy a tanácsok ma önállóbban dolgozhatnak saját területükön, azzal, hogy a korábbinál sokkal több kér- lésben dönthetnek, és mert az ügyeket általában ott intézik, ahol ez .-k az ügyek keletkeznek — a tanácsok többet tehetnek az adott terület lakosaiért. Értelme van annak is, hogy a tanácsi bizottságokban alaposan megvitassák a bevont állampolgárok, tanácstagok a készülő döntéseket, mert a demokratikus előkészítés nyomán érdemi intézkedések születnek. Vannak azonban még párhuzamosan működő bizottságok, ami óhatatlanul' magában hordja a szócséplés veszélyét, az üres formalizmust, e tekintetben rendezni kell a sorokat. Sokkal tartalmasabbá lehet tenni a közéleti fórumokat is, jobban kiterjeszteni és hasznosítani például a falugyűléseket, a tanácstagi beszámolókat. A tanácstagok körében élénkíteni kell a kritikai szellemet, kihasználva az olyan jogokat, mint például az internellációs jog. A KORMÄNYHATÄRO- ZAT útmutatásának lényege mindezzel összefüggésben nem több és nem kevesebb, minthogy az eddiginél sokoldalúbb párbeszédre, gyakoribb véleménycserére, mindennapos találkozásra van szükség az állam helyi szervei, képviselői és az állampolgárok között. A tanácsi íróasztal sehol sem lehet barikád, sokkal inkább a közös tevékenység szervezője, ösztönzője; az állampolgárok és a helyi vezetés összekötője. A mindennapos hivatalos találkozások színtere az ügyintézés, amikor az állampolgár az apparátus, a köztisztviselői kar dolgozóival kerül kapcsolatba. Végül is az emberek többsége aszerint minősíti a tanácsi munkát, hogy miként bánnak vele. Az már világos, hogy nem semmitmondó, álszent jólelkű- ségre van szükség, hiszen egy keletkezett ügyben csak az egyik félnek lehet igaza, nem lehet egyformán egyszerre képviselni a kecske és a káposzta érdekeit. De, ha az ügyintézők személyre való tekintet nélkül, következetes igazságossággal »ártják be a jogszabályokat, döntéseik a. közvélemény elégedettségével találkoznak. Azt is tudniuk kell az ügyintézőknek, hogy a jogszabályok tiszteletén alapuló köztisztviselői magatartástól idegén a rideg aktaszemlélet, a bürokratikus merevség, az Íróasztali fennne.jázás, a kiskirálykodás: az ügyfelekkel a számukra kedvezótl >,iek tűnő döntéseket is el lehet és eí kell fogadtatni, embertisztelő közösségi magatartással, ügyintézési morállal. A belső tanácsi munka szervezettsége, tág látóhatárú képviselete lehetővé teszi, hogy az adott területen javuljon a lakosság ellátása, növekedjék az ott lakók elégedettsége. Fontos tehát a különböző tanácsok, tanácsi szervek, különösen az egymással határos intézmények szoros együttműködése, az eszközök, a lehetőségek közös hasznosítása, a tervek egyeztetése, vagyis a közös munka. Mindennek jogi és szervezeti kereteit is mielőbb meg kell teremteni, hogy a közös tevékenység hivatalosan is intézményessé válhasson. A TANÁCSI MUNKA TOVÁBBFEJLESZTÉSÉT szolgáló minisztertanácsi határozat nem azért fogalmazta leplezetlen őszinteséggel a további feladatokat. mert gv°náén.ek tartja a tanácsok működését. Ellenkezőleg. A tanácsok nemcsak életképességüket, hanem fejlődőképes- ségüket is bizonyították. Ká- derlapjuk minősítésének minden sora az irántuk való teljes bizalom szellemiségét sugározza. <ú. I) A kiváló brigád ABC.je .. v (Szántó György felvétele) Összesen 21 állandó, nagyobb szállítóval állunk kapcsolatban. Gyakran van áruátvétel, s nemegyszer előfordul az is, hogy csupán telefont kapok, áru helyett. Ilyenkor aztán magam is tárcsázhatok: hívom valamelyik testvérboltot, hogy segítsen, ha tud. Ez utóbbi amolyan kölcsönös szívesség, mert természetesen mi is adunk, amikor csak tehetjük. Legalább húsz boltnak küldünk rendszeresen különféle cikkeket, s két üzemi büfét is támogatunk. Ha pedig már a telefon, vagy a levél is hiábavaló, személyesen próbálkozom a megoldás, sál : Salgótarjánban, Budapesten. Legszívesebben azonban idekinn tartózkodom, az eladótéren ... Régi kereskedő ember az üzletvezető, több, mint negyed százada szolgál a, pályán, amin egyébkent már a felesége is hosszú esztendőket töltött. Évekig volt Bükk. szenterzsébeten, majd Sírokban, s 1971-től áll az egri ABC-áruház élén. Még Bükk- szenterzsébeten a Heves megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat kiváló dolgozója lett, Sírokban a Belkereskedelem Kiváló Dolgozója kitüntetést kapta, felszabadulásunk idei évfordulója óta pedig a Munka Érdemrend bronz. fokozatát is magáénak mondhatja. Irányításával lett a bolt — immár 30 tagú — gárdája négyszer, legutóbb az idén a vállalat kiváló brigádja, s vállalkozhat most már arra, hogy a jeles hatvani áruházzal s két nagy gyöngyösi bolttal is versenyezzék. Mosolygós fiatalasszony a csemegepultos Krétiné, aki különben — közgazdasági szakközépiskolai képzettsége alapján — az üzlet könyvelője, levelezője is. — Vajon honnan és hogyan ez az elmaradhatatlan mosoly az egyik legsűrűbben látogatott osztályon? — kérdezzük tőle. — Talán onnan — válaszolja —, hogy kedverp szerint választottam a boltot, amikor a FÜSZÉRT-nél felhagytam a hivatásos könyveléssel. Élvezem. szeretem, amit csinálok. Kicsit ugyan nehéz, hiszen, ha délelőttös vagyok, háromnegyed ötkor kelek, hogy beérjek. pedig itt lakom a közelben. Ágvban keli hagyni a gyerekeket, mert a férjem is korán meev. A Vincije kö_ ziil pedig még az idősebb sem több tíz évesnél. Az a szerencse. hogy a nagyobb szépen ellátta a csöppet, elviszi az oviba, s ha mindenné! végzett. bejön hozzám „jelenteni”. Többnyire rendben van minden. így aztán, ha fél hattól még nem is, reggel hét órától már nyugodt vagvok és mosolyoghatok . . . Csak egytől felhős néha ez a mosoly: én ugyanis naég ennyi idő után is szakképzetlen eladó vagyok... Mit sem használ az érettségim, sok éves gyakorlatom jó munkám: a szakiskola nem ad lehetőséaet a vizsga ra. csak ha rendesen beiratkozom. Vizsga nélkül viszont vékonyabb a borítékom... Névről kevesebben, arcról annál inkább ismerik a vevők Kovács Lajosnét, akit hol itt, hol ott látnak feltűnni. Kétség nem férhet hozzá, hogy szorgalmas asszony. A főnöke szerint is: az áruház „lelke”. Pedig — mint kiderül — ő sem kereskedőnek készült : — Az az igazság, hogy , jobb szerettem volna fodrász vagy kozmetikus lenni — vallja rövid pihenőt tartva —Ï de úgy kiszaladtam akkor az időből, hogy már csak eladónak jelentkezhettem... Egerben, a vasúti bejáró sarkán levő kis boltocskában „startoltam”, ahol kevesen voltunk, s mindenkinek mindent meg kellett próbálnia. Így értek most ehhez is, ahhoz is. Ha kell, akár Berci bácsit is helyettesítem, beállók a húsospult mögé, kezembe veszem a bárdot, a kést, s roppant tetszik, amit, csinálok. Jóllehet „töltögető” vagyok inkább, az a dolgom, hogy megrakjam a polcokat, gondolákat, hűtőládákat. Cseplye Ágnes — bár idősebb, mint a 16 tanuló bármelyike, hiszen még tavaly „felszabadult” — az üzlet legfiatalabb eladói közé tartozik. — Itt kezdtem ebben a boltban — mondja — s itt is szeretnék maradni. Sok segítséget kaptam diákkoromban az idősebbektől, s mellettem állnak ma is. Szeretnek itt és megbecsülnek. Két és fél ezer forint körül keresek, márciusban pedig éppen 3100 forintot vittem haza a szüléimhez, Kálba. Zokszó nélkül vállalom a naponkénti utazgatást, nem húzódozom a társadalmi munkától. Örömmel megyek a társasággal egy-egy távol levő munkatársunkat meglátogatni vagy a patronált gyermekvárosba. s kirándulásra, moziba. színházba is. Mert ió ez a kollektíva! . Jól érzi itt magát Kozmán Lászlóné, az egyik pénztáros is, aki már több boltot végigpróbált Egerben, dolgozott odahaza. Egerszóiáton is ,— de, ahogyan állítja: ez a mostani üzlet volt a legjobb választása. Persze, azért ez sem éppen egy leányálom! Mint elbeszéli: naponta nyolc-kilenc- száz vevő is elhalad a gépe mellett. 10—20 ezer tételt is leüt. 10—15 mázsányi súlyt mozgat. Mégsem kacsingat másfelé. Sőt. ideiglenes beosztását állandóra kívánja cserélni: Iskolába jár, tanfolyamot végez, hogy új reszortjához. a pénztárössághoz is meglegyen a képzettsége. A szocialista bri gád tagte, vagyok én is, mint mindenki itt a boltban — hal-link tőle. — S büszke vagyok arra, hogv a naplónkba már két külföldi miniszterhelyettes is írt elismerő sorokat. ..!->ni Cvnla JWM£Q 1978. május 6., szombat
