Népújság, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-13 / 86. szám
r Nincs választás! KI NE ÉRTENE EGYET azzal, hogy a gyárak gazdasági biztonsága, eredményessége elsősorban azon múlik, mennyire tartanak lépést a technikai haladással, a piaci igényekkel? A gyakorlatban viszont — számos példa jelzi — a korszerűsítés mégsem — vagy még nem — bontakozott ki egyöntetűen és egyértelműen. Vagyis: más a változtatások elvi helyeslése, általában és más ezek kivitelezése. segítése konkrétan a gyakorlatban. Ebben az is közrejátszik, hogy a vállalatokon belül sokan a saját munkakörükben és a közvetlen környezetükben nem érzékelik pontosan (vagy se- hogysem) az esetleges korszerűsítés hatását a saját magul? és a vállalat gyarapodásában. A géppark cseréjének, vagy a gyártmányválaszték átalakításának hozamát, jelentőségét általában a vállalatok legfelső műszaki, gazdasági vezetői képesek felbecsülni megfelelően. Azok a szakemberek tehát, akik munkájuknál fogva birtokában vannak, valamennyi adatnak. információnak, a jövőre utalóknak is. (Amivel nem mondjuk azt, hogy ezzel együtt e szakemberek' egyszersmind megfelelően ösztönzöttek is az át- • fogó korszerűsítési akciók elindításában.) A vállalatok vezetői tehát pontosan áttekinthetik. hogy a piaci igények és a technikai színvonal változása milyen megújulást tesz vagy tenne szükségessé, mibe kerül az, honnan lehet a rávalót előteremteni, hogyan alakul a vállalat gazdasági helyzete, aszerint, hogy a szükséges modernizálást végrehajtják, vagy sem, vagy csak részben hajtják végre, vagy meddig lehet még várni egy ilyen programmal és így tovább. A vállalati szervezet alsóbb szintjein azonban e kérdések már csak nehezen tekinthetők át. ugyanis — és ez természetes — nem tartozik a különféle munkakörök elllátásához a korszerűsítés hatásainak megítéléséhez szükséges információk ismerete. Ezek az információk persze nincsenek hét lakattal elzárva. Csupán arról van szó. hogy ezek beszerzése és folyamatos figyelemmel kísérése azok számára, akikre a végrehajtás tartozik, jelentős többletmunkával jár. A NAPI TERMELÉSI FELADATOK ellátása mellett azonban a végrehajtási szinteken dolgozók feladata a korszerűsítési programok kivitelezése is. A gyáregységvezetőkre, az üzem-, és művezetőkre. a csoportvezetőkre, és a szakmunkásokra vár ugyanis a többi közt a műhely, az üzem előkészítése az új gépek fogadására, rájuk hárul az új berendezések bejáratása (igen kényes munka), vagy az ő kötelességük az első időszakban az új termék gyártásának egyengetése is, a technológia csiszolása, az új munkafogasok és az új normák kialakítása. Egy-egy korszerűsítési program kivitelezése során hallatlanul sok múlik a végrehajtáson. Ha viszont itt. ebben a körben, a korszerűsítéssel való egyetértés csak elvi, általános. akkor bizony ilyen programmal nem könnyű messzire jutni. A vállalatoknál dolgozók túlnyomó része ebben a kérdésben nehezen mozdul el az elvi egyetértés álláspontjáról. A többség jelenlegi keresete ugyanis nem tükrözi, nem közvetíti a gyártmányok és a gyártási eljárások korszerűsítésének fontosságát, szerepét a jövedelmek alakulásában. (S ez tulajdonképpen még az igazgatókra is igaz.) Sőt: a termelésben dolgozói?, irányítók és munkások (és főleg a teljesítménybérben dolgozók) keresete akkor alakul jól. ha kevés a változás az üzemben és a régi gépeken a régi gyártmányokat lehet elkészíteni, szinte már behunyt szemmel. ÉRDEMES LENNE a megoldáson mindenütt gondolkodni, hiszen a valóságos érdekek pontos felismeréséért egy-egy vállalaton belül js sokat lehet tenni. Sőt: elsősorban talán itt lehet a legtöbbet cselekedni, nem pedig központilag, elvégre a folyamatos és megfelelő fejlesztésben az első számú érdekelt mégiscsak egy-egy vállalat kollektívája. Technológiai változtatás esetén például a teljesítmény-követelményeket esetleg lassabban kellene az új lehetőségekhez igazítani, hogy egy ideig, az érintettek könnyebben teljesíthessék a régi normákat, amíg az új gyártmány előállításában, vagy az új gépek kezelésében megfelelő rutint nem szereztek. Vagy: egy-egy nagyobb szabású fejlesztés esetén az érintett üzem vagy műhely 1—2 éven át kapjon nagyobb nyereségrészesedést, (amit, a részlegen belül azután a valóságos érdemek szerint lehetne elosztani); vagy: lehetne esetleg korszerűsítési pótlékot fizetni a fejlesztés okozta termeléskiesések, zökkenők miatti bérkiesések ellensúlyozására és így tovább. Mindezt azért, hogy a korszerűsítés pillanatnyi, az első időszakban többnyire elkerülhetetlenül mutatkozó hátrányait sehol se érezzék meg különösebben. ILYEN MEGOLDÁSOK alkalmazása azonban csak ott és addig lehetséges, ahol még nem késtek el a fejlesztéssel. Vagyis, ahol még van miből fizetni, ellensúlyozni az érintett részlegek esetleges keresetkiesését, béringadozását. Ahol viszont minderre már csak a költségvetés támogatásával gondolhatnak, ott bizony az eddigi késlekedés ,.áraként” már tisztességesebb — sőt, legyen kötelező — vállalni a korszerűsítéssel együtt járó lassúbb vállalati eredménynövekedés következményeit. (A végrehajtott fejlesztések 1—2 év után, többnyire, ha jók voltak a számítások, úgyis meghozzák a többletet.) Mindezt azért lenne érdemes mindenütt végiggondolni, s eszerint cselekedni, hogy szélesebb körben váljon végre egyértelművé: a korszerűsítés sehol sem múlhat a belátáson, mert ez nem a választható utak egyike, hanem az egyetlen lehetőség. Gerencsér Ferenc Programozási gyakorta ton a hallgatók (MTI ipló — Balaton József felv. — KSJ Számítástechnikai szakemberek képzése Az idén mintegy kétszázót- ven számítástechnikai tanfolyamot szervez a hazai vállalatoktól és a mintegy ötven országból érkező hallgatók számára a KSH Nemzetközi Számítástechnikai Oktató és Tájékoztató Központ. Űj számítógépek, oktatási anyagok, programok és audiovizuális eszközök (zártláncú tv-stúdió) segítik az oktatók munkáját. E berendezéseket az ENSZ fejlesztési programjának pénzalapjából vásárolták. Zártláncú televíziós stúdió nagyban elősegíti az oktatást Miért nincs? Meghatározó a piac Azonosak és mégis eltérők Bűvös szám volt tavaly a hét, ugyanis egy esztendő alatt hét százalékkal emelkedett Heves megye szövetkezeti tagságának jövedelme. Ha e szám mögé nézünk, sokféle összetevőt találunk. 