Népújság, 1978. május (29. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-21 / 118. szám
Heti külpolitikai összefoglalónk %AAAAZWSAAAZ>^^AAA/WV^AZNAAAAA/V\AAAAA^WVXAAZvAAZ<AAAAAZWWWW A hét címszavakban dRTFÖ: Mobutu. Zaire elnöke külföldi segítséget kért a kongói népi íelszabadítási front sbabai akcióinak leveréséhez — Ceausescu Pekingbe érkezett — A magánlátogatáson Angliában tartózkodó Ecevit török miniszterelnök találkozott Callaghan brit kormányfővel KEDD: Az amerikai szenátus 55:43 arányú szavazással igent mondott az Izraelnak, Egyiptomnak és Szaúd-Arábiának szánt repülőgép-szállításra — A részleges olasz közigazgatási választásokon jelentős szavazatnyereséget ért el a kereszténydemokrata párt SZERDA: A varsói szerződés katonai tanácsának ülése Budapesten — Szófiában tárgyalt az iráni sah — Etióp egységek támadást indítottak az eritreai szakadárok ellen CSÜTÖRTÖK: A mexikói elnök felszólalt a KGST Végrehajtó Bizottságának moszkvai ülésén — Wojtaszek, lengyel külügyminiszter befejezte budapesti tárgyalásait — Teljes bizonytalanság Dominikában az elnökválasztás kimenetelét illetően PÉNTEK: Francia közlés arról, hogy fegyveres akciót kezdtek Sha- bában — Budapestre érkezett az iráni sah — Az olasz rendőrség megtalálta a terroristák titkos nyomdáját — Ceausescu befejezte pekingi tárgyalásait SZOMBAT: A belga csapatók is beavatkoztak a shabai harcokba, francia közlés szerint ejtőernyőseik Mobutu hatalmának visszaállításáig Zaireban maradnak — Ceausescu a. koreai NDK-ba utazott — Willy Brandt látogatása Angliában — Brzezinski, Carter elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója Pekingbe érkezett A hét 3 kérdése Francia ejtőernyősök és idegenlégiósok siettek a héten elsőként fegyverrel is a megingott hatalmú Mobutu zairei elnök segítségére. Belgium és az USA, Nagy- Britannia és az NSZK sem vonta meg támogatását a zairei rendszertől. Egységes nyugati mentőakció-e ez, egybevágnak-e itt a nyugati hatalmak érdekei? — ez az első izgalmas kérdés ezen a héten. Dominikában a héten elnökválasztást rendeztek. Bár a hatóságok megígérték, hogy tiszteletben fogják tartani a választási eredményeket, a hadsereg egy része megakadályozta az ellenzéki jelölt győzelmének kihirdetését. Mi húzódik meg a dominikai zűrzavar hátterében? Olaszországban a rendőrség rákapcsolt: felgyorsult a nyomozás a terroristák kéz- rekerítésére, részeredményekről jön hír. Mi állhat a Moro-dráma után elkésettnek látszó rendőri akciók mögött? Egységes-e a nyugati mentőakció Mobutu érdekében, egybevágnak-e Shabában és Zairéban a nyugati hatalmak szándékai? Egy régi személyes emlékem : Brüsszelben megnéztem a híres Kongó-múzeumot, azaz pontosabban, ma már szerényebb elnevezéssel, a kö.zép-afrikai múzeumot., A gyűjtemény ásványi kincsei láttán értettem meg először, miért olyan nagy a tét Kongóban, a mai Zairéban. Szinte minden van ott, ami érték a föld mélyén: gyémánt, és kobalt, réz és arany, mangán és wolfram... Shabában, amikor arról van szó a szívhez szólóan fogalmazott híradásokban, hogy meg kell menteni az ott élő európaiakat, akkor ez magyarul másként hangozhat, meg kell menteni a Géomines elnevezésű bányatársaságot. Amelynek például jelentős francia érdekeltsége van! Ezért is indultak el elsőként francia ejtőernyősök és idegenlégiósok, hogy fegyverrel segítsék a megingott hatalmú Mobutut és visszaverjék a Kongói Nemzeti Felszabadítási Front előretörését. Giscard d’Estaing elnök, aki nagy vadász, többször járt Mobutunál Szafa- rin, a nagyvadra történő, egzotikus vadászaton. De aligha lenne csupán ez az indok, hiába hangsúlyozza a Figaro Giscard d’Estaing és Mobutu „személyes baráti