Népújság, 1978. május (29. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-25 / 121. szám

Újra dzsesszfesztivál Székesfehérváréit Szakmunkásképző szakközépiskolák (1.) Közelebb az igényekhez Május 25-én, 26-án és 28- án újra megnyitja kapuit a dzsesszmuzsika előtt a szé­kesfehér vári Vörösmarty Színház. Újjáéled az 1972- ben félbeszakadt Alba Regia nemzetközi dzsesszfesztivál. Érdemes visszatekinteni lassan legendákba menő múltjára; hiszen Székesfe­hérvár neve egyet jelent an­nak a folyamatnak a megin­dulásával, amelynek során a dzsesszmuzsika kilépett a szűk szekták, rajongók köré­ből és hódítani kezdett már társadalmi méretekben is fiatalságunk között. 1965-ben Székesfehérvárott tartották a Magyar Rádió dzsesszversenyeit, ahol a ha­zai zenekarok mérték össze erejüket; — seregszemléik válogatott anyagát minden évben kiadták nagylemezen is. (Legtöbbször Pege Aladár változó összetételű zenekarai hozták el az első díjat.) A dzsesszversenyek foko­zatosan és spontánul alakul­tak át, több napos nemzetkö­zi dzsesszfesztivállá. Már a második évben hívtak kül­földi együttest a gálaestre, egyre szaporodik a vendégek száma. Gyakorivá válik az a gyümölcsöző, a hazai zene­karok színvonalát fejlesztő módszer, hogy külföldi szó­listák lépnek fel (s ezt meg­előzően dolgoznak együtt) magyar együttesekkel. Egyik ilyen fellépés eredménye az a kitűnő lemez, amelyet 1973-ban a Bénko Dixieland Band rögzített Albert Nicho- las-szal, a világhírű klariné­tossal. Olyan hírességek ját­szottak Székesfehérvárott, mint Art Farmer, Coller At­tila, John Surman Albert Mangelsdorff és — erre em­lékeznek a hazai dzsesszra­jongók a legszívesebben vissza — Keith Jarett a vi­lág egyik első dzsesszmuzsi­kusa. Az Alba Regia nemzetközi hírnevet vívott ki magának, rangot jelentett itt szerepel­ni, — a környező országok­ból sokan utaztak ide, hogy az akkor még máshol „élő­ben” elérhetetlen amerikai sztárokat meghallgassák. De a fesztiválok hatása nem maradt hatástalan a város életére sem. A Székesfehérvári Jazz Klub az ország első klubjai­hoz tartozik, 50—60-fős cso­portjaik ott vannak a kör­nyező országok nagyobb dzsessz-megmozdulásain, kü­lön busszal járnak más hazai városok dzsesszeseményeire. A Benkő Dixieland Band- nek állandó klubja van Szé­kesfehérvárott, s megfordul itt évente minden számotte­vő magyar dzsessz-zenekar is. Még dzsessz-fotókiállítást----% Á Hevesi Szemle legújabb számáról Ä Hevesi Szemle idei má_ sodik számában — a lap célkitűzésének megfelelően — változatos anyag került az olvasó elébe. Az Irodalom—Művészet rovatban Losonczi Miklós, a Festészet ’77 és az egriek címen fűz reflexiót a nagy vitát kavart pesti kiállítás­hoz, a Kondor utáni grafi­kát külön méltatva, Hor­váth Teréz pedig jellemzést tesz közzé Kokas Ignác fes­tészetéről. Verssel jelentkezik Dobog Béla, Moldvay Győző, Mor­váig László és verses epiká­val Farkas András. Eber- gényi Tibor impressziókat gyűjtött egybe és ezek kö­zül a krétarajzszerűen fel­Sztrés Erzsébet a Hatvány Lajos Múzeum helytörténeti anyagából vett históriával lép az olvasók elé. Szokolay Zoltán írja le gondolatait Szenczi Molnár Albert zsol­tárfordításairól, bőven idéz­ve az ízes magyar nyelven megszólaltatott psalmusok- ból. Lőkös István a megyei irodalmi kistükörben Szaitz Leóról szól. Bakos József második alkalommal ír az írásjelek retorikájáról, míg Bakondi Antal a vezetés szolgálatában álló számító­gépekről értekezik. Köny­vespolc és krónika egészíti ki a Hevesi Szemle vasárnap megjelent ez évi második számát. is rendeztek — Diner Tamás munkáiból, — ez az ország­ban az első ilyen jellegű képzőművészeti kiállítás volt. Az idei program szintén a nemes hagyományokhoz hű, színvonalas műsorsorozatot ígér. Fellép Európa két vezető dzsessz-bigband-je, az Erich Kleinschuster vezette Oszt­rák Rádió Nagyzenekara, Benny Bailey amerikai trombitás és Pege Aladár szólistákkal, valamint a Ljubljanai Rádió és Televízió Bigband-ja. A Jan Carr’s Nucleus együttes Londonból érkezik, — korábban Nucle­us néven a 70-es évek elején jó nevű rock-együttesként voltak ismertek. Double Images amerikai dzsessz-kvartett szereplését nagy várakozás előzi meg. — a tavalyi newporti dzsessz- fesztiválon tűntek fel, a mo­dern dzsessz stílustörekvését képviselik. Szintén az Egyesült Álla­mokból érkezik a Mai Wald- ron-trió, amely eredeti néger blues-muzsikát játszik. Jiggs Wigham amerikai trombitás a Vukán-zenekarral lép fel. Középkelet-Európa a leg­kiválóbb szólistáival és együtteseivel képviselteti magát Székesfehérvárott. Jiri Stivin Prágából és Zbig- niev Namyslowski Varsóból érkezik zenekarával, őket már ismerős vendégként üd­vözölhetünk Magyarorszá­gon. Hosszú idő után ismét szovjet dzsesszegyüttest is hallgathatunk : a nemzetközi porondra tavaly lépett Leonid Csizsik trióját. Szép számmal lesznek ma­gyar résztvevők is, elsősor­ban Pege Aladár, Vukán György, Tomsits Rudolf ze­nekarát kell kiemelnünk, va­lamint Kovács Aridor és a Csík Gusztáv duót. Reméljük, hogy az újjá­éledt Alba Regia nemzetközi dzsesszfesztivál — a1 Magyar Rádió, a székesfehérvári ta­nács és művelődési központ eme országhatárokon túl is jelentős összefogása — ezút­tal tartósnak bizonyul, s minden évben megtartják majd a dzsesszmuzsikának ezt a nemzetközi seregszem­léjét. Kőbányai János Oktatási rendszerünk az elmúlt évtizedek során meg­lehetősen sokat — s olykor egészen gyorsan — változott. Ezt lényegében az élet' dik­tálta, hiszen az iskola sem lehet merev, nem hagyhatja figyelmen kívül a társadal­mi, gazdasági, politikai for­málódást. Az alkalmazkodás kötelesség, az viszont egyál­talán nem mindegy, milyen ütemben, miként idomul. Az elsietett döntések — sajnos előfordultak ilyenek — rossz közhangulatot szültek és szá­mos jogos panasz forrásaivá lettek. Kiből lesz szakmunkás? A munkásutánpótlás kép­zése sem máról holnapra ol­dódott meg. Emellett kipró­báltuk a középiskolai gyakor­lati oktatás nem egy változa­tát. Céltalan volt ez a sok kísérletezés. Végtére is az ilyesfajta kezdeményezések felelősséggel járnak, s arról bizony hajlamosak vagyunk megfeledkezni. A szakközépiskolák létre­jöttét mindannyian örömmel üdvözöltük : régi gondok megoldását reméltük tőle. A sok eredmény — s ezt dőre­ség lenne tagadni — mellett azonban az elmélet és a gya­korlat megfelelő arányát. Az itt végző fiatalok nem mindig találták meg a helyüket az életben, s úgy érezték, hogy részben feleslegesen töltöttek négy esztendőt a könyvek és munkapad mellett, hiszen jó néhány dologhoz — nem is akármilyen szinten értenek —, ám voltaképpen se közép­káderek, se elfogadott szak­munkások. Azok jártak a legjobban. akik főiskolára vagy egyetemre pályáztak, hiszen, ha jó felkészültség­gel rajtoltak, akkor megkap­ták a belépőt. A többiek azonban méltatlankodtak, munkahelyeiken ugyanis bi­zalmatlanul fogadták őket. A tartózkodás mögött az aláb­bi ki nem mondott megjegy­zés rejlett: „Rendben van. ta­nultatok, megvan az érettsé­gitek is, de az esztergapad mellett —y most csak egy ki­ragadott példát említünk — leköröznek benneteket azok, N/IOLNÁR ZOLTÁN • elevenített írók közül érez­zük Krúdy, Arany, Bródy és Madách írói vénájának hatását. Balogh Béni Monda-játé­ka Vidróczki egyik apró bükki epizódját öltözteti ro­mantikus köntösbe. Törőcsik Miklós Párbajsaabályok cí­mű gondolatsora a tárca­novella eszközeivel érint ma sem eléggé feldolgozott élethelyzeteket a félmúltból. Kiss Gyula a Stószi leve­lesláda némely darabjának közlésével az írót, a barátot és szellemi őrhelyet hozza testközelbe, emlékezvén Fábry Zoltánra olyan, még nem közölt levelek, üzenetek tartalmával, amelyek az író hagyatékában lelhetők fel és érdeklődésre tarthatnak számot. Kapor Elemér kisregénye az egri várvédők kapitányá­nak, Dobó Istvánnak állít emléket. A gazdag tartalmú irodal­mi rész mellett a Jelenünk rovatban Szűcs László, az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola főigazgatója emlé­kezik az intézmény harminc­éves múltjára és a hazai ta­nárképzés egri eredményei­re. Élőben a rovatban kapott helyet Szigethy András ön­életrajzi fogantatású írása, az Egy teniszverseny anató­miája is. D. Varga Márta és Szekulity Péter az irodalmi riport igényével közvetíti B. I. történeteit nyersfordítás­ban. Kracker János Lukácsról fest portrét Sugár István, [ffi.Mëmsm 1978. május 25., csütörtök 2. Bár időnként eléggé elvé­konyodó, ámde sajátosan gyöngéd szál fűzte elvált, új­raházasodott, más család gondjait viselő apjához. De azért a mostohaapjával is jól kijött. A két apa között min­dig érzett valami rejtett ver­sengést az ő kisleányi szere- tétéért. S már szerencsére egészen kicsi korában is volt annyi esze, hogy mind a két apa iránt megfelelő gyermeki vonzalmat mutasson. Hadd tudja önmagát mind a kettő külön-külön a legmeghittebb bizalom birtokosának. A hatalom, a Legfőbb Ne­velő úgyis mindig Anyu volt. Nemcsak általános jellem- formáló irányelvekkel látta el mindig, hanem egészen konkrét magatartási, utasítá­sokkal is. Mint például most: — Tanítsd meg Tibort is, hogyan kell viselkednie! Hi­szen a saiát szülei előkészí­tése természetesen őrá hárul. Lenvetek kedvesek, egysze­rűek. szeretetrem éltóak . .. Neked ez a legnagyobb fel­adatod. Tibor beidomítása. A neheze úgyis az enyém. Az egészet összehozni, megszer­vezni. Még azt sem tudom, hogy hol a pokolban is kelle­ne csinálni. . . — Honi? Hogy hol? — Azt hiszed, mindegy? Apádat, vagyis apádékat például nemigen hívhatom ide. Azt hiszem, azt Apu nem szeretné... — Ugyan, ilyesmi... — Te még mindig azt hi­szed, hogy csak az van, amit az emberek mondanak. Majd megtanulod, hogy arra is fi­gyelni kell, amit esetleg tit­kon gondolhatnak. Vagy nem is gondolnak, eszükbe sem jut, de valamilyen módon mégis van, mert befolyásolja a közérzetüket, a hangulatu­kat. De egy nőnek — különö­sen ha anya — észnél kell lennie ... Vagyis kitalálni, számításba venni, mi minden fordulhat meg az emberek fe­jében. Gitta, vagyis Anyu, ritkán oktatta ilyen direkt módon egyetlen gyermekét, de ha egyszer-egyszer belekezdett, el-elragadta a szónoki hév. így ez a közös mosogatás, tö- rülgetés is eléggé elhúzó­dott. .. Mikor Apu hazajött, el nem tudta képzelni, hogyan lehet­séges anya és leánya türel­mes, csendes, hosszú együtt­működése a konyhában. Halkan bement. Nem nyi­totta ki a tévét, a rádiót; nem vett elő újságot. A könyvespolchoz lépett. Nem tudta, mi vár rá. Kati ugyan értetlenkedett még egy kicsit, de végül is haeyta magát teljesen meg­győzni. Valójában rögtön, vagyis nagyon hamar felismerte az anyja ötletéből kibontható terv' hasznosíthatóságát. Mert ez nyilván igaz; együtt lesznek, nem térhet­nek ki; és főképpen — egy­más előtt — nem smucigos- kodhatnak. — Akkor most megmond­juk Apunak? — Vacsora közben? Szó sem lehet róla. Kati nem értette. — Először is: nem Apuval, hanem apáddal kell kezdeni. Holnap délelőtt felhívom te­lefonon a munkahelyén. Apu­nak majd 'azt mondjuk, hogy az egész dolog apád ötlete volt. De nem... az nem jó! Legyen inkább az ő ötlete? Vagy az sem jó... ám ha például... mondjuk ■ ■. Szegény kislányomnak az az egyetlen kívánsága, hogy . .. hogy a házasságkötés küszö­bén mindazoknak az egyet­értését érezhesse, akiket tisz­tel és szeret. A ... hm ... a természetes apa és nevelő­apa . . . azaz fordítva ... Ez a kettő különösen fontos. Egyiknek a. testét, másiknak a jóin eveit nemes lelkét kö­szönheti ... Na mit gondolsz? — Nemigen hiszi el rólam, hoav ilyen szentimentális va­gyok. I — Nem az a fontos, hoay elh'agye. hanem hogy ne tudja visszautasítani. Kati megállt, leoldotta ma­gáról a kötényt és kislányo- san lóbál ta: akik a szakmunkásképzőkben szereztek bizonyítványt. Ne­kik nem kell magyarázni : mikor mit, hogyan kell csi­nálni, mindezt elsajátították már az intézetben”. Ezért ke­seregtek — annak idején er­ről cikket is írtunk lapunk­ban — a leendő erdészek, akik — nem is véletlenül érettségizett favágónak vélték magukat. Igaz, később minősítő vizs­gát tehettek, s ezt követően technikusként alkalmazhat­ták őket. Ez kétségkívül előbbrelépés volt, de nem mindenki bírta türelemmel, s jobb lehetőség híján más­hová pályázott. Ez talán kissé leegyszerű­sített kép, mert aki akart, csak boldogult valahogy. Ök alkották azonban a kivételt, s épp ezért — nem egy fóru­mon sürgették — rendezni kellett valahogy ezt az ügyet. A kiutat az új arculat je­lentette ... Kettős feladatkör A célt világosan megfogal­mazták : a szakközépiskolá­nak korszerű általános mű­veltséget és szakmai képzést kell nyújtania. Más szóval: növendékeit szocialista szel­lemben, sokoldalúan fejlett emberré neveli, s olyan tájé­kozottsággal vértezi fel őket, amelyeket a magasabb elmé­leti képzést kívánó ipari, élelmiszer- és fagazdasági szakmákban hasznosíthatnak. Méghozzá bizonyítvánnyal a kezükben ! Emellett — ez sem mellékes teendő — elő kell készíteni a legrátermettebbet az intézmény jellegének meg­felelő felsőfokú továbbtanu­lásra. Ezt egyszerű így elmonda­ni, ám a kivitelezés jóval ne­hezebb. Mégsem lehet meg­hátrálni, a kiutat ugyanis csak ez az irány jelzi, akkor is, ha buktatókban bővelke­dik. A nyolc osztály, s az azt követő három esztendős szak­munkásképző ugyanis ma már kevés ahhoz, hogy bizo­nyos területeken helytálljon valaki. Ezek az ifjak semmi­képp sem válhatnak kiváló állat egészség őrré vagy repü­lőgép-szerelővé. Szűkös útra. valóval érkeztek — s sereg­nyi elégséges nem a leghízel­P — Ahogy gondolod, anyu­kám. Te ehhez biztosan job­ban értesz. Anyu nevetett, a lányához lépett, beletúrt a hajába, ösz- szeborzolta. — Ravasz kis kígyó... té­ged* sem kell félteni... Nem is féltelek tudod. Egyébként. — Tudom, Anyu. Ne is félts! így mégiscsak köny- nyebb neked. Anyu visszapillantott rá, ezúttal olyan tekintettel, mint egy filmbeli gyilkos elhatá­rozása pillanatában. Amikor aztán Aput kihív­ták vacsorázni, rögtön észre­vette, hogy milyen kedvesek hozzá. — Hogy ti meg mit tudtok annyit pusmogni?!... Moso­gatás közben! — nézett körül a tiszta konyhában. — Két tündér! Igazán kedvesen, öregura­san mosolygott, feltolta a szemüvegét. Ügy látszott, már át is ragadt rá valami az ő lelkűk céltudatos kisugárzá­sából; vagyis látszott rajta, hogy ő is szeretetreméltó akar lenni. — Van néha egy anyának a lányával megbeszélni való­ja... — sóhajtott gondterhel­ten Anyu. Annyi humorérzéke Apu­nak is volt, hogy megkérdez­ze: — Talán most mondtad meg neki? Anyu egy pillanatig ta­nácstalanul bámult rá. Ugyan vajon mit is mondhatott vol­na meg neki? — Hát amit az anyák ős­idők óta megbeszélnek ilyen­kor ... Négyszemközt. Hogy nem a gólya hozza ... Anyu megtorlásként hátba veregette a huncotkodó Aput. — Nem, Barnabás, ezt egyelőre még nem árultam el neki, ..........­g őbb ajánlólevél — s ezzel sä sáfárkodhattak jó gazda módjára. Marad tehát egy régebbi oktatási forma, a szakközép- iskola átértékelése, s a köve­telményekhez idomítása. , Lépésről lépésre A téma egyaránt érdekli á szülőket, a gyerekeket és a pedagógusokat. Annál is in­kább, mivel a több ütemű — a lépcsőzetes bevezetés egyébként helyes — folyamat a következő tanévben már megindul, s az országban háromszázharmincöt osztály­ban mintegy 12 ezer diák vesz majd részt benne. Az aggályokat kár lenne tagadni. E sorok írója ott volt azon a műhelybeszélgetésen, amelyet az Oktatási Minisz­tériumban rendeztek — a mezőgazdasági és élelmezés-, valamint a munkaügyi tárcák képviselői is megjelentek —, s a sajtó munkatársai el­mondhatták véleményüket, kételyeiket. Egy már tény: az átállás nem lesz könnyű. Nemcsak azért, mert ez anyagi kérdés is — jó kapcsolatokat kell te­remteni az üzemekkel, a vál­lalatokkal —, hanem az ok­tatógárda biztosítása se megy máról holnapra. Ráadásul el-' lentmondások is felbukkan­nak. Az átfedéseket — egyes szakmákra ezentúl is felké­szítenek a szakmunkásképző intézetek — el lehetett volna kerülni. A kettősség zavarna a tisztánlátást, s a pályává-' lasztást se egészségesen be­folyásolja. Ha az elméletigéJ nyesség a meghatározó — márpedig ez igaz — akkor ezt kell figyelembe vennij mert a pillanatnvi felemás helyzet megkérdőjelezi az egész elképzelés indokoltsá­gát. Húsz szakma már csak at szakközépiskoláé. így jó, de miért nem különbítették el a többit is, hadd tudja minden­ki: melyik, hová tartozik. Ettől a fiaskótól eltekintve szükséges fordulat tanúi le­hettünk, amelynek létjogo­sultságát mégis a gyakorlat dönti majd el. (Következik: 5 Kísérlet Egerben) Î Pécsi István ’ Barnabás, ez a legünnepibtí megszólítás volt. Kevésbé ün­nepi a Barna, egyszerűen. És köznapi, bár bizalmas és kedj vés: Apu. Kati figyelte őket. ValaJ honnan, az ő ironikus, bölcsj de most megértő és megbo­csátó magasságából. Igen, ide most a Barnabás illett. Bár ő maga még nem tudhatta, de máris igyekezett... No lám,' hát nem vagyunk mi egy aranyos kis család? De lelke mélyén, egy ici­picit még mindig kételkedettj ★ Mégis közben — már va-; esora közben is — az kezdett járni a fejében, hogy mikép­pen és mennyit adjon be mindebből Tibornak. Nem csak azért, mert egy eljegyzésről mégis kell vala­mit tudnia a vőlegénynek is.1 Hanem mert 'az ő családján nak a felajánlásait is szám­ba kell venni valahogy. Be­tervezni, megszervezni.. ! Esetleg nekik is időre van szükségük a meggondolásra. Vagy éppen az a jobb. ha váratlanul csapnak le ráhik? Akárhogy is, de vajon bíz­hatja-e erre a mulyára az ilyen fontos dolgokat? Tibort ugyanis Kati n£- mely dolgokban nagyon is élelmesnek, más dolgokb: •» viszont határozottan mulyá.; nak tartotta. ★ *1 Anyu is töprengett. ~n Bízott leánya talpraesett.; ségében — általában; azt is tudta, hogy valójában nem' annyira harmatosán érzé­keny, mint amilyennek néha megjátssza magát; de azért annyira csak érzékeny, hogy. ebben a nem éppen mi ^enj napi helyzetben még vele szemben is szüksége van né­mi diplomáciára. ( . _ (Folytatjuk^ j

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents