Népújság, 1978. május (29. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-20 / 117. szám

Gyorsabb és tervszerűbb munkával

készül az új gyár

(Folytatás az 1. oldalról)

Beszédében a miniszter egyebek mellett hangsúlyozta: ahhoz, hogy hazánkban új gyárak, lakások, kórházak, is_ kólák épüljenek, nemcsak több pénzre, hanem több cementre is szükség van. „Az építők kenyere a cement” — mondotta. Cement nélkül ugyanis még a legkorszerűbb technikával, technológiákkal sem lehet új létesítményeket

A nagygyűlés résztvevői

(Fotó: Szántó György)

építeni, s mivel e nélkülözhetetlen építőanyag ára a világpiacon évről évre emelkedik, ezért hazánk számára sem mindegy, hogy iparunk mennyi cementet termel. Az igények évről évre emelkednek, ezért vált többek között szükségessé, hogy Bélapátfalván új cementgyárat építsünk.

A továbbiakban kritikus hangon szólt a miniszter a szóban forgó beruházás eddigi fogyatékosságairól, majd azt kérte a gyár építőitől, hogy politikai feladatnak tekintsék a nagy fontosságú beruházás mielőbbi megvalósítását, és még szervezettebb, hatékonyabb munkát végezzenek, hogy a módosított1 határidőre elkészüljenek feladataikkal és megkezdhesse működését hazánk egyik legnagyobb és legkorszerűbb cementgyára.

Végezetül elismerését fejezte ki az eddig is tervszerűen dolgozó vállalatok kollektíváinak, megköszönte a szocialista brigádok munkáját, valamint a Heves megye párt_ és állami vezetőinek

azt a szervezett és folyamatos segítségét, amelyet a 9 milliárdos beruházáshoz eddig nyújtottak.

Ezután Vaskó Mihály, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára köszöntötte a beruházás dolgozóit. Elismerően szólt eddigi munkájukról, tevékenységükről, majd a gondok, a problémák megszüntetésével kapcsolatosan a következőket hangsúlyozta:

Az egyik legfontosabb tennivaló — hangsúlyozta —, hogy a beruházásért felelős vezetők biztosítsák a nyugodt, a tervszerű, a folyamatos munka feltételeit, karolják fel a munka javítására tett ötleteket, javaslatokat, valamennyi érintett kivitelezői szervezet mérlegelje, hogy miként tudnak az eddigieknél is eredményesebben, hatékonyabban dolgozni azért, hogy a beruházás a vállalt határidőre elkészüljön. Javítani szükséges a kooperációs kapcsolatokat, alapvető feladat, hogy a szükséges anyag, eszköz mindig időben rendelkezésre álljon. El kell érni, hogy mindenki értse, tudja, elfogadja és tudása legjavát adja ahhoz, hogy végül is ez a rendkívül fontos beruházás mielőbb elkészüljön és termelhessen.

Végezetül azt kérte, hogy a minisztérium a továbbiakban is megkülönböztetett figyelmet fordítson e nagy jelentőségű építés megvalósítására, majd beszédét azzal zárta, hogy az itt dolgozó kommunisták legyenek élenjárói a munkának, segítsék, mozgósítsák a dolgozókat a tervszerű, a hatékony munkára.

Ezután Szabó Pál lakatos, a Budapesti Gép- és Felvonószerelő Vállalat szocialista brigádvezetője szólt a nagygyűlés résztvevőihez. Munkatársai, a beruházáson dolgozó szocialista brigádok, brigádvezetők nevében tett ígéretet arra, hogy erejükhöz, lehetőségükhöz mérten mindent elkövetnek azért, hogy a módosított határidőben megkezdhesse működését Bélapátfalva új cementgyára.

A munkásgyülés Habéra László zárszavával ért véget.

CIGÁNYOK

4. Á bőrömből ki nem bújhatok

Dr. Ábrahám Kálmán miniszter, Vaskó Mihály első titkár és Szabó Pál lakatos.

Általában

igen, de...