kapcsolatait”. Inkább az, hogy a francia monopoltőke szeretné „vadászterületévé” avatni az egykori Belga-Kongót. Érthető, hogy Brüsszelben ezt nem nézik mindig jó szemmel. A belga kormány igyekezett kifejezésre juttat1978. május 21., vasárnap ni, hogy ha ők küldenek Zairéba, Shabába a Sabe- nától elrekvirált repülőgépeken katonákat, illetve élelmiszert és gyógyszert, akkor ennek csak „emberbaráti” célja van, a franciák beavatkozása — „más jellegű”. Olyan hírek is járják, hogy a belga fővárosban többen szívesen látnák Mobutu bukását. A Kongói Nemzeti Feli szabadítási Frontnak lehetnek némi kapcsolatai a brüsszeli kormány bizonyos képviselőivel. Amikor amerikaiak, nyugatnémetek, angolok is bekapcsolódnak az akcióba, akkor egyszerre kettős célt kívánnak elérni: egyrészt úgy tűnjék, mintha a Nyugat egységes lenne, másrészt Franciaország ne léphessen fel egyedül, siker esetén ne maga arassa le a babért. Párizs számára viszont sürgős is, hogy eredményt mutathasson fçl. A jövő hét elején lesz a francia—afrikai csúcstalálkozó, amelyen vagy húsz fekete-afrikai ország nyékot vet már az Egyesült Államok belpolitikai életére. S miután a világpolitikai helyzetet meghatározó, elsőrendű hatalomról van szó, ezek az árnyékok az amerikai külpolitikai vonal- vezetésre is átterjednek. A. két választás közül az első már közvetlen feszültségeket gerjesztett az amerikai belpolitikában. Novemberben az úgynevezett „félidős választásokon” újjáválasztják az egész képviselőházat, és a szenátus egyharmadát. Ez már jelenleg is azzal a következménnyel jár, hogy a törvényhozók, valamint a két nagy párt gépezete az egyfes bel- és külpolitikai kérdésekben a helyi érdekekhez és a választói hangulathoz igazítja magatartását. Ez annál is inkább így van, mert május folyamán már egész sor államban megkezdődik az előválasztási harc: felkészülés a novemberi erőpróbára. A második választás természetesen az 1980-as csata az elnökségért. Ez látszólag még távolabb van annál, semhogy közvetlen hatást gyakoroljon az amerikai bélés külpolitikára. Ez azonban csak látszat. Ha ugyanis az első, idén novemberben tartott részleges választáson Carter elnök demokrata pártja a vártnál nagyobb vereséget szenved, ez már az elnök további reményeit is befolyásolhatja. Ami a népszerűséget illeti. 1977. januárjában, hivatalba lépése idején több mint 80 százalékos volt a közvé- j lemény-kutató intézetek sze_ I rint az új elnök népszerűsé- I gi mutatója. Ez a magas állam- és kormányfői ülnek le Giscard d’Estaing asztalához. Mi van a dominikai zűrzavar hátterében? Nos, itt amerikai „védett vadászterületen” vagyunk: a Karib-tenger térségében, Kuba szomszédságában nehezen tűrné el az Egyesült Államok olyan rendszer kialakulását, amely szembeszegülne a washingtoni akarattal. Nem mintha a mostani elnök- választáson az ellenzéki jelölt, Antonio Guzman túlságosan baloldali lett volna... De Santo-Domingó-ban, a fővárosban éppúgy, mint Washingtonban számosán megrettentek Guzman győzelmének esetleges következményeitől. 1962-ben, 38 év után először, viszonylag szabad választást rendeztek Dominikában, a liberálisnak számító Juan Bosch került az elnöki székbe. Egy év sem telt el, s a hadsereg vezetői „kommunistabarát érzelmekkel” vádolták az elnököt, megbuktatták. Az is emlékezetes, hogy kevés híján két év múlva fiatal tisztek pucs- csot szerveztek a reakciós és Amerikabarát junta ellen, az viszont az USA beavatkozását kérte. A „kommunista veszély” ürügyén 30 000 tengerészgyalogost küldött a washingtoni kormány Dominikába! 1966-ban került az elnöki székbe Balaguer, aki most is arra számított, hogy megfelelően irányított választáson megszerzi a többséget. Nem így történt. Az ellenzéki, úgynevezett forradalmi párt jelöltje, Guzman megelőzte a jelenlegi elnököt — legalábbis az addig összeszámlált szavazatok tanúsága szerint ... A tisztek egy csoportja ekkor közbeszólt, megállította a szavazatszámlálást és — Balaguer győzelmét kezdte ünnepelni! A helyzet rendkívül zavarossá vált. Puccs ez? Vagy csak halogató célú politikai hadművelet? Bizonyos fokig az USA számára is kényelmetlen az ügy, hiszen az emberi jogokat hirdető, a népakarat szabad érvényesüléséről szónokló Carter — mint a külügyminisztérium szóvivője kijelentette — „ígéretet kapott korábban Balaguer elnöktől, hogy tisztearány azzal függött össze, hogy a vietnami szennyes háború és a Watergate-bot- rány sokkja után az amerikai közvélemény jó része örömmel üdvözölte Carter már-már misztikus vallásosságba hajló hangvételét. A politikai professzionisták: a kongresszus, a szakszervezetek, az üzleti körök emberei pedig úgy vélték, hogy miután a demokrata párti elnöknek demokrata többségű kongresszus áll a háta mögött — az új adminisztráció a kezdeti tapasztalatlanság eloszlása után hatásosan oldja meg a legfontosabb feladatokat. NEM ÍGY TÖRTÉNT. Mindenekelőtt: a Carter^ kormány egyetlen lépést sem' tudott tenni az átlagamerikaiak tízmillióit elemi erővel érintő gazdaságpolitikai kérdések megoldására. Ebben a vonatkozásban mindenekelőtt három kérdés áll előtérben : 1. Rövid visszaesés után az infláció ismét magasabbra kúszik és idén elérhçti a 8 százalékot. Mindez olyan 10 esztendős időszak után következik be, amikor a bérből és fizetésből élők óriási többsége számára a reálbér stagnált. 2. Carter nem tudta megoldani az adóügyi problémákat. Az infláció miatt a régebben megállapított adó- kategóriák határai eltolódtak, így az átlagamerikai ma névleges jövedelmének körülbelül 30 százalékát fizeti adóba. 3. Semmilyen formában ném tudott megoldást találni a kormány az olajbehozatal csökkentésére, amely körülbelül 43 milliárd dollárral terheli meg az amerikai fizetési mérleget. letben tartják Dominikában a választási eredményeket”. Lehet, hogy — meghamisított választási eredményeket akarnak majd „tiszteletben tartani”? Mi állhat a Moro-dráma után elkésettnek látszó rendőri akciók mögött? Ha csak azt nézzük, hogy a terrorizmusról szóló hírek propagandahatása mekkora, nyilvánvaló: egyeseknek Rómában érdekük fenntartani a tömegek érdeklődését a terrorizmus iránt, ezen keresztül pedig folytatni az úgynevezett „vörös brigádok” viselt dolgainak felhánytor- gatásával az igazi baloldal elleni megtévesztő kampányt. Gondoljuk csak el: Moro halálával tulajdonképpen a dráma végkifejletéhez ért el. Lehullhatna a függöny a véres színjáték végén Nem! Most nap mint nap új szenzáció kell! Megtalálták a rejtekhelyei. ahol őrizték. Megtalálták a terroristák • titkos nyomdáját. Megtalálták az emberrablók jegyzetfüzeteit, fegyvereit, gépkocsijait, lakásait. És így tovább. Hogy a terrorizmus nyomán az igazi baloldalra is rágalmakat lehet szórni, s hogy a még a régi rómaiak idejéből való jelszó szerint „rágalmazni kell, valami mindig megragad!” — ez érdemes is és hatásos is. Az olasz reakció soraiban a siker elégtételével nyugtázták a községtanácsi választások eredményeit. A kereszténydemokrácia szavazatainak aránya ismét a 40 százalék fölé lendült, a kommunistákra esett voksok aránya pedig 30 százalék alá süllyedt. Természetesen egészen gyakorlati, bűnüldözési gyakorlati oka is van annak, hogy az olasz rendőrség már fel tud mutatni részeredményeket: amíg Moro sorsa nem dőlt el, a nyomozás érdekében sem lehettek bőbeszédűek. Meg még valami: talán fontos, felelős helyeken megvolt