Népújság, 1978. május (29. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-20 / 117. szám
Beszélgetés a színházról, a közönségről (1.) i „házasság” rosszul sikerfiit Az aggódás sürgette ezt a találkozást Sállós Gáborral, a miskolci—egri színház igazgatójával, valamint Illés István főrendezővel. A beszélgetés nyitányaként szerkesztőségünk véleményét tolmácsoltam, miszerint Egerből nézve vitatható az elmúlt évtized műsorpolitikája: a társulat elhanyagolja, mellőzi a magyar klasszikusok, nemzeti értékeink bemutatását, nem törekszik nevéhez és rangjához méltó, sajátos profil kialakítására. „Adósságunk: a magyar klasszikusok” — Mi a véleménye a színház vezetőinek? — A színház műsorpolitikájáról nekem más a véleményem — kezdi az igazgató —. Meggyőződésem ugyanis, hogy az elmúlt években is érezhető bizonyos fejlődés, noha az említett sajátos profil kialakítása valóban nem sikerült úgy, ahogyan mi azt szeretnék, s ahogyan azt a nevünk is megkövetelné. Hogy miért? Nos, elsősorban az egri színház miatt, pontosabban a rosszul sikerült házasság miatt. Ez a kettősség sajnos nem teszi lehetővé sem egy miskolci, sem egy egri profil kialakítását. Mi már több alkalommal elmondtuk, hogy egyazon műsorral nem lehet két különböző összetételű várost kiszolgálni. A két színház, a két színpad különböző mérete már egymagában indokolttá tenné az önálló műsor kialakítását. Amely oda illik az egri színházba és megfelel az egri közönségnek, s így jobban szolgálná a közművelődés céljait is. — Elégedetlenségünket az évad során több alkalommal is megfogalmaztuk. Sajnálattal tapasztaljuk azonban, hogy a szinház nem reagál írásainkra, válasz nélkül hagyja a vé-- leményeket, amelyeket olykor pedig talán lehetne vitatni is. A megyei lap mintegy százhúszezer olvasója és az egri Gárdonyi Géza Színház majd kilencvenezer nézője joggal elvárhatja, hogy a társulat vezetői válaszoljanak a műsorpolítikát, vagy a szinház és közönség kapcsolatát érintő cikkeinkre. — Egy-egy kritikára, bíráló cikkre, vagy a műsortervet elemző írásra mi mindig a következő bemutatóval, illetve évaddal váSallós Gábor igazgató (Fotó: Tóth Gizella) laszolunk — mondja a főrendező. — Mi tiszteljük a sajtót, amelynek az a feladata, hogy írjon, közöljön, cikkeivel elgondolkodtasson bennünket — ezt meg is teszi a Népújság —, a mi dolgunk pedig az, hogy jó és színvonalas előadásokat vigyünk színpadra. Ez a munkamegosztás. A kritikákat persze érdeklődéssel, sőt, izgalommal olvassuk, meg is vitatjuk, olykor neheztelünk a bírálatért, — különösen, ha nem értünk vele egyet — ám mindig tudomásul vesszük az újság véleményét. — Ami a tíz év műsorát illeti, meg kell jegyeznem, hogy más színházak műsortervéből is hiányoznak a magyar klasszikusok, sőt, az úgynevezett jó vidéki színházak elzárkóznak a magyar drámák színrevitelétől. Míg a mi színházunk éppen az elmúlt években vált a Falikép—kötélből, zsákból (MTI fotó — Megtaláltak a 7. századot Francia fllmvlgjáték A Sárköz szívében. Deesen él és dolgozik — mint a Járási Művelődési Központ v. 1978. május 20.. szombat Danis Barna felv. — KS) művészeti előadója — Decsi Kiss János. Szabad idejében ötletgazdag textil faliképeket alkot, amelyeknek anyagául kender zsákvásznat és köteleket használ. Decsi Kiss János Ónálló zsáktcatil-Uál- lításra készül. magyar drámák bemutatásának egyik rangos műhelyévé. — Messzire vezetne, ha most azt fejtegetnénk, hogy mire is kötelez tulajdonképpen a nemzeti színház elnevezés. De annyit meg- jegyzek, hogy a XX. század vége felé anakronisztikus, hogy így fémjelezzenek egy vidéki színházat. Mert felmerülhet a kérdés: mennyiben „nemzeti" az ország Nemzeti Színháza és nem inkább a Madách Színházat illetné-e ez a cím? Számunkra persze nem ez a legfontosabb, inkább arra kell figyelnünk, hogy a két megye egyetlen társulata divatos szóval élve, valóban közművelő színház legyen. Mi erre törekszünk, ezt igazolja az elmúlt négyöt év műsorterve is, amelyben jelentős helyet foglaltak el az orosz klasszikusok, (Csehov, Osztrovszkij), a múlt századok populári- sabb, ha úgy tetszik, romantikus drámai vonulata, amelyet a Monna Vanna és a Lorenzaccio képviselt. De játszottunk Shakespeare-t, és a mai nyugat-európai modern drámával is igyekeztünk megismertetni a közönséget. Ez utóbbi törekvésünket — A gondnok-ról van szó — nem sok megértés fogadta, pedig úgy érzem, eredményesnek mondható vállalkozás. — Vitathatatlan tény, hogy színházunknak van egy nagy adóssága — ez volt az említett összegző cikk lényege és alapigazsága — a klasszikus, illetve az új- klaszikus magyar drámák bemutatása. Meg kell mondani azt is, hogy alig néhány klasszikus drámánk játszható, talán ha öttel számolhatunk, s éppen ezért egyre inkább az újklasszikusok felé kell fordulnunk. Ez az önkényesen megnevezett kategória a századfordulótól napjainkig felöleli az igazi értékeket, többek között Sarkadi, Németh László, Illyés Gyula és Fejes Endre műveit is. Ezen a területen valóban van mit pótolnunk, ám nemcsak a mi társulatunkat, hanem általában az egész magyar színházi életet terheli ez az adósság. Márkusz László (Az interjú második részét vasárnapi számunkban közöljük). Egy tortaszeletre tértem be Marczipányi Márton cukrászmester Sütőtök utcai üzletébe. Maga a főnök — o szakma kiváló mestere — szolgált ki, s mint régi törzsvendégnek, bizalmával megtisztelve, elsírta keservét. — Harminc éve vagyok a szakmában — mesélte —, mármint önálló cukrásziparos, mert a tanuló- és segédévekkel együtt még jóval régebben. A szakmai tapasztalatok megtanítottak arra, hogy egyre sötétebben lássam a jövőnket. Mert ennek a itsztos iparnak csak múltja és jelene van, a jövő Felmerül a kérdés e francia film kapcsán is és nem először: hogyan van az, hogy a nagy tragédiát — mert egy ilyen háborút mi másnak nevezhetnénk? — először az emberiség a szenvedésneK kijáró megszeppenéssel, a fenség érthető és indokolt pátoszával közelíti meg. Azzal a szándékkal vall róla, hogy a megismételhetetlent minél magasabb erkölcsi mértékkel mérje meg, nogy legyen min okulniuk az eljövő nemzedékeknek. S majd megint egy kis idővel később már emlékezik az emberi esettség, a balgaság és félelem nem egy ötvözetére; arcokra, akikből fintort faragott a történelem és olyanokat, amikre csak nevetéssel lehet visszaemlékezni. Ez a lélektani folyamat a legtermészetesebb, mert az emberi emlékezés és képzelet mindig is ebben a sorrendben működött. Nem kell tehát attól félnünk, hogy egy- egy ilyen irónikus-gúny >ló- dó filmvígjáték lecsökkenti ennek a második világégésnek a sokkoló és megdöbbentő hatását. Nevetve is az igazat kell mondani ! Ami a filmet magát Illeti: a .vígjátéki ötletek vígjátékiak és innen-onnan annyi közük van a hábbrúhoz, hogy a kosztümök és a szituációk a háborús eseményekre mainak. Ez a film már folytatásként született, mert az eltűnt 7. századnak átütő u'ce- re támadt. Mi sem természetesebb, hogy a vállalkozói és forgatókönyvíró lelemény — a filmet Jean-Marie Poire írta — újabb kalandokat gyártott, Chaudard főtörzsteljesen bizonytalan, sőt tulajdonképpen nincs is jövője a mesterségünknek. Nem az üzletmenettel van baj, arra nincs panasz. A délelőtti csúcsforgalomban csak tát- racsúcsból ma is 80 darabot adtam el. A baj ott van, hogy gondolkodó elme lévén, tudok következtetni a jövőre. Huszonöt-harminc évvel ezelőtt a cukrászsütemények súlya és térfogata a dupláját tette ki az ez idő szerint készülő süteményekének. Vagyis mintegy negyedszázad leforgása alatt a felére apadtak a tortaszeletek, minyo- nok és roládok, no meg a őrmesterrel, a közlegény Pithivier-vei és a hosszú- mélák Tassin-nel. Itt mindenki a helyén van, leginkább az apró párbeszédek, amiket az operatőr színes, sokmozgásos felvételei tesznek még hatásosabbakká. Két-három szavas szövegrészek a megfelelő szituációoa helyezve harsány nevetést fakasztanak, mert a jellem, az egyéniség, a keresetten kialakított helyzeteidben valóban robbanó hatás érvényesül. És mennyi finom árnyalat és megfigyelés eredménye egy ilyen film! A vonaton menekülő három főhős nem ért a mozdonyhoz, az idő sürget, valamit tenni kell. s a keresés hevében a bambi Pithivier fecsegni kezd, hogy ő gyerekkorában... Robert Lamoureux, a film rendezője lírai képekkel kfi(Tudósítónktól) Csütörtök délután az egri Megyei Könyvtár hanglemezklubjának Varga Ferenc a Magyar Rádió zenei főosztálya szerkesztője volt a vendége, aki Beethovenről tartott előadást a romantikus muzsika egri kedvelőinek. Az előadó a zeneszerző iránt rajongók örömére olyan lemezeket is bemutatott, amelyeken a világ leghíresebb Beethoven interpretátprai többi tésztaféle. A fejlődés, jobban mondva a visszfejlő- dés útján tehát az, hogy még huszonöt-harminc év, és a cukrászsütemények teljesen elsorvadnak, eltűnnek. Márpedig. ha nem lesz áru, akkor mit árusítunk majd? A cukrászok szempontjából megnyugtató lenne egy olyan megoldás, hogy a fogyasztóközönség a nem létező áruért is fizessen majd, ugyanúgy, ahogy most fizet még a meglévőért. Ez nem is olyan irreális kívánság, mint talán első hallásra tűnik, hiszen a lassú súlycsökkenést sohasem követte árcsökkentés; az édésségkedvelők tehát már eddig is hoztak ötvenszázalékos áldozatot a cukrásziparért. Beszéltem a problémáról egy péküzem vezetőjével is, aki a zsemlék méret- és súlyalakulásával kapcsolatban hasonlóképpen vélekedik. .. Mire Marczipányi Márton végére ért a mondanivalójának, én már régen végére jártam a tortaszeletemnek. (A fentiek ismeretében ez nem is furcsállható.) Megígértem neki, ha lesz rá időm, majd töröm a fejem valami épkézláb megoldáson. Hiszen bizonyára azért avatott be a gondjába, mert tudta rólam, hogy olykor-olykor, eszembe szokott jutni valamilyen ötlet. Heves Ferenc ti át az egyes epizódokatl Gondja van rá, hogy a legsikerültebb és legerede^od ötletet, mármint a szökést a film egy olyan szakaszában helyezze el, amikor az eUp- rózás már-már a ritmus lanyhulásához vezetne. A franciáktól egyébként is megszoktuk, hogy a vígjátékban mindenütt a komoly jellemzést tartják szem elő*-!? Innen van az, hogy a szökési jelenet, a rangokon való összezördülés elemi hatásúak, nem beszélve arról a sakkpartiról, amit a német tábornok vív a fogoly francia századparancsnokkaL! Pierre Mondy, Jean Lefebvre, Henry Guybet es a filmet rendező Robert Lamoureux a robbantótiszt szerepében valóban rászolgálnak a sikerre. működnek közre. Így SzvjáS toszlav Richter, aki zongora- szonátát ad elő; vagy Kari Richter,, aki a Missa sollem- nist dirigálja. Igazi csemegét jelentett az a felvétel is, amelyen a G-dúr zongora- versenyt Paul Badura Skoda egykorú 1820-ban Bécsben készült zongorán játssza. Befejezésképpen a hallgatóság kérdéseket tett föl, s a beszélgetés azzal a reménnyel zárult, hogy mielőbb ismét sor kerül hasonló jól sikerült rendezvényre a hanglemezklubban. B. /. f Új berendezéssel gyarapodik a könyvtár (Tudósítónktól) A petőfibányai könyvtár á viszonylag jó ellátottságú könyvtárak közé tartozik. Az évről évre gyarapodó könyvek szakszerű elhelyezése, a zsúfoltság megszüntetése viszont időközönként problémát jelent. A vállalati szak- szervezeti bizottság e problémák mielőbbi megoldása céljából 30 ezer forintot biztosított újabb könyvtári állványok beszerzésére a régi, elavult felszerelések pótlására. Ebből az összegből az ifjúsági és gyermekrészleg jelenlegi felszerelését teljes egészében kicserélik újra. korszerűre, így a könyvek szakszerű elhelyezése hosszabb időre biztosítva lesz. A felnőtt kölcsönzőrész'oeS is, több mint háromezer! könyv elhelyezésére alkal-j más új állványok beszerzésére kerül sor. Ezenkívül d helyben olvasás és a válogaJ tás feltételeinek javítására" is gondolt a könyvtár az egyéb berendezési eszközök vásárlásával. J £ S3 Farkas András Beszélgetés Beethouenröl
