Népújság, 1978. május (29. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-04 / 103. szám

Növénytermesztés a magyar mezőgazdaságban 2‘. Legfőbb takarmánynövényünk — a kukorica Űjabban ismét mind gyak­rabban hallani — amikor a mezőgazdasági termeles szer­kezete kerül szóba —, hogy hazánk a kukoricaövezetben van. E meghatározás mind­össze annyit jelent, hogy ter­mészeti adottságaink kedvez­nek a kukoricának. Ez pedig nagyon is fontos, s egyben értékes vonása a hazai lehe­tőségeknek. Ennek bizonysá­gául elegendő egy rövid nem­zetközi áttekintés a kukori­cáról. A kukorica karrierje erő­sen felfelé ível. A világon egyre nő az érdeklődés az élelmiszer — ezen belül az értékesebb élelmiszer — a hús iránt. A hústermelésnek, az állati termék termelésének . mind fontösabb nyersanya­ga a kukorica. Túl messzire nem érdemes visszamenni. I!l65-ben világviszonylatban összesen 227 millió tonna ku­koricát termeltek. Tíz esz­tendővel később csaknem 100 millió tonnával volt több a kukoricatermés. Évente te­hát mintegy 10 millió tonná­val gyarapodott a kukorica termésmennyisége. E fontos tákarmánynövény új és új területeket hódított meg. Míg 1965-ben 93 millió • hektárt, addig 1975-ben már csaknem 130 millió hektárt foglalt el ez a növény a földön. KÉT ÉS FÉL-, HÁROMSZOROS HOZAM A termelés technológiája a kukorica esetében talán még nagyobbat változott, mint a búzáé. A kukoricát a közel­múltig kapásnövényként tar­totta számon a szakirodalom. Az 1960-as évek közepe tá­ján azonban nagyüzemeink­ben megszűnt a kukorica kézi munkaerőre alapozott művelése. A kézikapát a gé­pek, a gyomirtó vegyszerek váltották fel. Ez azonban csak az egyik jellemző. A másik az, hogy erőteljesen nőttek a hoza­mok. Csak érdekességként említendő: az 1891—1900 kö­zötti évtizedben a statisztika 15 mázsás hektáronkénti át­lagtermést tartott nyilván. Ehhez .képest 1960-ig nem mutatkozik lényeges javulás. 1951—1960 között hazánk kukoricatermő földjei 21,9 mázsás átlagtermést adtak hektáronként. Több mint fél évszázad alatt 6—7 mázsás hozamnövekedés nagyon sze-' rény eredmény. A mezőgaz­daság szocialista átszervezé­sének befejezte után meg­gyorsult a hozamnövekedés üteme 1960—1965 között 26,1 mázsa, 197:1—1977 között 43,7 mázsa kukorica termett átla­gosan egy-egy hektáron. 1975-ben — az eddigi leg­jobb kukoricatermő évben az átlagtermés meghaladta az 50 mázsát. Tavaly 1977-ben az eddigi második legjobb hektáronkénti átlaghozamot — 47,6 mázsát — sikerült el­érni. Aránylag rövid idő alatt két és fél-, háromszorosra nőtt a kukorica hazai termés­átlaga, s ezzel az eredmény­nyel sikerült megközelíteni a nemzetközi élmezőnyt. Ami a kukorica vetésterületét il­leti : e téren Magyarország a tizedik helyen áll, ha a ve­tésterület 1,4 millió hektár. A kukoricát a világon a leg­nagyobb területen az USA- ban termelik, ahol vetésterü­lete 30 millió hektár körül alakul. Termésátlagaink nemzet­közi szinten is elfogadhatók. Igaz az USA-ban a nagyon nagy termést adó 1972-es év­ben túlhaladták a 60 mázsás hektáronkénti átlagot (60,8 mázsa). De több év átlagá­ban is a világ legjobb kuko­ricatermelői közé tartoznak. Az USA-ban 1971—1975 kö­zött 54,4 mázsás átlagot ér­tek el. Ugyanebben az idő­szakban Európában Francia- ország kukoricatermelési eredménye érdemel figyel­met. A francia mezőgazdaság — szintén nagy területen — 48,2 mázsás kukoricahozam­mal zárta az 1971—1975 kö­zötti éveket. NAGY LENDÍTŐ A TERMELÉSI RENDSZER A kukorica termésátlagá­nak ilyen mértékű növekedé­se több forrásból ered. Szó-. cialista nagyüzemeinkben a talajművelés gépesítése je­lentősen javította a munka minőségét. A növénynemesí- tök munkája, a hibridizáció gyors egymásutánban adta az újabb és újabb, nagyobb ter­mőképességű fajtákat. A vegyipar nemcsak a gyomirtó vegyszerekkel, hanem nagy mennyiségű műtrágyával is hozzájárult a kukoricater­mesztés fejlesztéséhez. Amíg pár évtizede legfeljebb kilo­grammokban lehetett merni azt a műtrágyamennyiséget, amit egy-egy hektár kukorica átlagosan kapott, addig ma ötszáz kilogramm körüli ha­tóanyagmennyiség kerül egy- egy hektár kukoricaföldbe. Az anyagi-műszaki feltéte­lek változását jó ütemben követte az emberek szakmai ismeretének bővülése. Utat tört az a felismerés — s en­nek mindenekelőtt a terme­lési rendszerek voltak a ter­jesztői — hogy a hozamra ható tényezőket a lehető leg­jobban összhangba kell hoz­ni. Nem egy-egy termelési tényező nyomán várható nagy termés, hanem akkor, ha valamennyi tényező egy­formán magas szinten van. A kukoricatermelési rend­szerek — amelyek a növény- termesztésben az első voltak — szinte minden esztendőben 8—10 mázsával felülmúlták, az országos átlagot. Erőteljes húzóhatást gyakoroltak a hazai kukoricatermesztésre. S e téren továbbra is van tennivalójuk, hiszen a ku­koricatermelés lehetőségeit még messze nem használtuk ki. Erre vall sok egyéb mel­lett: a legjobb nagyüzemek 90—100 mázsa közötti hektá­ronkénti hozamot érnek el, szemben a rosszul termelők 30 mázsa körüli termésével. Ekkora különbség csupán a talajviszonyokkal, a termé­szeti tényezők különbözősé­gével nem magyarázható. A nyolcvan-száz mázsás rekordterméseket sem lehet a felső határnak tartani, hi­szen ismeretes, hogy van USA-beli farm, amely 200 mázsa feletti hozamot ért el egy hektáron. Szakemberek által elismert tény, hogy a kukorica potenciális termő- képessége lényegesen na­gyobb, mint a búzáé. A ku­korica potenciális termő- kepességet azonban az eddig elért szép eredmények elle­nere még nem sikerült any- nyira kihasználni mezőgaz­daságunkban, mint a búzaét. TÖBB KUKORICA KELL Miközben világméretek­ben nő a kukorica termőterü­lete, hazánkban csökkent, 1975-ben egymillió 413 ezer hektár, 1976-ban egymillió 339 ezer hektár, tavaly pe­dig mindössze egymillió 280 ezer hektár adott szemter­mést. Két év alatt 133 ezer hektár területcsökkenés még jó átlagtermés esetén is kel­lemetlen következményekkel jár. A kukoricatermés terve­zett mennyiségétől tavaly is elmaradtunk. Az össztermés nem egészen érte el a hat­millió tonnát. Ha figyelembe vesszük, hogy tavaly az ál­lattenyésztés mintegy 8 mil­lió tonna abraktakarmányt igényelt, akkor érthetővé vá­lik: miért esik mostanában oly sok szó a kukorica ter­mőterületének növeléséről. Nem egyszerűen a pár