Népújság, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-12 / 85. szám

ÄAAAAA/VVVV\AAAÄAA/\i*AAAAAAAA/V‘v • <edd esti lí'"*»oWVai kommentárunk; Szakítás Dél-Airlkábait A DIPLOMÁCIAI KAPCSOLATOK MEGSZAKÍ­TÁSA mindig olyan látványos lépés, amelynek világ­szerte nagy visszhangja támad. Ami azonban most tör­tént Afrika déli részén, olyan esemény, amely még a térség jó ismerőit is meglepetésként érte. Transkei — jelenti ennek a furcsa „államnak” a fővárosából, Um- tatából két amerikai hírügynökség, az AP és az UPI — megszakította diplomáciai kapcsolatait a Dél-afrikai Köztársasággal. A lépés hord erejét és hosszabb távú jelentőségét csak az előzmények ismeretében érthetjük meg. A fajüldöző apartheid-rendszer már 1950-ben elvi döntést hozott az úgynevezett Bantusztán-szisztéma bevezetéséről. Ennek lényege az, hogy a négy és fél­millió fehér birtokában marad a kincsekben rendkívül gazdag ország nyolcvanhét (!) százaléka, a tizennyolc millió afrikait pedig — kényszerrel, erőszakkal, törzsi alapon — a fennmaradó tizenhárom százalék kopár, tengődést is alig biztosító körzeteibe telepítik. A fo­lyamat 1976. október hatodikén indult meg. Ezen a napon a Xhosa törzs körzetében megalakult az első „független” Bantusztán, Transkei néven. Vezetőjéül Kaiser Matanzima személyében Pretoria olyan törzsfőt jelölt ki, akiről úgy hitte: mindenben kiszolgálja majd az apartheid-rezsimet. AZ ELSŐ BANTUSZTÁN ÁLLAMiöaGAT a vi­lágszervezet közgyűlése 134 szavazattal, ellenszavazat nélkül elfogadhatatlannak nyilvánította. Ugyanaz a közgyűlés, amelynek afroázsiai többsége — a szo­cialista országokkal együtt.— örömmel üdvözöl min­den igazi függetlenné válást. Csakhogy ez semmilyen értelemben nem volt az —• és nem lesz az a többi ter­vezett Bantusztán sem. Ezeken a kopár földdarabokon ugyanis egyszerűen nincs lehetőség gazdasági élet megteremtésére, ráadá­sul e törzsi rezervátumok — mert azok — politikailag is, egyébként is teljesen ki vannak szolgáltatva Pre­toria kénye-kedvének. ILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT érthető nem­zetközi figyelmet kelt Matanzima főminiszter bátor lépése, amivel a törzsfő nem csekély személyi kocká­zatot is vállalt De a jelek szerint ez az az eset, amikor a keserűség még a félelemnél is nagyobb. Harmath Endre Köziemen) fiúsak bonni lálogalásáról Bonnban közös közleményt írtak alá Gustáv Husák csehszlovák államfő, a CSKP KB főtitkára NSZK-beli hi­vatalos látogatása alkalmá­ból. A közlemény nemzetközi kérdésekkel foglalkozó rést® hangsúlyozza mindkét fél meggyőződését, hogy az eny­hülési politikának nincs ész­szerű alternatívája. Ennek a folyamatnak a szempontjából történelmi jelentőségű volt az európai biztonsági és együtt­működési értekezlet, és hasz­nosnak bizonyult a belgrádi konferencia is. Csehszlovákia és az NSZK megerősítette akaratát, hogy tovább mun­kálkodjék a különböző társa­dalmi berendezkedésű és kü­lönböző nagyságú, földrajzi helyzetű államok békés egy­más mellett élése és együtt­működése érdekében. A két ország képviselői méltatták a szovjet—ameri­kai SALT-tárgyalások jelen­tőségét ős annak a remé­nyüknek adtak hangot, hogy a stratégiai fegyverzetek kor­látozása terén hamarosan po­zitív eredmény születik. Ceausescu Amerikába utazott Nicolae Ceausescu, à Ro­mán Szocialista Köztársaság elnöke és felesége, kedden délután, James Carter ame­rikai elnök meghívására Bu­karestből az Egyesült Álla­mokba repült. A román sajtó arról tájé­koztat, hogy Ceausescu elnök látogatása a bilaterális kap­csolatok bővítését szolgálja, s hogy- Románia mindenek­előtt gazdasági területen kí­ván szorosabb együttműkö­dést