1977- ben a vártnál eredményesebb esztendőt zárt megyénk mezőgazdasága. A munka termelékenysége 12,4 százalékkal emelkedett, és a termelésnövekedést négy százalékkal kisebb létszámmal érték el, mint egy évvel előtte. Ml csak IS Nagyüzemeink múlt évi gazdálkodásához hozzátartozik az is, hogy feszített, de reális terveket készítettek. Sok volt a nem várt elemi kár — csaknem íélmilliárd forint —, ami meghatározta az eredményeket. A búzatermés például jóval elmaradt a várttól és lemaradt az országos átlagtól is. A zöldségtermelésben viszont előbbre léptünk, ami nemcsak a 22 százalékkal nagyobb vetésterületben, hanem az árbevételekben is megmutatkozott. Vannak tehát eredmények, melyhez a közös gazdaságok tagságának szorgalma nem kevésbé járult hozzá. Az elemi károk ellenére azonban néhány területen a munka fogyatékosságairól is szólni kell. Indokolatlan ugyanis, hogy az azonos természeti adottságok között gazdálkodó üzemek eredményei nagyban eltérnek egymástól, melyek az elmúlt esztendőben sem csökkentek. Mindez a munka, az irányítás, a vezetés színvonalára is vonatkozik. Indokolatlan, hogy az 58 Heves megyei termelőszövetkezet 31 százalékát adó 18 gazdaság termelte az összárbevétel csaknem felét és a nyereség 76 százalékát, a többi viszont lemaradt... Ami pedig az idei terveket illeti, közös gazdaságaink túlnyomó többsége magáévá tette az MSZMP Központi Bizottságának és az MSZMP Heves megyei Bizottságának decemberi határozatát, amely a megyei tervfeladatok megvalósítására irányul. Néhány szövetkezetben mégis a tavalyi eredményeket „kiugrónak” tartják és az idei tervcélkitűzéseik nem érik el a múlt évit. « Felzárkózás az országos állaghoz Bizonyos óvatosság érthető, de ugyanakkor azt is látni kell, hogy a laza terveknek nincs megfelelően ösztönző hatásuk. Annak ellenére, hogy’ az idei előkészületeket tavaly korán kezdték a gazdaságok. a tervek mégsem eléggé megalapozottak! Igaz, üzemeink megértve az országos gondokat, ezer hektárral növelik a kukorica termőterületét, de ez még nem minden ! Lényeges, hogy a kenyérgabona-termelésben mutatkozó lemaradásokat is mihamarabb pótolják. Az idei tervek helyesen, az országos átlaghoz való közelítést célozták meg, és hektáranként 38 mázsás termés elérését tűzték feladatul. Az üzemi tervékben azonban a lehetségesnél és kívánatosnál jobban növekedtek a beruházási előirányzatok, ami nem indokolt. Legfontosabb, hogy a már elkezdett beruházásokat mielőbb befejezzék és azok a termelést segítsék. Az idei feladatok jellege kettős. A jobb eredményekre törekedve üzemeinknek növelniük kell a hozamokat. A mennyiség mellett azonban a termények minőségének további javítását sem feledhetik szem elől. Ez a gazdálkodás színvonalának növelése, a szervezés, a vezetés irányításának javítása nélkül el sem képzelhető. Üzemeink nem nélkülözhetik a rendszeres és pontos közgazdasági elemzéseket, hogy a hozamok elérésére mennyi költséget fordítsanak. Tervszerűbbé kell, hogy tegyék a tápanyaggazdálkodási rendszert. Ebben a műtrágya-felhasználás ellenőrzését, a szállításon és tároláson, valamint a szakszerű kijuttatáson keresztül a hasznosításig egységes egészként kell tekinteni. Indokolt ez azért is, mert. még mindig nem ott tart, Heves megye a műtrágya-felhasználásban, ahol kellene, sok helyen éppen a rosszul értelmezett takarékosság miatt. Értsék meg azt is üzemeink, hogv a termelés és az értékesítés szoros kapcsolatban van. A tervezésben ezért meghatározó a piac! Kezdeményező szokemtiereket Egy-egv mezőgazdasági termék előállításához nemcsak földre, kedvező időjárásra, gépekre és ösztönző közgazdasági szabályozókra van szükség, hanem jól képzett vezetőkre és szakemberekre is. Ebben sok még a tennivaló megyeszerte. Több leleményes, kezdeményező szakemberre van szükség üzemeinkben, különösen fontos, hogy javuljon a vezetés színvonala. A vezetők az ösztönzés legkülönbözőbb formáival felszínre hozhatják és mozgósíthatják 6 az emberekben rejlő ismereteket, a hozzáértést, a szorgalmat. Ma már nagy értékű anyagokat használnak fel a termelésben, drága gépeket alkalmaznak, melyeket szakismeretek nélkül nem kezelhetnek. Gazdaságaink nagy része iparsze- rűen termel kukoricát, búzát, cukorrépát és takarmány- növényeket. Ehhez nem nélkülözhetik a magas szintű szaktudást. Nagy tartalék rejlik a technológiai fegyelem betartásában. Ez utóbbi éppen a nem kellő szakértelem miatt a legnagyobb gond. ' Heves megye mezőgazdasága sokat fejlődött az utóbbi években. Az eredményeket a természeti tényezőkön kívül azonban rontják az egyes üzemek között meglévő indokolatlan eltérések. Megyénk mezőgazdaságának V. ötéves tervi célkitűzései között az elsők között szerepel, hogy fokozatosan megszűnjenek ezek a különbségek. Men túsz Károly Naiv kérdés. Ha valami nincs az üzletekben, annak egyetlen oka lehet: nem gyártják. Mert ha gyártanák, bizonyára el is szeretnék adni, tehát senkinek sem lenne érdeke, hogy a már kész cikket jól elrejtse a kedves vevő elöl. A kazettás magnószalagot ezek szerint nem gyártják. Pedig mennyit reklámozták a BRG készítményét. Ezt vegye, ennek kiváló a minősege! Majd tapasztalja maga is, ha az erre a szalagra rögzített felvételt visz- szahallgatja. Keletje lett a BRG által gyártott, honi magnószalagnak, kazettának. Aztán valami váratlan fordulat következett be hónapokkal ezelőtt. A karácsony előtti napokban már csak az remélhetett kazettát, aki vett egy magnót is. Persze, ez nem bizonyult túl olcsó megoldásnak, mert egy száz forintot sem érő kazetta miatt megvenni egy, legalább kétezer forintos magnót .,. És ha az új kazetta is betelik, mindjárt az első nap? Aztán már sehogy sem lehetett kazettát kapni. — Mikor lesz legközelebb? — Sajnos, nem tudjuk megmondani, mert nem tőlünk függ, mikor szállít a nagykér — hallottuk a minap a GYÖNGYSZÖV-áruházban. — Szállít egyáltalán? — Tessék elhinni, nekünk a legkínosabb mindig azt mondani, hogy sajnos, nincs. Miért kételkednénk ebben? De mennyivel kinő-, sabb a magnósnak azt hallani. hogy kazetta pedig nincs. Igaz, magnó nélkül meg lehet élni. Magnó nélkül még nem halt éhen senki. Azaz... / Ha jól meggondoljuk, az a magnó ma mar nem csupán a szórakozás céljait szolgaija. Hányán tanulnak úgy idegen nyelvet, hogy magnóra veszik és onnan hallgatják vissza, annak segítségével vésik az emlékezetükbe. Ez pedig a közművelődés területe már! De ha csak szórakozásra kell a magnó, az miért lenne kárhoztatandó - körülmény? Melyik alapfokú szemináriumon tanítják azt. hogy egy öntudatos dolgozó óvakodik a könnyű szórakozástól? No, ugye! Marad tehát az eredeti feltételezés. Nem gyártják a hazai kazettákat, a külföldön készülteket pedig nem hozzák bé. Ezernyi oka lehet ennek, amit nem kötnek senki orrára. Nehogy a gazdasági kémeknek a dolgát megkönnyítsék. Lehet, hogy csavar nincs. Lehet, hogy az elektromágnes romlott el. Lehel, hogy a fröccsöntögép adta be a kulcsot. Az is lehet, hooy nem lehet kapni azt a szép, mély tüzű, gesztenyebarna festéket, amivel a kazettát... Atyaúristen, mi lesz, ha kidcriil. hogy a világosabb barna festéket csak valutáért. méghozzá jóval drágábbon tudjuk beszerezni, hogy a kis csavarok importja. illetve...? Népi folytatom. Teljesen összetörtem. Mi lesz? Kínoz a gyötrő kétség. (—ár) Mvmthnn A 1978. április 13., csütörtök