éve mutatkozó kedvezőtlen ten­denciát kell az idei tavaszon megállítani, hanem elenged­hetetlen a területnövelés is. A növekvő állatállomány a mind nagyobb hústermelés ezt követeli. Igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy az elmúlt években a kukoricatermelés növekvő költségeivel nem tartott lé­pést a hozam, az árbevétel, pillanatnyilag sok más nö­vény kedvezőbb közgazdasá­gi körülmények között ter­meszthető. Jelenleg nincs mód ezen változtatni. Ettől függetlenül a kukoricára nagy szükség van. S ez a nö­vény — ha az állattenyész­tésben jó hatásfokkal hasz­nosítják a gazdaságok — végső soron még ma is elő­nyös az üzemen belül. Ezért is ösztönöz egy miniszteri rendelet premizálással a ku­koricatermelés ■ növelésére. Ennek két feltétele van. Az egyik a termőterület növelé­se, a másik a hozamok gya­rapítása. Mindent meg kell tenni azért, hogy a megter­mett kukorica mennyisége több, minősége jobb legyen. A. I. 5 BHG ti, kezelőpultjai A BHG Híradástechnikai Vállalat kísérleti laborató­riumában az ú.j elektronikus vezérlésű' alközponthoz elké­szültek a tetszetős külsejű kezelőpultok a vállalat"*' *s intézmények szrmára. Még az idén megkezdődik a soro­zatgyártás. (MTI fotó — Balaton József íelv. — KS) Rekonstrukcióval—több is Országszerte megélénkült a régebben épült sertéstele­pek fejlesztése, korszerűsíté­se. Ezen is ’ lemérhető a ser­téstelepek tenyésztési-tartási létesítmények rekonstrukció­jához új formájú, fix áras, előre meghatározott összegű állami támogatást biztosító rendelet féléves hatása, bár a rekonstrukció gyorsabb ütemét még mindig néhány — az üzemeken kívül álló — gond fékezi. Ez derül ki az MTI megyei szerkesztőségei­nek jelentéseiből, amelyek a nagyüzemi sertésállomány több mint a felét befogadó és a lakosság ellátásában fon­tos szerepet betöltő „koro­sabb” telepek megújulásá­nak helyzetéről számolnak be. Tavaly 40 tsz-ben és 22 ál­lami gazdaságban került sor felújításra, üzembővítésre; összesen több mint 90 ézer állat elhelyezési, tartási fel­tételeit korszerűsítették. Ba­ranya megye 24 szakosított sertéstelepe közül 13-ban már véget ért a rekonstrukció, a korszerűsített üzemek évente 24 ezerre! több hízott sertést értékesítenek, és ezzel há­rom új szakosított telep lét­rehozását takarították meg. Jelenleg öt üzem átépítésén dolgoznak állami támogatás­sal. Az ország legnagyobb ser­téstenyésztő megyéjében, Bács-Kiskunban tíz telepen rendezkedtek be a korszerű tartásra, további kilenc üzemben még munkát ad a korszerűsítés, ezek nyomán 30 százalékkal nő a vágóser­tés-termelés. Viszonylag jól állnak a somogyi gazdaságok is; a szakosított telepek nagy részében befejeződött a be­ruházás, két nagyobb üzem­ben, a dél-somogyi és a bö- hönyei állami gazdaságban folyamatos felújítással a kö­vetkező években megkétsze­rezik a sertés-„termelést”. Valamennyi ‘ beruházás gyorsítására — soron kívül készíti el a terveket az AG- ROBER. A rekonstrukció — a jelek szerint — jó lehetőség a ha­tékonyság, illetve a nyere­ség növelésére. A villányi Űj Alkotmány Tsz-ben úgy nőtt 30 százalékkal a telep kapa­citása, hogy fél kilóval csök­kent az