Népújság, 1978. május (29. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-28 / 124. szám

oldaBnezetbol A FELÜLNÉZETBŐL va­ló elismerésnek gyakran le­hetünk tanúi, különösen a jelesebb állami ünnepek ide­jén hosszú a névsor. Azonban a felülnézetből történő elis­merésnek az ellenpólusa is megjelenik, ha nem is min­dig nyomtatásban, az előző névsor mellett. S ha van ér­tékelés felülről is, alulról is, akkor lennie kell oldalnézet­nek is. Fölfigyeltem legutóbb dr. Rózsa Józsefnek, a Mun­kaügyi Minisztérium szociál­politikai főosztálya vezetőjé­nek egy megjegyzésére, ame­lyet népszerű hetilapunk munkatársának kérdésére adott: „...Meg aztán nem­igen bontakozott ki nálunk az oldalnézetből való elisme­rés, az, hogy a kollégák is megbecsüljék a másik mun­káját” — mondta többek kö­zött. A hozzáértő és szimpa­tikus főosztályvezető meg­jegyzése helytálló. De ő sem tudott receptet adni, mindössze annyit mon­dott, hogy a munkahelyeken kell kialakulnia a megfelelő légkörnek, s a jó atmoszféra megteremtésében sokat se­gíthet a párt- és a szakszer­vezet. Nyilván nem könnyű és egyszerű dolog ez, nehéz a három különböző alapállás­ból érkező értékelést a leg­ideálisabb közelségbe hozni. Aligha lehetne „intézkedé­sekkel” kérni és követelni a vélemények azonosulását. Az alábbi esetet egy építő­ipari vállalatnál jegyeztem föl. Kerestem ugyanis egy olyan szocialista brigádot, amelyet példaképül állíthat­tam volna a többi kollektí­vák elé, de ha nem is példá­nak, legalább a munkamód­szereik népszerűsítésére gon­doltam. A szakszervezeti bi­zottság tisztségviselője soká­ig meditálgatott a brigádlis­ták fölött, míg megnevezett egyet, olyan szakembereket, akik a befejező munkákat végzik az építkezéseken, álta­lában lakásoknál. Mielőtt a megnevezett brigádot fölke­restem volna, elhatároztam, hogy nem csupán a „Hall­gattassák meg a másik fél is” elvét követem, hanem a har­madik felet is — tehát alul-, felül- és oldalnézetből is tá­jékozódom. Felülnézetből. A brigád fő­építésvezetője mondta: — Kitűnő .társaság, sok ilyen kollektívára lenne szüksége a vállalatnak. Rájuk mindig lehet számítani, fegyelmezet­tek, munkájuk mennyisége és minősége kifogástalan. El­mondhatom azt is, hogy nem csupán a termelésben jeles­kednek, hanem a szocialista munkaverseny, a brigádmoz­galom további két követel­ményének is rendben eleget tesznek. Erről a brigádról példát vehet bármely kollek­tíva. ALULNÉZETBŐL. Két új lakót kérdeztem meg az új városnegyedben, akik nem oly régen költöztek be azok­ba á lakásokba, melyeknek belső, befejező munkáit az említett, példának állított kollektíva tagjai végeztek. Az egyik III. emeleti lakás tu­lajdonosának felesége mond­ta: — Higgye el, örülünk az új lakásnak, bár megjegy­zem, hogy az árával már a csillagos eget súrolják, hiszen ez a másfél szobás 370 ezer forintba került, s ebből a be­költözés előtt 100 ezret le kellett szurkolnunk. Ennyi pénzért kifogástalan munkát várnánk. Nézzen körül a szo­bában, mit szól a tapétához, ferdén áll a minta, s néhol hólyagos is. Vagy nézze az előszoba pvc-padlóját, dim- bes-dombos, mert alatta hagyták a kavicsdarabokat, hol meg hólyagos, mert nem került alá egyenletesen a ragasztó. — Földszint, 1-es lakás tulajdonosa: — Most már nincs különösebb pana­szom, ami hiba volt, azt gyorsan rendbe hozták. (Sok javítani való akadt?) Külö­nösen a beépített bútorzattal voltak bajok, az egyik szek­rényt ki sem lehetett nyitni. (Summázva, hogyan értékel­né a szakemberek munká­ját?) Elégtelen osztályzatot adnék, hiszen itt nincsenek fokozatok, valami vagy kifo­gástalan, vagy hibás. OLDALNÉZETBŐL. Ha­sonló munkákat végző, má­sik kollektíva vezetőjétől ér­deklődtem a példaképnek említett csoportról. A külön­ben ugyancsak elismert szak­munkás csak lassan melege­dik bele az értékelésbe: — Mit is mondjak? Értik a mesterségüket, jók a ver­senyben is, de... annyira nem jobbak a többinél, mint ahogyan futtatják őket. Akad ott is annyi kifogásolni való, mint a többinél. Csak magá­nak mondom, maradjon köz­tünk, azt is hallani, hogy a főnökség favorizálja őket, hiszen tudja, hogyan van az, a mi vállalatunktól is kell egy olyan brigád amelyik magasabb elismerést is kap. Abban a brigádban van egy­két ember, azok tudnak he­lyezkedni, a fölöttesek nyel­vén beszélni. Ez az én véle­ményem. (Fölvennék velük a versenyt mennyiségben és mi­nőségben?) Bármikor állnék eléje a társaimmal együtt. Így fest az értékelés felül­nézetből, alulnézetből és ol­dalnézetből. Nem tudom, miért van ez így. Visszaem- lékszem, hogy gyerekkorom­ban a szomszéd cipész dícsé- rően emlegette a szemben lakó ácsmester tudományát, kifogástalan munkáját, de a falu másik végén dolgozó szakmabeli mestertársát el­mondta mindenféle kontár­nak. Miért volt ez úgy akko­riban ? Erre többé-kevésbé tudjuk a választ. A tőkés tár­sadalom aki bírja, marja er­kölcseiben leiedzett a másik ember munkájának alábecsü- lése. Olykor a létfönntartás is rákényszerített embereket, hogy másokat, mások mun­káját szapulják, és a magu­két állítsák előtérbe. Ma azonban nem kell féltenie senkinek sem a megélhetését, munka nélkül aligha marad bárki is hazánkban. » MI VOLNA HAT A JŐ? Nyilvánvalóan az, ha a há­rom oldalról érkező értéke­lés, elismerés közeledne egy­máshoz, ha nagyobb lenne az összhang, ha nem térnének el egymástól ennyire a külön­böző irányból — alulról, fe­lülről, és oldalról — érkező vélekedések. Mit lehetne vé­gül is mondani, tanácsolni? Többet nemigen, mint amennyit a minisztériumi főosztályvezető mondott, sokat segíthetnének a párt­ós a szakszervezetek a mun­kahelyeken, hogy olyan köz- szellem alakuljon ki, amely­ben természetessé, nélkülöz­hetetlenné válik az oldalné­zetből való elismerés is. Gazdagh István ) Háromszáz bányászlak Az V. ötéves terv végéig;^ kedvezményes akció kereté- ' ben, 300 lakást épít ^»yön. j gyösön dolgozóinak a R ira- alji Szénbányák Vállalat. Képünkön a nemrég át- , adott Kálvária-parti báJ tj nyászlakások sora látható. , (Fotó: Szabó Sándor) ] i Cél: oz egy Azt már megszoktuk, hogy megkérdezik tőlünk az üzlet­ben: — Lehet két dekával több? De hogyan fogadná bárki, ha a mellének szegeznék a kérdést : — Lehet csekélyke har­mincmillióval több? Hát még, ha az illető csak úgy mellékesen hozzáfűzné: — Mert tetszik tudni, ágy lenne kereken egymilliárd. Meghökkentő szám. Egy­milliárd. Mennyi az? Bor­zasztóan sok. De mennyi? Ki tudja ezt a számot maga elé képzelni valamilyen anyag­ban megtestesítve? Mond­juk: egymilliárd darab egy­forintos érme hány vagont töltene meg? ★ — Véleményem szerint semmi rendkívüli nincs az elhatározásunkban — mond­ja