Népújság, 1978. május (29. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-05 / 104. szám

\*AAAWWAAAAAA/V WVV v\VV-Vv WWVWAAAAAAA/VA^AAAAAAAAA/ Csütörtök esti külpolitikai kommentárunk: Balra át Afganisztánban AZ EGY HETE LEZAJLOTT katonai államcsíny után Afganisztánban normalizálódott a helyzet s im­már tisztán láthatók a véres fordulatot kiváltó okok és az új rendszer politikai színezete is. Az államcsíny során életét vesztett Mohammed Daud volt államfő: despotikus rendszerét ugyanazok a fiatal katonatisz­tek számolták fel, akik 1973-ban megdöntötték a mo­narchiát. Ügy vélvén akkoriban, hogy soraikban nem akad elegendő politikai tekintéllyel rendelkező veze­tő, a haladó nézetű tisztek az elűzött uralkodó roko­nát, az addig tíz éven át kormányfői tisztet betöltő Daudot juttatták hozzá a köztársasági elnöki poszt­hoz. Daud azonban nem váltotta be a hozzá fűzött re­ményeket. Rövid idő alatt a személyi uralom rendsze­rét építette ki, s a továbbiakban csak ímmel-ámmal kezdte el azoknak az égetően időszerű társadalmi- gazdasági reformoknak a bevezetését, amelyek mel­lett elkötelezte magát a hatalomra segítőinek. Pedig a minden szempontból rendkívül elmaradott, félfeu­dális állapotok közt vegetáló országban éppen e re­formok érdekében hajtották végre a fordulatot a ka­tonatisztek. Daudban azonban mélységesen csalódniok kellett, s ennek záróakkordja volt a múlt heti állam­csíny. A HATALOMÁTVÉTEL VEZETŐJE, Abdul Ka­der ezredes első nyilatkozatában rámutatott: „az 1973-as forradalom nem teljesítette az afgán nép el­várásait, a miénk teljesíteni fogja”. Azt is hangoz­tatta, hogy a fordulattal véget vetettek az arisztokrá­cia és a feudális réteg uralmának. S az új kormányzat első intézkedései alátámasztják azt, hogy a haladás és a demokrácia irányába fordították az ország kor­mánykerekét'. Az új neve — Afganisztáni Demokra­tikus Köztársaság — is utal erre, de nem csak ez. Az államcsíny vezetője megelégedett a honvédelmi mi­niszteri tárcával, s az elnöki posztot átengedte egy haladó nézetű polgári politikusnak, Nur Mohammed Tarakinak, aki egyenesen a börtönből érkezett- Az új kormányzat első rendelete kimondta a bukott Nadir- dinasztia tetemes vagyonának teljes államosítását. KÜLPOLITIKAI SÍKON a kormány folytatni kí­vánja a pozitív semlegesség és az el nem kötelezettség politikáját, tovább ápolni Afganisztánnak a nagy északi szomszédjához, a Szovjetunióhoz fűződő hagyo­mányos barátságát. Ilyenformán elmondhatjuk, hogy minden szempontból ; pozitív előjelű változás zajlott le a közép-ázsiai országban. Olyan, amely minden bi­zonnyal meg fogja gyorsítani az afgán nép társadalmi és gazdasági felemelkedésének a folyamatát! PÁLFI VIKTOR Brezsnyev Bonnban tárgyal Hua Kuo-feng Phenjanban Hua Kuo-fehg, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának elnöke, a Kí­nai Államtanács elnöke, csü­törtökön Kim ír Szen-nel, a Koreai Munkapárt Központi Bizottsága főtitkárának, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság elnökének meg­hívására hivatalos baráti lá­togatásra a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaságba utazott. Megfigyelők a kínai kül­döttség összetételéből t.rra következtetnek, hogy a Phenjanban sorra kerülő tárgyalásokon a kétoldalú gazdasági kapcsolatok és a nemzetközi kérdések mejiett megvitatják a pártközi vi­szony kérdéseit is. (Folytatás az 1. oldalról) állam politikájának fő irány­vonala, kritériuma lesz. ha a kormányok magatartását a frissen jelentkező problémák iránt nem a szomszédtól va­ló félelem határozza meg, ha­nem a tudatos törekvés az együttműködésre, az olyan megállapodásra, amely sen­kinek sem okoz kárt. A fé­lelem rossz tanácsadó, a gya­nakvás nem a békét szolgálja — mondotta Brezsnyev, majd így folytatta beszédét: — Jól tudjuk, hogy az NSZK- ban éppúgy, mint más nyu­gati államokban sok millióan — köztük vezető államfér­fiak, politikai személyiségek is— őszintén akarják a tartós békét és a jó együttműködést a Szovjetunióval és a szocia­lista közösség többi országá­val. Tudjuk azonban azt is, hogy általában Nyugaton és az önök országában is van­nak még olyanok, akik nem hívei az enyhülének. Egyesek úgy vélik, hogy áÚamuk politikájában mindig jelen kell lennie a Szovjetunióval és a többi szocialista or­szággal szembeni gyanakvás­nak,, kellemetlenkedésnek. Másók esetleg csupán csak félrevezetettek, komolyan ve­szik azok szavait, akik a Szovjetuniónak tőle teljes­séggel idegen gonosz szándé­kot igyekeznek, tulajdonítani. A mai nemzetközi életben a bizalmatlanság tápljálja az olyan súlyos jelenségeket, mint a tömegpusztító fegy­verek gyártásában való ver­sengés. Ez a verseny teljes­séggel értelmetlen. Ezt a versenyt nem lehet megnyer­ni —. de az emberiséget könnyen el lehet pusztítani. Ideje, hogy megállítsuk az ilyen versenyt. — Álljunk tehát meghálál­junk megoldást arra. hogy ttöbbé ne halmozzák fel a fegyvereket. Tegyük meg a reális lépéseket azért, hogy csökkentsük a fegyveres e-ő- ket és a fegyverzetet a vilá­gon, Európában, különösen pedig Közép-Európában Ál­lapodjunk meg arról, hogy nem gyártjuk és nem ter­jesztjük el az új rendszerű tömegpusztító fegyvereket. Kölcsönösen kötelező megál­lapodással vegyük elejét an­nak, hogy világot lásson a neutronfegyver, amelyet a Danaidák vészt hozó ajándé­kaként akarnak átnyújtani földrészünk népeinek. A Szovjetunió röviddel ezelőtt terjesztette elő javaslatait arról, hogy tiltsák el a nagy katonai potenciálú országok szá­mára fegyveres erőik és fegyverzetük további nö­velését. Meggyőződésünk, hogy nincs sürgősebb és megoldás­ra érettebb feladat, mint a fegyverkezési verseny — a hagyományos és nukleáris fegyverkezési verseny — minden formájának eltiltása. Arra hívunk f»l minden ál­lamot, a béke minden jó- akaratú hívét, beleértve ter­mészetesen tisztelt partnere­inket és barátainkat a Német Szövetségi Köztársaságban, hogy működjenek közre en­nek a feladatnak a megoldá­sában. — Tisztelt hölgyeim és uraim! Bonnban megtartott első megbeszéléseink alapján jogos derűlátással jelelhet­jük ki, hogy a két ország ve­zetőinek találkozói jó szolgá­latot tesznek népeinknek, a béke megszilárdításának, új, kiegészítő távlaiokat nyitnak meg a közös erőfeszítések előtt, működésbe hozzák az új, eddig kihasználatlan tar­talékokat és lehetőségeket. A mi országunk nagy, két kon­tinensre terjed ki, igen sok nép és nemzetiség lakja. Egységes, baráti családot al­kotnak. Népünk békés, mun­kaszerető. tehetséges, jóindu­latú. Nem akarja azt, ami a másé, szándékai nemesek. Népünk kész arra. hogy békében és egyetértésben éljen minden néppel, az önök népével Is. Engedjék meg, hogy ezen a tavaszi, májusi napon jó­létet, felvirágzást kívánjak országuk polgárainak! Új egyezmény hazánk és az NDK között Púja Frigyes, a Magyar Népköztársaság külügymi­nisztere, Oskar Fischernek, a Német Demokratikus Köztár­saság külügyminiszterének _ a meghívására 1978. május 3— 4-én baráti látogatást tett a Német Demokratikus Köztár. saságban. A külügyminisz­terek új egyezményt íftak alá a kulturális és tudományos együttműködésről, valamint beható véleménycsei-ét foly­tattak a Magyar Népköztár­saság és a Német Demokra­tikus Köztársaság barátsági, együttműködési és kölcsönös segf tségnyű j tási szerződ ésével összefüggő, s a két állam és a két nép testvéri kapcsola­tainak további elmélyítését előmozdító kérdésekről. Fn_ nek*során azokból a felada­tokból indultak ki. amelyeket Kádár János, az MÎÏ7.MF KB első titkára, valamint Erieh Honeoker. az NSZF.P KB fő. titkára, az ÁUamtanács el­nöké határozták meg a Ma­gyar Nénköztársaság párt- és kormányküldöttségének az. NDK-ban 1917 márciusában tett látogatásakor. A időszerű nemzetközi kér­désekről folytatott megbeszé­lések során a varsói szerző­dés tagállamai politikai ta­nácskozó testületé 1976 no­vemberi bukaresti közlemé­nyében foglaltak megvalósí­tásaként nagy figyelmét szenteltek az enyhülés továb­bi elmélyítésének, a fegyver­zetkorlátozásért és a leszere­lésért folytatott harcnak, va­lamint a békés egymás mel­lett élés elve további érvé­nyesítésének a különböző társadalmi rendszerű álla­mok kapcsolataiban. Hangsú­lyozták a varsói szerződés tagállamai külügyminiszteri bizottsága közelmúltban Szó­fiában tartott ülésének jelen­tőségét. Megerősítették mind­két állam szilárd elhatározá­sát: elősegítik, hogy az ENSZ- közgyűlésnek a leszerelés kérdéseivel foglalkozó rend­kívüli ülésszakán konkrét kedvező eredmények szüles­senek. Szükségesnek tartják a nemzetközi válsággócok felszámolását, Afrika, Ázsia és Latin-Amerika népeinek az imperializmus, a gyarmatosí­tás és újgyarmatosítás ellen, valamint a társadalmi hala­dásért folytatott harcának támogatását, a szocialista és az el nem kötelezett országok természetes szövetségének erősítését. A két külügymi­niszter megerősítette országa eltökéltségét: fokozzák kül­politikai fellépéseik egyezte­tését. hogy ezzel is elősegít­sék a szocialista közösség kö­zös békeprogramjának még hatékonyabb megvalósítását. „Olcsó zászló", magas profit Nyugalom Afganisztánban A kabuli rádió közlése sze­rint Nur Mohammed Taraki elnökletével újabb ülést tar­tott az Afganisztáni Demok­ratikus Köztársaság kormá­nya. Az ülésen meghallgat­ták a minisztériumok tevé­kenységéről előterjesztett be­számolókat és az ország bel­ső helyzetéről szóló jelentést. Ez hangoztatja, hogy egész Afganisztánban rend és nyu­galom uralkodik, az intézmé­nyekben megszokott módon folyik a munka, az üzletek nyitva tartanak. 1912. május 5-én jelent meg előszóra Pravda II szovjet sajtó napján Ezt az orosz szót: Pravda a világ minden országában ismerik. Sokan tudják azt is, a Szovjetunió Kommunista Pártjának központi lapját Lenin alapította, s az újság neve azt jelenti: Igazság. Ess a szó több, mint szimbólum.1 Harci program, hosszú távú állásfoglalás. Lenin, aki ma­ga is publicista, szerkesztő volt, rendkívül nagy fontos­ságot tulajdonított annak, hogy a bolsevik pártnak olyan lapjai legyenek, ame-- lyek közérthetően közvetítik a tömegekhez a kommunis­ták programját, s nem csupán olvasnivalót adnak, hanem agitálnak, terjesztik a moz­galom eszméit, szervezik a forradalmat. 1912-ben a Pravda megalapításának évé­ben a cári Oroszország lako­sainak többsége nemcsak, hogy a betűt nem ismerte, de valószínűleg még újságot sem látott életében, s a ha­talmas birodalom népeinek többsége saját írásbeliséggel sem rendelkezett. Az elmúlt évtizedek meg­változtatták Oroszország és a világ arcát. Ennek a hatal­mas történelmi sorsforduló­nak krónikása s egyben ala­kítója volt a szovjet sajtó: az újságok, a rádió, s a legutób­bi évtizedekben a televízió. Nyilvánvaló: a szovjet sajtó együtt írta történetét a szov­jet hatalommal. Az első év­tizedek megsárgult újságlapjai ma már becses dokumentu­mok. a legutóbbi lapszámok a Szovjetunió jelenéről tudósí­tanak. A lenini hagyományok: a pontosan, tudatosan, a tö­megeknek a tömegekért írni elvei a 70-es évek szovjet sajtójában is hatnak. A for­radalmi idők sok szép ha­gyománya maradt. fenn : akárcsak az iílégális harc évéiben, a szovjet lapok rha is nagy terjedelemben köz­ük olvasóik, népi tudósítóik írásait. Az elmúlt évben a Szovjetunióban széles néni vita bontakozott ki az új al­kotmány tervezetéről. A szovjet lapok hasábjaikat olvasóik rendelkezésére bo­csátották. ezzel is lehetőséget adva a demokratikus véle­ménycserére. az alkotmányt szerkesztő bizottság munká­jának segítésére. A soknem­zetiségű Szovjetunióban nap­jainkban több tucat nyelven adnak ki lapokat, a nemzeti, ségek nyelvén szólnak a rá­dióadók, sugároz műsort a televízió. A lapok külseje is változik, szebbek a képek, korszerűbb a technika. Egy valami azonban változatlan: az a lenini elhatározás, amely a kommunista lap nevévé tette ezt a szót: Igazság. — m — Az Amoco Cadiz libériái tankhajó március 16-i ka­tasztrófája nyomán 230 ezer tonna kőolaj jutott az Atlan­ti-óceán vízébe. Jelenleg még mindig több mint százezer tonnányi olaj „bolyong” a szél és az áramlatok sodrá­ban a bretagne-i partok kö­zelében. A „fekete dagály” újabb területeken veszélyez­teti a tenger élővilágát. 1976-ban 1.2 millió BRT (1 BRT. bruttó regisztertonna = 2,83 m3) hajótér pusztult el, a ciprusi flotta 2,3, a pa­namai hajópark 1.4 százaléka semmisült meg. A világ ke­reskedelmi flottájának kapa­citása 1977-ben hat százalék­kal emelkedett, elérte a 394 millió BRT-t. A hajóállo­mány 25,6 százaléka érc- és szárazáru. 19.8 százaléka da­rabáru, és 44,2 százaléka fo­lyékonyáru (például kőolaj stb.) szállítására alkalmas egységekből állt. A múlt év­ben a libériái kereskedelmi flotta 6,5 millió BRT-val, a görög 3,8 millió BRT-val a panamai 1,3 millió BRT-val 1918. május 5., péntek I ta» aruif Ki0-8níínmj 8,6 “ A világfloiiduoi való százalékos részestdés , A világ tíz legnagyobt kereskedelmi flottája J77é jiüu» 11 I ■*>*!+» 19,7' TrMCúusút 3,°, UraiKt Államok 4,0 Püumj 4, 5,5 6orojorsü|6,7 gyarapodott, s a japán hajó­park 1,6 millió tonnával, a brit 1,3 millió tonnával csök­kent. Az idegen zászlók (li­bériái, panamai, ciprusi, gö­rög, szingapúri stb.) alatt közlekedő hajók száma 1965 óta mintegy kétszeresével nőtt, 1976-ban a világ hajó­terének 28 százalékát tette ki. Az ilyen idegen regisztert, „olcsó zászlójú hajók” fele a gazdaságilag fejlett országok tulajdonában állt és csaknem 10 milliárd dollár jövedelmet biztosított tulajdonosaiknak. A világ tankhajóflottájának 70 százalékával Libéria (több mint 33 százaléka), Japán, Nagy_Britannia. Norvégia, Görögország, és Franciaor­szág rendelkezik, az érc- és szárazáru szállítóhajóknál Libéria. Japán. Norvégia és Nagy-Britannia hajói vezetik a nemzetközi mezőnyt. — TERRA — Jasszer Arafat kemény intézkedése A Libanonban levő Unif',1- egységek elérték az eredeti­leg tervezett négyez.res lét­számot. Kanadai, iráni, sze­negáli, francia és nigériai katonák alkotják jelenleg a libanoni ENSZ-erőket, közü­lük a legtöbb francia: ezer emberből álló francia zászló­alj szolgál az Unifil parancs­noksága alatt. Kurt Waldheim ENSZ-fő- titkár csütörtökön hivatalo­san kérte Írországot, hogy bocsásson hétszáz katonát a dél-libanoni Unifil-erők ren­delkezésére. Az ír külügymi­nisztérium szóvivője azt vá­laszolta. hogy kormánva ,a lehető legrövidebb időn be­lül” fontolóra veszi a világ­szervezet kérését. Jean Germain Salvan ez­redest, a Dél-Libanonban ál­lomásozó francia zászlóalj parancsnokát Dominique Vi- ard alezredes váltja fel — közölték egyébként Toulouse- ban. Vasszer Arafat, a PFSZ elnöke ugyanakkor el­rendelte mindazoknak a le­tartóztatását és hadbirt-'r» elé állítását, akik kedden *TVr közelében részt vettek a francia Unifil-katonák es parancsnokuk, Salvan ez-e- des elleni támadásban. Meg­bízható palesztin források szerint a PFSZ katonai rend­őrségének egységei csütörtö­kön reggel megkezdték a le­tartóztatásokat Tyr térségé* ben. Elutazott a laoszi küldöttség Csütörtökön elutazott Bu­dapestről a magyar—la.w.i gazdasági és műszaki-tudo­mányos együttműködési ní- zottság második ülésszakán részt vett laoszi küldöttség, amelyet Sanan Southichak, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság közmunkaügvi, közlekedési és szállítási mi­nisztere, a bizottság ian/i tagozatának elnöke vezetett. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Borbándi Janos,1 a Minisztertanács elnöknek lyette.se búcsúztatta.

Next

/
Thumbnails
Contents