folytatni az Egyesült Államokkal. Ceausescu és Carter időszerű nemzetközi kérdésekről is tárgyal. Űrhajósok kitüntetése Moszkvában Moszkvában kittintették a Szojuz—Szaljut űrexpedíció hat résztvevőjét. A kitüntetéseket Leonyld Brezsnyev nyújtotta át az űrhajósoknak. A képen Grecsko. Dzsanibekov, Maka­rov, Bemek és Gubarev Brezsnyev társaságában. .Népújság telefotó — TASZSZ—MTI—KS) Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára, a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke nyúj­totta át kedden délelőtt a Kremlben az elnökség által adományozott kitüntetéseket a Szojuz—Szaljut űrexpedí­ció hat résztvevőjének: Jurij Romanyenkónak. az űráüo- más parancsnokának és Ge- orgij Grecskónak. a Szaliut fedélzeti mérnökének, a két új „űrvilágcsúcs tart ónak” továbbá Vlagvimir Dzsani- bekovnak és Oleg Makarov- nak, illetve az első nemzet­közi űrexpedíció két tag­jának, Aiekszej Gubarevnek és a csehszlovák űrhajósnak, Vladimir Remeknek. Vala­mennyien Lenin-rendet kap­tak. Azok, akiknek ez volt az első űrutazásuk, megkap­ták a Szovjetunió Hőse cí­met, a vele járó aranycsil­lagot és a Szovjetunió Űr­hajós Pilótája kitüntetést. Brezsnyev beszédében nagy szeretettel köszöntötte a hős űrhajósokat. Megkezdték a részleges visszavonult az izraeliek A Dél-Libanont meg­szállva tartó izraeli csapatok kedden megkezdték részleges visszavonulásukat bizonyos hídfőállásokból a "Litapi fo­lyón átívelő Khardali hídtól keletre fekvő területeken. Aí megszálló csapatok nyolc ki­sebb körzetet engedtek át, és a kiürített területeket aa UN!FIL egységek (ENSZ-c.su^ patok) norvég alakulatai el-l lenőrzik a továbbiakban. Az izraeli csapatok keclJ den délutánig mindössze 2—1 kilométer mélységben vonuH tak vissza. A libanoni rádió az izraeli csapatkivbnási hadmozdula- tokát ielentéktelennek minő­sítette. A Palesztinái Felszabadítás! Szervezet időközben leszögez-) te: segítséget nyújt a? ENSZ-I kötelékeknek az izraeliek feU adta állások elfoglalásában; A palesztin mozgalom azon­ban semmi olyan kísérleti t) nem tűr el, amely a palesztin fegyveresek jelenlétének kor­látozását szolgálja. A PFSZ egyúttal leszögezte: tisztelet­ben tartja azokat a kötele­zettségeket, amelyeket aa ENSZ-erők feladatainak tel-, jesítésével kapcsolatban vál­lalt,'de figyelmeztetett arra t is, hogy az UN1FIL nem ve­heti át a PFSZ dél-libanoni állásainak ellenőrzését. „Választások” a Fülöp-szigeteken Kétes győzelem Az ellenzéknek még Mani­lában sem sikerült képvise­lői helyet szereznie, jóllehet egyedül a fővárosban voltak esélyei — közölte Ferdinand Marcos, a Fülöp-szigetek ál­lamfője és egyben miniszter- elnöke. Bejelentésével egy­idejűleg azonban egy másik hír is világgá röppent az áp­rilis 7-i parlamenti választá­sok után: az egyik választó- körzetben Imelda Marcos, az elnök felesége hivatalosan 260 szavazatot kapott, míg az ellenzék jelöltje csupán 23-at, holott ott legkevesebb 50 el­lenzéki szavazó adta le vok- sát. Az ilyen és ehhez hason­ló „furcsaságokhoz” persze már hozzászokhattak a Fü­löp-szigetek lakói országuk legutóbbi fél évtizedének tör­ténetében. A RENDKÍVÜLI állapot Ferdinand Marcos több mint 10 éve irányítja az or­szágot, s 1972, a rendkívüli állapot bevezetése óta teljha­talmú ura a Fülöp-szigetek- nek. A politikai pártok azóta be vannak tiltva, s ez alatt az" időszak alatt mintegy 60 ezer ember volt valamilyen formában rendőri felügyelet alatt. Ugyanakkor még Mar­ens politikai ellenfelei sem vitatják azokat az eredmé­nyeket, amelyeket az ország gazdaságának talpra állításá­ban fellendítésében elért. A néhám' éve még igen magas, 10 *a. április 12., szerda 34 