Lapunk ez év május 9-t számának 3. oldalán Antal Anikó tollából „Névtelen igazságkeresök” címmel publicisztikai jellegű írás jelent meg. A cikk érdekes témát feszeget: névvel, vagy névtelenül érdemes-e manapság közérdekű bejelentést tenni? Mert törvényünk van rá, hogy a bejelentőt egy évig megkülönböztetett jogvédelem illeti, azonban — sajnos — előfordul, hogy egy év után néhányan visszaélnek hatalmukkal, és valamilyen formában megtorlást alkalmaznak a bejelentővel szemben. A téma aktualitását mi sem bizonyítja jobban, hogy a közelmúltban a Miniszter- tanács is foglalkozott a közérdekű bejelentések és a bejelentők sorsával. A névtelen bejelentések száma az utóbbi időben növekedett, és a bejelentések jelentős része valósnak bizonyult.

Általában tehát ez a helyzet, a cikk tanulságai azonban mégis félreértésre adtak okot, s ezt olvasóink közül többen is jelezték. Az írásból ugyanis úgy tűnt ki mintha a cikkben említett, vél- dák Heves megyeiek lennének. Szerencsére megyénkben ellenkező a helyzet — és a példák nem innen származtak.

(k. I.)

— Vállalod, hogy cigány vagy?

— Miért? Talán azt hiszed, lehet ezt nem vállalni? A cigány a putriban is cigány, meg az egyetemi katedrán is cigány, ha odáig felemelkedik, de ez, persze, majdnem lehetetlen.

— Neked sikerült...

— Ugyan... egyszerűen csak főiskolai diplomám van — azért is keményen megizzadtam —, és utóbb még az is kiderült, hogy úgy kellett nekem a fősuli, mint ablakos tótnak a hanyattesés

— Akkor hát, mondd el, Anna.

— Jó, de itt-ott majd ha- zudok, lehetőleg úgy, hogy ne vedd észre. Nem azért, mert nekünk ez alapvetően a vérünkben van, hanem hogy lehetőleg ne ismerjenek rám a „fehér főnökök”, mert a szín igazra azt mondanák, hogy szemérmetlenül hazudik, rágalmaz, a cigánylány, ahelyett, hogy hálás lennék, hogy egyengették az utamat... Túl sokszor mondom azt, hogy „hogy”, de te majd kiszűröd belőle azt, ami nem kell. Tehát ott hagytam abba, hogy... látod, nem bírok kikecmeregni belőle — és Anna nevet, mélyről jövő fényes, felhős nevetéssel, ahogyan csak ők tudnak, a cigányok, na meg, a gyermekek, azzal a nevetéssel, ami a síráshoz áll legközelebb.

— Tudod te azt, hogy mi kilencen voltunk testvérek, otthon... ? Ugye, hogy nem? Na látod. Ha az én apám ügyesebb. kijön belőlünk egy futballcsapat, és állami

Hát otthon ez...?!

(A szerző felvétele)

támogatással1 most rúghatnánk a labdát a járásiban... Ne hallgass rám, hülyéske- dek. Az a lényeg, hogy nem bírtam otthon maradni a putriban, és ezt már csupaszfenekű kislány koromban is tudtam, és azt is, hogy csak egy mód van arra, hogy onnan eljöhessek, az, hogy tanulok...

Nehogy azt hidd. igaziból nem örült neki senki. Apám többször megpofozott, nogy nekem büdös a cigánycsalád: ő, meg anyám, meg a testvéreim, és azért játszom a jótanulót, hogy kiasszony vagy kurva lehessek... ne haragudj, így mondta, és még most is így gondolja nálunk mindenki odahaza... Az osztályfőnököm sem örült. Ahhoz nem voltam sem elég szép, sem elég csinos, sem elég „kedves”, hogy a támogatást kiérdemeljem. így csak annyit látott — bár sohasem mondta, csak éreztette—, hogy ez a kis füstös fruska majd elveszi a helyet a gépíróiskolában egy magyar elől. Nem is tudom, valóban elvettem-e... ? Talán igen... Mindenesetre, elvégeztem és gépírónö lettem, te tudod, hogy hol, nem rossz helyen. Akkor az volt, dolgozni, megpróbálni olyannak lenni, mint a többi lány, szóval nemcigánynak, de ez nem ment, és nem is bántam volna, de otthon meg már cigánynak nem. fogadtak el Ha hazamentem, egy óra múlva már vágytam vissza a hivatali megtűrtségből pedig vissza a putriba, a sző leimhez.

Egyik se ment.

Megtudtam, hogy olyan vagyok a világban, mint kutya a küszöbön: se kint, se bent. Akkor sírtam... — és

A cukorgyár

és a hatvani termelőszövetkezet hasznos szövetsége

Tavaszi jelentés a

A tavaszi hónapokban csaknem négyezer hektárnyi föld várt talajmunkára, vetésre a hatvani Lenin Termelőszövetkezetben. A terület arányosan oszlott meg ; boldogi, herédi, kökényes részeken, valamint a város határában. Legfeljebb a növénykultúrában mutatkozott változás. Most, amikor e sorokat papírra vetjük, a munkálatok kilencven százalékánál tartanak az egyesült gazdaság' dolgozói. Csupán háromszázötven hektár zöldség és silókukorica, talajmunkája várja a szárazabb, naposabb időt, amikor a nehéz gépek kimehetnek a földekre.

Mint ismeretes, ez a közös gazdaság évek óta az egyik legjelentősebb nyersanyag- szállítója a Mátra vidéki Cukorgyárnak. Az idén is csaknem hatszáz hektáron vetettek cukorrépát, ami közepes hozam esetén húszezer tonnányi termést ígér. Pillanatnyilag azonban gond még a répa betakarítása, tekintve, hogy a meglévő gépsor kapacitása legfeljebb a földterület egyharmadának felel meg. Ezért nagy jelentőségű az a tárgyalás, amit a szövetkezet vezetői a cukorgyár igazgatójával tegnap folytattak, s amelynek során kétol- dalúan gyümölcsöző szerződés született. Eszerint répabetakarítás idején a feldolgozóipar a rendszerhez tartozó gazdaságoktól, partnerektől irányíttatott a „Lenin” földjeire további két gépsort, valamint a Cukoripari Tröszt központján keresztül odahat, hogy a hazánkba érkező francia importgépekből elsők között kapjon a hatvani szövetkezet.

Evés közben jön meg az étvágy, mondja a közszáj. Erre a szerződött felek megállapodása is bizonyíték. A tárgyaláson ugyanis további

amikor ezt Anna mondja, vékony, barna arcában elhomályosulnak lassan a nagy fekete szemek, nevetve-bosz- szankodva sír néhány csepp kövér könnyet, zsebkendőt keres, letörli — a könnyek mellett egy kis fekete festék is került a zsebkendőre —, és folytatja, hogy tulajdonképpen még mindig nem volt semmi baj, de akkor elhatározta a technikumot, és négy év múlva elvégezte, és akkor már adminisztrátor volt. nemcsak gépíró.

— De cigánynak megmaradtam, nem volt hozzá elég eszem, hiába volt az érettségim, hogy felfogjam, hogy a bőrömből ki nem bújhatok, pedig én mindenáron le akartam vedleni ezt a barnát, és hittem, hogy ha diplomám lesz, attól majd fehérebb is leszek... Még most is csodálom, hogy elengedtek a főiskolára. Valószínűleg azt gondolták, hogy nem sikerül a felvételim — sikerült. Ne... ezt ne vedd nagyképűségnek, biztosan nem voltam semmivel sem okosabb, mint azok, akiket nem vettek fel, nem tudom, de meglehet, az volt a plusz, hogy cigány vagyok. .. Mindegy. Lényeg, hogy végigküszködtem az éveket, jó néhány utóvizsgát összeszedtem, többször a boa is akartam hagyni, hogy nem megy. aztán csak rábeszéltek, levizsgáztam és a végén diplomám lett.

A főnököm teljesen megfeledkezett az egészről, mármint arról, hogy én levelezőn főiskolára járok, mert nagyon elcsodálkozott, amikor bemutattam neki a diplomámat. Megmutattam, és mondom, a főnök fölöttébb elcsodálkozott. Nahát. .

ügyes.. hm gratulálok. Aztán:

— Nézze. Anna — mondl.i —, azt beláthatja, hogy egy ilyen helyen mégsem alkalmazhatjuk magát mint diplomást. .. Ugye, megért engem? ... Más részről viszont — most már adminisztrátor sem lehet, hiszen a képzettsége ezt magasan meghaladja. .. Nézze, adok magának

„Lenin” földjéről

kölcsönös igények nerülteli fel, amelyek gyara, ották a szerződés pontjait. t\ Hatvani Cukorgyár területéi, ’tyen- formán nagy betonsilui építenek, ahol nyáron a Lenin Különböző terményeit helyezik el. ősztől tavaszig pedig íz üzem hasznosítja. Itt tárolják a befutó répát. Gondot okozott eddig az a hatalmas mennyiségű földszenny- víz, amit szezon idején a gyár „termelt”. Nem tudták hova vezetni. Most ezt a feladatot szintén megoldják. A felhalmozódó szennyes, de jó földtartalmú vizet a Lenin Termelőszövetkezet öt- venhektárnyi földjére szivattyúzzák, ahol a gazdasag silókukoricát vet, ami javítja az állattenyésztés takarmányozását.

Tavaszi munkálatokkal kapcsolatos szemlénknek, sajnos, akadt szomorú tapasztalata is. Fagy és jég tizedelte a vetéseket. A „fagyos szentek” mínusz 2—4 fokos hidegét különösen a dinnye sínylette meg. S olyan mértékű volt a fagykár, hogy a pótlásra visszatartott palánta kevésnek bizonyult.

Amit e károkkal kapcsolatban megjegyeztek a szövetkezet vezetői, mindenképpen tudósításunk végére kívánkozik. Mint mondották az Állami Biztosító valószínűleg jelentős mértékben . kártalanítja a hatvani, herédi, boldogi, kökényesi tagokat. a közös gazdaságot Nagyobb baj, hogy a fagy. a jég megrövidítette a népgazdaságot, amelynek egyensúlya éppen olyan fontos a szövetkezetieknek, mint ahogyan saját háztartásukat rendben akarják tudni. Ezért a szorgoskodás, azért az újabb, veszteségpótló akciók sorozata.

(M. Gy.)

két hetet, maga talprae ;t, ügyes kislány, ezt mutatja a diplomája. Két hét alatt találhat magának olyan helyet, ahol frissen szerzett ismereteit megfelelően kamatoztathatja.

Sírt egy sort, aztán elindult a cigány lány.

Az ajtók sorra kinyíltak előtte — aztán becsukódtak.

Akkor megint sírt Anna, mint most, hogy a kálváriát elmesélte. Fekete szeméből szürkésbarnára fakult arcára csorogtak a forró, fényes cigánykönnyek. és megint letörölte, es megint festékes lett a zsebkendője, és most ránt egyet vékonyka vállán, és miközben a szeme ■ '■’ég sir, a szája már nevet, “/ét a karomra teszi, mintha • tigern vigasztalna, és azt mondja:

— Ez van, ne törődj vele. öreg. Mindenütt csak megy a szöveg, hogy így-;, ty, segíteni a cigányokon, és ezen még az sem változtat, hogy végül csak lett munkahelyem, de te ezt úgysem *u_ dód megérteni, ahogy sajnálkoznak. vagy majdnem l- tan kiröhögnek, hogy cigánylány létére valaki , ny- nyire naív lehet... ezt elviselni... hagyjuk is. hagyjuk a fenébe az egészet.. ős . te is, már ne haragudj, de íe- levájkálni mások életébe, közben meg, ki tudja, hol jár az eszed, és nekem elég volt mára a bőgésből, a terv el- jesítve, világos?!... És r_ lek, tényleg, hagyjuk ha, hagyjuk, hagyjuk... hog> az a cigány isten verje mea az életet!

Rókáig érnek a házak, n hegyek köldökömig. Romiokig ér a gyalazat, talpamat fák böködik.

(Ratkn József Gulliver éneke)

B. Kun Tibor

Következik: És erős r mi akarásunk...

1978. május 20., szombat j