Népújság, 1978. május (29. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-21 / 118. szám
i Traffipax „kereszttüzében” — A Traffipax 19 km-es sebességiül lépést jelez. Kérem, állítsák le az IT 87-19-es rendszámú Zsigulit __! ( Fotó: Szántó Györgyi jobb oldalon nembejővet, pontosan az orrunk előtt — illeg-billeg egy kerékpáros. Az úttest másik oldalán még hárman kerekeznek látszólag szabályosan — ám mégis szabálytalanul. A főközlekedési útvonalakon tilos ugyanis kerékpárral, illetve lassú járművel közlekedni. A füzesabonyi áfész négy dolgozója mitsem törődik a szabállyal. — El kell jutnunk valahogy a munkahelyünkre — védekeznek, de csak addig, amíg az intézkedő rendőr meg nem magyarázza, hogy a munkahelyüket meg lehet közelíteni más úton is. Ez hat, s talán a helyszíni, bírság sem marad hatástalan ... Már a füzesabonyi vasúti kereszteződésnél járunk. A téma még mindig a négy kerékpáros esete, márcsak azért is, mert nem értjük: miért kockáztatják ilyen felelőtlenül az életüket ezek az emberek? A lehetséges válasz kifejtése azonban elmarad, mert hirtelen egy újabb kerékpáros vág elénk. Ezúttal egy horgászbotot szorongató kisfiú, talán kisebb, mint a szülői ajándékként kapott sebességváltós bicikli. Vele is elbeszélgetnek a rendörök, és ezúttal megússza figyelmeztetéssel. — Az iskolát azonban érdemes lenne felkeresni — mondja Huszár Mihály —, mert gyenge lehet a ff RÉSZ oktatása. Erre utal, hogy a fiú bizony az alapvető közlekedési ismeretekkel sem volt tisztában... Ez sajnos igaz. S igaz az is, hogy azok is vétenek a szabályok ellen, akik ismerik a szabályokat. Példa erre, hogy a gyorshajtók, az agresszív vezetők, az erőszakosan közlekedők, a gondatlanul előzők okozzák a legtöbb balesetet. Ami érdekes: utólag — ha egyáltalán életben maradnak — szinte valamennyien jól tudják, mikor vétettek, milyen szabálytalanság miatt következett be a karambol. A Párádon ellenőrzött IT 87—19-es rendszámú Zsiguli vezetője is tisztában van azzal, hogy a szanatórium és a kocsimúzeum közötti részen csupán 40 km-es sebességgel lehet közlekedni Ennek ellenére 59 kilométerrel veszi a kanyart, s már a sokat tapasztalt rendőrök is behunyják egy pillanatra a szemüket, látva azt, hogy szinte a kőfalhoz sodródott a kocsi. Ebben a pillanatban megszólal a rádiótelefon: — Az IT 87—19-es Zsigulit kérem megállítani. Gyorshajtás miatt felelősségre kell vonni 'a vezetőjét. A fiatalember reszkető kézzel nyúlt a pénztárcáért, majd a szondáért. Szerencsére nem ivott, a kisodródást okozó gyorshajtásért — foLátszólag megszokott hét végi tempóban hömpölyög a forgalom a 3-as számú fő- közlekedési úton. Egy-egy lassúbb, nagy terhet szállító jármű után kisebb-nagyobb konvojok alakulnak ki, aztán amint lehet, kiugranak mogulé a fürgébb személykocsik. Vajszínű Zsigulinkkal besorolunk az egyik oszlopba, hogy végigszaladjunk a 3-as Heves megyei szakaszán. A közlekedésbiztonsági napok keretében ugyanis ezen a napon délután 2-től este 10- ig fokozott ellenőrzést tartanak a közlekedési rendőrök. valamint az őket segítő önkéntesek, illetve a VOLÁN szakemberei. Az ellenőrzési akciót irányító parancsnok kocsija semmiben sem különbözik a többi járműtől, így nem meglepő, hogy Kápolna előtt már jeleznek a szemben jövők: ki az ablakon kihajolva köröz az ujjával, ki a fényszóróival villogtat rendületlenül — vigyázat, ellenőrzés, Traffipax...! S valóban, a községben meglátjuk a borsodi rendőrség mérőkocsiját — rajtuk kívül segítettek még a megyeieknek a szomszédos Pest és Nógrád közlekedésrendészeti járőrei is —, amelyik már a megjelenésével „megszelídítette” a járműveket. Ennek ellenére itt is akadt szabálytalankodó: a miskolci hűtőház FJ 94—69-es rendszámú tehergépkocsija több mint 60 km- es sebességgel hajtott a Traffipax előtt. A szabálytalankodó vezető helyszíni bírságot kapott. Az akció célja egyébként nem a „pénzgyűjtés” volt — sem ilyenkor, sem máskor nem ez a vezérelv —, hanem a megelőzés, a szabályok betartására való 'késztetés. Szükség van erre, mert csak az elmúlt esztendőben 56 halálos kimenetelű baleset történt a megyében, s egyikmásik esetben többen is az életüket vesztették. Erről beszél Huszár Mihály rendőr százados, az ellenőrzési akció vezetője, amikor a kocsink vezetője hirtelen fékez. Füzesabony alatt vagyunk, s az útpadkán — a ÇïMmüsm, 1978. május 21., vasárnap ... és azóta? Nem sok történt! Több tényt az iskolába A fotószakkönyvek szerint, ha egy átlagos teljesítményű géppel zárt térben, szobában kívánunk fényképezni — főleg, ha kint borult az idő — mindenképp ajánlatos vakut használni, mivel ezeknek a helyiségeknek a világítása nem éri el a kívánt mértéket És lám, fotósunk zavartalanul dolgozik az osztályteremben a villanófény segítsége nélkül, állhat bármelyik sarokba, középre, távolabb, s közelebb. ( Kőhalmi Erika hetedik osztályos tanuló. A tanárok is tudják róla: gyenge a szeme. gyorsan fárad, s az utolsó órákon már könnyen lankad a figyelme. — Ha olvasok, egy fejezet után legtöbbször le kell tennem a könyvet. Az iskolában is előbbre ültetnek, de egy idő után így is fájni kezd a szemem, főleg, ha felkapcsolják a villanyokat. Dienes Katalin szintén hetedikes Szemüveget kellene hordania, de csak akkor teszi fel, ha már fáj a szeme. — Nekem annyival jobb, * hogy közelebb ülök az ablakhoz, de ha égnek a villanyok az osztályban, én is megérzem már a hatodik órát — Melyik a kedvenc tantermetek? — Az az első emeleti, amelyikben egy ideje másfajta világítás van — mondja Kőhalmi Erika. — Szinte nem is lehet észrevenni, hogy égnek a lámpák, olyan egyenletesen árad szét a fény, s nem is káprázik az ember szeme. — Ebben a teremben sokszor még az íráshoz sem kell feltennem a szemüvegem — teszi hozzá Diei.es Katalin. — És nagyon jó, hogy nem vetődik árnyék a könyvre, füzetre, így az itt tartott órák után nehéz újra megszokni a többi terem félhomályát. O Lassan egy éve, hogy az Egyesült Izzó Világítástechnikai Intézete a megyei tanács közreműködésével felkereste Egerben az 5. számú iskolát és felajánlotta, hogy kísérleti jelleggel egy általuk kifejlesztett világítási rendszert adnak az iskolának, amennyiben azt társadalmi munkában beszereltetik. Pár éve az iskola tanulója volt egy kislány, akinek az édesapja — mint a szolgáltató vállalat villanyszerelője — brigádjával rendszeresen karbantartotta az elektromos berendezéseket, s minden adódó villanyszerelési munkát elvégeztek a tantermekben őket, Fodor Sándort és másik két társát kérték fel az új világítórendszer felszerelésére, amit a brigád akkor a nyári szünetben végzett el. — Ősztől az iskolában ez a terem volt a sláger — mondja dr. Lendvay Vilmosáé igazgatónő. — A viszonylag nagy termet olyan egyenletesen tölti meg a fény, hogy alig lehet megkülönböztetni a természetes világítástól. A gyerekek is szemmel láthatóan jobban érzik itt magukat, s délutánonként nemcsak a könyvtári foglalkozásokat, hanem még a különböző értekezleteket, megbeszéléseket is itt tartjuk. Ügy tűnik, ezzel a világítási módszerrel talán megoldódik a tantermek olykor már aggasztóan rossz megvilágítása, melynek szomorú eredményeiről a szemorvosok tudnának többet mondani. Dr. Mailáth László, a megyei kórház szemészeti osztályának vezető főorvosa is látta ezt a tantermet: — Ha kevés a' fény, vagy a világítótesteket helytelenül szerelik fel, a látószervrendszeren keresztül az egész idegrendszert nagyobb terhelésnek teszik ki, csökken a teljesítőképesség, az illető gyorsabban fárad. Sokan fordulnak hozzánk olyanok, akik rosszul megvilágított irodában dolgoznak, vagy ilyen -skolában tanulnak. A rossz megvilágítás országos probléma, s itt a megyében is vannak olyan iskolák, ahol még a minimális előírásoktól is jócskán elmaradnak. Nos, az 5-ös iskolában ennek pont az ellenkezőjét tapasztaltam. Jó fényforrások és ami sokkal fontosabb, elegendő fény volt a teremben. Nagyon fontos lenne, hogy ez a rendszer mielőbb széles körben elterjedjen. O A szerelést végző brigád időközben a szolgáltató vállalattól az UNISZERV Ipari Szövetkezethez került, s á szerelést végzők közül Mezei Béla mondja el tapasztalatait: — Tavaly még a nyár elején említették az 5-ös iskolában, az új világítási rendszer szerelését. Két okból is örömmel vállaltuk Egyrészt szakmailag érdekelt bennünket a- új módszer, hisz világítótesteket már számtalan helyen szereltünk fel, de ez egészen más. Másrészt pedig nekünk is vannak gyerekeink, igaz, már nem kisiskolások. A vállalat a szükséges vezetékeket, kiegészítő szerelvényeket biztosította, s mi gyakorlatilag egy hét alatt beszereltünk mindent. — Kívánt-e a munka az — Gyorshajtásért megbírságolom. .. — közli a rendőr. A motoros 11 kilométerrel lépte túl a megengedett sebességet Kerecsenden. gadni mernék, hogy ez ijesztette meg jobban, nem a rendőrök látványa — viszont megbírságolták. Talán még nem későn... S talán azokat sem, akiket ezen a napon „szegényebbé tettek” egy ötvenessel, százassal, vagy csak figyelmeztettek a szabályos, a kulturált közlekedés érdekében. Okosan indokolta a büntetést az egyik járőr intézkedő rendőre, amikor így adta át a büntetés igazolólapját: — Azért fizetett most eny- nyit, hogy ön és a maga mögött ülő gyermekei épségben érkezzenek meg az úticéljukhoz. És higyje el, ezért megéri. Jó utat...! Szilvás István átlagosnál nagyobb szakértelmet? — Ugyanazt kellett tennünk mint bármikor korábban, mivel a lényeg itt az elhelyezés és külön erre a célra kialakított armatúrák formája. A hagyományos lámpatestekkel szemben ugyanis ezek annyira szórják a fényt, hogy nem vakítanak, és épp a szóródásból adódik, hogy egyáltalán nincs zavaró árnyék. Majdnem kétszer annyit kell felszerelni ezekből a fényforrásokból és ami érdekes volt számunkra, hogy ezek párhuzamosan futnak a padsorokkal. Igaz, a beszerelési költségek és a szerelvények a régieknél valamivel többe kerülnek, viszont ezek üzemeltetése csak töredéke a hagyományos izzólámpás világítótestekének. — Ezt elmondtuk azon a közelmúltban tartott bemutatón is az iskolában, melyen a különböző oktatási intézmények vezetői és a megye művelődésügyi, pénzügyi képviselői vettek részt. Mindenki tudja, hogy egy-egy évben milyen kevés pénzből gazdálkodnak az iskolák, de a szerelést bármelyik villanyszerelő brigád Képes elvégezni társadalmi munkában, s máris lefaragnak 7—8 ezret a költségekből. Biztos akadnának olyan vállalatok is. amelyek további segítséget is nyújtanának. Mi mindenesetre felajánlottuk, hogy amennyiber felkér bennünket bármely iskola, soron kívül és a szokásos vállalati haszon nélkül végezzük el a munkát, ha kell, akár délután, a tanítási idő végeztével is. — Ennek már jó ideje. Jelentkezett-e azóta valaki? — Eddig még senki. O A minta tehát adott. Ráadásul nem is egyedülálló a megyében, hiszen elkészültek már az egri 9-es számú és a recski általános iskola világításkorszerűsítési tervei. Sőt az ÉMASZ recski kirendeltségének egyik szocialis-i ta brigádja az utóbbi helyen rpár át is adott egy új, korszerűen megvilágított tantermet. Az Észak-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat és a Heves megyei Elektrotechnikai Tudományos Egyesület úttörő munkát próbál végezni ezen a területen. Azért csak próbál, mert sajátos módon tucatnyi akadály állAhol a divat születik... (Csebokszári tudósítónktól] A „Csuvassvejbit” konfek« cióruha-szövetkezet kij sérleti laboratóriuma a váró» si Divatház nyolcadik emeletén található. Itt készül neki azoknak a ruháknak a mo» delijei, amelyeket a csebok- száriak fognak hordani. Á szakembereket az a szándék vezérli, hogy a főváros lakói minél szebben, praktikusabb ban és divatosabban öltöz-s ködjenek. Szvetlána Urvanceva di-l vatrajzoló a kirovi technoló^ giai felsőfokú technikum elvégzése után került C sebekszáriba. A hímzéses ruhadí- szítésre specializálta magatj Nagyezsda lljina, a leningrá- di textilipari főiskola volt növendéke szintén ruhaterve- zéssel foglalkozik. Az ő keze alatt születnek először ceruzával, azután festékkel a vázlatok. Jelenleg a nyári modelleken dolgoznak, de már megkapták a feladatot, hogy! tervezzék meg az őszi ruhakollekciót. Innen a vázlatok: a tervezőcsoporthoz kerülnek, hogy a végén szép ruha vagy elegáns kabát, szoknya és divatos munkaruha formájában jussanak el a lakossághoz. A tervezőcsoport a vázla-' tok alapján kidolgozza a ruha modelljét. Nagyezsda Jakovleva nyári ruhákat tervez, Alevtyina Mihajlova felső-, Muza Szofronovna gyermekruhákat. A kísérleti laboratórium egy másik részlegében készítik el a modell alapján a ruhát. Itt válnak valósággá a vázlatok, tervek, itt születik a végső döntés: gyártsák-e, vagy sem az új modellt. Kántor Klára { ja útjukat, nem beszélve á még ennél is rosszabb közömbösségről. Ezt mondja erről Kara- nyicz Árpád, az egyesület egri csoportjának titkára: — Vagy két éve, hogy napirendre került nálunk az iskolák megvilágításának tarthatatlan helyzete. Akkor az egyesület elhatározta, hogy a jövőben bármely iskola kéri, ingyen elkészítjük a világítás korszerűsítésének kiviteli terveit, vagy a már meglevőket dolgozzuk át megfelelőre. Ehhez nyújtott segítséget nekünk is az 5-ös iskolában elkészített mintavilágítás Annyira tetszett ott mindenkinek, hogy attól féltünk, nem győzzük majd a munkát — ... és azóta? — ...és azóta? Nem történt semmi. Senki sem fordult hozzánk, senki nem kérte a segítségünket, sőt már ott tartottunk, hogy mi kértük, szeretnénk elmondani szakvéleményünket a felújításokról, az új iskolák leendő világításáról, de azóta is semmi. Készülnek tucatszám a különböző oktatási intézmények, másutt „korszerűsítik” a tantermek világítását — a régi, igazoltan rossz tervek szerint. Tulajdonképpen a tanács művelődésügyi osztályának asztala ez, ahol viszont érthetetlen módon hallgatnak még a mi kérésünk után is. Pedig magam is jó néhány brigádot tudok csak a vállalatnál, amelynek tagjai társadalmi munkában beszerelnék a világítást, de ez a közömbösség — m.v nem akarok tehetetlenséget mondani — igencsak csökkenti mindenki lelkesedését, munkakedvét O Néhány hét és megkezdődnek a szünetben szokásos felújítási munkák Bízunk benne, hogy mielőbb hírt adhatunk arról, hogy az illetékesek — főként a megyei tanács művelődésügyi osztálya — elfogadták az önzetlen, értékes segítséget. Ugyanakkor reméljük azt is, hogy a kereskedelem is végre gondoskodik elegendő fénycsőről, hisz az ipar gyártja, de a kivitelezők mégsem tudnak a megfelelő típusból kellő mennyiséghez hozzájutni. Ebben az ügyben egy világos: pontot kellene tenni a végére. Cziráki Péter /