százalékos inflációt a múlt évben 6 százalékra sikerült lecsökkentenie, a gazdasági fejlődés üteme pedig eléri az évi 5—6 százalékot az ország­ban A Fülöp-szigeteken 1975 óta lényegesen több iskola, kórház, közút épült, mint mondjuk 10 évvel ezelőtt. Az elnök januárban még arról beszélt, hogy a parla­menti választások megtartása hosszú távú demokratizálási programjának nyitányát je­lenti majd. Valójában azon­ban már akkor egy olyan ideiglenes nemzetgyűlés lét­rehozására gondolt — ezt most már a választások kö­vetkezményei is bizonyítják —, amely visszafogja és a le­hető legminimálisabbra csök­kenti a kormányát bírálók hangját. Noha a törvényhozás joga hivatalosan az új testü­letet illeti majd meg, Mar- cosnak, mint államfőnek és miniszterelnöknek egy sze­mélyben, lehetősége van ar­ra, hogy felülbírálja a nem­zetgyűlés döntéseit és ő mondja ki a végső szót. Ha pedig minden kötél szakad, még az ideiglenes parlamen­tet is feloszlathatja. Ettől azonban nem kell tartani. Marcos elnök pártja, a „Moz­galom az új társadalomért” természetesen megnyerte a választásokat, a képviselők nem fogják keresztezni az el­nök útjait. KAMPÁNY A BÖRTÖNBŐL A parlamenti választások egvik fő jellegzetessége azon­ban — az elnök riadalmára — az ellenzék váratlan akti­vizálódása volt. Marcos leg­jelentősebb személyi és po­litikai riválisa, Benigno Aquino kampányát a közpon­ti Luzon börtönből folytatta, ahová 5 és fél éve van bezár­va. Marcos csupán annyit en­gedett meg neki, hogy a tele­vízió nyilvánossága előtt tisztázza magát azok alól a vádak alól, amelyek szerint egykor az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség, a CIA ügynökeként tevékenykedett az országban. Aquino azon­ban ezt a lehetőséget nem­csak erre használta fel. A te­levízió több millió nézője előtt arról is szólt, hogy ha­mis vádak alapján tartják fogva és ítélték el. Az ellen­zéknek ez a vezéralakja már a választási kampány kezde­tekor sikeresen összefogta a korábbi liberális párt politi­kusait, a munkásvezetőKet, egyházi személyiségeket és egyetemistákat. „Először volt alkalmunk arra az elmúlt öt év során, hogy ismertessük elképzeléseinket a tömegek­kel és ebben az értelemben mi már megnyertük a válasz­tásokat” — mondta egy el­lenzéki képviselőjelölt köz­vetlenül a választások előtt MEGFÉLEMLÍTÉS ÉS CSALÁS A ellenzék valóban nem szerzett helyet a parlament­ben, azonban az április 7-e óta a Fülöp-szigeteken zajló események azt bizonyítják, hogy erőfeszítéseik nem vol­tak hiábavalóak Rögtön az eredmények ismertetése után felhívták a tömegek figyel­mét arra, hogy Marcos párt­ja csak a megfélemlítés és a csalás eszközeivel nyerhette meg a választásokat s or­szágszerte tüntetéseket, tilta­kozó megmozdulásokat szer­veztek. Marcos válaszul erre a rendkívüli állapot beveze­tésének gyakran embertelen körülményeire emlékeztető, szigorú biztonsági intézkedé­seket rendelt el az ország­ban, különösen a fővárosban, Manilában, s a rendőrség rö­vid idő alatt csaknem két­ezer embert vett őrizetbe. Marcos, amikor a választáso­kat kiírta, nem számolt az el­lenzéki erők ilyen szintű megélénkülésével, s most, amikor minden alkalmat megragad pártja győzelmé­nek, politikája helyességének hangsúlyozására, közvetve tulajdonképpen azt is elisme­ri, hogy számára a győzelem már nem teljes és diktatóri­kus eszközök nélkül aligha vallhatná magáénak. Még a választások előtt mondta: „Tisztában vagyok azzal, hogy senki sem fog hinni bennünk, ha az ellen­zék nem juttat be legalább egy embert a bűvös 21 közé.” Erről a csaknem két tucat képviselői helyről — a hivata­los bejelentés szerint — ma­ga Márcos dönt majd. A Ma­nila utcáin cirkáló rendőr, és katonai járőrök azonban arra utalnak, hogy az elnök már döntött. Kocsi Margit Moro úfabb levele Merényletek Torinóban Simó Endre, az MTI tudó­sítója jelenti: Az olasz lapok keddi szá­mukban ismertették annak a levélnek a tartalmát, amelyet Aldo Moro kereszténydemok­rata pártelnök ut — nyilván­valóan elrablóinak kénysze­rítésére. Moro levelében megismétli: azt akarja, hogy kicseréljék más „politikai" foglyokért. A politikus élesen bírálja Paolo Taviaml, pártja egyik veze­tőségi tagját amiatt, hogy nyilvánosan elutasította az elrablóival való egyezkedést és azt mondta, hogy Moro egy régebbi beszélgetésükön ha­sonló szellemben nyilatkozott neki, azaz „kemény magatar­tást” sürgetett a terroristák­kal szemben. A terrorista „Vörös brigá­dok" legújabb közleményével kapcsolatban a torinói La Stampa megjegyzi: arra irá­nyuló újabb kísérletről van szó, hogy szembeállítsák egy­mással a kereszténydemokra­ta párt vezetőit. Az Avanti lélektani hadviselésről ír, a L’ Unitá pedig úgy véli, hogy a kereszténydemokrata veze­tők az 5. számú közlemény után is kitartanak majd a „határozottság vonala" mel­lett és nem bocsátkoznak al­kuba a terroristákkal. A mi­lánói il Giorno egy megrmr-r colt, meskipzott .rab szavait olvassa, ki Moro. leveléből ; és, további közleményre számit. Olaszországban közben folytatódnak a terrorakciók; Torinóban hétfőn este és ked­den reggel két merényletet követtek el. Az elsőt magukat „Harci proletarosjtagosok- nak" nevező ál baloldaliak vállalták magukra. Pisztoly- lövésekkel életveszélyesen megsebesítettek egy orvost, á 38 éves Ruggero Griot. A másik merénylet áldozata egy 31 éves börtönőr, akit lakása előtt lőttek agyon, amikor munkahelyére indult. Lorenzo Cotugnonak — mielőtt kiol­tották volna életét — sikerült szolgálati pisztolyával az egyik terroristát megsebesí­tenie A sebesült támadót, a 28 éves Cristoforo Bianconit a helyszínre érkező rendőrök őrizetbe vették, kórházba szállították és ott azonnal megkezdték kihallgatását. Mégis képernyőn alelketlen múmiák” Film, amely tanúsítja Chile súlyos tragédiáját Chile párizsi nagykövetsé­ge nem tudta megakadályoz­ni, hogy a francia televízió megkezdje Chiléről szóló megrázó, négyrészes riport­filmjének vetítését. Arra hivatkozva, hogy a film készítői nem mutatták be alkotásukat előzetes cen­zúrára a santiagói hatóságok­nak, a chilei nagykövetség­nek egy héttel ezelőtt bíró­sági úton még sikerült elér­nie az első rész bemutatásá­nak elhalasztását. A demok­ratikus francia közvélemény és sajtó felháborodása azon­ban olyan méreteket öltött, hogy a párizsi polgári bíró­ság most elutasította a chilei nagykövetség keresetét, s így vasárnap este megkezdődhe­tett José-Maria Bersosa ren dező „Chilei benyomások” cí mű sorozatának sugárzása. Az alkotók teljes mérték­ben lemondtak a chilei álla­potok önálló kommentálásá­ról; a film annak köszönheti megdöbbentő és megrázó ha­tását, hogy szembeállítja egy­mással a chilei katonai junta vezetőinek — így magának Pinochetnek — önelégült és önleleplező megnyilatkozá­sait a terror áldozatául eset­tek hozzátartozóinak megrá­zó vallomásaival. A „lelketlen múmiák” ahogy a film rendezője el- lemezte utólag a katonai jun­ta vézetőit, sorra kifejtik an­tidemokratikus, népellenes elveiket. A tömeges megtorlásokról, a hazafiak eltűnéséről, a sú­lyos gazdasági bajokról szó­ló riportfilm rendezője, José- Maria Bersosa, fgy je|ip-''-'rte alkotását: „Filmünk híven bemutatja a Pinochet-rend­szer igazi arcát. A filmben megelevenedő tények és sze­mélyek tanúsítják Chile sú­lyos tragédiáját”.

Next

/
Thumbnails
Contents