egy kiló hús előállí­tásához felhasznált takar­mány mennyisége. A felújí­tott baranyai üzemekben egy.egy gondozó most két­szer annyi malacot tud ellát­ni, mint régebben. A malac­nevelésnél harmadával több helyet nyertek az állatok el­helyezésére az új, úgyneve­zett rácspadozatos technoló­giával Fejér megyében, ahol egyúttal a takarmányozási technológiát is „kiigazítot­ták”: 8400 tonna abrakot ta­karítanak meg évente. Bács- Kiskun megyében az orszá­gos átlagnál lényegesen jobb — 91 százalékos — a felújí­tott „sertésgyárak” helyki­használása, Somogy korsze­rűsített telepein pedig ma már 18 az egy kocára jutó vágósertések száma, ez ket­tővel több, mint két évvel korábban. A telepek felújítását több megyében ügyesen összekap­csolták a háztáji termeléssel ; Pest megyében választott malacokat adnak a kisterme-1 löknek, és a takarmányellá­tást is szavatolják, másutt — mint például Kaposváron — kölcsönös anyagi előnyök alapján vemhes kocát bizto­sítanak a kistermelőknek. A rekonstrukciót hátráltat­ja, hogy a felhasznált beren­dezések egy részének gyenge a minősége és a választék is hiányos. Baranya több gaz­daságában a beépített ventil­látorok névleges teljesítmé­nyüknek csupán felét adják és gyorsan elromlanák, ho­lott a szellőztetés lényeges feltétele az eredményes ál­lattartásnak. Pest megyében az állatok elhelyezésére szolgáló úgy­nevezett battériák gyenge minőségét és a beszerzés ne­hézségeit teszik szóvá a kö­zös gazdaságok szakemberei, s nehezményezik, hogy a te­lepek gépeinek szervizellátá­sa sem kielégítő. Sok helyütt hiányoznak a higiénikus fel­tételeket biztosító felszerelé­sek, és általánosnak nevez- » liető gond, hogy a sertésön- , etetők — és itatók nem biz- • * tosítják az etetés optimális feltételeit. Ezek a példák is arra utalnak, hogy sok még a tennivaló a sertéstenyész­tést ellátó ipari háttér fej­lesztésében. (MTI) Aranygyűrű és kaptafa Ótven esztendő becsületes munkájának elismerése, ta­núbizonysága az aranygyű­rű, amely Kocsis József hat­vani cipészmester, ujján meg. csillan. Pár hete kapta. Bu­dapestre hívatták, a kisipa­rosok szervezetének országos központjába, ahol kívüle ti­zenöten részesültek hasonló kitüntetésben. — Sok mindent megéltem, s ez az, egyetlen, amire iga­zán nem számítottam. Hogy gondolnak rám akkor is, amikor majdnem kiesik a ke­zemből a kalapács. Hogy fi­gyelik, észreveszik munká­mat, amelynek nincs ugyan olyan szép rangja, mint haj­danában. de azért csak el- kél a város szélén egy öreg cipész, aki talpal, foltoz, föl­veri a pusztulásra ítélt sar­kot. .. Gondosság és nyugalom a Béla utcai ház, a lugas. a kert, a kicsi műhely. S fe­jünk felett meggyfa bontot­ta ki fehér virágsátorát. — Ha megunom bent a görnyedést, itt pihenem ki. Vagy ezen a pádon napozgat- va, vagy az ágyások között, ahol felfrissít a másféle moz. gás, a másféle figyelem. Kü­lönben négy esztendeje köl­tözködtünk be Boldogról a feleségemmel. Ott eladtunk, itt vettünk házat. A fiunk biztatott folyvást, hogy jobb lesz nekünk a közelükben. Netán leesik lamelyőnk a lábáról, mindjárt segíteni tudnak... Hogy azelőtt mi volt? Először három kemény inasév