Népújság, 1978. május (29. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-05 / 104. szám
Növénytermesztés a magyar mezőgazdaságban 3, Kertészeti ágazatok Évi hatszázötvenezer fogyasztásmérő A kertészeti ágazatok — a szőlő-, gyümölcs-, zöldség- termelés — helyét, fontosságát nemcsak a termelési értéket jelző adatok mutatják. Szerepük, jelentőségük nagyobb, mint amit a termelési érték mutat. Bár ez sem lebecsülhető, hiszen a kertészeti ágazatok évente, 1968- as változatlan áron számítva, 17 milliárd forint körüli értékkel gyarapítják a mezőgazdasági termelés bruttó értékét. Ez az összeg a növénytermesztésen belül 24, az egész mezőgazdasági termelésben pedig 13 százalék körüli arányt képvisel. NAGY A KÉZIMUNKA- ERŐ-IGÉNY Még nagyobb hangsúlyt kap a kertészeti ágazat, ha azt is figyelembe vesszük, hogy korunk változó életkörülményei, a korszerű táplálkozás igénye több gyümölcsöt, zöldségnövényt követel a mezőgazdáságtól. A vitaminokban, különböző ásványi sókban, íz- és zamatanyagokban gazdag gyümölcsök és zöldségfélék iránt egyre nő a kereslet. Ezék a tények arra kell, hogy ösztönözzenek bennünket, hogy mennél teljesebben kihasználjuk a kertészeti ágazatok fejlesztésére alkalmas természeti adottságainkat. , A feladat nem könnyű. Mezőgazdaságunk fejlődése során a változások egyik jellemzője a kézi munkaerő viszonylag gyors csökkenése, a gépesítés erőteljes térhódítása. Ilyen körülmények között a termelés azon területei, amelyek kézi munkaerőigényesek maradtak, nehéz helyzetbe kerültek. A kertészeti ágazatok ilyenek. Az is köztudott, hogy a gépesítésben nagy erőfeszítések árán születtek már megoldások az egyes részterületeken. A gyorsabb ütemű haladást két dolog hátráltatja. Anyagi erőink, beruházási forrásaink végesek. Ugyanakkor a kertészeti termelés sok területén nemcsak Magyarországon, de a világ más országaiban sincs mód arra, hogy egy csapásra iparszerű termelést alkalmazzunk, mondjuk pl. a málnatermelésben. NAGYOBB TERMÉST! Miután a gyümölcs és a zöldségnövények iránt esztendőn át mutatkozik kereslet, s mert az üvegházi termesztés rendkívül költséges, erőteljesen fejlődött világszerte a zöldségfélék és a gyümölcsök feldolgozására alakult konzervipar. Ez a folyamat lezajlott hazánkban is. Elegendő 1960-ig visszatekinteni. Akkor 118 ezer tonna zöldség- és gyümölcskon- zerv készült az országban. Tavaly e mennyiség több mint ötszöröse — az előzetes adatok szerint — 680 ezer tonna zöldség- és gyümölcs- konzerv hagyta el a gyárakat, illetve került a gyárak tárolóhelyeire. Zöldséget, gyümölcsöt tehát kétirányú felhasználásra — friss fogyasztásra és konzervipari célokra lehet, kell termelni. Hosszú távon — egy-mósfél évtized múltán — a zöldségfélékből 2,2 millió tonnás, a zöldségnövényekből 2,5 millió tonnás éves termeléssel számolhatunk. A zöldségfélék nagyobb termését szinte kizárólag a növekvő hozamokra lehet és kell alapozni. A gyümölcstermelés fejlesztésének feltétele a termőterület kis mértékű növelése. Bár ennél az ágazatnál is alapkérdés a területegysegre jutó hozamok gyarapítása. A megtett út reményt kelt arra, hogy a kívánt mértékben és választékban bővül a termelés. Hazánkban 1938- ban 310 ezer tonna gyümölcsöt és alig több mint 500 ezer tonna zöldségfélét termeltek. Az elmúlt öt esztendőben gyümölcsöseink évente átlag csaknem másfél millió tortna termést adtak, a zöldségtermesztés pedig egymillió 877 ezer tonnával zár- i fa mérlegét. A nagy növekedés nem tükrözi azokat az erőfeszítéseket — amelyek különösen az utóbbi években — tapasztalhatók ezen a területen. AZ ÖSSZEFOGÁS ELENGEDHETETLEN A rendkívüli erőfeszítésekre az idén is, az elkövetkezendő esztendőkben is szükség lesz. Szükség lesz nemcsak egy területen (a mező- gazdaságban), hanem a feldolgozó iparban, az eszköz- gyártó iparban és a kereskedelemben is. A kertészeti növények jelentős hányada feldolgozva kerül a hazai fogyasztók asztalára, s így jut külföldre is. Ennek megfelelően a kész konzerv, a végtermék minőségét, termelésének gazdaságosságát nemcsak a mezőgazdaság, hanem az élelmiszeripar is erőteljesen befolyásolja. A friss zöldség- és gyümölcsforgalmazás kényes, nagy figyelmet és sok eszközt követelő ' voltára szinte felesleges emlékeztetni. S miután a kertészeti ágazatokban a termelés gépesítése most van kibontakozóban a mezőgazdasági gépgyártás, gépbeszerzés, -forgalmazás területén tevékenykedők munkájának eredménye is hat a termelésre. Sokak jó munkája, tevékenységének összhangja, cselekvő együttműködése kell tehát ahhoz, hogy a hazái zöldség- és gyümölcstermelés korszerűsítése tovább folytatódjon, s azokat a célokat, amelyeket a termelésben — akár a mennyiségről. a minőségről, a termelés gazdaságosságáról legyen is szó — magunk elé tűztünk, elérjük. Az időszerű feladatok közé tartozik a zöldségtermő területeken a hozamok növelése, a gazdaságosság javítása, olyan zöldsegtermelési szerkezet kialakítása, amely azonos, vagy megközelítően azonos az értékesítés igényeivel, követelményeivel. A gyümölcs- és szőlőtermesztésben a sok tennivaló közül egyre jobban előtérbe kerül a tavaszi, őszi telepítés. Az előző években a szőlő- és gyümölcstelepítés üteme messze elmaradt a kívánatostól. A jövő érdekében ezen a helyzeten sürgősen változtatni kell. Ami pedig az idei évre szóló termelést illeti: a nagyobb hozam mellett — elsősorban a gyümölcstermelés területén — minden eddiginél jobban előtérbe került a minőség. Minőségi fogyatékosságok miatt tavaly csak az almánál több száz millió forintos veszteségek érték a termelőket és az országot. A kertészeti ágazatok dinamikus fejlesztése jól illeszkedik hosszú távú elképzeléseinkbe, amelyek az agrárkivitel jelentős növekedésével számolnak. A gabona- termelés mellett a termőföld jó hasznosításának követelményét ezek az ágazatok elégíthetik ki a legjobban. Ennek megfelelő gondosságot, fontosságot érdemelnek, akkor is, amikor a termelés közvetlen teendőiről, akkor is, amikor a távlatokról van szó. A. I. Csehszlovák erdészeti delegáció megyénkben A dr. Soós Gábor mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztériumi államtitkár vendégeként hazánkban tartózkodó csehszlovák erdészeti delegáció Augustin Mistrik miniszterhelyettes vezetésével csütörtökön Heves megyébe látogatott. A vendégeket elkísérte dr. Sali Emil, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium erdészeti és faipari főosztályának vezetője is. Hatvanban fogadásukra megjelent Juhász Ferenc, az MSZMP városi bizottságának titkára és dr. Kovács Jenő, a Mátrai Erdő-és Fafeldolgozó Gazdaság igazgatója. Egész napos szakmai program keretében előbb megtekintették a hatvani fenyőtelepítést, majd a Mátrában az Erdészeti Tudományos Intézet nyírjesi lucfenyő kísérleti állományát. A vendégeket délután az erdő- gazdaság káli nagyüzemi csemetekertjében az erdészeti szaporítóanyag-termesztéséről Varga Béla erdőművelési osztályvezető tájékoztatta. A Ganz Műszer Művek Gödöllői Árammérő Gyárában az idén hatszázötvenezer fogyasztásmérőt és százharmincezer bojlerkapcsoló- órát készítenek. Termékeik több mint negyven országba jutnak el. A képen: az egyfázisú fogyasztásmérők beméréseit végzik. (MTI fotó — Balaton József felv. —KS) Az ÉVM jóváhagyásával r Uj lehetőségek a mezőgazdasági építési A mezőgazdasági építési beruházások megvalósítását segíti elő az az új rendelkezés, amely meghatározott esetekben — az EVM jóváhagyásával — építéstervezési jogosultságot engedélyez a mezőgazdasági üzemek építőipari szervezeteinek. Korábban a tervező részleggel rendelkező mezőgazdasági építési vállalatok, vállalkozások