cinkosok is akadályozták korábban a nyomozást, nehogy Moro, kiszabaduljon. Most már, ha a tettesek egy része egérutat vehetett, az őket fedező személyiségek már nem gátolják meg, hogy a nyomozók bottal üssék a nyomokat. Ilyenformán nem túlzás azt állítani, hogy eddigi teljesítménye alapján Carter elnök — személyes szándékaitól eltekintve — a belpolitikai gyakorlatban amatőr politikusnak bizonyult. Magatartását nagymértékben a rögtönzés, és az improvizálás jellemezte. EZEN A PONTON az amerikai belpolitikai helyzet és Carter személyes gondjai világpolitikai jelentőségűvé válnak. A nemzetközi élet jelenlegi fejlődési szakaszában bizonyos stabilitásnak nemcsak az Egyesült Államok szövetségesei, hanem minden partnere számára lényeges jelentősége lenne. Két elnöki periódus, tehát 8 esztendős időszak elengedhetetlenül szükséges lenne ahhoz, hogy kialakuljon egy olyan stabil bel- és külpolitikai irányvonal, amellyel nemcsak az USA szövetségesei, hanem a politikai vízválasztó másik oldalán helyet foglaló partnerek — mindenekelőtt a Szovjetunió — is számolhatnak. A jelenleg Washingtonban megmutatkozó bizonytalanság, ingadozás és rögtönzés nem teszi lehetségessé, vagy legalábbis nagyon megnehezíti olyan hosszú távú külpolitikai akció megtervezését, amely közelebb hozhatná a világot a legdöntőbb nemzetközi problémák megoldásához. így az Egyesült Államok belpolitikájának és a Carter-adminisztrációnak a nehézségei akadályozó tényezőt jelentenek a világpolitikai helyzet stabilizálása szempontjából is. —■i —c Pálfi József Washington —két árnyékban KÉT VÁLASZTÁS is ár- ' Francia — belga segítség Mobntuna[: Az európaiak élete biztosításának ürügyén — valójában Mobutu reakciós zairei rendszerének megmentésére — francia idegenlégiós ejtőernyősöket dobtak le a Shaba tartománybeli Kolwezi felkelőktől ostromolt repülőterére. (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) A francia hadügyminisztérium szóvivője szombaton az állította, hogy a francia ésapatok már ellenőrzésük alatt tartják Kolwezi város teljes egészét, Párizsban pedig bejelentették, hogy újabb francia ejtőernyősöket dobtak le Shaba tartomány székhelyének körzetében. A belga hadügyminisztérium közlése szerint a belga ejtőernyősök birtokában Van Kolwezi repülőtere, s biztosítani tudják a város és a légikikötő közötti úton a csapatok mozgását, a polgári személyek evakuálását. Ugyancsak Brüsszelben bejelentették, hogy a Kolwe- ziből kitelepített európaiak első csoportja megérkezett a tartományi központtól 200 kilométere északra fekvő Ka- mina légi támaszpontjára. Innen szállítják majd Briisz- szelbe a túlnyomórészt belga állampolgárokat. Kiderült, hogy az első Kinshasába útnak indult amerikai • szállítógépeken nemcsak hadtápfelszerelése- ket szállítanak — mint ahogy azt Washingtonban előzetesen közölték — hanem teherautókat, páncélozott csapatr Érettségizett fiatalok! A FINOMSZERELVÉNYGYAR kellő létszám jelentkezése esetén szerszámkészítő szakmában beiskolázást tervez a „Bornemissza Gergely” 212. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézettél együttműködve. Képzési idő 2 év. Tanulmányi szerződéskötés esetén a vállalat ösztöndíjat folyósít! Bővebb felvilágosítást a Finomszerelvénygyár személyzeti és oktatási főosztálya ad. Jelentkezni lehet a „Bornemissza Gergely” 212. sz Ipari Szakmunkásképző Intézetnél: Eger. Kertész út 128. Vállalati szerszámkészítők munka közben Y szállító gépkocsikat, lőszereket és a francia idegenlégió egyéb fegyvereit. A Heves megyei Településtisztasági Vállalat — átszervezés miatt — megvételre felajánl használt, jó állapotban levő íróasztalokat. Érdeklődni lehet: Eger, Makiári u. 7. sz.
