Népújság, 1978. május (29. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-23 / 119. szám

Sértve a szabályokat AMIKOR EZT HALLJUK: szabálysértés, mindjárt olyan jut az eszünkbe, hogy valaki csúnyát mondott a szomszéd­jának. a zebrán csacsacsát táncolt, vagy éppen túl han­gosan szólaltatta meg otthon a Generál legújabb lemezét. Mi tagadás, elég felületesen ítéljük meg ezeket a cselek­ményeket. Ugyan már, miért kell ilyen szamárságokból ügyet csinálni? Lehet, hogy ezt így ki is mondjuk. Anél­kül, hogy fontoskodni akar­nánk, megjegyezzük: az em­berek csak úgy tudnak egy­más mellett megmaradni, úgy tudják elviselhetővé ten­ni az életünket, ha a külön­böző szabályokat betartják. Jó. ugrál a zebrán. Meny­nyivel másként ítélem meg ezt a gyerekesnek mondha­tó ..szamárságot”, ha az én kocsim előtt kezdi el ezt a mutatványát egy tizenéves kamasz. Jó, szól a lemezját­szó otthon. És ha a felettem lakó bakfis lánykája üvöltet.i egész délután azt a „vacak magnót”, amikor nekem aludnom kellene az éjszakai műszak előtt vagy éppen a politikai képzésre kellene fel­készülnöm? Akik erről megfeledkeznek, azoktól számon kérik. Példá­ul a gyöngyösi rendőrkapi­tányságon. Ahol a statisztikai adatok tanúsága szerint év­ről évre többet kell foglal­kozni a magukról megfeled­kező személyekkel. Több a garázda, többen hánynak fittyet a sebesség- korlátozásra, ahogy többen isznak bort vagy pálinkát autóvezetés előtt közvetlenül vagy autózás közben. A sú­lyos szabálysértések száma a közlekedésben is emelkedett. LASSÚK BE VÉGRE, nem azért alakulnak ezek az ada­tok, mert az utakon több az autó. önfegyelmünk lazul bi- znnyos területeken. Érdekes körülmény az például, hogy az üzemben annyira fegyel­mezett munkás a volán elé ülve olykor teljesen elveszíti önellenőrző készségét. Meg­táltosodik. Az a nagyon ren­des, halk szavú adminisztrá­tor, akit az irodában a pél­daképnek mondanak ki, né­hány pohár bor irtán otthon elviselhetetlen módon garáz­dálkodik. Az az asszony, aki a főnökének egy szót sem merne szólni, óriási hangerő­vel torkollja le a szomszédot, ha azt meri kérni, hogy a kisfiának magvarázza meg, ha órákon át facipőben ro­hangál a szobában, az egy emelettel lejjebb úgy hang­zik, mintha a második világ­háború páncélos csatája zaj­lana. Minden példánk szabály- sértés. Árra talán alkalmasak ezek a példák, hogv érzékel­tessék velünk: a szabálysér­tés mindig a közösség ellen elkövetett vétség, az önfegye. lem hiánya. Amikor mások­kal nem törődünk. Márpedig, ha mindenki úgy viselked­ne, hogy egyáltalán nem ve­szi figyelembe mások léte­zését, akkor lehetetlen lenne együtt élnünk. Ha növekedik a szabályok megsértőinek a száma, akkor ebből csak egy dolog követ­kezhet: lazul az önfegyel­münk. Hogy miért? Azt mondják a szociológusok, manapság mifelénk mindenki talál valami indokot arra, hogy önmagát valamiért előbbre valónak tarthassa, mint a társait. Lehet ez „a valami” lakás, autó, külföldi út, ékszer, háztáji kert, ki­tüntetés, újítás, egy jól sike­rült valamiféle vizsga és még millió egyéb. A RENDŐRSÉGI statiszti­kából az is kiderül, hogy a magukról megfeledkezőkkel szemben szigorúbban járnak el hatóságaink, mint koráb­ban. Nem esik meg a szívük, ha utólag már olyan szép hangon tudja magyarázni áz illető, hogy ő tulajdonkép­pen ... pedig máskor... és ha megígéri most, hogy soha többet... Ezt jelzi a következő adat is. Több mint száz személy­től vonták vissza a gépjár­művezetői jogosítványt. Egy évvel korábban csupán ennek a számnak a harmada szere­pelt a kimutatásokban. Az is sokat elárul, hogy ezt a büntetést ötből négy esetben az ittas vezetés miatt kellett kiszabniuk. Miután a felelősségre vont személyeknek joguk van ész­revételt tenni, bírósági tár­gyalás esetén fellebbezést be­nyújtani, az is beszédes bi­zonyíték, hogy a felszólalók általában nem a tényt kérdő­jelezik meg, hanem a bünte­tés mérséklését vagy elenge­dését kérik, különböző álta­luk méltányosnak tetsző okokra hivatkoznak. A teljesség megkívánja, hogy megemlítsük: négy eset­ben óvta meg az ügyészség az eljárást. Ebből az is kivi­láglik, hogy a szabálysértési eljárásra is nagyon odafi­gyelnek az érintett szervek, de az is kiderül, hogy az el­járások precizitását is szük­séges fokozni. Mert a négy eset is négy eset. Befejezésül sincs szükség arra, hogy megkíséreljünk valamiféle bölcs tanácsot ad­ni polgártársainknak. Mi­után a szabálysértés maga­tartási hiányosságok követ­kezménye. ebben az ügyben is a nevelés, mások és ön­magunk nevelése adhatja csak a megoldást. Azt pedig jól tudjuk, hogy a mi viszo­nyaink között az önkéntes fe­gyelem, a szabályok tudatos vállalása a megoldás nyitja, nem pedig, a rendőrséggel és a hatóságokkal való mumus­kodás. IGAZ. ENNEK ÚTJA hosz- szabb, de megnyugtató ered­ményre csak azon juthatunk el. G. Molnár Ferenc Leninvárosban épül a TIFO — a Tiszai Kőolajipari Vállalat kombinált üzeme, amely­nek az lesz a feladata, hogy alapanyagot állítson elő a Tiszai Vegyi Kombinát olefin­gyárának. illetve fűtőolajat adjon a Tiszai Hőerőmű számára. A tervek szerint az új üzem 1919 második negyedévében kezdi meg a termelést. Évente hárommillió tonna kőolajat fog feldolgozni. A képen: szerelik a hőcserélő blokk elosztóit. (MTI fotó — Manek Attila felv. — KS) Nagyobb gondot a minőségre Édesebb lesz-e az ideë eukar...? Noha az utóbbi évben mérséklődött a cukor világ­piaci ára, ez mégsem jelenti azt, hogy a répatermelés je­lentősége csökken. Heves megyében, bár nem tartozik Rózsika Első tétel: vallomás. Bevallom, ha most meg nem tudtam volna Rózsika asszonynevét, ma is csak így ismerném: Rózsika. Az a na­gyon kedves, rokonszenves asszony az egri Centrumban. Második tétel: monológ. Én úgy lettem boltos, hogy biztosan annak is születtem. Nekem már egészen kislány koromban is a „boltososdi” volt a kedvenc játékom, és ha hiszi, ha nem — még ma is az. Persze, sokan vannak, akik ismerik a mi szakmánk gondjait-bajait, nehézségeit —, akik nem értik, mit lehet szeretni egy ilyen fizikai és idegi szempontból egyaránt nehéz munkán...? de mit csináljunk: én meg őket rjem értem. El is mondom, hogy miért nem. Kezdjük azzal, hogy számomra a világon a leg­természetesebb dolog volt, hogy a nyolcadik után ke­reskedőtanulónak jelentkez­tem, éppen itt, ebben az áru­házban, és azt el nem mond­hatom, milyen boldog vol­tam, amikor megtudtam, hogy sikerült. És ezt a boldogságot én tulajdonkép­pen ma is, mindennap ér­zem, amikor azt érzem, hogy segíteni tudtam a vásárlónak, hogy olyan ruhát tudott ven­ni magának, amilyet elkép­zelt, vagy amilyen az egyé­niségének leginkább megfe­lel. Amikor így történik, akkor látszik a vásárló arcán az öröm, az elégedettség — és ez az én örömöm is. Bizo­nyára azért van így — és re­mélem, ezt nem veszi senki kérkedésnek —, szóval azért, mert én nagyon szeretem az embereket. Nem tehetek ró­la, ilyen családban nőttem fel, ilyen az egész családom, én is ilyen vagyok. De most inkább elmonda­nám, hogy kerültem én a női konfekcióra, mert nem úgy indult, hogy itt leszek. Egy évig, még tanulóként, az il­latszeren dolgoztam, és ak­kor még szokás volt, hogy az áruház is kivitte a portéká- ■ ját egy-egy nagyobb vásár- L ta. Hát történt egyszer, hogy. megint megkezdődött a ké­szülődés a vásárra, és én na­gyon szerettem volna elmen­ni, de mint illatszeres, nem mehettem. Erre odaálltam az igazgatónk elé, és mondtam neki, hogy nagyon szeretnék én is elmenni a vidám vá­sárra, úgy, mint a divatosz­tályról a két kis barátnőm, Margó és Marika. De az igaz­gató sem mondhatott mást, csak azt, hogy az illatszer nem megy, csak a konfekció. De én nagyon szeretnék! Er­re beleegyezett: jó, akkor a konfekcióval elmégy a vásár­ba. Madarat lehetett volna ve­lem fogatni. Kálban volt a kirakodóvásár, és egyszer csak észrevettem, hogy na­gyon sok falumbeli is ott van, persze, ők is megláttak, oda jöttek. Akkor rengeteg téli­kabátot és bundát eladtam, elégedettek voltak velem, és maradtam a konfekciónál. És, úgy mondtam már: ezt én nagyon szeretem, itt közvet­len kapcsolatba lehet kerül­ni az emberekkel, meg kell beszélni, mi is lenne a leg­jobb, rá kell adni, és dehogy is szabad megengedni, hogy teszem azt, egy molett, ala­csony nő nagygallérú, nagy­mintás, nagykockás ruhával még jobban „erősítse” az alakját. Én azt tartom, hogy a ke­reskedő legyen mindig udva­rias, szeresse az embereket, szeresse a szakmáját. Azt hi­szem, ez más munkákra is vonatkozik, hogv szeretni kell. örömmel kell csinálni, és akkor biztos, hogy jó lesz az a munka, ha pedig jó, ak­kor már biztosan szeretjük is — ha ugyan egyetért ve­lem ebben ... Mindenesetre, a kereskedelemnek ez a lé­nyege, és hogy én ezt köny- nyűszerrel megtanultam, azt mint mondtam, részben az otthoni körülményeimnek, részben meg néhány kitűnő kereskedőnek köszönhetem, mint például Rendek Berta­lannak, akitől lehetett és ma is lehet udvariasságot tanul­Harmadik tétel: beugrató kérdés. — Saját számára hol vásá­rolja a ruhákat? — Amint látja, nem va­gyok az a kimondottan filig­rán termet, mert az enyhe túlzás lenne, de mivel ná­lunk sok extra méretű ruha van, így vásárlásaim egy ré­szét itt bonyolítom le. Egyéb­ként haszna is van a mére­teimnek: hasonló alkatú asz- szonyok szívesen jönnek hoz­zám tanácsért, aztán szépen megbeszéljük, hogy is kéne, mit is kéne, mi lenne az elő­nyösebb ... Negyedik tétel: a monológ befejezése. Szóval, így dolgozom itt saját és — úgy gondolom — a vásárlók és az áruház ve­zetőinek valamelyest való megelégedésére, meg talán a munkatársaiméra is. A vásár­lók kedvességét nap mint nap tapasztalom, a vezető­imtől kétszer Kiváló Dolgo­zó, 1975-ben pedig a Belker. Kiváló Dolgozója kitüntetést kaptam, most pedig legutóbb SZOT-oklevelet, pénzjuta­lommal. Ez utóbbira pedig bizonyára azzal, hogy nálunk én vagyok az szb-titkar, és . ebben a minőségben is sze­(Fotó: Szabó Sándor) retnék úgy megfelelni, mint a gazdasági beosztásomban, ahol a női konfekción osz- tályvezető-helyettes vagyok. ötödik tétel: a férj dicsére, te. — Magát sokan ismerik, Rózsika, mindenki tudja, hogy nemcsak nagyon kedves és udvarias, hanem hogy — éppen szb-titkárként is mi­lyen sok munkát végez, és hogy jelenleg is tanul. Mind­ezt nyolcórai munkával alig­ha lehetne letudni. — Az már egyszer igaz, de nekem szerencsém van, mert a férjem rengeteget segít a háztartásban is. a két fiunk nevelésében is, és ezzel na­gyon sok gondtól megszaba­dít ... Hatodik tétel: a kocka megfordul. — ... és ha már itt tartunk, most én kérdezem meg ma­gától, hogy ilyen régi isme­retség után tudja-e az én asszony nevemet ? — Bevallom : nem tudom, maga nyert. Rózsika. — Na látja — és nevet, kedvesen, őszinte örömmel — Kakuk Miklósné vagyok. Köszönöm. Az én nevem: £ B. Kun Tibor az olyan nagy répatermelő megyék közé. mint Szolnok. vagy Hajdú-Bihar, az ötödik ötéves teryi célkitűzések kö­zött mégis szerepel a há­romezer , hektáros terület szinten tartása, valamint a hektárankénti 350—400 má­zsas hozam elérése. Az utóbbi két esztendőben valamelyest csökkent a cu­korrépa vetésterülete me­gyénkben A hegyvidéki szö­vetkezetekben, melyek főleg megyénk északi részén, ked­vezőtlen termőhelyi adottsá­gok között gazdálkodnak, a helyi körülményeknek leg­megfelelőbb vetésszerkezet kialakításával megszüntették a cukorrépatermelést. Péter- vásárán, Szajlán és Bátor­ban ma már nem foglalkoz­nak vele. mert korábban magas önköltséggel termel­ték és nem illik bele a ter­melési profilba. A Füzesabonyi Állami Gazdaságban, a korábban tervezett 380 hektár helyett az idén csak 243 hektáron vetettek répát. A gazdasag ugyanis hozzálátott az ipar­szerű dohánytermelés meg­valósításához, ami indokol­ta a répaterület csökkenté­sét. Mindezt figyelembe véve tavasszal 2800 hektáron ve­tettek répát közös gazdasá­gaink Heves megyében, te­hát kisebb területen, mint tavaly. A késői kitavaszodás nem kedvezett a répavetés­nek sem, így csak március végén, április elején kerültek - földbe a magvak. Március 28-án például a cukorrépá­nak még mindössze két-há- rom százalékát vetették el a gazdaságok és április 20-ig kellett várni, míg ezt a fon­tos munkát befejezték. A répa azóta kikelt, de a május eleji nagy lehűlések és főleg a sok eső nem ked­vezett fejlődésének. A csa­padék hatására elég nagy a gyomosodás a répatáblákon. Napos, száraz időre lenne szükség, hogy a talaj mi­előbb megszikkadjon és folytathassák a gépi gyomir­tást a jó termés érdekében. Nem kis feladatot jelent ez, hiszen a kedvezőtlen idő­járás miatt munkacsúcsokra lehet számítani, mivel pár­huzamosan kell folytatni a kukoricavetést, a zöldségfé­lék palántázását, valamint a répa vegyszeres gyomirtását is. Rözös gazdaságaink a cukorrépát néhány éve ipar- szerűen, a nádudvari rend­szerhez csatlakozva termelik. Ennek ellenére már tavaly is gondot okoztak a betakarítá­si veszteségek. Különösen a kötöttebb talajokon termelt répát a gépek ' nem mindig tudták folyamatosan kiérné ­nk így sok helyen egy ré­szük a földben maradt. Ez arra inti a gazdaságokat, hogy korszerűbb, nagyobb teljesítményű gépeket vásá­roljanak a betakarításhoz, ami enyhítene a gondokon! A cukorrépára és a belő'e nyert cukorra továbbra is nagy szükség lesz, hogy ne szoruljunk importra. Tava y a Mátravidéki Cukorgyárak­ban 76.438 tonna cukrot gyártottak, ami csaknem 26 százalékkal több volt, mint az előző évben. Noha üze­meink, főleg a Tisza menti gazdaságok a múlt évi tava­szi belvíz és az azt követő aszálykárok miatt a vártnál lényegesen kevesebb répát takarítottak be, annak minő­sége örvendetesen jobb ivit, mint előtte. Már tavaly is a minőség: termelés felé billent a mér­leg. melyet az idén tovább kívánnak folytatni gazdasá­gaink, ugyan kisebb terüle­ten, de nagyobb hozamok el­érésével. Szakszerű műtrá­gyázással jelentősen növel­hető a "ukortartalma. A cukorrépa nyes növény. Termelése te­hát fokozott körültekints t és gondos Gazdaságaink az idő tárássa l is dacolva eddig mindent el­követtek, hogy édesebb le­gyen az idei cukor, tovább javuljon a répa minősége. Ha kisüt a nap, a gyomir­tást folytathatják, és gondo­san megszervezik a b°tak'V’’- tást, az eredmény sem ma­rad el. A répatermelés jövő­je is biztosított megyénkben, hiszen a tarnabodi víztároló megépítésével a hevesi ho­mokháton a 80-as években nagyobb területen, a cukor­répa öntözésére is lehetőség nyílik majd. A II. tiszai víz­lépcsőből táplálkozó tiszaná- nai—sarudi fürt „belépése” pedig várhatóan a hatodik ötéves tervben mér tovább javítja az öntözés 'ehetősé­geit megyénk déli -észén, .J Mentusz Károly

Next

/
Thumbnails
Contents