csak saját beruházásaik tervdokumentációit készíthették el — az új rendelkezés nyomán lehetőségük lesz arra, hogy más mezőgazdasági építőipari részlegek kivitelező munkájához is terveket adjanak. Ez az építés- tervezési jogosultság egyebek tervezőknek között épületek bontására, átalakítására és bővítésére, típustervek adaptálására és meghatározott — legfeljebb 400 négyzetméteres — alapterületű épületek egyedi terveinek készítésére is vonat, kozik. ★ A rendelkezés, amelyet a MÉM és az ÉVM közös megállapodása alapján adtak ki, hatékonyabbá teszi a mező- gazdasági üzemek, társulások építőipari tevékenységét, mert kiszélesíti a tervezők lehetőségét. Az állami építőipar ezzel az intézkedéssel a kisebb me. zögazdasági beruházások teljes lebonyolítását, most már beleértve a tervezést is, ä mezőgazdasági építőszervezetek kezébe adta, azzal a megkötéssel, hogy a mező. gazdasági ágazat tervezői továbbra sem tevékenykedhetnek ott, ahol az állami ipar vállalt kivitelezői munkát. A mezőgazdasági üzemek építőipari egységei évente 10—11 milliárd forint értékű munkát vállalnak el. Ebből mintegy 8 milliárd forint a mezőgazdasági jellegű üzemi építés, felújítás, bővítés, a többi szolgálja a tanácsi beruházásokat, az iskola, óvoda, étterem, kultúrház építéseket, illetve a falusi lakásépítési programok megvalósítását. Vezetni, vagy uralkodni? ,.A Magyar Szocialista Munkáspárt tagja az lehet: aki 1 erkölcsileg, politikailag feddhetetlen; szocialista módon él, munkája, magatartása, társadalmi tevékenysége alapján megbecsülést érdemel”. (Az MSZMP szervezeti Szabályzatból) AZ ÜGY, amelyről lentebb szó lesz, a tanulságai miatt érdemel különösebb szót, s nem önmaga ténye miatt. Hiszen az a tény, hogy Csernyánszky Tamás, a gyöngyösi áfész volt elnökét a városi, majd fellebbezés folytán, a megyei párt-végrehajtóbizottság kizárta a párt tagjai sorából, még nem okvetlen követelne sajtónyilvánosságot. A párt belső ügye, hogy tagjaival szemben a szervezeti szabályzatban megkövetelt normák megsértése miatt adott esetben megfelelő pártbüntetést szabjon ki; hogy a pártszervek és -szervezetek ébren őrködjenek a kommunista etika magatartása és tartása felett ; hogy azzal is erősítsék a munkásosztály élcsapatát, miszerint megválnak a pártbéli normák súlyos megsértőitől. Amiért Csernyánszky Tamás esete mégis megköveteli a széles nyilvánosságot, az egy olyan szemlélet, amely ha hasonló súllyal nem is, de kisebb-nagvobb mértékben sajnálatosan áthatja néhány gazdasági vezető magatartását, s amely szemlélet veszélyeket rejthet magában a szocialista demokrácia fejlesztését illetően. Azok a fegyelmi vizsgálat által megállapított tények, amelyek jegyzőkönyvezhető, szinte tételszerűen felsorolható indokai a volt szövetkezeti vezető pártból való kizárásának voltaképpen csak a felszínt jelentették. A jelenség, a lényeg mélyebben, jelen esetben is a szemléletben volt és van. S ezért került sor a legsúlyosabb pártbüntetésre, a pártból való kizárásra. A helyzet csak látszólag ellentmondásos: a gyöngyösi áfész nyereséges, gyarapodó, hasznot hozó szövetkezés. Az már néhány éve, és aligha lehetne kétségbe vonni, hogy hosszabb, vagy rövidebb ideig még az lett, vagy a tehetetlenségi nyomaték folytán, az lehetett volna továbbra is. És az sem titok, hogy Csernyánszky Tamás szervezői, irányítói készségének nem lebecsülendő része volt a gazdasági fejlődésben, hogy tevékenysége a felületes és kívül álló szemlélő számára lényegében teljesen egybeesett a párt gazdaságpolitikájával. Akkor, miért, hogy ki kellett zárni a pártból, hogy vissza kellett hívni őt minden szövetkezetben betöltött tisztségéből? Ellentmondás ez? ÉPPEN AZ ÜGYNEK tanulságai igazolják, hogy ha van egyáltalán ellentmondás, az nem a tények konok igaz logikájában, hanem az áfész volt vezetőjének kommunistához nem méltó magatartásában található. Csernyánszky Tamás ugyanis, éppen a gazdasági sikerek hatására, s abban a hitben áltatva önmagát, hogy a sikerek csakis az ő személyes érdemei és ,,magánsikerei”, elvesztette arányérzékét. A vizsgálat azt állapította meg, hogy a sok tízezer forint értéknyi és a népi ellenőrzés által feltárt szabálytalanságok miatt jóformán még a vállát sem rándította. Ügy érezte és vélte, hogy a holmi népi ellenőri megállapítások nem érinthetik és korlátozhatják a vezetői hatalmát, amelybe senkinek sincs joga beleszólni. Merthogy hatalmi kérdésekről volt már szó. Merthogy már hatalmi szóval akarta, jó ideig sikerrel is torolta meg mindazok „jelent- getéseit”, akik a szövetkezeti életben tapasztalható visszásságok okait feltárni próbálkoztak a népi ellenőrzés előtt, mert kisebb és nagyobb pénzek folytak ki a szövetkezet kasszájából indokolatlan személyeknek és indokolatlan mértékben. Mert meddig tartható fenn és egyáltalán fenntartható-e egyetlen pillanatig is, hogy gyakorlatilag a párt- szervezet, a szakszervezet megkerülésével, azokkal való bármiféle előzetes konzultáció nélkül döntött olyan ügyekben és rendszeresen, amelyekben mint vezetőnők és mint kommunistának egy. aránt ki kellett volna kérnie a pártszervezet, vagy a szak- szervezet, avagy mindkettő véleményét. És a döntések személyi konzultációi bőven hagytak is maguk után kívánni valót. Mert már senkit nem hallgatott meg, aki nála csekélyebb beosztású volt, mert már egyértelmű volt a nem megfogalmazott, de képviselt és kihangsúlyozott szemlélete: ha van pénz, akkor minden van. Mármint, ha a szövetkezet nyereséges, akkor senkinek sem lehet egyetlen szava sem. NEM KEVÉS AZOKNAK a száma — a nem vezető beosztásúak között is —, akik úgy vélik, hogy miután napjainkban oly sokszor esik szó a gazdaságpolitikáról, hogy miután a gazdaság került joggal és érthetően a párt- politika fókuszába. éppen ezért a pénz — minden. Más szóval, hogy fő a tervteljesítés, fő, hogy „hozzuk a tervet”, s aki „hozza” a pénzt, akárhogy is hozza, azt nem érheti szó, arra nem vonatkoznak a mindennapok emberére érvényes társadalmi, etikai normák. Mindezek az emberek szem elől tévesztik a legfontosabbat: a gazdaságpolitika is az embertől és az emberért van. A dolgozók nélkül, azok aktív részvételére nem számítva és építve, azokat kihagyva a számításból, nem lehet és nem is szabad gazdaságpolitikát csinálni. Rövid távon, ideig-órá- ig talán lehet, mert a jó, az erőteljes kezdés tehetetlenségi nyomatéka messzire képes eivinni egy szövekezeti szekeret is. Ám hosszú távon, a. kollektíva pelkÿl, auagy éppen azzal szemben gazda- ságpolitizálni akarni már- önmagában is szűklátókörűség. Hát ha még ezt a politikát kiskirálykodó magatartással koronázza meg az, akit. a párt vezetni és nem uralkodni állított arra a helyre, amelyet végül is méltatlanul képviselt. ENNEK AZ ÜGYNEK csupán az „egyéni” vonása, hogy főszereplőjét többször figyelmeztették éppen magatartásának e tarthatatlan jegyeire, — eredménytelenül. Valamit lehet a sajátoménak érezni és lehet valamit a sajátoménak kezelni. A gyöngyösi áfész volt vezetője sajátjaként kezelte a szövetkezetei és benne szürke végrehajtóként a szövetkezeti tagságot, a dolgozókat. Pártból való kizárásának tanulságaid — bízzunk benne — messzi, menően levonja önmagto számára, s hisszük, hogy levonják mindazok, akik maguk is vétkesek, mert hallgattak. amikor hangosan és keményen szólni kellett volna. És tanulságnak tekintik mindazok is, akik szívesén elzengik a szocialista demokrácia dicshimnuszát, a vezetők és vezetcttcK kapcsolata fontosságának szózatát, de tetteikben már egyszerűen figyelmen kívül hagyják — üres jelszónak tekintik. Gyurkő Géza 1978. május 5., péntek