Stadler József mű­helyében, majd korabeli se­gédlegényekhez illő vándor­lás városról városra, egyik mestertől a másikhoz. Pest, Aszód, Gödöllő, Hatvan, Gyöngyös. Heti húsz pengő­ért, kosztért. S a tudományért, ami az emberre ragadt vándorlás közben. Én nagyon figyeltem, nagyon igyekeztem. Miha­mar egyformán értettem férfi-, női cipőhöz, ezért szí­vesen fogadtak föl a meste­rek. A ház rejtekéből előkerül észrevétlen a feleség, szüle­tett Bálint Ilona, akinek 1933-ban esküdött örök hű­séget a vándorló cipész. Ak­kor abba is hagyta a régi életet., letelepedvén a boldo- gi Zrínyi utcában. Vasutas após segítette a fiatalok fé­szekrakását. Fél házat vett nekik. Ott éltek, ott dolgoz­tak. Józsi bácsi feleségének szintén volt szakmája, angol­szabóságot tanult. De mun­kakönyvében kevés a be­jegyzés. Inkább a családot szolgálta férje oldalán. Hogy dúskáltak volna? Azt nem. A vándorlás takaré­kosságra is megtanította a cipészt, ilyenformán beosz­tással szépen nekipendültek. Később a termelőszövetkezet lendített rajtuk. Beléptek két hold földjükkel, s a háztáji szinte terülj asztalkámnak bizonyult. Zöldséget, kukori­cát termett, amin aprójó­szágot, malacot lehetett ne­velni. Aztán jött a nyugdíj, a hatvani költözködés. Min­den úgy, hogy a mester egyik kezében kalapács kopogott. — Szerettem, szeretem a szakmát, a tisztességgel szer­zett mesterlevélre büszke va­gyok, mint egészségben föl­nevelt fiunkra, s a kicsi Ág­nes unokára, aki napos ven­dég nálunk... És akár hiszi, akár nem: még most is ta­nulok. közel a nyolcvanhoz. Üj, jól fizető cipőt már csak a rosszlábúak csináltatnak. Évente hat-nyolc párt. Kel­lett valami után néznem, mert összes járadékunk nem tesz ki egy ezrest. Sok a gu­micsizma, kitanultam hát a vulkanizálást. így most már összekaparok havonta hat- hétszáz forintot, s mivel nem terhel semmi adó, Ilonkával kijövünk a pénzből. Meg a fiamék! Szeretnek bennün­ket, segítenek tőlük telhető­én. Van autójuk, néha el­visznek erre-arra. Ahol ván­doréveimben sose jártam... Mire vagyok még büszke? Hogy a munkámat is szeret­ték. Volt egy aszódi kun­csaftom. hivatali elöljáró a két háború közt. Az még Boldogra kerülvén sem ha­gyott el. S annyira ismertem a-lábát, hogy levélrendelésre Aranygyűrűs cipész küldözgettem neki a pár ci­pőket. ★ Kocsis Józsi bácsi örült volna, ha gyermeke folytat­ja a szakmát, átveszi tőle a kis műhelyt. Sok szülőben él ez a vágy, ami tulajdonkép­pen a mesterség tiszteletéből táplálkozik. Csalódott! De azért meg­értő. Látja, tapasztalja, hogy kihalóban a kedvelt mester­ség. A fiatalok inkább a biz­tosra mennek, s a többre. Ez azonban nem egyenlő benne a gyáripari termékei elfogadásával, a nagyipari lábbelivel. Ellenük .van. (Fotó: Szabó Sándor) Ahány ember, annyiféle láb,' azt kell az előre gyártott ci- pőWé kényszeríteni. Közben * pedig torzul, fáj, sajog, annyi szenvedés forrása, dörmögi fülünkbe. Amiből szinte egyértelmű­en kíérzik, hogy ha valami csoda folytán megifjulna. Jó­zsi bácsi, megint csak ott kezdené, a kaptafánál... Moldvay Győző 1978. május 4., csütörtök v

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents