Népújság, 1978. május (29. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-28 / 124. szám

Startol az Agria Játékszín A színészek remekül szórakoztak Címszerepben : — Lchoczky Zsuzsa — Három ősbemutató — Gyapai Márton: Szabó Gyula, ' felesége: Psota Irén — Olvasópróba a Vígszínházban Bcncze Ilona Első olvasásra még nehéz­nek tűnik az archaikus szö­veg, ám a barokk kerti já­ték, Constantinus és Viktória szerelmi komédiája nemcsak látványosságot, kedves lírát, hanem kellemes szórakozást is ígér. Egyelőre csupán a végvári teátristák hangulatá­ról tudósíthatok: ők remekül szórakoztak, miközben össze­olvasták ezt a megmagyaro­sított Rómeó és Júlia törté­netet. valamint a másik mű­vet, Simái Kristóf A 'szere­tetni éttők című komédiáját. Az olvasópróba sikerében része volt- a továbbszolgáló végváriaknak. Maros Gábor­nak — aki most negyedszer jön a várszínházba — Ben- cze Ilonának, Szacsvay Lász­lónak és az újoncoknak, akik most először vesznek részt az Agria Játékszín műsorá­ban. Körmendi János humo­ra szinte percek alatt meg­teremtette a szerep hangula­tát, Lehoczky Zsuzsa pedig most prózában csillogott, de mire színpadra kerül az elő­adás, énekelni is fog Viktó­ria ragyogó szerepében. A jó próbahangulatot szol­gálta Makai Péter díszletter­vező rögtönzött bemutatója is: egy kis makett segítségé­vel szinte az egri várba va­rázsolta a színészeket. A sze­replők gondolatban bejárták a főűri udvart, megálltak a karcsú szökőkútnál, beültek a kis hajóba, majd megpi­henlek a sejtelmes szigeten. Mert hogy mindez így együtt lesz a színpadon. S ez nem is olyan egyszerű! Szirtes Tamás rendezői elgondolása. Jávorkúti Márta majd száz jelmezterve, Bródy János könnyed dalszövege, Tolcs- vay László korfestő zenéje, Széki József ötletes koreog­ráfiája, s mindemellett a szí­nészek hangulatos játéka, • a reflektorok fénye és termé­szetesen a közönség jelen­léte. valamint szép, csillagfé­nyes este is szükséges mind­ahhoz, hogy létrejöjjön a képzelet. Most még magnóról szól a zene, hangzik a dal: (Alom ez, vagy tán varázs­lat? / S oly kevés az, ami .Játszat'' ! Színészek, masz­kok. díszletek, ! S nem iste­nek, csak emberek ' Segítsen most minekünk / hatalmas OâÊÊMâ . t­1978. május 38., vasárnap képességünk / mely legyőz időt, teret / Segits nekünk most, képzelet!) Romhányi László, az Agria Játékszín művészeti vezetőjt az olvasópróba szünetében elmondotta, hogy a gótikus palota előtt, ezen a nyáron is két bemutatót láthat a kö­zönség, mégpedig egy mű­sorban. A Constantinus és Viktória színreállítása tulaj­donképpen ősbemutató, amelyben az eddig felsorolt művészeken kívül szerepel még Psota Irén, Szabó Gyula. Kertész Péter és a miskolci—r egri színház népszerű művé­sze. Fehér Tibor is. A műsor másik bemutató­ja egy 1792-ben írott komé­dia, amelyet A szerelemfél­tők címmel mutat be a já­tékszín. A feleségféltő Gya- pai Mártont Szabó Gyula játssza, asszonyát pedig Pso­ta Irén. Főszerepben láthat­juk Lehoczky Zsuzsát, Kör­mendi Jánost, Maros Gábort, Szacsvay Lászlót és Kertész Pétert, ^ Külön érdekességnek szá­mít, hogy a két bemutató szerepeit ugyanazok a színé­szek játsszák, ily módon az elsőben Szirtes Tamás ren­dezésében egv lírai játékban, míg a második műben Rom­hányi. László rendezésében egy fergeteges komédiában találkozhat a közönség a vég­vári teátristákkal. A játékszín harmadik be­mutatója a Dobó téren szín­re kerülő előjáték: bemuta­tásra kerül a Kocsonya Mi­hály házassága című 1773- ból való diákkomédia, a színművészeti főiskola hall­gatóinak előadásában. Ősbemutató színhelye lesz az egri vár romkertje is, ahol július 20-tól hat elő­adásban kerül bemutatásra Madách Imre Férfi és nő cí­mű műve Mensáros László, Bánffy György, Juhász Já­cint, Pécsi Ildikó, Voith Ági és Dózsa László főszereplé­sével. A színpadképet Kal­már Kati tervezte. A játékszín ötödik bemu­tatóját a Földbástyán ren­dezik. Július 15-től itt is ős­bemutatót láthat a közönség, Bethlen Miklós önéletírása kerül színre, Noé galambja címmel, Nemeskürthv István átdolgozásában, Bánffy György előadásában. ★ Nemcsak a fővárosban, ha­nem Egerben is az előkészü­letek jeleit tapasztalhatjuk. A Műsorrendező Irodában, a propagandán és a szervezé­sen szorgoskodnak, fent a várban pedig épül már a színpád, ámelyet július ele­jén foglalnak el a művészek. A várszínház negyedik év­adját megnyitó július 13-i premier még odébb van ugyan, ám a sikert épp ezek­ben a napokban alapozzák. S a fenti cím nem újságírói túlzás, a színészek valóban remekül szórakoztak, jókedv és nyári derűség uralkodott a próbateremben. Megrögzött színházi szakemberek ilyen­kor refrénszerűen mondják: jó jel a hangulat, sikert ígér. Várjuk, reméljük ... Markusz László Kovács István decsi lakos élete nagy részét paraszti munkával töltötte, ám könyven"i- tés a szenvedélye. Száz évesnél is régibb könyveket őriz. Kovács István nyolc évr aient nyugdíjba, azóta, több ideje van a csaknem kétezer kötet gondozására, olvasására. (MTI Fc(tó: Fehérváry Ferenc felvétele — \tí) Farasztházalc és ueSwarak a Mátra vidékén ■ . Körmendi János Falvaink arculata évről évre változik. Igen gyors ütemben eltűnnek az elődök­től örökölt, régi épületek, he­lyükre többszintes sokszobás, garázzsal is ellátót villának beillő házak emelkednek, je­lezve a folyvást javuló élet- körülményeket, a jómódot. Lassan-lassan elfeledjük, hogy milyenek voltak a régi otthonok, amelyek eredete olykor a honfoglalás korába nyúlik vissza. Szerencsére akadnak nép­rajzosok. e tudomány avatott mesterei, akik — épp a hu­szonnegyedik órában — fel­térképezik ezt a nemes ha­gyatékot, s pontos, szakszerű elemzés révén átörökítik a jövőbe. Közéjük tartozik dr. Bakó Ferenc kandidátus, a Heves megyei Múzeumi Szervezet igazgatója is, aki­nek a Parasztházak és udva­rok ,a .1Hátra .vidékén című könyve a közelmúltban je­lent meg a ‘ Műszaki Kiádó , gondozásában. Hiánypótló munkával je­lentkezett a szerző, s mint arra a bevezetőben is utal, 1955. és 1975. között százti­zennyolc települést járt be, négyszázötven építményt írt le, s mintegy 2500 felvételt készített, s ezeket rajzokkal egészítette ki. \ A gazdag ismeretanyagot történeti források feltárásával mélyítette el. Tanulmányoz­ta a levéltárakban fellelhető etnográfiai jellegű utaláso­kat, s eközben valóságos kin­csesbányára bukkant. Felhasz­nálta a régészet eredményeit is. Ez a komplex szemlélet művének alapvető erénye, ugyanis ezzel a módszerrel sokoldalúan igazolja megál­lapításait és következtetéseit. A mából indul el, majd a hajdani századokba kanyaro­dik vissza. Feltárja a jellem­ző jegyeket, szól a természe­ti, a gazdasági, a társadalmi tényezők formaalakító hatá­sáról, a földrajzi viszonyok Szerepéről, beszél a jobbá­gyok szokásairól, a települé­sek módjáról. Részletesen taglalja a különböző anyago­kat és technikákat, a föld-, a nád-, a vesszőfalazatok, a tetőszerkezetek a födémek jelentőségét, s megemlékezik a kő alkalmazásáról is. Az utóbbi fejezet legújsze­rűbb, legérdekesebb része a barlanglakásokról szóló egy­ség. Elsősorban azért, mert ezt a témát előtte senki sem dolgozta fel körültekintően, így aztán nem befolyásolja az elődök véleménye, s kizá- rólag saját megfigyeléseit összegezheti, bepillantást nyújtva a szakember oknyo­mozó tevékenységébe, alkotó-! műhelyének titkaiba is. Az első írásos adat 1570-' bői származik. Ekkor a szarvaskői vár birtokainak összeírása során megjegyzik; hogy a colonusok egy részei pincékben lakik. Ez persze nem a használat kezdetét jel­zi. A kutató egyértelműen utal arra, hogy ez a módszer évezredek óta dívott ott, ahoü a geológia és a klíma ezt 1er hetővé teszi. Egyébként legalább ehnyij re fontos az, amit a közigaz­gatási hatóságok intézkedés seinek befolyásoló erejéről megemlít,, ugyanis ezt eddig nem értékelték kellőképpen; A kötetet nemcsak a tájé­kozottak forgatják majd szíj vesén — őket különösképp! segíti az igen gazdag jegy- zetanyag —, hanem a hely-! történet búvárai, a szó nemes értelmében lokálpatrióta pe­dagógusok is élvezetes olvasd mánynak találják. (V• i) i “MOLNÁR ZOLTAN^^^^^jg^^^“ ELTJECIZES 5. Csak a kézfogása...! Nem azért, mintha Lajos bácsi meg akarta volna ijesz­teni Tibort. De Lajos bácsi­ból akaratlanul áradt az erő meg az ész. Kati mindig csu- dálkozott azon, hogy-hogy nem lett legalábbis miniszter. Egyelőre úgy döntött, hogy nem veszi igénybe a forró drótot. Lajos bácsi akkor sem lesz okosabb, mint amilyen okos, ha ő beszél vele. Majd Anyu elmondja neki, amit akar. Amit nem mond el, azt jneg úgyis kitalálja. Az persze kérdés, hogy helyesli-e? Mert, ha valaminek valami szagát érzi, akkor... akkor annak a dolognak lőttek. — De mit érezne? Van ennek valami szaga? El­jegyzés — kész. Anyu aztán igazán körültekintő; ő nyil­ván nem mond többet, mint amennyi okvetlenül szüksé­ges. Hogy mennyi az, amennyi okvetlenül szükséges — ép­pen ez volt Anyunak is a legfőbb gondja. így gondol­kozott: ha elkezd taktikázni, Lajos bácsi az egyetlen a világon, aki ezt rögtön észre is veszi. Azt pedig nyilván nem mondhatja, hogy azért akarja a családot összecsődí- teni, vagyis a két családot, vagy inkább hármat. hogy megteremtse az alkalmat a letejelésre; szelídebben és pontosabban: a felajánlások összegy ű j tésére. Nem mondhajta; nem árulhatja el. De nem is tit­kolózhat. De Anyu — Gitta — nem az az ember volt, aki kicsi­nyes pontosággal megtervezi egy beszélgetés stratégiáját és taktikáját. Mert a tudatos­ság és a pontos számítások híve volt ugyan, de szándé­kaiba, szándékai végrehajtá­sába mindig belekalkulálta, hogy ő nem számítógép, ha­nem asszony, szenzibilis és improvizatív képességekkel. S kiszámította és tapasztala­taival is igazolta, hogy job­ban bízhat improvizációiban és lélekjelenlétében, mint előzetes tervei hibátlanságá- ban. — Tanácsot akarok kérni tőled, Lajos! — így kezdte, egyszerre határozottan és tétován. Határozottsága a ta­nácskérés ténye, tétovasága a tartalmára vonatkozott. Lajos bácsi, miután felesé­ge, világra sem hozott gyer­mekével együtt, fiatalon — valami érthetetlen kompliká­ció következtében — bele­halt a szülésbe, s így egye­dül maradt, egy kis garzon­lakásba költözött, és soha többé nem nősült meg. Igazi fészke a csónakház volt, és lakásán nem foga­dott vendéget. Gittával is egy presszóban találkozott. Gittának konyakot, önma­gának portorikót rendelt, és szokásához híven alig szó­lalt meg; részint mert egyéb­ként sem volt beszédes ter­mészetű részint mert így akarta lehetővé tenni, hogy az ő Gitta húga bármelyik pillanatban előhozakodhas­son a tanácskérésével. Gitta — Anyu megitta a konyakot, a kávét, hátradőlt a székben, de mert így nem volt elég kényelmes, inkább előrehajolt. — Csak te vagy ehhez elég okos — kezdte az ő sajátos bölcsességével. — Tudod, hogy szegény Katimnak ki­csi kora óta milyen lelki de­fektusokat okozott ez a.. . ez a helyzet, szóval, hogy két apja van... — Ami még mindig jobb, mint ha valakinek egy sincs... — szólt közbe Lajos bácsi, de csak hogy jelezze: figyel és reagál. — Jobb, kétségtelen. De nem jó. S nekem mindig az volt az érzésem, hogy ő va­lahol a lelke mélyén soha­sem érthette meg. Szegény kislányom... Sóhajtott is, halkan, szinte észrevétlenül. Lajos bácsi felemelte s kezét. De Gitta nem hagyta magát félbeszakítani; foly­tatta: — ; ;. különösen mostaná­ban gyötör ez engem. A há­zassága előtt... — Ne gyötörd magad! — jutott szóhoz Lajos bácsi — a lányod nagyon okos kis­lány. És megértő is. ő, sze­rintem, teljes mértéKben... — Nem, nem, ne nyugtass meg, Lajos! Nekem külön­ben is tiszta a lekiismere- tem... Nem is az ítéletétől félek, hanem a fájdalmá­tól. .. Szeretnék valamit ki­találni, ami ezt valamennyi­re enyhítené. Arra gondol­tam, hogy ha az apja, va­gyis ha mind a két apja, va­lahogyan együtt, egy akarat­tal. .. Ha maga mellett látná mind a kettőt élete nagy lé­pése előtt... — Csak nincs valami probléma Gusztival? Guszti az ő barátja: az el­ső férj; a vér szerinti apa. — Ugyan, dehogy. Guszti mindig nagyon korrekt volt. Élni nem lehetett vele — ha érdemes ezt még egyáltalán emlegetni —, de egyébként ő... szóval korrektség tekin­tetében. .. — Vagy a férjed?...' — nézett rá Lajos tanácstalanul — Vele van valami baj? — Vele, ugyan. Vele még sohasem volt semmi baj. Lajos bácsi elcsüggedt Hallgatott. — Ne gondolj semmi rosszra! Csak arra, hogy más a férfiak és más a nők érzel­mi szükséglete. Különösen még a kislányom korában Szegény Katikám, látni raj­ta, hogy őt ez most mennyire nyomasztja... Szóval valam1 olyat szeretnék kitalálni.. valami szertartásos... vala­mi hagyományos. valami természetes dolgot, ami mindenki előtt... látványo­san. .. — Azt hiszem, értem. -J Most határozottan megállít tóttá. — Kezdem érteni.' Majd beszélek Gusztival; hogy csináljunk egy olyan esküvőt, vagyis inkább- lag- zit, ahol mindenki együtt van, a két apa is... és sem­mi, de semmi aggály nem maradhat a gyerekben, hogy... Hiszen ezek emberi dolgok. — Jó! Jó! Nagyon jól gondolod, Lajos, Ez jónyom, ezen kell elindulni. Csak azért... attól félek, hogy a lagzi, vagyis az esküvő, ebből a szempontból már egy ki­csit késő... Hogy talán egy kicsit hamarabb kellene a fiatalok lelkében elrendezni ezeket a dolgokat... — Hamarabb? Hát... — Hát például, mondjuk, egy eljegyzés. Ez az, ez az! — helyeselte a saját ötletét — eljegyzés. Hogy már az psküvőre ké­szülődés időszakában.... szó­val érted? Lajos, hogy te milyen-okos vagy! — Eljegyzés... ? — mor­fondírozott Lajds bácsi. — Hát azt mostanában nem szokták, hogy úgy mondjam, olyan nyilvánosan... vagy hogy is mondtad, látványo­san. .. — Szokás — nem szokás, mit tesz az? Majd mi. szók. juk. Csinálunk egy isteni szép eljegyzést! — Gittám, ha egy eljegy­zés túlságosan... szóval ez olyan, mintha előre innánk a medve bőrére. — Ugyan, mitől fesz, La: jós, hogy ezek... hogy az én kislányom. .. meg ez az izé... ez a nagyon derék fiú, szóval Kati meg Tibor.. ; Tökéletesen összeillenek. Máris ásó-kapa .. t (Folytatjuk: J t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents