Népújság, 1978. május (29. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-21 / 118. szám

i Traffipax „kereszttüzében” — A Traffipax 19 km-es sebességiül lépést jelez. Kérem, ál­lítsák le az IT 87-19-es rendszámú Zsigulit __! ( Fotó: Szántó Györgyi jobb oldalon nembejővet, pontosan az orrunk előtt — illeg-billeg egy kerékpáros. Az úttest másik oldalán még hárman kerekeznek látszólag szabályosan — ám mégis sza­bálytalanul. A főközlekedési útvonalakon tilos ugyanis kerékpárral, illetve lassú járművel közlekedni. A fü­zesabonyi áfész négy dolgo­zója mitsem törődik a sza­bállyal. — El kell jutnunk vala­hogy a munkahelyünkre — védekeznek, de csak addig, amíg az intézkedő rendőr meg nem magyarázza, hogy a munkahelyüket meg lehet közelíteni más úton is. Ez hat, s talán a helyszíni, bír­ság sem marad hatástalan ... Már a füzesabonyi vasúti kereszteződésnél járunk. A téma még mindig a négy ke­rékpáros esete, márcsak azért is, mert nem értjük: miért kockáztatják ilyen felelőt­lenül az életüket ezek az emberek? A lehetséges válasz kifejtése azonban elmarad, mert hirtelen egy újabb ke­rékpáros vág elénk. Ezúttal egy horgászbotot szorongató kisfiú, talán kisebb, mint a szülői ajándékként kapott sebességváltós bicikli. Vele is elbeszélgetnek a rend­örök, és ezúttal megússza fi­gyelmeztetéssel. — Az iskolát azonban ér­demes lenne felkeresni — mondja Huszár Mihály —, mert gyenge lehet a ff RÉSZ oktatása. Erre utal, hogy a fiú bizony az alapvető közle­kedési ismeretekkel sem volt tisztában... Ez sajnos igaz. S igaz az is, hogy azok is vétenek a szabályok ellen, akik isme­rik a szabályokat. Példa er­re, hogy a gyorshajtók, az agresszív vezetők, az erő­szakosan közlekedők, a gon­datlanul előzők okozzák a legtöbb balesetet. Ami érde­kes: utólag — ha egyáltalán életben maradnak — szinte valamennyien jól tudják, mi­kor vétettek, milyen szabály­talanság miatt következett be a karambol. A Párádon ellenőrzött IT 87—19-es rendszámú Zsiguli vezetője is tisztában van az­zal, hogy a szanatórium és a kocsimúzeum közötti részen csupán 40 km-es sebességgel lehet közlekedni Ennek el­lenére 59 kilométerrel veszi a kanyart, s már a sokat ta­pasztalt rendőrök is behuny­ják egy pillanatra a szemü­ket, látva azt, hogy szinte a kőfalhoz sodródott a kocsi. Ebben a pillanatban megszó­lal a rádiótelefon: — Az IT 87—19-es Zsigulit kérem megállítani. Gyors­hajtás miatt felelősségre kell vonni 'a vezetőjét. A fiatalember reszkető kézzel nyúlt a pénztárcáért, majd a szondáért. Szerencsé­re nem ivott, a kisodródást okozó gyorshajtásért — fo­Látszólag megszokott hét végi tempóban hömpölyög a forgalom a 3-as számú fő- közlekedési úton. Egy-egy lassúbb, nagy terhet szállító jármű után kisebb-nagyobb konvojok alakulnak ki, aztán amint lehet, kiugranak mo­gulé a fürgébb személyko­csik. Vajszínű Zsigulinkkal besorolunk az egyik oszlop­ba, hogy végigszaladjunk a 3-as Heves megyei szakaszán. A közlekedésbiztonsági napok keretében ugyanis ezen a napon délután 2-től este 10- ig fokozott ellenőrzést tar­tanak a közlekedési rend­őrök. valamint az őket segí­tő önkéntesek, illetve a VO­LÁN szakemberei. Az ellenőrzési akciót irá­nyító parancsnok kocsija semmiben sem különbözik a többi járműtől, így nem meg­lepő, hogy Kápolna előtt már jeleznek a szemben jö­vők: ki az ablakon kihajol­va köröz az ujjával, ki a fényszóróival villogtat ren­dületlenül — vigyázat, ellen­őrzés, Traffipax...! S való­ban, a községben meglátjuk a borsodi rendőrség mérő­kocsiját — rajtuk kívül se­gítettek még a megyeieknek a szomszédos Pest és Nógrád közlekedésrendészeti járőrei is —, amelyik már a meg­jelenésével „megszelídítette” a járműveket. Ennek ellené­re itt is akadt szabálytalan­kodó: a miskolci hűtőház FJ 94—69-es rendszámú teher­gépkocsija több mint 60 km- es sebességgel hajtott a Traf­fipax előtt. A szabálytalan­kodó vezető helyszíni bírsá­got kapott. Az akció célja egyébként nem a „pénzgyűjtés” volt — sem ilyenkor, sem máskor nem ez a vezérelv —, hanem a megelőzés, a szabályok be­tartására való 'késztetés. Szükség van erre, mert csak az elmúlt esztendőben 56 ha­lálos kimenetelű baleset tör­tént a megyében, s egyik­másik esetben többen is az életüket vesztették. Erről be­szél Huszár Mihály rendőr százados, az ellenőrzési ak­ció vezetője, amikor a ko­csink vezetője hirtelen fé­kez. Füzesabony alatt va­gyunk, s az útpadkán — a ÇïMmüsm, 1978. május 21., vasárnap ... és azóta? Nem sok történt! Több tényt az iskolába A fotószakkönyvek szerint, ha egy átlagos teljesítményű géppel zárt térben, szobában kívánunk fényképezni — fő­leg, ha kint borult az idő — mindenképp ajánlatos vakut használni, mivel ezeknek a helyiségeknek a világítása nem éri el a kívánt mérté­ket És lám, fotósunk zavar­talanul dolgozik az osztály­teremben a villanófény se­gítsége nélkül, állhat bárme­lyik sarokba, középre, távo­labb, s közelebb. ( Kőhalmi Erika hetedik osztályos tanuló. A tanárok is tudják róla: gyenge a sze­me. gyorsan fárad, s az utol­só órákon már könnyen lan­kad a figyelme. — Ha olvasok, egy fejezet után legtöbbször le kell ten­nem a könyvet. Az iskolá­ban is előbbre ültetnek, de egy idő után így is fájni kezd a szemem, főleg, ha felkapcsolják a villanyokat. Dienes Katalin szintén he­tedikes Szemüveget kellene hordania, de csak akkor te­szi fel, ha már fáj a szeme. — Nekem annyival jobb, * hogy közelebb ülök az ab­lakhoz, de ha égnek a villa­nyok az osztályban, én is megérzem már a hatodik órát — Melyik a kedvenc tan­termetek? — Az az első emeleti, amelyikben egy ideje más­fajta világítás van — mond­ja Kőhalmi Erika. — Szinte nem is lehet észrevenni, hogy égnek a lámpák, olyan egyenletesen árad szét a fény, s nem is káprázik az ember szeme. — Ebben a teremben sok­szor még az íráshoz sem kell feltennem a szemüvegem — teszi hozzá Diei.es Katalin. — És nagyon jó, hogy nem vetődik árnyék a könyvre, füzetre, így az itt tartott órák után nehéz újra meg­szokni a többi terem félho­mályát. O Lassan egy éve, hogy az Egyesült Izzó Világítástech­nikai Intézete a megyei ta­nács közreműködésével fel­kereste Egerben az 5. számú iskolát és felajánlotta, hogy kísérleti jelleggel egy álta­luk kifejlesztett világítási rendszert adnak az iskolá­nak, amennyiben azt társa­dalmi munkában beszerelte­tik. Pár éve az iskola tanulója volt egy kislány, akinek az édesapja — mint a szolgál­tató vállalat villanyszerelője — brigádjával rendszeresen karbantartotta az elektromos berendezéseket, s minden adódó villanyszerelési mun­kát elvégeztek a tantermek­ben őket, Fodor Sándort és másik két társát kérték fel az új világítórendszer felsze­relésére, amit a brigád ak­kor a nyári szünetben vég­zett el. — Ősztől az iskolában ez a terem volt a sláger — mondja dr. Lendvay Vilmos­áé igazgatónő. — A viszony­lag nagy termet olyan egyen­letesen tölti meg a fény, hogy alig lehet megkülön­böztetni a természetes vilá­gítástól. A gyerekek is szem­mel láthatóan jobban érzik itt magukat, s délutánonként nemcsak a könyvtári foglal­kozásokat, hanem még a kü­lönböző értekezleteket, meg­beszéléseket is itt tartjuk. Ügy tűnik, ezzel a világítási módszerrel talán megoldódik a tantermek olykor már ag­gasztóan rossz megvilágítása, melynek szomorú eredmé­nyeiről a szemorvosok tud­nának többet mondani. Dr. Mailáth László, a megyei kórház szemészeti osztályá­nak vezető főorvosa is látta ezt a tantermet: — Ha kevés a' fény, vagy a világítótesteket helytelenül szerelik fel, a látószervrend­szeren keresztül az egész idegrendszert nagyobb ter­helésnek teszik ki, csökken a teljesítőképesség, az illető gyorsabban fárad. Sokan fordulnak hozzánk olyanok, akik rosszul megvilágított irodában dolgoznak, vagy ilyen -skolában tanulnak. A rossz megvilágítás országos probléma, s itt a megyében is vannak olyan iskolák, ahol még a minimális előírásoktól is jócskán elmaradnak. Nos, az 5-ös iskolában ennek pont az ellenkezőjét tapasztaltam. Jó fényforrások és ami sok­kal fontosabb, elegendő fény volt a teremben. Nagyon fon­tos lenne, hogy ez a rendszer mielőbb széles körben elter­jedjen. O A szerelést végző brigád időközben a szolgáltató vál­lalattól az UNISZERV Ipari Szövetkezethez került, s á szerelést végzők közül Mezei Béla mondja el tapasztalata­it: — Tavaly még a nyár ele­jén említették az 5-ös isko­lában, az új világítási rend­szer szerelését. Két okból is örömmel vállaltuk Egyrészt szakmailag érdekelt bennün­ket a- új módszer, hisz vilá­gítótesteket már számtalan helyen szereltünk fel, de ez egészen más. Másrészt pedig nekünk is vannak gyereke­ink, igaz, már nem kisiskolá­sok. A vállalat a szükséges ve­zetékeket, kiegészítő szerel­vényeket biztosította, s mi gyakorlatilag egy hét alatt beszereltünk mindent. — Kívánt-e a munka az — Gyorshajtásért megbír­ságolom. .. — közli a rendőr. A motoros 11 kilométerrel lépte túl a megengedett se­bességet Kerecsenden. gadni mernék, hogy ez ijesz­tette meg jobban, nem a rendőrök látványa — viszont megbírságolták. Talán még nem későn... S talán azokat sem, akiket ezen a napon „szegényebbé tettek” egy ötvenessel, szá­zassal, vagy csak figyelmez­tettek a szabályos, a kultu­rált közlekedés érdekében. Okosan indokolta a bünte­tést az egyik járőr intézkedő rendőre, amikor így adta át a büntetés igazolólapját: — Azért fizetett most eny- nyit, hogy ön és a maga mö­gött ülő gyermekei épségben érkezzenek meg az úticéljuk­hoz. És higyje el, ezért meg­éri. Jó utat...! Szilvás István átlagosnál nagyobb szakér­telmet? — Ugyanazt kellett ten­nünk mint bármikor koráb­ban, mivel a lényeg itt az elhelyezés és külön erre a célra kialakított armatúrák formája. A hagyományos lámpatestekkel szemben ugyanis ezek annyira szórják a fényt, hogy nem vakítanak, és épp a szóródásból adódik, hogy egyáltalán nincs zavaró árnyék. Majdnem kétszer annyit kell felszerelni ezek­ből a fényforrásokból és ami érdekes volt számunkra, hogy ezek párhuzamosan futnak a padsorokkal. Igaz, a beszerelési költségek és a szerelvények a régieknél va­lamivel többe kerülnek, vi­szont ezek üzemeltetése csak töredéke a hagyományos iz­zólámpás világítótestekének. — Ezt elmondtuk azon a közelmúltban tartott bemu­tatón is az iskolában, melyen a különböző oktatási intéz­mények vezetői és a megye művelődésügyi, pénzügyi képviselői vettek részt. Min­denki tudja, hogy egy-egy évben milyen kevés pénzből gazdálkodnak az iskolák, de a szerelést bármelyik vil­lanyszerelő brigád Képes el­végezni társadalmi munká­ban, s máris lefaragnak 7—8 ezret a költségekből. Biztos akadnának olyan vállalatok is. amelyek további segítsé­get is nyújtanának. Mi min­denesetre felajánlottuk, hogy amennyiber felkér bennün­ket bármely iskola, soron kí­vül és a szokásos vállalati haszon nélkül végezzük el a munkát, ha kell, akár dél­után, a tanítási idő végezté­vel is. — Ennek már jó ideje. Je­lentkezett-e azóta valaki? — Eddig még senki. O A minta tehát adott. Rá­adásul nem is egyedülálló a megyében, hiszen elkészül­tek már az egri 9-es számú és a recski általános iskola világításkorszerűsítési tervei. Sőt az ÉMASZ recski kiren­deltségének egyik szocialis-i ta brigádja az utóbbi helyen rpár át is adott egy új, kor­szerűen megvilágított tan­termet. Az Észak-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat és a Heves megyei Elektrotech­nikai Tudományos Egyesület úttörő munkát próbál végez­ni ezen a területen. Azért csak próbál, mert sajátos módon tucatnyi akadály áll­Ahol a divat születik... (Csebokszári tudósítónktól] A „Csuvassvejbit” konfek« cióruha-szövetkezet kij sérleti laboratóriuma a váró» si Divatház nyolcadik emele­tén található. Itt készül neki azoknak a ruháknak a mo» delijei, amelyeket a csebok- száriak fognak hordani. Á szakembereket az a szándék vezérli, hogy a főváros lakói minél szebben, praktikusabb ban és divatosabban öltöz-s ködjenek. Szvetlána Urvanceva di-l vatrajzoló a kirovi technoló^ giai felsőfokú technikum el­végzése után került C sebek­száriba. A hímzéses ruhadí- szítésre specializálta magatj Nagyezsda lljina, a leningrá- di textilipari főiskola volt növendéke szintén ruhaterve- zéssel foglalkozik. Az ő keze alatt születnek először ceru­zával, azután festékkel a váz­latok. Jelenleg a nyári mo­delleken dolgoznak, de már megkapták a feladatot, hogy! tervezzék meg az őszi ruha­kollekciót. Innen a vázlatok: a tervezőcsoporthoz kerül­nek, hogy a végén szép ruha vagy elegáns kabát, szoknya és divatos munkaruha for­májában jussanak el a lakos­sághoz. A tervezőcsoport a vázla-' tok alapján kidolgozza a ru­ha modelljét. Nagyezsda Ja­kovleva nyári ruhákat ter­vez, Alevtyina Mihajlova fel­ső-, Muza Szofronovna gyer­mekruhákat. A kísérleti laboratórium egy másik részlegében ké­szítik el a modell alapján a ruhát. Itt válnak valósággá a vázlatok, tervek, itt születik a végső döntés: gyártsák-e, vagy sem az új modellt. Kántor Klára { ja útjukat, nem beszélve á még ennél is rosszabb kö­zömbösségről. Ezt mondja erről Kara- nyicz Árpád, az egyesület egri csoportjának titkára: — Vagy két éve, hogy na­pirendre került nálunk az iskolák megvilágításának tarthatatlan helyzete. Akkor az egyesület elhatározta, hogy a jövőben bármely is­kola kéri, ingyen elkészítjük a világítás korszerűsítésének kiviteli terveit, vagy a már meglevőket dolgozzuk át megfelelőre. Ehhez nyúj­tott segítséget nekünk is az 5-ös iskolában elkészített mintavilágítás Annyira tet­szett ott mindenkinek, hogy attól féltünk, nem győzzük majd a munkát — ... és azóta? — ...és azóta? Nem tör­tént semmi. Senki sem for­dult hozzánk, senki nem kér­te a segítségünket, sőt már ott tartottunk, hogy mi kér­tük, szeretnénk elmondani szakvéleményünket a felújí­tásokról, az új iskolák leendő világításáról, de azóta is sem­mi. Készülnek tucatszám a különböző oktatási intézmé­nyek, másutt „korszerűsítik” a tantermek világítását — a régi, igazoltan rossz tervek szerint. Tulajdonképpen a tanács művelődésügyi osztá­lyának asztala ez, ahol vi­szont érthetetlen módon hallgatnak még a mi kéré­sünk után is. Pedig magam is jó néhány brigádot tudok csak a vállalatnál, amelynek tagjai társadalmi munkában beszerelnék a világítást, de ez a közömbösség — m.v nem akarok tehetetlenséget mondani — igencsak csök­kenti mindenki lelkesedését, munkakedvét O Néhány hét és megkezdőd­nek a szünetben szokásos fel­újítási munkák Bízunk ben­ne, hogy mielőbb hírt adha­tunk arról, hogy az illetéke­sek — főként a megyei ta­nács művelődésügyi osztálya — elfogadták az önzetlen, ér­tékes segítséget. Ugyanakkor reméljük azt is, hogy a ke­reskedelem is végre gondos­kodik elegendő fénycsőről, hisz az ipar gyártja, de a ki­vitelezők mégsem tudnak a megfelelő típusból kellő mennyiséghez hozzájutni. Ebben az ügyben egy vilá­gos: pontot kellene tenni a végére. Cziráki Péter /

Next

/
Thumbnails
Contents