Magyart Géza, a Heves megyei Élelmiszer Kiskeres­kedelmi Vállalat igazgatóhe­lyettese, az áruforgalmi fel­adatok felelőse. — Az ere­deti éves tervünk is tíz szá­zalékkal nagyobb növekedést határozott meg, mint ameny- nyit tavaly elértünk. A fej­lődésünk a korábbi években is hasonló arányokat ért el. igaz, azzal meghaladtuk az országos átlagot. — Az eddigi ütemet az idén tehát még gyorsítani akarják. Nem jelzi ez a tö­Turjánt változások Tavasszal megpezsdül az emberekben a vér, ilyenkor legkönnyebb mozgósítani őket! Gyöngyöstarján ta­nácstitkára mondja ezt, s bi­zonyításképpen körsétára in­vitál, hogy számba vegyük az utolsó hónapok eredményét. Mindjárt a szomszédban, a művelődési házban lemérhe­tő, mennyire tud együtt dol­gozni a tanács és a település lakossága. Eddig nem volt víz az intézményben. Beve­zették. Majd korszerű, hideg­meleg vizes zuhanyozót ka­pott a Rákóczi úti öregek napközi otthona, amely a megyében elsők között léte­sült. Mit áldozott erre a kö­zös kassza? Negyedmillió fo­rintot,. De egyik munka sem készül el, ha nincsenek a ter­melőszövetkezet szocialista brigádjának asszonyai, akik több tízezer forint értékű társadalmi munkával segítet­ték a vállalkozást. TÍZ CSALÁD IVÓVIZE Tarjánban 1972 eleién ala­kult meg a víztársulat, s az­óta tizenkét kilométernyi ve­zeték épült a községben, száz és száz otthont juttatva egész­séges ivóvízhez. Sajnos, egy kis település anyagi lehető ségei korlátozottak. emiatt bizonyos falurészekbe mai napig sem jutottak el a le­fektetett csövek. Ilyen a Rá­kóczi út külső vége, ahol tíz család maradt hoppon. Ezek az emberek azonban nem adták meg magukat a sorsnak.. Ellenszegültek. Job­ban mondva: vállalták az ál­dozatot. Négy-négyezer fo­rintot fizetnek be a társulat­nak júniusban, megveszik a vízvezetéshez legszüksége­sebb anyagokat, s minden földmunkát elvégeznek sza­badnapjaikon. délutáni órá­ikban. Mivel az itt lakók egy része a termelőszövetkezetben dolgozik, onnan is kerül se­gítség. Önköltségi áron üzem­be állítanak egy árokásó gé­pet, s jön néhány szakmun­kás, hogy a csőhálózat és a kifolyók, csapok szerelését el­végezze. Volt óvatos víztár­sulati ember, aki szalmaláng­nak vélte a tíz család neki­buzdulását. Most már ennek sem kell aggodalmaskodnia. A Családfők a tanáccsal és a víztársulattal kötött szerző­désben szavatolják vállalá­saik teljesítését. UTAK ÉS FENYŐK A Hősök útján já­runk, ahol éppen ezen a .szombaton építettek az utcabeliek kétszázméter­nyi járdát, miután a tanácc anyagról, szállítóeszközről gondoskodott. Előkészítetnék egy összekötő híd munkála­tait is, mégpedig azzal a gondolattal, hogv a követke­ző hét vésőn befejezik, át­adják rendeltetésének. Akkor iárdásítanak a Deák Ferenc, Kossuth Lajos, Rákóczi ut­cákban. megkönnyítve a ház­táji szőlőkbe való kijutást. fis ami vem készül el aznap estig, meghozza egy további szombat. Ahogyan a tanács által vásárolt négyszáz -fenyő­fával történt! Ez a telepítési akció különben sokat fórmái, csinosít majd a községen, ha jól megfogannak és megerő­södnek a tűlevelű csemeték. Ültetésüket a művelődési háznál kezdték, később az ál­talános iskola portáján ás­tak fészket mindenik fenyő­nek, majd a környező, kemé­nyebb talajú tereket telepítették be, mind-mind társadalmi segítséggel. VILLANY HARMINC ÉVRE ' A szép változások tavaszát élő Gyöngyöstarján közben lerjeszkedni, növekedni is akar. Egvre több helybéli leány ma már nem Gyön­gyösre megy férjhez, hanem onnan hoz élettársat. Persze, ha van otthona! Ezt a folya­matot segítendő, parcellázta­tott a közelmúltban a ta­nácsvezetés. A Szabadság. Tűzoltó, Nefelejts utcákban, valamint a Gömöri-kertben ötvenhat telket mértek ki. amelyekre jövő évben már építkezni lehet. S feltétlenül a község kulturálódásit, jobb ellátását szolgálja mindezek mellett tizenöt kilométernyi villanyhálózat felújítása, át­építése. Igaz, pillanatnyilag talán bosszantó, hogy nap közben nem lehet kávét főz­ni, televíziózni, de hát fon­tosabb ennél az eredmény. Az ÉMÂSZ gondos terv alap­ján úgy cserél vezetéket, úgy építi, erősíti a meglevő öt transzformátorállomást, hogy legalább harminc esz­tendőre biztonságos áraméi- , látást kapjon a község, s a faluszélen ne jelentsen gon­dot a különböző háztartási gépek működtetése NEM SZŰNT AZ ÉLETVESZÉLY Egyetlen dolog nem akar mozdulni a faluban, miután a Hősök utcájában már a föld is megindult, s életve­szélybe került néhány család Néhány? Pontosan tizennégy ház, párhuzamosan a csu- szamlásos patakparttal. Hát ennek az ingó-mozgó földnek a megkötését hanyagolják el az üggyel labdázó hivatalok, vállalatok. Valószínűleg az első emberhalálig! Hogy utá­na rögtön mindegyik próbál­ja a felelősséget a másikra hárítani. Pedig terv és víz­jogi engedély kész. A helyi tanácsnak ígértek anyagi tá­mogatást, s maga is szépen áldoz az ügyért. Van kivite­lező, a Fővárosi Mélyépítő Vállalat, amely leállításig a patak mederburkolásán dol­gozott. Megmozdulna a tár- sadalom, hiszen eddig sem ' tagadott semmi közös felada­tot. És mégsem megy a do- j log, mégsem tudnak ötről j hatra jutni Gyöngyöstarján- ban e kérdés körül. Vajon miért... ? Ezt kérdezzük, két éven belül harmadszor. Moldvay Győző rekvés azt a tényt, hogy az éves terv egy kicsit lazább kereteket határozott meg? — Hadd utaljak az előbb mondottakra: mindig az or­szágos átlag fölött jelöltük meg a növekedés mértékét. Ha pedig ez így igaz, akkor az óvatosság aligha jellemez­hette elhatározásainkat. — Ezek után azonban újabb kérdést kell megfogalmaz­nunk: milyen lehetőségek adnak alapot a harmincmil­liós többlet eléréséhez? Ez mégiscsak jelentős összeg. — Az első negyedévi ered­ményeink tettek bizakodóvá bennünket. Nemcsak elértük a harmincmilliós többlethez szükséges növekedési arányt, hanem meg is haladtuk. Áp­rilisban is ugyanígy zártuk a hónapot. — Talán furcsán hangzik: megéri-e anyagilag is a t-itl- teljesítést szorgalmazni. Va­jon a költségek nem növe­kednek-e annyira, hogy a végén a nyereség csökkené­sét okozza a többletbevétel? — Ha a tavalyi évre gon­dol, akkor meg kell említe­nünk, hogy a forgalom emel­kedésével azért nem volt arányban a vállalati ered­mény. mert rajtunk kívül álló okból növekedtek a költ­ségek. Nem a vásárlói forga­lom emelkedése hatott rá. — A beszerzési lehetősége­ik sem. végtelenek. Elég csak a kerettel korlátozott húsra, hentesárura gondolnunk. — De van kereten kívüli áru is. aminek a beszerzése ugyan nem könnyű feladat, de a kereskedői munka ész­szerű fokozásával, egy kis fáradozással mégis hozzá le­het jutni. / ★ Minden kötekedési szán­dék nélkül hadd említsünk néhány észrevételt, amely jelentős mértékben közreját­szik abban, hogy a kedves vevőnek mi a véleménye a Heves megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat te­vékenységéről. Kezdjük a kellemesebb m egállapításokkal. Van már néhány olyan boltja a vállalatnak, ahová szívesen mennek az emberek vásárolni. A hatvaniak a ki­tüntetett. Marsó-féle brigá­dot említik ilyenkor, a gyön­gyösiek a Mérges utcai új ABC-t és az Olimpia utcai boltot, az egriek pedig a La- josvárosban nemrég felújí­tott. újjávarázsolt üzletet. Áruválaszték, udvarias ki­szolgálás. rend és tisztaság, és általában minden más, ami kell egy jó üzletben, az mind megtalálható ezekben a holtokban. Lassan már nemcsak ezekben. Egyre több azoknak az üzleteknek is a száma, amelyeknek dolgozói elhatá­rozták. hogv ők sem hagyják magukat. Ügy is segítenek magukon, hogv önkéntes tö­mörülést hoztak létre, a be­szerzést a választék bővíté­sét ilyen módon, öntevéke­nyen fokozzák.' I 1 De hát a beszerzi Sem csupán elhatározás kérdése Ti venkcvr e kpre«keri^: lelemény. Egy kis utánajá­rás és kiderül, hol lehet jő! eladható cikkekhez hozzájut*: ni. És ha mégse? Ha ugyan azt olvashatjuk a cégtáblán] hogy: belsőségbolt, de belső­ség egy gramm sem, legfel-’ jebb ritkán egy kevéske, mu­tatóban? Vagy ha azt látjuk] hogy a felirat szerint barom­fit kínálnak a kedves vevő­nek, de bent csupán csirkét lehet venni, mert kacsa és liba egy sem, de még olykor az olcsóbb csirkeaprólék is csodának számít? Régi alapkövetelmény : á vásárlót úgy kell tájékoztat­ni, hogy tudja, mit kaphat bent a boltban. Ami nincs, azt ne kínálja sem a cégtáb­la. sem a kirakat mellé kihe­lyezett. sokszínű felirat. És az is lényeges, hogy a kíná­lat mindig egyenletes 1 égvén, amit tegnap megvásároltam, holnapután is nyugodtan kérhetem. Ha ez nem egészen így van a boltokban, azért nem min­den esetben a bolt vezetőbe a hibás. Országos gondok is feszítenek bennünket, sok­szor az a tény is. hogy az ál­lamnak nagyon sok támoga­tást kell nyújtania egyes élelmiszerek mostani árának fenntartásához. Tudjuk, szinte még át sem látható erőt képviselnek a szocialista brigádok. Az út és a korszerűsített boltok for­galmának növekedését, ug­rásszerű emelkedését a kul­turált környezet is elősegíti] Van szakmai önbecsülés is.' A sikerre való törekvés szin­tén szép eredményekhez ve­zethet. De hát... a jövede­lem. — Az eladókat a forgalom növekedésében a jutalék te­szi érdekeltté — mondja Ma­gyart Géza, — Az üzletek vezetőit pedig a célprémium. Jól tudjuk, az anyagi ösztön­zést is komolyan kell ven­nünk. Mindezzel számoltunk akkor, amikor az idei. éves forgalmuk összegét egymilli- árdban jelöltük meg, meg­toldva a tervünket azzal a bizonyos harmincmillióval. Meggyőződésünk, hogy ennek az elhatározásunknak min­denekelőtt a vevőink látják majd a hasznát. Ez csak természetes, tehet­jük hozzá, hiszen a nagyobb forgalom több árut. bővebb választékot tételez fel, ha pe­dig ez így van, a következ­mény csak az lehet, hogy a kedves vevő örömmel fos a a kosarát, örömmel megy be az üzletbe és jókedvűen tá­vozik onnan, mert mindert meg tudott venni. amit. akart! Ez csak természetes. Hogy nem mindig és min­denütt az? Az egymilliárdos forgalom viszont ezt a célt szolgálja. * G, Molnár Ferenc 1 1 1978. május 28., vasárnap J

Next

/
Thumbnails
Contents